Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

1976. október 31., vasarnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 SEBFÓZO SIMON Ha jönne Fölismerném-c a jövőt messziről megpillantván, ha jönnek az evek erre kanyargó árokpartján? Vagy mint lia a porpiszkos tájon valaki idegen járna, közönnyel épp csak ránéznek, mint frontról megjött apámra? Hisz nekem csak eg.v katona állt akkor a házban. Hogy higgyem cl: őt vártuk. amikor meg sose láttam? Egy riport folytatása Kohászok az üdülőkben Néhány emlékezetes szép napot töltöttünk nyáron a Balaton mellett üdülő ko­hászok között. Munkások a Balatonnál című riportunk­ban akkor így fogalmaz­tunk aí fonyódligeti kohász- iidülővel kapcsolatban: „Ha meggondoljuk, hogy az LKM évente több mint kétezer embert üdüllet itt, akkor jogos a feltevés: ér­demes lenne korszerűbb körülményekről gondoskod­ni. A Balaton partját szebb­nél szebb épületek szegé­lyezik, erről csak azt mond­hatjuk, amit az egyik mun­kás nagyon találóan jegy­zett meg: — Sokkal jobb, mini a sátortábor!” Most az idei üdülési sze­zon után. aktuálissá vált a következő alapos előkészí­tése. Felkerestük Gácsi Fe­rencet, az LKM szakszer­vezeti bizottságának titká­rát, hogy beszélgessünk e fontos kérdésről. Bár a vál­lalat központi kérdése a , termelés, de központi kér­dés a termelő ember is. Az ember életrendjéhez pedig hozzátartozik a pihenés, az ■ irlMZ- TO-» • - ............. V asárnapi vetés... mert akkor elveszi a SZOT. így legalább a mienk. Mit szól ön ehhez a vélemény­hez? — Nem akarom részle­tezni. Voltak rossz tapasz­talataink. Ez azonban nem befolyásolhat minket ab­ban, hogyha pénzünk lesz rá és napirendre kerülhet az oltani építkezés, ne fog­lalkozzunk vele. Egyelőre azonban más, közelebbi ter­veink vannak. — Melyek ezek a tervek? — A Balatonon kívül még három helyen van üdülőnk: Tapolcán, Mező­kövesden és Kacson. — Akkor vegyük sorba. Tapolcán mit terveznek? • — Az egyik legnépsze­rűbb üdülőnk a tapolcai, a volt éjszakai szanatórium helyén. Itt családokat üdül­hetünk, főleg külföldieket. Ez azért fontos, mert ugyanannyi családot fogad­nak a mi dolgozóink közül külföldön, amennyit mi Tapolcán el tudunk helyez­ni. A külföldiek igen ked­velik Tapolcái. Három hó­nap alatt 300 felnőtt és 73 gyerek üdülhet itt. Ugyan­ennyi dolgozónk megy a — Igen. Szerintünk is. A korszerűsítési, bővítési ter­vek elkészültek. Első dol­gunk a központi fűtés meg­építése, hogy ez az üdü­lőnk is egész évben mű­ködhessen. — Mi a helyzet Kácson? — Kacson eredetileg csak gyermekeket üdültef- tünk. Ez volt az első év, amikor ide is vittünk csa­ládokat. Hiába, úgy alakul­tak a dolgok, hogy ma már 'egyre több az igény a csa­ládos üdülésre, s ugyanak­kor egy-egy családban több gyerek is van. Kácson te­hát a jövőben rendszeresen fogadunk nagycsaládokat is. Ezek a tervek szinte tel­jes, egészében a vállalat saját erőforrásaira épülnek. Bar egyre több és korsze­rűbb SZOT-üdülö épül az országban, ezek nem tud­nak lépést tartani a dolgo­zók igényével. Az az üdülői beutaló, amit a SZOT évente nyújtani tud ennek a nagyüzemnek, bizony édeskevés. Ha a vallalat komolyan veszi — márpe­dig ahogy a jelek mutat­ják, komolyan veszi — a dolgozóknak az üdüléshez Az utolsó tábla lia térképen la. Ián meg se találnám. A 150 hektáros tábla legfeljebb ap­ró pontnak tűnne, valahol l-lejőpapi és Igrici között. A köd mindent elnyelt, a táj jellemzőit, a síkot megtörő fasorokat, a szelíd dombhaj­latokat. Jó időben talán el­mennénk mellette anélkül, hogy tudnám és felismerném, ez volt az a tábla, ahol a Hejőmenti Állami Gazdaság­ban idén utolsónak vetették el a búzát. A vetés semmit nem vesz­tett el jelentőségéből. A kö­tényekből a földfelszínre szórt magvaktól kezdve a gép cso- roszlyáia. vagy tárcsája nyo­mán mélybe hulló csíráig mindig az életet jelenti, a holnapot. Egyenletesebbé, sűrűbbé váltak a kelő növény sorai, nagyobb kalászok szök­kentek belőlük, de az őszi vetés befejezése a gazda leg­nagyobb ünnepe maradt. Ré­gen is. most is ... — Ünnep az ünnepen. Na­ponta 100 hektárt vetett e! a hét . Lajta-gép. A véletlen hozta, hogy pont vasárnap fejeződik be nálunk a vetés. Az 1100 hektár kenyérgabona lényegében a gazdálkodás biztosítéka. Nem véletlen, hogy „biztosítékot” mondtam, hiszen ha időben kerül a föld­be a mag és a növény meg­erősödve „megy” a télbe, ak­kor tűri az időjárás szeszé­lyeit, nem fenyegeti a kifa­gyás veszélye. És ez a jó ter­més előfeltélele. A vetés ezért mindig megfeszített munka marad, hiszen már egyhetes csúszás a munkában keveseb­bet termő búzatáblát jeleni. Szilágyi János főagronómus tömören foglalta össze a ve­tés fontosságát. A számok végeredményt tükröző tárgyi­lagos nyelvén. Azt a megfe­szített munkát, amelyet a traktoros, agronomies, „faros" együtt és összhangban vég­zett. hogy a mag ilyen sze­szélyes őszön — ködben, eső­ben. fagyban — földbe ke­rüljön talán a beavatott, aki mögéjük lát cm tudná leír­ni. Nyújtott, kettős műszakok, izzad tságcseooek. esőktől nedves ruhák, csúszós, síkos talaj, ezek lehetnének nehéz­ségének jellemzői az idei ve­tésnek. Viszont a küszködés az egész ember igénylő mun­kák továbbra is hátra van­nak. — A vetés után a legfon­tosabb a betakarítás — mond­ta a főagronómus. Eddig 300 hektáron vágta le a négy Claas Dominátorunk a korai érésű kukoricafajtákat. Saj-- nos átlagaink a terven alu­liak, hiszen az aszály homo­kos területeinken szinte dup- l'.a pusztított. A hátralevő időben torlódnak a feladatok, mert a csövek víztartalma rendkívül magas (megközelí­ti a 40 százalékot), és így a közepes teljesítményű szárí­tónk nem győzi a munkát. Az elmélet azt kívánja, hogy a szárítóberendezés teljesít­ményére tervezzük a kom­bájnolást. Viszont, ha ezt be­tartanánk. beta kart tógépeink félnapokat is állnának, mert lényegében a terményt, hogy a 14 százalékos víztartalmat elérje, s ezáltal tárolható le­gyen. kétszer szükséges le­szárítanunk. Ez a megoldás így kiesett. Az idő viszont sür°et. Az állami RU/di,Si's" ban egvszo­katlan. de járható "Int vá­lasztónak a termés ideiglenes letárolására, amíg a szárító képes lesz a kukorica vagon­jait fogadni. Betnnt°'-en a termést prizmázzák. fóliával takarják. Propionsavval tar­tósítják. s ennek a viszony­lag nem drága folyadéknak kifejezett előnye, hogy a pe­buktatókkal ...A jövő | f aii-c