Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
1976. október 2., szombat ESZAK-MAGYARORSZÄG.3 Búzatermesztésről Borsodban Jegyzetek két tanácskozásról Amikor e sorokat írom, s az encsi, valamint a szerencsi búzatermesztési tanácskozáson készített jegyzeteimet lapozgatom, biztos vagyok benne, hogy megyénk nagyon sok termelőszövetkezetében és állami gazdaságában is ezt az egy célt szolgáló, csupán két helyszínen megtartott, de egyaránt a „miértre’’ és a „hogyanra” választ adó, kitünően sikerült tapasztalatcserét beszélik meg, értékelik, igyekeznek aprópénzre váltani, s már a most folyó kenyérgabona-ve lések idején hasznosítani a szakvezetők. Enesen az encsi, az ózdi, a sátoraljaújhelyi és az ede- lényi; Szerencsen a szerencsi, a miskolci, a mezőkövesdi és a mezócsáti járás gazdaságainak illetékes vezetői, szakemberei voltak ott — kevés kivétellel — szinte valamennyien, akik a legtöbbet tehetik s akiknek kötelességük is a legtöbbet lenni e legfontosabb növényünk eredményes termesztéséért. Miért most tanácskoztak a búzáról, a kenyérgabona-termesztés sürgős tennivalóiról, amikor köztudott, 'hogy az idei évben az eddigi legmagasabb átlagtermést sikerült elérni országosain, s megyénkben is ebből a növényből? Válaszul szolgáljon a tanácskozásokon elhangzott néhány tény: megyénk a rekordtermés ellenére hektáronként 7,5 mázsával még mindig el van maradva az országos átlagterméstől; az ország búzavetés-területének H százaléka található megyénkben, de az összbúza- tenmésnek csak alig több mint 4 százalékát aratjuk; megyén belül óriási a ,.szóródás” 'az átlagterméseket illetően, a sajópiispöki, a Vizsolyt és a laktaharkányitsz, valamint a Szerencsi Állami Gazdaság 51) mázsán felüli eredménye és tíz „sereghajtó” tsz átlagtermése között 40 mázsa körüli a különbség. És a „miértre” ad választ az is, amit körülbelül így fogalmaztak meg dióhéjban a tanácskozásokon: „a termelési feltételekben korántsincs olyan nagy különbség, mint a termésátlagokban” (az ózdi és az encsi Járás például eredményesebben termel búzát, mint a mezőkövesdi és a mezőesátii). Szakember mondta a következőt is: „Meg kell tanulnunk újra búzát termelni, mert amit elértünk, még kevés!” És senki sem hördült fel, egy szakember sem tiltakozott. Ez a „tanulni akarás”, az összes tennivalókat - megvitatni és megfogalmazni igyekvő elhatározás jellemezte mindkét tanácskozást. A búzát évek óta biztonságnál, jó termésátlaggal termelő gazdaságok vezetői nem dicsekedtek, hanem eredményeiket csak említve, módszereiket, tapasztalataikat adták közre, sok-sok elengedhetetlenül fontos „apróságra” hívták fel a figyelmet. És azt is elmondták, hogy a megyén, országon belül, sőt határokon túl is hová mentek el tapasztalatokat gyűjteni, a legjobbat, a legkorszerűbbet megtanulni. A gyenge átlagtermést elérők, a 30. sőt 20 „mázsán aluliak”, pedig nem a „gyenge bizonyítványt” igyekeztek megmagyarázni. Felszólalásokban és beszélgetések során nem magyarázkodtak, hanem arról szóltak, hogy mit nem csináltak helyesen. mire nem figyeltek oda kellően. Sok szó esett arról: milyen sokat jeleni a gondolkodási mód, milyen sokat eredményezne, ha a „gyengék” arra az elhatározásra jutnának, hogy felülbírálják saját álláspontjukat, s az „erősektől” tanulva felszámolnák az eddigi rossz gyakorlatot. Csak becsülni tudom azt. aki ki merte mondani, hogy eddig még ahhoz a szomszédhoz sem ment át tanulni, aki az 6 gazdaságához hasonló adottságok. körülmények között 20 mázsával ért el magasabb átlagtermést, de már holnap pótolja ezt a súlyos mulasztását. * Dr. Szalai György, a kom- polti kutatóintézet igazgatója mondta a következőket az encsi tanácskozáson: „Búzát magas színvonalon csak az összes tényező figyelembevételével és komplex megvalósításával lehet termelni.” Ezt bizonyították a búzatermelésben élen járó gazdaságok szakembered által elmondottak is. A részt vevő „illetékesek”, a gazdaságok vezetői, szakemberei — remélem és bi- zom benne — feljegyeztek, vagy legalábbis megjegyeztek minden tapasztalatot, módszert, jó tanácsot, ami a 40— 50 mázsás átlagterméseket eredményezte. Csupán „emlékeztetőül” hadd soroljak fel a sok fontos „apróság” közül néhány legfontosabbat. Kezdem a talajerő-utánpótlással. A tanácskozásokon megfogalmazták, hogy „a m ü l rágyával takaré koskod ni annyi, mint a szegénységet konzerválni”, s hozzátették, hogy nincs ennél maradibb nézet, mert a helyes, a talaj tápanyagvizsgálatán alapuló műtrágyázással, a műtrágyára költött minden egyes forinttal három forint „hozható a konyhára”. De sorolhatnám még a legfontosabbak között az optimális velésidöt, a jó minőségű vetőmagot (a gyakran még „megspórolt” vetőmag- cserét). az új búzafajták bátor „alkalmazását”, a helyi fajtakísérletek nyújtotta előnyt, a megfelelő vetőmag- mennyiséget, a jól megválasztott, azaz a helyes vetésforgóval megteremtett jó előveteményt, a jó magágyat, a sok gazdaságban „ritkán látott” gyűrűshengert, a vegyszeres gyomirtást, a talajok lezárásának, a jó munkaszervezésnek. és sok más „előfeltételnek” a jelentőségét. * Többektől hallottam a tanácskozásokon: Ha minden résztvevőre „ragadt valami”, akkor megyénkben könnyen elérhető cél a búza átlagtermésének 20, sőt akár 25 százalékos növelése is. És ebből valamit — néhány százalékos előbbre lépést — már most, az őszi magágy készítés, a vetés időszakában „betlizi ősit hatnak” azok. akik az 1 UíK) hektár átlagában 50,4 mázsa búzaátlagtermés't elért taktaharkányiak elnökhelyettesének, Szatmári Dezsőnek a. .módszerét” követik. Náluk elengedhetetlen követelmény. hogy a szakemberek állandóan, minden táblán, minden időben ellenőrizzék a magágy minőségét, a vetést, a vetőgép beállítását, az erőgép sebességét és a hasonló „apróságokat”. Hogy ez természetes kötelesség?! Azoktól akiknél ez a gyakorlat, bocsánatot kérek ezért a „tanácsért”. Pozsonyi Sándor Öt év: 2 milliárd forint Fejlesríés 9 széniptaál ■ I PVC—III. nagyberuházáson A VEGYÍÍPSZER szereli az, új pvc-gyár monomerüzemét. ahol a Hölechnika Vállalat már festi, szigeteli az, elkészült tartályokai és a csőhálózatiul. A Borsodi Vegyiikombinát több mint 11 milliárd forintos költséggel megvalósuló PVC—III. nagyberuházásán fokozottabb ütemben dolgoznak az építőipari és a szerelőipari vállalatok szakemberei. A hideg, téli időjárás beálltai elölt több fontos műszer- és tram szfor má t orh a za t átadnak, hogy a technológiai szereléseket zári, „téliesített” helyiségekben, épületekben kezdhessék meg a szakipari vállalatok, összességében egy- milliárd 930 millió forint értékű, költségvetéssel ellátott ten'dokumentáció áll a kivitelezők rendelkezésére, amely 90 százalékos ellátottságnak felel meg. A kivitelező vállalatok vezetői és a beruházó is a kooperáció fontosságát hangsúlyozzák. A Hőtechnika Vállalatinak 1976-bain Borsod térségében 7.5 millió forint értékű munkákat kell elvégeznie, a következő évre pedig már mintegy 80 milliós tervet írtak elő a vállalatnak. Hogy feladataiknak maradéktalanul eleget tegyenek, már ebben az évben hozzákezdtek a tartályok, lepárló- tornyok és csővezetékek festéséhez, szigeteléséhez. így 1977-re lényegesen csökken a munka. Megnövekedtek a Csőszerelő Vállalat feladatai is. Nemcsak a víz, a gőz és a fűtés vezetékrendszerét kell kiépíteniük, hanem a poli- merüzemben vállalt technológiai szereléseket is határidőre be kell fejezniük. Kötelezettségeiknek csak akkor tudnak eleget tenni, ha az építőipari vállalatok mielőbb átadják a létesítményeket a szerelőknek. Az Országos Szakipari Vállalat jelenleg a 31. számú ÁÉV-nek dolgozik, s eddig tartani tudták az ütemtervet. Október végéig befejezik négy darab pvc- porsitó korrózióvédelmét. A VÍV szakembereit szintén az építészeti munkák csúszása hátráltatja. A 22. számú ÁÉV az elmúlt hetekben növelte dolgozóinak létszámát, s így a VÍV 1977 júniusára biztosítja az új pvc-gyár villant osenergia-ellátását. Figyelemre méltó az a megállapodás, amely szeptember 24-én, az őszi BNV-n jött létre a BVK és a Ganz Villamossági Müvek párt.-, gazdasági és tömegszerveze- ti vezetői között: a Ganz 1977. június 30-ra biztosítja a7. új pvc-gyár próbaüzemeléseihez a feltételeket, ösz- szesen 250 millió forint értékű speciális berendezést helyeznek üzembe. (felföldi) A Borsodi Szénbányák Vállalatnak az elkövetkezendő években is ötmillió tonna szenet kell termelni. Ennek érdekében továbbra is cél az optimális mezőkoncentrációk létrehozása, a fejtés komplex gépesítése. A vállalatnál az V. ötéves tervciklusban csaknem kétszer annyit fordítanak beruházásra. mint az előző, 1970 —1975-ös időszakban. A tervezett fejlesztések összege ugyanis 1 milliárd 870 millió forint, szemben a korábbi 978,2 millióval. A jelentősen megemelkedett beruházási keretre persze szükség is van, mert csak így ellensúlyozhatják a csökkenő létszámot, a bezárásra kerülő bányák termelésének kiesését. s a jövő érdekében új aknákat nyitnak. A s/.