Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975. dec. 19., péntek W m r (Folytatás az 1. oldalról) portot 1976-ban sem csök­kentjük, némileg növeljük is. A tőkés piacról származó fogyasztási cikkeket illetően az árakkal vannak gond­jaink, mivel azok magasak. Es az utóbbi években emel­kedtek. Mindezekből követ­kezik, hogy bizonyos fo­gyasztási cikkekből csak fo­kozatosan tudjuk megterem­teni a kínálat és a kereslet egyensúlyát. A miniszter ezután hang­súlyozta, hogy a jövőben ki­emelten foglalkoznak a fia­tal korosztályok ruházati igényeinek kielégítésével, a csecsemőru házati ci kkekre és a csecsemőbútorokra is nagy gondot fordítanak. A továbbiakban azzal foglalko­zott, hogy az ország milyen áruellátásra számíthat 1976. és I960, között. A kiskeres­kedelmi forgalom 27 száza­lékkal nő. 1980-ban jövedel­méből 110 milliárd forinttal többet költhet el lakossá­gunk fogyasztási cikkek vá­sárlására, mint 1975-ben, Az iparcikkek forgalma is emel­kedik. Az V. ötéves terv le­hetővé teszi, hogy a keres­kedelmi bolthálózatot tovább bővítsék. A kereskedelemben 45 ezerrel kell növelni a lét­számot. Ezután a lakosság idei és jövőre várható áru­ellátásáról szólt. Az idén örvendetesen to­vább emelkedett a bioló­giailag értékes élelmiszerek forgalma. Az egy főre jutó húsfogyasztás a tavalyi 69 kilóról 74 kilogrammra emel­kedett. Nőtt a tej és tejter­mékek vásárlása. A gyii- mölcslevekből az idén 760 vagonnyi kelt él. Viszont csökkent az egy főre jutó kenyér-, liszt- és zsírfogyasz­tás. Az idegenforgalomról szólva elmondta, hogy 1080- ban a tervek szerint több mint 4 millió állampolgá­runk kel útra. A Magyar- országra látogató külföldiek száma 10—10,5 millió lesz. Az idén 60 ezer magyar fia­tal szervezett formában uta­zott külföldre. Befejezésül a miniszter biztosította a tisz­telt országgyűlést, hogy a belkereskedelem dolgozói nagy felelősségtudattal lát­nak a növekvő feladatok tel­jesítéséhez. Borbély Gábor, a KISZ KB titkára felszólalásában hangoztatta, hogy a KISZ legfontosabb politikai fel­adatának tekintette és tekin­ti az új nemzedék mozgósí­tását a tervfeladatok végre­hajtására. A figyelmet az MSZMP XI. kongresszusán megfogalmazott célokat ér­vényesítő ötéves terv végre­hajtására kell irányítani. A KISZ tagjai számára a szer­vezethez tartozás alapköve­telménye, hogy legjobb tu­dásuk és képességeik sze­rint végezzék munkájukat. Dr. Szabó Kálmán (Bp. 36. vk.) a Marx Kárőly Közgaz­daságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára bevezetőben elmondot­ta, hogy a HNF országos el­nöksége az .elmúlt hetekben — a főváros és valamennyi megye népírontbizottságai- nak népes gyűlésein szerzett bő tapasztalatok birtokában megvitatta a Ház asztalán fekvő tervezetei. Hangsú­lyozta, hogy az elnöicség egyetért az új ötéves terv tartalmával, irányvonalával. Megalkotói egy bölcs igaz- sághoz ragaszkodva jártak el: hogy megtaláld, mi a te­endő, előbb tudd kimondani azt, ami van. Mérlegelték azokat a tényezőket is, ame­lyeket a világgazdasági szél- járás lényeges változása idé­zett elő, de azokat is, amik saját munkánk fogyatékos­ságaiból, korlátáiból ered­nek. A realitásokkal való szi­gorú szembenézés adott mó­dot arra, hogy az előterjesz­tett javaslat a lehetséges változatok közül éppen azt képviseli, amely egyszerre tesz elegei két egymásnak