Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

1975. dec. 19., péntek

ESZAK-MAGYAF.ORSZAG 3

Ujjitási eredmények ; n#sgpri Gépgyárban

„Lefagytak” csss ekek

Több mint 15 ezer hektár vár mélyszántásra

A megyénk mezőgazdasági üzemeinek őszi munkáiról készült „zárójelentés” nagyon sok jóról adhat számot, de szerepel benne egy-két „adósság" is.

Kezdjük az eredményekkel : idejében, jól végezték el mezőgazdasági üzemeink az őszi vetéseket, növelték a kenyérgabona vetés terű letét; minden előző esztendőnél gyorsabban végeztek az őszi eile betakarításával. December közepére sehol sem maradt töretlen kukorica. A jó munkaszervezésnek, a szorgalomnak, s tegyük hozzá: emellett az eléggé kedvező időjárásnak is köszönhetjük, hogy idejében biztonságba kerültek a megtermelt értékeik.

A gazdaságok zömében « tavaszi vetésű növények jó termését megalapozó, most, az „évzárás” előtt esedékes munkákat, a szervestrágyázást és a mélyszántást is idejében elvégezték. A jó munka öröme azonban nem lehet teljes, mert tcrmelő- szöveflkezeteinlli egy része adós maradt az utóbbi munkák teljes befejezésével. December közepeid a megye mély szántási előirányzatát csak 87,6 százalékra, a szervestrágyázást pedig csak 77 szazatokra sikerült teljesíteni.

Több, mint 15 ezer hektárnyi az a tér illet, ami még mélyszántásra vár! Sajnos, a téliesre fordult időjárás miatt az ekek „lefagytak”, s az „adósoknak" most már keserves kínlódás pótolni ezt a lemaradást. A szerves trágya kihordásával mintegy ötezer hektárnyi területen „késtek” meg a gazdaságok. i

Csupán némi vigasz, hogy az elmúlt évben, december közepén még több, mint 43 ezer hektárnyi határrész várt mélyszántásra a megyében. Hiszen az időjárás sokkalta .kedvezőbb volt az idén, s jobb munkaszervezéssel , több nyújtott és kettős műszakkal bizonyára kevesebb lehetne a mélyszán- tatlan terület.

Bizonyítja ezt az is, hogy a mélyszántási terv teljesítésében elég nagy a „szóródás”. A mezőkövesdi, az ellesi cs a sátoraljaújhelyi járásokban például csaknem minden mélyszántást sikerült elvégezni. Ugyanakkor a me- zőcsáti járásban mintegy 3 ezer, a miskolci és edelényi járás néhány gazdaságában pedig két-kétezer hektár, volt még a szántaiján december 15-én.

Es minden járásban akad néhány olyan gazdaság, amelytől tanulhatnának a többiek. A taktaharkányi Petőfi Tsz az idei őszi munkák során is bizonyította: nem iréletlen, hogy évek óla egy sor növény féleségből ők érik cl a legjobb megyei termésátlagot. Ha nem vállalták volna mások megsegítését, itt akár már november utolsó napjaiban minden gép bevonulhatott volna téli „ápolásra” a javítóműhelybe. Nemcsak az őszi mélyszántást 'fejezték be, de több száz hektáron a mélylazítással és a meszezéssel is végeztek. Mintegy ezer hektárnyi az a szántás, amit „idegenben” vállaltak, s december 10-re így is „bevonulhattak” gépeik téli pihenésre.

(p. s.)

Az utóbbi években, mint azt a statisztika is mutatja, sokat fejlődött az újító- mozgalom a Diósgyőri Gépgyárban. Evenként emelkedik a beadott javaslatok száma, s ezzel egyenes arányban nő az elfogadott és bevezetett újítások aránya is.

Veréb József, a vállalat iparjogvédelmi osztályának csoportvezetője elmondta; míg 1974-ben 3452-en foglalkoztak újítással, addig ez év decemberéig már csaknem 37(i0-ra növekedett ez a szám.

— A vállalat szocialista brigádjai sokat tesznek azért a vállalásaikban is megfogalmazott célkitűzésért, hogy újításokkal, ésszerű javaslatokkal segítsék a vállalati termelést. Különösen a kongresszusi munkaverseny első szakaszában vált ez a törekvés érezhetővé. Tavaly így 24 millió 715 ezer forintos megtakarítást értünk el az újítások révén. Az újítóknak pedig több mint egymillió 300 ezer forintot fizettünk ki újítási díjként.

Ebben az évben, mint általában mindenütt, különösen nagy gondot fordítottak az anyag- és energiatakarékosságra. Amíg tavaly 8 millió

134 ezer forintot takarítottak meg, az idén, e hónap elejéig már 13 millió 700 ezer forint anyagmegtakarításnál tart a vállalat. Az sem mellékes, hogy a bevezetett újításokból eddig mintegy 71 ezer kilowattórát és mintegy 19 ezer kilogram különböző féle olajat tudtak „megspórolni”.

Nemcsak konkrétan a termelésben, illetve az anyag- és energiamegtakarításban érnek el eredményeket. 1974- ben például 67 ezer fölött volt a megtakarított normaórák száma és az idén 97 ezer 790 normaórát takarítottak meg a különböző újítások által.

— Érdemes elmondani: a legaktívabb újítók a K-, a H- és az E-egységben vannak. Számszerűleg is innen érkezik be a legtöbb javaslat. Előre lehet következtetni az idei eredményekre is. Becslésünk szerint az idén mintegy 20 és fél millió forintot tesz majd ki az az összeg, amelyet az újítások bevezetésével érünk el. Az elfogadott újításokból pedig előreláthatólag a jövő év első felében további 6.9 millió forintot „nyerhetünk”.

A borsodnátlastU akna hasznosi üzemében Kiss András vájárt ácsolat készítése közben örökítettük meg.

Fotó: Kozák Tét er

Fei; - vagy öntudat? Forint és öntudat!

i @

— Igaz az, hogy ön eredetileg pedagógus? — kérdeztem a jól megtermett gép- kocsikísérőt, azaz rakodó- munkást; azaz anyagmozgatót; azaz segédmunkást.

— Igaz — mondotta és egyáltalán nem lepődött meg a kérdésen.

— Miért hagyta ott a katedrát?

— Nehogy azt gondolja, hogy eltávolítottak a nevelői pályáról. Egyszerűelv jó- szántamból és alapos meggondolás alapján, a ..dohány” miatt változtattam, állást. Pedig gyerekkori almom voll, hogy egyszer tanítani fogok. Tudja, volt egy kitűnő tanárom, akit nagyon szereltem, becsültem a tudását, emberségét, aki a példaképem volt. Már akkor is, az iskolapadban elhatároztam., hogy én is pedagógus leszek, olyan, mint ő. Sikerült. Nagy elszántsággal, akaraterővel, köveiké-, zetességgel, rendszerességgel indultam neki a pályának. Komolyan vettem' azt. hug.y, pedagógusnak lenni nem foglalkozás, hanem hivatás. De aztán közben megnősültem. egymás után jöttek a gyerekek, bárom is. Es bizony a fizetés kevésnek bi-, átnyúlt. Napról-napra, fokozatosan döbbentett rá az

élet arra, hogy számomra a pedagógusi pálya a szóban forgó ok miatt nem hivatás, hanem foglalkozás. Amint látja, jó erőben vagyok, diákkoromban sokat, sportoltam, így hát egyre többet foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy nem a diplomámból, a tudásomból, az. eszemből, hanem az erőmből tudok jobb körülményeket. jobb megélhetést biztosítani viszonylag nagy családomnak. Nem dicsekvésképpen mondom, de annak idején jól megálltam a helyem a katedrán, A rövid, néhány év alatt többször kaptam dicséretet és jutalmazták munkámat soron kívüli fizetésemeléssel. És ez mégis kevés volt. Aztán, apiikor az egyik nyári vakációban alkalmi munkásként kocsikísérő lettem, végleg megevett bennem a gondolat, hogy állást változtatok. Mert így, rakodóként, a hórukk-munkával a dupláját kereshetem meg itt annak, mint a katedrán.

— Nem gondolt arra •— szóltam közbe —. hogy mennyi pénzébe került az, államnak. a társadalomnak, a maga iskoláztatása? Nem érzett lelkiismeretfurdalás! ?

— De . igen — válaszolta habozás nélkül. — Az élet viszont öttagú családom számára úgy telte föl a kérdést. hogy vagy-vagy. Es nekem — legalább egyelőre—, az utóbbit kellett választanom ahhoz, hogy javítsak családom életkörülményein.

— Tehát úgy merült fel az ön számára a kérdés, hogy Forint vagy öntudat?

— Nem egészen — mondotta. .— Inkább így, hogy Forint, vagy hivatástudat? Én feladtam a hivatásom, de az öntudatomat nem. Nézze, én ennek a rendszernek köszönhetek mindent. A világnézetem nem változott! És az is könnyen meglehet, hogy egyszer majd visszatérek a katedrára ...-k

— Igaz-e. hogy most, negyven éves korában fejezi be általános iskolai tanulmányait — kérdeztem a gyári segédmunkást.

— Igaz, valóban most kezdtem, vén fejjel a hetedik és a nyolcadik osztályt.

— Hogvan szánta rá magát?

— Pontosan nem is tudnám megmondani, miért — mondotta. — Nyílt most egy lehetőség a gyárban, beiratkoztam és megpróbálom. Pedig nem könnyű. Három műszakba járok, amint látja, nagyon nehéz munkát végzünk és hát otthon is elég sok dolgom van, mert a feleségem is dolgozik és három gyerekünk van. Sokszor elbóbiskolok az irka; vagy a könyv feleit, de ha j elhatároztam, akkor megpróbálom megcsinálni.

— Származik-e ebből valami haszna, vagy esetleg arra gondol, hogy a nyolc osztály elvégzése után szakmunkássá képezi magát?

— Anyagi haszon? — ismételte meg a kérdést. — Nem, tudomásom szerint ezért még órabéremelés sem jár, ha az ember befejezi az iskolát. Arra pedig én már nem nagyon gondolhatok ebben a korban, ami bon vagyok, három gyerekkel a hátam mögött, hogy szakmunkás legyek. Mert ehhez ú.iva valamilyen iskolát, taniolya- mot kellene végezni.

. •— Hát akkor mégis, miért csinálja?

— Talán azért — mondotta 1 elgondolkozva —, mert több^ akarok lenni, mint ami most vagyok. Nem akarok más lenni már. Azt hiszem, segédmunkásként megye* majd nyugdíjba, de több akarok lenni. Több akarok lenni tudásban. Több akarok lenni a -gyerekeim szemeljen, a munkatársaim szemeben. Es a saját szememben is. Mert 1 nemcsak kenyérrel el az ember. Engem i’.t a gvárban megbecsülnek. Már löbb.-rör kaptam kitüntetést és jutáimat. A mi csoportunk a jó brigádok közé tartozik- Szinte nem ismerünk lehetetlent. Pedig a mi munkánk nem könnyű. Ezért határoztunk úgy, hogy megmutatjuk, nemcsak ezeket a súlyos ládákat tudjuk felemelni, hanem saját magunkat is

(Folytatjuk)

Oravee János

Őszintén a oondokról

— Van-e elegendő építőipari kapacitás Özdon? Nem túl hangosan, de határozottam hangzott a válasz — nincs! Azután így bővítette ki válaszát Lakatos László, az Ózdi városi Tanács műszaki osztályának helyettes vezetője:

— Úgyszólván minden térülőién — magasépítésben, mélyépítésben, a lakáskarban tar tásokn á 1, ú tik arban tartásnál stb. — kapacitáshiány- nyal küzdünk. Mindez nagyon megnehezíti a városépítési, városfejlesztési munkáinkat.

— Kik, milyen vállalatok, esetleg szövetkezetek végeznek nagyobb volumenű munkákat Ózd területén?

— A legjelentősebbek természetesen a BÁEV és az EÁÉV. De a putnoki és pé- tervásári szövetkezet, sőt a Heves megyei Istenmezeje Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozik nekünk. Mindez azonban kevés a meglevő feladatokhoz képest.

— Hogy dolgoznak ezek a vállalatok?

— Általában elmondható:' mintha csökkenne a vállalkozási kedv. Egyre nehezebb a kivitelezési munkákra építőt találni. A BAÉV jól halad a házgyári épületek felhúzásával, az elemek szerelésével. A szak- és szerelő- ipari munkákkal azonban már vannak lemaradásai. Ezt a lemaradást nem nagyon lehet észrevenni, mert a közműcsatlakozások még ehhez képest is később készülnek el. Jellemző erre, hogy a Katona József úton a közművek hiánya miatt nem költözhettek be 90 lakásba a lakók.

— Az ÉÁÉV-mak a mi munkáink, a tíz—húszmilliós megrendelések „kis fa kit"- maik számítanak.

— De hiszen ezek a munkák megyei, sőt népgazdasági szinten igen fontosak, jelentős beruházások. Nemcsak a munkalehetőség, hanem a magas termelési érték miatt is.

— Persze... De közben nekünk nincs, aki egy támfalépítést. vagy gerincvezeték kiépítést elvégezzen. A Munkás úti távfűtési vezetéket két év óba nem tudjuk átépíteni. A vezetők szigetelése már régen tönkrement, így a nagy liöveszteség és a távvezeték, szinte a talajvizet „forralja”. Pedig öt—hat millió munka lenne.

— Komoly gondot jelent számunkra a szennyvíztisztító bővítése is, amire szintén nem találunk építőipari kapacitást, Talán éppen a kivitelezők magatartása miatt. Hasonló akadályokon múlik 300 lakás sorsa is. Tervbevettük — az előközművesítés már készen is van — többszintes. telepszerű munkás- lakások felépítését. A kisebb költségeknél hagyományos kivitelezéssel, de ez a 300 lakás egyelőre csak terv maradt.

— Nehézkesen haladunk a lakáskarban tartásokkal, illetve felújításokkal is. Idén az erre a célra fordítható 25 millió forintból mindössze csak nyolcmilliót tudtunk — kivitelező hiányában — elkölteni. Az építőipari szövetkezetek, illetve a városgazdálkodási vállalat csak ennyit tudtak vállalni.

A putnoki szövetkezet közműfektetési, vezetéképítési munkáidat végez, de nem mondhatók túl tevékenynél*. Mit tehetünk? Örülünk, hogy ennyi kapacitásunk is van. A pétervásári szövetkezet a lakásfelújítási munkákba segít be. A vízmű vélek el a peremkerületben mintegy egy kilométer hosszú vízvezetéket is elkezdtünk építeni, lassan már egy éve. De egyetlen árokásó gép hiánya miatt hónapokig nem haladnak előre. Gépet meg senki nem tud adni, még kölcsönbe sem.

Az útépítés... A legtöbb bajunk inkább az ulak karbantartásával van. A meredek. lejtős utakat rövid idő alatt „kimossa” a víz. Az utak stabilizálására igen sokszor elég lenne egy-két dömper anyag kiszállítása. Elég lenne, de mindig tudjuk megoldani. Amennyit lehet, segít ebben és a járdaépítésben is a már említett Heves megyei termelő- szövetkezet. De mert erre a járásra nincsen működési engedélyük, nagyobb munkavégzésre, mint például lakásfelújítások, nem vállalkozhatnak.

— Ezek szerint minden területen kapacitáshiánnyal küzdenek. Milyen tételt, hány milliót tesz ki a meglevő kapacitáshiány?

— Nehéz kérdés. Nem is tudnék számot mondani. Hiszen a tervezett létesítmények azért mindig megvalósulnák, csak esetleg néhány évi várakozás után! És minden új munkakezdés, vagy befejeződés feledteti, enyhíti a napi bosszúságokat, nehézségeket. Annak például nagyon örülünk, hogy az EÁÉV 1976-tól hozzákezd a 14—15 millió forintba kerülő Volán pályaudvar építéséhez.

Ózd. Sok mindent mondhattunk volna a városról, de csak. egy rövid képet adtunk a beruházásokról. Ezt találtuk itt. De a megye nagyon sok pontján hasonló helyzetre bukkanhattunk volna ebben a tekintetben. Kevés az építőipari kapacitás és a meglevőkkel sem sáfárkodnál* a legjobban. Ezek az építkezések nemcsak a központi elhatározáson, akaraton és beruházásokon múlnak, hanem a beruházói*, a tervezők és a kivitelezők hatékonyabb, rugalmasabb munkáján is. És ez bár mindenképpen csak dicséretet érdemel — a társadalmi munkafelajánlások célszerű orientálásán és felhasználásán is.

Buciiért Miklós

k Ili teljesítene ötéves tervéi

V

Eredményekben gazdag öt esztendőt zárnak az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói is. Az eredmények legfőbb jellemzője, hogy a negyedik öléves tervidőszak során évről évre bővítették- termelésüket, Javították a termelés mutatóit, A jó munka elismeréséül négy alkalom mai nyerték el a „Kiváló Vállalat" kitüntetési és a kongresszusi verseny sikereként az. iparági kongresszusi zászló is Ózdra került.

A negyedik ötéves terv befejező éve is eredményesnek mondható. Az acélgyártók és a hengerészek mai- korábban teljesítettél* negyedik ötéves tervüket. Csak a nyersvasgyórtók várattak magukra. Azonban december 16-án ők is ünnepelhettek. Kazár Viktor 12 tagú szocialista brigádja az I. számú kohóból lecsapolta a terv teljesítéséből hiányzó 34 ezredik tonna jó minőségű nyersvasat. így a vállalat dolgozói- év végéig várhatóan 35 ezer tonna nyersuasat. 238 ezer tonna acélt. 48 ezer tonna durvahengerelt árut és 90 ezer tonna finom hengerelt árut adnak terven felül a népgazdaságnak.

V