Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

1976. február 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 I Beszámoló taggyűlésen i Miskolci Közlekedési Vállalat . számú pártalapszervezetében A Miskolci Közlekedési Vállalat III. sz. pártalapszer- ■ vezete január 28-án tartotta meg éves beszámoló taggyű­lését. Ebben az alapszerve­zetben az MKV igazgatósá­gán dolgozó kommunisták te­vékenykednek. A vállalat valamennyi dolgozójával egyetemben — elsőrendű fel­adatuk a mintegy 200 ezer lakosú megyeszékhely, Mis­kolc egyre növekvő tömeg- közlekedési igényeinek kielé­gítése, a város villamos- és autóbuszjáratainak menet­rendszerinti közlekedtetése, •— a tömegközlekedés kultu­ráltságának, kényelmének és biztonságának szüntelen fej­lesztése. Mindez nem k i(s feladat, még akkor sem, ha a válla­lat tevékenységét, a miskolci tömegközlekedés fejlesztését a városi tanács — sőt, az il­letékes megyei és országos szervek is — megkülönbözte­tett támogatásban részesítik. Ez a támogatás természe­tes, hiszen a városi tömeg- közlekedés — éppúgy, mint a víz, a villanyáram, a gázel­látás stb. — alapvető lakos­sági szolgáltatás. Olyannyira, hogy nélküle a város élete, a lakosság mindennapi tevé­kenysége el sem képzelhető. E szolgáltatás „mennyisége” és „minősége” Miskolc egész lakosságának, s a városban nap mint nap százával, ezré­vel megforduló idegenek, — közte szépszámmal külföldi­ek — véleményét, hangula­tát, közérzetét is közvetlenül befolyásoló tényező. A tö- inegközlekdés zavaraira — — csak egyetlen menetrend- szerinti járat kimaradására, késésére, módosítására, vagy egyetlen járművezető figyel­metlenségére, szabály talanko. dúsára, avagy némelyik el­lenőr indokolatlan „szigorú­ságára” is — tömegesen rea­gálnak közvetlenül és igen érzékenyen. Mindezeknek tudatában Vannak az MKV igazgatósá­gán dolgozó kommunisták, Vezetők és beosztottak egy­aránt — állapíthattuk meg a Hl. sz. alapszervezet taggyű­lésén, — s ennek megfelelő­en igyekeznek végezni min­dennapi nagy és felelősség­teljes munkájukat. Mert, — bar a beszámoló fsak utalt erre — az MKV igazgatósága, műszaki, for­galmi és kisegítő személyze­te 1975-ben is nagy és nehéz feladatokat oldott meg — Végeredményben sikeresen. Abban, hogy Miskolc ^tö­megközlekedése a negyedik ötéves terv időszakában ért­hetően javult; hogy az MKV f'i, korszerű telephelyre köl­tözhetett; hogy a krónikus munkaerőgondok és más Problémák ellenére is a vál­lalat ma már naponta mint­egy 160 — többségében kor­szerű és kényelmes — autó­buszt, több mint 40 villa­mosszerelvényt — zömében csuklós villamost közleked­tet; hogy folyamatosan és egyre jobban gondoskodik a járművek tisztaságáról, kar­bantartásáról, a hibás gép­kocsik és villamosok javítá­sáról; s hogy csökkenő ten­denciát mutat a vállalat dol­gozóinak szabály tálán kodá­sából, vagy felelőtlenségből származó közúti baleset — mindezekben ott van az MKV három oártalapszerve- zetének és pártvezetőségének sokrétű, céltudatos, felelős­ségteljes munkája is. Külö­nösen nagy jelentőségű — bi­zonyos értelemben meghatá­rozó ebben a III. sz. alap- szerVezet tevékenysége, az igazgatóságon dolgozó kom­munisták munkája és maga­tartása, hisz az egyes osztá­lyokon és főosztályokon dol­gozók intézkedéseitől, iránví. tó, szervező, ellenőrző mun­kájától sok tekintetben függ a vállalat egész tevékenysé­ge. Az ott dolgozók minden intézkedésére, és mindenfaj­ta magatartására „odafigyel” a vállalat egész közvélemé­nye. A III. sz. alapszervezet politikai munkája pedig bi­zonyos értelemben orientálja a műszakiak és forgalmink alapszervezetének munkáját is. A III. sz. alapszervezet ve­zetőségének — egyébként gondosan összeállított és ve­zetőségi ülésen is megvita­tott — beszámolója a válla­lati tevékenység ilyen össze­függéseit ugyan nem fogal­mazta meg, mint ahogyan — legalábbis a kívülálló szá­mára — hiányzott a beszá­molóból a vállalat vezetését, gazdasági tevékenységét se­gítő politikai munka összké­pe. sőt annak efiy-egy- ..mar­kánsabb” példájá is. Holott — mint érről az emlékezte­tő feljegyzések is tanúskod­nak — az 1975-ben megtar­tott 14 vezetőségi ülésen nvolc alkalommal foglalkoz­tak a vállalat tevékenységét segítő politikai munka fel­adataival. módszereivel. A beszámoló megállapítása sze- ript is kár. hogy a vezető­ségi üléseken megtárgyalt néhány nagyon fontos téma — például a múlt évi terv- feladatok. az anyag- és ener­giatakarékossági terv ered­ményei, a szocialista brigá­dok versenyének értékelése, egy-két személyügyi kérdés — nem került a taggyűlések fóruma elé. A vállalati munka és a pártmunka legfontosabb ösz- szefüégéseivel, gond'aival és problémáival viszont ..bővé­rűén” foglalkoztak a vitában felszólalók. Bogdánit Lászlóné a vál­lalati bárt vezetőség nevében értékelte az alapszervezet múlt évi munkáját. Az ered­ményeit elismerése mellett — többek között — a pártfe­gyelem es a gazdaságszerve­ző munka javításának szük­ségességére hívta fel a fi- gj elmei. Cziinmarman Fe­renc, az MKV igazgatója — tóoosk közölt — a vadaiul előtt ullo nehezebb feladatok megoldásához és a munkafe­gyelem megszilárdításához ivén.e az igazgatóságon dol­gozó kommunisták segítsé­géi és minőén tekintetben példamutató magatartását. üvegen Imre munkaügyi elő­adó a beszámolót értékelve megjegyezte, hogy a „beszá­moló nem adott alapos, ál- logó képet az alapszervezet munkájáról... s konkrétab­ban foglalkozhatott volna a vállalat ez évi legfontosabb feladataival.” Felszólalt a taggyűlésen Farkas György, az MSZMP szolgál talóipari pártbizottsá­gának titkára is, aki — töb­bek közölt — utalt a XI. kongresszusnak a lakossági szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó határozataira, s ezzel összefüggésben a köz­lekedési vállalatnál dolgozó k ímunislák feladataira. j_.. mtette a vállalat vezetésé­ben tavaly bekövetkezett sze­mélyi változások néhány ta­nulságát is. Kun László szb-titkár az üzemi, munkahelyi demokrá­cia továbbfejlesztésére, mint a belső tartalékok feltárásá­nak egyik fontos lehetőségé­re hívta fe] a taggyűlés fi­gyelmét. Tamaska Ferenc, a pártvezetöség titkára, többek között, a társadalmi tulajdon védelméről, a fegyelmezet­lenségek megelőzésének fon­tosságáról, az üzemanyag­takarékosság nagy je­lentőségéről; Suba István nyugdíjas a pártesoportoK, munkájának fokozottabb megbecsüléséről szólt a' tag­gyűlésen. Filó Sámuel, az alapszer­vezet titkára — a vitát ösz- szegezve — köszönetét mon­dott az elhangzott észrevéte­lekért és javaslatokért, ame­lyeket — mint mondotta — hasznosítani fognak az alap- szervezet további munkájá­ban. A taggyűlés második napi­rendi pontjaként ismertették a Központi Bizottság határo­zatát az idén sorra kerülő lagkönyvcseréről. Felolvas­ták ezzel kapcsolatosan a Központi Bizottságnak a párt szervezeteihez és tagjaihoz intézett levelét, s ismertet­ték az alapszervezet intéz­kedési tervét a tagkönyvese- re előkészítésére és lebonyo­lítására, amit a taggyűlés egyhangúlag tudomásul vett, illetve jóváhagyott. Cscpányi Lajos Létszám és szemlélet ft ár bevezetőben szeret­nénk hangsúlyozni: tisztelet a kivételnek! De nem jár ki a tisztelet azoknak, akik a munkaidőt, csak munkaviszonynak te­kintik. s eszük ágában sincs a műszakot végig dolgozni. S ha valaki emiatt szól, meg is sértődnek, hiszen a kieső időt, az üresjáratot rendjén valónak, természetesnek te­kintik. Statisztikai adatok bizo­nyítják, sokfele és sokirányú (elemzés tanúsítja: a nyolc­órás munkaidőből — általá­ban — hat óra tekinthető produktív munkával töltött időszaknak, pedig a munka­bért az elveszett, elvesztege­tett 120 percért is kifizetik. Ha ez az összeg fizetéskor hiányozna a borítékból, nagy ■lenne a felháborodás, a tör­vénysértéstől kezdve, ti dol­gozók megrövidítéséig min­den előkerülne a szótárból csak az nem, hogy az így kifizetett összeg mögül hi­ányzik a munkából eredő fedezet. Közismert dolog, minden­ki által látott, hallott, ta­pasztalt tény, hogy — itt Borsodban is — a gyárak­ban, üzemekben a műszak vége előtt 15—20 perccel már sokan a kapuknál vára­koznak a munkaidő végét jelző dudaszóra. Az is álta­lános jelenség, hogy. munka­időben — jóllehet az esetek többségében — főnöki enge­déllyel ugyan ügyintéző kör­úton járnak sokan, vagy ép­pen a napi bevásárlásokat bonyolítják le. Mások pedig, egész egyszerűen ide-oda sé­tálgatnak a gyárban, jól illusztrálva a kapun belüli munkanélküliséget, a fegye­lem lazaságait, s azoknak a közömbösségét is, akik mun­kakörüknél fogva élhetné­nek a felelősségre vonással. S amikor aztán őket von­ják felelősségre mert nem megy a termelés, mert aka­dozik a munka, akkor lét­számhiányra, s még sok egyébre , hivatkoznak, ma­gyarázzák a bizonyítványt. Pedig, há jói szétnéznének, csak a kezüket kellene ki­nyújtani a státuszban levő, de parlagon heverő munka­erő után. Dehát panaszkod­ni mindig könnyebb volt, mint erélyesen intézkedni, különösen akkor, ha ezt min­den következmény nélkül tehették. S ennek az áldat­lan helyzetnek azok itták meg a levét, akik becsület­beli ügynek tekintették és tekintik a szorgalmas mun­kát, a derekas helytállást és kötelességteljesítést. S oly­kor-olykor keserű zajízzel vették tudomásul, ha a pré­mium. vagy egyéb jutalom elosztásakor, netán fizetés- emeléskor azok is „tartották a markukat”, akik a mun­kában nem tanúsítottak ugyanilyen igyekezetei. Aki munkát vállal, ezzej egyben azt is vállalja, hogy fizetése ellenértékét nap mint nap odateszi az ország asz­talára. Dg a teljes ellenér­tékét. s nem annak a fegyel­mezetlenséggel." az üresjá­rattal megkurtított részét. Alihoz azonban, hogy ezeket a veszteségeket egyszer, s mindenkorra leírjuk, elen­gedhetetlen követelmény ér­vényt szerezni azoknak a rendelkezéseknek és intéz­kedéseknek, amelyek a mun­kaerővel, a létszámmal való gazdálkodásban is megte­remtik az egyensúlyt, ami része, egyik fontos feltétele a gazdasági építőmunkának, a hatékonyságnak. A hatékonyság növelését, ennek tartalmas ki­munkálását segíti és ösztönzi a január elsejétől érvényes rendelkezés, amit a köztudatban úgy ismernek: a létszámstop ... Sokéves tapasztalatok alap­ján megalkotott, időszerű rendelkezés látott ezzel a kormányhatározat tál nap vi - lágot, amelynek rendeltetése "egyértelmű: gátat vetni a fegyelmezetlenségnek, meg­szüntetni az üresjáratokat, egyszóval helyes létszámgaz­dálkodással, a tartalékok ki­aknázásával megalapozni a munka feltételeit. Természe­tesen1 égy rendelkezés önma­gában véve csak eszköz, le­hetőség minderre. Alihoz, hogy a gyakorlatban is ér­vényesüljön, elengedhetetlen követelmény: változtatni a szemléleten, a beidegzödött rossz szokásokon és hagyo­mányokon, a megcsontoso­dott, .ma már csak akadályt jelentő munkastíluson. Nincs mit tagadni azon, hogy az új rendelkezés igen­csak felkavarta a kedélye­ket. feltűnően sok és hom­lokegyenest szembenálló vé­lemény ütközik egymással, amire feltétlenül oda kell figyelni, szólni kell róla. Egy biztos: a munkások, a két­kezi dolgozók nemcsak he­lyeslik az adminisztratív lét­szám növelésének gátat sza­bó rendelkezést, de egyetér­tésüknek hangot is adnak. Ez , olyan forrás és szilárd háttér, ami a helyi intézke­dések meghozatalához nagy­fokú biztonságot jelent min­den vezető számára. Őszin­tén el kell mondani azonban azt is, hogy a vezetők egy része szidja a rendelkezést, mint a bokrot. Háborog és mindenféle érvet egymásra hord igazának bizonyítására, csak éppen azt nem látja be, hogy a rendeletből adódó feladatok pontos végrehajtá­sával önmagán is segít. Hosszú távon ... Vagy éppen a többletmunkától, az ezzel járó felelősségtől félnek azok, akik ebbe a kategóriába so­rolhatók ? ... E gy másik rétege a lét­számstoppal szemben idegenkedőknek azok, akik csak panaszkodnak és várakoznak. S mindemellett titkon azt remélik; a végre­hajtási utasításban lesz kis­kapu, egy résnyi nyílás, mit jól kihasználva, marad min­den a régiben, mert —.mint mondják —: „nem kell ezt komolyan venni ...” Csak éppen azt felejtik el, hogy az ilyen magatartás milliók­ban mért károkat okozhat a népgazdaságnak még akkor is, ha azt „kiskapun" át okozza bárki is. T. F. 25 eitóles Pécs megújúló szigeti vá­rosrészében „talpraállt” az ország legmagasabb, huszon­öt emeletes lakóépülete, amelynek technológiája új­donságnak számít nálunk. Ez a feszitett vázszerkezet hazai főpróbája, amely a ju­goszláv IMS—Belgrad és a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szellemi tu­lajdonát képező, szabadalom­mal védett eljárásokkal va­lósult meg. A több mint kétszáz cölö­pön álló pécsi toronyház sze­relését 1974. Novemberében kezdték. ízé a pi Az utóbbi napok, téli. hi­deg időjárása „meghizlalta'’ a jeget a borsodi folyókon. A Tiszán Tokaj fölött, a Ti- sz&csermelyig tartó, csaknem félszáz kilométeres szaka­szon a jég vastagsága meg­haladja már a húsz centi­métert. A hideg hatására a Tokaj alatti részen is parti jég képződött és megindult az erős zailás is. Szombatra virradóan „be­állt” a Hernád is. amelyet Hernádném_titől az ország­határig tartó megközelítőleg kilencven kilóméteres sza­kaszon borít összefüggő, tíz '■entiméteres jégtakaró. Az idei télen először képződött raarti iég a Saión. Putnok térségében, továbbra is gya­korlatilag teljesen jégmentes a Bodrog, de nem ..állt be” a jég a Héjon sem. Ez a ter­mészetes melegvízfolyás még a leghidegebb téli napokon is jégmentes. Szerencsen a cukorgyár mokkakocka üzemében áprilisig tart a gyártás és csomagolás. Olt meg nein fejeződött be a kampány. II61 ires Lé és társai A szarvasmarha telepet kerestem. De az encsi Zója Termelőszövetkezet istállóit a legnagyobb jóakarattal sem lehet korszerűnek nevezni. A „legősibb” már 15 éves, szerfás építmény, a később létesült borjúnevelö is köze­leg a 10 éves jubileumhoz. A zárt telepek megszokott és követelt elszigeteltsége itt bizony hiányzik. A telepen — nevezzük így — 22 em­ber dolgozik. A Lenin bri­gád. Amikor az országos tej­termelési versenyről értesül­tek, gyorsan döntöttek: be­neveznek. — A múlt évben indul­tunk a szocialista verseny­mozgalomban is. eredménye­inket most értékelik — mondja Sárközi József bri- gádvezető. — A két istálló­ban 134 magyartarka tehe­net helyeztünk el. Vállal­tuk. hogy a 3 ezer literes átlagot, amelyet már kát éve elértünk, tartjuk. Nehéz volt. mert most folyik az állo- mányváltás. Ebben az évben 27 állatunknál csak a má­sodik tejtermelés kezdődik. Ez alacsony átlagot, 2500 li­ter tejet ígér. Az istálló előtt a pótko­csiról silót pakolnak. Embe­rekkel csak itt találkozunk, hiszen tíz óra van. a hajnali etetés már rég befejeződött. A meszelt istállóban rend van és tisztaság. — A legiobb tehenünk a Lulu. A múlt évben 6204 li­ter tejet adott, 4,23-as zsír­tartalommal. Sorolhatnám, ezeket a hatodik tejtermelé­sű állatokat, mert a jó átla­got nekik köszönhetjük. Jö­vőre még több tejet adha­tunk, hiszen „beérnek” a fiatal állatok. Eddig nálunk betegség nem fordult elő. pe­dig még kerítésünk sincs. Itt minden tőlünk függ, a gon­dozóktól. Nézzen rájuk — mutatott végig az állásokon — megkapnak mindent, s meg is hálálják. Közben a főállattenyésztő, Horváth Csaba is megérke­zett. A brigádvezetőjét csend­ben végighallgatta, s amikor elszól)tolta a munka, akkor jegyezte meg- . — Ilyen emberekre lehet tervezni, mert a célért min­dent meglesznek. Már nem fiatalok, de az állató szere­idében. megbecsülésében nőttek fel es úgyis dolgoz­nak. Értenek a jószágokhoz, s büszkék is az eredményre. A korszerűtlen telepen ne­héz helyzetben vannak. Ahol tudunk, ott mi is segítünk. Most vásárolunk egy kétszer nyolc állásos ALFA-LAVAL fejöberendezást. hogy fizikai munkájukon könnyítsüiiK. Két embert elküldtünk íeió- tanfolvamra, mert a gép ke­zelését nem könnyű megta­nulni. Ez persze a verseny­ben is előnyt jelent, hiszen a korszerű berendezés üzem- beállításával 200 literrel nő­nek maid az átlasok. ^ szomszédban fürdőt és öltö­zőt is építünk. — Mennyit várunk? Ügy számoltam, hogv 19S0-ra el­érjük a 3 ezer 500 litert te­henenként. De ahogy a gon­dozókat tanterem, ha rajtuk múlik, lesz az 4 ezer is. (Kármán)

Next

/
Thumbnails
Contents