Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

1976. szept. 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A szomszéd tílfi már a jövő Ketten az öreggel kibak- iöerére, a csukló csavar és Emberek é; FF gepek snr , ül SS! ra B 11 tattunk a hatarba. Ar or­szágút aszfaltján lassacskán. Valahol a falu szélen volt egy kis táblácskája, oda in­dultunk dohánynézőbe. Pár­száz ngéyszögöl lehetett az egész, de órákon át mesélt róla. Bevallom, áhítattal les­tem minden szavát. Idegen világot tárt ki előttem, a szedriafa, fináncjáró, hasúra az aljazás, kaccsolás, agga- tás világát azokkal a sza­vakkal, amelyekkel csak az az ember bír, akinek élete a dohányt szolgálta. Jó pár éve, amikor vala­hol a mezőcsáti határban az öreggel beszélgettem. Ponto­san már nem tudom mikor, a nevére sem emlékszem. Az egészet a táblaszél juttatta eszembe és a Virginia szé­lesre érő, lehajló levele. Itt. Prügyön a Tiszamente Ter­melőszövetkezetben. Zavar­ban voltam, egy szó motosz­kált bennem — amit az öreg a törésre mondott — a „nyelvem hegyén” volt, de megfogaftnazni nem tudtam. Semsey András, az elnök segíteni akart: — Kaccsolás, tetejezés, al­jazás? Nem? Mi sem em­lékszünk a javára — men­tegetőzött. — Ahogy a ma- rökszedés, kaszálás, vagy a csépiás fogalma kihalt, a dohány fogásainak is elavul­nak a szavai. Hol tartunk már a hajdanitól. Fóliaház­ban neveljük a palántát, és nem molinó, vagy hasúra alatt. Géppel palántázunk, megszűnt a deréktörő haj- longás, a dohánypajták el­avultak, hiszen a mesterséges szárító jobban, biztosabban íonnyasztja, színezi a leve­leket. Az ezernyi munkamű­veletből, tényleg egész em­bert kívánó törődésből, alig maradt hírmondónak né­hány. Például a törés .. . Igen ez ugyanaz maradt. A hüvelykujj rászorul a levél A Lenin Kohászati Mű­vekben mintegy 9 ezren ad­nak rendszeresen vért. Szen­tember 7-én, kedden az LKM-ben a többszörös vér­adókat tüntetik ki. Az ünnepségen megjelen­teket Majtényi hajót:, a pártbizottság titkára köszön­ti és mond ünnepi beszé­det. Majd dr. Gyüszii Mik­lós, az Országos Vöröske­reszt Központ képviseletében hat dolgozónak harmincszo­hangos pattanással elválik a szártól a levél. De közben az asszonyok a kombájnon ül­nek, mármint a gép állítható ülésein, amelyet mindig olyan távolság választ el a földtől, amilyen magasan van a levél. Félidején az ara­tásnak eddig a 70 hektárról 2000 mázsa zölddohányt tör­tek le. — Közepes, jó — dicsérte a termést az elnök. — Pe­dig az aszály a növény fej­lődését visszafogta. Ekkora volt — mutatta 20 centivel feljebb a tavalyi magasságát —, de azt hittük, a száraz­ság nagyobb kárt okoz. Két fajtánk van, a VP — ez cseh­szlovák — és a Virginia. Mindkettő jól terem. Persze, ha időben palántázluk. Most is az a táblánk szenved a hőségtől legtöbbet, amelybe a legkésőbb kerültek a nö­vénykék. A töréssel párhu­zamosan folyik a szárítás, bálázás, sőt a nyíregyházi fermentálónak mór elküld- tünk 200 mázsa idei dohányt. Napjaink dohánytermesz­tését a gépesítés határozza meg. Mint mindenütt, a töb­bi növénynél. A kanadai Balthes kombájnok, amelyek a gazdaságban dolgoznak, a palántázástól a művelésen át a törésig, egyformán kihasz­nálhatók. A dohányról köz­tudott, ha hagyományosan művelik, a legmunkueröigé- nyesebb ágazat. Ez pedig ön­költségét a ráfizetés határá­ra „tereli”. A gépekhez vi­szont nagy terület szüksé­ges, de akkor sikerül meg­oldani, hogy 70 hektáron csak 40 asszony dolgozzon. Amit leírtunk, korszerűnek tűnik, hiszen sok helyen fej­lesztés híján kézzel művelik. De