Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

ESZAK’MAGYARORSZÄG 4 i 1976. július 11.; vasárnap Délutáni krokizás a klubteremben Nemcsak müvésztelep im­már a húszon harmadszor To­kajban összejövő képzőművé­szeti találkozás, az alkotótá­bor, hanem műhely. Embert, művészetet. gondolkodást formáld műhely, amely job­ban benne cl a nagy hírű község életében is, jelentős mértékben közelíti egymás­hoz a képzőművészeiét, az iparművészetet, s nem utol­só sorban az életet, igyek­szik feloldani egy-két olyan merevséget, elsősorban a fel­fogásbeli, szemléletbeli be­idegződést, amely már-már sémákba fagyasztotta nem­csak a tokaji, hanem na­gyon sok nyári művésztelep életét. Nagyjából így lehetne summázni a választ arra a kérdésre, hogy mi újság To­kajban, mi váliozást hozott a huszonharmadik tokaji nyári tábor, illetve művész- telep. Erről beszélgettünk Bánszky Pállal, a Népmű­velési Intézet osztályvezető­jével, a tokaji tábor vezető­jével és a táborozás részt­vevőivel. Alapvető dolog a tartalmi változás. Ez a tar­talmi változás követelte meg .az olyan formai változást is, hogy például az első turnus­ban a szakkörvezető művész­tanárokkal egyidőben vesz­nek részt az ifjú népművé­szek. Ez részben azt céloz­za. hogy a népművészeti ágak művelői fejlesszék rajzkészségüket, nagyobb figyelemmel legyenek a rajz­ra. ugyanakkor a szakkör- vezetők és népművészek együttes munkálkodása pedig oldja fel az eddigi rajzeent- rikusságot, elsősorban a ta­nároknál. és teremtsen kö­rükben a térbeliség felé tör­ténő eltolódást, erősítse a tér­ben való gondolkodás szem­léletét. Új vonása még az- idei tábornak egy házi pá­lyázat kiírása. Az otthont adó kollégium klubtermének falára kell egy pannót. ter­vezni, illetve elkészíteni, s az természetesesn itt is ma­rad. Ez a pályázat a részt­vevők murálls alkotásban való gondolkodását kívánja serkenteni. A tábor június 27-én nyi­totta meg kapuit, néhány nappal később érkeztek a népművészek. Ez utóbbiak között többtéle népművészeti ág művelőit találjuk, például a fafaragók négy csoportban közös m u n ka meg b ízáso k a t kaptak. Gyermekszoba, gyer­mekjáték, kamarás asztal és sarokpad készítése, valamint székek és egyéb ülőbútorok alkotása jelenti a négy cso­port feladatait. A népművé­szeti és egyben használati­berendezési tárgyak , iránti társadalmi igény terelte a népművészek > érdeklődését ezekre a témákra, és az ed­digi eredmények igen biz­tatóak. Jó lenne az itt ki­alakult motívumok, kész al­kotások felhasználásával kéz­műves prototípusokat terem­teni, amelyeknél nem a dí­szítés a lényeg, hanem az alkotások funkcionális hasz­na. A keramikusok edénye­ket, játékokat készítenek, a szövők elsősorban a színek­ből összeálló szőtteskullúra ápolását kapták feladatul; érdekes munkákat készítenek a bőrművesek, és természe­tesen itt vannak a .táborban a népi énekesek és zenészek is. Igen sokat jelent, hogy el­készült és funkcionál a Nép­művelési Intézet alkotóháza az egykori Könyvtár épüle­tében, amely egész évben nyitva áll minden képzőmű­vészeti, illetve iparművészeti ágazat művelője előtt. Komp­lex műhellyel rendelkezik, kitűnőek a tárgyi feltételei, földszinti műhelyébe most építenek be igen drága gépi berendezéseket, a keramiku­soknak pedig az égetéshez a bodrogkereszlúri kerámia- tizem nyújt nagy segítséget. Ezt a támogatást a telep prototípusok tervezésével, ké­szítésével fogja majd viszo­nozni a bodrogkeresztúriak- riak, akiknek eddigi segítsége rendkívül értékes a tokaji művésztelep résztvevői szá­mára. Egészében úgy fogalmaz­ható meg az idei, immár hu­szonharmadik tokaji nyári művésztelep célja, hogy túl kell lépni a rajzon és a táb- laíestészeten. Ezt a célt kí­vánják megvalósítani .majd a július 17-től odaérkező má­sodik turnusban is, amelyben a képzőművészeti szakkörök tagjai vesznek részt, köztük most nagy számban lesznek szobrászok. © A telep, vagy nevezzük mi is így. a tokaji műhely vál­tozatlanul vonzza a szak­körvezető művésztanárokat, szakköri tagokat. Számos, rendszeresen visszatérő mű­vésszel találkoztunk az első turnusban is. Tokaj egyéb­ként a megszokott nyári ké­pet mutatja. A Tisza-part, a Kopasz-hegy, a hangulatos utcácskák képéhez hozzátar­tozik a vázlatot készítő mű­vész, igen sok motívum ke­rül ilyenkor a vázlatfüzetek­be. Ezek később táblaképek­ben, gralikákban jelentkez­nek. és nagyon sok munka készül el már itt a táboro­zás idején. A programszerű foglalko­zások keretében mindennap biztosítanak két óra kroki- zási lehetőséget, aktmodellel. és mi'nden este van valami­lyen művészeti program. Az első turnusnál például kép­zőművészeti rövidtilmek ve­títése. több alkalommal, kü­lönböző vizuális kísérletek, művészettörténeti témájú előadások, néprajzi, népmű­vészeti foglalkozások, kör- nyezetesztétikai előadássoro­zat és hasonlók töltik ki az esti programot. És természe­tesen .igen sok olyan kötet­len gondolatcsere, amely sok értékkel gazdagítja a tábor résztvevőit. Hasonló felépí­tésű a második turnus prog­ramja is, természetessen a résztvevők adottságainak megfelelően más témákkal. Bevezetőben említettük, hogy a nyári művészeti tá­bor most igyekszik jobban bekapcsolódni Tokaj minden­napi életébe. Nemcsak a mü­vésztelep lakói vesznek részt a helybeli Zilahy György Művészetbarátok Köre prog­ramjaiban, s tekintik meg annak kiállításait, vagy a Háry János előadását, hanem az érdeklődő tokaji művész­barátokat is szívesen látják a müvésztelep rendezvényein, a különböző előadásokon. E célból például a telep prog­ramját a községben is köz­readták a művészetbarátok­nak. Sőt, a müvésztelep több olyan programot is szerve­zett, amely kifejezetten To­kaj lakosságának szól. Pél­dául a Tokaj és a művész­telep című diaprogram, vagy a játékkészítés, amelyen minden gyermek részt vehe­tett, a népművészet ifjú mestereinek műsora, Káldy László és Varga Csaba ama­tőrfilmjeinek szabadtéri ve­títése. Nem utolsósorban az alkotótábor tagjainak kiállí­tása. © Sok-sok esztendeje kísér­jük figyelemmel a tokaji ni’ári művésztelep életét. To­kaj nem teremt iskolát, ál­lapítottuk meg korábban, de az egész, országot átfogó mű­vészi-baráti közösségeket ko­vácsol. Most kiegészíthetjük: már tavaly érződött a kez­deményezés' — de az idén jelentkezik igen markánsan —, hogy ez a művésztelep szemléletet változtasson. Mü­vésztelep bői alkotótáborrá, tokaji műhellyé kíván válni, résztvevőit arra akarja ser­kenteni, hogy lépjenek túl a rajz- és táblaképdentrikus- ságon, térbeliségben gondol­kozzanak és mindezeken túl a képzőművészet, iparművé­szet és a mindennapi élet el­választhatatlan érintkezései­nek összefüggéseiben is. Az idei tábor első turnusának összetétele és munkája e cél­kitűzés realizálását, vagy ■legalábbis annak jó kezde­teit tükrözi. Benedek Miklós Póló: lvcrcnyi László ■ Készülni kell rá! Mindenki iskolája Kedden este: A Moszkvai Filharmónia Vonósnégyese A miskolci Művészeti és Propaganda Iroda Muzsikáló udvar koncertsorozatában jú­lius 13-án, kedden este 7 óra­kor a Moszkvai Filharmónia Vonósnégyesét látja vendé­gül. A műsoron Prokofjev, Csajkovszkij és Ravel müvei szerepelnek. A vonósnégyes tagjai: Andrej Sislov (I. he­gedű), Alekszandr Galkov- szkij (II. hegedű), Alekszandr Szemjanyikov /(brácsa), Alek­1 / szandr Korcsagin (gordonka). Tanulmányaikat a Moszkvai Konzervatóriumban, Aszla- mazjan és Dávidján profesz- szoroknál végezték. Az együttes első jelentős sikere a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójára rendezett zenei verseny első díja volt. 1970- ben a müncheni nemzetközi kamarazene-versenyen 111., 1973-ban Budapesten hasonló versenyen első díjat nyertek. Valamennyien kitűnő, régi olasz hangszereken játsza­nak. Számos koncerlkörúton szerepeltek a Szovjetunióban és több európai országban, több hanglemezfelvételük is­meretes, amelyeket mind a hazai, mind