ellentmondó szükségszerű­ségnek. Egyfelől következe­tesen igazodik a, külső kör­nyezet tartósnak ígérkező változásai okozta kihíváshoz, másfelől folytatja a párt két évtizeden át kipróbált gaz­daságpolitikáját. Ennek ten­gelyében a termelés társa­dalmi hatékonyságának nö­velésén alapuló: — noha most szerényebbre fogott — életszínvonal-emelés áll. Az előirányzatokhoz méretezték a központi szabályozók fej­lesztésének elveit is. Nem mondanak le semmiről, ami a gazdasági reformból időt­állónak bizonyult és alkal­mas eszközül szolgálta a ko­rábbiaknál magasabb fokú, tervszerű fejlődést. A törvényjavaslat nagy fi­gyelmet fordít arra is, hogy lehetőleg mindenütt egészsé­ges, alkotó légkör alakuljon ki olyan, ahol nincs helye a fegyelmezetlenségnek, a leb- zseiésnek, ahol megnevelik vagy kivetik soraikból azo­kat, akik mindig a munka könnyebbik végét fogják, s ahol arányosan nagyobb el­ismerésben részesülnek azok, akik a társadalmi szükségle­tek fedezetéhez több és jobb teljesítménnyel járulnak hozzá. A vita befejezése után az elnöklő Apró Antal bejelen­tette: a törvény'javaslathoz több hozzászóló nem jelent­kezett. A vitát lezárta, s szót adóit Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének. Huszár István válaszában megállapította, bogy a hoz­zászólásokat nagy felelősség- érzet és szakszerűség jelle­mezte. A vita örvendetesen tükrözte a törvénytervezetet támogató egységet, az egyet­értést. Egységesen jutott ki­fejezésre az a meggyőződés is. hogy a törvényerőre emelkedő terv jól szolgálja szocialista hazánk érdekeit, népünk felemelkedését. Ezután tárgykörönként rea­gált a vitában elhangzottak­ra. Először ^arról szólt, hogy a képviselők örömmel nyug­tázták a IV. ötéves tervben elért eredményeket,' amelyek révén gazdagabb lett orszá­Eletfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a sacrámentói kör­zeti bíróság Lynette Erőm inét, aki szeptember 5-én merény­letet kísérelt meg Gerald l ord elnök ellen. gunk, nőtt népünk életszín­vonala, örömtelibbé vált éle­tünk. Mindez jogos büszke­séggel tölthet el bennünket. Ezután arról beszélt, hogy az V. ötéves tervet a párt XI. kongresszusán elfogadott do­kumentumoknak megfelelő­en, a bennük megszabott kö­vetelményekhez igazodva ál­lították össze. Háromévi igé­nyes, alkotómunka áll mö­götte. A terv — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyet­tese — a célok és az eszkö­zök harmóniáját igyekszik megvalósítani. A terv telje­sítéséhez megvannak, illetve megteremthetők az összes feltételek. Nincs szó semmi­féle maxim alizmusról, csu­pán a mércét magasabbra állítottuk a korábbinál. A terv reális, optimális célokat határoztunk meg. Az öt év­re szóló munkaprogram ma­radéktalan megvalósítása kö­vetkezetes cselekvést igényel. Hatékonyság, egyensúly, növekedés, szerkezet — eze­ket a vitában leggyakrabban elhangzott fogalmakat, rend­kívül fontos törekvéseket ta­karó kifejezéseket elemezte ezután Huszár István. A munkában a mennyiség és a minőség egymástól elválaszt­hatatlan. A gazdasági fejlő­dés tervezett növekedési üte­mét csak úgy tudjuk elérni, ha mindenben eleget te­szünk — mennyiségben és minőségben egyaránt — a tervben foglalt követelmé­nyeknek. Ezután a szerkezeti változtatásokkal kapcsolatos felszólalásokra reagált. A vi­ta — folytatta — jól kidom­borította a lényeget, hogy a fő figyelmet most már a tet­tekre kell irányítanunk, mindenkinek a maga terü­letén. Az V. ötéves terv bizton­ságot, biztos perspektívát ígér, ezt azonban fegyelme­zett, racionális, hatékony gazdálkodással tudjuk bizto­sítani. Törekedni kell a tartalé­kaink maximális, kihasználá­sára. A következő fél esztendő­ben elkészülnek á vállalatok ötéves tervei és a megyei ta­nácsok középtávú terveinek véglegesítésére is sor kerül, s végül kimunkáljuk a re­gionális terveket. Időközben pedig folytatódik a KGST- országokkal a hosszú lejára­tú államközi szerződések elő­készítése és megkötése is. Huszár István közölte, hogy egyetért a törvényja­vaslathoz fűzött módosító indítványokkal. Végezetül megköszönte az aktív támogatást, a képvise­lők egyetértését és kérte, hogy az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés fogadja el és iktassa törvényeink sorába. A Minisztertanács elnök- helyettesének vitaösszegzö válasza után az elnöklő Apró Antal szót adott dr. Bognár Józsefnek, az országgyűlés terv- és költségvetési bizott­sága elnökének. Dr. Bognár József java­solta: az országgyűlés fogad­ja el a vita során felmerült- további két módosító indít­ványt. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés elfogad­ta a terv- és költségvetési bizottság által korábban elő­terjesztett, valamint a vita során elhangzott újabb mó­dosító javaslatokat. Végül az országgyűlés a népgazdaság V. ötéves tervé­ről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal együtt részleteiben is egy­hangúlag elfogadta. Ezzel az országgyűlés be­fejezte csütörtöki tanácsko­zását, amelyen az elnöki tisz­tet felváltva töltötte be Ap­ró Antal. Raffai Sarolta és Ínokai János. A téli ülés­szak pénteken délelőtt foly­tatja munkáját, a napirend­nek megfelelően megkezdi a Magyar Népköztársaság 1976. évi költségvetéséről szóló tör_ vényjavaslat tárgyalását. A hogy egyre jobban lebben fel a fátyol az Egyesült Államok kormányának angolai viselt dolgairól, úgy fokozódik az amerikai közvélemény felháborodása és aggodalma. Az derül ki u&yanis, hogy a washingtoni kormányzat — mint egykoron Dél-Vietnamban — a tör­vényhozás és a nyilvánosság megkerülésével jócskán be­leavatkozik az angolai polgárháborúba. Az amerikai sze­nátus zárt ajtók mögött vizsgálja az ügyet, amelynek ed­dig ismert fejleményei már elegendőek voltak ahhoz, hogy a Fehér Ház a bírálatok pergőtüzébe kerüljön. Ford elnök szerdán kelletlenül közölte: személyesen adott utasítást a központi hírszerző hivatalnak (CIA), hogy utaljon ki 36 millió dollárt a nyugatbarát, szakadár angolai mozgalmait, az FNLA és Unila részére. S kilátás­ba helyezte az elnök, hogy e célra további 35 millió dol­lárt szándékozik fordítani. Ebből az derül ki, hogy az eddig ismert 50 millió dolláros amerikai „segély” további felduzzasztásával lehet számolni. Az amerikai fegyver- szállítmányok egyébként légihídon, az Azori-szigeteken keresztül érkeznek az Angolával szomszédos Zairéba, ahonnan ugyancsak légi úton juttatják el a hadianyagot a testvérgyilkos szakadárokhoz. Amerikai sajtójelentések szerint, két hónap óta mintegy 300 amerikai zsoldos is harcol Angolában. Annál kínosabbak ezek a leleplezések, mert hogy nem­rég több hivatalos washingtoni tényező „angolai beavat­kozással” vádolta meg a Szovjetuniót, mert segítségben részesíti az ország törvényes, az MPLA-mozgalom ve­zette kormányát. Most már világos, hogy ezek a wa­shingtoni vádaskodások a saját sötét manővereik fedezé­sét, az amerikai intervenció igazolását célozzák. A termé­szeti kincsekben rendkívül gazdag Angolában az ame­rikai monopóliumok jelentős pozíciókkal rendelkeznek, s Washington attól tart, hogy a portugál gyarmati stá­tuszból nemrég függetlenséget nyert fiatal afrikai állam haladó szellemű kormánya nem fogja ezeket kellően tisz­teletben tartani. Ennek megelőzése érdekében az ame­rikai kormány nem riad vissza a polgárháború szításától, de attól sem, hogy vállvetve lépjen fel a törvényes ango­lai kormány ellen, egy oly lejáratot rendszerrel, mint a fajüldözőit Dél-afrikai Köztársaság. Ez pedig nem csu­pán az Egyesült Államokon belül vált ki visszatetszést és tiltakozást. h ENSZ-közpiés mérlege Az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka szerdán a késő esti órákban befejezte munkáját. Az ülésszak napirendje 126 pontot tartalmazott, s kiter­jedt az emberi tevékenység és a nemzetközi kapcsolatok valamennyi területére. Több megvitatott kérdésben igen jelentős határozatok szület­tek, megvalósításuk a békét és a nemzetközi biztonságot, a politikai enyhülés kiter­jesztését és katonai enyhü­léssel való kiegészítését fog­ja szolgálni. A legfontosabb határozatok alapjául szolgáló javaslatok a Szovjetuniótól és a többi szocialista or­szágtól származtak. Történelmi visszapillantás r A REAKCIÓ ezután valósá­gos embervadászatot indított a kommunisták ellen; elfog­ták Schön herz Zoltánt és Rózsa Ferencet is, páratlan kínzásoknak vetették alá őket. Bajcsy-Zsilinszky azok között a haladó értelmiségi- ele között állt ki most is, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ne kelljen meg halnia Schönberznek. A legfelsőbb hadbíróság előtt ki merte jelenteni Bajcsy- Zsilinszky, hogy a kommu­nisták a magyar nép szabad­ságáért1 küzdenek és jó ha­zafiak. A páratlan emberir­tás ellenére sem merültek ki az ellenállási mozgalom tar­talékai, s a népét, hazáját, szabadságát szerető kommu­nisták áldozatkészsége csak erősödött. 1943-ban ebben a mozga­lomban döntő változás áll ott be. amely természetesen ki­hatott nemcsak a kommunis­tákra, hanem a függetlensegi mozgalom minden résztvevő­jére. A4 Kommunista Inter- nacionálé feloszlatása után feloszlatták a KMP-t is. Egy­ben felszólították a párt tag­jait, hogy legális pártokban és szervezetekben mindenütt jelen legyenek és a demok­ratikus erők együttműködé­séért vezető élharcosokká váljanak. Erre pár hónappal később. 1943 augusztusában, ú.i harci szervezetet keltettek életre - a magvar kommunis­ták: a Békepártot. Megtalál­ták annak a módját, hogy a parasztság is erősebben részt vehessen a mozgalomban. 1943-ban mái- a Szabad Szó, mint a Nemzeti Parasztpárt lapja, egyben a magyar füg­getlenségi mozgalom félhiva­talos lapja lelt. A Békepárt viszont elérte, hogy a pa­rasztság legszélesebb rétegei­ben nőtlön-nőtt a forradalmi lendület, a fasizmus gyűlö­lete. 1943 lett a háború ese­ményeinek alakulásában a fordulat éve. A Békepárt röpcéduláján is külön agi­tált a demokratikus Magyar- ország létrehozása, a Kállay- kormány megbuktatása ér­dekében. Azt az utat szintén megjelölte, amely a Hitler­rel való szakítást jelentette volna. Végre erre az időre már a magyar ellenzéki pár­tok is megmozdultak, s úgy tűnt, hogy élnek ezzel a kí­nálkozó kedvező alkalom­mal. Az SZDP (£> a Függet­len Kisgazdapárt azon­ban sokban keresztülhúzott jelentős politikai érdekeket. Ók nem akartak együltmű­ködni a fasizmus elleni harc legjobbjaival, a kommunis­tákkal. Az együttharcoió Bajcsy-Zsilinszky Endre vi­szont a kormányhoz intézett, memorandumában követelte a németekkel való szakítást. A magyar kommunisták leg­élesebben fogalmazták meg ezt, de azt is. hogy a német megszállást meg kell akadá­lyozni. A szélsőjobboldal ter­mészetesen támadta ezeket a szándékokat, üldözések in­dultak a Békepárt ellen — megint nőttek a letartóztatá­sok. Kállav Miklós „bekepo- litikája” mindenkire épített, csak éppen a magyar dolgo­zó tömegekre nem. Ezeken az eseményeken ke­resztül jutott el az ország történelmi léte egyik legsú­lyosabb állomásához: a né­met megszálláshoz. A nyila­sok és a Gestapo pribékjei egymás után fogták el a kommunistákat és a balolda­li ellenállókat. Március 19- én a Hitler-fasiszta pribéke­ket Bajcsy-Zsilinszky fegy­verrel fogadta. , A megszállás, alatt a né­met és magyar reakció min­den gazsága lelepleződött — egyben mindjobban kiszéle­sedtek a háborúellenes és fasisztaellenes erők. Vilá­gossá vált, hogy fegyvert kell fogniuk. A Békepárt most azt tekintette feladatául, hogy újjászervezze a betil­tott ellenzéki pártokat. Szük­ség volt arra, hogy most rr.ár ebben a végső fordulatban létrejöjjön a magyar demok­ratikus pártok szilárd harci szövetsége. E harci szerv a Magyar Front volt, amely a nemzeti létet fenyegető hely­zetben valóban nagy harcot folytatott. A csillaghegyi kínzókamrában végezték ki a Békepárt egyik vezetőiét. Ságvári Endrét. Ekkor — 1944. szeptemberében — fel­oszlatták a Békepártot és megalakult a Magyar Kom­munista Párt, így kezdődhe­tett meg a fegyveres celke- lés szervezése, amely segítsé­get adott a Szovjet Vörös Hadseregnek a hitleri fasiz­mus végső legyőzéséhez. A magyar ellenállási moz­galom ilyen sok ágazatát fogták egységbe tehát a ma­gyar kommunisták. sinus ellen Jól tudták, hogy a Horthy- íasiznius negyedszázados el­nyomása idején, amikor az ipari proletariátus filléresért dolgoztatta a tőke, a három­millió mezőgazdasági prole­tárt koldussorsba nyomta, a földesúri hatalom, a feudál- kapitalista államapparátus kegyelemkenyérre fogta a kisemberek millióit: ezért kell összefogni a forradalmi változáshoz minden erőt! A KOMMUNISTÁK hittek abban, hoav a forradalmi változás elkövetkezik. Az egyes kudarcok nem nyom­ták el ezt a hitet; soha harc- képtelenné nem váltak, s a helyzet politikai alakulásá­hoz képest változtatták meg a taktikát. Felismertéli az elnyomottak millióival való összefogás roppant hajtóere­jét. s minden változáshoz po­litikusán igazodtak. A kom­munistákkal egy ü Uh a 1 ad ó forradalmi erők harca (gy torkolt a felszabadulásba, amelyet hihetetlen áldozatok árán, 1945-ben, a Szovjetunió hozott meg az egész magyar népnek A magyar társada­lom így tudta behozni azt, amivel századokkal elma­radt: szabadságot, alkotó­munkát, fügsetlensóget ka­pott minden dolgozója. Fodor László (Vege) Forrásanyagok: a Magyar Tör­ténelmi Társulat lapja: „Szára­dok”. Kállai Gvula: A Magyar Függetlenségi Mozgalom. A ma­gyar forradalmi munkásmozga­lom története.

Next

/
Thumbnails
Contents