megoldás. Kooperáció ­közműve rendező 'so|e^ jobb rendező az élet — szoktuk mondogatni olykor- olykor. Van is ennek a szó­lásnak valamelyes érvénye és igazsága. Hiszen „az élet” — vagyis a társadat*, mi jelenségek és folyama­tok sokszor teljesen önkén­telennek tűnő alakulása — gyakran csakugyan rendez szerencsés véletleneket, ta­láló és elgondolkodtató egy­beeséseket ... A minap pél­dául, amidőn országgyűlé­sünk őszi ülésszakának, s benne a közművelődési tör­vényjavaslat vitájának* kü­szöbére érkeztünk, éppen akikor jelent meg és vált kaphatóvá a könyvesbol­tokban az Eötvös József Müvei sorozat legújabb kö­tete. a Kultúra és nevelés című tanulmány-, cikk-, be­széd- és dokumentumgyűj­temény. Eötvös pedig, tud­valevő, nem csupán irodal­munk történetének egyik tisztes és jelentékeny feje­zete, hanem közművelődési politikánk egyik megalapo­zó elődje, örökhagyója. Müvei sorozatos kiadásá­nak e legújabb kötete, túl megjelentetésének e frap­páns időszerűségén, azért is figyelmet, érdemel, mert közkinccsé teszi eddig is­meretlen, vagy csak 60—-70 évvel ezelőtti, jószerint hoz­záférhetetlen gyűjtemények­ben közölt írásait. Cikke­ket, beszédeket, jelentése­ket, melyeket épp oly ala­pos lelkiismeretességgel al­kotott meg, mint akár híres regényeit — .4 karthausi-1, A falu jegyző jé-1, a Ma­gyarország 1514-ben című Dózsa-regényét —. és ame­lyekben épp úgy benne van a teljes és egyetlen Eötvös — a maga jellemességével, közéleti tisztaságával és tisztességével, romantikus hevületű józanságával, az „apró dolgok" . tüzetes es érdemi felkarolását is vál­laló küldetéstudatával —, mint a művészetben, szép- irodalmi tevékenységben ... — Hitelesíti tehát Eötvös­nek e „legújabb könyve” azt a finom észrevételt, me­lyet legjobb mai ismerője, monográfusa, Sötér István> rsiiinc Icii.lfinhnrri ALIG KÉT ÉVVEL ezelőtt az érdekek — akkor még szerencsésnek látszó — ta­lálkozása hozta össze az egyik budapesti nagyvállala- .tot egy Borsod megyei ipari szövetkezettel. A szóban for- :gó Sajómenti Ipari Szövet­kezet — termelőbázisának (bővítésére — szabad munka- .kaerőfórrást keresett. A kon- jfelrcióüzem létesítésére a tínegye határain fúl. a Máté­szalka járásbeli Győrteleken kínálkozott kedvező leheíö- ivég. Az ottani tsz, hogy meg- a>ldja a falubeli asszonyok s'oglalkoztatását, vállalta az nizem létesítéséhez szükséges épületek kialakítását. A szö­vetkezetnek ezután már csak vnegfelelő bérmunkát biztosi- nő partner után kellett nez- üe. Terveik találkoztak a jjiudapesti Habselyem Kö- söttárugyár elképzeléseivel: a úallalat ugyancsak szabad jjiapacitást keresett konfekció- termékei gyártásához. A bu­dapesti gyár megbízható „partnernak ígérkezett : a szö­vetkezet barcikai ruhakészí­tő telepéi ugyanis már rég­óta szerződéses kapcsolat Vűzte e vállalathoz. 1974.no- ,'ember 21-én a két partner ”vözött végül is, létrejött egy siosszű távú együttműködési megállapodás. s Eddig rendjén is volna az rügy mint ahogy ez év máju- lsáig a leg nagyobb egyetér- ítésben kooperáltak a felek, v — 1976. május 13-án levelet ikaplunk a gyártól — mond­ja Pócsik Sándor, a szövet­kezet elnöke —. amelyben közölték, hogy a jövő év ja­nuár 1-től felmondják a szerződést és a kapacitást át­engedik a Budapesti Finom Kötöttárugyárnak. Nagy meglepetést, pontosabban megdöbbenést okozott ez, hi­szen még tavaly, az V. öt­éves terv készítésének idő­szakában. a vállalat kérte szövetkezetünktől a györté- leki kapacitás felmérését. A megküldött kapacitást a gyár elfogadta. Igaz azonban, hogy már az év első negye­dében komoly gondokat je­lentett a termelés folyama­tosságának biztosítása. A szabvány hiánya miatt mind gyakoribb lett az állásidő. Jogilag rendjén való a válla­lat eljárása, hiszen a tárgy­évet megelőző hat hónappal valóban felbonthatja bárme­lyik fél a szerződést. Viszont az együttműködési szerző­dést állítólag hosszú távra kötöttük... nészesedést megakadályozza és így a kombájnok teljes erővel tudnak a határban üzemelni. Ez a példa más üzemekben is megvalósítható lenne, hiszen megyénk gaz­daságaiban sajnos az őszi helyzet hasonló. A legsaját- ságosabb probléma itt is a szállítás körül adódik. — Az őszi munkacsúcs leg­nehezebben megszervezhető része a szállítóeszközök ága­zatonkénti szétosztása. Egy- időben érik az alma, a kuko­rica, a cukorrépa, egyidőben indul meg szüretük, betaka­rításuk. Példaként: ország­úton 265 vagon almát szállí­tottunk el és a rekordtermés következményeként gyümöl­csösünkből még várható het­ven vagon jonatán, stai'king ládákba kerülése. Ilyen ha­talmas mennyiséget, — mert 300 vagon kukorica mozgatá­sára is szükség lesz — saját tehergépkocsijairtk nem bír­nák elszállítani. Ezért tizen­egy teherautót béreltünk és igyekeztünk új módszereket „meghonosítani” az anyag- mozgatásban. Igv került sor az alma konténerekben tör­ténő szedésére és fuvarozásá­ra. A betakarüáson kívül, mint mindenütt, itt a Hejő mentén is a jövőre gon­dolnak. Az 1200 hektár, ame­lyet a nagy teljesítményű erőgépek majd az idővel da­colva mélyen megforgatnak, már a tavaszi munkák „elő­futára”. , —ki— — Miért nem fogadta el a szövetkezet a Finom Kötött­árugyárral való lcooperálást? — A Győrteleken dolgozó asszonyok szakmai felké­szültsége nem megfelelő a javasolt termékek gyártásá­hoz — válaszolja az elnök. — Szívesebben kötöttünk volna szerződést a Váci Kö­töttárugyárral. Gépeket azobari ők nem tudnak biz­tosítani számunkra. Ezért kértük a Habselyem Kötött-* árugyárat, hogy még egy idő­re adják bérbe a gépeiket Győrteleknek. — A válasz? — Szeptember 27-én a Habselyem Kötöttárugyár le­vélben közölte szövetkeze­tünkkel — mondja az elnök —, hogy a használatra át­adott varrógépeket jövő év január elsejétől szállítsuk vissza Budapestre. Ezért most a Budapesti „Alkotás" Ruházati Szövetkezettel kezdtünk tárgyalásokat — bérmunkára. VALÓJÁBAN mi indokol­ta a hosszú távú szerződés felbontását, s miért tagad­ták meg a szövetkezettől a minimális engedményt, a gé­pek ideiglenes bérbe adását? Ezekkel a kérdésekkel ke­resi ük meg Budapesten Gyebroszki Andrásnét. a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatóját. — Valóban hosszú távra kötöttük meg a szerződést a Sajómenti Ipari Szövetkezet­tel — kezdi beszélgetésün­ket Gyebroszki Andrásné. — A szerződés felbontását a belkereskedelmi rendelések hiánya indokolja. Az igaz­sághoz az