a külföldi kriti­ka igen magasra értékel. A kritikák elsősorban a fölé­nyes hangszertudást, a mű­vészi elmélyültségel és a hi­bátlan stílusérzéket emelik ki. Kedden este a Kossuth utca 11. szám udvarán hall­hatjuk őkel. A felnőttoktatást kísérő társadalmi érdek és társadal­mi érdeklődés nyilvánvalóvá vált az elmúlt években, ami­kor is — divatos szóval élve — új reneszánszát élte s éli ez az oktatási forma. Persze nem a divat, hanem a szük­ségszerűség követeli meg, hogy folytonosan és folyama­tosan megteremtsük s meg­teremtsék a vállalatok, üze­mek és az iskolák azokat a tormákat, amelyek segítségé­vel hatásosan, eredményesen és viszonylag gyorsan szá­molhatjuk fel e téren meg­levő hiányosságainkat. A ta­nulási kedv fokozását szol­gálta s szolgálja a Hí hetes időtartamú oktatási forma bevezetése, az általános is­kolai oktatás és a szakmá- sitó tanfolyamok egybekap­csolása. S most, szeptember­től bekapcsolódik a felnőtt­oktatásba a televízió is. mely eddig is igen hal/osan se­gítette az oktatómunkát az iskolatelevízió óráival. Csak­hogy eddig csak a gyerekek­nek, ezentúl — szeptember­től — pedig a tanuló felnőt­teknek is segítséget nyújt. Nem célunk ezúttal az új televíziós oktatási forma és módszer részletes elemzése. Annyi megjegyzés kívánko­zik csak ide. hogy elsősor­ban a magánúton tanulók felkészülését segíti, de nyil­vánvalóan a tanfolyami ke­retek között tanulók is hasz­nát veszik, hiszen nem kis­iskolás módon „egyszer- egvez” majd, hanem a fel­nőtt ember sokfelöl felhal­mozott, különböző ismereteit segíti egységbe foglalni, s bővíti a szükséges ismere­tekkel. Ha igaz — mert ez majd csak a gyakorlatban válik el! — ebben az okta­tási formában megvalósul mindaz, amit oly sokan és oly gyakran elmondtak: a felnőtt fejjel az általános is­kola padjaiba beülő, tanuló munkások esetében nem le­het figyelmen kívül hagyni a felhalmozódott élettapasz­talatot, azaz nem lehet „át­másolni” a nappali általános iskolát. A Mindenki iskolája — mondottuk — elsősorban a magánúton, otthon egyedül tanuló, de vizsgára jelentke­ző felnőtteket segíti. Meg­győződésünk azonban — s erről sző esett a közelmúlt­ban egy oktatásügyi tanács­kozáson is —, hogy a tele­víziós program nyújtotta le­hetőséggel okosan kell majd ’gazdálkodnunk. S ebben el­sősorban a művelődési intéz­ményekre hárul nagy fel­adat. .Nem kell ugyanis kü­lönösebb jóstehetség ahhoz, hogy azt mondjuk: szeptem­bertől mind többen kapcso­lódnak be a felnőttoktatás­ba. Az érintettek, az általá­nos iskolai végbizonyítvány­nyal még nem rendelkező felnőttek minden bizonnyal élnek a lehetőséggel, hogy ily módon fejezhetik be ta­nulmányaikat. S miként más felnőttoktatási tanfolyamok szervezésében, az azt kiegé­szítő-megerősítő foglalkozá­sok, klubprogramok, irodal­mi estek ‘kidolgozásában igen sok jó példát hozhatnánk a művelődési házakból, úgy erre a képzési formára is fel kell készülniük. Hiszen ase- gítséget igényelni fogják a Mindenki iskolája hallgatói. És a Mindenki iskolája szep­temberben már jelentkezne. (es. a.) Kazincbarcikán bevonták a zászlókat Véget ért a színjátszó fesztivál Hat élményekben és ta­pasztalatokban gazdag mun­kanap után, szombaton vé­get élt Kazincbarcikán a III. ■ifi. l-Iorválh István nemzet­közi szín játszó fesztivál és tanácskozás. Délelőtt még rendkívül élénk eszmecserén vitatták a részvevők az elő­zőleg látott produkciókat, délután 3 órakor pedig zsú­folásig megtelt az Egressy Béni Művelődési Központ színházterme, hogy a részve­vők meghallgassák a Népmű­velési Intézet osztályvezető­jének, Debreezeni Tibornak, a fesztivál zsűrije elnökének visszatekintését, s részesei le­gyenek a záróünnepségnek. A részvevő csoportok va­lamennyijének emlékdiplo­mát adott át dr. Veres Lajos, Kazincbarcika tanácselnök­helyettese, majd Debreezeni Tibor mondta el a fesztivál értékelését. Bevezetőben arról szólt, hogy az ifj. Horváth István nevét viselő nemzeti színját­szó . fesztivál immár nemzet­közivé lelt, hat külföldi cso­port mutatkozott be, s ez nemcsak rangot adott a ta­lálkozónak, hanem sokat is lehetett profitálni o belga, az osztrák, a bolgár, a lengyel, az ír és a csehszlovák együt­tes játékából. A külföldieken kívül 22 hazai együttes mu­tatkozott be. és a stúdióprog­ramban még ezen felül is több előadást lehetett látni. A fesztivál programon kívül Kazincbarcikán hat. a megye különböző pontjain pedig mintegy húsz előadást tartot­tak u vendégcsoportok. Hangsúlyozta Debreezeni Tibor, hogy a kazincbarcikai fesztiválnak a törekvései, kü­lönösképpen a sokfelé tartott vendégelőadás pontosan tük­rözik, hogy az amatőr szín­játszás a közművelődés ré­sze, a ludat és Ízlés fejlesz­tésének eszköze és hatása akkor igazi, ha mind széle­sebb közönségrétegekhez ér el. Magának a fesztiválnak egyébként 700-nál több rész­vevője volt, akik rendkívüli szellemi intenzitással vetlek részt a bemutatókon cs a dél- élöttönkénti olykor szenvedé­lyes vitákon. A visszatekintésben szó esett a két évvel korábbi fesztivál állás fogl alása i rói, majd néhány általánosítható megállapítást ismertetett Debreezeni Tibor Ilyen volt, hogy az amatőr színjátszó mozgalom színpadi, pódium: törekvéseiben közérthetőbbé vált, a populáris törekvés dominánsabb lelt, nagyobb szerepet kapott a derű, hu­mor, irónia, felzárkózott a szatíra, a keserű feketehu­mor, a groteszk: kiegyenlí­tettebbé váll az élmezőny, bár volt egy-két olyan pro­dukció, amelynek előadása válogatói tévedés volt; a já­tékmód sokféleségében soha nem dúskálhattunk annyira. min t most. Megállapította azt is az értékelés, hogy a korábbi évek szakmai ered­ményeit most már használja a mozgalom, saját karaktere azonban még nincs, úgy lu­nik. hogy az újralöllödés idő­szakában vagyunk, de ebben az átmeneti időszakban kü­lönböző veszélyekkel is talál­kozunk. Mindezekről részle­tesen szólt az értékelés, majd az értékelő elemzés szem­pontjainak ismertetése után a dijak átadására került sor. A zsűrinek hét csoportdíjat és kél egyéni alakításért járó dijat: volt módja kiadni. A Színházmű veszeti Szövetség díját a keserű misztérium- játék megvalósításáért a sze­gedi József Attila Tudomány­egyetem színpada, a Népmű­velési Intézet díját a humor új eszközrendszerének ki­munkálásáért a győri Arra- bona Együttes, Kazincbarci­ka város díját a szolidaritás gondolatának megfogalmazá­sáért a zalaegerszegi • Reflex Színpad kapta. Nívódijat, ka­pott a Sikelnémálc Országos Szövetségének .együttest, a Budapesti Fodrász Klsz Kis­karaiig Együttese, a KISZ Központi Művészegyüttes Iro­dalmi Színpada, a szegedi Tömörkény Gimnázium szín­pada. Egyéni alakításáért a szegedi Hollman Endre és a sárbogárdi Horváth Györgyi kapott díjat. A díjkiosztást követően Debreezeni Tibor a fesztivál néhány több tanul­ságára utalt, majd köszöne­tét mondott a helyi rendező szerveknek a fesztivál lebo­nyolításáért. Georg Malvius, a Nemzet­közi Színjátszó Szövetség fő­titkára ugyancsak köszönetét mondott elsősorban a külföl­diek részvételének a biztosí­tásáért; hasznosnak, tapasz­talatokban gazdagnak ítélte a fesztivált! s legfőbb tanul­ságnak a színész és u ren­dező együttmunkálkodását, valamint az új utak kutalá­sát'említette. A vendég kül­földi csoportok nevében a lengyel Rondó Színház veze­tője mondott köszönetét a rendezőknek. Józsa Imre, a Kazincbar­cikai városi Pártbizottság titkára pozitívnak értékelte a fesztivál egyhetes munká­ját, gazdagnak, hasznosak­nak az élményeket; méltó volt — megalapítása szerint — a fesztivál a névadóhoz. A város nevében köszönte meg a részvevők munkáját, a nyújtott élményt, a rende­ző szervek fáradozását. Ezt követően a város főterén ün­nepélyesen bevonták a zász­lókat, majd gálaesttel ért vé­get Kazincbarcikáira III. ifj. Horváth István nemzetközi színjátszó fesztivál és tanács­kozás. I l Tokaji műhely

Next

/
Thumbnails
Contents