Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÄG 4 1976, Június 6., vasárnap * ..................... L ukács és kultúránk A kulturális szemléletünket meghatározó tényezők között bizonyára kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai és kulturális teljesítmények, amelyek korunk haladó szellemiségéből kinőve, elsza- kíthatatlanul összefonódtak a szocialista mozgalmak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben járultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadítsák az öszlönösség esetlegességeitől, s a íogal- miság és a művészi kép rangjára emeljék, Marx, Engels, Lenin neve jói mutatja ennek az összefüggésnek történelmi jelentőségét, valamint egyetemességét. Nyugodtan hozzátehetjük azonban: a szocialista mozgalom egyetlen •klasszikusa sem takaríthatja meg számuknra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját nemzeti íejlödc- .sünk különösségének megI értése igényel. Mi több: hogy mennyire értettük meg a marxista elmélet előfeltevéseit és lényegét, azt éppen azon bizonyíthatjuk be, hogy milyen mértékben voltunk és vagyunk képesek a magyar valóság összefüggéseinek megragadására, ellentmondásainak feltárására és problémáink megoldására. Csak ennek a nemzeti tartalomnak alkotó feltárásával érhető el az egyetemes marxizmus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorlati munka vezérfonalává tétele. fa A magyar szocialista kultúra idevonatkozó teljesítményeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társadalompolitikai és kulturális fejlődésének mély törései és ellentmondásai szolgáltatták •- gondolkodói tevékenysége számára az alapvető ösztönzéseket. Ezek feltárásán dolgozott élete végéig. De ezeknek a mély töréseknek a tőkés társadalom lényegisé- géből eredeztetése igazgatta útját a kommunista mozgalommal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémákról tudományosan, színvonalasan és kulturáltan beszélni, ha nem ismerjük mindazt, amit Lukács György filozófiai és esztétikai munkásságával ■"teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van, amikor a problémák lukácsi megválaszolásához kritikailag viszonyulunk. Lukács György munkássága egyébként is ösztönöz a vitára. Életének folytonosságát alaptörekvése, a valóság ellentmondásos teljességének (totalitásának) gondolati megragadása és a társadalmi-emberi lehetőségek és alternatívák tudományos megalapozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyában is változó — gondolati kísérletben és újrafogalmazásban realizálódik. A századelőn azoknak az értelmiségi csoportosulásoknak egyik vezéregyéniségeként tűnik fel. akiknél elméleti-kritikai programként a hagyományos — konzervatív értékelések széttörése, a politikai és világnézeti radikalizmus szempontjainak érvényesítése jelenik meg. Ezidőtájt a kor társadalmi valósága elleni szubjektív — romantikus lázadását rendkívüli világirodalmi és elméleti műveltsége és Ady költészetének hatása nyomán kísérelte meg formába ölteni. További fejlődésének, világnézeti és filozófiai tájékozódásának. a marxizmushoz való közeledésének döntő ösztönzést adott a világháborús válság és az 1918—19-es eseményekben való aktív részvétele, a kommunista mozgalomhoz való csatlakozása. A kor és a mozgalom ellentmondásos fejlődéstendenciái azonban csak fokozatosan tette lehetővé számára, hogy a „Marxhoz vezető utat’' végigjárja, s megtalálja filozófiai és esztétikai gondolkodásában azt a mértéket, amelynek alapján életművének belső arányai végül- is kiformálódtak. fa Európai — mindenekelőtt német — műveltsége, világirodalmi tájékozottsága és tudatos törekvése arra, hogy a német nyelviségen keresztül utat találjon a világ felé, felvetheti azt a kérdést, hogy vajon az életmű teljességéhez képest nem esetleges-e Lukács Györgynek a magyar tár-J! sadalomhoz és kultúrához ! való viszonya. Egy ilyen vélemény már tényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái, az irodalmi-művészeti események nyomonkövelése és értékelése állandó összetevőjét képezik az életműnek. S ezek az értékelések minden bizonnyal az életmű elméleti — módszertani alapjainak konkreti- zálódása szempontjából sem hanyagolhalóak el. Mert például nem joggal tehet j ük-e fel, hogy más, közvetlenebb tényezők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet po- litikusságának, közélet' töltetének is szerep jutott annak a mércének a kiformálódásában, amellyel az' alkotások politikai-közéleti töltetét mindenkor szá- monkérte a kritika? Éppen