Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

mam»sc ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1976. augusztus 3., kedd — Változás a szemléletben — Kilogrammokból milliók — A levegőből is pénzt csinálnak A megbeszélt időpontban, másodpercnyi pontossággal lép be irodájába. — A karbantartóknál vol­tam — mondja mintegy ma­gyarázatképpen dr. Almássy József, közgazdasági igazga­tóhelyettes, aki gyakran, megjelenik az egységekben, a nagyolvasztóban éppen úgy, mint az acélművekben, •s a hengerdékben. értékű, anyagot s energiát takarítottunk meg az év első leiében. Ennek a forrása, mint említettem, a szemlé­letbeli változtatás, ■ Nagy sze­repük van a szocialista bri­gádoknak, amelyek nagy része az év elején vállalást tett az anyaggal, energiával való ta­karékosabb gazdálkodásra, s jó részük a vállaltnál jobb eredményt ért el. Az acélok gyártásakor úgynevezett frissítő érceket is használnak. Ezek a tőkés országokból, messziről jön­nek. sok ezer kilométeren át szállítják hajón., majd Rije- kábói vasúti kocsikban, s ez tovább drágítja az ércet, amiért többnyire mezőgazda- sági árukkal kell fizetnünk. A frissítő érc bizonyos halá­rig más anyaggal, például revével is helyettesíthető. A hengerlésnél, kovácsolásnál képződő „ mellék tenné ke t” összegyűjtik, s a reve foko­zott hasznosításával 3000 — Az eredmények nem itt, az íróasztaloknál születnek, hanem minden elképzelés, terv odalenn formálódik ki, s valósul meg. Az a tapasz­talatom, s ezt nagyon fon­tosnak tartom: nagy fejlődést értünk el a szemlélet váltod zásban. Igen, az emberek a taggyűléseken éppúgy, mint a termelési értekezleteken, s a gyárkapukon túl a tele­vízió. a rádió előadásaiban, a sajtóban sokat hallanak, olvasnak 'róla, hogy anyag­ban, energiában szegények vagyunk, a takarékosság a köz és az egyének érdekében létkérdés. Ez a felvilágosítás, meggyőzés mindjobban meg­érik az emberekben, milliós értékekben gyümölcsözik. * A diósgyőri kohászat a kongresszusi, felszabadulási versenyekben nagy eredmé­nyeket ért el. Ezt most. a kongresszusi határozatok megvalósításában sikerekben túlhaladják. Az LKM és egy­ségei, sok ezer, olykor több tízezer tonnával termellek többet, mint tavaly, s ez a többlet jellemzi a takarékos­ságot is. A gyár dolgozói a múlt év első hat hónapjában — úgy­nevezett feszített terv alap­ján — közel 54 millió forint értékű anyagot, energiát ta­karítottak meg. S bár ebben itt örök tartalékok vannak, minden lehetőséget számítás­ba véve ez év első felére 34 millió 700 ezer forintos meg­takarítás látszott elérhető- ‘nek. S mi az eredmény? Al­mássy József: — A tervezettől jóval töb­bet, 43 millió 277 ezer forint * A fajlagos anyag- és ener­giatakarékosság a dolgozók és a vezetők jó együttműkö­déséi, száz és ezer „apró”in­tézkedés, tett megvalósítását tükrözi. A nagyolvasztóban például a fúvószél hőmérsék­letét 20 C fokkal növelték. Ez az „apróság” úgy hatott ki a termelésre, hogy min­den tonna nyersvas gyártá­sához 5 kilogrammal keve­sebb kokszra volt szükség. Ilyen és hasonló intézkedé­sek/ figyelmesebb munka nyomán tonnánként 12 kilo­gramm kokszot takarítottak meg. Ez kívülállónak nem mond sokat, a végeredmény annál beszédesebb: 3200 ton­na kokszot takarítottak meg, 3200 tonnával kevesebb •im­portárut kell behozni az or­szágba. Ez kihat a vasúti közlekedésre is, mivel több teheévonat indítására, utaz­tatására nincs szükség. Az acélműben — a jelen­tős többtermelés mellett — elsősorban a jó munka- és üzemszervezés kihalásaként milliós értékeket takarítot­tak meg hulladékban és frissítő ércekben. Voltakép­pen kollektív munka; ott