Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
MB—— ÉS2AK-MAGYAR0RSZÁG 4 1976. szept. 12., vasárnap Kár lenne feladni Néhány évvel . ezelőtt, sőt már eg.y évtizede is van, hogy először foglalkoztunk egy Borsod megyei munkásmozgalmi múzeum létesítésének gondolatával. Ez a gondolat többször felmerült, s elsősorban Magyar András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa Központi Könyvtárának vezetője volt e téma szorgalmazója. Borsod megye ugyanis — mint ez köztudott —, igen R»'- dag munkásmozgalmi hagyományokban, és minden bizonnyal rendkívül st> le dokumentum, adalék, különféle tárgyi emlék van még a munkásmozgalom veteránjainak, azok leszármazottai- nak, vagy közületeknek a birtokában, köztük igen nagy számban olyan dokumentum is, .amely Borsod munkás- mozgalma történetének megírásához döntő fontosságú tényeket bizonyíthat, adalékkal szolgálhat. Magyar András, illetve az SZMT Központi Könyvtára 1937-ben kezdte meg a gyűjtőmunkát és igen sok lényeges adat és anyag került a- könyvtár birtokába. A gyűjtőmunka során az a terv is felmerült, hogy megyei monográfiát készítsenek, majd egy tíz kötetre tervezett dokumentum gyűjtemény ■elkészítését vállalták. Ez a dokumentumgyűjtemény nem történetírás lelt volna, hanem a munkásmozgalmi emlékek fotómásolatainak a gyűjteménye, megfelelő szöveges bevezetővel. ' Ebből 1973-ig két kéziratos kötet készült el. hessaram A munkásmozgalmi emlékek gyűjtése egy újabb és nem kevésbé értékes eredményeket ígérő tervet szült. A munkásmozgalomtól elválaszthatatlan a munkáskultúra, az pedig mindenütt az olvasóegyletekből. könyvtárakból sarjad. Ezért teivez- te Magyar András és vállalták munkatársai is, hogy meg kell írni a nagy múltú Borsod megyei múnkáskönyv- Lárak történetét. Ez a gondolat mindjárt a gyűjtőmunka kezdetén felmerült, és az előzetes felmérések szerint mintegy 30 kötetre tervezték a sorozatot. A kötetek alatt természetesén nem vaskos, több száz oldalas kiadványokat kell érteni, hanem jól szerkesztett füzeteket, amelyek dokumentumok fotómásolataival' és szöveges magyarázatokkal, históriai leírással adnak tájékoztatást egv-egy munkáskönyvtár születéséről, múltjáról. A Borsod megyei munkás- könyvtárak történetének leidolgozását különösképpen indokolttá tette és teszi ma is, hogy a területen olyan régi könyvtárak vannak, mini az 1884-es alapítású ózdi, az 1895-ös sajószentpéleri bányász, vagy 1895-ös diósgyőri Jó szerencse, az 19815-os perecesí Bányamécs és.,még jó néhány hasonló nagy múltú intézmény. A feldolgozó munka igen nagy lendülettel kezdődött. Elkészült a Jó szerencse Dal- és Olvasókör monográfiája, Magyar András feldolgozásával. A bor- soanádasdi munkáskönyvtár története Hernádi Istvánná munkájaként. A perecesi Bányamécs egylet, valamint az ormosbányai könyvtár története, mindkettő Magyar András írása. A bőrmunkások könyvtárának históriája Deák Gábor feldolgozásában, valamint a miskolci vas- és fémipari dolgozók könyvtárának története,, ugyancsak Magyar András munkájaként. E legutóbbi 1873-ban jelent meg. És azóta néma csend. Vajon miért? SEwmsm Kéziratban készen áll Hernádi Istvánná újabb munkája az ózdi könyvtárról, Magyar András tanulmánya a sajószentpéleri bányász- könyvtárról. És csaknem nyomdakész Magyar András egy újabb munkája, a miskolci nyomdászok és betűöntők olvasóegyletéről. Három további füzet kézirata tehát megvan, sőt e háromhoz az illetékes főhatóság kiadási engedélye is. Mi nincsen hát? Pénz nincsen a kiadásra!’ A korábbi kötetek megjelentetése is sok gazdasági nehézségbe ütközött. A munkásmozgalom hagyományainak felderítése, köz- kinccsé tétele is, a. lelkesedésen túl anyagiakon múlik. Az SZMT Központi Könyvtára jelen körülményei között nem tud kiadványokat finanszírozni, különös tekintettel a nyomdai ármozgásokra. Ezt a nagyszabású és igen értékesnek ígérkező, az eddigi hal füzetet tekintve országosan is figyelemre méltó eredményeket produkált akciót nem szabad eltemetni. De nemcsak anyagiakon múlik. Mint a hat, már elkészült és a további három kéziratban levő füzet szerzői listájából kitűnik, nem tál népes a szerzői gárda. Hiányzik a nagyszerű ötlet megvalósításához a szellemi kapacitás. Kell munkáskönyvtár- történeti sorozat. De annak megírásához egy-két ember kevés. A különböző helyeken megbúvó, vagy akár köny- nyebben elérhető anyagok nem annyira teljesek, hogy ne igényelnének még sok-sok kutatómunkái, feldolgozást. Nem lebecsülendők a gyűjtési gondok sem. Igen sole régi 'anyag személyi tulajdonban van, és gazdáik nem szívesen válnak meg tőlük. A fotózás nehézkes, költségelszámolása nem . megfelelően biztosított. Igen _ sok értékes anj'ag van már különböző intézmények birtokában, például a munkáskönyvtárak jogutódainál, művelődési "házaknál, intézményeknél, de olt senki nem végez feltáró munkák és a rendezetlen, sokszor nem is ismert anyagokban a kutatás sem egyszerű. A hivatalos intézményekben őrzött anyagok is nehezen hozzáférhetők. Lapunkban is beszámoltunk arról a nagyszabású akcióról, amely keretében a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Szakszerver zetek Központi Levéltárának közbejöttével és a megyei szakszervezeti könyvtári központoknál szervezett munka- csoportok részvételével meg akarja íratni a felszabadulást kővető idők szakszervezeti történetét. Csak Borsodban 20 kutató foglalkozik a különböző iparági szakszervezetek történetének kutatásával, adatainak gyűjtésével, feldolgozásával és ez az akció nagyrészt leköti azokat az erüket, akik a Borsod megyei munkáskönyvtárak történetének írásában is közreműködhetnének. l Nem szükséges talán ismételten feljegyezni a munkásmozgalom kezdeteinek keretet adó munkás-kulturális intézmények hagyományainak, történeti adatainak fontosságát, az egyetemes magyar munkásmozgalom szempontjából. Ebből következően nem kell külön aláhúzni a borsodi munkáskönyvtár-tör- léneti sorozat jelentőségét sem. De akkor itt. a kérdés: hogyan tovább? Könnyű és egyszerű lenne Montecuccoli híres mondására hivatkozni — „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz’’ —, mert bár tagadhatatlanul igen fontos szerepet játszik e gyűjtő és feldolgozó munkában a gazdasági alap, részben a beszerzendő anyagok megvásárlásánál, részben a munkatársi gárda bővítésénél, a pénzbeli segítségen felül igen nagy támogatást nyújtana, ha létrejönne a Borsodban mar tolult emlegetett és sokszor tervezett munkásmozgalmi archívum. Egy ilyen archívumban együtt lenne’ a munkásmozgalmi történeti anyagnak a zöme, és a mozgalom történetének bármely ágazata kutatásánál nem kellene állandóan elölről kezdeni mindent, minden után nyomozni, sokszor olyan üzemekben, intézményekben is, ahol nem is tudják, hogy birtokukban vannak