azért kellett megküzdenie a teoretikusnak, hogy ne maradjanak az észtét’kai elismerés körén kívül azok az alkotások, amelyek egy másfajta társadalmipolitikai közeg vagy alkotói szemlélet termékeként közvetettebben, általánosabban teljesítették a művészeti megformálás mindenkori követelményeit. (Az esztétikum sajátosságának realizmuskoncepció,ja mar ezt a tágabb, dialektikusabb_ műérzékenységet tükrözi.)' Lukács György „különösségének” egy lényeges mozzanatát is inkább csak a magyar kultúra filozófia- nélküliségének . tradícióján határozhatjuk meg. Lukács György az első magyar filozófus. aki európai s/'ntű teljesítményével egyúttal elsőként szüntette meg azt az űrt, amelyet a magyar műveltség vonatkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században firtatván a magyar filozófiai teljesítmény hiányát Ezzel olyan probléma-komplexumot közvetített a magyar kultúrába, amelynek hatása elől nem térhet ki a kulturális-társadalmi gondolkodás egyetlen fontos területe sem. Az ösztönös- síig és tudatosság dialektikája és ennek érvényesülése a munkásmozgalom politikai. intézményes struktúrájában, a szocialista demokrácia kérdésé, a politikum és etikum összefüggése, a társadalmi gyakorlat alternatívákban mozgó kerete, a racionalizmus és irracionalizmus ellentéte, a művészet és társadalmi megbízatásának értelmezése. a szocialista érték- rendszernek az emberi kultúra baladó áramlataihoz és törekvéseihez csatolása — megannyi „lukácsi” kérdés, amelyek megoldása a filozófia és szocialista fejlődésünk számára egyaránt sorsdöntő. H I. 1 ARCOK AZ ISKOLÁKBÓL » 1 Az érted haragszom, nem ellened szép igazságát hordozzák magukban mind, akik játékra igazítják a szeleburdi kis óvodásokat, akik írni-olvasni-számolni tanítják a megszeppent kis elsősöket, s akik később a kamaszodé, serdülő fiúkat és lányokat bevezetik a tantárgyak titkaiba. Óvodában, általános iskolában, középiskolában és az egyetemeken. Ölt azok, akik önmagukat adták s adják nap mint nap a felnövekvő nemzedékért, akik emberségüket átadják nekünk ... Arcuk végigkísér minket az életünkön, mert nem feledjük soha a kedves óvó nénit, az első tanítónkat, s a többieket sem. Mindannyiunknak vannak ilyen kedves, szeretett arcai... Köszöntjük őket a pedagógusnapon, virággal, kedves szóval. 5 közülük mulatunk be kettőt — két most kitüntetett pedagógusunkat. Dr. Károly Istvánná Huszonhét esztendővel ezelőtt' kezdte a pályát, nehéz időkben, az államosítás idején. Nehéz olt — mondta tény megállapító tömörséggel, s azután már többet nem is mondott róla. Csak később tért vissza egyetlen mondat erejéig: '„Tudja, az ember idővel elfelejti a nehézségeket, és nem is emlékszik rájuk. Én legalábbis nem. Tettem a dolgom, mert tenni kellett. A gyerekek érdekében.” Igen, a gyerekek érdekében. Értük kezdte mindig pontosan az órát, s még most is értük készül minden órájára pontosan és szépen. Ahogy mondta: „Rutinból nem lehet tanítani. Nem szabad tanítani. Mert -a gyerek ember. Szemé’ iség. Nem lehet úgy közelíteni hozzá, mint egy géphez. S ezért nem is válhat unalmassá a.tanítás ...” Azt hiszem, mások is úgy vannak vele, hogy hitetlenkednek ha hallják, lassan búcsúzik az iskolától. Nyugdíjba megy. Igaz, rögtön hozzá is teszi, hogy csak a rendszeres óráktól búcsúzik, az iskolától, a gyerekektől nem. Nemcsak azért, mert három kis unoka várja, azért: sem, mert a pedagógus mindig pedagógus marad. Ma is ugyanolyan lelkesen figyel minden új módszerre, s általában minden újra, mint amikor még kezdő pedagógusként tartották számon. Mint húsz évvel ezelőtt, amikor először tanított a miskolci Súgván utcai Általános Iskolában, s ahol most is tanít. Magyar irodalmat és nyelvtant — „a nyelvtant szerettem talán a legjobban” — és történelmet. — Alkotó pálya a miénk. Én legalábbis úgy éreztem mindig. Sokat kísérleteztem, hiszen ahány gyerek, ahány osztály, annyiféleképp kell megközelíteni. S ehhez mindig kaptam segítséget. Vannak, akik azt mondják, kötött a tanterv. Ez igaz. Tudnunk kell, mit adjunk át, mit kell tanítanunk. De a módszert, a hogyant, én választom. A gyerekekhez, az osztályhoz. Igen, az egyéniség soha sincs megkötve. S ez a csodálatos ... / Beszélt arról, hogy a szak- tantermek, a gazdag szertárak mily sokféle lehetőséget kínálnak. S beszélt egykori, • s mostani tanítványairól... Arról, hogy a legnagyobb elismerés mindig az volt számára, ha kicsengetéskor felsóhajtott az osztály: De kár, hogy vége! Mert ez a legtöbb, amit a pedagógus kaphat. S ha felnőtt fiúk és lányok szólítják meg: „nem tetszik megismerni ?” — Az utolsó percig meg kell küzdeni a pályával — mondta beszélgetés közben... Elgondolkodtató, szép igazság. Ars poeticának is beillik. ^ Dr. .Károly Istvánná pénteken vette át a kiváló tanár kitüntetést. — Ha kijön egyszer az iskolánkba, nem bánja meg. És igazat ad majd nékem, hogy hasonlóval ritkán találkozhat . . . Lehet, hogy nem szú szerint idézem szavait, de vala- .hog.y ilyesféleképp invitált legelőször a perecesi régi iskolába Kuti István igazgató. Hittem is, nem is. De a kíváncsiság nem hagyott nyugadni. Tény és való, hogy szemléltető eszközökkel ilyen jól felszerelt iskolában azóta sem jártam. Pedig pénzük sincs több, mint más általános iskoláknak, s azt sem mondhatni, hogy az induláshoz .jól felszerelték őket. A régi —• sok helyen toidozga- tásra, foltozásra is rászoruló épület fenntartása is nagy terhet róna rájuk, s emellett még olyan udvari sportpályát alakítottak ki, amivel szintén kevesen dicsekedhetnek. A csupa polc, szekrény borította tantermekben csodálkoztam el mégis a legjobban, amikor sorra- rendre mutogatta a különböző tantárgyakhoz készült, gazdag és praktikus kísérleti- szemléltetőeszköz tálcákat, amelyekből, talán mondani sem kell, mindén tanulóra jutott egy-egy. Később már azon sem nagyon lepődtem meg, ■ hogy az elsős matematikához többféle tálcát is használnak. (Csak a pedagógiai gyakorlatban járatlanok kedvéért: egy-egy tálcán olyan szemléltető eszközöket, kísérleti eszközöket halmoznak fel, amelyek a tantárgy tanításában, a gyerekek maii i p u I ál ta tusában, kísérletező gyakorlatában szükségesek.) A rejtély, hogy „hogyan csinálták”, hamar megoldódóit: az igazgatóval az élen valamennyi pedagógus dolgozott a legjobb eszközrendszer összeállításán, s a kivitelezésben maguk a gyerekek is segédkeztek. S leggyakrabban épp a hulladékokból készültek — saját kezűleg — a leghasznosabb, a gyakorlati munkában leginkább felhasználható. szemlél tető-kísérletező eszközök. Igaz, ehhez éjszakákba nyúló olvasások — a szakmai irodalom ismerete, a jó tájékozottság elengedhetetlen a ma pedagógusa számára, mondta erre Kuti István —, sok-sok töprengéssel és pepecselő munkával eltöltött óra kellett. De ahogy akkor mondta, ezen a pályán csak teljes szívvel szabad megmaradni. Tulajdonképpen soha sem mondta ki, de mégis minden szavában benne volt a gyerekek végtelen szeretete. A gyereké, aki lehet jó, okos, tisztelettudó, s aki lehet pajkos, haszontalan is olykor, figyelmetlen. A gyereké, akit végülis a pedagógus formálhat leginkább érdeklődő emberré. S a „végen” — mert Pereces mégiscsak kiesik a várostól, s az itt élő gyerekeknek nehezebb indulás jut azért még ma is, sokszorozó- dik a pedagógus felelőssége. A felelősség, amelyet nemcsak beosztottai tói, de mindenekelőtt magától követel meg. Csutorás Annamária Lenkey Zoltán rajza/ Gyermek~ ifjúsági filmszemle A Magyar Üttörő Szövetség és a MOKÉP — a szövetség harmincéves jubileuma alkalmából — június 14- től 18-ig gyermek- és ifjúsági filmszemlét rendez a zánkai úttörővárosban. A programban a vetítések mellett számos .játékos esemény, továbbá a gyermekek filmélményét bemutató rajzinál! ítás szerepel. A szemle záró napján, június 18-án 10. órától 16 óráig a gyermeki'ilm pedagógiai, esztétikai, politikai kérdéseiről beszélgetést terveznek. Vitaindítót Zay László kritikus mond Felnőtt-e a gyermeki'ilm? címmel. Iskolai gyümölcsöskert Szomolyán A Mezőkövesdi és Vidéke Áfész a Szomolyai Általános Iskolával együttműködve, 600 négyszögöles iskolai gyümölcsöskertet alakított ki Szomolyán. A gyümölcsöskertben az áfész a környékre legjellemzőbb cseresznye- és meggy fajtákat telepítette. A „cseresznyéskertnek” — amely az általános iskolai mezőgazdasági oktatás egyik színtere — célja az, hogy a híres gyümölcstermesztő község gyermekeit a kertészkedés szeretelére nevelje, megismertesse őket a legfontosabb cseresznye- és meggy- fajtákkal, 'metszési módokkal, koronaformákkal, növényvédelmi eljárásokkal. Az iskolai kertben a cse- resznyefajták közül megtalálható a Szomolyai rövidszárú fekete, a Jabolay a Bigarreau Burl at, aGermers- doffi — Szomolyai 80-as hibrid, a meggyfajtákból a Pándy üvegmeggy 48-as és 114-es klon ja, az Érdy üőter- mő, valamint a cigánymeggy számtalan változata. Az 1974 őszén települt gyümölcsösben idén a meggyfák már termést hoznak. A kert termését az iskola az áíész- nél értékesíti és a gyümölcsért kapott összeget iskolai célokra fordítják.
