Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

1976. siept. 12., vasárnap ÉSZAK-MAG YARQRSZAG 5-S' — Olyan helyzet alakult ki a; egészségügyi ellátás kö­rül, amikor már az egész­ségügyben dolgozóknak is bosszantó az úgynevezett há­lapénz — mondotta az egész­ségügyi szakszervezet megyei titkára azon a tanácskozá­son, amelyen az egészségügyi etika kérdéseit boncolgatták. A kör tehát bezárult. Előbb utóbb minden ember, maga az egészségügyi dolgozó is egészségügyi ellátásra szorul. Megbetegszik, s élni akar ál­lampolgári jogával, miszerint neki is jár az ingyenes or­vosi ellátás. Régi, megkoptatott példa, de mégis fel kell idézni, hogy ha a fodrásznő haját megfé­süli a társa, nem ad neki borravalót, de a pincér sem a kollégájának. Az egészség- ügyi dolgozókat mindig sérti, ha különféle borravalós pá­lyán dolgozókkal hasonlítják össze őket. Pedig az összeha­sonlításra a körülmények szolgáltatnak okot, s nevez­hetem én azt a pénzt para- solventiának vagy akár szép magyar nyelven hálapénznek — amit olyan gyorsan kita­láltak! — a lényeg mégis csak az: a pénzemért meg­különböztetett udvariasságot 'térek. Most ne szóljunk azokról az esetekről, amikor valaki műtét, szülés előtt pénzt ad a sebésznek vagy a nőgyó­gyásznak. Ennek körülmé­nyeivel az etikai akcióprog­ram foglalkozik. Hogy lesz-e ks mikor lesz változás ebben, nehéz lenne megjósolni. Sok mindentől függ, s nem kis mértékben a betegektől. Most, amikor odáig fajult az etikai probléma, hogy az egészségügyi dolgozókat is erősen zavarja, gyakran fel­teszik a kérdést: — kikezd­te? Az orvos, vagy a beteg? Eleinte az orvos nem igen inert volna kérni az állami egészségügyi intézmények­ben. Ma már sajnos mer. Kérni, megkövetelni is mer. Előre méghozzá! Tisztelet a kivételnek, mert kivételek azért vannak, ha nem len­nének az egész etikai akció- Programot nem lett volna érdemes- megfogalmazni. Tehát maradjunk abban, hogy a beteg kezdte, és a . A csengetésre egy asszony nyitott ajtót. — Tűzoltók? Mit óhajta­nak, csak nem ég a ház?! — Elnézést kérünk asszo­nyom, de jelentették, hogy nagy súlyú jégcsap kéoző- dött a ház külső homlokza­tán. Ha leszakad, súlyos bal­esetet okozhat. — En ebben mit tehetek? — tárta szét a karjait az asszonv. , — Az öli lakásának az ab­lakából tudjuk a legjobban megközelíteni és eltávolítani a iégcsapot. Az asszony rémülten né­zett a tűzoltókra, majd a csizmáinkra. — Csak nem képzelik, hogy így. csizmában mennek be a szobába? Nekem drága szőnyegeim vannak .. . eset­leg, ha levennék a csizmá­kat ... Tűzoltó zokniban! Sók min­dent lehet kérni a tűzoltók­tól- de ezt talán mégsem. A csizmát nem vetették le, de a jégcsaoat sikerült hosszú csáklyával leütni. Nem is volt. veszélytelen az a'-'-ió önként vállalkozót kellett kérni a rajból, aki hajlandó félig kiléoni az ablakon. IjQV A/s ns/ifíbolÓQÍü Sok ember gyűlt össze a magasfeszültségű vezeték alatt. A fiatalember egy ma­beteg folytatja, olyan ese­tekben is. amikor igazán semmi éríelme az ..adako­zásnak’. Volt orvos, aki be­vallotta. hogy az osztályon fekvőnek semmivel sem tud ö személyében többet nyúj­tani, minthogy reggel meg­áll egy pillanatra az ágyá­nál, s szépen, udvariasan ke- zétcsókolomol köszön. Annak a betegnek ez kell. ezt „há­lálja meg’’, anélkül, hogy mindezt belátná. Ki tette ki először az éj­jeli szekrényre a narancsot, a csokoládét? Hosszú ideig gyakorlat volt ez az egyik miskolci kórházi osztályon. Reggel jött a nővérke, s egy nylonzacskóban összeszedte a kedves adományokat. A be­tegeknek külön gond volt, hogy minden reggelre készít­senek „meglepetést”, míg egy fegyelmi vizsgálat véget nem vetett az ügynek. Ezt is ki kezelte? Ilyesmit kérni való­ban nem lehet, de hozzá­szokni azt sajnos lehet. Ki kezdte el, hogy a sza­bad körzeti orvos választás háziorvos-fogadássá fajúit ? Ki szoktatta rá a körzeti or­vosokat, hogy az öreg nyug­díjasoktól ugyanúgy zsebve- vágják a 20, 30 forintokat egy házi ellátás utáni mint a tehetősebbektől a százast? El is hiszem ezt az elhang­zott mentegetőzést: — Sze­gény Juliska néni halálosan megsértődve, ha nem ven­ném el tőle a pé nzt, amit a nyugdijából nekem szán. Azt mondja jólesik neki ha ad­hat, s ne becsüljem le az ő kis forintjait sem. így kezdődik kicsiben, s ott folytatódik nagyban, amikor a főorvos felháborodik, mert kevésre értékelték tudását, szakmai „magaslatát”. No nem az egészségügyi szervek, hanem a vékony borítékot adó betegek. Mert volt aki előbb már többre értékelte. Tulajdonképpen mégis csak a betegek egymásra licitálá­sa alakította ki az árfolya­mot. Közismert, hogy az osz­tályokon megbeszélik a bete­gek: — maga mennyit ad? Aztán ha csak egy mód van rá, igyekeznek valamivel többet tenni a borítékba. Ez már az újabbkori nagyzolá- sunk egyik formája. Az én jóm ügyességével tornázott fenn az oszlop tetején, s egv-egv „mutatványát” a szörnyülködés moraja kísérte. Az állomás épületéből sze­rencsére észrevették, amint felfelé kúszott az oszlopon. Gyors telefon, s áramtalaní- tottdk a vezetéket. Jó ilyen­kor ha akad olvan ember, aki nem veszíti el a lélek je­lenlétét. s tudja, mi az első teendő. Aztán jöttek a tűzoltók. — Azonnal jöjjön le! — Azt várhatják! — Ha nem jön le, lehoz­zuk ! — Ügv próbáljanak felém közelíteni, hogv rögtön leug­rok ' Mit ér ilyenkor a hosszú létra, a jó felszerelés? Mind­ez nem sokat, de annál töb­bet a tapasztalat, az ember­ismeret. A raj parancsnoká­nak szinte os'df’holóanssá kell lennie. A tétel nem is olvan bonvol”lt. ha az illető valóban finavilko« akar len­ni. má’- régen leoeorhatott volna. A’ e'ső szándék, a ve­zeték érintése m“CTbbts„]t. Az ugrásra n»m volt felkészülve le1 '-’les. finnen most erősít - ’aette s7'>nSó'-.,t bámuló tö­rne« szörnv'1 büdzsén. Táv- vezptékszprplfl volt a fotlal- knzása. ez°rt sikerültek olvan lói a mutatványok a magas­ban. A rajparancsnok meg­találta az egyedül járható en autóm, az en garázsom, az. én vikendházam legyen különb, de még: az én sír­kövem, kriptám is más le­gyen. Az ilyen ember fizessen, ha neki úgy tetszik. Csak­hogy elvárna az ember in- lelligens. kulturemberektől, hivatásuk magaslatán álló orvosoktól annyi humaniz­must, hogy tudjon különbsé­get tenni az elfogadás és az elvárás közölt. Az igaz. hogy minden ember szabadon ren­delkezik a pénzével, oda