Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-06 / 31. szám

1976. február 6., péntek fSZAK-MAGYARORSZAG 4 a Csendes beszélgetés A POZITÍV HŐSRŐL; •— Gyanús volt nekem már az elején, amikor annyira ajánlotta, hogy nézzem meg azt a filmet, mert az ilyen jó meg olyan jó. Féltem én elő­re attól, hogy a mi ízlésünk nem találkozik. Már csak a korkülönbség miatt sem. Az önök korosztálya persze, hogy mást tart jónak, mint mi, a fiatalok. — Örülök annak, hogy fenntartásai ellenére mégis hallgatott rám és megnézte. Mi nem tetszett benne? — Az egész nem tetszett. A történet valóban mai, de va­lahogy nagyon olyan, mint amilyennek hirdetjük is nap­jainkat. A főhős meg egye­nesen papírfigura. Én bizto­san nem úgy viselkedtem voina, mint ő. pedig nagyjá­ból egv korúak lehetünk. — Álljunk csak meg egy pillanatra a főhős cselekvé­seinél. Maga miként viselke­dett volna az ö helyében, és miért tartja papírfigurának? — Hát először is emlékez­zék csak rá. milyen remek kis nő kínálkozott fel neki, ő meg gondolkodás nélkül el­szalasztottá az alkalmat. Hát ezt én nem tettem volna .. — Ezért is nem magáról csinálták a filmet. Egyéb­ként. ha a főhős az elején másképpen viselkedik, az egésznek kevés az értelme. Nem alakulhatott volna ki ez a történet, nem jöhetett vol­na ki ez a társadalmi mon­danivaló. — Na, itt van a kutya el­ásva. A társadalmi mondani­valói''Miért kell min'dig a társadalmi mondanivalót ke­resni? És hogy legyen is, hát kitalálni hozzá egy ilyen túl­zottan . pozitív hőst? Egy ilyen eszemileg túlságosan jól fésült gyereket. Ez egy hős? Nem. ez inkább való­ban egy kenguru. — Tudná esetleg konkre­tizálni, mi a kifogása ez el­len a hős ellen? Vagy inkább az ilyenfajta hősök ellen, hi­szen ez nem egyedüli, akad párja az irodalomban, a mű­vészetekben, ha nem is túl sok napjainkban. Legfeljebb abban van igaza, hogy mos­tanában szinte elburjánzott, valahogy divatossá lett a mind kevesebb jó tulajdon­sággal gazdag hős. — Na látja! Megszoktuk a klassz srácokat a főszerepek­ben. Abban van valami, ha a kádergyerek odahagyja a szülői házat, a tekintélyes környezetet, egyebet és úgy megy el dolgozni, mert a maga erejéből, a maga lábán akar állni és élni. De ez a hős!? Huszonéves és boldog, hogy helye van nővére csa­ládjánál a konyhai dívá­nyon. Mindig azt fújja, hogy a melóval nem keverünk ösz- sze semmit, a munka az munka, azt el kell végezni előbb, aztán jöhet a többi. Elengedi a kínálkozó stopos lányt, nem vállalja a könnyű feketefuvart a kocsijával, boldoggá lehet tenni egy kül­földi lemberdzsekkel. Meg nagy vágyáról is lemond, nem akar kamionsofőr len­ni, „mert ő tudja a köteles­ségét'1, és feleségül kéri a lányt, aki gyereket vár tőle, igaz, ■ szereti is régóta. Aztán jöhet a kétszobás vidéki la­kással járó állás, vagy egy szoba az apósék családi há­zában. Na. szép! — Mindezek, amiket fel­sorolt, taszító tulajdonságok? Baj, ha egy mai fiatal mun­kás szereti a munkáját, ha vágyai a realitásokon belül mozognak, s ha kapcsolatai is rendezettek, meg ha a fe­ketemunkától tartózkodik? Miért válik mindez egy fia­talember kárára? — A fiatalembernek nem lesz kárára, de a hősnek igen. A jóból is megárt a sok, s a mai fiatalok nem szeretik, ha valaki ennyire mintagyerek, mondhatnám ennyire köznapian egyszerű és példaszerű, akinek élele ennyire konfliktusmentes. Mi az érdekes benne, ha nincs benne semmi különös, ha minden oldaláról pozitív? — Nem szimpatikus a fia­taloknak, ha valaki pozitív? Nem hinném, hogy ez a fia­talság egészének a vélemé­nye. — Elhiheti nekem, hogy a többségnek. A pozitív hősök valahogy egy kicsit laposak, üresek, nincsen bennük sem­mi izgalom. Meg aztán, ezt mi csak hallomásból tudjuk már, volt idő, amikor itt túl sok volt a pozitív hős min­den tartalom nélkül, le is já­ratták ezt a fogalmat alapo­san. — Ebben van egy kis iga­za, s úgy tűnik, azt a káros kultusz okozta „pozitiv-hős- cllenérzést" azok fejlesztik magukban tovább, akik azt a kort csak rossz hallomások­ból ismerik. A pozitív hős elutasítása nem a korosztá­lyuktól elválaszthatatlanj nyugtalansággal, őröl; elege- | dellenséggel. megfogalmazat- j lati és mégfogalmazhalatlan | vágyakkal magyarázható? j — Ezen r.em töprengtem. 1 Lehetséges. De .lény, hogy a túlzottan pozitív hős már ki­csit gyanús, meg unalmas. Ha azt látjuk a filmvásznon, meg a képernyőn, azt olvas­suk a novellákban, még a re­gényekben, hogy . egy ma­gunk korú fiatal pontosan úgy él, viselkedik, ahogyan i a tanítások „zerint nekünk is kellene élni. viselkedni, ke­vesebb izgalmat’ad számunk­ra, mint annak az élete, tör­ténete. aki másképpen tesz mindent, mint mi szürke mindennapjainkban. — Nem találja furcsának, hogy a kiagyalt nyom ozó- szuperlény, vagy az elegáns bűnöző, meg a magát társa- . dalmon kívül helyező hippi, az élet könnyebb, ám nem mindig tisztességesebb meg­oldásait választó alakokat so­kan igen könnyen, szinte fenntartás nélkül fogadják el hősnek, ugyanakkor a közöt­tük élő pozitív hősökkel szemben már eleve idegenke­dést mutatnak? Nem találja, hogy a pozitív hős is lehel hős? Lehet példa, eszmény­kép? — Ezt nem vitatom, bár nem is vonom vissza egészé­ben a véleményemet. Ne is tessék kiforgatni i a szavai­mat. Nem utasítok és nem utasítunk el eleve minden po­zitív hőst, csak éppen a tú­lontúl ismert, erőszakoltan pozitív alakok nem rokon­szenvesek. A papírfigurák, mint — szerintem — ennek a filmnek a hőse is. — Én persze ezen is tovább vitáznék, de tisztelem a vé­leményét. Maga papírfigurá­nak látja és eléggé meg is indokolta, miért, én nem tar­tom annak, éppen ugyanazon okok miatt. /Maradjunk ab­ban hát, hogy elutasító vé­leménye konkrétan erre a filmfőszerepre és az ehhez nagyon közel állókra vonat­kozik és nem általában a po­zitív hősre. S szerelném, ha elhinné, hogy a pozitív hőst is el lehet és kell fogadni, természetesen csak értékes figurák, jó megformálásában, még akkor is, ha azok szür­ke mindennapjainkat, a mi életünk példáit is idézik. Benedek Miklós Fejlődési világkonferencia lesz Budapesten A BÉKEMOZGALMI mun­kából adódó idei legfonto­sabb feladatok, a. tervezett nagy jelentőségű mozgalmi események szerepeltek az Országos Béketanács ügyve­zető elnökségének csütörtö­kön tartott ülésén. Megtár­gyalták, elfogadták — egye­bek között — az OBT tu­dományos bizottságának 1970. évi munkatervét, a II. stockholmi felhívás, magyar- országi támogatásának prog­ramját, a békemozgalom és az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága közös fel­adataira vonatkozó javasla­tot, szó volt a fejlődési vi­lágkonferencia magyarorszá­gi megrendezésének előké­szítéséről. ISMERETES, hogy a Bé­ke-világtanács elnöksége az I. stockholmi felhívás 25. évfordulója alkalmából 1975 júniusában — stockholmi ülésén — új felhívást foga­dott el, amelyben együttes fellépésre szólítja fel a kor­mányokat, a parlamenteket, a politikai pártokat és .szer­vezeteket, a nők és az ifjú­ság szervezeteit, a világ bé­keszerető, erőit a fegyverke­zési verseny beszüntetéséért, a leszerelési világkonferen­cia összehívásáéit:. A lesze­reléssel kapcsolatos politikai tömegmunka a magyar bé­kemozgalomnak is fő felada­tai közé tartozik, amint ezt az OBT nemrégiben elfoga­dott 1976. évi munkaprog­ramjában is rögzítették. Ezért — amint a mostani ülésen is megerősítették — a jelenlegi helyzetben szük­séges, hogy az új stockholmi felhívás célkitűzéseit mi is széles rétegekkel ismertessük meg, ugyanúgy, mint a szo­cialista (Országokban és vi­lágszerte teszik. A béke-vilAgtanAcs kezdeményezésére és szerve­zésében 1976. október 8. és 11. között rendezik meg Bu­dapesten a fejlődési világ- konferenciát, amelynek há­zigazdája az Országos Béke- fanács lesz. Ezzel az ese­ménnyel első ízben kerül sor olyan nemzetközi béke- mozgalm! tanácskozásra, amely átfogóan és részlete­sen elemzi a béke és a har­madik világ országainak nemzeti, társadalmi fejlődé­se közötti összefüggéseket, kidolgozza a békemozgalom feladatait, akci óorogramj a i t a fejlődő országok imneria- listaelienes küzdelmének tá­mogatásában. Tudományos igényű nemzetközi békemoz­galmi tanácskozás fesz tehát ez a konferencia, amelynek előkészítésére a házigazdák j most operatív bizottságot ■ hoztak létre. A magyar bé­kemozgalom a helsinki eu­rópai biztonsági és együtt­működési konferencia utáni időszakban a legfontosabb feladatai közé sorolja az EBK záróokmányának leg­szélesebb körben történő is­mertetését, a közvélemény rendszeres tájékoztatását az európai béke, biztonság és együttműködés időszerű kér­déseiről, a ‘mozgósítást a helsinki megállapodások gya­korlati érvényre juttatásá­nak elősegítésére. Mindeb­ben az OF>T szorosan együtt­működik az eurónai bizton­ság és együttműködés ma­gyar nemzeti bizottságával. AZ ÜGYVEZETŐ ^elnök­ség meghallgatta dr? Sütő Gyula, az OBT titkára tá­jékoztatóját' arról a közel­múltban rendezett találkozó­ról. amelyen a magyar tö- megsz°rveze1ek és tömeg- mozgalmak képvise’ői arról tanácskoztak — és teljes egyetértésüket fejezték ki —, hogy össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket a békemun- Ua hazai teendőiben és a békéért folytatott nemzet­közi tevékenységükben. I Bozsik István munkája. A többől még többet Borsodiak a Mikszáth- • napokon Mikszáth-napok .kezdőd!e csütörtökön Pásztón, a Nóí rád megyei és a Pásztói T: nács, valamint a helyi Mii száth Kálmán Gimnáz.ui í'endezésében. A Mikszátl napok első eseménye Ri dics István festőművész k állításának megnyitója vol, Ma, február 6-án regg11 szépprózamondó verseny ke: J dődött. Résztvevői Miks/.átJ műveiből, illetve a felszí i badulás utáni magyar pr< | zairodalomból válogatta ] össze maximum 6—8 perei i műsorukat. A versenyen 8 j idén a nógrádiakon kivi; Pest, Heves, Komárom i i Borsod megye két-két let ] jobb prózamondó diákja ', részt vesz. A pásztói Mit i száth-napok szombaton, j verseny helyezettjeinek gá laműsorával érnek véget. (----------------------- - ; J ó gazda módjára í Az iskolai és a közművelődési felügyelők megyei ér- 1 [ tekezletén a bogácsi tanács elnöke, Csíki János, és a i bogácsi általános iskola igazgatója, Varga Sándor szá- \ 1 molt be arról, hogy miképpen sikerült eredményes kap- | i csőlátókat kialakítani a helyi állami vezetés és az ok- i i látási intézmény között. Bogács eredményei minden ' j esetre példamutatóak lehetnek, s kell is, hogy azok \ legyenek. i Amilrnr 1971-ben az új “ Ilii r\u 1 tanácstörvény a helyi tanácsok „kezébe adta” a művelődésügy irányítását, nem kétséges, a bogácsiak­ban is felmerült a kérdés: vajon meg tudnak-e birkóz­ni a feladattal, gazdái tud­nak-e lenni az iskolának, képesek-e biztosítani az ok­tató-nevelő munka feltételei­nek javítását, tudják-e irá­nyítani a község művelődési életét. Az minden esetre biz- ' tató volt, hogy már koráb­ban is jó volt a kapcsolat a helyi tanácsi vezetés és az iskolavezetés között, s ez az együttműködés, ha új formát is öltött, alapja lehetett a későbbi még jobb kapcsola­toknak. A törvény által ke­zükbe adott lehetőség, jog és az átérzett felelősség öt év távlatában végül is nagyon szép eredményeket hozott. Igaz, a bogácsiak soha sem estek abba a hibába — ami ha elvétve is, de tapasztal­ható volt a megyében —, hogy szakmai kérdésekbe szóljanak bele, s olyan dol­gokban nyilvánítsanak véle­ményt, ami az iskola veze­tésének, a tantestületnek a hatáskörébe tartozik. Az elvi irányítást biztosították, s az oktató-nevelő munka feltéte­leinek javítására fordították a legnagyobb gondot. Mindenekelöitm|rz­ték fel, hogy az iskolai ok­tatás fejlesztése érdekében miben kell előbbrelépniük. S itt nemcsak arra gondoltak, hogy bővíteni kell az óvo­dát, napközis csoportokat szükséges létrehozni, hanem arra is. hogy a község lakos­ságának szemléletén is vál­toztatni kell. Az 1972-ben megjelent oktatáspolitikai párthatározatot követően fel­erősödött az a munka, mely a község lakossága figyel­mének előterébe állította az oktatáspolitikát. Tizenkét kü­lönböző szervvel — gazdasá­gi egységekkel és tömegszer­vezetekkel — sikerült olyan megállapodást kötni, hogy tá­mogatják, segítik az iskola munkáját, és igen eredmé­nyesnek bizonyult á szocia­lista brigádok patronálása is. Ugyanakkor épp az iskolai oktatás keretében megállapo­dást kö'töttek az Egri Tanár­képző Főiskolával, hogy an­nak tanárai rendszeresen tar­tanak pszichológiai előadáso­kat a községben, segítve ez­zel a szülőket, és a gyerme­kek iskolára való felkészíté­sét. Igaz, Bogács tanácsa vi­szonylag jól anyagiakkal gazdálkodik, pénzügyi for­rásai gazdagabbak, mint sok más községé. De az is igaz, hogy a több bevételből még többet biztosítottak az ok­tatásügy, a művelődésügy ré­szére. A költségvetésben az elmúlt öt évben 4 millió 536 ezer forintot biztosítottak az iskolának, ami a szinten tar­táshoz elégséges összeg volt. S hogy a fejlődésre, a mun­ka feltételeinek javítására is lehetőség nyíljon, a fejlesz­tési alapból köze! fél millió forintot szavaztak meg. így tudták bővíteni az óvodai he­lyeket, így tudták létrehozni a két napközis csoportot, s így kerülhetett sor az iskola felújítására, bútorzatának ki­cserélésére. De a tanács jó hozzáállását bizonyítja az is, hogy egy tv-riport bemutatá­követő nap már eldöntői ‘ lék — ennek húrom észtén 1 deje —. hogy tornatermet lé' tesítenek a kullúrolthonbaí S megtalálták annak a mó<) ját is — nem kis társadul mi segítséggel —. hogy nyál, tábort létesítsenek, fejlesszél' a sportudvart és annak test; nevelési eszközeit. S az ;Í118 mi és a társadalmi segítség! - értékelték az iskola tanár! és tanulói is. Az úttör.őcs! pat a község vezetésének e! ső számú segítője, ha parko5 sításról, Bogács csinosításé í'ól van szó, s ott vannak va lámennyi ünnepélyen is. J Az oktató-nevelő munka tárgyi feltételei nek biztosítása mellett a szemé] lyi feltételek javítására gondot fordítottak. Részint *j pedagógusok életkör ül m«j nyein javítottak. Segítségé nyújtottak lakásproblémáit megoldásához. Nyolcán teltt pedtek le a községben, s a th zenhat fős tantestületből öle' itt tanulták a betűvetést áj itt voltak iskolások. Ugyani akkor lehetőséget adtak affl is a pedagógusoknak, hofáj továbbképezzék magúkat nemcsak a komplex tanfaj lyamokon, hanem különbőz* tapasztalatcsere-látogatáso­kon is. Többek között Kaj zincbarcikára és Egerbe rruh hettek el, hogy új módszc'j rekkel ismerkedjenek, s meg" teremtették a feltételeit af>' nak — a szaktantermeké gondolunk —, hogy a latot' lakat maguk is gyakorlati'3 ültessék át.1 Ezek mellet1 már elenyészőnek tűnhetne!1 az olyan apróságok, hogy 3 tapasztalatcsere költsége'' vállalták, vagy hogy a mun' kaköpenyt, Ta vázlattömbá1 biztosították a tanárok részé' re. Am az ilyen apróságok i’j sokat elmondanak, ment .jel' zik. hogy messzemenő gon'; doskodással figyelik az okta'i tó-nevelő munkát. S miután elvárásaikat megfogalmazták biztosítják az ered mén ve13 feltételeit is. Jó gazda mód' jára. Csutorás Annamária Zenei ismeretterjesztő műsorok A Miskolci Nemzeti Színház négy művésze Várhegyi Már­ta, Rózsa Sándor, Herédy Éva és Fehér Tibor — kis brigádot alkotva igen gyakori vendég a művelődési hazafiban és klu­bokban. Különösen sokat sze­repelnek a bányászok művelő­dési intézményeiben. F-vcíc óta játékos, szórakoztató formában terjesztik a zenei ismereteket, különböző műsoraikban alko­tók, vagy irányzatok, stílusok szerinti csoportosításban mond­ják el a legszükségesebb tinni­valókat. s természetesen zené­vel, énekkel illusztrálják is azo­kat. Legutóbbi, éppen most sokfe­lé műsoron levő összeállításuk, amelyet Herédy Éva szerkesz­tett, s ti látja cl a műsor ze­nei kíséretét is, igen érdekes, figyelemre méltó. Ebben nem kevesebbet kívánnak elmagya­rázni egy jó óra alatt, mint a zene, a ritmus kialakulását, s azt, liogv napjaink élete, élet- megnyil vonulásainak sora, nem utolsósorban az ember által végzett munka milyen hatással volt minderre, meg persze, mi­lycn volt a kölcsönhatás. Mind­ezt. kevés összekötő szöveggel« j derűs játékokkal, mókás illus/l' rációkkal, s sok-sok dallal, une /úkával, hangulatosan. Zenei il'j lusztrációként népdalok»«:, mű' dalokat, operett-, sőt operarész' leteket, egyéb zenemüveket ma­tatnak be. Az edelényi hány ászklu bind* tartott előadásukról kaptunk bű' ■í'ebb tájékoztatást: a közönséf» igen nagy testszéssel fogadta a# értékes és hasznos műsort. t

Next

/
Thumbnails
Contents