Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
1W6. január 25,, resárnap ES2AK-MAGYAR0RSZAG1 Együtt Az „együtt járni” — fogalmát tagadhatatlanul a mai fiatalok vezették be. Másabb, mint a tulajdonképpeni klasszikus udvarlás, de megmaradt belőle még annyi, hogy ez is kifejez egy bizonyos kötődést, együvé tartozást. Kapcsolat egy fiú és egy lány között, amelyből lehel házasság is, de felbomolhat akár a második találkozás, jellemző szóhasználattal élve „drót” után is. Bizonyos azonban, hogy már maga a „járótárs” kiválasztása kinek-kinek önmagái'« jellemző, a saját magával támasztott igény tükörképe. Az alábbiakban leírtak egyéni esetek, de . felfoghatjuk őket egy-egy csoportra jellemzőnek is. íz egyik lány Mindig divatosan öltözködik, még munkahelyi kék köpenyét is a legújabb „módi” szerint viseli. Ked- l vés, őszinte, általában nevet, de akart már öngyilkos is lenni. Amikor beszél, többször hátraveti haját, szavai gyorsabban futnak, mint a legzabolátlanabb hegyi patak. Tizen- kil >nc éves. eddig három fiúja volt, aki számítolt is valamit. A többieket néhány hetes kapcsolat után „úgy kellett leráznia”. A mostani, aki egyébként már vőlegénye, két éve van az életében. — Üsszeismerkedtünk, megtetszet tünk egymásnak, annak ellenére, hogy ő rendkívül erőszakos és nagyképű voll. Egyszer a fejembe vettem, hogy majd én megmutatom neki: azért is meg fog változni, olyan lesz amilyennek én akarom. Ez aztán- nem tetszett neki. Sokszor elment, láttam más lányokkal is, de soha nem tudta megállni, hogy vissza ne jöjjön. Illetve ... Én mindig megbocsátottam neki, de ezt úgy rendeztem el, mintha ő lenne kegyes hozzám. Azt hitte mindent magától csinál, de tudtam, hatással vagyok rá, akárhogy han- dabandázik is — mégis én irányítom. Roppannak az „én"-jei, időnként szikrát szór a szeme, ahogy emlékezik. Akarat, az van benne. — Rengeteget veszekedtünk. Szégyenlem elmondani, egyszer meg is vert, akkor talán igaza volt. Utána nagyon megijedt, bizonykodott, meg minden. Egyszer aztán az Intimben megkérte a kezemet és megígért mindent, amit csak akartam. Azt válaszoltam neki. hogy én sohasem leszek a felesége. Ezt akkor komolyan gondoltam, de utána belém költözött egy kis „bogár”, kezdtem elkéozelgetni milyen is lenne kettőnknek — egyedül.... Mutatja a kezét: — A gyűrűm. Igaz, ebbe „besegített” az is, hogy „összehoztunk” egy gyereket. A házasságról konkrét elképzeléseim nincsenek. Majd kialakul, vagy nem. Szeretnék jó feleség lenni, de nem szolgálóként. Ugyanúgy szeretnék szóra- ' uz.ni járni, élni. mint most. És egyenrangú akarok lenni minden tekintetben a férjemmel. t fiú Szégyenlős. Amíg beszélgetünk, többször elvörösödik, nehezebb kérdés után csak kínosan mosolyog. Miskplci, de két évig Győrben volt, egy Bencés gimnáziumba járt. Két, év után visszakerült a szülővárosba, a Kossuthban érettségizett. „Nagy” szerelme eddig csak egy volt, de <a lány óit maradt Győrben. Most éppen „szalma”, de lehet, hogy holnap, holnapután megint belekap valakibe. Könnyen megy az, pláne ha ad magára egy kicsit is az ember. — Az egyetemi bulikra járogattam ki, amíg volt. Ott tánc közben nagyon könnyű az. ismerkedés. Ha ápolt, divatos a fiú és van egy kis szövege, már nyerőre áll. Persze csalódni mindenütt lehet, ha az embernek nincs elég esze. Én nem futok olyan lány után, akiről látom, hogy tőlem jobbakra pályázik. El kell magunkat helyezni egy bizonyos ranglétrán — aztán feljebb ne nagyon kapir- gáljon az ember, mert megütheti az orrát. — Ranglétra? — Igen. A Kossuthban a sok lány között kitapasztaltam. hogyan választ a másik nem. Mindegyikőjüknek meg van határozva egy bizonyos menő fej típus, aztán pedig a rangsor, ki mennyire közelíti meg a menőt... Reálisan gondolkodom, a kívülálló józan szemével mérlegelem magam. öltözködés, szöveg és bizonyos egyéb anyagi lávák szempontjából. Így kell tennem, ha nem akarok beszerezni egy-egy csalódást. — Ezek után mit vár u lányoktól V — Mindent, amit reálisan el lehet képzelni. Azt a lányt keresem, aki nem akar rajtam túlságosan sokat változtatni, társ tud lenni, barát. Azt várom el tőle. hogy szeretni tudjon, de ésszel. Ilyennek akarom majd a feleségemet is. De amint mondtam is, most éppen keresőben vagyok. í másik lány Ö az, akit nehéz megérteni és akit nehéz elfogadni. Modern „lánymumus” is lehetne — vele riogatják engedetlen 16 éves lányukat az aggódó anyák, s öt sajnálják az okos bel- vár-csini kisvirágok. Lehet persze, hogy ő ezt nem veszi észre. Mintha kicsit magasabban járna, mint a világ, mintha életét egy romantikus leányregényben álmodná. — Kétszer voltam menyasszony. Most itt állok gyűrű nélkül négy és fél hónapos terhesen. Elköltöztem végre a szüleimtől, egy rokonomnál lakom albérletben. Jövő márciusban vagy áprilisban várom a kicsit. — Egyedül ? . — Nem, még reménykedem. Igaz az eljegyzésünk felbomlott, de úgy látom, még van reményem. Ügy érzem, minden a szüleim miatt van. Annak idején olyanhoz akartak férjhez kényszeríteni. akit nem szerettem igazán. Féltékeny volt, uralkodni szeretett volna ő is rnitam. Más városban járt főiskolára, minden nap írt levelet, de ezen felül még figyeltetett az öccsével is. Hát ez nem keleti, visszaadtam a gyűrűi. — A második vőlegény? — A strandon ismerkedtünk meg, Tapolcán. Tetszett a lezsersége, a viselkedése. a szövege. Egy idő ul.án úgy éreztem, ő az, akire eddig vártam, aki meghaladja nlinden eddigi elképzelésemet, számomra sokkal különb a többi embernél. Anyáméit persze nem bírták, és csak azért viselték el, mer,t egyetemre jár és diplomája lesz. — És most? — Most csalt úgy együtt járunk. Találkozgatunk, én még mindig ugyanúgy szeretem, mint annak idején. Megszülöm a gyereket, nagyon remélem, hogy fiú lesz és rá fog hasonlítani ... Udvardy József Minden lehetnék... A rádió gyerekeknek sugározza műsorát. Pályaválasztásról szól. Kicsit rosszkedvű vagyok. Nem tudom, miért. Meglehet, igen egyszerű a magyarázata. Bal lábbal keltem. A gyerekek csacsognak, tervezgetnek, s olyan hétköznapi modorban, mintha csak arról lenne szó, melyik filmre érdemes jegyet váltani. Ám hirtelen fel- villanyozódom. Az egyik magabiztos srác fején találja a szöget: — Én nem tudok választani. — Miért? — kérdezi a riporter. — Minden lehetnék és én minden szeretnék lenni. A szövegből kiderül, jó tanulóról van szó, mindenre kiterjedő érdeklődését tanulmányi előmenetelével is bizonyította, a kémiában ugyanúgy otthon érzi magát, mint a történelemben fpedig a mai történelemkönyveket nem könnyű megemészteni, hiszen hatodikban már a termelőerők és -eszközök fejlődéséről tanulnak). Igen. a választék bősége zavarba hozta legényünket. Életkora szerint keresztút- hoz érkezett, pontosabban egy kerek térre, melyből a szekér küllőjeként sugárzódnak szerte az utak. Mindegyikhez kedvet érez, valójában azonban csali egyen lehet elindulnia. A középiskola elvégzése után ugyan még van lehetősége a pályamódosításra, de az. volna az igazi, ha már a középiskolát úgy tudná megválasztani, hogy életpályája töretlenül ívelhetne a kitűzött cél felé. Az jut eszembe, mennyivel könnyebb a kevésbé jó tanulónak, annak, aki „minden nem lehet", de nem is akar minden lenni. A térből induló utakat táblák jelzik. Mindegyiket elolvassa. Az. egyiken ez áll: „Géplakatos”, s mert erre szánta el magát, könnyedén nekivág. A „szegény” jó tanuló i'orog-íorog, tétovázik, s mert jó tanuló, azzal is tisztában van, az. ,;igen” és „nem” szócskák kimondása igényli a legnagyobb megfontolást —. ha egyre igent mond. a beiskolázási mechanizmus menten beíratja a megkívánt iskolatípusba. Az. iskolák pedig értik a módját, hogy tanulóikból azt gyúrjanak, amire az intézmény rendeltetett. Az. ilyen gyereket legcélszerűbb gimnáziumba adni, lehetőleg nem szakos osztályba, nehogy elveszítse rokonszenves nyitottságát, minden utáni vágyát. Az. ipari fejlődés konkrét feladatok elvégzésére alkalmas szakembereket kíván — a tudományos- lechnikai forradalom kutatószenvedéllyel áldott tudósokat, magyarán: feltalálókat, találékony szellemeket. A sikerrel megválasztott iskolatípus ezek számát gyarapíthatja. Foví!* osztálytársam jár ' 1" az eszemben. A tízéves érettségi találkozón futottunk össze. Általános megrökönyödést okozott, amikor elmondta élete sorját: a rosszul megválasztott felsőfokú tanintézetet félbehagyta, elvégzett egy tanfolyamot, s most szakmunkás. Osztályunk szerencsésnek mondható —, ha szerencse az, hogy valaki diplomásként keresi kenyerét —■ mindegyikőnk egyetemet vagy főiskolát végzett. Ö volt az. egyetlen kitűnően érettségizettünk ... • Érdemes lenne figyelemmel kísérni a riportbeli srác sorsát is: a pályák, a továbbtanulás gazdag lehetőségeivel tudott-e élni. Égy tehetséges emberke to. vábbi sorsán lemérhető volna a .családi befolyásolás jó és rossz dolgai csakúgy, mint iskoláink tehetséggondozó tevékenysége. Végül is a hétköznapi apró munkákon áll vagy hullik — a tehetség önmentő akaratosságán túl — mit tud megvalósítani álmaiból. Ha felnőtt szájából hallanánk: „minden lehetnék”, alighanem önhittnek. beképzeltnek, nagyképűnek minősítenénk. Egy tizennégy éves gyerek esetében ilyesmi eszünkbe se jut. Valójában kifejezi korát, a szabadság vele együttnőtt választási lehetőségeit. Magam is voltam tizennégy éves harmincegyné- hány esztendeje. A nyolc elemi sikeres elvégzéséről szóló bizonyítványt elraktuk a komódba, a ruhák alá. Bevégeztetett. Csináltam, amibe belenőttem: jószágot tereltem, kapáltam, próbálkoztam a kaszával. Pályámat sorsom jelölte ki, mint tíz- meg százezernyi kenyeres társamnak. Nem adták egymásnak a kilincset szakmára, értelmiségi pályára invitálok. Sokat töröm rajta a fejem, mit értsünk a „gyorsuló idő társadalmán?”. Talán ezt, vagy ezt is: Amikor apám a gyermekkoráról mesélt, teljesen otthon voltam az. ő sorsában. Bár emberöl tönyi messzi- ség választotta el az. övétől az enyémet, minden ismerős volt számomra — nyitott könyvként olvashattam belőle. Az áldott, mindennapi kenyér meséi nekem is meséim voltak. Tudtam. miért nem szabad szegett végével az ajtó felé fordítani a kenyeret az asztalon — elmegy a háztól. Vele csakúgy lehúzatták a csizmát, megtérve az iskolából. mint velem, és én is kilógtam mez.ítláb, hogy a kert magoséról leszánkóz- zak a magam alá kapott vaslanáttal. És nemcsak őt, engem is „megkentek” a sodróiéval, ha két étkezés között rágómozgást végzett az állkapcsom — „ez a kölyök már megint megdézs- málta a kenyeret” ... És a harmadik generáció. az én gyerekeim számára az én gyerekkorom „érthetetlen események tör. ténelemkönyve”. S nemcsak én, az ötven felé haladók — egykori sorsom részesei — mind ugyanezt tapasztalják. Valóban egy világ választ el minket gyermekeinktől. Már elfelejtettem, szerettem volna-e továbbtanulni. Valószínűleg nem. Munkás hétköznapok vártak rám — elrendeltetett pályám, melyen zokszó nélkül elindultam. Most is hallom a srác kedvesen magabiztos hangját: „Minden lehetnék és én minden szeretnék lenni”., üfiv legyen, ^ minden, de azért be ne válassz, nehogy úgy járj, mint osztályom egyetlen eminens tanulója. Rosszul választotta meg a pályát — én a pályamódosításra már nem futotta erejéből. Persze, hozzá kell gyorsan tennem, cseppet sem látszott csalódottnak. Jó közérzetéi, kiegyensúlyozott munkásember benyomását tette ránk. Gulyás Mihály Fejlődő fa líra Be Járjuk a megye falvaik s olykor elcsodálkozunk. Egy éve sincs, hogy valahol láttunk egy régi, igazi nádfedeles házikót, s most nyoma sincs. Helyébe sátortetős, díszes lierí- tésü új épületei húztak fel. De nemcsak egy-egy ismert, öreg ház tűnik el szinte a szemünk láttára, hanem egész. házsorok, amelyek helyébe újak épülnek. Modern, összkomfortos lakások. Valamennyiük a mezőgazdaságban dolgozó. a vidéken élő emberek életformájának változását az életszínvonal emelkedését, a megváltozott anyagi körülményeket példázza. A helyi vezetők mindenütt örömmel számolnak be a fejlődésről, a napról napra változó falvak alakulásáról, terveiről. Zádoríalva, Alsoszuha, S/jihaíö Kovács Beta vb-titkár- nak legalább negyedórára van szüksége ahhoz, hogy az elmúlt esztendők új létesítményeit, frissen épült lakásait össze tudja gyűjteni. A három csatolt községben ugyanis annyi minden változott egy év alatt. — Zádorfalva, a 700 lakosú község új ABC-áru- házat kapott, amelyet a putnoki FMSZ üzemeltet — kezdi a felsorolást. — Pedagógus ikerlakást is építettünk. Érdekesen ala- .kult a magánépítkezések száma nálunk, és a társközségekben is. Az év elején befejezték a megkezdeti. új házakat, talán ötöt összesen, s az év közben már csak a régiek felújításával foglalkoztak. Az 1976-os esztendőben sem terveznek új építkezéseket. Ebben az évben viszont tanácsadót építünk az orvosi rendelő mellé, és megpróbálunk valamit javítani az úthálózatunkon is, mert nagyon sok a földút. Száz- százötvenezer forintos költséggel befejezzük a tűzoltó szertár felújítását, a buszváróterem építését és a KISZ-klub kialakítását is. De ha az utóbbi évek eredményeiről szólunk. meg kell említeni, az öt évvel ezelőtt épült iskolát is. Az orvosi rendelőnket egy régi épületből úiítottok fel, s három évvel ezelőtt épült a tanácsháza. A vb-tit,kárral végigjárjuk a községet. Büszkén mutatja a néhány év alatt megváltozott falvakat. Itt is. ott is frissen épült, vagy felújított házak sorakoznak. — Pedig nagyon félünk attól, hogy a' két csatolt község apránként elnépte- ■ lenedik. A lakosság eljár az iparba dolgozni, s — ez természetes folyamat — a munkahelyéhez közel keres lakás-lehetőséget. Énnek tudható be, hogy kevesen fognak bele új építkezésekbe — mondja búcs’’-"iul Kovács Béla. kelenicrGömörszőlos — Én még alig tudok valamit — szabadkozik Balajti Józsefné, a két község vb-titliára. — Alig egy éve kerültem ide, de egyet mondhatok. Ilyen szépen kiépült falut régen láttam, mint Keleméi-. — Aztán ahogy számba vesszük a falut járva az új, vagy a közelmúltban épült házakat, lassan összeáll a kép: — Látja, ez a lakótelep is az utóbbi néhány évben „nőtt ki a földből”. Több mint 30 nagyon szép ház áll itt rendezett kis utcákban. És ahogy haladunk az 1975-ben épített, több mint másfél kilométer hosszú járdán, itt is, ott is mutat valamit a ■ titkárasszony. Az új autóbusz várót, a tűzoltószertárt, a felújított, por- talanitolt bekötőutakat, s a tavaly áprilistól üzemelő 150 helyi lakosnak munkát adó villamoskefe gyárai, meg a könyvtárt. — De mondjunk valamit Gömörszőlősről is búcsúzóul. Mert szépen változik ez a 200 lakosú kis község is. Megkezdődött a járdaépítés, s egymás után húzzák fel az új házak falait. Az iskolából szép kis klubot alakítottak ki. st ennek a kerítését is megcsinálták. Parkosítottak. körülbelül 40 000 forintos költséggel. Douialiáza, Kissikátor Dulezsal Vilnius tanácselnökkel és Papp Arzén vb-titkárral egy hatalmas labló elölt állunk. Erről mutogatják az. új létesítményeket. s mesélik a falu fejlődésének történetéi: — Az utóbbi 10—15 évben teljesen átalakult a két község képe. Annyi minden épült, hogy szinte hinni sem tudjuk. És az új lakások... A főutcákra rá sem lehet ismerni. Még emeletes házak is vannak. Kultúrház. posta. orvosi rendelő éoült. tűzoltószer- tár. új iskola . . Tíz évvel ezelőtt més minden tele földút volt. most viszont már azzal is törődnünk kell. hogy az eltört lapokat kicseréljük. Ebben az évben tovább folynak az építkezések. Eddig 20 parcellát igényeltek Domahá. zón és 15-öt Kissikátoron. V. I.
