Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. dec. 11., csütörtök (Folytatás az 7. oldalról.) munkájának színvonalát és erősíteni hatáskörét, vala­mint erős, demokratikus kö­zösséggé fejleszteni a bizalmi- tanácskozást. A szakszerve­zeti csoport irányításában azonban az is fontos, hogy a bizalmi megfelelő hatás­körrel, jogkörrel rendelkez­zen, és szükségesnek látszik, hogy a kialakulóban levő gyakorlat szerint a meggyő­ző és nevelő munkán túl meghatározott kérdésekben egyetértési joggal rendelkez­zen. A bizalmitanácskozás fe­lelősségteljes munkája az a másik csomópont, ami a szakszervezeti mozgalom de­mokratizmusát gazdagabbá, eredményesebbé teheti. Erős, kezdeményező, demokratikus közösségé kell fejleszteni a bizalmitanácskozást, hogy minden lényeges kérdést sokoldalúan megvitasson, és állást foglaljon. Az új szer­vezeti forrna, a bizalmites­tület létrehozása nem vala­mi csodaszer, de minden­képpen olyan lehetőség, ami­nek következetes kihaszná­lása hozzájárul a szakszer­vezeti demokrácia kiszélesí­téséhez. A továbbiakban Gál László arról beszélt, hogy a szak- szervezeti mozgalom akkor felel meg az eddigieknél is jobban a tagság igényeinek, a társadalom elvárásainak, ha a demokratizmus fejlesz­tésével egyidejűleg a cent­ralizmus erősítését is szor­galmazza. Gál László részletesen tag­lalta a szakszervezeti vezető testületek irányító munkáját, ami az utóbbi években min­den szinten fejlődött. A szakszervezetek jelentős számban vontak be külön­böző funkciókba munkáso­kat, fiatalokat, nőket, gon­doskodtak oktatásukról, to­vábbképzésükről. A lehetősé­geket azonban még koránt­sem merítették ki, .sokkal bátrabban, következeteseb­ben kell — ily módon is — erősíteni a munkásosztály vezető szerepét, segíteni a vezetők utánpótlását, hogy mind hatékonyabban jusson kifejezésre: a szakszerveze­tek a kommunizmus iskolái. Felépült” egymillió lakás Gyöngyösi" István, az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a lakásépítésben és a nagyberuházások megvalósí­tásában elért eredmények­ről, gondokról beszélt. Utalt arra, hogy felépült a 15 éves programban meghatározott egymillió lakás, s ennek va­lóságos eredményét, a dolgo­zók életét befolyásoló hatását a számok ki sem tudják fe­jezni. Sok munka van e szá­mok mögött. Az V. ötéves tervben elő­irányzott 150—160 ezer álla­mi lakás fölépülésében már nem a kivitelezői kapacitás, hanem a lakásköltségek ala­kulása lesz a kulcskérdés. Az állami pénzeszközök adottak. Előbbre léptünk a Dr. Voksán József, a Pe­dagógusok Szakszervezetének főtitkára kifejtette: a tartal­mában korszerűsített közne­velési rendszer egyre közvet­lenebb feltétele a politikai, gazdasági és kulturális előre­haladásnak. Az oktatásügy támogatása elsőrendű társadalmi érdek. Ez kifejeződik a negyedik ötéves tervidőszak eredmé­nyeiben is. Az általános is­kolai tantermek száma 223- mal bővül. Az alsó tagozatos gyerekek közül 100-ból 39 napközibe jár, a középisko­lások csaknem egynegyedét kollégiumban helyezték el. Az óvodai ellátottság is ja­vult. A fejlesztést jelentős társadalmi hozzájárulás tet­te lehetővé. többet, nem lehet elkölteni, ha drágábban építenek, ak­kor 'csökkenteni kell a laká­sok számát. Eszerint a lakás- építési költségnek a terve­zetten felüli minden 1' száza­lékos növekedése 1500—1600 új otthonnal csökkentené az állami lakások számát, ami főként a fővárost és a nagy­városokat sújtaná. Ez az új helyzet megköveteli, hogy a beruházók, a tervezők és a kivitelezők szigorúan tegye­nek eleget az előírásoknak és gondosan hangolják össze munkájukat. Gyöngyösi István hangsú­lyozta, hogy fontos népgazda­sági érdek a nagyberuházások határidőre történő átadása. felnőttoktatásban Beszámolt arról, hogy si­került előbbre lépni a fel­nőttoktatásban. A szakmun­kások továbbképzési rendsze­rének bevezetésével, az okta­tás korszerűsítésével meg­újult az iskolarendszerű fel­nőttoktatás, amelyet a Peda­gógus Szakszervezet három évtizede lankadatlanul támo­gat. A pedagógusok életéről szólva rámutatott: ahhoz, hogy a pedagógusok megfele­lően láthassák el feladatai­kat, magasabbra kel] emelni e hivatás társadalmi rangját, fokozni kell a nevelői munka erkölcsi elismerését és tovább kell javítani az oktatásügyi dolgozók élet- és munkakö­rülményeit. Dajka, Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetén ek főtitkára megállapította, hogy az üzemi demokrácia formái változatosak, sokszínűek, tar­talmában pedig mind gazda­gabban érvényesülnek a szo­cialista vonások. A dolgozók, a munkások, a gyakorlatban naponta bi­zonyítják, hogy részt akarnak venni a gazdasági irányítás­ban mindenütt, ahol igénylik tőlük. Ezt az aktivitást kell jobban felhasználni a gazdál­kodás és az üzemi demokrá­cia fejlesztésében. Ebédszünet után Besenyei Miklósnak, a Postás Szakszer­vezet főtitkárának elnökleté­vel folytatódott a tanácsko­zás. Virizlay Gyula, a SZOT titkára emelkedett szólásra. A szakszervezetek nevelő munkájának eredményeit és feladatait elemezve^kifejtette, hogy az ilyenirányú tevé­kenység eredménye mindig a dolgozók gondolkodásában, magatartásában, legfőképpen pedig tetteikben tükröződik. Ezután arról beszélt, hogy a nevelő munka valamennyi lehetőségét korántsem hasz­nálták ki, legfőképpen azért, mert még mindig gyakran különválik egymástól a szak- szervezetek termelést segítő és érdekvédelmi, valamint nevelő munkája; ezt a szak- szervezeti munka minősége, tartalmi színvonala sínyli meg. A nevelő munkát a kö­vetkező években a .joggal el­várt színvonalra kell emelni. Ezután az elnök a tanács­kozás elé terjesztette a kongresszus állásfoglalásának javaslatát a portugál és a spanyol dolgozókkal való szolidaritásról, amit a kül­döttek egyhangúlag elfogad­tak. A szakszervezeti kongresz- szus ma folytatja munkáját. ii'iileüfíie! mim a portugál iolgozitak A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa testvéri üdvözletét küldi a társadalmi haladásért, a demokratikus vívmányok megszilárdításáért küzdő portugál dolgozóknak, a demokratikus erőknek. A magyar szervezett dolgozók el­ismeréssel tekintenek arra a következetes harcra, amelyet az Intersindicalban tömörülő szakszervezetek, szervezett dol­gozók folytatnak az április 25-i fordulat továbbfejlesztésének biztosításáért, a demokratikus erők egységének megszilár­dításáért. A kongresszus résztvevőit aggodalommal töltik el a Por­tugália haladó erői és az Intersindical elleni támadások, a jobboldali csoportok előretörése, amelyek súlyosan veszélyez­tetik a portugál nép demokratikus vívmányait. A magyar szakszervezetek ismételten testvéri szolidaritásukról biztosít­ják Portugália demokratikus, haladó erőit, az Intersindical­ban tömörült szervezett dolgozókat a.z imperialista nyomás, a fasiszta, erők törekvései ellen, a demokratikus átalakulásért vívott küzdelmes harcukban. Meggyőződésünk, hogy portugál munkástestvéreinknek a demokratikus vívmányok megvédésért és megszilárdításáért, a dolgozók egységéért és életkörülményeik javításáért foly­tatott következtés, igazságos harcát a haladásért küzdő erők összefogása eredményeként végül is siker koronázza. TáBBplásüikró! kiztosítíok spániel menkásiestvéreinket A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa testvéri szo­lidaritásáról biztosítja Spanyolországnak a demokráciáért és haladásért küzdő erőit, dolgozóit, szakszervezeti aktivistáit. Mélységes felháborodással látjuk, hogy a reakció Spanyol- országban mindent elkövet a Franco-rezsim átmentésére, s a nemzetközi tiltakozás ellenére, az emberi szabadságjogo­kat semmibevéve, továbbra is üldözi a. demokrácia, a hala­dás híveit és elutasítja a spanyol nép és dolgozók jogos kö­veteléseit. A világ haladó közvéleményéhez csatlakozva kö­veteljük a demokratikus és szakszervezeti jogok biztosítását, a bebörtönzött politikai foglyok, szakszervezeti aktivisták azonnali szabadon bocsátását. Elismeréssel tekintünk azokra az eredményekre, amelyeket a spanyol dolgozók és haladó szervezeteik a fasizmus ellen, a szakszervezeti jogokért, életkörülményeik megjavításáért, a dolgozók egységének erősítéséért folytatott harcban elér­tek. Meggyőződésünk, hogy áldozatos harcukkal, a haladó erőkkel szoros szövetségben elérik céljukat. A magyar szervezett dolgozók nevében további támogatá­sunkról biztosíthatjuk spanyol munkástestvéreinket, a sokat szenvedett spanyol dolgozó népet a demokratikus Spanyol- országért folytatott harcukban. Tanácskozik a szakszervezeti kongresszus. Illést tartott i íevegitiszlaság-véÉlii bizottság Szerdán ülést tartott a Borsod megyei Területi Le­vegőtisztaság-védelmi Bizott­ság. Első napirendi pontként dr. Takács Sándor, igazgató főorvos diaképekkel illuszt­rált. előadása hangzott el az irnisszió mérőhálózat fejlő­déséről és a múlt évi mérési eredményekről. Az izgalmas előadásból, valamint az azt követő, ugyancsak érdekes vitából ki­derült, hogy a műszerek a levegő tisztaságának tekinte­tében továbbra is sok tenni­való szükségességét regiszt­rálják. Ami például az üle­pedő por mennyiségét illle- ti: általában Özdon a legna­gyobbak, azaz a legrosszab­bak a mutatók. Különösen rossz a helyzet a nyári hóna­pok idején. Néha Miskolc, vagy Leninváros térsége ke­rül az első helyre; de csak a csökkenő tendenciák alkal­mával és akkor sem hosszú időre. A legtöbb kéndioxidot Sajószentpéteren és Kazinc­barcika térségében mérték. Kazincbarcikán, a városban szinte semmi sincs ebből a szennyezőanyagból. A legfri- sebb mérések viszont Özdon mutattak ki magas kéndioxid tartalmat. Ennek az okát egyelőre még nem tudják, mivel, — mint az ülésen el­hangzott — az ózdi kohászat­ban sem a szén-, sem az olajtüzelésben nem történt olyan változás, mely a meg­növekedett szennyezést indo­kolhatná. A hejőcsabai cementmfl indulását követően a méré­sek továbbra is magas szeny- nyezést rögzítettek. A gyár képviselői ismételten türel­met kérnek, mivel a szüksé­ges berendezéseket — rajtuk kívülálló okok miatt — még nem szerelhették föl teljes egészében. A bizottság ezt követően a levegötisztaság-védelmi pá­lyázatról, majd időszerű kér­désekről tárgyalt. Ki minek a mestere? A Borsod megyei Nyomda­ipari Vállalatnál tegnap Ki minek a mestere vetélkedőt tartottak. A Könnyűipari Minisztérium által elindított mozgalom a vállalatnál jó visszhangra talált, és min­dent megtesznek a kitűzött feladatok teljesítéséért. Ezen a versenyen azok ve­hettek részt, akik még 30 éven aluliak, fizikai dolgo­zók — tehát például nem művezetők — és szakmun­kás-bizonyítvánnyal rendel - keznek. A vetélkedő jól se­gíti az ifjú szakmunkások továbbképzését is. A vállalati selejtezőket egy hónapja bonyolították le és tegnap három szakmá­ban — kéziszedő, gépmester és könyvkötő — mérték ösz- sze tudásukat mintegy har­mincán. Először írásbeli szakmai feladatokat oldottak meg, majd több órás gya­korlati tevékenység követke­zett. Az elméleti és gyakor­lati feladatokat a zsűri pon­tozta, kiértékelte és ennek eredményeként mindhárom szakmából már csak öt-öt versenyző juthatott a döntő­be. A döntő tulajdonképpen játékos vetélkedő volt, amely szakmai és politikai kérdé­seket tartalmazott. Amint a zsűri elnöke, Hajdú Gyula a vállalat főmérnöke el­mondta: az első három he­lyezett 600, 400 és 300 forin­tos pénzjutalomban, valamint soronluvüli béremelésben ré­szesül. A helyezettek okle­velet kaptak. A szakmai el­ső helyezettek pedig beke­rültek az országos döntőbe, amelyet jövő év tavaszán Budapesten rendeznek meg. A legutóbbi időkben egyre többet halljuk Portugáliával kapcsolatban a „pluralista demokrácia” meghatáro­zást. Legutóbb már nemcsak a Közös Piac szocialista politikusai hangoztatták ezt a fogalmat, mint követelményt nagyobb kölcsön fejében, nemcsak Soares, a portugál szo­cialista vezető jelentette be erre irányuló — közös piaci partnerei által támogatott — óhaját, hanem maga Costa Gomes államfő is. Nos, mit kell érteni ez alatt a fogalom alatt ma Portugá­liában? Tulajdonképpen a többpártrendszeren alapuló parlamenti kormányzatot, amelyben szétválasztják a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, ahogy valaha Montesqieu megfogal­mazta „A törvények szellemében”, ám az elmúlt évek por­tugáliai fejlődésében még egy jelentése is van ennek a szó­nak. Visszalépési jelent ez attól a haladó demokráciától, amelyet az egykor még töretlen MFA, a haladó tisztek és a portugál kommunisták szövetsége igyekezett biztosítani. Az ugyanis a Goncalves tábornok vezette kabinet idején a for­radalmi törvényhozást jelentette, amely a tiszti baloldallal szövetkezve a végrehajtást' is biztosította, vagyis a néptö­megek demokráciáját készítette volna elő a parlamenti vá­lasztás aritmetikájával szemben. Ezt a fejlődést torpedózta meg a szocialista Soares — a NATO-ra támaszkodó nyugat­európai Közös Piac szociáldemokrata és liberális politiku­saival a háta mögött — és ebben segédkezett neki a tiszti csoportból kivált Antunes vezette „kilencek” együttese. Az ő követelésük volt a „pluralista demokrácia” biztosí­tása, vagyis a kommunisták befolyásának visszaszorítása és a baloldali tisztek szerepének — ezzel egyidejű — csökken­tése. A sors iróniája azután, — régi és ..bevált” irónia —, hogy ez . parlamentáris „pluralizmus” a szocialistáktól iobb- ra álló demokrata néppártiak szerepének növekedését is je­lentette. És, amint az lenni szokott: ez a polgári párt kö­veteli most már a kommunisták kiszorítását a kormányból, támadja a számára helyet csináló Anfunest. mert az a kom­munistákra is akar támaszkodni. Antunes tudiíí. hogy ha a kommunistákat kiszorítják a kormányból, akkor ő lesz a jobboldal szemében a baloldali „vörös posztó”, a jobboldal pedig legalább olyan jól tudja, hogy Antunesék katonai tá­maszát elvesztve, a szocialisták sem alkothatlak tovább a mérleg nvelvét. így lesz azután a „pluralista demokrácia” a konzervatív erők visszatérésének parlamentáris formája a fasizmust nem­rég maga mögött hagyott Portugáliában. Máté Iván i

Next

/
Thumbnails
Contents