énvagyonpótló beruházásokra 308 milliót terveznek. Ebből az idén befejezik a szelesi akna fejlesztését, a jövő évben üzembe helyezik a tervtárói új lejtős aknát Farkaslyukon bekapcsolják a termelésbe a somsályi bányamezőt. A putnoki akna kapacitásának növelése, a berentei szénosztályozó tervezett rekonstrukciója egyAz épülő Tisaat Erőműben az első gépegység beruházása a befejezéshez közeleg. Ezekben a napokban várható az első blokkhoz tartozó kazan és csőrendszereinek savazása, amely fontos része az üzemeltetésre való felkészülésnek. Annak érdekeben, hogy az első gépegység párhuzamos kapcsolása — amely egyet jelent a villamtosener- gia-temmeléssel — az előírt határidőre, vagyis december 15-re létrejöjjön, a Tiszai Erőmű Vállalat üzemi pártvégrehajtóbizottsága feladattervet fogadott el. Ebben meghatározta mindazokat a feladatokat, amely a beruházást segítő politikai munka során a párt-, gazdasági és tömegszervezeti szervekre hárul. A vb. az üzemi pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai munkabizottság aránt jelentős kiadásnak számít, akárcsak a feketevölgyi mezőbővítés. A különféle gépek beszerzésére 1 milliárd 290 milliót szánnak a tervciklusban a borsodi bányászok. Különösen a munkahelyi gépesítésre helyeznek nagy hangsúlyt. Az F-tipusú vágathajtó gépekből 16-ot. a vékony telepi önjáró berendezésekből 500 méter fronthomlokra elegendőt vásárolnak, a vastag szén telepek ben alkalmazható magyar pajzs biz.’ősit óberendezésből pedig 650 méternyit gyártanak. Ezeken túl 24 ma- róhengerrei. 150 darab, egyenként száz,méteres fejtésen üzemeltethető páncélka- paróva.1 és több ezer méter szállító gumiszalaggal is növelik a bányák gépesitet.tsé- gét. A munkavédelmi és bal- esetmegel ózó beruh á zásokra 37 milliót irányoztak elő a vállalatnál, öt évre. Az. ormos-bányai dolgozók részére új. modem szociális létesítményt építenek. Folytatják az önmentő készülékek beszerzését is, s megkezdik a bányászok elektromos fejlámpával való ellátását. feladatává tette egy, a tényleges helyzetet tükröző részletes információs rendszer mielőbbi kidolgozását. A feladatterv egyebek között kimondja: a beruházásban erdekelt párt- és KlSZ-alap- szer vezetek taggyűléseken foglalkozzanak az adott területen folyó beruházói, kivitelezői és szerelési tevékenységgel. A végrehajtó bizottság állást foglalt abban is, hogy az üzemi pártbizottság október 15-ig tartson partaktiva- értekezletet és erre hívja meg a beruházásban érdekelt vállalatok központi pártszerveinek képviselőit. Egyben felkérték a szocialista brigádokat, mozgósítsák a dolgozókat annak érdekében, hogy a soron következő beruházási feladatokat határidőre megoldják. A Tiszai Erőmű építkezésén Időben elkészül az első gépegység Ipari felílsipzásra és takarmányozásra A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban, ahol összesén 350 hektáron termesztettek cukorrépát, 3 hete tart e fontos ipari növény betakarítása. Sajnos, a munkák folyamatosságát az elmúlt napok csapadékos időjárása gyakran megszakította. Eddig mintegy 150 hektár területről takarította be a répát a két Her- riau-gépsor. A felszedett cukorrépát gépkocsikkal a me- zőkeresztesi vasútállomáshoz szállítják. ahonnan vasúti teherkocsikon kerül a rendeltetési helyre, a Hatvani Cukorgyárba. Az állami gazdaság a cukorgyártól 400 vagon nyers répaszeletet igényelt, elsősorban az 1000 darab fejőstehene takarmányozására. A cukorgyár megkezdte az olcsó tömegtakarmány szállítását, s eddig mintegy 120 vagon már meg is érkezett Me- zönagymihályra. A nyers répaszelet egy része azonnali felhasználásra kerül, míg a többit betonsilókban tárolják és télen szecskázott kukori- caszárral és takarmányszalmával keverve adják az állatoknak. Ez az ízletes takarmány is hozzájárul ahhoz, hogy a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság tehenészeti telepén elérik a tehenenként! 4400 literes évi tejtermelést. A gazdaság 120(1 juhállománya részére 30 vagon szárított répaszeletet rendeltek Hatvanból. Ezzel a juhok téli takarmányozását teszik változatosabbá, ízletesebbé.
