Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976. augusztus 3., kedd A képernyő előtt Zenei olimpia, meg a magyar férfiak Véget ért hát az olimpia, megszűnik a hajnalig tartó ül- dögélés a képernyők előtt. Nem e kritikai jegyzet feladata az olimpia eseményeinek elemzése, de még a közvetítésben részt vevő televíziósok munkájának bírálata sem. Annyi azonban feljegyezhető, hegy a mintegy kilencven órát kitevő közvetítés, kommentálás, összeállítások szerkesztése igen jelentős televíziós' feladat volt, s aligha a riportereken múlhatott, hogy nem több magyar aranyéremről szóltak a híradások. A két hétig az egyéb műsorokkal békésen együttélő olimpiai adások búcsúzóul alaposait felforgatták a hétvége műsorát, s nem is biztos, hogy megérte, hiszen magyar versenyzők nem voltak benne érdekeltek. ' # Amikor az Olimpiai zenéjátékok című vetélkedő-műsort meghirdették, megkomponálták és elkészítették, az olimpia eseményei, eredményei még ismeretlenek voltak. Egyébként a montreali viadalok alighanem csak apropóul szolgáltak a nem egészen új ötletre épülő zenei összeállításhoz. A különböző művészeti műfajok vetélkedése régi humorforrás, s általában mindig sikeres, eredményekkel kecsegtető játékos keret. A t öbbrészes „vetélkedőben” operaénekesek és zenészek, operettszínészek és táncosok, mag zenészek, végül pedig tánc- dalénekesek, tánczenekarok vesznek részt. A szombatról vasárnapra átúsztatott első részben a ,.szakítás” és a „tömörítés” volt a téma. A tömörítés tetszett jobban, azon belül is elsősorban az operaművészek előadásában Burányi Ferenc roppant szellemes „összedolgozása”, amelyben két ismert és népszerű operát vont egybe, egyetlen kerek történetbe. Az Állami Operaház tagjai láthatóan élvezték e játékos operaelőadást, az ismert áriák és egyéb dalok, énekszámok némileg módosított szövegét. Kitűnő huskonötperces előadást produkáltak. Nem maradtak messze el az operetíisták sem Fényes Szabolcs Maj/á-jának tömörítésével. A százperces műsorban persze akadt erőltetetlség is, különösképpen a műsorvezető-játékmester Antal Imre játszotta túl nemegyszer szerepét, az első részben olykor még hallhatatlanná is tette az énekesek produkcióit „alámondásaival”. Ha az olimpiai keret kicsit erőltetett is, a játék jól szórakoztatott és érdeklődéssel várhatjuk a folytatást. * Milyenek a magyar férfiak? — kérdezte Róbert László riportfilmjének a címe. A kitűnő riporter több külföldi riport- filmjében tette fel ezt a' kérdést, és nagyszerű riportokkal válaszolt rá, milyenek is a franciák stb. Most a magyar férfiakat akarta láttatni játékos keretben, külföldi nők szemével. A látlatás. két részre oszlott. Az elsőben azok a nők nyilatkoztak, akik keményvalutás turistaként látogatnak hozzánk rövid időre, s elsősorban az idegenforgalmi órabéresek produkcióiból ítélik meg a magyar férfiakat, noha tudhatják, hogy mindaz, amit látnak, számukra megrendezett játék. Be- tyártámadás, nőrablás, ihaj-csuhaj a borpincékben és vendéglőkben. Csak nevethetnénk ezen a gusztustalan önpropagandán, amit Róbert szelídebb iróniával láttat, ha nem lenne túltengő jelenség, s ha nem ez lenne idegenforgalmi propagandánk egyik legfőbb tartóoszlopa, hazug tartópillére. A másik részben hat, Budapesten élő, külföldi nő véleményéből tudhattuk meg, a. magyar férfiak olyanok, amilyenek. Róbert László külföldi népeket bemutató, hasonló riportfilmjeit jobban élveztük, mint ezt a pénteki negyven percet, de most sem unatkozhattunk. * A hét egyéb műsoraiból meg kell említeni néhányat röviden: — A Családi kör keddi adása nem maradt el korábbi lársai mögött, de a huszonötödik, jubileumi adástól vártunk volna valami kis összegező visszatekintést is, azt, hoav ne csak egy legyen a sorozatban. —' Az Ásta Nielsenröl készített dán film. ha csak ebből akarnánk megismerni a némafilmek egykori csillagát, nem győzne meg a halhatatlan művész nagyságáról. — Akik nem voltak kíváncsiak az olimpiára, három estén nézhették a Titkos nyomok című NDK tévéfilmet, az újjászülető Berlin közrendje védelmének nehézségeiről. A krimiszerű film túlságosan is ismert sablonokból építkezett. — A forint születésének előestéjén látott dokumentumfilm nem annyira az előzményekre helyezte a hangsúlyt, mint a napjainkban szükséges ismeretekre. Az új ismeretek hasznosaik, de a harmincadik évfordulón nem volt érdektelen pénzünk születésére is visszatekinteni. Benedek Miklós A gyöngyösi Vidróczky Népi Együttes látogatását viszonozva, a napokban, több észak-magyarországi helységben nagy sikerű műsort adott a törökországi Erzerum városából érkézéit népi táncegyüttes. A 150 ezer lakosú egyetemi város amatőr együttese — mint ahogy azt Sebahattin Bulid, az együttes vezetője, lapunk munkatársának elmondotta — 50 tagból áll, magyarországi látogatásukra húszán érkeztek. Egerben, Mátrafüredcn és Szilvásváradon nagyszámú közönség tapsolta virtuóz produkcióikat, különösen a férfiak kardláncát és handzsárd-táncát, amelyet egy dob és egy sajátos török faíúvós hangszer, a zurna hangjaira jártak. De nagy taps jutalmazta a népi viseletbe öltözött lányok kecses táncát is. Hétfőtől látható: Látás és alkotás Gyermekkórházban, kapunyitás előtt Anyaszemmel ííiáilHás u miskolci Minigulériiíhun Az év tavaszán már láthatott az érdeklődő közönség egy kisebb gyűjteményt nagy mesterek szitamappa-soroza- tából Miskolcon, a Művészeti és Propaganda Iroda Mi- nigalériájában. Tegnap óta e sorozat második része látható. Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bortnyik Sándor, Gyarmathy Tihamér, Hincz Gyula, Illés Árpád, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Tóth Menyhért két-két alkotása, összesen tehát húsz lap várja most az érdeklődőt. A legidősebb élő magyar festőgeneráció reprezentánsainak műveiből válogatott tárlat változatlanul kívánja szolgálni a tárlat szervezőjének. a Népművelési Intézetnék korábban megfogalmazott célját: a közművelődési munka segítését, az alkotói utak és törekvések fel- térképezését, a mai magyar festészet értékeinek széles körű megismertetését. A Látás és alkotás című kiállítás szeptember 11-ig látható a Kossuth utca 11. szám alatti Minigalériában. Egy miskolci születésű tudósról Szegedi testvérlapunk, a. Dél-Magyarország Lapok a szegedi tudomány- és technikatörténetből című sorozatában a közelmúltban Ortvay Rudolf elméleti fizikusról olvashattunk. Ortvay Rudolf Miskolcon született 18S5. január 1-én, s alapfokú-, valamint középiskoláit is itt végezte, majd a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be Később a göttingeni és a zürichi egyetemen tanult, végül Münchenben szerzett diplomát, doktori címet pedig — hazatérte után — Budapesten. Egyetemi tanárrá 1919-ban Kolozsvárra nevezték ki, majd 1920- ban az egyetemmel együtt Szegedre települt át, ahol hét esztendeig tevékenykedeti, azt követően a fővárosban munnátkodott. Hatvanadik születésnapján, 1945. január elsején, Budapest ostroma közben egy eltévedt golyó ölte meg. Ortvay Rudolf Münchenben a nagy hírű Sommerfeld professzor mellett dolgozott, később mint a Budapesti Tudományegyetem elméleti fizikai intézetének igazgatója, megszervezte a nevét viselő kollégiumot, amelynek olyan meghívott tudósok voltak az előadói, mint a már említett Sommerfeld, Neuman János, Wigner Jenő, Lánczos Kornél és mások. A Dél-Ma- ayarország igen részletesen ismerteti a miskolci születésű tudós gazdag életpályáját és életművét. A B.-A.-Z. megyei Vas- és Fémipari Vállalat fi. számú sárospataki telepe SZEMÉLY- ÉS KISTEHEItGÉEKÖCSIK — szervizmunkáit, alsó-felső mosás, zsírozás, olajcsere, belső tisztítás; —• műszeres ellenőrzések, fényszóró-, futómű-, gyújtásbeállítás, kerék-kiegyensúlyozás; — javítások, alkatrészcsere, karambolos gép- j kocsik felújítása, fényezés, gumiszerelés, korrózióvédelem: — hatósági vizsgára való előkészítés aaranciával. Címünk: Sárospatak, Árpád u. 9—11. szám. Telefon: Sárospatak 145. Belső nyugtalanságán, kimondatlan félelmén liehezen tud úrrá lenni az újságíró, ha gyermekkórházba látogat — és történetesen anya. Már órák óta látogatója, pontosabban szemlélője voltam a Szentpéteri kapui Kórházban most felépült úi gyermek- egészségügyi központnak, amikor lassanként oldódni kezdett bennem az anyai feszültség. A külső megjelenésében is imponálóan szép, de ugyanakkor barátságos épület, zöld és hófehér csempéivel, még berendezetten állapotában is ígéretesen nagyszerű létesítmény. De nem mondanék igazai, ha azt állítanám, hogy a külsőségek feletti ámulatom következménye lelt szűnő nyugtalanságom. Azért nem volna ez igaz, mert tudom, ha néhány hónap múlva megnyitja kapuit az új gyermekkórház, ahol négyszáz kisgyermek várja majd a mielőbbi gyógyulást, akkor a látogatók, elsősorban az anyák, ha vetnek is néhány sietős pillantást a környezetre, ha észlelik, hogy milyen körülmények — méghozzá korszerű körülmények — közt gyógyítják gyermeküket, mindenekelőtt arra lesznek kíváncsiak a szülők, hogy mikor lehet ismét otthon, családi körben kicsinyük. Természetesen a betegség megelőzésében nagy szerepük van az anyáiknak, mint ahogy ránk vár az is, hogy a gyógyításban méltó partnerre találjon bennünk az orvos. Korántsem elmélyült szakismeretek számonkéréséről van itt szó, hiszen a mindent összeolvasott laikus ember olykor még árthat is. Arról van szó, hogy még a legkorszerűbben felszerelt, a legkitűnőbb gyógyszereket alkalmazó, legodaadóbb nővéri munkát, és legkiválóbb orvosi ellátást biztosító kórházban is szükség van az okos anyai szeretetne. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert még mielőtt megnyitná kapuit a Szentpéteri kapui új gyermekkórház, máris tudomásul kell vennünk, hogy itt megszűnik a - hagyományos látogatási mód. Az épületet mór eleve úgy tervezték, hogy a kórtermekbe egyáltalán .nem léphetnek be a látogatók, külső nyitott folyosók övezik az emeleteket, és ily módon a teraszra néző ablakokon keresztül láthatják a hozzátartozók a gyerekeket, a közvetlen beszélgetést telefonon bonyolíthatják le. Miért e szigorúság? — kérdezhetik most — és, ha csak érzelmi oldalról nézzük a kérdést, teljes joggal — az anyák. Magam is tudom, mekkora önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy a gyermekét szerelő ember lemondjon arról, hogy átölelje, a betegségében, elesetlségében ilyenkor még a szokásosnál jobban ragaszkodó gyermekét. De, azt hiszem éppen ilyenkor kell gyermekszeretetből jelesre vizsgáznunk. Míg meg nem szokj uk, ezt az új — mindenképpen a gyerekek védelmét szolgáló — látogatási rendszert, nagy-nagy türelemre lesz szüksége, elsősorban a gyermekkórházban dolgozóknak. A gyógyításban, az okos anyai szeretetne is számítanak. Ezt segítendő, hogy a látogatás ebben az új kórházban, még azért is másféle lesz, mert valóban látogatókat r-v*adnák. ’Éspedig az orvosok. Mert a kételyekkel teli szülőket, mindenekelőtt ők fogadják, még mielőtt a látogató folyosóra lépnének — szakítva azzal, az eddig helyenként sajnálatos gyakorlattal, miszerint a szülő anélkül távozott, hogy egyáltalán talált volna hivatott szakértőt, gyermeke állapotáról felvilágosítást nyújtó orvost. Mindenképpen megnyugtatóbb, a beteg gyermeket gyógyító orvos és a szülő közti közvetlenebb kapcsolatra lehet számítani az új gyermekkórházban. Sülő Enikő Szerelik a gyermekkórház szellőzőbercndezését