kezdődik, hogy a gyár terü­letén. a halnán a korábbitól jobban összegyűjtik a hulla­dékot. Az acéltermelésben tonnánként 3,7 kilogrammal több saját, a gyár dolgozói áltál gyűjtött vashulladékot használtak fel. A 3.7 kilogramm ócskavas jelentéktelen. De ha ezeket a „jelentéktelen” mennyisé­geket összadjuk, az eredmény 3.4 millió forint megtakarí­tás lesz. tonna frissítő ércet takarítot­tak meg eddig. * Az igazgatóhelyettes beszél arról is, hogy a blokksori kollektívák 3ÍHÍ1 tonna acélt takarítottak'.meg a program- szerű termeléssel, a gondo­sabb munkával. Közel fél­millió forint értékű anyagot takarítottak meg a nemes­acél-hengerműben elsősorban a középsori kollektívák jó munkája eredményeként. — És még egy dolog. Jó eredményt ért el az;energia- gyáregység is a kohógáz tisztításában. Ezt 4,1 száza­lékkal növelték. Ez azt jelen­ti, hogy ennyivel több gázt tudtak használni a kemencék fűtésére, s ez 3 millió 700 ezer köbméter földgáz meg­takarítását tette lehetővé. Emellett kevesebb gáz. szeny- nvezi á város levegőjét. S mit várnak az anyag­os energ,iamegta'karításban a második fél évtől? Dr. Al- .mássy... József közgazdasági igazgatóhelyettes elmondja: eredetileg 40 millió forintér­ték megtakarításával szá­moltak. Az első félévi, s a júliusi eredmények azt mu­tatják, hogy ettől jóval na­gyobb lesz az eredmény, s így ebben az évben várha­tóan 90—100 millió forint ér­tékű anyag- és energiameg­takarítást, könyvelhetnek el a nagy múltú diósgyőri ko­hászatban. (csorba) e Szudán! fű Kesznyétenben Ha a folyamat meoszakai... V A LEVÁGOTT gabona után meredező tarlót, a per­zselő nap 24 óra alatt „eke- vastörövé” <sdzi. A kínlódás, az állandó cl- és elakadás megelőzése vitathatatlanul egyszerű feladat: azonnal hárítani a tarlót, úgy, hogy az eke, vagy a tárcsa a kom­bájn nyomában forgasson. Még akkor is, ha ebben a takarmány ínséges időben a tarlót gazdaságos lenne ju­hokkal legeltetni. Rácz Imre, a kesznyéteni Szabadság Ter­melőszövetkezet főagronómu- sa ennek ellenére nSérlegel: — „Fellázadt” a juhász és a traktoros. Az egyik legel­tetni, a másik szántani akart. Sajnos, dönteni valamelyi­kük javára meghaladja az erőnket. A juhokat hajthat­nánk legelőre. Íriszen bőven van, mert az eddig belvizes, zsombékos rétek is kiszik­kadtak. A traktoros is szánt­hatna, de nem tud. mert a tarlón renden hever a szal­ma. Az egész „galibát” a szalmakocsik hiánya okozta. Az SZK—5-ösök a tarlóra szórják a szalmát és nem gyűjtik össze. így a folyamat megszakad, hiszen a szalmát lehúzni szinte lehetetlen, bá­lázógéppel pedig nem ren­del kezünk. Amíg a lánctalpas nem tud földet forgatni, addig a ta­lajzáró gyűrűshenger is ki- h'asználhatatlanul áll. Értékes napok mennek veszendőbe, ugyanis szalmát égetni, a ta- karmányhiány miatt néni szabad. Az SZK—5-ös kom­bájnra fel lehet, szerelni a ré­gebbi típus szalmakocsijrtt. persze csuk akkor, ha az AGROKER Vállalatnak len­ne készlete raktáron. De nincs. A főagronómus Szerint a bálázás túl drága művelet, nagy a kézimunkaerő-igény. és elsősorban ott érdemes alkalmazni, ahol a mellékter­mékeket iparilag használják fel. Ezek az érvek Igazak. De még így sorakoztatva is részkérdések, mert már egy bálázó megvásárlása jelentő­sen javítana a tsz helyzetén. Az idén különösen sok a szal­ma. mert a termések is ma­gasak. — Már a borsó is „hoz­ta” a .tervét, bár egy kicsit tartottunk az aszályos időtől — sorolja a főagronómus..— A 300 hektár feletti terüle­tünkről a szalmát is betaka­rítottuk és így 50 vagon ér­tékes takarmányt nyertünk. A tavaszi árpa is magtárban van, s átlagtermése jónak mondható. A búza legjobb tábláiról is jó szemtermést hordjunk a magtárakba. AZ IDŐJÁRÁS viszontag­ságai elsősorban a takar­mánynövényeket érintették. A széna és silónövények ter­mése alacsonynak ígérkezik, de a pótlásukra tett intéz­kedések a közös gazdaságban jelentősek. ' Hogy mennyire fontosnak tartják a kiegyen­súlyozott takarnia nyrhérle­get Kesznyétenben. azt a gyorsaság. kezdeményező­készség - bizonyítja. A nagy májusi esők után rénden el­rohadó. a lúgozott lucernát a 000 hektár rét. június eleji kaszálása pótolta. így szálas takarmányból a mérleget egy hét múlva egyensúlyba hoz­ták. A belvizes területek fel­száradása után 80 hektáron szudáni cirokfüvet vetettek. Ez a szárazságot kedvelő nö­vény kivételesen nagy. hek­táronként 400 mázsánvi tö- meglermésl biztosít. így a szövetkezet 1200 és a háztáji A Borsodi Szénbányák feketevölgyi aknájában, az V Vés jelzésű munkahelyen gumiruh ában dolgoznak a bányászok. A védöültözct a sűrű cseppek ben hulló víz miatt szükséges. Az elmúlt év során több, mint 500 helyi TIT-szerve- zet. csoport működött. 3100 lakhelyen, településen. Az ország valamennyi települé­sét figyelembe véve ez vi­szonylag nem magas szám, különösen ha arra gondo­lunk, hogy számos nagy­üzemben, gyárban is vannak már az ismeretterjesztésnek helyi fórumai. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez az 500 helyi szer­vezet mégis jelentős ered­mény, hiszen egy jól bevált kísérlet bizonyítéka. Külö­nösen akkor mérhetjük fel hasznosságát, ha a statiszti­kákat figyelembe véve tu­domásul vesszük,. hogy egy- egv kis közösségben ezek a helyi csoportok nemegyszer 100—150 rendezvényt tartot­tak. ami a megalakulásuk előtti időszak 20—25 rendez­vényéhez kepest óriási elő­relépés: ez két fontos követ­keztelést tartalmaz a TIT számára. Elsősorban azt bi­zonyítja, hogy az értelmiség igenis mozgósítható, nem húzódik vissza a közösségi munkától", hiszen ezeket a számokat saját erőből érték el. központi sürgetés nélkül. Ugyanakkor arról is tanús­kodnak az adatok, hogy ez a forma módot teremt: a he­lyi igények alaposabb feltér­képezésére. . SÍ Egyesülés után tejüzeme! Egy kisipari szövetkezet életéből ötvenezer literrel növeli napi feldolgozó kapacitását az V. öl éves terv időszaká­ban a miskolci tejüzem. A bővítés során az I960 óta mű­ködő üzemben több. már kor­szerűtlenné vált technológiai egységet kicserélnek, egye­bek között nagyobb teljesít­ményű átvételi- és hűtővo­nalat szerelnek fel. A jelen­leg 10 ezer literes előtárolók helyett pedig két, egyenként (10 ezer literes „tejsilót” épí­tenek. A felújítás során csök­kentik a nehéz fizikai mun­kák aranyát is. A bővítés tel­jes beruházási összege körül­belül 70 miliő forint lesz. A munkálatok a tervek szerint 1979-ben fejeződnek be. 1000 szarvasmarhája téli ta­karmánnyal bőséggel el van látva. Annyira, hogy az ár­paszalmát — bár kazlazzák — nem etetik. — A takarmanykérdésben nálunk talán „pazarlás” is mutatkozik. A Sajó és Takta gátjairól a széna egyrészét nem is kaszálták le a tagok. Igaz, . kissé drága az ára. Szénából jól el tudjuk látni a háztájiakat. Idén már 120 vagonnal biztosítottunk szá­mukra. Az abraktakarmány nagyrészét is a közösből kapják. A majorhoz befelé jövet egyszer sem találkoztunk ter­ményt szállító kocsival. Pe­dig az aratás tíz kombájn­nal javában tart. Amikor er­ről kérdeztük, a főagronó­mus így válaszolt: — ELKERÜLJÜK a vitá­kat. Több mint ötéves mun­kánk eredményeként tavaly befejezték a 300 vágó nos magtár építését. így egész éves termésünket biztonsá­gosan tudjuk tárolni, a mag­tár csak májusban szabadul fel, ekkor visszük el az „ó"- térmény utolsó mázsáit a Ga­bon a f orga 1 m i Vá Hal a Inak. Utána fertőtlenítünk és jö­het az új búza. Mivel a be­ruházásnak 30 százaléka ál­lami támogatás volt, nagyon megérte, hiszen elkerülhet­jük a hosszú fordulókat, a sorakozást. a várakozást. ' (kármán) I Kerek egy hónappal ezelőtt, június 30-án alakult meg a Lenin városi Építőipari és Szolgáltató Szövetkezel, Lé­nyegében az Ónodi és Mezö- csáti Kisipari Szövetkezet egyesüléséből jött létre ez az új szolgáltató egység. Elnö­két, Szabó Mihályt régóta is­merem. több mint tíz éven át a Tiszai Vegyikombinát megbecsült dolgozója volt, nem véletlenül esett rá a választás. * Az utóbbi hetekben sűrűn összefutottunk, s ilyenkor természetesen szóba került az új munkahely és mindazok a gondok, amelyeket fejlődő életünk velejárójaként szok­tunk emlegetni. Az elnök1 az egyik alkalommal például elmondta, hogy most éppen főkönyvelő után jár, mert szeretné, ha jó kezekbe ke­rülnének, a szövetkezet pénz­ügyei. Szinte naponta meg­fordul a Len tóvárosi Taná­cson is a központi telephely ügyében. A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülé­sén a szolgáltatás helyzete szerepelt napirenden. Itt. ér­tesültem róla. hogy az Épí­tőipari és Szolgáltató Szövet­kezet súlyos munkaerőgon­dokkal küzd. Azt már tőle tudom, hogy a mezöcsáti egységhez tartozó építőipari dolgozók szinte az egyik napról a másikra otthagyták a szövetkezetei, és helyben, a tanács költségvetési üzemé­ben vállaltak munkát. Mi tagadás, kilépésük érzéke­nyen érintette a szövetkeze­tei'. * A napokban ülést tartott a szövetkezet vezetősége és megvitatta az első fél évben végzett munkát. Elsőként Szabó Antalné. a szövetkezet megbízott főkönyvelője adott tájékoztatást az ónodi részleg tevékenységéről. Amint a fel­sorolt. számokból kitűnt, az 1976-os esztendő lényegesen jobban kezdődött, mint az elmúlt év. Például több száz­ezer forinttal növekedett a forgóalap, mintegy másfél százezer forinttal csökkent az önköltség. Ami talán a leg­szembetűnőbb volt: csak az ónodi részlegben több mint félmillió forint eredményt ériek el az idén. .Ezt azért tartom fontosnak, mert az előző esztendőben ilyesmiről nem lehetett beszélni. Az összesített mérleg szerint a szövetkezet első félévi nye­resége meghaladta a 830 ezer forintot. Nem lebecsülendő teljesítmény. A mezöcsáti.akat képviselő Kovács István főkönyvelő azzal kezdte beszámolóját, hogy náluk bizony csökkent a termelési kedv. És elmond­ta az ismert tényt, hogy Me- zöcsáton a dolgozó létszám 64-röl pontosan a felére csökkent a fél év végén. Csak a szolgáltató egységek dolgozói maradtak a szövet­kezet kötelékében. A miért­re nehéz most választ adni. Állítólag azért került sor a „kenyértörésre”, mert a szö­vetkezet székhelyéül Lenin- várost választották, amely távol esik Mezöcsáti ól, a ki­lépett, építőipari dolgozók la­kóhelyéiül. Az igazság viszont az. hogy az építők eddig sem helyben dolgoztak, hanem ló­ként Leninvárosban és a környező községekben. * — Helyzetünk valóban nem könnyű, de nem is re­ménytelen — mondta Tolnai György műszaki vezető. — Mindenekelőtt azt kellene el­érnünk, hogy a megcsappant építőipari létszám ellenére teljesítsük éves árbevételi tervünket. Ehhez viszont az szükséges, hogy tovább nőj- jön a termelékenység. Erre is van már példa a szövetkezetben. Az első fél évben elért 19.3 százalékos árbevétel-emelkedést jórészt a munkatermelékenység fo­kozásával. a munkaszervezés és az anyagellátás javításá­val biztosították. Miért ne lehetne ezt a második fél év­ben is megismételni. L. U Takarékos kohászok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents