Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÁG 6 1976. január 25., vasárnap Nemesik Anna, a szövetkezeti bejegyzett tervezője egyik díjazott padlóvázájával AZ EMBER körülveszi magái, a tárgyakkal. Saját arcára, saját ízlésére formálja az őt körülölelő kis világot, úgy próbálja alakítgatni környezetét, úgy rendezi be a lakását, hogy jól érezze magát benne. S bár az egyéni leleményességnek, képzelőerőnek nagy szerep jut ebben, végső soron mégiscsak az iparművészet adott szintje, milyensége szabja meg környezetünk alaparculatát. Legalábbis általánosságban. Tömegcikként is jelentkező iparművészeti termék a kerámia, amely már ré- ges-rég kiszorította helyéből az ólomkristályt, anyáink korának divatos lakásdíszítő elemét. Az agyagból készült vázák, tálak, edények, a kő és a íénymázas díszítő- és használati tárgyak napjaink egyik legkeresettebb ilyen jellegű termékei. S mivel a családok anyagi helyzete nem minden esetben engedi meg eredeti alkotások vásárlását, vagy a kis szériában készülő, de azért még viszonylag drága képcsarnokbeli beszerzést, a szériában gyártott, tömegcikként forgalomba hozott kerámia iránt a legnagyobb a kereslet. Nem mindegy azonban, hogy a viszonylag kis összegért a kereskedelmi forgalomban kapható kerámiák milyen művészi szintet képviselnek. A bodrogkeresztúri Kerámia Ipari Szövetkezet az elmúlt öt esztendőben 60— 70 millió forint értékű kerámiát hozott forgalomba az Amfora ÜVÉRT Vállalaton keresztül. Most százmillió forint értékű szerződést írtak alá öt esztendőre. Többet is tudnának értékesíteni, de a szövetkezet kapacitása, lehetőségei így is maximálisan kihasználtak, Pedig termékeiket keresik a boltokban. Olyannyira,. hogy a régóta gyártott, s a közönség által még mindig keresett kerámiák miatt évről évre csak alig néhány új tervezésű munkával tudnak kijönni. Az idén például valószínűleg csak hat figura és 7—8 plakett gyártását kezdik meg. Amíg ugyanis gazdaságos a régiek készítése, addig a szövetkezet anyagi alapjának biztosítása érdekében — ami magát a fejlesztést is lehetővé teszi — nem érdemes alapvetően változtatni termékskálájukon. Ez egyébként a szövetkezet oldaláról nézve teljességgel érthető is. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a bodrogkeresztúri ak csak a Képzőművészeti Alap zsűrije által jóváhagyott darabokat gyártják. Pontosabban: a zsűri által jóváhagyott eredeti kerámiák között válogatnak. Mert — elsősorban kemence-kapacitásuk miatt — képtelenek valamennyi elfogadott terv sorozatgyártására. A lehetőségeken belül azonban törekednek arra, hogy az eredeti kerámia minőségét megközelítő sorozat- gyártást folytassanak. Az idén például piacra dobnak egy gyermek-falikép sorozatot, országosan is ismert keramikusművész munkáit. A művész nemcsak a gipszmintát adja át nekik, hanem a festés-technológiát is. S ugyancsak hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy az _ időközönkénti zsűrizésen 100—150 benyújtott tervből csak 30—40-et hagy jóvá a már említett zsűri. A válogatás nagy, jóllehet többnyire ismert alkotók terveiről van szó. A bodrogkeresztúri szövetkezet például 17 művészt foglalkoztat — a saját bejegyzett tervezőin kívül. Persze' hozzátartozik a dologhoz az is, hogy a tervezői elképzeléseknek határt szab a termék gyári- hatósága. De lévén tömegcikkről szó — ez többé-ke- vésbé érthető. A szövetkezetiek egyébként törekednek arra is, hogy ne csak közvetett formában — a kereskedelmen keresztül —, hanem közvetlenül is tájékozódjanak termékeik fogadtatásáról, keresettségéről. Tokajban létesített üzletükön kívül ezért Egerben is szeretnének létrehozni egy mintaboltot. ahol valamennyi gyártott terméküket forgalmazzák. A zsűrizésre nem kötelezett használati tárgyakat is, amelyek közül — minden bizonnyal — díszített — s újabban divatos. keresett — csemoé- ik slágercikknek számítanak majd. A valóban változatos, népi díszítőművészeti motívumokkal festett csempéket ez ideig külföldön értékesítették, s csak az idén kerülnek majd be a hazai kereskedelembe. Nem nehéz jövőt jósolni nekik. Még akkor sem. ha gyártástechnológiájuk már nem kézi festést igényel. Végeredményben igényes változatosságot visznek a meglehetősen szűk, szegényes hazai kínálatba. A SOROZATGYÁRTÁS, a tömegcikk természetsze- ‘ rűleg más minőségi szintet jelent, mint az egyedi termék. A hagyományos fonott kerámiák mellett azonban nagyon ki tani nt- hatóan törekedik a szövetkezet arra, hogy esztétikus, praktikus, modern, a mai iparművészet színvonalán mozgó termékeket bocsásson ki. A törekvést ugyan össze kell egyeztetniük a gazdaságossági szempontokkal, ami behatárolja lehetőségeiket. de ezt az egyeztetést általában sikerrel oldják meg. Talán ezért is keresetlek annyira termékeik. Csuíorás Annamária Totó: Szabados György Agyárkapun kívül \— Vasat farag vassal az ember. Csodálatos dolog, amint alakot ölt, formálódik a kezünk alalt a fém. Szép szakma a miénk. férfias. És mennyi fantázia van benne! Ennyi gyakorlat . után, mint amennyi nekem Is van, már a legprecízebb, a’ legkényesebb ■ munkákat is köny- nyen megcsinálja az ember. Szederkényi Imrével, a Lenin Kohászati Művek esztergályosával a gyáron kívüli életről, a magánéletéről beszélgetünk Chlep- kó Ede utcai lakásán, mégis, minduntalan a gyár kerül szóba. — Húsz éve dolgozom a kohászatban, ott dolgoznak a legjobb ismerőseim, barátaim, hozzátartozik az életemhez. A -szüleim, a testvéreim, a családom mellett a gyáriaktól kaptam a legtöbb segítséget, megértést, sőt szeretetet is. A legnehezebb óráimban is ők álltak mellém ... Szederkényi Imre három éve megözvegyült. Lacika négyéves, Juditka tízhónapos volt, amikor a szép, fiatal mama meghalt. — Azóta hétre járok dolgozni mindennap. Három órakor jár le a műszakom. Nem tudnék a kicsik miatt három műszakba járni. Nagyon nehéz volt nekem, három évvel ezelőtt teljesen megváltozott az életem. Most már jobb, úgy érzem sikerült az életvál- tás. A másfél szobás lakás ragyog a tisztaságtól. A berendezés ízléses, a lakásdíszek hangulatosak, egyszerűek, a kis asztal dohányzókészlete az esztergályos szaktudását dicséri, a szó- banövények üdék. A hétéves Lacika fakockákból várat épít és a hétvégi programról faggatja édesapját. — Juditkámat a bátyám felesége gondozza, náluk is lakik, csak péntektől vasárnap estig van itthon. Lacika ősszel iskolába megy, gondolom, nem lesz köny- nyű az első iskolai év, ezért nem hozom még haza a kislányt. Ha Laci másodikos lesz, akkor újra együtt lehetünk végre. Fényképeket mutat. Bájos, szép gyerekek, huncut mosollyal néznek a lencsébe. — Örökké nevelnek, mindig vidámak, ez az én legnagyobb sikerem. Megtanultam főzni, mosni, takarítani, nem is volt nehéz, lánytestvéreim a tanúk, hogy rendes a háztdrtá- som, szépek a gyerekek holmijai, fehérek az ingecskék, fényesek a cipők, jóízű a borsólevesem, meg a vasárnapi íasírozott. A legnagyobb feladat, amit magam elé tűztem, az volt, hogy anya nélkül is boldog legyen az ő gyerekkoruk. — Apu, szánkózunk vasárnap? — néz föl Laci a kockák közül. ■— Hát persze, ha lesz hó. — Ha nem lesz, akkor focizunk. Jó? Judit is szeret focizni. — Tizenkét évig játékvezető voltam, nagyon szerelem a focit. Mostanában nem nagyon járóit mérkőzésre, még nézőként sem, de a fiammal tavasztói őszig rúgjuk a labdát. Időközben más hobbit is találtam magamnak. De nem hobbi ez, több annál: megszerettem a verseket. Petőfi verseit találom a legszebbeknek, de kellemes órákat töltök már a mai, modern költeményekkel is. Nem tudom, elmondjam-e, nem sokan tudják rólam a családban, a barátok között sem ... Én is írtam egy-két verset. Juditkáról, Lacikáról, az én érzéseimről, egyet a gyárról is. Néha felolvasom a gyerekeknek esténként, örülnek neki, beszélnek róla. Ez amolyan téli esti szórakozásunk. Ha Laci elalszik, én még olvasok, tévézek. Politika, sport,' a gazdasági kérdések, a pártmunka — ezek a témák érdekelnek. Pártvezetőségi tag vagyok, szervező titkár az üzemben, tájékozódnom kell mindenről. Nemrégiben pártiskolára jártam, szeretek tanulni. Szocialista brigádban dolgozom, a brigádélet is megkívánja a tájékozottságot. Azelőtt tíz éven át brigádvezelö voltam, aranykoszorús szocialista brigád volt a miénk. Aztán más munkahelyre kerültem az egy műszak miatt. Sajnáltam a régi munkatársakat, de. most már ugyanúgy ragaszkodom az újakhoz, akik közé kerültem. Fél ötkor kezdődik, a napja. Takarít, reggelit készít és hatkor, amikor fúj a gyár, ők már útban vannak Lacival az óvoda felé. Délután négy órakor a kisfiúval mennek haza. Ilyenkor apu dolgozik egy kicsit, mos, főz, de nagyon siet, mert Laci sürgeti. Beszélgetnek, játszanak, verseket olvasnak, élik megszokott, harmonikus életüket. Ilyen Szederkényi Imre esztergályos élete a gyárkapun kívül. Lcvay Györgyi Egy korszak tárulozik Ki voll dr. I lovam i Kornél? A húszas évek magyar olvasóközönségének kevés olyan, saját koráról szóló kritikai olvasnivalója akadt, rnintdr. I-Ioványi Kornél „Mr. Dollár őfelsége Keverkolczon" című szatirikus regénye. Ez a 216 oldalas könyv — néhány oldalnyi hirdetés keretében, mely az akkori idők céglajstromának! is lellogható — 1922-ben, László Ervin kiadásában jelent meg. Nyomta a Kultúra Nyomda, Miskolcz, — a borítólap Nyitrai — feltehetően Nyitrai Dániel — munkája. Hogy hány példány látott napvilágot, nem tudni, de hogy nem sok maradhatott ránk belőle, ez bizonyos. Gyanítom, a legtöbbet elégette a kever- kolczi polgárság, — volt oka rá. A szatirikus regény cselekményének színhelye Ke- verkolcz, mely természetesen Miskolczot, a cézével írottat jelenti. Nevét szójátékkal a német mischen, — keverni — igéből alakítja ki. A Magyar Tanácsköztársaság bukását, a Trianoni Békeszerződést követő hónapokban játszódik a mű cselekménye, e különleges, hihetetlenül konzervatív kisvároskába vezeti el az olvasót a szerző, aki különben nem miskolci születésű, de lapszerkesztőként és a város törvényhatósági bizottságának tagjaként több mint két évtizedet tölt itt. Minthogy fülemben csengett a sokat hangoztatott tétel: „Miskolcnak nem volt irodalma” — érthető kíváncsisággal vettem kezembe Hoványi művét azok után, hogy a régiségkereskedés ' polcáröl: a véletlen ötamba ; hozta. (Miskolci Antikvárium). És mindaz, amit olvastam, oly különös, volt, hogy sokszor nem hittem a szememnek. A szerző bírálja a közügyek iránt abszolút közömbös városi tanácsot, a folyton kártyázó polgárokat, akiket a háború, a forradalom, a nagy horderejű gazdasági ügyek nem tudnak elhódítani a csattogó lapok mellől, az „ellenforradalmi Huligánokat” (így van leírva szó szerint a 171. oldalon!), a város elvtelen polgáraihoz mindenben illő polgári lapot, a „Keverkolezi Tapló”-!., (Miskolci Napló). vi művésze a llOVdII VI s!satirikus név. ferdítésnek. Ezzel egyrészt a kompromittált személyek sajtópörét akarja elkerülni, másrészt nevettetni is akar, hiszen a nevekkel beszéltet! Mint mondja, Mr. Dollár őfelsége a töke jelkéve, a Keverkolezi Villamos Rt. „lök. ráz és egységárakat emel, a balfogásokat elkövető újságíró, a Tapló mun. katársa Holtész Imre (Soltész), a Mr. Dollárt magát is elcsábító facér színésznő az Arany szőke hajú patkány, kolléganői Társadalmi/ Magda és Ajánlkozy Klára, a reformokban reménykedő és feletteseiben hivő 1 városi tisztviselő Éhenhaly Ákos, akinek menyasszonyát, Nembirom- ky Borbálát végül is elveszi Kövéry hentesmester, mert az ő foglalkozása jövedelmezőbb. Mr. Dollár e sok visszásságot látva, s a zűrzavaros, az antiszemitizmustól lihegő. elvtelen politikai szólamokat hallva, végül is megundorodik mindattól, amit keverkolezi. idegenvezetője, Kodorkay, az „örökké kavargó ördög” mutat neki, és elhagyja a várost, — persze nem egyedül, hanem az Aranyszőkehajú patkánnyal. A sziiliriltus J3S | reles, afféle fauszti alap- i ötlet, egy, még az akkori j magyar viszonyok közölt is j rettentően elmaradott ma- ] gyár város bátor kritikája, ! szinte egyedül hiteles kró- 1 nikája. Ezek után nyugtalanul j kutattam a szerző szemé- | lye után, szerettem volna i megtudni, ki volt, mit mű- j veit. Sikerült. Nos, fövi- J den: 1882-ben született Üjvi- [ déken. Jogot tanult, majd 1 újságíró lelt. Újságírói pá- i lyáját a Budapesti Hírlap- i nál kezdte, innen a Tükör- ! hoz került. Dolgozott az aradi és a nagyváradi lapoknál is. 1908-ban Karcolatok címmel novellas kötete jelent meg. Még az első világháború előtt jött Miskolcra és A Reggel című lap munkatársa, majd szerkesztője lett. A harcos, meg nem alkuvó zsurnaliszták közé j tartozott. Letette ügyvédi ] vizsgáját is és már 1916- tól a város törvényhatósá- j gi bizottságának tagjaként a „közszereplés előterében j állott., A köz érdekében j harcolt a közéletben, néha j magárahagyottan, de nem | lankadva. Élő lelkiismere- ] te volt a város közéletének ... A tárgyra, melyről J a közgyűlésen felszólalt, mindég alaposan készült és felszólalása mindég eseményszámba ment”. (Miskolci Lexikon — a város krónikája. írta: dr. Thurzó Nagy László. — A IT. Rákóczi Ferenc , Megyei Könyvtár tulajdonában — 118. oldal). . Az 1932-es év krónikájából megtudható, hogy április 1-én a 'budakeszi szanatóriumban hunyt el, ahol tÜ'cTöbájával kezelték. Halálát Miskolc nagy veszteségnek érezte, hiszen sokat köszönhetett az írólapszerkesztő-hírlapíró- ügyvédnek, a törvényhatósági bizottság tagjának. Mindenekelőtt a tiszlultabb szellem bon Lakozta tását, a többoldalúan mérlegelő kiüti kai igény megteremtését, példamutatást a bátor kiállásra, távolállást a korrupt- ságtól, igényt a tudás megszerzésére, a haladó erők egyesítésére. Saját kora elvtelen politikusainak bírálatát nála élesebben kevesen adták meg. Kodorkay egy kiska- pitalista érvelésére ezt mondja: — „Igaza van kedves barátom, a jó politikusnak legfontosabb erénye, hogy rossz legyen a memóriája. Jó memóriával csalc a számadó juhásznak kell rendelkeznie, hogy ne vigye sötétben mocsárba a nyájai, mért felelősségre vonják érte. De látott már maga politikust, aki felelt volna a mocsárba terelt nyájért'!" (191.) Az irónia csúcspontja végül az, ahogyan a megoldáshoz jut el a szerző. Az iménti kiskapitalista új helyzetében is érzi létének bizonytalanságát, pedig elvonult a forradalom, végei ért a vörös uralom. De hol az ő helye, miben és kiben bízhat? így fakad ki: „Hát van itt egy önérzetes polgári rend. melyhez fenntartás nélkül csatlakozhatok az ember, mert szükség esetén bátran és férfiasán mer cselekedni? Én ilyet eddig csak a munkásoknál láttam ..(196.) — úgy véljük — eléggé magyarázza, miért tüntette el szinte egyetlen példányiga 20-as, 30-as évek keverkolezi polgársága Hoványi szatirikus regényét, felejtette el szerzőjét. Borsodi Gyula Mindez
