Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
333 süs ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976. január 18., vasárnap Helyzetkép, vita, feladatok Feladataink nem A Vili. magyar játékfilm- szemle, mint előzőleg már számot adtunk róla, sokféle programot kínált és mind a vetített filmek adta összképből, mind az ankétok és közönségtalálkozók tapasztalataiból sokféle tanulság vonható le, markáns vonásokkal rajzolódik jel a helyzetkép és felvázolódnak a legfőbb feladatok is. Már a korábbi szemléken történtek kezdeményezések arra, hogy a filmalkotók és filmforgalmazók közösen vitassák meg teendőiket, de ezen a szemlén e kezdeményezések nyomán már igen termékeny együttműködés jelentkezett, amely hihetőleg a jövőbeni együttgondolkodást is segíti. Részt vettek ugyanis igen nagy számban nemcsak a MOKÉP, hanem a megyei moziüzemi vállalatok vezetői is, s nemcsak jelen voltak, hanem tevékeny részesei is lettek a szemlének. 9 . Az öt ankétből most figyelmen kívül kell hagynunk Szabó István igen értékes előadását a színészek foglalkoztatásáról. A megmaradt négy pedig két témára oszlik. A film és a közönség kapcsolatát vitató dr. Szecs- kó Tamás és dr. Gombár József vezette polémiákra, valamint a filmalkotásokat elemző két tanácskozásra, a Pándi András és a Rényi Péter vitaindító előadásával tartott gondolatcserékre. Az előbbi kettő a már kész alkotás és a közönség egyrnás- hoz közelítésével foglalkozott, az utóbbi kettő, amelyek közül a Rényi Péteré a magyar filmművészet szinte minden jelenkori problémáját érintette, magukat az alkotásokat tette mérlegre. Bár semmiképpen sem hanyagolható el. s majd részünkről is külön foglalkozást kíván a közönség és a film kapcsolata, a magyar filmművészet helyzetének mérlegelésénél elsődlegesen az alkotó munkát kell számba venni, nem feledkezve meg az ál kot ás i folyamat folytatásáról, a közönség és a mű viszonyáról 9' A tanácskozások során- igen sokszor került szóba filmművészetünk mai helyzetének összevetése a hatvanas évek második felének viszonyaival, az akkori eredményekkel, amelyeket most egy rövid évtized távlatából csúcsként emlegetnek sokan. Több felszólalásból, Rényi Péter előadásából is kitűnt, hogy ez az összehasonlítás nem helytálló és nem egészséges. Az életben nem mindig csak csúcsok és győzelmek vannak. ITa egymás mellé állítjuk a hatvanas évek második felének magyar filmjeit és napjaink, közelebbről az 1975-ös év filmalkotásait, külön kommentár nélkül adódik a rvjegállapítás és egyben feladat': .új tere7. pen új csata van, új ellenféllel állunk szemben, új harcmodor szükséges. Például a tematikai arányok 1975. magyar filmjeinél nem rosz- szak, hiszen tíz foglalkozott közülük napjaink életével, és hat a közelmúlttal. Tematikai megközelítésben jó lenne így az 1975. év. Nem helytálló egészében az a vád. hogy a rendezők elfordulnak a nézőktől, hiszen a filmek többségét nagyon is hagyományos ábrázolásmód jellemzi. Bár volt a vitában olyan felszólalás is, amely szerint vannak rendezők, akik csak önmagukat akarják kifejezni és semmi mást. De visszatérve erre a sokat emlegetett összevetésre, nem szükségtelen megjegyezni, hogy sokan idealizálják a hatvanas éveket, holott más társadalmi körülmények között születtek a filmek, sok esetben más volt a funkciójuk. Napjainkban már túl kell haladni az akkori látásmódot és le kell küzdeni az akkori eredményeket. Akkor a hatalom, az erőszak és a demokrácia volt a központi témakör, amit legkövelkezekisebbek, mint a lesebben Jancsú Miklós és Hernádi Gyula filmjei valósítottak meg, fogalmaztak művészetté. (De már az ő legutolsó filmjük, a Szerelmem, Elektra is jelzi, hogy a hatalomba is bele lehet merevedni). Már abban ‘a korban is a hatalom demokratizálásának követelése sokhelyütt egybemosódott a hatalom felszámolásának lehetőségével, egészében a hatvanas évek központi fitmté- mája a szocializmus demokratizálása volt. A hetvenes években azonban már jelentős társadalmi változások jöttek, részben a gazdaság- irányításban, megváltoztak a termelőszövetkezeti szervezetek, nőtt a szakszervezetek szerepe, minden területen szélesebb körű lett a társadalmasítás stb. Amikor jelentős társadalmi változások vannak, ugyanakkor jelentkeznek nosztalgikus emlékek a korábbi „osztályharcosabb” életre, s ezzel párhuzamosan felüti a fejét az egoizmus, a kispolgáriság, nyugatimádat és több más káros és kóros jelenség. Pedig a demokratizálás, a szocialista demokrácia útján haladtunk tovább, csak nem az a Kánaán vart ránk az úton, amit hittünk. S emiatt egyes alkotók, akik korábban sürgették a társadalmi változásokat, lemondtak a közbeszólásról, a harcról, félrehúzódtak perifériális témákra," Ez a hatvanas évekre való visszakacsintás szemléletbeli és kifejezésben hibákat eredményez. A régi parabolák körüli rítusokat nem lehet feltámasztani, azok túlhaladottak, /g észre kell vennünk valamennyiünknek, filmalkotóknak, kritikusoknak, nézőknek, hogy sokkal nagyobb már a demokrácia nyújtotta, játéktér, mint amilyenen a film napjainkban részt vesz. Nem szabad azonosítani a magam álláspontjának kinyilvánítási lehetőségét, ez álláspont okvetlen elfogadtatásának szükségességével. Ma a gyakorló demokrácia problémáival van dolgunk, „a demokrácia működése” áll a közérdeklődés előterében. Sajnos ez a demokrácia működése nem eléggé ismeretes a filmművészek egy része előtt, és a társadalmi változások mögött személyi ügyeket sejtenek, a kulisszák mögé kacsingatnak. Példaként került szóba néhány olyan téma, amely mellett filmművészetünk elmegy. Ilyen például egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemnövekedése. Vagy a nagyüzemi és középüzemi munkásság lehetőségeinek különbözősége. Társadalmunk dinamikus mozgásban van, az igények növekednek, a lehetőségek is, ha nem is annyira. Ezek az élethelyzetek izgatják az embereket, s ezek konfliktushelyzetek. A partikuláris érdekeknek viszont mindenképpen a közérdek mögé kell szorulniuk. 9 Napjaink egyik izgalmas témája a nemzedékváltás. Az hatvanas években a nemzedék, amelyik a felszabaduláskor lépett csatasorba, kiöregszik. Természetesen izgalmas hát, kik lépnek e nemzedék nyomába. Nem minden e témához tar- , tozó filmben érződik az iz- j galmas aktualitás. Inkább az életstílus, modor, közéleti habitus bemutatására, redukálódik minden. A felszabadulás után stafétát váltó nemzedék is nehezen adja át a botot, ami egyénileg érthető, de konzerváló hatású, tovább élnek bennük emlékek, indulatok, szorongd- , sok, ugyanakkor a tapasztalatok is. S mert e nemzedék ! múltja a fiataloknak már csak történelem, adódik egy konfliktushelyzet, amelyben nem okvetlenül áll szemben egymással két generáció, de a váltás hogyanja nem érdektelen. Elhangzott a vitában, hogy a hatvanas években is csak a közönség egy közéletibb töltésű rétege érezte szükségesnek a centrális témákkal való foglalkozást, de ma ennek a közönségrétegnek nagy j része sem rezonál úgy a köz- 1 életre, mint korábban. S mert az emberek nagy része bizonyos depolitizálási sodrásba került, azt a szélesebb demokráciát és cselekvési teret, amelyet a filmek sokszor hirdetnek, nem fogadja '■ el, s ezért nem jut hozzá közel a film sem. A depoli- tizáltsággal velejár, hogy a magyar társadalom egyes rétegei napjainkban visszaidézik az elmúlt fél évszázad magatartásformáit, a különféle gentroid, kispolgári, nagypolgári, sógor-koma és egyéb allűröket, s ezek mind magatartási ütközések, konfliktusforrások napjainkban. 9 Az 1975-ös filmek mérlege azt mutatja, hogy bár magas a napjainkat ábrázoló művek hányada, a téma megközelítésének módja és művészi átfogalmazása sok esetben a korábbi időszakok, a hatvanas évek második fele‘ törekvéseinek követését, vagy még korábbi törekvéseket tükrözi. Természetesen szó esett néhány, más témakört érintő filmről is, és az e témák feldolgozásának hiányosságairól, de most elsődlegesen napjaink gondjainak filmbeli jelentkezéseiről szólunk. A hatvanas évek közéletisé- ge „provokálta” a gondolkodást. Az azóta elért eredményeink hozta jólét sok esetben mintha takarná életünk bizonyos konfliktusait. A filmalkotóknak pedig ki kel! venniük jobban részüket a mából, nehéz fákba is belevághatják fejszéjüket, a dialektikus mozgást kelt megragadniuk. Mert mai feladataink nem kisebbek cs nem érdektelenebbek, mint a tíz év előttiek voltak és az a lényeg, milyennek látjuk, milyennek tudjuk láttatni ezt a társadalmi mozgást", s az abban feszülő drámát. Ahogy nekihasalt a füzetnek, már-már görcsösen markolva az annyiszor megsimo- gatolt tollat, s rettentő igyekezetében „kibigyesztelte” nyelve hegyét is, megszűnt számára a világ. Csak akkor jajdult fel keservesen, s görbítette sírásra a száját, amikor a golyóstoll hegye átszállította a papírt. Később megtanulta könnyedén fogni a tollat, gyengéden alátámasztani kézfejével, hogy szép gyöngybetűkkel sorjázza tele a füzetet. S ahogy csöpp kezével gondosan rajzolta egymás után a betűket, hát azon sírni lehetett az örömtől .,. * A fiatalember segítségkérőin nézett körbe. Tekintete egy felesleges toll után kapott. Az idősebb asszony sötét hajába már fehér szálak vegyülnek — alig észrevehetően bólintott. S azután gondosan széthajtotta a .gondosan összecsomagolt .'szatyor tartalmát, s elővette11 a világoskék tollat. S mintha kidolgozott ujjaival végigsimította volna. — Jó lesz? — mondta, mint inkább kérdezte. S a másik, aki majd fia lehetett volna talán, rábólintott. Az asszony nem is szólt többet, visszafordult a tábla felé, nézte a számoszlopot. Nyolc meg kettő, az annyi mint... Tíz meg négy, az annyi mint... Tizenhatból négyet, az annyi mint... " Számtanpéldák — alapfokon. 1 * A • gyeink boldog volt es ujjongott. És dicsekedett fűti ek-fának, megállított ismerőst és ismeretlent az utcán, s elmondta a mindennél fontosabbat, a mindennél nagyszerűbbet, hogy megtanult ám olvasni, de meg bizony, s a tanító néni-akkora piros pontot írt a füzetébe, mint senki másnak. És számolni is tud, összeadni meg kivonni, s most már igazán nagy, komoly iskolás. Láthatja, aki nem vak. * A ké-pes la-pon a Par-la- men-tet lát-ni. A képeslapon a Parlamentet látni—ismétli kerek mondattá az asszony az előző szótagokat. S ahogy dícsérően bólint a tanárnő — fiatalabbnak nézem, mint az asszonyt — megkönnyebbe- dett mosoly jelenik meg szá■ : uj A Kossuth Könyvkiadó legutóbb megjelent kiadványai közül politikai jelentőségével is kiemelkedik Marx és Engels Válogatott Műveinek három kötete, amely a korábbi válogatásnál jóval bőyebb s egyebek közt a két nagy teoretikus levelezéséből is bőségesebb válogatást ad. Üttörő jelentőségű Borsi Emil munkája, Az európai népi demokratikus forradalmak; a könyv sorra veszi az európai szocialista országok fel- szabadulásának történelmi és politikai körülményeit s ismerteti , eddigi fejlődésüket. Korunk nemzeti felszabadító mozgalmai címmel látott napvilágot; Karen Ny. Brutyenc filozófiai-történeti munkája. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közt találjuk Mak- szim Gorkij elbeszéléseinek kötetét; ez Az áruló és a Malva című müveket tartalmazza. A Napjaink költészete sorozatban került a könyvesboltokba Jevgenyij Vinokua könyv tőle hajol. Pi-pa, pipa, pi-pá-ja, pipája ... S a másik oldalon, egy vékony arcú, sötét bőrű férfi érthetően mondja a mondatot, az értelmezőt; János bácsi megtörni a pipáját. Az előbb is szorgoskodott, amikor a Parlamentet olvasták. A Parlament az Budapesten van, olt tanácskoznak a képviselők. Egy fiatalabb nő megjegyezte, hogy sohase látta, mert sohasem járt még Budapesten. * Az asszony kisebbik fia Budapesten tanul. Felvonószerelőnek készül. Most elsős. A nagyobbik tavaly érettségizett. * — Csak hatvan fillérrel kevesebb az órabére, mintáz enyém. Húsz év után. A betonelemgyárban nyűt- te az éveket. Kemény munkát végzett, becsülték érte. Sokszor olyan beosztást kapott, ahol írnia, számolnia kellett. Megtanulta, ami fejből megtanulható és elvégezte a rábízott munkát. Csak néhányan tudták róla — azok is hitetlenkedtek — hogy nincs iskolája. Hat gyerek között volt a legnagyobb lány. Tizenegy éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Rászakadt minden gond, minden munka a család körül. S addig? Hármuknak, négyüknek jutott egy pár cipő télen. S a mindenkori nagylányra szükség volt otthon. * A gyerekek szépen tanultak. Néha leült melléjük, noszogatta őket. Dorgált egy- egy rosszabb jegyért. Nem is tudták sokáig, hogy írástudatlan az anyjuk. Később a gyerekek noszogatták; „igazán, tanuljon meg már írni meg olvasni”. Erre ö maga is sokszor gondolt. Talán azért is lesle, hogy formázzák a betűket a fiúk, s hogy igyekszik a legkisebb, a lány, osztályról osztályra. Néhány betűt már felismert, s örült neki. — Így hát könnyebb is volt nekem, mert emlékeztem a gyerekekre. Annyit ültem mellettük, a füzet mellett ... * Egyszer nagyon fáradt volt és rosszkedvű. Akkor is éjszakai műszak után tilt be a tanfolyamra, miköben már egyszer hazaszaladt, hogy kékség. Platon Pardau regénye a Reggeli órák. Most jelentette meg a kiadó Jósé Euslasio Rivera nagyszabású realista regényét, amely Örvény címmel látott napvilágot. Vaszil Sztelanik elbeszéléseinek kötete a Régidők; a kötet anyagát Kárig Sára válogatta. (A könyv az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jeleni meg.) A klasszikus angol költő, Byron válogatott művei kétkötetes kiadásban kerülnek az olvasóhoz. A kötetek verseket, szatírákat, elbeszélő költeményeket. drámákat közölnek, .valamint a Don Juan című verses regényt. Chilei elbeszélések antológiája A Fla- njingó; a kitűnő válogatás Benyhe Janus érdeme. A magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretébon jelent meg — a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozásban — Emile Zola egyik leghíresebb regénye. A patkány- foeó. megetesse az aprójószágot; iskolába indítsa a gyerekeket. — A vizsga után abbahagyom — mondta. A fiúk tiltakoztak. Szó sem lehet róla. — I-Ia belekezd tél, nem hagyhatod abba. Az annyi, mintha semmit seni csináltál volna. A két osztály nem iskola. Belátta, igazuk van a gyerekeknek. S a férje — olyankor, amikor iskolában van —, kitakarítja a lakást. Valamivel könnyebb a munkája. S ha napközben vagy este leül az asztalhoz, elcsendesednek körülötte. A tanárnő azt mondta róla: nagyon szorgalmas. Egyike a legszorgalmasabbaknak. * A betonelemgyárban — amikor aláírták a papírját — biztatták; menjen csak, /tanuljon, haladjon előre. S most már azl sem bánja, hogy mindenki tudja a környezetében, hogy most tanulja a betűvetést. Most mái’ könnyebb elviselni. Mert amíg csak tervezte, hogy majd egyszer, egyszer elkezdi az iskolát, addig restelUe. Pedig hát többször akarta. Dehát ltí évesen már munkába állt, azután férjhez ment és gyereket szült, a gyerekek cseperedtek, iskoláskorba nőttek, s mindig volt rájuk munka. Házal is ép/tetlek, három évbe került) kemény munkába, mert rá jutott • a kőmíves munka. Még régen, azt tanulta mes— Negyvenkét éves váf- gyok. Öregségemre fogtam az iskolához. De talán még most sem késő ... nem késő ... * Az összeadás és a kivonás .példák példás rendben sorakoznak egymás alatt a kockás papírlapon. — A gyerekek mindig megnézik a füzetemet — visszhangzik bennem szava. — Megdicsérnek és én örülök neki. S ahogy töléhajlik a füzetnek, s egymás után írja az eredményt, csöpp kis mosoly búvik Vneg szája sarkában. Kardos Lászlóné, a negyvenkét éves betonelemgyárí dolgozó mindenesetre már megtanulta: sohasem késői És megizlelte a betű örömét. S talán egy kicsit újra felfedezi maga körül a világot is. Mert most már csak rajta múlik. A Gondolat Könyvkiadó is több jelentős kiadvánnyal jelentkezett. A Napóleonról szóló könyvek már szinte áttekinthetetlen tömege egy kitűnő monográfiával gazdagodott, szerzője Georges Le- febvre. Megjelent Franz Fiili- mann regénye, A Nibelun- gok, amely tulajdonképpen az ősi germán eposz prózái feldolgozása, kiváló irodalmi színvonalon. A művészet története, Ernst Gombrieh igényes munkája ez alkalommal már 2. kiadásban jelent meg- Két új kötettel gazdagodott a Gondolat zsebkönyvek népszerű, sorozata: a Helmut Lindneré Atomenergia, a Horst Rasllé A Föld naplójából címmel látott napvilágot. A nemrég indult Szemtől szemben sorozat legújabb i kötete a kiváló lengyel film- ! rendezőt, Andrzej Wájdát , mutatja be érdekesen, sokol- j daíúan; a monográfia szer- zője Bikácsy^Gergely. A tér- mésze!kedvelőknek szerei j nagy örömet Tildy Zoltán lo- j tóalbuma, a Pro natura. Zen- I tai János válogatott cikkeit j és tanulmányait tartalmazza 1 A rádió műhelyéből. Benedek Miklós Sohasem késő villanás az egesz s ismét ja szögletében. Kiegyenesíti a derekát — talán csak egy könyvek rov verseskötete, a Tilalmas Cs utó rás A n n a inári a
