Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
A Dél-borsodi TOVALL háza iáján Visszaszerzett bizalmi MiwiMLiunw 1976. február 8., vasárnap - ■ ■ i ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Üzemi baleset, jogerős határozattal Rokkant vagy keresőképes ?! — HAT ENNYIT ÉK egy ku1060 szeptemberében alakult meg a Dél-borsodi TÖVÁLL, tizenkét borsodi mezőgazdasági termelőszövetkezet hozta létre, hogy építőipari kapacitást biztosítson kisébb-nagyobb építkezéseihez. Ez idő tájt sok ilyen vállalkozás jött létre, szerte az országban: Józan, reális ötlet nyomán születtek, hiszen a kis szövetkezetek kis építkezéseihez nehéz volt munkáskezet- találni. A nagy cégek — tervező intézetek, építőipari Vállalatok — m a j d h ogy n em za ki a t ás n ak vették, ha bekötő utat, tejházat rendeltek náluk. A saját építőbrigádok viszont nem tudtak megbirkózni a legtöbb feladattal. Az alapító tsz-ek építőbrigádjaiból alakult a Dél-borsodi TÖVÁLL: mintegy hatvan fővel kezdte meg munkáját. Éves tervüket 6—7 millió forintban állapították meg. Tejházak építésén, istálló- á tata k í táso len ál, tárolóhelyi-/ ségek, szociális létesítmények építésén dolgozott az új vállalat. Aztán úgy kívánta az élet, a gazdaságos- . ság, hogy bővítse profilját. Mindenekelőtt egy 10 tagú tervezőgárdái: alakított ki. 'Aztán — hogy megéljen u kis vállalkozás — megkapta a jogot, hogy karbantartsa, cserélje a megye termelő- szövetkezeteinek tűzvédelmi berendezéseit. Néhány gyár, intézmény is velük inléztet- te ezt a dolgot. Később új igény jelentkezett. Mezőgazdasági üzemek bekötő útjainak, üzemi útjainak, átereszeknek, hidaknák építésével bízták meg őket. Munka volt bőven, kapásból sorolnak 7— 11 utat, 4—5 hidat, amit akkoriban építettek. Az • első évet „szerencsésen”, eredményesen zárták. Időközben duzzadt a létszám is, kellett a munkaerő. Gépek • is kellettek volna, hiszen volt olyan eset, hogy öt helyen vállaltak munkát, két helyre elegendő géplánccal. — Döcögött a vállalkozás, ezzel mindannyian tisztában voltunk — emlékeznek a mai vezetők. — Hogy baj lett volna? Ekkor még nem voltak olyan nagyok a bajok, hiszen gyerekcipőben járt a TÖVÁLL. v A vezető beosztásúak jöttek, mentek, a főkönyvelők például évente, vagy ennél gyakrabban váltották egymást. 1973. április 1-én új ügyvezető igazgató jött. Több évtizedes munkaviszonnyal rendelkező jogász. Nagy tervekkel, jó összeköttetésekkel. A bemutatkozás jól sikerült, elképzelései erőt adtak a vállalkozásnak. Úgy érezték, hogy végre fejlődésnek indulhat a cég, középes hosszú lejáratú hitelekről, nagybani támogatásokról volt szó. A beruházási stop új helyzetet teremtett. A TÖVÁLL-1 létrehozó tsz-ek nem tervezlek, népgazdasági okok miatt nem tervezhettek ú.j beruházásokat. Új munkák, idegen beruházók után kellett nézni. És ez a körülmény inspirálta az erőknél . nagyobb vállalkozásokra — megalapozatlan döntésekre az akkori vezetőket. Hajdú - Biharban. Hevesben dolgoztak az emberek. Az építésvezetőknek 150—200 kilométeres körzetben kellett irányítaniuk a munkát, ellenőrizni azokat a munkacsoportokat, amelyek — a gyors, hirtelen létszámduzzasztás miatt — enyhén szólva, nem álltak helyzetük magaslatán. A munkamorál romlott tellát, tovább romlott... A többség, a jó munkát végző gárda bizalma is megingott, amikor késtek a fizetések, romlottak a munkakörülmények. Bérautókkal, bérbe vett gépekkel, rossz anyagellátással, szervezetlenül végezte munkáját a Dél-borsodi TÖVÁLL. A tervük hatalmas volt, százmilliós. Aztán kellemetlen tartalmú levelet hozott a posta. Nem kaphattak hitelt, elmaradt az anyagi támogatás, nem volt miből vásárolni. És az 1974-e.s gazdasági év mérlege pontot tett a rossz gazdálkodás végére: 5 millió lo- rintos veszteséggel zártak. Egy év telt el azóta. A Dél- börsodi TÖVÁLL talpra áilt, a múlt évet 1 millió 380 ezer forintos nyereséggel zárták, éves tervüket túlteljesítették. Idei tervüket is biztosítottnak látják. Szocialista brigádok szerveződnek, javulnak a munkakörülmények. Végre megvásárolhatják azokat a bizonyos gépeket, járműveket. Hosszú volt az út idáig? Frázis? Inkább fogalmazzunk úgy, hogy jó stratégiával, győztesként került ki a háborúságból az a TÖVÁLL, amelyről remélhetőleg sok jót hallunk még. Az igazgató. Kovács János irodájában beszélgetünk a vállalkozás vezetőivel. Székely Elek, Vas Ottó, Varya Imrei dr. Szalay Árpád TÖVÁLL-alkalmazott volt annak idején is. Nem mentegetőznek a múlt miatt, ők megtelték, amit meg lehetett. Mondhatnánk úgy is, tágjai azoknak, akik megmentették a vállalkozást. — Pár hónappal a mérleg elkészülte előtt kibővített párttaggyülésl tartottunk — emlékezik a párttitkár. — Beszámoltattuk a vezetőket a vállalkozás gazdasági helyzetéről. Nem elégedtünk meg a magyarázattal. A me- gvei., illetve Miskolci Párt- bizottságra, valamint az illetékes tsz-szövetséghez fordultunk segítségért. — Tudtuk, hogy fel kell oszlatni a vállalkozást, hogv négyszázhatvanunknak ú i munkahely után kell nézni. Kerestük az igazunkat! A tizenkét megbízó tsz közül 11 megvonta bizalmát, követelte a vállalkozáson fektetett anyagiakat. — Bizalmat szavaztak nekünk azok, akikhez fordultunk. Éltünk az üzemi demokrácia adta lehetőségeinkkel. és felkértük a vállnlko- ' zás kéthónapos munkavi- . szonnval rendelkező rendészet, Kovács Jánost; legyen az igazgatónk. — Azért őt, mert két hónán alatt bebizonyította; alkalmas erre a posztra. — Befejezetlen építkezések, mérleghiány — mindezt rendbe tenni ... Ö ezzel együtt vállalta. — Kétszázharmincra csökkentettük a létszámot, megszüntettünk osztálvokat, kirendeltségeket, építésvezetőségeket. A régi igazgató tanács feloszlott, új alakult: helvette, ma hat termelőszövetkezet építő-beruházó vállalkozásaként dolgozunk. A minőség, a hatékonyság növe'ése a programunk, körültekintően kidolgozott tervekkel. a termelékenységre alapozva kívánjuk feileszte- ni a vállalkozást — mondja Kovács János. A másik oldalon bűnvádi eljárás, gazdasági bírság, fegyelmi elbocsátás, áthelyezés ... Készül az új kollektív szerződés, pár ran múlva termelési tanácskozás. Megváltoztat iák a cég nevét, fo- galmo^zák már az újat. — Formaság, de szükségét érezzük. Az export fokozása érdekében is Új kalcináló üzem épül Erdőbénvén Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Müveinek a termelési terv szeli nt az idén 260 millió forint értéket kel! adnia. Ebből 80 millió forint értékben szállítanak különféle nem érces ásványokat külföldre, ezenbelül 50 millió forintot nyugati megrendelőik részére. Mint általában az egész magyar népgazdaságban, úgy a hegyaljai ásványbányászatban is fontos feladat az export fokozása az ötödik öteves tervben. Ezt szolgálja egyik fontos beruházásuk, amelynek kivitelezése az idén, az év elején kezdődött meg. Erdőbénye határában működő kovaföldbányájuk mintegy 2 millió tonnás nyersanyagvagy ónnal rendelkezik Ennek közelében, mint erről Olcsvári Csaba műszaki osztályvezető tájékoztatott, a Liget-majornál megkezdték egy új kalcináló üzem építését 100 millió forintos költséggel. A hideg idő ellenére a müvek saját építőrészlege már hozzákezdett a munkához, a későbbi- I ek folyamán pedig valamelyik nagy építő, illetve szerelővállalat is bekapcsolódik | a munkálatokba annak érdekében, hogy 1978 közepén megkezdhessék a próbaüzemelést. Az új üzemet vállalati szabadalom alapján a legkorszerűbb hazai és kül- j földi technológiai berendezésekkel látják el. ami azt jelenti, hogy csak közel 100 dolgozóra lesz itt szükség. A jelenleg külszíni műveléssel működő kovaföldbánya az idén 23 ezer tonna nyersanyagot ad. A bánya kapacitását 1979 elejére, tehát, amikor az új üzem megkezdi termelését, évi 70 ezer tonnás termelésre kell fejleszteni annak érdekében, hogy ebből 20 ezer tonna kaidnál! gyöngvkovaföldet, a növényvédőszerek fontos hordozóanyagát. állítsák elő. Az évi 20 ezer tonna kalcinált gyöngykovaföldből a tervek szerint 5 ezer tonnát nyugati megrendelők részére szállítanak. A beruházást az országos vállalat, különböző' vegyipari üzemek és a megfelelő külkereskedelmi vállalat finanszírozza. bikos? Ezt erdemlem en any- nyi évi erőt emésztő munka után? . . Hogy egyszerűen ki_ semmizzenek, kezembe adják a munkakönyvét; csak mert megsérültem .. .és nem az én hibámból! — fakadt ki tehetetlenül, a sok-sok fórumot eredménytelenül megjárt ember- elkeseredésével Sepsi József tiszakeszi lakos, a me- zőcsáti Tanács Költségvetési Üzemének dolgozója. — Mondja meg, hová fordulhatok még? Hol keressem az igazamat? — kérdi kétségbeesve, az olyan ember tanácstalanságával, aki soha nem állt „törvény előtt”, akinek egyetlen dolog volt. szent: a munka, a rábízott feladat elvégzése. Miről is van szó? Sepsi József és kubikos brigádja az üzem érdekeit szem előtt tartva, a múlt év januárjában elvállalt egy olyan munkát, ami semmiképpen sem sorolható a kubikosok tennivalói közé: betonacélt kellett gépkocsira rakni a BVM bod- rogkereszlúri üzemében. Az ezzel kapcsolatos előírásokról, munkavédelmi szabályokról kioktatta őket az üzem vezetője, ám a munkavégzés feltételeit nem tudták maradéktalanul biztosítani. Ennek tulajdonítható, hogy az említett dolgozó rakodás közben elesett, comb-nyak- csontja eltörött. LOGIKUS LENNE, hogy miután üzemi balesetről van szó, a munkáltató minimálisan annyit megtesz, hogy késedelem nélkül kifizeti sérült dolgozójának 'a fizetés és a táppénz különbözeti ösz- szegét. Márcsak azért is, mert maga az üzem vezetője — aki hosszú éveken keresztül „munkavédelmis” volt, ennélfogva ismeri az ezzel kapcsolatos előírásokat — is elismerte: a balesetért elsősorban az üzem felelős. Sepsi József esetében „némi” nehézségekbe ütközött a dolgozót joggal megillető összeg kifizetése. Egyszerűen azért, mert az üzem főkönyvelője kerek-perec megtagadta az utalványozást, mondván: csak akkor fizet, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a sérülés nem a dolgozó hibájából történt... Hogy áz üzem vezetőjének kivizsgálása ellenére mire alapozta gyanakvását —, erre, a személyes beszélget őskor a főkönyvelő, Cserve- nyák Miklós sem tudott elfogadható magyarázatot adni. Hiszen sem a munkavégzésnél, sem a baleset körülményeinek a kivizsgálásánál nem volt jelen. Egyetlen, amit válaszként mondani tudott: „csak!” Kitartóan védi az üzem „érdekeit”, — ahogy mondja —*• nem engedi meg a szabálytalan kifizetéseket. Ami az üzem érdekeit illeti: oly mértékben védi. hogy a Sensi József által vezetett brigád — tizenvalahány kubikos — megelégelve a vezetőjükkel szembeni magatartást —. kollektiven kikérték munkakönvvüket és átmentek egy másik üzemhez. Hoev mennyiben kívánta ezt a Költségvetési Üzem érdeke. arról jobb nem beszélni! Visszatérve az üzemi balesetet szenvedett dolgozó kálváriájához: pereskednie kellett. döntőbizottsági tárgyalásra járt, míg a hivatalos szerv kimondta: megilleti a táppénz és a fizetés közli különbözet.1 s annak kiutalására kötelezték a főkönyvelőt. ö azonban fittyet hányva mindenféle határozatra csak a múlt év közepéig volt hajlandó folvósítani a» ösz- szegeh Hogy utána miért nem? Nem úgy értelmezte a döntő bizottsági határozatot! — mondja. Más szóval arra várt. hogv úiabb és úiabb t.á rgyhlásök kai ismétel ten előírják:: fizesse ki az összeget a második félévre is. Ennek érdekében képes tárgyalásról, tárgyalásra járni. és a jelek szerint ennek nincs is akadálya. A sérült dolgozó ugyanis tovább pereskedik, azonkívül máig sem kapta meg a múlt év második felére járó — öl megillető — táppénzkiegészítést. Sepsi József állapota az elmúlt egy év alatt sem sokat változott. Combja — ahogy ő mondja — most is „drótozva” van, görbebottal jár. Gyakorlatilag: aligha ku- bikolhat, aligha állhat be egy nehezebb fizikai munkára, például vizvezetékárok ásásához. — „Nem venném a telkemre, ha a többieknek kellene rám dolgozni — mondja. -— Csinálják meg a lábam, tegyenek egészséges emberré, nem fogok elhúzódni a munkától. A többiek, a brigád tagjai megmondhatják, eddig se tettem . . Való igaz, ő volt a lelke, a motorja a brigádnak. Nem volt olyan munka, amit — ha az üzem érdeke úgy kívánta —, el ne végeztek volna. Sepsi József gyakorlatilag most is ott tart, ahol csaknem egy évvel ezelőtt. Múlt év novemberében a mezö- csáti felülvizsgáló orvos december 1-vel keresőképesnek nyilvánította, így Canossa-já- rása nemcsak folytatódott, hanem új hajtásokkal bővült. Dolgoznia kellene, ám görbe- bottal a kézben lapátolni, csákányozni meglehetősen nehéz ... Hogy hogyan lehetett mégis, ezen kétségtelen tények ellenére munkaképes, egyszerűen érthetetlen. Szegecselt lábbal árkot ásni? — aki valaha is látta, mit kell végeznie égy kubikosnak —, el kell gondolkoznia ezen. ÜGY TŰNIK, hogy a költségvetési üzem főkönyvelőjét legkevésbé sem befolyásolták a tények, az előírások nyújtotta humanizmus lehetősége. Annak ellenére, hogy számos alkalommal találkozott Sepsi Józseffel, látta tényleges egészségi állapotát, egyszer sem mondta: „ha már ki is írták munkára, van még ennyi és ennyi nap fizetett szabadsága, vegye ki — hátha addig javul valamelyest az állapota”. Ellenkezőleg: felszólította: foglalja el a munkahelyét, különben ... A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kellett közbelépnie, hogy Sepsi József maradhasson. Igaz, azóta újabb fejleménye is van az ügynek. Nevezetesen, hogy a sérült dolgozó állapotát felülvizsgálta a Megyei Kórház illetékes bizottsága is —, megállapításuk szerint Sepsi József munkaképes, ám kubikosként nem alkalmazható, a törvények szerint tehát az üzem köteles neki megfelelő munkakört biztosítani, önként adódik a kérdés: vajon milyen beosztásban lehet majd foglalkoztatni azt. aki egész életét, a kubikos szakmában töltötte. ,s aki máshoz nem is igen ért? H'kkant. vagy keresőképes? — mindenekelőtt ez foglalkoztatja Sepsi Józsefet Az egyik határozat szerint ugyanis a baleset folytán 30 százalékos munkakénesség. csökkenés következett be, ugyanakkor a-: üzem főkönyvelőié a mai nantg sem hallandó kifizetni az 1975. második félévre járó táopénz- különbözetef,... A döntőbizottsági határozat ugyan egyértelműen kötelezi rá ő azonban — úgy ‘űnik — mindaddig kitart elhatározása (makacssága?) mellett, amíg nem sikerül kihalásr- nia a veszett feisze" nvo'^t. S EBBEN az sem zavarta, hoev — a hasonlatnál maradva — régen beta «'-ott minden olyan víz. amelyben zavartalanul kereskedhetne! Nagy István Made in Hungary it tapadjam: ugynnesak lebögtem. Kirajzott, népi motívumoktól elidegenedett generáció tagja lettem ebben a nagy városi rohanásban. Ismerem a technika újdonságait, ürülök or. elektromos kenyérpirítónak, annak, hogy a lakásban egy csavar elmozdításával kellemes meleget tudok csinálni, ürülök a busznak, villamosnak, még a televíziónak is, ám közben teljesen megfeledkezem a múltról. Nemcsak hogv megfeledkezem, de kiderül, hogv részleteiben nem is ismertem eléggé. Még a nálunk vendégeskedő külföldi is jobban ismeri bagvományalnkat, mint én. A nanokban etrvik kollégámmal andalogtunk Miskolc főutcáján. Délután öt óra körül volt, ami azt letemette, hogy csak lökdösődtünk. tülekedtünk a csúcsforgalomban. Kg'szer csak az cgvik kirakat előtt inegtomantam, s kollégámat is visszahúztam a sodrásból. — Ncd már, micsoda öv! — Az, tényleg öv . . . , de nem lenne az nagy neked? — Hát, nem is tudom . , . mi a csuda ez . . . — Nézz az árára, és hagyd a csudába, hiszen 18«() forint! Körénk csoportosultak egy pillanatra az emberek. Mosolygó értetlenséggel rácsodálkoztak a hatalmas öv-félére, de leginkább az árára. Aztán elsodródlunk a kirakat, elöl, de a kíváncsiság bennem maradt. Ki ad egy ilyen óriás övért kétezer forintot? Másnap felhívtam a boltot, s ekkor ért a kínos eset. Kimondták, hogy: — öv? Miféle öv? Vagy úgy, ami a kirakatban van! Ez nem az az ajándékbolt, amit keres, de nekem is volt három olyan állítólagos övein. — Csak nem adta el? — Dehogynem! Tisztességesen megvetlek, olyan, aki tudta, hogy az nem öv. hanem fogat csengő. — Aha! Fögatcsengö. Tehát olyan vette meg, akinek van fogata. Nyilván a fogat tulajdonosok kedvéért tartják önök. — Hiába gúnyolódik, így vau. Aki egy kicsit ért a népművészethez (!) az tudja, hogy a hat ló vontatta fogat vczérlovának nyakára való az az ön által övnek nézett szép debreceni iparmüve, szeti munka. Külföldiek viszik, de nálunk is szép szobadísz. Am legyen, ezzel is tájékozottabb lettem. A hatos fogat vezér- lovának nyakára való . . . Hogy miket fogunk még megtudni haladó hagyományainkról! fis potom lRtii) forint. Kő, hogy kapni lehet, s nem kell itt állnunk télviz idején, egy nyavalyás vczcrlócscngö nélkül. (Adamovics) I Török József angol gyártmányú hőfokszabályozói javít a Sa- í jószcnlpctcri Üveggyár műszerész műhelyében Lcvay Györgyi O. ,T.
