Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
1976. október 31., vasárnap ni E5ZAK-MAGYARORSZÁG 7 SEKFOZÖ SIMON Ha jönne Fölismernem-c a jövőt messziről megpillantván, \ ha jönnek az evek erre kanyargó árokpartján? Vagy mint ha a porpiszkos tájon valaki idegen járna, közönnyel épp csak ránéznek, mint frontról megjött apámra? Hisz nekeni csak egy katona állt akkor a házban. Hogy higgyem cl: öt vártuk. amikor meg sose láttam? Czinkc Ferenc rajza Egy riport folytatása Kohászok az üdülőkben Néhány emlékezetes szép napot töltöttünk nyáron a Balaton mellett üdülő kohászok között. Munkások a Balatonnal című riportunkban akkor igy fogalmaztunk aj lönyódügeti kohász- üdülővel kapcsolatban: „Ha meggondoljuk, hogy az LKM évente több mini kétezer embert üdüllet itt, akkor jogos a feltevés: érdemes lenne korszerűbb körülményekről gondoskodni. A Balaton partjai szebbnél szebb épületek szegélyezik. erről csak azt mondhatjuk, amit az egyik munkás nagyon találóan jegyzett meg: — Sokkal jobb, mint a sátortábor!” Most az idei üdülési szezon után. aktuálissá vált a következő alapos előkészítése. Felkerestük Gácsi Ferencet, az LKM szakszervezeti bizottságának titkárát, hogy beszélgessünk e fontos kérdésről. Bár a vállalat központi kérdése a . termelés, de központi kér- | dés a termelő ember is. Az 1 ember életrendjéhez pedig hozzátartozik a pihenés, az I üdülés. Ezt a jogát törvényben is lefektettük. — Hány dolgozójuk üdülhet évente? — Több mint 7000 ember kap beutalót, ebből 2000 SZOT-üdülöbe, ebben van 50 külföldi út is. A dolgozók többsége azonban a mi vállalati üdülőinkbe mehet. — Ez azt jelenti, hogy a SZOT-üdültetés mellett nem mondhatnak le a vállalati üdülőik fejlesztéséről sem? — Nem mondhatunk le, sőt, fejleszteni kívánjuk. — A fonyódligeti üdülővel mi a tervük? Ml annak idején úgy láttuk, hogy tál sokba kerül már a jelenlegi épületek karbantartása. Tervezitek-e oda aj, modern üdülőt? — Egyelőre nem. Az elkövetkező kél évben is csak az állagmegóvásra szorítkozhatunk. Ugyanis várható, hogy rendezni fogják a Balaton partját, ami azt jelenti; hogy egy bizonyos területet elvesznek tőlünk is. Szabad sétányt alakítanak ki a viz körül. Nagyobb építkezést csak akkor tervezhetünk, ha tudjuk. hogy milyen nagyságú helyünk marad. A nyáron nem fogalmaztuk meg a dolgozóknak az aggályát az esetleges építkezéssel kapcsolatban, de most elmondtuk a szakszervezeti titkárnak. — Azt mondtak a dolgozók. jól van ez az üdülő így, ahogy van, ne építsünk, mert akkor elveszi a SZOT. Igy legalább a mienk. Mit szól ön ehhez a véleményhez? — Nem akarom részletezni. Voltak rossz tapasztalataink. Ez azonban nem befolyásolhat minket abban, hogyha pénzünk, lesz rá és napirendre kerülhet az ottani építkezés, ne foglalkozzunk vele. Egyelőre azonban más, közelebbi terveink vannak. — Melyek ezek a tervek? — A Balatonon kívül még három helyen van üdülőnk: Tapolcán, Mezőkövesden és Kácson. — Akkor vegyük sorba. Tapolcán mit terveznek? • — Az egyik legnépszerűbb üdülőnk a tapolcai, a volt éjszakai szanatórium helyén. Itt családokat üdül- tetünk, főleg külföldieket. Ez azért fontos, mert ugyanannyi családot fogadnak a mi dolgozóink közül külföldön, amennyit mi Tapolcán el tudunk helyezni. A külföldiek igen kedvelik Tapolcát, Három hónap alatt 300 felnőtt és 73 gyerek üdülhet itt. Ugyanennyi dolgozónk megy a Szovjetunióba, Lengyelországba. Csehszlovákiába és az NDK-ba. — Csak három hónapig üzemel ez az üdülő,i miért nem az egész évben? — Ebben született most éppen döntés. A vállalat- vezetés ügy határozott, hogy Tapolcát fejleszti, s alkalmassá teszi rá, hogy egész évben működhessen. Ebben az esetben mi is egész évben tudunk külföldi üdülést biztosítani a dolgozóinknak. A terveink szerint 380-ról 1200 személyt befogadóvá tesszük az üdülőt. Többek között új konyhát kell itt építenünk, de szezonkezdésre elkészülünk. — Az önök mezőkövesdi üdülőjével majdnem az a helyzet, mint a balatonival. Hogy finoman fogalmazzunk. a legszerényebb. Mas nagyvállalatok már szinte körbeépítették szebbnél szebb épületekkel a kohászokat. — Ennek az,az oka. hogy mi voltunk az elsők. Akkor hoztuk létre, amikor még nem volt igény másra, csak jó kabinokra, teraszokra. Azóta már ezeket a kabinokat kis szobákká alakítottuk. de bizony belátjuk, hogy ez kevés. Ezt az üdülőnket is Vendbe tesszük. Azon folyt vita. hogy maradjon-e ki itt egy szezon, s készítsük el a bővítést mielőbb, vagy fokozatosan három év alatt. — Ésszerűbb az első variáció, nemde? — Igen. Szerintünk is. A korszerűsítési, bővítési tervek elkészültek. Első dolgunk a központi fűtés megépítése, hogy ez az üdülőnk is egész évben működhessen. — Mi a helyzet Kácson? — Kácson eredetileg csak gyermekeket üdüllet- tünk. Ez volt az első év, amikor ide is vittünk csaladokat. Hiába, ügy alakultak a dolgok, hogy ma már egyre több az igény a családos üdülésre, s ugyanakkor egy-egy csalódban több gyerek is van. Kácson tehát a jövőben rendszeresen fogadunk nagycsaládokat is. Ezek a tervek szinte teljes, egészében a vállalat saját erőforrásaira épülnek. Bár egyre több és korszerűbb SZOT-üdülö épül az országban, ezek nem tudnak lépést tartani a dolgozók igényével. Az az üdülői beutaló, amit a SZOT évente nyújtani tud ennek a nagyüzemnek, bizony édeskevés. Ha a vallalat komolyan Veszi — márpedig ahogy a jelek mutatják, komolyan veszi — a dolgozóknak az üdüléshez való jogát, akkor ahhoz, hogy ez ne csak szólam maradjon, kénytelen maga is lehetőségeket teremteni. Nem kértünk mulatós számokat, forintösszegeket, hogy mennyit költenek az üdülőkre, hiszen a számok ilyen értelemben eléggé megloghatatlanok. A dolgozót az érdekli, hogy ha kér, kap-e beutalót. Ha kap, hogy érzi magát ott,, ahová megy. Élmény, pihenés volt-e valóban az* egykét hét. Az LKM dolgozoi nem vágynak szönyegpad- lós. légkondicionált, falba süllyesztett bárszekrényes luxusüdülőkbe. Kikapcsolódásra, normális kényelemre vágynak. Az LKM hangulatos, családias üdülői ezt biztosítják is, s ha még áldoznak is a korszerűsítésre. minden igényt ki fognak vele elégíteni. Végezetül még egy fontos dolgot kérdeztünk a szak- szervezeti bizottság titkárától : — A kohászatban túlnyomóan fizikai munkások dolgoznak. Megfelelőek az aranyok: az üdüléshez jutok között is? — Igen. — Ha most mégis megkérnénk, hogy forduljunk a szamokh oz? — Kérem. A SZOT-be- ufalóval üdült 1900 dolgozóból 1300 fizikai dolgozó. 200 műszaki. A vállalati üdülőinkben nyaraló 2400- bol 1700 fizikai és 270 műszaki dolgozó. Adamovics Ilona ...A jövő érdekében dolgoztam én is 1? Eötvös József közművelődési örökségéről o \aii\ midező só[e^ t jobb rendező az élet — szoktuk mondogatni olykor- olykor. Van is ennek a szólásnak valamelyes érvénye és igazsága. Hiszen ,,az élet” — vagyis a társadalmi jelenségek és folyamatok sokszor teljesen önkéntelennek tűnő alakulása — gyakran csakugyan rendez szerencsés véletleneket, találó és elgondolkodtató egybeeséseket ... A minap például, amidőn országgyűlésünk őszi ülésszakának, s benne a közművelődési törvényjavaslat vitájának? küszöbére érkeztünk, éppen akkor jelent meg és vált kaphatóvá a könyvesboltokban az Eötvös József Müvei sorozat legújabb kötete, a Kultúra és nevelés című tanulmány-, cikk-, beszéd- és dokumentumgyűjtemény. Eötvös pedig, tudvalevő, nem csupán irodalmunk történetének egyik tisztes és jelentékeny fejezete, hanem közművelődési politikánk egyik megalapozó elődje, örökhagyója. Művei sorozatos kiadásának e legújabb kötete, túl megjelentetésének e frappáns időszerűségén, azért is figyelmet érdemel, mert közkinccsé teszi eddig ismeretlen, vagy csalt 60—70 évvel ezelőtti, jószerint hozzáférhetetlen gyűjteményekben