adalékok. Általában könnyebbé, szervezettebbé válhat a munkásmozgalmi adatgyűjtés, történetírás, benne a borsodi munkáskönyvtárak történetének feldolgozása is. A borsodi hiunkáskönyvtá- rak története elválaszthatatlan a megye és az ország mun kásmozgalmának történetétől. Éppen ezért feldolgozása és füzetekben való közreadása nem öncélú, hanem nagyon is fontos feladat. Kár lenne ezt a sorozatot abbahagyni, ezt a munkát feladni. Sőt, talán nem is csak kár, hanem egyenesen vétek ■. • Benedek Miklós Huszonöt forintos együttérzés . hatvannégy esztendős \ nyugdíjas, magányos gé- /\ ocszUovács élete kisebb drámák sorozata, ii re tőségére végül is egyedül maradt, s meri nem lehet magában, únia a magányt, ;» magányosok klubja jelenti számára az otthont, a klubtól és a szakszervezettől kapott társadalmi megbízatás, a magányos öregek látogatása, számukra a szakszervezet huszonöt forintos ajándékának nyugta ellenében történő átadása pedig az elfoglaltságot. Látogatja a nyugdíjasokat, beszélget velük, s a beszélgetésekből emberi sorsok rajzolódnak ki. Elcg-e vajon ez a huszonöt forintos együttérzés, pótolliatja-c ez a szinte hivatalból való támogatás * hiányzó emberi környezetet, a társat akár a legkisebb mértékben is? Aligha. * S a klub, a magányosok klubja, ahová „ütemterv” szerint járnak el a magánvos öregek, hogy a bérelt zenés/, így köszönlsc ókel: „Jó estét kívánok, nagyon sok szeretettel köszöntőm a kedves vendégeket és engedjék meg, hogy szokásunkhoz híven első dallamunk címe: Én mindenkiben csalódtam”, majd rázendít. a zenekar erre az <*«• zelgős slágerre, az öregek meg megmozdulnak és táncolnak.. Később meg a verspályázatukra írt legjobb verset hallgatják Nem jó egyedül — mondja a vers címe. s a kínosan egymás alá erőszakolt sorokból bizakodás csendül ki: „lesz meg boldog életed”. Aztán gyorsabbra vált a muzsika, s a magányosok magányukat felejtendő, elűzendő táncolnak. Gyarmathv Lívia kisfilmjc. a Magányosok klubja vetíti elénk a fentieket. El kell gondolkozni a látottakon. Ezt akarja a rendező. Mint akarta néhány korábbi kislilmié- vcl — például a Tisztelt. Címmel —, meg játékfilmjeivel. A dolgozó emberek, az átmeneti kor életének perifériájára szorult kisemberek kerültek ismét érdeklődésének fókuszába. Azt kutatja, vajon a mi szocialista társadalmunkban miként élnek, találják meg helyüket azok, akik még más körülmények között kezdték életüket, munkájukat, de annak gyümölcsét már a szocialista társadalom keretei között kellene élvezniük. A magány azonban e társadalomban sem jó. Meg nein alakultak ki a magányosok új életformái. Erre világít rá Gyár* malhy Lívia kisfilmjc. A Magányosok klubja. a magányosok ügye valóban össztársadalmi figyelmet ku ván. A kisfHmet egyik új magyar film kísérőiéként vetítik. Nem merem leírni, bányán voltunk mindössze a nézőtéren, bányán láttuk együtt. Vajon hány emberhez juthatnak így cl c gondola fok? (bm) Z* tp-Ht r* -‘hí- >--------------------— ) Bo zsik István munkája Pénteken tartották meg az 1976 77-es tanévnyitó ünnepséget a sárospataki tanítóképzőben, mely ettől a naplói kezdve ismét viseli Co- menius nevét és főiskolai rangban működik. Dr. Károly Istvántól, a sárospataki Co- menius Tanítóképző Főiskola főigazgatójától arra kértünk választ: mit jelent számukra és a magyar oktatásügy számára a 'főiskolai szintű tanítóképzés. — Semmiképp sem kis tanárképzőt, ahogyan az tévesen, sokakban felmerült. A legtömörebben úgy adhatnám meg a választ: tanítóképzést magasabb szinten. — Milyen körülmények sürgették a főiskolai szintű tanítóképzés megvalósítását? — Azt hiszem, az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatból kell kiindulnom, mely igen markánsan megfogalmazta. hogy oktatáspolitikai célkitűzéseink valóra váltása a pedagógusokon múlik. A tanítóképzés adott és korábbi rendszere nem volt képes olyan pedagógusok képzését elősegíteni, akik az általános iskolával szemben megnövekedett követelményeknek — figyelemmel az 1978-ban belépő új tantervekre — eleget tudnak tenni. A tanítóképzés, amely véleményem szerint alapvető jelentőségű, évszázadokon keresztül a mindenre felkészítés elvét vallotta. Az elmúlt években bevezetett speciálkollégiumi rendszer sem változtatott sokat azon, hogy a tanítóképző intézetek tantervi anyaga túlzottan humán tartalmú volt. A főiskolává előlépés viszont tantervi, tartalmi változásokat is hoz. — Talán nem túlzás azt mondani, hogy a tanítóképző már-már polihisztort igényeket támasztott a hallgatókkal szemben. Mennyiben változik meg a tanítóképzés az új főiskolai tanterv alapját1'' — Való igaz, hogy volt ilyen polihisztort igény, hiszen az alsó tagozat mind a tíz tárgyának tanítására fel kellett készíteni tanítványainkat. Az alkalmassági vizsga, no és ez a sokirányú követelmény, igen sok fiatalt távol is tartott a tanítói pályától. mert esetleg nem volt rajztehetsége, vagy jó hallása. A főiskolai tanítóképzés tartalma változott. Kétirányú képzés folyik majd. Egyrészt az általános tanítóképzés, melynek az a. célja, hogy kis településekre kerülve is meg- állhassák a helyüket a fiatalok. Másrészt a differenciált képzés, amely szakkollégiumi rendszerben minden hallgató számára tantervileg kötelezővé teszi két szakterület kiválasztását. A hallgatónak egy szakkollégiumot kell választania a pedagógia, a népművelés, és a könyvtáros szakkollégiumok közül és egy másikat a készségtárgyak — az orosz, az ének, a rajz, a testnevelés és a technikai nevelés — 'szakkollégiuma közül. Így egy-egy területen magasabb ismeretek birtokába juthatnak, elmé- lyültebb tantervi anyag alapján készülhetnek fel leendő hivatásukra. t — Némi ellentmondást lehet kiérezni a kétirányú képzésből... — Igaz, de ezt az ellentmondást fel lehet oldani. Hogy példával bizonyítsam: megszűnt az alkalmassági vizsga. Bekerülhetnek a főiskolára esetleg gyengébb hallású tanítójelöltek is. A mindenki számára kötelező társaséneklés során részint metodikai < felkészítést kapnak a jelöltjeink, részint pedig a társasének anyaga az általános iskolai dalanyagbói áll össze. Megnyugtató módon megoldhatja majd feladatát. De ha nagyobb települések vagy városok iskoláiba kerülnek, előbb, vagy utóbb tantargycsoportos oktatásban vesznek részt. És akkor már lesznek olyan pedagógusai nie, tanítóink, akik az éneket, a rajzot, vagy a testnevelést magasabb képesítés birtokában tudják majd tanítani, hiszen a- tanítói diploma mellett két területre kiegészítő diplomát is kapnak. De ott is nagy jelentősége van, hogy a kollégiumokban, a napközi otthonokban pedagógiailag jobban felkészített tanítók dolgozhatnak majd. S nem kevésbé fontos, hogy népművelő- és könyvtárosi feladatokat is el tudnak majd látni. Ilyen körülmények között mindinkább