Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-11 / 290. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. dec. 11., csütörtök (Folytatás az 7. oldalról.) munkájának színvonalát és erősíteni hatáskörét, valamint erős, demokratikus közösséggé fejleszteni a bizalmi- tanácskozást. A szakszervezeti csoport irányításában azonban az is fontos, hogy a bizalmi megfelelő hatáskörrel, jogkörrel rendelkezzen, és szükségesnek látszik, hogy a kialakulóban levő gyakorlat szerint a meggyőző és nevelő munkán túl meghatározott kérdésekben egyetértési joggal rendelkezzen. A bizalmitanácskozás felelősségteljes munkája az a másik csomópont, ami a szakszervezeti mozgalom demokratizmusát gazdagabbá, eredményesebbé teheti. Erős, kezdeményező, demokratikus közösségé kell fejleszteni a bizalmitanácskozást, hogy minden lényeges kérdést sokoldalúan megvitasson, és állást foglaljon. Az új szervezeti forrna, a bizalmitestület létrehozása nem valami csodaszer, de mindenképpen olyan lehetőség, aminek következetes kihasználása hozzájárul a szakszervezeti demokrácia kiszélesítéséhez. A továbbiakban Gál László arról beszélt, hogy a szak- szervezeti mozgalom akkor felel meg az eddigieknél is jobban a tagság igényeinek, a társadalom elvárásainak, ha a demokratizmus fejlesztésével egyidejűleg a centralizmus erősítését is szorgalmazza. Gál László részletesen taglalta a szakszervezeti vezető testületek irányító munkáját, ami az utóbbi években minden szinten fejlődött. A szakszervezetek jelentős számban vontak be különböző funkciókba munkásokat, fiatalokat, nőket, gondoskodtak oktatásukról, továbbképzésükről. A lehetőségeket azonban még korántsem merítették ki, .sokkal bátrabban, következetesebben kell — ily módon is — erősíteni a munkásosztály vezető szerepét, segíteni a vezetők utánpótlását, hogy mind hatékonyabban jusson kifejezésre: a szakszervezetek a kommunizmus iskolái. Felépült” egymillió lakás Gyöngyösi" István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a lakásépítésben és a nagyberuházások megvalósításában elért eredményekről, gondokról beszélt. Utalt arra, hogy felépült a 15 éves programban meghatározott egymillió lakás, s ennek valóságos eredményét, a dolgozók életét befolyásoló hatását a számok ki sem tudják fejezni. Sok munka van e számok mögött. Az V. ötéves tervben előirányzott 150—160 ezer állami lakás fölépülésében már nem a kivitelezői kapacitás, hanem a lakásköltségek alakulása lesz a kulcskérdés. Az állami pénzeszközök adottak. Előbbre léptünk a Dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára kifejtette: a tartalmában korszerűsített köznevelési rendszer egyre közvetlenebb feltétele a politikai, gazdasági és kulturális előrehaladásnak. Az oktatásügy támogatása elsőrendű társadalmi érdek. Ez kifejeződik a negyedik ötéves tervidőszak eredményeiben is. Az általános iskolai tantermek száma 223- mal bővül. Az alsó tagozatos gyerekek közül 100-ból 39 napközibe jár, a középiskolások csaknem egynegyedét kollégiumban helyezték el. Az óvodai ellátottság is javult. A fejlesztést jelentős társadalmi hozzájárulás tette lehetővé. többet, nem lehet elkölteni, ha drágábban építenek, akkor 'csökkenteni kell a lakások számát. Eszerint a lakás- építési költségnek a tervezetten felüli minden 1' százalékos növekedése 1500—1600 új otthonnal csökkentené az állami lakások számát, ami főként a fővárost és a nagyvárosokat sújtaná. Ez az új helyzet megköveteli, hogy a beruházók, a tervezők és a kivitelezők szigorúan tegyenek eleget az előírásoknak és gondosan hangolják össze munkájukat. Gyöngyösi István hangsúlyozta, hogy fontos népgazdasági érdek a nagyberuházások határidőre történő átadása. felnőttoktatásban Beszámolt arról, hogy sikerült előbbre lépni a felnőttoktatásban. A szakmunkások továbbképzési rendszerének bevezetésével, az oktatás korszerűsítésével megújult az iskolarendszerű felnőttoktatás, amelyet a Pedagógus Szakszervezet három évtizede lankadatlanul támogat. A pedagógusok életéről szólva rámutatott: ahhoz, hogy a pedagógusok megfelelően láthassák el feladataikat, magasabbra kel] emelni e hivatás társadalmi rangját, fokozni kell a nevelői munka erkölcsi elismerését és tovább kell javítani az oktatásügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Dajka, Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetén ek főtitkára megállapította, hogy az üzemi demokrácia formái változatosak, sokszínűek, tartalmában pedig mind gazdagabban érvényesülnek a szocialista vonások. A dolgozók, a munkások, a gyakorlatban naponta bizonyítják, hogy részt akarnak venni a gazdasági irányításban mindenütt, ahol igénylik tőlük. Ezt az aktivitást kell jobban felhasználni a gazdálkodás és az üzemi demokrácia fejlesztésében. Ebédszünet után Besenyei Miklósnak, a Postás Szakszervezet főtitkárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. Virizlay Gyula, a SZOT titkára emelkedett szólásra. A szakszervezetek nevelő munkájának eredményeit és feladatait elemezve^kifejtette, hogy az ilyenirányú tevékenység eredménye mindig a dolgozók gondolkodásában, magatartásában, legfőképpen pedig tetteikben tükröződik. Ezután arról beszélt, hogy a nevelő munka valamennyi lehetőségét korántsem használták ki, legfőképpen azért, mert még mindig gyakran különválik egymástól a szak- szervezetek termelést segítő és érdekvédelmi, valamint nevelő munkája; ezt a szak- szervezeti munka minősége, tartalmi színvonala sínyli meg. A nevelő munkát a következő években a .joggal elvárt színvonalra kell emelni. Ezután az elnök a tanácskozás elé terjesztette a kongresszus állásfoglalásának javaslatát a portugál és a spanyol dolgozókkal való szolidaritásról, amit a küldöttek egyhangúlag elfogadtak. A szakszervezeti kongresz- szus ma folytatja munkáját. ii'iileüfíie! mim a portugál iolgozitak A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa testvéri üdvözletét küldi a társadalmi haladásért, a demokratikus vívmányok megszilárdításáért küzdő portugál dolgozóknak, a demokratikus erőknek. A magyar szervezett dolgozók elismeréssel tekintenek arra a következetes harcra, amelyet az Intersindicalban tömörülő szakszervezetek, szervezett dolgozók folytatnak az április 25-i fordulat továbbfejlesztésének biztosításáért, a demokratikus erők egységének megszilárdításáért. A kongresszus résztvevőit aggodalommal töltik el a Portugália haladó erői és az Intersindical elleni támadások, a jobboldali csoportok előretörése, amelyek súlyosan veszélyeztetik a portugál nép demokratikus vívmányait. A magyar szakszervezetek ismételten testvéri szolidaritásukról biztosítják Portugália demokratikus, haladó erőit, az Intersindicalban tömörült szervezett dolgozókat a.z imperialista nyomás, a fasiszta, erők törekvései ellen, a demokratikus átalakulásért vívott küzdelmes harcukban. Meggyőződésünk, hogy portugál munkástestvéreinknek a demokratikus vívmányok megvédésért és megszilárdításáért, a dolgozók egységéért és életkörülményeik javításáért folytatott következtés, igazságos harcát a haladásért küzdő erők összefogása eredményeként végül is siker koronázza. TáBBplásüikró! kiztosítíok spániel menkásiestvéreinket A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa testvéri szolidaritásáról biztosítja Spanyolországnak a demokráciáért és haladásért küzdő erőit, dolgozóit, szakszervezeti aktivistáit. Mélységes felháborodással látjuk, hogy a reakció Spanyol- országban mindent elkövet a Franco-rezsim átmentésére, s a nemzetközi tiltakozás ellenére, az emberi szabadságjogokat semmibevéve, továbbra is üldözi a. demokrácia, a haladás híveit és elutasítja a spanyol nép és dolgozók jogos követeléseit. A világ haladó közvéleményéhez csatlakozva követeljük a demokratikus és szakszervezeti jogok biztosítását, a bebörtönzött politikai foglyok, szakszervezeti aktivisták azonnali szabadon bocsátását. Elismeréssel tekintünk azokra az eredményekre, amelyeket a spanyol dolgozók és haladó szervezeteik a fasizmus ellen, a szakszervezeti jogokért, életkörülményeik megjavításáért, a dolgozók egységének erősítéséért folytatott harcban elértek. Meggyőződésünk, hogy áldozatos harcukkal, a haladó erőkkel szoros szövetségben elérik céljukat. A magyar szervezett dolgozók nevében további támogatásunkról biztosíthatjuk spanyol munkástestvéreinket, a sokat szenvedett spanyol dolgozó népet a demokratikus Spanyol- országért folytatott harcukban. Tanácskozik a szakszervezeti kongresszus. Illést tartott i íevegitiszlaság-véÉlii bizottság Szerdán ülést tartott a Borsod megyei Területi Levegőtisztaság-védelmi Bizottság. Első napirendi pontként dr. Takács Sándor, igazgató főorvos diaképekkel illusztrált. előadása hangzott el az irnisszió mérőhálózat fejlődéséről és a múlt évi mérési eredményekről. Az izgalmas előadásból, valamint az azt követő, ugyancsak érdekes vitából kiderült, hogy a műszerek a levegő tisztaságának tekintetében továbbra is sok tennivaló szükségességét regisztrálják. Ami például az ülepedő por mennyiségét illle- ti: általában Özdon a legnagyobbak, azaz a legrosszabbak a mutatók. Különösen rossz a helyzet a nyári hónapok idején. Néha Miskolc, vagy Leninváros térsége kerül az első helyre; de csak a csökkenő tendenciák alkalmával és akkor sem hosszú időre. A legtöbb kéndioxidot Sajószentpéteren és Kazincbarcika térségében mérték. Kazincbarcikán, a városban szinte semmi sincs ebből a szennyezőanyagból. A legfri- sebb mérések viszont Özdon mutattak ki magas kéndioxid tartalmat. Ennek az okát egyelőre még nem tudják, mivel, — mint az ülésen elhangzott — az ózdi kohászatban sem a szén-, sem az olajtüzelésben nem történt olyan változás, mely a megnövekedett szennyezést indokolhatná. A hejőcsabai cementmfl indulását követően a mérések továbbra is magas szeny- nyezést rögzítettek. A gyár képviselői ismételten türelmet kérnek, mivel a szükséges berendezéseket — rajtuk kívülálló okok miatt — még nem szerelhették föl teljes egészében. A bizottság ezt követően a levegötisztaság-védelmi pályázatról, majd időszerű kérdésekről tárgyalt. Ki minek a mestere? A Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál tegnap Ki minek a mestere vetélkedőt tartottak. A Könnyűipari Minisztérium által elindított mozgalom a vállalatnál jó visszhangra talált, és mindent megtesznek a kitűzött feladatok teljesítéséért. Ezen a versenyen azok vehettek részt, akik még 30 éven aluliak, fizikai dolgozók — tehát például nem művezetők — és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendel - keznek. A vetélkedő jól segíti az ifjú szakmunkások továbbképzését is. A vállalati selejtezőket egy hónapja bonyolították le és tegnap három szakmában — kéziszedő, gépmester és könyvkötő — mérték ösz- sze tudásukat mintegy harmincán. Először írásbeli szakmai feladatokat oldottak meg, majd több órás gyakorlati tevékenység következett. Az elméleti és gyakorlati feladatokat a zsűri pontozta, kiértékelte és ennek eredményeként mindhárom szakmából már csak öt-öt versenyző juthatott a döntőbe. A döntő tulajdonképpen játékos vetélkedő volt, amely szakmai és politikai kérdéseket tartalmazott. Amint a zsűri elnöke, Hajdú Gyula a vállalat főmérnöke elmondta: az első három helyezett 600, 400 és 300 forintos pénzjutalomban, valamint soronluvüli béremelésben részesül. A helyezettek oklevelet kaptak. A szakmai első helyezettek pedig bekerültek az országos döntőbe, amelyet jövő év tavaszán Budapesten rendeznek meg. A legutóbbi időkben egyre többet halljuk Portugáliával kapcsolatban a „pluralista demokrácia” meghatározást. Legutóbb már nemcsak a Közös Piac szocialista politikusai hangoztatták ezt a fogalmat, mint követelményt nagyobb kölcsön fejében, nemcsak Soares, a portugál szocialista vezető jelentette be erre irányuló — közös piaci partnerei által támogatott — óhaját, hanem maga Costa Gomes államfő is. Nos, mit kell érteni ez alatt a fogalom alatt ma Portugáliában? Tulajdonképpen a többpártrendszeren alapuló parlamenti kormányzatot, amelyben szétválasztják a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, ahogy valaha Montesqieu megfogalmazta „A törvények szellemében”, ám az elmúlt évek portugáliai fejlődésében még egy jelentése is van ennek a szónak. Visszalépési jelent ez attól a haladó demokráciától, amelyet az egykor még töretlen MFA, a haladó tisztek és a portugál kommunisták szövetsége igyekezett biztosítani. Az ugyanis a Goncalves tábornok vezette kabinet idején a forradalmi törvényhozást jelentette, amely a tiszti baloldallal szövetkezve a végrehajtást' is biztosította, vagyis a néptömegek demokráciáját készítette volna elő a parlamenti választás aritmetikájával szemben. Ezt a fejlődést torpedózta meg a szocialista Soares — a NATO-ra támaszkodó nyugateurópai Közös Piac szociáldemokrata és liberális politikusaival a háta mögött — és ebben segédkezett neki a tiszti csoportból kivált Antunes vezette „kilencek” együttese. Az ő követelésük volt a „pluralista demokrácia” biztosítása, vagyis a kommunisták befolyásának visszaszorítása és a baloldali tisztek szerepének — ezzel egyidejű — csökkentése. A sors iróniája azután, — régi és ..bevált” irónia —, hogy ez . parlamentáris „pluralizmus” a szocialistáktól iobb- ra álló demokrata néppártiak szerepének növekedését is jelentette. És, amint az lenni szokott: ez a polgári párt követeli most már a kommunisták kiszorítását a kormányból, támadja a számára helyet csináló Anfunest. mert az a kommunistákra is akar támaszkodni. Antunes tudiíí. hogy ha a kommunistákat kiszorítják a kormányból, akkor ő lesz a jobboldal szemében a baloldali „vörös posztó”, a jobboldal pedig legalább olyan jól tudja, hogy Antunesék katonai támaszát elvesztve, a szocialisták sem alkothatlak tovább a mérleg nvelvét. így lesz azután a „pluralista demokrácia” a konzervatív erők visszatérésének parlamentáris formája a fasizmust nemrég maga mögött hagyott Portugáliában. Máté Iván i