közölt írásait, Cikkeket, beszédeket, jelentéseket, melyeket épp oly alapos lelkiismeretességgel alkotott meg, mint akár híres regényeit — A karthausi-t, A falu jegyző jé-1, a Magyarország 1514-ben című Dózsa-regényét —, és amelyekben épp úgy benne van a teljes és egyetlen Eötvös — a maga jellemességével, közéleti tisztaságával és tisztességével, romantikus hevületü józanságával, az „apró dolgok” . tüzetes es érdemi felkarolását is vállaló küldetéstudatával —, mint a művészetben, szép- irodalmi tevékenységben ... — Hitelesíti tehát Eötvösnek e „legújabb könyve” azt a finom észrevételt, melyet legjobb mai ismerője, monográlüsa. Sötér István tett: „Eötvös különböző korszakainak írói, publicistái és politikusi tevékenységét valamilyen egységes életszerkezet részeiként kell felfognunk, olyan szerkezet részeiként, melyben a költemény csak műfajilag, nem , pedig inditékilag különbözik az államtudományi értekezéstől vagy a politikai szónoklattól”... Mint Müvei sorozatában a két hónappal ezelőtt megjelent Levelek című kötet, a Kultúra és nevelés is arról tanúskodik, hogy Eötvös közéleti — publicistái és politikusi — tevékenységében a fö, a legjellemzőbb, a — sokszor csalódva és reménytelenül is — legszívesebben vállalt rész: a közoktatás cs a közmüvei ödes volt. Ezért emlí- tette öt mostani közművelődési törvényjavaslatunk vitájában név szerint is a Központi Bizottság titkára, Győri Imre: „Emlékezünk a magyar felvilágosodás és reformkor nagyjaira. köztük Kossuthra. E ötvösre, akik felismerték. hogy progresszív politikai, társadalmi törekvéseik feltétele és követelménye: a nép m ü veit sági szí n vonalának emelése.'’ E«v újsá«<*ilik kei£között bőséges és megható idézetekkel alig-alig szemléltethetjük. hogy mily világosan látta — és mily nemes hevülettel igyekezett Eötvös kora közvéleményei is meggyőzni arról —. hogy művelődés nélkül anyagi előrehaladásunk is törést szenvedhet, hogy összefüggés és kölcsönhatás van anyagi és szellemi érdekek, a politikai jog es gyakorlásának egyik feltétele, a műveltség közölt. Egy kis túlzással azt mondhatnék, mai nyelven, hogy volt fogalma az alap és felépítmény viszonyáról, bár az utóbbinak szerepéi eltúlozni es sorrendjüket felcserélni is szükségképpen hajlamos volt meg, és volt fogalma a munkásmüvelödesrol is: „szükség, hogy a nép az ipar üzesére képes legyen, s ez csak akkor remélhető, ha az értelmi míveltség egy bizonyos fokán all. Az iparnak fö eszköze az ember, nem anyagi ereje, mely napjainkban erőmüvek által pótoltatik, hanem értelmi tehetségei állal. Ha gyárakat akarunk, az, hogy Angliából gőzmozdonyokat hozunk be, még nem elég, nekünk értelmes munkasokra van szükségünk, s népnevelésünk jelen rendszere mellett miként számoljunk ilyenekre?”. —állapította meg és kerdezte már 1846-ban (!) is. S ugyanakkor ezt is: „felvilágosítani a népet: ez a szabadság legerősebb fegyvere”! Amikor, mint már az első, a 4H-as felelős magyar kormányban is, 67 után ismét ő a „vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter”, és előterjesztést tesz a képviselőházban „az 1870. évre szóló költségvetési előirányzat tárgyában” (kínosan pontos számítások alapjan, meg nem alkuvó, de a takarékosság követelményére is ügyelő megoko- lásokkal!) — a „közművelődési célok” köze a következőket sorolja: a Magyar Nemzeti Múzeum és az Erdélyi Múzeumegylet segélyezése. meteorológiai intézet felállítása, segély a Magyar Természettudományi Társulatnak, a képzőművészet céljai... Megokolásai közül egy jellegzetesét emelek ki: a ,;lebészeti szemléidé”, az „institutum me- teorologieum”, 'vagyis a mai Meteorológiai Intézet létesítésére, s első évi fenntartására kért 6000 forintot: „Ezen intézet feladata a légköri tüneteket (légáramlatokat, a légköri csapadék mennyiségét és időszerűségét, a meleg és hidegnek időszakonkénti változatait) avégre tudományos pontossággal feljegyezni. hogy azokból azon állandó törvények vonathassanak le, melyek ezen folyton változó tüneményeket szabályozzák. Ezek ismerete nemcsak tudományos szempontból felette érdekes, de oly országra, melynek vagyoni jóléte legnagyobb részben a mezei gazdászat okszerű kezelés melletti gyarapodásától függ. nélkülözhetetlen.” Mint ismeretes. Eötvös sem közművelődési elgondolásait, sem az alapjukat alkotó, s velük összefüggő egységként felfogott közoktatási terveit nem tudta eredeti teljességükben elfogadtatni. Harcolnia kellett azért is. hogy annyit lehessen. amennyit — s ez sem volt kevés! — tehetett. Harcolnia kellett az értetlenséggel. a kicsinyes, önző, szűk látókörű szemléletekkel. a nemzeti és nemzetiségi elfogultságokkal, a fokozatosság követelményeiről és az idő fényezőjének fontosságáról megfeledkező türelmetlenséggel, a lelkesedés hiányával, a társadalmi közömbösséggel, egyházi-felekezeti ellenállással, sót. izgatásokkal — és Eöí- rös mind c sok küzdelemben tantorilhatatlanul bátor és messzetekintöen bölcs volt.-Beszédeinek, a parlamenti vitákban — az akkori szokás szerint — gyors es sűrű felszólalásainak sikerei. személyiségének a nyomtatott belükből is kicsapó varázsát, tekintélyét nyilván nem magyarázza meg kellőképpen „csak” tudása. erkölcsi tisztasága, fiatal korában Kölcseyn és Kossuthon edződött szónoki iskolázottsága es készsége — kellett ehhez belső rendezettsége, humora, iróniája, felgyűlni cs felgyújtani sohsem rest „hangoltsaga”, meleg emberszeretele is! — Ez kárpótlást nyújthatott neki, de kárpótol bennünket, az utókort is azért, hogy élete utolsó évtizedeiben nagyszabású társadalmi vagy történelmi regényt mar nem alkothatott... Utolsó dolgozatát azonban — az országgyűlés elé terjesztett döbbenetes Jelen- • tés-éi „a népiskolai közoktatás állapotáról 1870-ben” — olyan érzéssel olvassuk ma. mint a kor teljes oktatásügyi Falu jegyzöjc-l, pedagógiai regényét! Hu fel is áldozta ezért a művészetét a közérdeket szolgálta! Hiszen neki is, ahogyan ifjan Victor Hugóról irta. „nem tetszeni, használni vala célja”, és ö is elérte!... .4 használni akaró Eötvös emelt fővel mondhatta, irodalmi elveire emlékeztető módon, e Jelentés záró részében : ..Törekedtek, hogy a létező állapotok leplezetlen előadása által a törvényhozás népnevelésünk hiányairól — melyeket főképp ö orvosolhat — bár szomorító, de teljes tudomást nyerjen, s ismerje azon akadályokat, melyek e téren haladásunknak útjában állnak, és melyeket ' megfontolva arra a meggyőződésre jutunk, hogy azok a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel még nem háríthatok el. — Nagy áldozatokra lesz szükségünk.” Ezeknek az áldozatoknak jórészét mi, az örökhagyó Eötvös utókora, már meghoztuk, s nem utolsósorban azért, mert nekünk már rendelkezésünkre állnak azok az eszközök, melyekkel a közoktatás és közművelődés haladásának útjá - ban álló Eötvös-korabeli akadályokat el tudtuk hárítani. Ám további nagy munkát tőlünk is igényel az immár elfogadott új törvény: az első magyar közművelődési törvény — végrehajtása! ... Erőforrás J^n! kálikban Eötvösnek az a gondolata, mellyel a Kultúra es nevelés című kötetben közreadott egyik parlamenti felszólalását — viszonylag rövid élete alkonyán, 1870-ben — befejezte: „...el kell készülve lennie (1. i. olyan embernek. mint ö!) arra, hogy amiért, dolgozott, mint a mag. melyet a velő elhintett, talán nem log ószre- véteUii egyesek által, s ha észrevétetik is, lábbal fog gázoltatni. De azt hiszem, mindezekért bö jutalmat ad azon öntudat, hogy habár észrevétlen, de a jövőnek dolgozunk... eggyel vigasztalom magamat: hogy évek után... szerény iskolamesterek majdan észre fogják venni .működésem nyomait, észre fonják venni, hogy az o érdekökben. a jövő érdekében dolgoztam én is”! Gyárfás Imre I