meg tudunk felelni annak a feladatnak, hogy magasan képzett, művelt, marxista világnézetű, közösségi és közéleti embereket adjunk az iskoláknak. — A főiskolává, átminősítés egy sor szervezeti változást is magában rejt. Hogyan készültek fel a. most már megnövekedőit követelmények ellátására? — A tartalmi előkészítés előrehaladt, hiszen csak így kerülhetett sor rá. A tény maga azonban konkrét feladatokat is hozott. A főiskolai oktatók kinevezése, a főigazgatói hivatal kiépítése mellett a legnagyobb feladat a tanszékek és a tanszéki szakcsoportok fejlesztése volt. A marxizmus—leninizmus tanszék mellett a neveléstudományi, a nyelvi-irodalmi, a természettudományos, a testnevelési, valamint a közművelődési tanszék működik. A közművelődési tanszék teljesen új. Hiszen ilyen irányú képzés korábban nálunk nem volt. A neveléstudományi tanszéken belül működik az óvónőképző és az oktatástechnikai tanszék, amely rendkívül fontos stúdiuma hallgatóinknak. A természet- tudományos tanszéken belül új stúdiumként a természet- ismeret került bevezetésre és önállóvá vált a testnevelés tanszék. Távlati tervünk, hogy az idegennyelvi és az irodalmi tanszéket, amely most együtt működik, különválasszuk. — Az elsőéveseket már az új követélmények szellemében vették fel. Mennyire készíthették fel őket a megváltozóit főiskolai tanítóképzésre ? — Már a jelentkezéskor is felhívtuk a hallgatók figyelmét az új rendszerű szak- kollégiumi . képzésre. Kilene- venkét első évesünk tíznapos előkészítőn vett részt, s ezen az előkészítőn azt vizsgáltuk, hogy az ő elképzeléseik és reális adottságaik mennyire találkoznak. Azt kell mondanom, hogy majdnem 100 százalékosan. S hogy az új rendszer felkészítésükben milyen határtalanul nagy többletet jelent, annak bizonyítására hadd mondjam el; a speciálkollégiumokat ivét féléven át, a szakkollégiumokat pedig hat féléven át látogatják. S mindezek után, azt hiszem, nem vonható kétségbe — bár furcsának hathat, az egyébként a gazdasági életben használatos jelző — a tanítóképző főiskolákon konvertibilis szakembereket képezünk, akiket igen sok területen alkalmazni tudnak. — Leginkább mégis az iskolák várják őket. Hiszen kevés a, tanító. — A mi keretszámunk 75. Ismervén a megye tanítói gondjait — Hevesnek is mi képezzük a tanítókat — több mint 90 hallgatót veszünk fel évente. Meggyőződéssel mondhatom, végzett fiataljaink 95 százaléka tanítói munkakörben helyezkedik el. De még ez is kevés. Mi viszont. meglehetősen .zsúfolt körülmények között dolgozunk, hiszen a gyakorlóiskolánk is az épületen belül van. Óvónőképzőnk van és sok a levelező hallgató is. Ebben a tanévben a nappali és a: levelező tagozaton összesen 750 hallgatónk van, s ebből levelezőn 430. — Engedjen meg végezetül egy kérdést. Eddig csak a. kollégium viselte Comenius nevét. Mit jelent önök számára az, hogy most az egész főiskola? — Erkölcsi, eszmei elismerést. Comenius szellemi örökségének, sárospataki tevékenységének, mára is érvényes pedagógiai tanításának — melynek megőrzésén és birtokbavételén mindig is munkálkodtunk — elismerését. Szellemi öröksége, úgy vélem, nemcsak városunk kulturális éleiébe ágyazódott bele, hanem a magyar pedagógiába is. Így az a tény, hogy újra viselhetjük nevét, hiszen a középfokú tanítóképző már viselte, nemcsak rangot, hanem kötelezettséget is jelent számunkra. Csutorás Annamária
