Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-13 / 37. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1976. február 13., péntek Az V. ötéves terv első bér- politikai intézkedése: az óvó­nők és az óvodai dolgozók béremelése. Ez, akárcsak az oktatási intézmények összes dolgozóit érintő évi 5 száza­lékos bérfejlesztést, a peda­gógusok életszínvonalának növekedését, az oktatási és a népesedéspolitikai feladatok megoldását segíti elő. Ezek­nek az intézkedéseknek a si­keres végrehajtásával kap­csolatos tennivalókról szólott dr. Voksán József, a Peda­gógusok Szakszervezetének főtitkára, a szakszervezet központi vezetőségének csü­törtöki ülésén. Hangsúlyoz­ta: a bérintézkedés nem érintheti az óvónők és az óvodai dolgozók január else­jével esedékes — kötelező, automatikus — béremelését. Vagyis, mindazoknak, akik január elsejével előlépnek, elsődlegesen az automatikus béremelést kell biztosítani. Miután ez megtörtént, akkor kell végrehajtani a béreme­lést. Az évi 5 százalékos bér­emelés lehetőséget nyújt ar­ra, hogy évenként többen és magasabb összegű béreme­lésben részesüljenek. A bér­emelés differenciáltan, az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint történ- j jék. A bérfejlesztésre az! összes oktatási intézmények . dolgozói jogosultak. A szak- szervezeti bizottságok kezde­ményezzék az esetleges bér­aránytalanságok megszünte­tését. / A főtitkár javaslatára a szakszervezet központi veze­tősége jóváhagyta, hogy a központi vezetőség mellett munkabizottságok működje­nek. Ezek javasoló, vélemé­nyező, tanácsadó szerepet: töltenek be. Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára csütörtökön látogatást tett Békés megyében. Meglá­togatta a körösladányj Ma­gyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezetet, részt vett ennek zárszámadó köz­gyűlésén. Délután a békéscsabai Kner Nyomdába látogatott. Ezután Békés megye politi­kai, gazdasági és társadalmi életéről hallgatott meg tá­jékoztatót. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. á Központi Bizottság tit­kára kétnapos látogatást tett Szabolcs-Szatmár megyében. Felkereste a Balkányi Álla­mi Gazdaságot, majd dél­után Mátészalkára látogatott. Részt vett a város új hús­üzemének átadásán. Ezután megtekintette a MOM máté­szalkai gyárát. Németh Károly csütörtö­kön a megyei pártbizottság székházában pártaktíva-érte- kezleten tájékoztatót adott az időszerű gazdaságpolitikai feladatokról. Izraeli alakulatok ismét tüzet nyitottak dél-libanoni falvakra. Az Al-Szafir bej­rúti napilap csütörtöki jelen­tése szerint Tall Al-Nahas közelében mintegy félszáz iz­raeli katona tört be libanoni területre. Később tüzérségi tűz fedezete alatt ismét visz- szahúzódtak. Ugyanaznap izraeli hadi­hajók Sarafand térségében libanoni felségvizekre hatol­tak be, s ott megakadályoz­ták, hogy a libanoni halász­hajók kifussanak a tengerre. Az izraeli hatóságok azt tervezik, hogy az 1967 óta megszállt arab területeken további 150 katonai jellegű települést létesítenek — kö­zölte a WAFA palesztin hír- ügynökség az izraeli földmű­velésügyi miniszter egyik nyi­latkozatára hivatkozva. Heb­ron térségében máris 1000 hektár területet foglaltak le e célra. A megszállók, egyidejűleg folytatják terrorakcióikat az arab lakosság ellen. A gazai övezetben a minap 15 évi fegyházra, illetye életfogy­tiglani börtönre ítéltek két arabot. A vádirat szerint „el­lenállást tanúsítottak” a meg­szálló hatósággal szemben. A Szomáli Demokratikus Köztársaság kormánya kérte, hogv mielőbb hívják össze az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Szomália és Francia Afar és Issza terület határán tör­tént katonai összetűzés ki­vizsgálására. A levelet Szomá­lia állandó ENSZ-képviselő- je nyújtotta át a BT elnöké­nek. A szomáli kormány leve­le hangsúlyozza. hogy a Dii- boutiban állomásozó francia katonaság egves egységei február 4-én náncélosok és nehéztüzérség fedezete mel­lett behatoltak Szomália te­rületére és tüzet nvi toltak Loyada vám- és határállo­másra. A támadás következ­tében Szomáliái vám- és ha­tárőrök, valamint civil ál- lamoolgárok is életüket vesz- 7*lék. A francia kormány a ha­tárincidenssel kapcsolatban szintén levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, visszautasítva a szomáli pa­naszt. VI. Pál pápa kinevezte dr. Lékai László püspököt, esztergomi apostoli kormány­zót esztergomi érsekké. A ki­nevezéshez a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az előzetes hozzájárulást megadta. * VI. Pál pápa dr. Ijjas Jó­zsef kalocsai érseket kima­gasló érdemei elismeréséül . pápai trónállóvá nevezte ki. Izgalmas témáról tanácsko­zott a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegna­pi ülésén. A népi ellenőrök a gyermek- és ifjúságvéde­lem helyzetét vizsgálták meg, erről készítették el je­lentésüket, mely alapján teg­nap két óra hosszáig tartó vita alakult ki. A megálla­pítások természetesen nem a véglegesség igényével szület­tek, hiszen ezt a munkát sein lehet befejezni. Mindenekelőtt hadd álljon itt a legfontosabb következ­telés: megyénk gyermek- és ifjúságvédelmén munkálkodó intézményei a feladat súlyá­nak, társadalmi hatásfoká­nak megfelelően végzik fe­lelősségteljes munkájukat. Nincs restellni, szégyellni va­lónk, ami emberileg — tár­sadalmilag — lehetséges, minden a gyermekek érde­két szolgálja. Feladatok ter­mészetesen vannak és első­sorban talán a nevelői mun­kából adódnak. Sokrétű, bo­nyolult munka ezeknek a gyermekeknek a nevelése, társadalmi beilleszkedésük előkészítése. Ez a munka rendünkben már régen ki­alakult módszerek, gyakor­lat szerint történik, lévén azonban embernevelésről szó, a módszerek állandó csiszolása, finomítása tovább­ra is szükséges, elkerülhetet­len. Közismert, hogy ezekre a gyerekekre, az intézetek munkájára nem csupán az állami szervek, hanem való­jában a társadalom legszéle­sebb rétegei is féltő gonddal ügyelnek, figyelnek. Éppen emiatt sajátos helyzet alakult ki. A gondozott gyerekek anyagi ellátottsága • ugyanis magas szintű, gyakorlatilag talán magasabb, mint a töb­bi gyerek átlagszintje. Eb­ből következően az intézeti életből a „kinti” életbe való átállás esetenként bizony nem zökkenőmentes. Különös pa­nasz ez, ha egyáltalán an­nak lehet venni, de minden­esetre számolni kell vele. Nevelési szempontok miatt. Az intézetek között ugyan­csak léteznek különbségek. A miskolci Gyermekváros például az ellátottság szem­pontjából minden bizonnyal az első az orszáeban. Minden van itt, ami kell,, talán egy kicsit több is, ugyanakkor más intézetekben, vagy leen­dő intézetekben elférne még egy s más. Hogy konkrét pél­dát is említsünk: a most lé­tesülő alsózsolcai otthonba emeletes ágyakat terveztek, műhelyek nemigen lesznek — szakmunkásokat képeznek majd itt —, a miskolci Gyer­mekvárosban rekamiék van­nak, házi tv-lánc működik, uszodát terveznek. Dehogy baj a Gyermekváros ilyen magas fokú ellátottsága! De a többinél is jó lenne a meg­felelő arányú szintemelés. Hangsúlyozzuk persze újra, hogy az ellátottsági szint a többinél is megfelelő. Az ál­lam egy-eg.y gyerek eltartá­sára évente — mindent be­leszámítva — 26 ezer forin­tot fordít! Ami emberileg, társadal­milag lehetséges. De: szülő nem lehetséges, pontosabban j nevelőszülő lehetséges. Hi- ' ányzik a családi modell, ezt a nevelőszülők pótolják, ahol, akinél pótolják. Sok szó esett erről is az ülé­sen. A nevelőszülők — mondhatjuk teljes egésze — valóban gyermekszeretetből fogad be állami gondozottat és önzetlenül vállal minden áldozatot, amit a gyermek- nevelés megkövetel. De: hol van az édes szülő áldozat- vállalása, felelőssége? Ren­dünk természetéből adódik, hogy nálunk egyetlen gyer­mek sem maradhat az ut­cán, nem maradhat arra al­kalmatlan családi környezet­ben, gondozásba veszi az ál- i lám, vagy a nevelőszülő. Természetes lenne