ad- ia. ahová akarja. Nem mind­egy azonban az. hogy néhány különleges elbánást igénylő olyan légkört teremt az egészségügyben. amelyben írott betű marad az a leg­szebb szociális vívmány, mi­szerint nálunk az orvosi el­látás ingyenes. Az egészségügyi etika prob­lémái napjainkra igen el­mélyültek. Most remélünk változást. Kidolgozták és el­fogadták a megyei etikai cselekvési programot. Abban minden lényeges kérdés, minden feszítő gond benne foglaltatik. Az. etikai normák visszaállításának igénye az egész, társadalom érdeke, s jó dolog, hogy ebben cse­lekvő részt vállaltak az egészségügyben tevékenykedő vezetők, párt- es társadalmi .szerv.ek, s minden becsületes egészségügyi dolgozó. Változásban reményke­dünk. de ez önmagában ke­vés. Maguknak az egészség­ügyi szolgalatot igénybe ve­vőknek is segíteniük kell az etikai helyzet javításában. Most már ne keressük to­vább. hogy ki kezdte, inkább azt'figyeljük meg. most kik kezdik a szocialista etikai normal; helyreállítását. Nem megy majd egyik napról a másikra, uz. biztos. Lesznek viták, lesznek 'sértődöttségek. Az etikai célprogramot azon­ban a megye legtekintélye­sebb szakmai festülete fogad­ta el. Az egészségügy veze­tőire bízvást számíthatunk, s ez önmagában is biztató. utat, az egyedüli módszert, ami eredményes lehei.: — Mindenki menjen ha­za!... oszoljunk, oszoljunk emberek, ez nem cirkusz, nincs it semmi néznivaló ... tessék csuk tfessék elmenni innen ..; Ügy megtisztították a te­repet, hogy egyetlen ember nem maradt a közönségből, söl még a tűzoltók is olyan helyre vonultak, ahol nem láthatta ókét a bátor akro­bata. A módszer bevált. Ki­telt egy óra az emberünk elunta a dolgot. Lejött, nem volt már kik előtt szerepelni. Hínár {űzőitók Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megmondjuk: a veszélyt nem lehet mindig elhárítani. Gyakran előfor­dul, hogy már késő, már ak­kor is ké'ő volt. amikor a tűzoltókat riasztották. A m:i- sasíeszültséget a legritkább esetben sikerül idejében ki­kapcsolni, a vizbefúlás igen r(ivid idő alatt történik. Ha a szerencsétlenség meg­történi. a tűzoltóknak meg kell tenni az utolsó köteles­séget is. Ilyenkor jól jön a külső segítség. Megjelölik az emberek a tavon, vagv a l’o- lvón avt a helye* ahol a sze­rencsétlenül járt ember utoljára felbukkant. bmcleíck Szerelik az erkélyeket az iisszckölö városrész éj épü­letein Folyókon gyakran igénybe veszik a tűzoltók a tapasztalt halász segítségét, aki jói is­meri a vizet azon a szaka­szon. Sajnos gyakran van dolguk a tűzoltóknak a folyókkal, tavakkal. Az MHSZ búvár­szakosztályán 8 tűzoltó köny- nyűbúvárt képeztek ki. Ezek az emberek a Neptun kl"b tagjai. Ha búvárra van szük­ség, ez a klub segít a tűzol­tóknak. A kiképzett nyolc búvár közül, egy mindig szol­gálatban van. Víz :i raktárban — Itt az árvízvédelmi ügyelet. A Sajó kilépett med­réből. s veszélyezteti az al­'•'árosi lakótelepet.. A tűzoltók köböl, homok­ból gátat építettek, a kazinc­barcikai új lakótelepen nyu­godtan áthattok, míg a gát megépült. — A Sajó elöntötte az ár­teret, az ártéren belül 40 ember ellátatlan. A tűzoltók élelmet, ivóvi­zet szállítottak az elzárt te­lepüléshez. Árvíz idején teljes a ké- szüllséfi. Életmentés, gátépí­tés. mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Sajnos elég gyakran elő­fordul, hogy csatornatörés, vagy más ok miatt víz áraszt­ja el a pincéket, alsó szinten elhelyezett raktárakat. A nagy teljesítményű szivaty- tvakkal ilyenkor több millió forintos értékeket mentenek meg a tűzoltók, ha idejében kérik segítségüket. A. I. Hírül adtuk és tudósításban is beszámoltunk róla, hogy idén megyénkben, Miskolcon rendezte meg az útügyi na­pokat a Közlekedéstudomá­nyi Egyesület és annak mis­kolci szakcsoportja. Kiss De­zső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes megnyitó­jából markánsan kitetszettek azok a gondok, feladatok — és eredmények is —, ame­lyek közútjaink jelenlegi ál­lapotával összefüggnek. Az elmúl ttíz év során az útépí­tés, korszerűsítés, karbantar­tás jelentős eredményeket hozott — a motorizáció rob­banásszerű fejlődése azonban már a jövő igényét- állítja ■szembe, megméretésül, az el­ért eredményekkel. Varga József igazgatót, az- zal a szándékkal kerestük meg a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságán, hogy megyénk közúthálózatának helyzetéről és a várható fejlesztésekről beszélgessünk. — Elöljáróban szeretnem elmondani: maga az a tény, hogy az útügyi napokat Mis­kolcon rendezték, elismerése az utóbbi években bekövet­kezett kedvező változásnak — kezdi a fejtegetést Varga József. — Milyen helyet foglal el Borsod, az országos közúti forgalomban? — Megyénk területéről in­dul ki az úgynevezett „észa­ki szállítási tengely”, amely biztosítja az északkeleti ipar­vidék kapcsolatát az ország központi és nyugati területen levő ipari központokkal. Me­gyénkben 570 ipartelep van, szállítás folyik a helyi nagy­üzemek között. Mindemellett az erdőgazdaság, a mezőgaz­daság és a bányászat szállí­tási igénye is igen jelentős. Öt határátkelőhely van a megye északi területén, és az idegenforgalmilag nevezetes helyek is növelik a közúti közlekedést. Az 1970-es sta­tisztika szerint az országos közúti forgalom 8,1 százaléka Borsod megyében bonyolódik le. — .4 közúthálózat kedvező változáséiról szólt igazgató elvtárs. Melyek ezek közül a legfontosabbak? — A megye közűtjaiból igazgatóságunkhoz tartozik 2510 kilométer. A IV. ötéves terv elején ennek mintegy 95 százaléka több szempontból nem felelt meg a követelmé­nyeknek. Öt év alatt 1200 ki­lométer útszakaszon kijaví­tottuk a burkolatot. Minde­nekelőtt az összefüggő bur­kolat megerősítésre töreked­tünk, amelyet a hozzánk tar­tozó közúthálózat 50 százalé­kán sikerült megvalósítani. Ilyenformán az elmúlt év végére az állandó útburkolat hossza 2003 kilométerre nőtt. a vizes makadámburkolat 513 kilométerre csökkent. Lényeges változás történt az útfenntartás szervezetében és a technológia fejlesztésében is. A tervidőszak közepén a gépesítés koncentrálása, a na­gyobb önállóság, a városi és nagyközségi szakigazgatási szervekkel való jobb kapcso­lat kialakítása érdekében — elsőként megyénkben — kí­sérleti szakaszmérnökség ala­kult. Ma mór négy üzem- mérnökségünk dolgozik: Plá­nokon, Szikszón, Sátoraljaúj­helyen és Ny.’kládhózán. Unneoélves A Lenin Kohászati Mü­vet; vállalatvezetése ünnepé­lyesen fogadja a szakmun­kásképző intézetekben, a szakközépiskolákban, az egye­temeken és főiskolákon ez — Melyek jelenleg a leg- szorítóbb gondok? — Igazgatóságunk terüle­tén az útburkolatok átlagos szélessége 4.95 méter, és ez­zel bizonyos országos össze­hasonlításban az utolso he­lyen állunk. — .4 közutakkal szemben támasztott legfontosabb igény a biztonságos közlekedés. Je­lenleg ez nem látszik meg­nyugtatónak. Hogyan ki várt­nak ezen a helyzeten vál­toztatni? — Az V. ötéves ten’ alap­vető feladatai közül elsőren­dűnek tekintjük ezt a lel- adaiot. Fokozottan előtérbe kerülnek a forgalom bizton­ságát szolgáló intézkedések. Elsők között kell megolda­nunk az útpályák kellő mé­retű szélesítését. E progra­munk befejezését 1983-ra terveztük, ebben az öt évben 727 kilométer hosszú útsza­kaszon végzünk ilyen mun­kát. De ha már a biztonságos közlekedésről esett szó. el­mondom, hogy kiemelten foglalkozunk a balesetveszé­lyes helyek megszüntetésé­vel. Így többek között 140 vasúti és közúti keresztező­désbe jelzőlámpát helyezünk el még ebben a tervidőszak­ban. Felüljáró épül Miskol­con és Özdon. aluljáró Sá­toraljaújhelyen. — Milyen további felada­tok megoldását tervezik me­gyénk. közúthálózatának fej­lesztésére? — Feladataink megoldásá­ra az előzetes tervek alap­ján. kétmilliárd 40U millió forint áll rendelkezésünkre. Az úthálózat fejlesztésére szánt összeg 60 százalékút továbbra is az útburkolatok megerősítésére, aszfaltsző­nyegezésre használjuk fel. Ez azt jelenti, hogy 900 kilome­ter hosszú, 6,20 méter szé­les, maximum 10 centiméter vastagságú aszfaltburkolat megerősítését végezzük el. Emellett Miskolcon a 3-as főközlekedési út átkelési sza­kaszát és Leninváros átkelé­si szakaszát négvnyomúvá építjük, Sátoraljaújhelyen korszerűsítjük a 37-es főutat, és átépítjük Özd 25-ös főút­vonalának egy részét. Terv­be vettük négy nagy híd. a vadnai Sajó-, a hidvégardói Bódva-, a bocsi csatorna, és a hemádnémeti Hernád-híd átépítését. Az elmondottak mellett még felszámoljuk eb­ben a tervidőszakban az 504 kilométer hosszú vizes ma- kadámburkolatot. Beszélgetésünk végén Var­ga József igazgató nagy „le- kele könyvet” mutat,' áz U VATER V-vel közös tudo­mányos igényű felmérést, amely 1972-ben készült a megve közúthálózatáról. Ne­héz lenne pár mondatban el­mondani. mi mindent „tud” ez a könvv. Ök ismerik a benne foglalt feladatokat, s eszerint cselekszenek. de nemcsak könyvből dolgoznak. Ütőn vannak mindennap. És ha már a útügyi napok meg­nyitóját idéztem a bevezető­ben. hadd idézzek befe’ezé- siil is onnan egy gondolatot. A miniszterbe!vet!es mondta az útügyi szakembereknek: „Mai gondolkodásunkért és cselekvésünkért felelősséget kell vállalnunk — a -ivére is.” togadtaiás évben végzett fiatalokat. A* ünnepségre szeptember 14-cn, kedden délelőtt 10 órakor, a Bartók Béla Művelődési Köz­pontban kevin s*r. i Etikai kérdések az egészségügyben ó O rV kerítésem legyen szebb, az Adamovics Ilona JEs akkor főttek a tűzoltók (IS,) Elhárították a veszélyt T( nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents