Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
ESZAK-MAGYARGtSZÄG 4 1976. jan, 4,, vasárnap Az elfoglaltságok egymásba kötődnek Egy festőművész-népművelő portréjához nak értékeléséhez a króniMég tavaly, pontosabban az elmúlt esztendő utolsóelőtti napján, korán sötétedő, decemberi délutánon ültünk le Papp László festőművésszel miskolci műtermében. Régóta terveztük ezt a közösen álbeszélgetendő délutánt, de nem volt könnyű a megfelelő napot kiválasztani. Az iskolai szünidő bizonyult a legalkalmasabbnak. Papp László festőművész ugyanis gyakorló tanár, szakfelügyelő, szakkör-vezető, s egyben a Magyar Képzőművészek Észak-magyarországi Területi Szervezetén belül Borsod megyei titkár, tehát szervező is. * Amikor leültünk mindjárt azzal kezdtem, hogy alapvetően egy kérdésem van, de az nagyon sokrétű. Nevezetesen az, hogy Papp László, akit a koztudat festőként, oktató-nevelőként, szervezőként tart számon, e három fő foglalatosságán kívül melyiket tartja elsődlegesnek, illetve a három közül me- Jyik szorul háttérbe, melyik megy a másik rovására. Papp László meghökkent a kérdésre és azt mondta, hogy korábban arról volt szó: a szakköri munkáról, a diósgyőri vasasok körében végzett művészeti nevelő munkájáról fogunk beszélgetni. De aztán megállapodtunk abban, elég hamar, hogy ez a szakköri nevelömunka elválaszthatatlan részben az egyéb nevelőmunkáktól, részben az alkotóművészi gyakorlattól, sőt a szervező munkájától is, at elfoglaltságok egymásba kötődnek, mindenről beszélnünk kell hát. De kezdjük mégis a szakköri munkával. Szakköri tevékenysége, irányító-nevelő munkája több mint 30 esztendős. Sajátos körülmények között, hadifogságban kezdte, Szervátiusz Jenő irányításával. Araló János, Sarkantyú Simon és mások társaságában Ids művésztelepet alakítottak ki a foglyok között, majd miután ez megvolt, érdeklődő tagokat toboroztak és szakkört szerveztek. A fogságból hazatérve nagyon sok mindent csinált Papp László. Többek között népi kollégiumot szervezett, majd igazgatott, dolgozott a tanácsi művelődési apparátusban, a minisztériumban, a népfront-mozgalomban, szervezett, tanított, s közben természetesen alkotott. Az. első, mai értelemben szervezett szakkörvezetést 1952-ben kezdte, a Szak- szervezeteik megyei Tanácsánál, következő évben már a pedagógusok körét is vezette, valamint a rajzpedagógusok továbbképzését. 1955- ben átvette a Nehézszerszámgépgyár szakkörének a vezetését, majd 1950-ban, amikor az akkor még három külön 'diósgyőri gépgyár létrehozta közös művelődési intézményét, a Szinvavölgyi Művelődési Házat, az ottani szakkört vette át. Később, 1959-ben a kohászattal is egyesültek a gépgyári művelődési intézmények, ekkor a két vasas festőszakkör egyikének vezetője lett és ezt látja el mind a mai napig. Irányítása alatt ez a szakkör háromszor nyerte el a kiváló együttes címet. Közben hosz- szabb ideig ellátta a megyei és a városi képzőművészköri instruktori feladatokat. E száraz felsorolásból természetesen nem tűnik ki, milyen munkát végzett az évtizedek alatt a szakkörvezető Papp László, bár a háromszoros kitüntetés már sejtetni enged ebből valamit, de aki figyelemmel kíséri e szakkör tagjainak munkáját, az értékes alkotások mögött észre kell hogy vegye Papp László nevelését. A hetenként kétszer három-négy órát jelentő szakköri elfoglaltságon kívül a kiállítások szervezése, előkészítése, rendezése is a körvezető feladata. Tanítványai közül kikerült már azóta kitüntetett hivatásos művész, több elismert képző- és iparművész, szakkörvezetö tanár, de nem kevésbé értékesek azok az eredményiek, amelyek a ma is munkásként, egyéb gyári dolgozóként munkálkodó, tisztes amatőrök munkáiban jelentkeznek, A kör összetétele meglehetősen heterogén, a törzsgárda mellett mindig jönnek újak, fiatalok elmennek katonának, elköltöznek, betömörülnek a körbe a különböző művészeti iskolákba készülő fiatalok is, tehát bizonyos rugalmas tanmenetet kell a szakkör vezetőjének kialakítani. Annak ellenére, hogy krónikus helyiségsor doki-; al, felszerelési problémákkal, modellliiárnnyal küzdenek, a kör eredményei figyelemre méltók, s ez Papp László körvezetői-nevelői munkájának vitathatatlan eredménye. • Amilyen jókedvvel és ára- dóan beszélt a szakköri munkáról, annyira szűkszavúan, szinte kicsit kategorikusan fogalmaz, amikor szervezői, megyei titkári munkájára fordul a szó. Korábban heti 30—40 órás iskolai elfoglaltsága volt. Most mint szakfelügyelő, csökkentett heti óraszámmal dolgozik az iskolában, s azon kívül az öt miskolci és 13 Borsod megyei gimnáziumban látja el a szakíelügyeletet. E terhes elfoglaltság azonban segíti is a vidéki szervező munkában. A megyében szétszórtan élő művészeket, kiállítóhelyeket, könnyebben eléri, szorosan együttműködik a szervező munkában a miskolci városi titkárral, és a megyei munkában felmutatható olyan eredmény is, mint például a Len in városban megrendezett első szabadbeadásos megyei képzőművészeti kiállítás. Papp László nem mondja el, de mert az igazsághoz hozzátartozik, a krónikásnak kell feljegyezni, hogy a megyében szétszórtan élő alkotók szervezeti életbe történő bevonása, esetenkénti közös munkájuk koordinálása sok esetben személyi okoknál fogva sem könnyű feladat. A megyében megrendezett kiállítások, a Borsod megyei művészek részvétele a. művészi közéletben azonban azt jelzi, hogy Papp László e területen is eredménnyel dolgozik. E sokféle elfoglaltság mellett mikor tud festeni, mikor alkotóművész Papp László? Hogy mikor alkot, erre nehéz válaszolni, de hogy alkotásaival jelen van minden figyelmei érdemlő képzőművészeti eseménynél, az tény. 1947-ben jelentkezett először kiállító művészként egy ak- varellel és egy tollrajzzal a Borsod-miskolci Képzőművészek Szabad Szervezete tárlatán a Korona szállóban. (Ma a Hevesy Iván Filmklub van e helyiség egyik felében.) Azóta minden jelentős megyei és városi tárlaton találkozunk munkáival. Képein a táj, a környezet, a gyári élet tükröződik. Különösen kötődik a gyárhoz, hiszen édesapja 44 évig dolgozott a Diósgyőri Gépgyárban, ő meg már több mint 20 éve Az év első keddjén este —- és azt követően minden második kedden -— új műsor- szerkezettel jelentkezik a Magyar Televízió: A Tv-hír- adót követően egy olyan mü- sorblokk kerül majd képernyőre, amely gyakorlatilag magazin jellegű, s amelyben magas művészi értékű ismeretterjesztés (hosszabb és rö- videbb filmekkel), rajzfilm, rövid szórakoztató adás kerül egymás mellé. Az első alkalommal január 6-án este látható ez az összeállítás: elsőként A változó Ázsia című, tízrészes olasz dokumentumfilm első része kerül sugárzásra, mintegy egyórányi időtartamban; ezt egy rövidebb kanadai ismeretterjesztő kisfilm, majd egy amerikai rajzfilm és egy dzsessz-film követi; a mű- sorblokkot egy rövid Chap- lin-film zárja. Anagyszabákás — az egykori kollégiumi tanítvány, költő és televíziós irodalmi szerkesztő — Bihari Sándort idézi: „A folyton vibráló Papp László embert megnyugtató képeket fest. Közvetlenül nem önmagát, ■nem minkéi fest, hanem azt a tájat, azt az országot, rnondjuk ki: azt az ember- szabású édcnt, ahol otthon lehelünk, ahova hazaérkezhetünk. Tamási Áron írja:, Az ember azért van a világban, hogy valahol otthon legyen benne. Mintha Papp László j képei ennek az otthonnak a létezéséről adnának hírt, oly- j kor bizonyságot... Egy ember adja személyiségét, humánumát, szereidét a valóság és a hitt jövő közé. A valóság tere és a remény ideje közti távolságot hidalja át. Innen van a népmeséi hangulatú táj, a sziklák ke- ■ meny vonalát lágyító humánum, az örök témák nia-szü- Iclésc.” Beszélgettünk még tervekről — változatos éleiének sokféle élményét szeretné feldolgozni festményekben, grafikákban, írásban is —, ! de arra a kérdésre, hogy a három hivatás közül, melyik az elsődleges, pontos választ nem kaptam. Az elfoglaltsá- i gok egymásba kötődnek és ismét Biharit kell idézni, i Szerinte sem lehet különvá- : lasztani, hogy Papp László tanár, vagy festő, vagy művészeti szervező, „mert Papp Lászlónak az a foglalkozása, hivatása, hogy ő Papp László’’. Ezzel a szétválaszthatatlan j sokoldalúságával. sú újabb filmsorozat első folytatása Hanoit mutatja be. Az ígéretes vállalkozást bizonyára szívesen fogadják azok a nézőtömegek, akik szívesen szereznek újabb ismereteket művészi, szórakoztató formában kínált alkotásokból. (Ismerve néhány korábbi sorozat fogadtatását, ez újabb folytatásos ismeret- terjesztő adás sikere előrelátható.) A filmet Kalmár György vezeti be. Nem érdektelen viszont annak feljegyzése sem, hogy valami sajátos műsorszerkesztési okból A változó Ázsia első részével egyídö- ben kerül képernyőre a 2. műsorban egy új magyar tévéjáték, a Karinthy Ferenc elbeszéléséből Szabó István által rendezett Ősbemutató. S nem vitás, hogy ez iránt is van érdeklődés. Nyeri a közművelődés is 'Tornatermek a művelődési házakban N em sok olyan járás 'van az országban, mint az ózdi, ahol az általános iskolai tanulók 90 százaléka tornateremben tornázhat. Pedig 1974. december elsején mef csak a járás négy nagy létszámú általános iskolájában volt adott a lehetőség: a pulnoki. a borsodnádasdi, a sajókazat es az arlói tanulók rendszeres és kielégítő testedzését biztosították a tornatermekben. A 13 hónap alatt 28 tornatermet létesítettek tehát az ózdi járásiak. Módja ismert, s híve bejárta már az országot. A községekben levő művelődési házak nagytermeit „varázsolták’’ át tornateremmé, úgy. hogy köz-' ben a művelődési lehetőségeket is, érintetlenül hagyták. Az ózdi járási akciónak természetesen megvannak a maga; előzményei, hiszen a testnevelés súlyos helyzetét korábban is érzékelték — különösen a téli időszakban, amikor n’A osztálytermeket használták tornatermeknek is, s természetesen csak rendkívül szűkös mozgásra nyílt így lehetőség —, és csak fokozódott a gond. amikor bevezették a harmadik testnevelés órát is. A Borsod megyei Tanács 1974 júliusában; született határozata így ösztönzően hatott a járási vezetőkre.: hiszen korábbi elképzeléseik, hogy a kihasználatlan művelődési házakat testnevelés cs sport céljaira is igénybe vegyék, találkoztak a megye elképzeléseivel. S arra is lehetőség nyílott így, hogy a testnevelésen keresztül közelítsék egymáshoz; a közoktatást és a közművelődést, egységesebbé tegyék a, feltételeket. Annak ellenére, ugyanis, hogy néhányon a közművelődés háttérbeszorítását látták abban, hogy a nagytermekben tornatermeket rendeztek be, az ózdi járásiak azt: vallják — sőt tételesen bizonyítani is tudják — az ügyön nemcsak az iskolai testnevelés, hanem a közművelődés iá nyert, A falusi művelődési házakat ugyanis csak a hét négy. napján veszik igénybe az iskolások — sőt sok helyen a nagycsoportos óvodások is —. a hétvégeken, amikor művelődési életről egyáltalán beszélni lehet, továbbra is közművelődési célokat szolgál. Azzal viszont, hogy a többnyire kissé elhanyagolt nagytermekből tornatermeket alakítottak ki, eleve szükségessé telték a termek rendbehozatalát.• Némileg praktikus szempontokat is szolgált ez — a tisztántartásukat biztosítani kellett —, de mindenesetre barátságosabbakká is váltak, flogy csak egy gyakorlati szempontot' említsünk meg: rendszeresen és nemcsak a hétvégeken fűtik a termeket, ami ugyancsak segíti a nagyobb létszámú látogatást. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy azokban a művelődési házakban, ahol filmvetítést is tartanak, az utóbbi időben megnövekedett a mozilátogatók száma. De nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az ózdi járás több községében fellendüli a nem általános Iskolai tanulók sporttevékenysége is. s nemcsak a sportköri élet intenzivebbé válásában mutatkozik ez meg. Tény, hogy az eddig hétköznapokon népleien művelődési házakban estéről estére összegyűlnek a fiatalok,,s a művelődési intézmény helyi vezetőjén múlik, mennyire tudja aktivizálni őket, mennyire tud megfelelő kulturális programokat biztosítani számukra. Az iskolai testnevelés fontosságát nem szükséges bizonyítani. A testnevelés és a sport ügye napirenden szerepel hazánkban. Ismeretesek az olyan kezdeményezések és akciók, hogy az iskolai tornatermeket megnyitják a nagyközönség előtt, ahol van. Az ózdi járásiak kezdeményezése és eredménye' éppen ezért mindenféleképp elismerésre méltó, bár ők maguk csak átmeneti megoldásnak tartják. Olyan átmeneti megoldásnak, mely a kétkedések ellenérp is egyformán szolgálja az oktató-nevelő munka és a közművelődés ügyét. Mert ne áltassuk magunkat. A falusi művelődési házak nagy többsége igenis kihasználatlanul áll a hétköznapokon, s a tornaóráikat ott tartó gyermekek „nem szorítanak ki” egyetlen kulturális programot sem. Ma pedig még szinte lehetetlenség felmérni. mit nyer azon egy-egy közösség, ha színesedik a művelődési házak funkciója. Azt viszont fel lehel, mérni, hogy mit nyer az iskolai oktatás. Egészségesebb, edzettebb fiatalokat. Ez pedig már nemcsak a közoktatás nyeresége. Csutorás Annamária vezet ott szakkört. MunkájáBcnedck Miklós Kedd esti újítás a képernyőn Lukovszky László rézkarca