viszont az is, hogy ebből a gondozás­ból az eddiginél valamivel többet vállaljon magára az édes • szülő is. Erről ugyan nem szokás beszélni, de tény, hogy egyikükben-mási- kukban csak akkor kezd fel­ébredni a „szülői érzés”, amikor már a gyerek kere­sőképessé válik. Az addigi gondokat pedig vállalja az állam, a nevelőszülő. A gyerekek ügye azonban — mindettől függetlenül — társadalmi ügy. Megfelelő életmódjuknak, majd a tár­sadalomba való beilleszkedé­süknek biztosítása valóban mindahányunk ügye, e cél­nak megfelelően történik minden az érdekükben. üve el Az angol konzervatívok újságja, a Daily Telegraph a közelmúltban egy karikatú­rát közölt, amely Marx Ká­rolyt ábrázolja, arcán széles mosollyal, mellette pedig öles cím hirdeti: „A Wall Street az utóbbi nyolc év legmélyebb pontján.” Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy az újság karika- turistája — gazdái megren­delésére — holnap már nem a kapitalizmus belső bajait, hanem a marxi tanítás el­lenkezőjét bizonygatja a lap hasábjain. Egyébként a burzsoá bér- tollnokok manapság gyakran hivatkoznak Marxra. Leg­többjük kénytelen elismerni a marxizmus történelmi je­lentőségét, de sietve hozzá­teszi, hogy a jelenkori kapi­talizmus már le tudja küz­deni a Marx által feltárt el­lentmondásokat. A lényegről azonban mindig hallgatnak. Arról tudniillik, hogy a mar­xizmus történelmi realitás: éppen a kapitalizmus belső ellentmondásainak kirobba­nása következtében boly­gónk egyharmadán ma már a szocializmus épül. „Marx — mondotta sírjá­nál 1883. március 17-én , a barát és küzdőtárs, Engels Frigyes — mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élet­hivatása az volt, hogy vala­milyen módon közreműköd­jék a tőkés társadalom és az általa alkotott állami beren­dezések megdöntésén, hogy közreműködjék a modern proletariátus felszabadításán, amelyet először ő ébresztett helyzete és szükségletei tu­datára, felszabadulása felté­teleinek tudatára. A harc volt az eleme. S harcolt oly szenvedéllyel, kitartással, si­kerrel, mint kevesen... S ezért volt Marx kora leggyű­löltebb és legtöbbet rágalma­zott embere. Kormányok — önkényuralmak, meg köztár­saságok is — kiutasították, burzsoák — konzervatívok, meg szélső demokraták is — Walihe'n Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára ázsiai és csendes­óceáni körútja során Mani­lába érkezett. Este Ferdi­nand Marcos Fülöp-szigeti elnök vacsorát adott tiszte­letére. A világszervezet főtitkára versenyeztek abban, ho.p' megrágalmazzák ... És halá­lakor a szibériai bányáktól egész Európán és Amerikán át Kaliforniáig a forradalmi munkatársak milliói tiszte­lik, szeretik, gyászolják... Neve és műve is, élni fog századokon át!” Szinte minden országban, a világ minden jelentősebb nyelven kiadták műveit. De neve elsősorban azért élő valóság, mert művei kiálltán a gyakorlat próbáját, a szo­cializmus alkotásaiban ölte­nek testet. Marx mindig hangsúlyozta, hogy az elmé­let próbája az élet, hogy az elmélet nem megmerevedett dogma, hanem olyan alkotó egységet képez a gyakorlat­tal, amelyik lépést tart a* állandóan változó feltételek­kel és úrrá lesz rajtuk. Ezt vallotta Lenin is, aki Mark óta a legtöbbet tette a mar­xizmus továbbfejlesztése ér­dekében. Lenin nagysága abban rej­lik, hogy mélyreható mar­xista elemzésnek vetette alá a modern kor valamennyi bonyolult problémáját, an­nak a kornak a problémáit, amelyben a kapitalizmus át­megy a monooolista szaka­szába és kifejlődik az állam­monopolista kapitalizmus, amikor elkezdődnek a szo­cialista forradalmak és el­kezdődik ezek egyesülése a nemzeti felszabadító mozgal­makkal; amelyben egyidejű­leg állnak fenn különböző társadalmi rendszerű álla­mok, és megvan ezek békés egvmás mellett élésének le­hetősége. Ezek a tanítások is kiállták a gvakorlat próbá­ját, ma is érvényesek, akár tetszik a marxizmus ellenfe­leinek, akár nem. Marx Károly halálának kö­zelgő évfordulói;! n együtt tisztelgünk a világ minden ha'adó emberével. „Neve és műve is, élni fog századokon át!” Kőszegi Frigyes négynapos manilai látogatá­sa alatt a „77-ek csoportjá­nak” legutóbbi miniszteri szintű konferenciája ered­ményeiről, valamint az ENS$ alapokmányának megrefor­málására előterjesztett Fülöp- szigeti javaslatról tárgyal. Az SZKP XXV. kongresszusa előtt (5.) Az egészséges szocialista fogyasztói szemlélet kialakí­tása, amelynek jegyében a szovjet sajtó és persze a po­litika is harcot hirdet az. emberek munkáját- és pihe­nését zavaró apróbb-na- gyobb bosszúságok okai és okozói ellen, szerves, de nem egyetlen és nein is a legfon­tosabb vonása annak a szem­léleti átalakulásnak, amely a gazdasági alapok kiszélese­désének, a nagyobb társadal­mi érettségnek a szükségsze­rű velejárója. E szemléleti­erkölcsi változás tükörképei meglepő gyorsasággal jelent­keznek a kortársi irodalom­ban és művészetben is, s ami már kevésbé megleoő, széles visszhangot keltenek a köz­véleményben. A Prémium című szovjet film, amelyet néhány hónap­pal ezelőtt mutattak be, aligha tartozik a szórakozta­tó látnivalók közé, hiszen formailag mindössze egy két­órás vitát regisztrál, mégis tömegeket vonz a filmszínhá­zakba. Tartalma egy (mon­datban annyi, hogy egy épí­tőipari brigád ■ elutasítja a határidő előtti tervteljesí­tésért kiutalt prémium fel­vételét, mert tudja, hogy a formális eredmény kimutatá­sa céljából csapnivalóan rossz munkát végzett. A Zlobin-brigád „önállósí­totta magát”, önelszámolási rendszerre tért át. Minden brigádtag egyéni jövedelme közvetlenül attól függ, hogy átadják-e megfelelő időben és minőségben az obiektu- mot, amelynek építését el­vállalták. Ezt a módszert az utóbbi két évben több ezer építőbrigád vette át. Az új gazdasági helyzet új követelmények elé állítja a munkást, a kolhozparasztot, de a minőségi muhka orszá­gos feladatai, amelyeket a XXV. pártkongresszuson pontosan és szakszerűen kör­vonalaznak majd, a legna­gyobb felelősséget a szakem­berekre, a „vezető káderek­re” róják. A tehetség, szak­értelem, bátor kezdeménye­zés talán soha nem állt még olyan becsben, mint manap­ság. Újságcikkekből, pártha­tározatokból, felelős vezetők kijelentéseiből határozottan kivehető a vezetés színvona­lának emelése, stílusának korszerűsítése iránti erős igény. „Az ember, aki a helyén van” című darab, amely előbb a szovjet színházakat, majd a mozikat járta be, ennek az igénynek a hét­köznapi jelentkezéséről adott hírt. A kolhoz vezetősége el­nökválasztásra készül. Az agronómus, egy harminc év körüli fiatalember az utolsó pillanatban érkezik. Örökké robog, örökké elfoglalt, s örökké ötleteivel „bosszant­ja” feljebbvalóit. Ez alka­lommal is megbotránkoztat­ja a vezetőségi tagokat. Az újjáválasztásra váró, s ma­gát teljes biztonságban érző kolhozelnök jelenlétében ki' jelenti, hogy egyetlen em­bert tart alkalmasnak erre 8 tisztségre — saját magát. A darab további része arról aa ádáz küzdelemről szól, ame­lyet ennek az energikus szakembernek és a lrnsonl0 gondolkodásúaknak kell meg­vívniuk a kolhozban a for­malizmus, az avult munka­módszerek. a terméketle11 önelégültség ellen. A darab — vígjátékról lévén szó szabályos happy enddel fe­jeződik be. A hősnek sike­rül saját képére formálni8 a gazdaságot. * Február 24-én az SZK? XXV. kongresszusának öt­ezer küldötte elfoglalja he; lyét a Kreml Kongresszus' Palotájának széksoraiban. A kongresszuson ismét gran­diózus országos tervekről. 8 szovjet politika és a gazda­ság stratégiai célkitűzéseiről lesz szó. Bizonyos azonban.| hogy e felelősségteljes mun­ka közben a szovjet társa­dalom legjobbiaiból kivá­lasztott kongresszusi delegá­tusokat. ugyanazok az inda- latok és ugyanaz az akarat fűti majd történelmet for­máló határozataik meghoza­talánál. mint a hétköznanoK névtelen bajnokait: a hala­dás indulata és akarata. Bokor Fái tváac)

Next

/
Thumbnails
Contents