az egészről — miközben büszkén mutatják — múlt időben beszélnek. Magyará­zatként az elnök a szomszéd táblát hozta szóba: ros véradó kitüntetést ad át. A gyáregységek és fő­osztályok sokszoros véradói­nak dr. Szeppelfeld. Sándor. az LKM vezérigazgatója nyújt át vándorserlegct. arany, ezüst és bronz ki­tüntetéseket. A Lenin Kohászati Mü­vekben az elmúlt évben 0í)Ü2-en 2272 liter, ebben az évben pedig már eddig 4379-en 1473 liter életet mentő vért adtak. ;— Két hektár az egész, ma még csak kísérlet. A do­hánykutató intézet és a ter­melőszövetkezet együttmű­ködési szerződést kötött, s ennek keretében új mód­szerrel próbálkozunk. A do­hányfajták változatlanok, de a hektáronkénti tőszómét 60 ezerre növeltük. Lényegében így háromszoros termésre számolunk. Természetesen ez a hagyományoktól eltérő el­járás új speciális gépet igé­nyel. Műhelyünkben az in­tézet tervei alapján nemrég készült el a betakarítógép, amely alapjában „forradalma­sítja” a törés munkáját. Em­beri kéz érintése nélkül ké­pes elválasztani a szárat a levéltől, s így jelentős költ­ségmegtakarítást érhetünk el. A kísérlet minden szem­pontból nagy jelentőségű és ha beváltja a hozzáfűzött reményeket, nem hiszem, hogy a dohánytermesztés valahol is ráfizetéses lesz. A próbálkozás előnyeiről oldalakat lehetne írni. A nagy termés csökkenti az élőmun­ka-szükséglétét, a vetéste­rületet és ezzel arányban növeli a jövedelmet. Viszont kimondott előnye, hogy al­kalmazásával a munkafo­lyamatokat közelíteni lehet az iparéhoz. Természetesen a szövetkezet saját „szaba­dalmit” folyamatos termény- szárítójával, amely segítsé­gével a tábláról lekerülő termést rögtön íonnyasztják, és utána bálázzák. Akik itt dolgoznak, elégedettek, mert a műszak nyolcórás. A szárítóberendezést lát­va. óhatatlanul az öreg ju­tott eszembe. Hogy berzen­kedett, amikor mondtam, hogy ilyen is van. Hiába győzködtem és érveltem, sze­rinte „olyan meleget fújó ventillátorral nem lehet sző­kíteni''. Sajnálom, hogy nem láthatta . . . Toviiiltépzés A Lenin Kohászati Müvek KlSZ-bizotlsága továbbkép­ző tanfolyamot szervezett a gyár kácsi üdülőjében a ll*1 alapszervezet titkárának. Az új mozgalmi évre való fel­készülés jegyében állították össze a programokat, szer­vezték meg az előadásokat A felkészítés célja a KISZ IX. kongresszusa határoza­tainak feldolgozása, az ab­ból következő feladatok megismertetése, az V. ötéves tervből adódó gazdasági fel­adatok értelmezése, konkrét meghatározása volt. Az éjszaka csendjét éles, riasztó csengöberregés sza­kítja ketté. Schön Péter üzemvezető a legédesebb ál­mából felvert ember riadal­mával mered a diszpécserre. — Nagy üzemzavar. Az egyik hengerállvány ... Az üzemvezető közel lakik a vasgyárhoz, mégis gyöt- relmesen hosszúnak érzi az időt. amíg a nemesacél-hen­germűbe érnek a diszpécser­kocsival. Minden másodperc drága. A lÍrisz' ros ve­zérlésű finomsor 10 millimé­teres koracélból 70—80 má­sodperc alatt egy kilométer hosszúságút hengerel. És niOySt. hogy a 18 közül az egyik hengerállvány fel­mondta a szolgálatot, a hi­bás állvány kicserélése 16 órát vehet igénybe. Ez nagy­jából 230 tonna termeléski­esést jelent. Mit lehet, mit kell tenni? * A finomsornál a művezető Balogh István már kész ja­vaslattal fogadja az üzemve­zetőt. A kisegítő megoldás alapján a berendezés egy óra múlva újból termel. A fi- nomsori üzemvezető most. hó­napokkal a rendkívüli eset után is ezt mondja: — Abban a helyzetben én sem tudtam volna jobb meg­oldást. Ez kétszeres dicséret. Két­szeres, mert nem nagy ta­pasztalaté ’művezető, hanem a munkásélet kezdetén álló, még diákos arcú, szerény, fiatal vizsgázott a nehéz pil­lanatban. Balogh István 1973-ban kapta meg a miskolci egye­temen a technológus-kohó- mérnök oklevelet. A diósgyő­ri kohászattal jegyezte el magát. Egy ideig a nemes­acél-hengermű műszaki osz­tályán dolgozott. Már ebben az időben is sűrűn lehetett látni a finomsori berendezé­sek szerelésénél. 1974 decem­bere óta pedig művezetőként dolgozik a finomsoron. Az „első fecskék " közé tartozik, akik mérnöki diplomával vállalkoznak e nehéz fel­adatra. Ez azért is érdekes, mert pár évvel ezelőtt, ahogy a gyárban mondják, szinte „kötéllel kellett fogni” mű­vezetőt. G a miértre ezt mondja: — Az egyetemről sok is­meretanyaggal, lexikális tu­dással érkeztem, de hiány­zott a gyakorlat. Igaz, az író­asztal mellett könnyebb len­ne, nem kellene délutános, éjszakás műszakba járnom. Amit tanultam, most a gya­korlatban is megismerem, hasznosítom, s meg kell is­mernem az embereket, meg kell tanulnom az emberekkel bánni. A finomsor modern beren­dezés. A villamosságban, a gépészetben, a hengerlési technológiában forradalmi változást jelent. Tizennyolc hengerállvány van. Az áll­ványok hengereinek fordu­latszámát igen nagy pontos­sággal kell beállítani, szink­ronizálni. Parányi tévedés, az anyag begyürődik. selejt lesz. Elég egy meglazult forrasz­tás. a korszerű gépezet mun­kája mar akadozik, vagy le­áll. A művezetőnek, mint szellemi irányítónak az egész folyamatot át kell látnia. E soron nem is a javítás je­lenti a fő gondot, hanem a hiba megkeresése. * A hengerészek egy része az öreg finomhengerdéböl jött. Ott a munka csak fizikai erőt- igényelt. Ezek az embe­rek szemléletben és tudás­ban átformálódtak, sokat ta­nultak és fejlődtek. Több munkafolyamatnál, például a kormánypadon, a kemencé­nél technikusi képzettségű munkások dolgoznak. Balogh Istvánnak egyszerre kellett megismernie a korszerű be­rendezést, megismertetni ve­le az embereket. És hogy az új technika, vagy az embe­rekkel való bánásmód volt-e a nehezebb? — Az emberekkel való foglalkozás volt a legnehe­zebb: megtanulni, bánni az emberekkel. A csoport — Szoboszlai Tibor brigádve- zetövel az élen — 35 ember­ből áll. Ezek az emberek na­gyon rövid idő alatt elsajá­tították azokat az ismerete­ket, amelyekre szükségük van. Az én csoportom fiata­lokból és középkorúakból all. Sikerült összehangolni a fia­talok életritmusát, s az idő­sebbek nélkülözhetetlen ta­pasztalatát. * Kezdetben távolság volt a fiatal művezető és a brigád- tagok között. Mérlegelték, ki mit tud, ki mennyit ér. Az­tán, hogy a mindennapok örömeiben és küzdelmeiben megismerték egymást, köze­lebb kerültek, összeszoktak. Előfordul, hogy betegségek, vagy más ok miatt kelés az ember. A művezető maga is megragadja a fogót, s dolgo­zik a kormánypadon. A hen­gerészek pillantásaiban ben­ne van az eismerés: a .Pisti tud, és nem fél a munkától sem. Ma már ott tartanak, hogy a legbizalmasabb em­beri gondokban is hozzáfor­dulnak tanácsért. És ö hogyan látja a jelent, a jövőt ? — Nem bántam meg, hogy művezető lettem. Sok gya­korlati tapasztalatot szerez­tem. Az ember itt nap mint nap próbára van téve. És többet keresek, mintha az íróasztalnál maradtam volna, s úgy érzem, az üzem, az egy- ségvezetés elismeri a mun­kámat és ahogy én becsülöm a szocialista brigádot, ugyan­úgy becsülnek annak tagjai is engem. A jövő? Ha érde­mesnek tartanak rá, szeret­nék továbblépni, Képezni akarom magam szakmailag és politikailag. Baloghnak van egy kis irodája. Ott ritkán találni. Nyolc órán keresztül a fél-, kilométernyi hosszúságú be­rendezés munkáját figyeli, s műszakonként 10—15 kilo­métert gyalogol. A mozgás, az alkotás, az ellenőrzés, áz irányítás életeleme. Neki is jelentős része van abban, hogy a finomsor pontosan és szépen dolgozik. Csorba Barnabás Kármán István Véradók kitüntetése Lakásépítés - városfejlesztés A Leninvárosi Tanács 1976- ban 264 millió forint fejlesz­tési alappal gazdálkodik, az ötödik ötéves terv összes vá­rosberuházási előirányzata pedig mintegy 850 millió fo­rint. Ebből is látszik, hogy az idén aránytalanul sokai kell teljesíteni. Figyelembe- véve még azt is, hogy az el­múlt évről, több beruházás áthúzódott az ötödik ötéves terv első esztendeiére, a vá­rosfejlesztési célkitűzések időarányos teljesítése minden eddiginél nagyobb feladatot jelent Leninvát’osban. Ráadá­sul, sole esetben kivitelezői kapacitáshiány is hátráltatja a munkát. így szinte bizo­nyosra vehető, hogy egyes létesítmények, mint például az épülő bölcsőde, nem ké­szül el határidőre. Örvende­tes viszont, hogy a meglevő gondok ellenére, a félévi műszaki teljesítés csaknem elérte az ötven százalékot, amely megfelel a várakozás­nak. A Leninvárosi Tanács a kivitelezői kapacitás és a beruházói igény között mu­tatkozó feszültség feloldásá­ra, illetve csökkentésére már eddig is több intézkedési fo­ganatosított. Igen eredmé­nyesnek bizonyult a tanács vezetői nek kezdeményezése, hogy több esetben operatív módon igyekeztek meggyor­sítani a beruházásokat. Ez részben abból állt. hogy rendszeres időközökben koor­dinációs megbeszéléseket tar­tottak a városfejlesztésben érdekelt kivitelező, tervező és beruházó vállalatok bevo­násával. Ezeken az összejö­veteleken tisztázták a vitás kérdéseket és egyeztették a soron kővetkező tennivaló­kat. i A városi tanács végrehaj­tó bizottsága legutóbbi ülé­sén áttekintette a városban folyó lakásépítés és az egyéb beruházások helyzetét. A vég­rehajtó bizottság kiemelte: Leríinvárosban jelenleg az ipari beruházásokhoz kap­csolódó lakásépítési program teljesítése és a közműháló­zat , létrehozása a legfonto­sabb feladat. Ezért minden erőt ezekre a beruházásokra kell irányítani. Az év végé­ig ugyanis 320 lakást kell át­adni az ipari üzemeknek. Eddig ennek még csak az egyharmada készült el. A vb-ülésen bejelentés hangzott el arról, hogy a 26 munkahelyes orvosi rendelő és a benne elhelyezett gyógy­szertár műszaki átadása megtörtént, pillanatnyilag a belső szerelési munkák foly­nak. A rendelőintézet elő­reláthatólag a negyedik ne­gyedévben kezdi meg mű­ködését. A 216 férőhelyes középiskolai kollégium épüle­tének szerkezeti munkáit a BÉV dolgozói befe.ieztékhpil- lanatnyilag a szakipari mun­kák folynak. Ugyancsak be­fejezés előtt áll a városi víz­mű és a szennyvíztisztító le­lop beruházása. A két léte­sítmény —. amelynek beru­házási költsége jóval megha­ladja a 100 millió forintot — rövidesen megkezdi üzem­szerű termelését. A végrehajtó bizottság fel­hívta a figyelmet rá, hogy a városfejlesztési feladatok maradéktalan teljesítése ér­dekében tovább kell javíta­ni a műszaki-organizációs tervezés színvonalát, a kivi­telezés előkészítésében, a műszaki ellenőrzés során és a kooperációban nagyobb ha­tékonyságra kell törekedni. U I­Készül az ezüstlánc Az Állami Pénzverő Vállalat bn-- odnádasdi Szemében (ötvösüzemi arany- és ezüst lánco­lat, lánca lkat részeket gyártanak. Képünkön: Mala Kálmánná ezüslláncszcmcket készít.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents