Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976. május 1., szombat Ä századik e!őtt Alig múlt két esztendeje, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a közművelődés fejlesztésének feladatairól. E határozat nyomán nagyarányú, pezsgés indult meg a közművelődési élet szervezésében, s magában a tartalmi munkában is. Várhatóan, — éppen e határozatnak megfelelően — még ebben az esztendőben törvényhozásunk is foglalkozni tog a közművelődéssel és törvényt alkot annak fejlesztésére. E párthatározat — és .bizonyára majd a törvény is — nem napi feladatokat ír elő, hanem hosszú távra ad iránymutatást. E hosszútávú' jelleg azonban nem jelentheti és nem is jelentette a feladatok elodázását. Több mint két esztendő taoasztalatai arról győznek meg, hogy a legtöbb helyen a határozat megjelenésé után azonnal hozzáláttak a helyi feladatok felméréséhez és azok megoldásához. A párthatározat egyik alapvető vonása, — süt talán legalapvetőbb vonása — a munkáscentrikusság. A dokumentum második fejezetében többek között arról olvashatunk, hogy: „Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkás- osztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni.” A továbbiakban szól a határozat a nagyüzemek, szocialista brigádok közösségeiről, mint művelődési bázisokról, a munkahelyi vezetés művelődést segítő feladatairól, majd külön fejezetben foglalkozik a munkahelyi élethez kapcsolódó közművelődési tevékenység színvonalának további javításával. Ezen túl egész sor más iránymutatás is található e nagy jelentőségű határozatban, amely azt bizonyítja, hogy a művelődési szint emelésének alapfeltételéül tekintendő a munkásság művelődése, műveltségi szintjének emelése, a munkások körében végzett közművelődési munka eredményessége. © A határozat megjelenése óta Borsodban is sokféle intézkedés született a munkásosztály művelődési életének gazdagítása érdekében. Nem a megyei szintű párt-, szakszervezeti és tanácsi állásfoglalásokra gondolunk elsősor- 'ban, hanem a helyszínen, a munkahelyeken, a munkások lakta lakóterületek közművelődési intézményeiben, bejáró munkások lakta településeken hozott, s többségében már gyakorlati megvalósulás xUján járó elképzelésekre, teltekre. A közelmúltban hallottuk az emödi tanácselnöktől, hogy fiókkönyvtárat terveznek a vasútállomásra. (Talán már meg is valósult azóta.) Ez az elgondolás is a határozat végrehajtása során született. Ernődön sok bejáró munkás lakik. Ebben a nagyközségben már működik a megyei művelődési központ segítségével létrehozott bejárók klubja, s annak munkája indította a helyi vezetőket a továbbfejlesztésre, az utazó dolgozók értékes olvasmánynyal történő ellátására. Ehhez pedig a vasúti várakozás lehet a jó alkalom és. hely. Mint. ahogyan a Borso- ‘ di Szénbányák legtöbb üzeménél és aknájánál a bányászok a munkahelyükön jutnak könyvhöz: a „közelebb az aknákhoz, közelebb a bányászhoz” elv realizálása során az aknáknál létesültek fiókkönyvtárak, kölcsönzőhelyek. Jelentősen megszaporodtak a munkahelyi művelődési alkalmak: kiállítások, rövidebb műsorok, előadások közvetlenül a munkahelyek közelében. Állandósultak sok helyen a szocialista brigádok igen tartalmas vetélkedői, amelyek jó szervezés esetén a szakmai és az általános műveltség emelését egyidő- ben segítheti. És nem utolsósorban újabb lendületet kapott a közművelődési párthatározat "realizálása során a munkások iskolarendszerű tanulása, különböző intézkedések segítik a hiányzó általános iskolai végzettség megszerzését. Nem lennénk azonban hívek az igazsághoz, ha akár a fenti nagyon vázlatos kép mellett elhallgatnánk a nehézségeket, a végrehajtásban adódó formalitásokat. Azt például, hogy míg a szocialista brigádok vetélkedősorö* zata nem egy helyen valamiféle komplex jellegű önművelés keretévé lesz, más- , hol a „dokumentáláson” van a hangsúly, azon, hogy hány színházjegyet ragasztanak be a naplóba, hányféle igazolást gyűjtenek össze kiállítások látogatásáról, egyéb művelődési alkalmakon való részvételről. Pedig a „szocialista módon élni” nem tűrheti az effajta gyakorlatot, hiszen a nagy többségben tartalom nélküli igazolásoktól még nem tanulunk meg másképpen, szocialista ember módjára élni. Ugyanakkor feltétlenül a pozitívumok között kell említenünk azt a törekvést, hogy mind több üzemi, vagy üzemhez közeli közművelődési intézmény ajánló jegyzéket készít a szocialista brigádok számára, s nemcsak a brigádvállalások teljesítéséhez kíván ezzel segítséget adni, hanem a művelődés és szórakozás szélesebb területén akar ötletekkel, programkínálattal, utazási ajánlattal szolgálni. * © A munkásművelődés tartalma és ezzel a fogalma is jelentős átalakuláson ment keresztül. Ma már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a szakmásító . ifolyamokhoz szükséges általános műveltség megszerzésére csak buzdítunk. A korszerű technológiák mind műveltebb munkásokat kívánnak, a növekvő feladatok ellátásához mind képzettebb, szélesebb látókörű emberek kellenek. És ezeknek az embereknek a művelődése nem lehet. közömbös az üzem kerítésén kívül sem: A kulturált munkás a gyáron kívül is jelentkezik művelődési igényekkel, nemcsak a tömegkommunikáció hat rá, hanem önálló szabad idő eltöltésében is igényesebb. Lehet, hogy ma még csak a saját kocsival száguldás kedvéért vágtat el Sárospatakig, de holnap már megtekinti a vármúzeum kin,- cseit is. Nem közömbös hát, hogy szabad idejére milyen programokat kínálnak neki, s nagyon bánthatja, ha kóbor hakni-brigádok ócska műsorokkal próbálják szórakoztatni, mert úgy hiszik, még ez kell az ipartelepi művelődési házban. A történelmi munkásosztály, a régi törzsökös munkásság, az egykor kolóniákon élt gyári munkások és bányászok mellett új meg új munkásrétegek jelentkeztek az elmúlt rövid időszakban. A munkásosztály most ösz- szetettebb mint bármikor is volt. Munkássá lett sok falusi ember, aki korábban mező- gazdasággal foglalkozott, egyéb rétegből, másfelől is igen sokan kerültek a munkások soraiba. Munkás a két- * kézi dolgozó és munkás a modern automata irányítója. A magasan kvalifikált munkások mellett még vannak — és nem lebecsülendően kis ■ számban — a korszerűtől, a fejlődéstől, a tanulástól, az önművelődéstől l.úzódozók, adódnak kényszerűségből fizikai munkát végzők, és a régiek között is akadnak, akik valami rossz beidegződés folytán nehezen tartanak lépési a mával. Létszámában megnövekedőit, összetételében jelentősen megváltozott a munkásosztály (S még nem is számoltunk a munkásosztályból más munkakörbe került, de magukat munkásnak érző és valló emberekkel. Igaz, ők a művelődési feladatokat tekintve már más kategóriába tartóznák.) Ez a munkásosztályon belüli változás azonban nem csökkenti, sőt, inkább jelentősen növeli közművelődési feladatainkat. Közművelődésünk munkáscentr ".russága még nagyobb hangsúlyt kap, ugyanakkor a munkásművelődéssel, a munkahelyi köz- művelődéssel kapcsolatos feladataink is sokrétűbbek lesznek. © Munkásművelődéssel foglalkozó szakszervezeti és köz- művelődési szerveink döntő többsége számol a munkás- művelődés feladatainak ilyenforma változásaival. Számos intézkedés bizonyítja ezt a felismerést. A már említett bejárók klubja, a sokféle kihelyezett műsor, az ajánlások differenciáltsága, a különböző tanulási lehetőségek szervezése, a vendégszereolő műsorok stb. mind megannyi jele a munkásokhoz sokféleképpen szólni akarásnak. Még akkor is, ha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy itt-ott van formalizmusra, látványosságra való törekvés. A közművelődési párthatározat megállapítása szerint „a társadalom kulturális fel- emelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével”. Ez nem vitatható. De még hatványozottabban áll ez a megállapítás, ha figyelembe vesszük a munkásosztály növekedését és összetételének változásait. Ezért kell mindinkább alapvető fontosságúnak tekinteni a munkásművelődés ügyét. Az egész társadalom kulturális és azon túl általános íelA mikor 1971-ben megkezdődött a korszerű iskolai könyvtárak szervezése, joggal bizakodtunk benne, hogy szilárd bázisú mozgalommá növi ki magát, mégis, talán csak legmerészebb álmainkban , gondoltunk rá, hogy viszonylag rövid idő alatt eljutunk a századikhoz. Márpedig néhány nap múlva már a századik korszerű iskolai könyvtárat avatják fel, ezúttal Putno- kon. S ez az alkalom érthetően ösztönözhet rá, hogy számba vegyük a korszerű iskolakönyvtári hálózat eredményeit, s természetesen gondjait is. Nem pusztán a jubileumi alkalom mondatja ki.velünk, hanem a valóságos tények, hogy a korszerű isk'olakönyv- tári hálózat nemcsak számbeli, hanem tartalombeli növekedést -is jelent. Akik jelen voltak az első szabad polcos iskolai könyvtárak indulásánál — akkor még mintakönyvtáraknak neveztük őket — azok jól emlékeznek arra is, hogy az első években bizony gondot okozott megfelelő kihasználásuk. Hatásukat, jelentőségüket persze, akkor is éreztették, hiszen a könyvtárrá rendezés minőségi változást jelentett a korábbi szekrényben őrzött könyvhalmazhoz képest, az olvasási kedv is fellendült a tanulók körében, de az oktató-nevelő folyamatban még nem találták meg igazán a helyét. Ekkor még jobbára csak egy-egy író-olvasó találkozó és elvétve egy-egy, a könyvtárban megtartott magyar- vagy történelemóra mutatta, hogy az iskolai könyvtárak milyen sokféleképpen hasznosíthatók a tanítás, tanulás folyamatában. A tapogatódzó kezdeményezések után, a mindinkább felgyülemlő tapasztalatok birtokában ma már lényegesen egységesebb és sokszínűbb az iskolai könyvtárak tevékenysége. Anélkül, hogy valamiféle rangsort akarnánk találni közöttük, említhetnénk például a leninvárosi iskolai könyvtárakat, ahol már többé-kevésbé általánossá, gyakorlattá vált, hogy legalább egy-egy alkalommal minden szaktanár tart órát a könyvtárban. Ha ugyanis elfogadjuk azt az állítást, hogy a tankönyv csak segédeszköz a tanuláshoz, alapvető, de nem kizárólagos jelentőségű, és ha igaznak fogadjuk el, hogy a gondolkodásra neveléshez, az alapos ismeret- szerzéshez hozzá kell olvasniuk a tanulóknak, méghozzá önálló kutató-kereső munkával, akkor tulajdonképpen amellett törtünk lándzsát, hogy a korszerű nevelő-oktató munkához elengedhetetlenül szükséges az iskolai könyvtár. Ez húzza alá egyébként az a szemlélet is, amely mind jobban érvényesül megyénkben, hogy a könyvtárakban el kell helyezni az oktatástechnikai eszközöket is: a diavetítőt, a rádiót, a televíziót, a lemezjátszót ... Sőt, a táblát is. A z iskolai könyvtár munkahely. Olyan műhely, ahol kézközeiben találja meg a tanuló mindazt, ami egy-egy szaktárgy alaposabb, részletesebb megismeréséhez segítséget nyújthat számára. Nem véletlen, hogy a könyvtári állományt is úgy kell kialakítani/ hogy a szakirodalom, az ismeretterjesztő irodalom naevobo arányban jelen legyen. Ahogy Godó Ferencné, az iskolai könyvtár megyei szak- felügyelője is megfogalmazta: nem az az elsődleges feladat. hogy könyvet kölcsönözzenek. hanem az. hogy kézközeiben, hasznosítható ismeretanyagot biztosítsanak a tanulók részére és a nevelőknek. A megyében meglevő, már működő korszerű iskolai könyvtárakban jónak, .90—55 százalékosnak mondható a szépirodalom és a szakirodalom aránya. Ez mindenesetre — bár nyivánva- lóan további előnyökhöz szükséges juttatni a szakirodalmat — igen átgondolt. alapos, állományfejlesztő tevékenységre utal. És . tény, hogy- országosan is kiemelkedő jelentőségű Borsod megyének az iskolakönyvtárak létrehozásban kifejtett tevékenysége. Bár meg kell mondani — és erről is csak elismeréssel szólhatunk —, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, szocialista brigádok áldozatos segítsége nélkül nem érhettünk volna el ilyen szép eredményeket. A könyvtárhelyiségek kialakításától az állományfej lesztésig tapasztalhattuk szerte a megyében, hogy az iskolai könyvtármozgalom valóban mozgalommá nőtte ki magát. Ez a hatalmas szám, a meglevő iskolaköriyvtári hálózat viszont jó néhány rendezésre váró gondot is felvet. Az ejmült 1974—75-ös tanévben például az általános iskolai korszerű iskolai könyvtárakban 542 ezer 893 kötetet őriztek, és 51 ezer 275 kötetet vásároltak. A könyvvásárlási keretek azonban meglehetősen nagy különbségeket mutatnak. Az iskolák anyagi helyzetétől függően ugyanis van olyan, ahol 20 ezer forintot is fordítanak könyvvásárlásra, de van olyan is, ahol 2 ezer jut könyvbeszerzésre. Ez pedig igen differenciálttá teszi az állománygyarapítás ütemét, és előfordulhat, hogy néhány év múlva már nem felel meg a korszerű iskolai könyvtárakkal szemben támasztott követelményének. Éppen ezért úgy tűnik, hogy most már szükség lenne egy olyan határozatra, amely központilag is megszabná, illetve biztosítaná az iskolai könyvtárak fejlesztésének mértékét, garantálná a könyvbeszerzési kereteket. A szinten tartás és a tartalmi munkában való előbbre lépés alapvető feltétele ugyanis, hogy a szakkönyvállomány folytonosan fejlődjön, lépést tartson az ismeretek gyarapodásával és a követelményekkel. Persze azt hisszük, ha gondról is beszélünk, jó benne, hogy erről beszélhetünk^ Mert ez mégiscsak azt mutatja, hogy Borsodban — az ! oktatáspolitikai határozatnak megfelelően igen kiemelten foglalkoznak az oktató-nevelő munka feltételeinek javításával, és az iskolai könyvtárakat kétségkívül ide kell sorolni. S hogy erről a gondról szólhatunk, abban már benne van az is, hogy az oktató-nevelő munkában pedagógusaink mindinkább támaszkodnak az iskolai könyvtárakra. Ma már általában elmondható, hogy nemcsak az iskolai könyvtárosok ügye a könyvtárhasználat, hanem a szakfélügyeletek is bekapcsolódnak. Számon kérik a szaktanároktól, hogv az iskolai könyvtár lehetőségeivel mennyire élnek ott, ahol azok megvannak, s ösztönzik is őket rá, hogy a szükséges szakirodalmat beszereztessék. A megye századik iskolai könyvtárát május 7-én avatják fel. És minden bizonnval rövidesen űiabhak átadására is sor kerül, hiszen egy sor iskolában keresik a könyvtár elhelyezésének lehetőségeit, és az is bizonyos. hogy e mozgalom ott is érezteti már hatását, ahol egyébként még nem szabad polcokon helyezték el a könyvállományt — hiszen könyv minden iskolában van. Ha szűkösebbek is a lehetőségek, a oedagógusok keresik a médiát, hogv a meglevő szakkönyveket hasznosíthassák tanulóikkal. Ez is — többek között — érdeme ennek a mozgalomnak, melynek jubileumi eseménve korántsem az ünneoi fénnyel, mintsem a további tenniaka- rással párosul. És n köze'kövében tervezett tnjékozofló jellegű vizsgálódások minden bizonnyal újabb tapasztalatokat adnak majd, hogv az iskolai könyvtárakat miként tudják még inkább bekapcsolni az oktató-nevelő munkába. Csutorás Annamária eme1 kedése függ tőle. Benedek Miklósi
