Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 8 1976. aug. 20,, péntek Munkások a Balatonnál Av. utóbbi hetekben valahogy szűkén méri fényét a nap. Megfizetünk a nagy kánikuláért. Most szerencsére már órák óta tűz, ki kell hát használni. Az asz- szony térdig áll a vízben, bőrét kellemesen simogatják a Balaton hullámai. A víz hőmérséklete 24 fok. — Nem gondoltam, hogy ilyen kellemes itt. Kár, hogy gyorsan letelik az egy hét. — Volt már a Balatonnál? • — Most vagyok először. Tizennyolc éves házasok vagyunk, s először jöttünx üdülni. A nagyobbik fiam már volt itt a íonyódligeü gyermeküdülőben, most is ö ösztönzött, hogy jöjjünk el családostul. — Azt mondják, szezonban nehéz beutalóhoz jutni. Nehéz volt? — Nehéz? Nem tudom, az épületkarbantartó üzemben dolgozom, s onnan három más család is itt van az LKM üdülőjében. Kértem, kaptam. — A férje hol dolgozik? — Ö a DIGÉP-ben. Ügy alakult az egyenjogúság, hogy most ő kapott beutalást az én vállalatomnál. Először üdül ő is. — Hogy lehet, hogy eddig nem használták ki ezt a lehetőséget? — Valahogy eszünkbe sem volt, meg aztán házat építettünk, s tudja hogy van az, olyankor oe- kell osztani a pénzt is, meg a szabad időt is. Most tnár rendben vagyunk, most már lehel. Még beszélgetnénk Mol~ n ár József nővel, de az ötéves Ferike húzza, vonja, az az óhaja, hogy játszón vele a gumimatracon. * . Ügyes ez a kis gumicsónak. — Elférünk rajta ketten is, még a másik partra is át mernék vele menni. .. — Csak ne menj — csillapítja Riczu János nehéz- gépkezelő lelkesedését felesége. — Kellemes az a csónak itt a kis vízben is. A Riczu házaspár egy üzemben dolgozik, s. most másodszor üdülnek Fo- nyódligeten. Náluk nincs gyerek, könnyebben kimozdulnak otthonról. — Hol szokták tölteni a nyári szabadságot? — Sokat utazunk —• mondja a férfi — minden évben eljutottunk külföldre. Bejártuk a szomszédos országokat. — Nekünk ez a szórakozásunk — teszi hozzá az asszony .— szeretünk világot látníj Persze itt a Balatonnál is nagyon kelle< ' »*•* • mes, azért tértünk vissza mégegyszer. Első esetben előszezonban voltunk, mert ilyenkor nyáron inkább a gyerekesek kapnak beutalót. Ez érthető is. * Vass János kőműves csoportvezető feleségével és két kislányával először szánta rá magát a családos üdülésre. Néhány munkatársával bejárták a környéket is. Legfőbb szórakozásuk a csónakázás. A csónakázás örömeiről maradandó emlékeket visz magával. Az LKM üdülője jól fel van szerelve sporteszközökkel, strandoláshoz szükséges dolgokkal. Van sportpálya, este pedig rendszerint megtelik a tv-szoba. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az üdülő dolgozók el vannak ragadtatva az ellátástól. Háromszori bőséges étkezés, s a kamaszodó gyerekek a repetát is megkapják. * Ki az, aki a változatos, ízletes: ételeket elkészíti? Kelecsényi Károly üdülővezető egy fiatal nőt mutat be: Veréb Olga fösza- kács. Általában nem ilyen elképzelésünk van a szakácsnőkről, ritkán húszévesek és soványak. Olga rendhagyó főszakács. Elmondja mennyire szereti a szakmáját, s hogy a kohászat az első munkahelye. Nyaranta itt dolgozik az üdülőben, télen pedig Miskolcon a vendégházban. Itt főzi a jó kiadós ételeket, otthon pedig megcsillogtatja a szakácstudományt. A különleges francia konyha néni a kohászok ínyére való. Mór kísérletezett vele, de itt nem aratott sikert. Olga mutatta be a konyhát, ahol az idén álltak át a gáztüzelésre. Meg kell mondani nem kis problémákkal, s minden nap egy izgalom, nehogy elromoljon valami, mert a garanciális készülékekhez nem nyúlhatnak. Amikor elromlott, egy hétbe is beletelt mire megjavították. * Érdekes ismeretséget is kötöttünk a konyhán. A hentesasztal mellől szólította elő Olga Tóth Gyulá- nét. — Nem nehéz mesterség .ez egy nőnek? l— Nekem nem nehéz, szeretem is csinálni. Ki- kapcsolódás az üzem után. — Hát nem ez a mestersége? — A Központi Gépjavítóban dolgozom, daraboló gépen. A szociális osztály küldött szét egy felhívást, hogy az üdülőbe konyhalányokat alkalmaznak a szezonra. Valamikor dolgoztam a vendéglátónál, jelentkeztem. A művezetőm meg elengedett. — Akkor ez üdülés is és munka is? — Főleg munka. Mióta itt vagyok kétszer fü-röd- tem a Balatonban. Munkanapon nem érek rá, ha egy szabadnap adódik, akkor meg hazamegyek. — És ha letelik a szezon. — Remélem megvár a gépem az üzemben. ¥ Néhány kellemes napot töltöttünk az. LKM íonyód- ligeti üdülőjében, ahol ebben a turnusban zömmel családos dolgozók pihentek. A lelkes, jó kollektíva mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyhetes pihenés kellemes, zavartalan legyén. Meg kell azonban mondani, hogy az üdülő színvonalának megőrzése egyre több energiát igényel az itt dolgozóktól. Több mint 10 évesek a farostlemezből készült házak, s az volt az érzésünk, hogy egy kissé eljárt az idő felettük. A kohászat olyan szép, nagy területet birtokol a Balaton partjából, hogy érdemes lenne már gondolni rá, hogy valami időtállóbb, modernebb épület legyen az üdülők szállása. Amikor ezeket a szobákat kialakították, még egy gyermek volt a „divat”. Ma már egyre töbt) a két- sőt háromgyermekes . család, akik már bizony kényelmetlenül zsúfolódnak a kis szobákban. Ha meggondoljuk, hogy az LKM évente több mint kétezer embert üdültél itt, akkor jogos a feltevés; érdemes lenne korszerűbb körülményekről gondoskodni. A Balaton partját szebbnél szebb épületek szegélyzik, erről csak azt mondhatjuk, amit az egyik munkás nagyon találóan jegyzett meg: — Sokkal jobb, mint a sátortábor! Ez a megjegyzés csak az épületre vonatkozik, az ellátás, a szívélyes fogadtatás, az egy hét alatt kialakult jó hangulat „ osztályon felüli”. j. Adamovics Il.ona . : ............ . i „ H EGY ALJ A Lcnkey Zoltán munkája Női egyenjogúság, „férfiúi büszkeség” Uj jelenségek, maradi nézetek Egyik népszerű képes hetilapunknak éppen egy hónapja megjelent számában volt olvasható az a szerkesztői üzenet, mely engem, mint teljesen „kívülálló”, tehát: érdektelenül érdeklődő olvasót, meglehetősen gondolkodóba ejtett, és azóta is foglalkoztat. Az üzenet ugyanis egy olyan férjnek szól (nyilván: egynek a sok közül!), kinek felesége többet keres, mint ő, s aki ezért zavarban, „kisebbségben” érzi magát... Ezt olvasva, tüstént'tud- tam: ez lesz a témája augusztus 20-i írásomnak! Hiszen e szerkesztői üzenetben valójában a nőt egyenjogúságról van szó, annak örvenedetes új jelenségéről, társadalmi érvényesüléséről — tehát: az alkotmány ünnepéhez nagyon is illő dologról. Arról, hogy nálunk a feleségek esetleg kereshetnek többet is, mint férjük,' mert lehet képzettségük magasabb, munkájuk köz- hasznúbb, beosztásuk fele- lősebb ... És nagy bizonyító erővel világít rá ez a szerkesztői üzenet arra is, hogy ennek az örvendetes, hozzánk illő új társadalmi jelenségnek megvan a maga fonákja, árnyoldala is: maradi felfogású szemlélete, megítélése. Ez a szemlélet, ez a maradi felfogás- mód elsősorban a férfiakból „robban ki”, mert úgy érzik: csorba esett „fölényükön”. séi’elem érte „férfiúi büszkeségüket”... Hiszen, aki kevesebbet visz haza a borítékban, kevesebbet rakhat be a közös kasszába, annak szava sem lehet annyi, mint a másiknak ... Ám magukban az asszonyokban, a nőkben is eléggé szívósan él ez a káros hagyományokból táplálkozó, az elmúlt osztáiytár- sadalmi rendszerben gyökerező. a vagyoni és egyéb különbségeket latolgató és eltúlzó, napjainkban tudati visszahúzó erőként soivadó, de magát nehezen megadó maradi szemlélet... Minden más vonatkozásban korszerűen gondolkodó nők körében is tapasztalom, hogy mindenáron „felnézni” akarnak férjükre; csak az olyan családi életet tartják „kiegyensúlyozottnak” és „harmonikusnak”, melyben „természétesen” a férjnek van magasabb iskolai végzettsége, fontosabb helye a szocialista társadalmi munkamegosztásban; ennélfogva feltétlenül „legyen övé a nagyobb kereset”, sőt, legyen ez lehetőleg akkora, hogy „egyedül, egy keresetből is” el tudja tartani a családját, „ne engedje dolgozni feleségét". akinek „helye a konyha, a háztartás és a gyermeknevelés”, híven „természet szerinti” és „örök” hivatásához .. . — íme, az élet valóságában már megtermettek, sudár hajtásba is szökkentek az egészséges, új jelenségek, ám. ahogyan felfogjuk és értelmezzük őket, az gyakran nagyon is régies, elavult, idejétmúlt szemléletre vall!... Tudatunk lassabban alakul át ,mint létünk. gondolkodásunk késve és bátortalanul követi életformánk változásait... Számomra, bár magam is erősen a múltban, nevelkedtem még (1917-es születésű vagyok), olyan szerencsésen alakultak a családi és egyéb körülmények, hogy a nők egyenjogúsága — sőt, majdnem „többjo- gúsága” — magától értetődő. nyilvánvaló dolog volt már kisgyermek koromban is. Anyáméit heten voltak testvérek: öt lány, két fiú. Magam két leánytestvér között az egyetlen fiú. Apám testvérének gyermekei ugyanígy oszlottak meg. Az én négy gyermekem fele-fele arányban lány és fiú. Három unokám közül kettő a lány ... Anyai nagyapám, aki késő vénségében, jóval túl a kilencvenen is igazi családfő volt, a magáétól eltérő véleményt senkitől sem, csak nagyanyámtól fogadott el.. . Én már csupán ezért sem ériem, miért lehet ..baj”, vagy legalábbis „zavaró”, ha a feleség — munkakörének jellege. rátermettsége, tudása, tehetsége folytán — viszi többre”!. .. Abban sem hiszek, hogy ( akinek több a keresete, annak lenne „nagyobb szava” ... A „nagyobb’’, a hatásosabb szó — meggyőzőr désern és tapasztalataim szerint — az okosabbá, a rugalmasabban gondolkodóé!... Még a képzettség különbségeinek sem tulajdonítok túlságosan nagy jelentőséget férfi és nő, férj és feleség harmonikus vi- , szonyápan. .Jó házasságot, boldog családi életet láttam már olyat is. hogy a nő volt „diplomás”, a férfi „csak” szakmunkás — és fordítva is... De ki ne ismerne rossz házasságot, boldogtalan családi eletet egyforma szakmájúak és beosztásúak körében is?! Ne tévesszük össze az iskolai végzettséget, a képzettséget a műveltséggel! Az előbbinek hiányait áthidalhatja, s ennélfogva az alacsonyabb iskolázottsági! „partnert” műveltebbé teheti a fogékonyság, az élettapasztalatok gazdagsága, a természetes józan ész „fölénye”. a nagyobb jártasság a gyakorlati éleiben, és így tovább ... Hogy ismét családunk krónikájából vegyem a példát: anyám tanítónői oklevele alapján képzettebb, olvasottabb volt, mint apám, aki hat gimnázium után, a matematikával összebékülni végképp nem tudva, megszökött az iskolából, írnok lett a bíróságon, majd — bizonyos tanfolyamok után — iroda- tiszt, végül telekkónyvve- zető; ám hiányzó „érettségijét” bőven pótolta, hogy — foglalkozásánál fogva — anyámnál jobban belelátott az élet valóságába, a leu- dálkapitalizmus szövevényeibe ... Ami vszor.t majdnem orvosolhatatlan szakadékot húzott közéjük, az: életfelfogásuk és ízlésük különbözősége volt... Ez viszont abból fakadt, hogy anyám a felekezeti iskolák rendszerében oklevelét: nem hasznosíthatta, a házi tűzhelyhez láncolódott, nélkülözte azt a biztonságot és öntudatot, amelyet viszont napjaink lányainak, asszonyainak — elvben és gyakorlatban — magúd társadalmunk megváltozott jellege, új arculata — el egészen addig, hogy egyi- kük-másikuk el is hagvja — szakképzettségben, beosztásban. keresetben — a férfiak egy részét, úgyany- nyira. hogy ők, mint e hivatkozott: szerkesztői üzenet bizonyítja, immár ezért vannak zavarban, kisebbrendűségi érzésben, sót. panaszkodnak is . .. Alaptalanul és helytelenül... — Mert, mint a múlt század haladó gondolkodású írója, böicselöje és államférfija, Eötvös József írja egy helyen: „A nő nemcsak házi körében, hanem az életben is larsa férjének’! (mint ahogy a férj is feleségének!)... És ezt is Eötvös-től idézem • ..... férj és nö többnyire azért tették egymást sze- rencsétlennné, mert semmi egyéb dolguk nem volt!” örüljünk hát. hogy a munka társadalmában élünk, abban a szocialista társadalomban, mely — alkotmánya szerint es egész jellegével, szerkezetevei — egyenlő jogokat ad minden állampolgárának. férfinak és nőnek, a munkához is; a jogok gyakorlásához szükséges feltételekről kezeskedik. és — ami ezzel együtt- jár — kötelességünkké teszi jogaink gyakorlását — tehát azt is, hogy dolgozzunk! ... Pontosan, szépen, értelmesen! __ Becsülett el!... Gyárfás Imre