is hozzá tartozik, hogy az idén már több al­kalommal is — saját koc­kázatunkra —, rendelés nél­kül varrattunk — kombiné- kat az ott dolgozó asszo­nyokkal. A divat, az igények rendkívül gyorsan változ­nak : amikor a szerződést kötöttük, éppen ellenkező gondokkal küszködtünk. Ha a gvőrtelekieket tovább fog­lalkoztatnánk. mar csak rak­tárra termelnénk ... — Egyéb termékek készí­tésével nem bízhatnák meg Gvörteleket ? — De igen — válaszolja a vezérigazgatónő. — Ké­szíthetnének például blúzo­kat. vagy pantallókat. De ezek már szalonmunkak, amelyekhez igen gyakorlott, jól képzett dolgozók szüksé­gesek. Nem értjük viszont, hogv a szövetkezet miért nem fogadta el partneréül a BFK-t, amelyet szinte „ké­zen fogva” vittünk el hozzá­juk. — Az ott dolgozók húzó­doznak az újszerű, számuk­ra nehéznek tűnő munkától. — De hiszen a BFK vál­lalta volna a dolgozók be­tanítását. s az asszonyok nem károsultak volna a ta­nulás idején sem — mondja Gyebroszki Andrásné. — S miért varrnának az ott dol­gozók szívesebben tréningru­hákat a Váci Kötöttárugyár számára? Egyébként a mi gépeink nem alkalmasak me- legitőruhák varrására. Ezért Tagadtuk meg a szövetkezet­től a gépek bérbeadását. Ügy érzém. korrektül jár­tunk el a szövetkezettel, hi­szen új partnerről gondos­kodni igazán nem lett volna kötelességünk. S ha nem ta­lálták megfelelőnek az aján­latunkat. miért nem gondos­kodtak űj partnerről a hat­hónapos felmondási idő alatt? -Egyébként október 18-án küldtük el a levelet a szövetkezet elnökének, amelyben felajánljuk a szerződés jövő év jú­nius 30-ig szóló meghosz- szabbitását. Reméljük, újabb fél esztendő már elég lesz a szövetkezetnek saját meg­rendelések szerzésére. Mi a véleménye minderről Kottái Zoltánnak, a KISZÖV elnökének ? — A szövetkezetnek anv- nyiban adhatunk igazat — mondja Koltai Zoltán —, hogy nem számolhattak, nem lehettek felkészülve egy hosszú távú együttműködési szerződés ilyen hirtelen tör­ténő felbontására. A Habse­lyem Kötöttárugyárat nem érheti vád. hiszen valóban korrekt partner módjára vi­selkedtek. Az igazság: nem vettük szívesen annak ide­jén. hogy más megyében lé­tesít üzemet a Sajómenti Ipari Szövetkezel. A sok profilú szövetkezet -tulajdon­képpen az átlagbér kérdések miatt alakította ki Győrtele­ken a ruhaüzemet. Nem ért­jük. miért akarják helyzetü­ket tovább bonyolítani újabb, budapesti partnerrel való kapcsolatteremtéssel. Miért nem keresnek végre borsodi •kooperációs társat? — Mi tehát a teendő? — A napokban alakult meg megyénkben eg.v textil­ruházati társulás, amelynek vezetője a Hegyalja Ruháza­ti Szövetkezet. A társulás lé­nyege: a vezető szövetkezet bármelyik borsodi ruházati szövetkezetei ellátja . bér­munkával. ha az szabad ka­pacitással jelentkezik. A „Hegyalja” biztosított már bérmunkát például a Mis­kolci Háziioari “Vzövetkezet- nek, sőt mi több. az egyik egri szövetkezetei is ellátta már munkával. ILYEN JELLEGŰ bér­munkát — mint később meg­tudtuk — Győrtelek számá­ra is biztosított, volna a Hegyalja Ruházati Szövetke­zet. A felajánlott ötezer da­rab szoknya megvarrását azonban a „panaszkodó” szövetkezet elutasította ... Déváid Hedvig

Next

/
Thumbnails
Contents