Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

1976. aug. 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szerencsi mindennupoh A szerencsi járást a leg­többen még ma is mezőgaz­dasági járásnak tartják, hol­ott az iparban dolgozók szá­ma már jóval magasabb, mint a mezőgazdasági dolgo­zóké. Az is igaz viszont, hogy ipari üzem — a járás 31 köz­ségéből — csak hat helyen van. Ezek sorában azonban jelentős üzemek találhatók, mint a Szerencsi Csokoládé-, illetve Cukorgyár, a Hegyal­jai Ásványbányák, vagy az Észak-magyarországi Kőbá­nya Vállalat. De a kisebb gyárak termelése is biztosít­ja összesen a 200—250 millió forintos termelési értéket évente. A járás 12 ioari üze­mében mintegy 7700-an dol­goznak — közülük 3000 a nő- dolgozó. * Az V. ötéves tervidőszak­ban a járás fő célkitűzése, hogy az ipari termelés — az el­múlt tervidőszakhoz hasonló­an — mintegy 40 százalékkal növekedjék. Mindezt — ter­mészetesen — a termelé­kenység növedekésével kell elérni. A kezdet igencsak biztató: az év első felében az üzemek össztermelése átlago­san 10—12 százalékkal halad­ta meg az előző fél év ered­ményét. Minden alapja meg­van tehát a további dina­mikus fejlődésnek, hiszen — kivétel nélkül — valameny- nyi vállalat biztosítja a fej­lődés feltételeit. * Ebben a tervidőszakban a járás üzemeinek csaknem a fele „megújul”. Az Országos Ere- és Ásványbányák Hegy­aljai Üzemében például már kezdetét vette az a beruhá­zás, amely egy új üzem meg­valósítását jelenti. A gyöngy­kovaföld-üzem Erdőbényén épül — mintegy 90 millió fo­rintos költséggel. A beruhá­zásnak az idén több mint egy harmada valósul meg. A ko- vaföld-őrleményt, amely a növényvédő szerek egyik alap­anyaga, eddig tőkés import­ból szereztük be — az új üzem mintegy 2,1 millió dol­lár import megtakarítását je­lenti. s lehetővé tesz még 1 millió dollár értékű exportot is. A próbaüzem — a tervek szerint — a jövő év végén indul. A másik jelentősebb beruházás a járásban a Dl- GÉP „D” gyáregységének fejlesztése. Az itt tervezett beruházás 1980-ra valósul meg, s lehetővé teszi a szi­vattyú-gyáregység teljes ki- költöztetését. A szivattyú­gyártás egyébként január 1- től folyik itt — a fejlesztés jövőre indul. Az új üzem 300 millió forintos termelési érté­ket képvisel majd. Ugyan­csak régi vágya teljesül a szerencsi járásnak a Vas- és Fémipari Vállalat 100 ezer üzemórás autószervizének megépítésével. Ez a beruhá­zás most, a második fél év­ben indult, s mintegy 34 mil­lió forintba kerül. A szerviz 1978-ra készül el. Jelentőségében nem kisebb az előbbiektől a Szerencsi Cukorgyár részleges rekon­strukciója, amely az idén kezdődött. A rekonstrukció befejezésére, 1980-ra a jelen­leg 300 vagon naponkénti ré­pafeldolgozás 450 vagonnyira növekedik majd. így nem csökken majd a répa cukor- tartalma sem, ami a kampá­nyok elhúzódása miatt gyak­ran megesett eddig. Most in­duló beruházás a Kőbánya Vállalat tállyai üzemének to­vábbi rekonstrukciós bővíté­se, valamint az erdőbényei üzem gépesítése. A tervek már mindkét esetben jóvá­hagyottak. Akárcsak a BVM Miskolci Gyárának bodrog- keresztúri telepevei kapcso­latos elképzelések. A telepen 200 ember dolgozik igen mos­toha körül,mények között — munkájukat télen-nyáron a szabad ég alatt végzik. En­nek ellenére évente mintegy 110 millió forintos termelési értéket állítanak elő. A beru­házás, amelyet évek óta ter­vezgetnek már. csarnoképí­tést. teljesítést, gépesítést je­lent. A miskolci gyár remél­hetőleg még ez évben hozzá­kezd a telep korszerűsítésé­hez. * Az ipar fejlődése a járás­ban maga után vonta az élet­mód gyökeres megváltozását is. Az elmúlt öt év alatt a jövedelem — járási szinten — mintegy 8—10 ezer forint­tal emelkedett évente. így az egy főre jutó átlagjövedelem évente eléri a 32 500 forintot. A járás két üzemében vi­szont az átlagostól alacso­nyabb- jövedelmekkel számol­nak. Különösen a Szerencsi Ruházati Szövetkezetre jel­lemző ez, ahol az elmúlt év­ben átlagosan 16 ezer forint volt a dolgozók éves jövedel­me. Ennek oka, hogy az itt dolgozók több mint 80 száza­léka 17—18 éves, s u fél év betanulási idő alatt igen ala­csonyak az alapbérek. Az alapbér viszont nehezen „fut. fel”, mivel a 130 nődolgozó közül 70-en gyermekgondozá­si segélyen vannak. Hasonló gondokkal küzd még a Bod- rogkereszlúri Kerámia Szö­vetkezet is. A gondokat bi­zonyára e két helyen is, eny­híti majd az a törekvés, mi­szerint az V. ötéves tervidő­szakban a járás dolgozóinak további hatezer forinttal emelkedik az éves jövedelme. Déváid Hedvig Aranyhomok, 137B (II.) Horizontig ér a tenger A szozopoli kikötő, ahová naponta sok száz kiránduló érke­zik a szárnyashajóval Juhász P. felvétele ESTÉNKÉNT szívesen ül­dögéltünk a Veliko Tárnovo nevű szállodánk második emeleti, tengerre néző tera­szán. A reflektorok sugárké- véje varázslatosan verődött vissza a horizontba vesző hatalmas víztükörről, s a kü­lönböző színekben „égő” szállodák, a színes reklám­feliratok tört fénye is ott játszott a szüntelen mormoló habokon. Innen is. onnan is zene hallatszott, felerősöd­ve és elhalkulva, ahogy át­törte magát az erdőszerű par­kok sűrű lombjain. Nappal is szép volt az Aranyhomok modern és még­is meghitt szállodasora — a partra lefutó hegyoldalban több szinten, egymástól kis erdőkkel elválasztva törtek magasba az épületek, vagy lépcső módjára futottak le­felé — de esti fényben káp­rázatos. A Sipka Hotel al­mazölden vibrált, a Moszk­va szálloda ablakaiból piro­sas fény szűrődött át, a Ho­tel Ambasszador ablakai ok­kersárgán világítottak. S el­nézve közöttük, valahol ott, ahol az ég és a tenger össze­hajolt. időről időre felvillant egy világítótorony fénye. A bédekkerek és a pros­pektusok sok mindent el­mondanak a bolgár tenger­partról. Az országos főút észak felé hagyja maga mö­gött Várna új lakótelepéi, szinte alig tér el a magas­ban a pártszegélytől, miköz­ben a Druzsba homokpartja és szállodasora mellett viszi a turistát, hogy elérje a Zlat- ni P jászáéit., az Arany homo­kot, s tovább fusson az épí­tészeti remekként is számon- tartott Albéna felé. Minden együtt van, ami a gondtalan pihenéshez kell. A Fekete­tenger lágy viie, amely fe­héres sós foltokat hagy az ember bőrén, ahogy a nap hirtelen felszippantia a víz- cseppeket. a forró homok. ahol napimádón süttetheti magát az ember, az erdők nyugalma, es egy nagy für­dőhely lármás élete. A parton szomszédságunk­ba« a színes napernyők alatt franciák, angolok, németek nyújtóztak el a homokra te­rített vászonplédeken, de lengyel, szlovák és magyar hangfoszlányokat is lépten - nyomon elkaphatott az em­ber. Várna «is az Aranyho­mok nemzetközi. Szállodánk­ban éppen akkor két görög csoport is pihent, amikor egyszer a panoráma kisbusz- sza) az elmaradhatatlan Aranyhomok-nézőben vol­tunk. nem leplezett csodál­kozással meg is kérdeztem, hogy lehet, hogy itt és nem a görög tengerparton töltik az időt. A válasz rövid volt. Itt szebb,- jobb a leve­gő, a görög tengerpart mai- nem ilyen tiszta. Az Arany- homok homokja sárgán szik­rázott a napsütésben, s zöl­des-kékesen távolodva-söté- tedve itt-ott fehér habokkal ékesítve nyújtózott el a ten­ger, mely ha felkorbácsol­ták a hullámok, mérhetetle­nül sok csigát, kagylót, és zöld növényzetet vetett a partra. Olyankor százak és százak bóklásztak „otthon majd emlékeztető” szép kagylók után, s gyerekek vi- songtak örömükben, ha fel­fedezlek egy-egy tengeri „szörnyet”: egy-egy fehér rákocskát. MEGVAI.COM, bár igye­keztünk mindent megnézni, szállodánk földszintjén is volt egy képzőművészeti kl- éllítóterem —, s többek kö­zött voltunk az etnográfiai múzeumban, megnéztük az ikongyűjteményt, az egyik cár nyári rezidenciáját, irigykedtem a 200 ezer la­kosú Várna színházai *=s bábszínháza láttán, amelvek- ben sajnos, nyári szünet volt, álmélkodtam a balett­intézeten. s nézge’őrltunk a kihagyhatn ti on Akvári óm­ban. s családom legifiabb tagja, öt és féléves fiam ked­Alagúl a Gellérthegy Közműalagutat építenek a Gellérthegy gyomrában, amely összeköti a Gellert, a Rudas és a Rác fürdőket. A munkálatok során már sike­rült két 43 C° hőmérsékletű hévizet adó forrást feltárni és bekapcsolni a gyógyvíz- hálózatba. További négy viz- nycröhcly kialakítását meg­kezdték. A szökevény forrá­sok vizének „befogása” je­lentősen javítja a gyógyvíz- hozamot. A csaknem egy ki­lométer hosszú közműalag­út utolsó 100 méterénél tar­tanak az építők. véért több délutánt is eltöl­tőt tünk a haditengerészeti múzeumban, a legtöbb időt a homokparton, a plage-on töltöttük. A szarnyashajóval elmen- tünK üzozopoiDu — ahonnan végül olyan kalandos módon érkeztünk vissza — es olyan lármás vidámsággal léptünk partra, hogy először azt hit­tük, valami felvonulás köze­pébe csöppentünk, mert ab­ban az Aranyhomokon is volt részünk. Amikor aztan a kikötőből íelballagtunk a városka piacára, kiderült, csak egy vidám csoport jár­ta a szirtakit a különös for­májú, ódon hangulatú kő-ía- házak között. Ahhoz az es­küvői menethez tartoztak, melynek tagjait csehszlovák, lengyel és NDK-beli turis­ták fuvarozták az anya- könyvvezetőhöz. De ahogy a menet elhaladt, az utca telé­ig kihajló szőlőlugasokra megint rátelepedett a csönd, amely e romantikus, sziklás partszakaszú városkába min­dig visszahúzza szerelme­seit. Minket Várna Várt még és az Arany homok. A sok-sok kis park. ahol mo­dern és antik vonalú ivóku- tak oltották a szomjúságot a hőségben. Visszavárt a nap­fény és a tenger, meh’töl a szabadságé* nanok vé°ez! ó- vei úev köszöntünk el: Vi­szontlátásra! Csak a fiam aueeolt mét le a víz mellé, hosv gyerek-észjárással el- suttog.ia: ..-.ha elalszanak, én visszajövök hozzád ... Valahol Burgasz és Várna között megkérdezte egy ked­ves. idősebb asszony — döc- eenő orosz nyelvtudással és nemzetközi kézzel-lábbal magyarázkodással értettük meg egymást — Bulgária ha- rasó? — HAKASÖ. IIAHASÖ — bólogattunk, mert a fent em­lített okok miatt többet ne­hezen tudtunk volna elmon­dani. És így utólag vissza­gondolva sem mondhatunk mást. A többi benne van az útikönyvekben. Csutorás Annamária Ahol az utak találkoznak hogy körbeültük az asztalt, pillantások­kal ismerkedtünk. Kicsit félszeger, hiszen először találkoztunk, aki­ket a véletlen összesodort. A szavak darabosan törtek fel belőlünk, a mondatok után kényszeredett, hosszas a csend. Talán már a fo­gak között morgóit bemu­tatkozást sem értettük. Az önözés, a magázódás nem illett hozzánk — igy jóval a harmincon alul. Magun­kat biztattuk, ki kezdve, rejtve vizsgálva, ki a leg­öregebb, ki mondja ki elő­ször: — Te... Valahogy igy indult. A jegyzettömbben hozott kér­déssel, „Fiataloknak miért érdemes tsz-tagnak lenni?”. Mert igy illik mindig, mindenhová beköszönni, ahová az ember bizonyos ' szándékkal betoppan. És mint sokszor — most is — a gondosan kitervelt, fel­épített téma félresiklik, utat engedve az újnak, amely napok múltán is be- . tölti az emlékezetet. Ki kezdte? Megvan. Kerchner István törzsállattenyésztő: — Sárospataki vagyok. Üton-útfélen ismerősökkel találkozom, akiknek köszö­nök és ők visszaköszönnek. Itt nőttem lel, azt a hat évet kivéve, amikor kitanultam a szakmát és katona voltam. Apám tsz- tag, és én őt követem. Ha az ember jól lát, ritkán kapálódzik ellene. Hova mentem volna? Másutt ugyanezt a fizetést kapom, de idegen arcok vesznek körül, akikkel — legalább­is kezdetben — nem ér­tem meg magam. — Csak a megszokás...? — Ami visszahozott? — szakított léibe. — Hazud­nék, ha azt mondanám, igen. A szakmám állatte­nyésztő, ami a mezőgazda­sághoz kői. És, mint min­den embernek, nekem is vannak elképzeléseim, to­vábbtanulási szándékaim, vagy új módszerek beve­zetése a telepen, amit va­lóra szeretnék váltani. A szakmában, az életben és otthon. Ha tág a „gyeplő” és a vezetők nem gátjai, hanem támogatói a kezde­ményezésnek. akkor a fia­talok ott maradnak. A lighogy végigmondta, már hevesen vitáz­tunk. Miért öregsze­nek el a tsz-ek, miért vá­lasztják a fiatalok sok he­lyen inkább a bejárást. A legnagyobb gond minde­nütt az ő szakmája, az ál­lattenyésztés. Ahol nincse­nek ünnepnapok, mert ka­rácsonykor. húsvétkor és hétvégeken is dolgozni kell. Náluk viszont sikerült meg­oldani a heti egy szabad­napot. A fiatalok nagy ré­sze azonban egyszerűen nem veszi ki. pedig fize­téscsökkenéssel alig jár. Bodnár Lajos ekkor szólt közbe: — Nem a könnyebb munka vágya az. ami „ván­dorlásra” készteti az em­bereket. Mindenki el sze­retné érni. hogy azt csinál­ja. amit tanult, vagy sze­ret. Tizenötéves korom óta dolgozom. Kis faluban, de inkább lányán élek. A hozzánk legközelebbi Bod­rogközi Állami Gazdaság­ban helyezkedtem el. Ahogy meritek az évek, letettem a középfokú szakiskolát Szarvason és megszerezte»' a vontatóvezetői jogosít vényt is. Alig vártam hogy gépre kerüljek. Ehe­lyett „elsőrendű” segéd­munkás maradtam, aki' egvformán lehetett hasz­nálni műtrágyatörésre ■zsákolásra. i-»cv kanál'"’ Traktorra csak akkor ül­tem. amikor „hajtotta” a gazdaságot a munka, így ősszel, amikor éjszaka szán- tottunk. Amikor megnősül­tem, „betelt a pohár”, hi­szen a fizetésből ketten ne­hezen tudtunk megélni. Megkérdeztem. adnak-e . gépet? Választ nem kap­tam. mármint igen, de a Kossuth Tsz-től, ahol má­sodjára érdeklődtem. Egy éve vagyok itt, azóta há­rom tanfolyamot végeztem el. Két hónap alatt felvet­tek tsz-tagnak. a közeljö­vőben megkapom a 2.5 millióért , vásárolt John- Deer traktort. — Ott maradtál volna, ha ...? — ... ha megbecsülnek? Igen. Volt niég egy mondat, amire felfigyeltem. — Még nem voltam tag, de már együtt jártunk kirándulni, szórakozni. És felvillant bennem a kép, egy régi — azt már nem tudom, hol folytatott — beszélgetés­ről. Az olajfoltos, overállos szerelőről, aki három éve várta, hogy felvegyék tsz- tagnak. A negyedikben el­ment, ahogy hallottam, a BVK-ban dolgozik. — A bejárók — kezdte széles taglejtéssel a mon­danivalóját Ka juha György — sok esetben azért vál­lalják a városi munkát, mert rengeteg sületlensé­get hallanak a tsz-ekröl. A „modoros elnökről”, a fi­zetésről, a munkaviszo­nyokról. Nagyon sokáig ingáztam én is. hiszen Pesten voltam ipari ta­nuló, utána Sajóbábonyban dolgoztam. Minden hétvé­gén hazajártam, hiszen apám régebben meghalt és anyámat meg testvéreimet segítettem. Már csömöri kaptam, ha megláttam a vonatot, amikor „világmeg­váltó” gondolatként eszem­be jutott, hogy itt is kap­hatok munkát. Szerelőként kerültem a műhelybe, fia­talok közé. akikkei az első nap összemelegedtünk. Mert mi különbség van a gyár és a tsz között? Ma már semmi. Ugyanolyan gépekkel dolgozunk, drága berendezéseket szerelünk, mint az iparban. Csak a műszak hosszabb. Idénysze- rü, akár a szántóföldi mun­ka. viszont megfizetik. Jó­val többet keresek, mint másutt. Mindhármuk szavából kiérződött, hogy a mun­kakörülmények döntik el. marad-e a termelőszövet­kezeiben. vagy szavaikat idézve a „távozás hímes mezejére lép” a fiatal. A megbecsülés, az anyagi jut­tatás másodlagos valami, ugyanúgy, mint a tízórás megfeszített erőt. igénylő műszakok. Pedig a mező- gazdaság idénymunkái mindhármuk szakmáját érintik. Fiatalok. ..elbír­ják”. s akinek felesége van és családja, az állandó túl­órákat már megszokta. O e ahol a „kezükre” sokszor milliókat érő berendezéseket, gépe­lhet bíznak, és „testükre szabott” munkát adnak, ott szívesen maradnak. Ott. ahol van hideg-melegvizes zuhanyozó, öltöző: ahol kö­zösek a problémák, s ahol a vezetők támogatják ész­revételeiket. egyszóval, ami ,olyan — amit másoktól hallottak — nos. olyan mint a gyár . . ' Akkor útjaik találkoz­nak. mint hármuké a sá­rospataki Kossuth Terme ' őszövetkezetben ... Kármán István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents