Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
ESZAK-MAGYARQR5ZÄG 4 1976. február 1., vasárnap TALÁLKOZÁSOK Az alkotás és a befogadó közönség igazi találkozása akikor valósul meg, auráikor a könyvet az olvasó kezébe veszi — teljesen közömbös e szempontból, hogy maga vá. sárolta-e a könyvboltból, köi- csön'köny vitárbóJ hozta-e haza, vagy valakitől kapta elolvasásra —, elolvassa, véleményt formál 'róla, mondandójával egyetért, vagy vitázik. Ha később még újra, meg újra előveszi ugyanazt a könyvet, a találkozás tökéletes. Hasonló a találkozás más művészeti ágak terméseivel is. A festménnyel, szoborral —, ha saját otthonunkon kívül lelhetők — akkor találkozunk, ha elmegyünk megtekinteni, ha a köztéri alkotás előtt nem közömbösen sietünk el, ha többször megnézzük, ha látványa és eszmei kisugárzása tudatosul bennünk, élményünkké lesz. A zenét meghallgatjuk, s ami bejött egyik fülünkön, nem megy iu a másikon; a színházi előadás vissza-visz- szaidézödilc bennünk, meditálunk rajta, s hosszú-hosz- szú idő után is fel-feLvillan tudatunkban egy-egy emlékforgács, jellegzetes mozzanat a darabból, vagy a muzsika, ból; előttünk van a szobor, vagy kép egy részlete. Hasonló a helyzet a filmeknél, a televízió művészeti jellegű, publiciszlikus, dokumentum-, riport- és egyéb műsorainál. (Például a néhány hét előtti a polgárháborús — Bejrutról készített riport felejthetetlen élmény volt a képernyőn.) Az igazi találkozás tehát a mii és a közönség közöli kell, hogy létrejöjjön. Megtekintés, olvasás, meghallgatás stb. és a teljes befogadás utján. A közönség azonban — nem oktalan és jogtalan kívánság ez — szeret találkozni a műveken kívül azok alkotóival is. Ennek az igénynek kielégítésére születtek a ‘különböző író—olvasó, közönség—művész találkozók, ezért szokás fesztivál jellegű alkalmakkor felvonultatni alkotókat és szereplőket, hogy a közönség legalább élőben lássa őket, hallja, amint a bemutató riporterek közhelyszerű kérdéseire köz. helyeket válaszolnak. (Mert — sajnos — ez is gyakorlat!) Nincs szándékunkban kétségbe von ni a személyes találkozások hasznosságát — ugyanakkor el kell vetnünk a formális találkozások lét- jogosultságát is! —, az alapvető és legfontosabb találkozásnak mégis a mű és közönsége egymásra találását tartjuk. A személyes találkozás, a jól szervezett, tartalmas találkozó azonban a mű és közönség jobb találkozásának, értőbb egymásra találásának segítője lehet. S ezért kell örömmel üdvözölnünk a jól előkészített, tartalmas .találkozásokul. Azokal, ahol a közönség nemcsak annyit Iát, hogy ni csak, ennek az írónak kajla a füle, vagy ez a tele- viaióriporter milyen ügyesen titkolja kopaszodását a képernyőn, az a színész meg mennyire öreg már smink és reflektorfény nélkül, hanem közelebb kerül az alkotáshoz,' az alkotó személyiségéhez, mondandójához — még, ha esetleg vitázik is vele! —, általában elmélyül a kapcsolat közte és az alkotás között. Tehát; ha a személyes együtllét az alkotóval az alkotással való találkozási mélyíti el, s nem fordul üres sztárparádéba. A sztár-felvonultatásnak a mi körülményeink között legfeljebb a jó értelmű reklám segítésében lehet helye. így, csak így válhat az alkotók és a közönség találkozója közművelődési fórummá és hatóerővé. De még így sem helyettesíthetik magát az igazi élményt, a művel való bensőséges találkozást. Nem oktalan talán számot vetni a különböző közönség- találkozók tapasztalataival, esetleges fonákságaival, vagy akár a szervezett, csoportos műélvezet nem ritka anomáliáival. Sok egyéb között indokolja ezt Borsodban az újabb miskolci fesztivál — az idén lévéfesztivál! — közeledte is. Már az első előkészítő bizottsági tanácskozáson elhangzott — okikai! — a fesztivál közművelődési jellege markánsabb hangsá- lyozásá nalc szükségessége. Ebben az is benne foglaltatik, hogy kerüljenek közelebb egymáshoz a fesztiválon szereplő müvek és a borsod—miskolci közönség, legyenek kihelyezett vetítések, bemutatók, a művek menjenek elébe a közönségnek, legyenek jól szervezett alkotó—néző találkozók is. A szervezésben évek óta közreműködő intézményeik — elsősorban a Rónai Sándor Művelődési Központ dolgozói — hihetetlen erőfeszítéseket tesznek, hogy megtöltsék a vetítőterem széksorait. A bérletek elfogynak, a széksorok nagyon-nagyon foghíjasok. A már látott televi- ziófilmek bemutatásánál újra számolni kell a nézőik távolmaradásával, mert a televíziós produktumot egyébként; is jobb barátságosabb, intimebb körben élvezni. Ellentmond ennek, hogy várható több film kinagyított, vászonra történő bemutatása. Mindenképpen megfontolandó azonban, hogy megéri-e a belefektetendő munkát a bérletárusítás, ami közületi vásárlás esetén a tömeges távolmaradás veszélyével jár. (Ez nagy diviU most sokfelé: telt házat jelző tábla a színházi pénztárnál, s 50—60 néző a széksorokban; eladott ház a vendégszereplö fővárosi együttes előadásán — üres nézőtér.) Úgy tűnik, differenciáltabb eszközökkel kell napjalnk- . ban a müvek és a befogadók találkozását segíteni, .16 m ó dszern ek í gérk ezi k, amit a televízió májusra tervez: a miskolci tévéfesztivál előadásait úgy szeretnék tartani, hogy a két előadás kö- zölt mód legyen a közönség és az alkotók eszmecseréjére. Ez azonban csak a Rónai Sándor Művelődési Központ nagytermére vonatkozik. A korszerű technika lehetővé teszi, hogy akár a legkisebb falvakban is több filmet mutassanak be képmagnó segítségével, s olt a kisebb létszámú. de ennélfogva meghittebb közösségben igen értékes, gyümölcsöző találkozásokra van lehetőség. Minél kisebb, minél messzebb fekszik egy falu, annál nagyobb érdeklődéssel várják az ilyen találkozásokat, — mondta a megyei tanács képviselője sok esztendei tapasztalata alapján. Ez valóban így van. S talán ilyen helyeken jobban is kell szorgalmazni ezt a kettős találkozást: a művel és az alkotóval. A közeli városrészekből bejönnek esetleg a fesztivál székházába, a nagyobb városok lakói is megtalálják a találkozás módjait, de a kis falvakéi nem. Ezért várják, hogy felkeressék őket, várják, hogy ne csak bemutassanak müveket, hanem okos szóval — és nem vállveregetöen! — tájékoztassák őket sok mindenről, válaszoljanak kérdéseikre. Akikor fogadják magukévá a művet, akkor lesz a találkozás értékes művészi élmény, eredményes közművelődési tett. A televízió egy másik részlegének nagyszerű tapasztalatai vannak a közönség és a mű, meg az alkotók közelítéséről. Az 1975-ös veszprémi tévétalálkozó fűzfői, bútorgyári, Bakony-mű- vekbeli bemutatóira és an- kétjaira gon dőlök. Ezt és így kell termi Borsodban is. S ha a központi vetítéseken talán lesznek is üres székek, nem kell kétségbeesni. Inkább az eszmecserékre jöjjenek azok, akik a műveket ismerik már. Mert az első és legfontosabb változatlanul a mű és a közönség találkozása. Ha ahhoz valami ünnepi külsőség is járul jó, ha ez a külsőség vonzó és segíti a tartalmasabb találkozást, még jobb.' De, ha csalk híres emberi látni jön a néző, s az alkotás háttérbe szorul, mit- sem ér a találkozás. Csak üres státisztikai adat lehet belőle. Benedek Miklós Barczy Pál munkája AKAD ISTVÁN: Megváltó kések 15z üldöz, — ez a kétségbeesés, a tudatomba vág, akár a kés. A mindenség így hegedül: — „Ilii társsal avagy egyedül, sietni kell ... sietni kell.. — Jöjjetek, intő jelekül, jöjjetek, ti megváltó kések, s hajszoljatok, hogy el ne késsek! SOOS ZOLTÁN: Szerelmes mondóka Őrizem a parazsat, őrizem a parazsat. Parázs őriz engem: csonttá fagyott lobogók csend-iszonyata alatt melenget hitemben. Ha kell, izzít: láng vagyok, perzsel, izzít: láng vagyok, holnap tornyos máglya, Vaskalám, csepp asszonyom, Parazsam szikrái kapott titkos boldogsága! KALASZ LÁSZLÓ: Behunyom pillantásomat: már este lesz; mind az crí csillagokat gyújtom: fényesebben szeress! a Tejút szél foszlik az égen ha rugdalod s lehelctcd a Mindcnségbcn fölgerjeszt minden csillagot de hol a Nap? hogy rácsodálna izzásod ra míg meztelen sorsommal — tán nem is sokára! — elégek szíveden A jánlások szocialista brigádoknak Köni/vújdonságok A hét könyvújdonságai között találjuk Illyés Gyula Hunok Párizsban, Karinthy Ferenc Kentaur című regényeit. A szegények öröme ci„ mű elbeszélés-gyűjteményt a Szépirodalmi, Kardos István A háború lelke című forgatókönyv-összeállítását a Magvető Kiadó gondozásában. Szi és Hu komédiája Szí és IIu két kis kutya volt, veszekedtek, kié a Hold. IIu mondta; nékem az elég, ha átengeded a felét. Szi mondta: jól van, úgy legyen, hasítsuk ketté a hegyen. — De nézd csak! Mi a csoda lett? a Holdnak fele odalett! , / — Add vissza Szi a Holdamat, mert széltépem az oldalad! Harapta Hu Szil, sírt szegény, — — Te zsivány, most légy nagy legény! — l’önt legyen ám az én felem a következő éjjelen! És hogy Szi sírt, rítt, odavolt, másnap feljött a tclihotd ... BORSODI GYULA Huszonöt éves a Rákóczi Múzeum A vezérlő fejedelem születése 300. évfordulójának ünneplésére készülve, maga a sárospataki Rákóczi Múzeum is jubileumlióz érkezett. Huszonöt éve ugyanis, hogy a Rákóczi-várban és -a , hozzá tartozó egykori lakópalotákban megkezdte működését. Az elmúlt negyedszázadban nemcsak Sárospataknak és Borsod megyének lett sajátos közművelődési intézményévé, hanem országos viszonylatban is kiemelkedő idegenforgalmi központtá, történelmi, néprajzi, művészeti emlékeket gyűjtő, megőrző és fel- dolgbzó tudományos mühely- lyé fejlődött. Megkülönböztetett szerepéi mulatja, hogy közvetlenül a Magyar Nemzeti Múzeum főhatósága alá tartozik, ami — amint dr. Janó Ákos rnúze- umigazgató, a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésén tartott tájékoztatójában elmondotta — különleges feladat- és tevékenységi köri jelöl ki számára, így elsősorban a vár építéstörténetének kutatásával, műemléki helyreállításával, továbbá a Rá- kóczi-család történetének feldolgozásával, a velük kapcsolatos írásos és tárgyi emlékek gyűjtésével foglalkozik. Ezenkívül a múzeum munkatársai a Zempléni-hegység, Hegyalja, Hegyköz és Bodrogköz községeiben néprajzi kutatómunkát végeznek, ösz- szegyűjlik és időszakos kiállításokon a nagyközönségnek bemutatják a népi élet hagyományos tárgyi emlékeik Munkájuk eredményeként a Rákóczi Múzeum jelenleg 17 775 darab régészeti, történelmi, néprajzi, képző- és iparművészeti, valamint numizmatikai anyaggal rendelkezik. H. J. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ a szocialista brigádok politikai, kulturális, társadalmi munkájának, képzésének és továbbképzésének segítésére ajánló kiadványt állított össze. Elsődlegesen azzal a céllal, hogy elősegítse a Lenin Kohászati Müvekben a politikai, kulturális és társadalmi vállalásokra vonatkozóan az egységes értelmezést és cselekvést. Éppen mert az értelmezés igen sokféle voll, hasznos dolog, hogy c kiadvány több évre meghatározza a politikai, kulturális, társadalmi vállalások állandó elemeit, és segítséget kíván nyújtani a szocialista brigádmozgalommal foglalkozó szakszervezeti tisztségviselőknek, gazdasági vezetőknek és a KISZ-szervezet aktivistáinak. Természetesen a vállalások meghatározása az üzemek sajátosságainak figyelembevételét és kezdeményezőkészségét, nem utolsósorban az emberre történő alkalmazás készségéi is feltételezi. A kiadvány bevezetőben elemzi a politikai, kulturális és társadalmi vállalások helyét és szerepét a szocialista brigádmozgalomban. A szocialista brigád mozgalom végső célja a hármas jelszó komplex értelmezése sem lehet más, mint a szocialista társadalmat tudatosan és egyre magasabb színvonalon építő szocialista embertípus kialakítása. Olyan embertípusé, aki marxista—leninista politikai ítélőképességgel, szilárdsággal, egyre maga- sabb szakmai hozzáértéssel, kulturális értékeink tiszteletével, egyre színvonalasabb, konkrét munkával vesz részt társadalmunk építésében, olvasható a meghatározásban. Ahhoz is tanácsot ad « kiadvány, hogy mi tekinthető politikai, kulturális és társadalmi vállalásnak, a szociai lista emberrel szemben tá"; maszlott követelmények hogyan konkretizálhatok a váll lalásokban. Részletesen is-, merteti a marxista—leninis-j ta politikai ítéletalkotás ki'j alakításához feltétlenül szűk? séges képzési, illetve önképi zési lehetőségeket, az általános műveltséggel kapcsolatod fontos vállalásokat, a szocialista módon élés megvalósílá-j sara lehető társadalmi válla-j lásokat. Ismerteti a kiadván)' a legkülönbözőbb szervezetíj képzési lehetőségeket, a politikai, általános és szakmai tanulás különböző formáit, a szabad idő kulturált felhasználásának lehetőségeit. Ennek keretében bemutatja a diósgyőri szakszervezeti könyvtárhálózatot, a művelődési központ nyújtotta öni művelési és szórakozási lehel tőségeket, Miskolc város múl zeumail, képtárait és egyél, művelődési lehetőségeit. A kiadvány mellékleteiben különböző technikai segítsége' két is nyújt a brigádtagol’' vállalásainak jobb lebonyo'; Utasához. A szocialista brigádok váll látásaiban sokféle egyenek lenség található. Ez a kiad' vány hihetőleg segít a fel' ajánlások és azok értékeié' sének egységesebb értelmezésében, a formalitások mini' malisra szorításában. (bili)
