Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-06 / 234. szám
1975. okt. 5., vasárnap i ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Előtérben » megelőzés laozes és igazságszolgáltatás „A bűnüldöző és igazságügyi szervek területén levő pártszervezetek irányító- ellenőrző tevékenysége, valamint e szervek közötti rendszeres kapcsolat és ösz- szehangolt intézkedés nyomán következetesebben érvényesüllek a jogpolitikai irányelvek és kedvezőbben hatottak a törvénysértések megelőzésére.” — E gondolatok vezették be azt a határozatot, amelyet a bűnüldöző és igazságügyi szervek együttműködésének és mindennapi munkájának javítására hozott az MSZMP Miskolc városi és járási Végrehajtó Bizottsága együttes ülésén. Olyan téma került napirendre, amely korábban és mostanság is közérdeklődésre tarlóit, illetve tart számot, gyakran foglalkoztatja a város lakóit. Rendhagyó módon kél testület egyidöben vitatta meg a bűnüldözés, a megelőzés és az igazságszolgáltatás helyzetét, eredményeit, gondjait, közös határozatot hozott rá, hogy Miskolc városban és a járás területén tovább' javuljon a bűnüldözés, a közbiztonság és az igazságszolgáltatás — gyümölcsözőbb legyen azoknak a szerveknek az együttműködése, amelyek e fontos tevékenység részesei. Kedvező, hogy mindez akkor került a két testület asztalára, amikor megállapítható, hogy a városban és a járásban egyaránt érezhetően szilárdult a közbiztonság, nem növekedett az összes bűncselekmények száma sem, de csökkent néhány kategóriában. Lényegesen kevesebb a társadalmi tulajdon elleni lopások száma napjainkban, mint korábban volt. Egyre ritkábban i'orcfulnak elő hivatalos személy elleni erőszakos bűncselekmények és csökkent a súlyos testi sértések száma is. Mindezek ellenére az állampolgári fegyelemmel kapcsolatosan napjainkban is vannak gondok. Sajnálatos módon nem csökkeni, sőt növekedett néhány kategóriában a bűnesetek száma. Ilyen például az erőszakos nemi közösülés, a garázdaság, a könnyű testi sértés, a betöréses lopás, vagy a személyi tulajdon elleni rablás. Tennivalók vannak, az ismeretlen tettesek által elkövetett bűnügyek felderítési arányának javításában és nem elég hatékony a vásárlók sérelmére elkövetett bűncselekmények felderítése sem. Gondok vannak, elsősorban a városban, a közlekedés rendjével és fegyelmével. Ezekkel a témákkal nagyon egyértelműen foglalkozott az együtes végrehajtó bizottsági ülés. Az ügy fontosságát egyfelől az is bizonyítja, hogy a beterjesztőknek nem kevesebb, mint 25 kérdésre kelleti tételesen válaszolniuk, másfelől pedig az együttes végrehajtó bizottsági ülés olyan határozatokat hozott, amelyek jól értelmezett garanciának tűnnek a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek együttműködéséhez. Az előterjesztésből és az anyag kapcsán kibontakozó vitából is kiérződött, hogy a. bűnüldöző munkában . nagy segítséget jeleni a társadalmi összefogás. Állami, gazdasági és tömegszervezetek, valamint állampolgárok egyre jobban felismerik, hogy e munkában a legcélravezetőbb a bűncselekmények megelőzése. Ezt a célt szolgálják az egyre tartalmasabb és gyakoribb bűnügyi és társadalmi tulajdonvédelmi portyák. Ezek elsősorban a közúti szállítmányok és építkezések ellenőrzését szolgálják, de összefüggnek a pályaudvari lopások, dézsmálások és zsebtolvajlások megelőzésével is. Fizetésnapokon gyakoriak az úgynevezett általános közbiztonsági razziák és ellenőrzések, melyek különösen a „fertőzött” területeket érintik. Fokozott gondot fordít a rendőrség a társadalmi együttélés szabályait megsértő garázda bűncselekmények elkövetésére hajlamos személyek, veszélyes bűnözők, felkutatására és megfékezésére. A bíróság, az ügyészség és a rendőrség sokat tesz az alkoholizmus elleni küzdelemben. Ez utóbbi dolog ma is nagy gond a városban és a járásban egyaránt. Bűncselekmények megelőzését szolgálja — a három szerv összehangolt munkája eredményeképpen — a széles körű jogi felvilágosító tevékenység. Csupán a rendőrség az elmúlt esztendőben 160 esetben (ártott jogi felvilágosító előadást ifjúságvédelmi és társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények megelőzését szolgáló témákból. De egyre több előadást tart az ügyészség is. Széles körű jogi felvilágosítást végez a bíróság, a TIT és a jogász szövetség keretén belül. Mindez és még számos intézkedés, jó kezdeményezés, része annak, hogy az együttes vb megállapíthatta: a város cs a járás területén javult a törvényesség, szilárdult a közbiztonság. Az előterjesztés cs az a sokrétű, felelősségteljes vita, amely e téma kapcsán kibontakozott, biztosíték a megelőző tevékenység, a bíróság, az ügyészség és a rendőrség együttműködésének további javítására, a bűnüldözés és a megelőzés fokozására. Faülóvils Ágoston Az olefingyár egy részlete fotó: Laczó József Megyések élei Műszeriparának országos sikere A napokban közöltük, hogy milyen dijakat nyertek megyénk állami gazdaságai és termelőszövetkezetei a 68. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon. Még eredményesebben szerepelt az OMÉK-en megyénk élelmiszeripara. A Szerencsi Csokoládégyár Majális díszdobozával, valamint a Huncut nyúl elnevezésű figuracsaláddal aranyérmet, a Rubin, likörös díszdobozzal pedig ezüstérmet nyert. A To- kaj-hcgyaljai Állami Gazdasági Borkombinát toka.ii ófurmintja és tokaji 5 puttonyos aszúja, valamint a Magyar Hütöipar miskolci gyárának gyorsfagyasztott hasábburgonyája aranyérmet kapott a kiállítás bíráló bizottságától. A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat piskótatekercse ezüstérmet érdemelt. A szaporítóanyagok ..vetélkedőjében” a megyénkben is képviselt Országos Ültet- vénytervező és Szaporítóanyag Forgalmi Vállalat szö- lőalany vesszőjével arany-, tápcserepes szőlőoltványával pedig ezüstérmet nyert. Biztonsági szikrázó Találós kérdést tett • fel egyik ismerősöm: 40 fillérbe kerül, piros az egyik vége és szikrázik. Mi az?... Nem tudtam. Aztán, hogy e bonyolult rejtvényt megoldhassam, elhatároztam — rágyújtok. A harmadik szál szikrázó sercegése * Után ismerősöm adott tü- ! zet — öngyújtójával, s én ' tovább foglalkoztam a rejt- | vény megoldásával, mi- i közben az ingemre röppe- J nő szikrák égésnyomát • próbáltam lekaparni. Sike- , rüit, ám az örömbe üröm i is vegyült. Három kis j lyuk. Éppen csak egy- i másfél milliméter átmérő- 1 jűek, de — lyukak. Hamar , megfejtettem a feladott > kérdést, mondván, hogy ez J a piros; szikrázó valami i nem lehet más, csak a gyű- ] fa. Igen ám, de a gyufa i — Jedlik Ányos nagyszerű 1 találmánya — egykor még [ égett, és nem szikrázott. > Tovább szűkítettem: a ma- ] gyár gyufa, de ez sem jó. i hiszen ha gyufa — a szó ] a régi gyújtófácska cgysze- , rüsítése — akkor meg kel- ■ lene gyulladnia. A végső [ sikerélményt a doboz cím- i kéjének tanulmányozása ] után szereztem meg: Nem j gyufa, csak biztonsági i gyújtó. A Magyar Gyufa- ! ipari Vállalat praktikus J készítménye. Nem gyullad, [ csak szikrázik; és mivel ■ nem gyullad, hát nem kell i félni, hogy tüzet okoz. | Ezért „biztonsági”. Logikus j magyarázatom meggyőzte [ ismerősömet. Cigarettával i kínált és tüzet adott — ön- , gyújtóval... ! — pusztafalvi — , \ El-iiíenit ahogy csak bír! ~ A nien- ua|i8uu, lóorvos valósággal beletrombitált a sofőr fülébe, olyan erővel, hogy az utca túloldalán is meghallotta volna. — Halkabban, doktor úr — mindent hall! — Annál rosszabb neki. A gépkocsivezető olyan ideges lett, mindkét, jobb kézre eső zsebét végigkptórta a slusszkulcsért, s már-már a bal oldali zsebeket vette volna sorba, amikor észrevette, hogy a kulcs a helyén van. — A fene egye meg! — szaladt ki a száján. — Nem látok a szememtől. Az orvos rosszallón csóválta a fejét, joggal hihette, hogy beosztottja őt eteti a fenével, ám tisztában volt vele, indulás előtt nem ajánlatos megharagítani a sofőröket, a vezetés idegmunka. Lenyelte tehát méltatlankodását, s tréfára fordította a szót, ám hangja gúnyosan csengett: — Nem is tudtam, hogy maga ilyen „szép- lélek”, Kovács?! Tíz év alatt, mege'dződhe- tett. — Abban hiba nincs — felelte Kovács, miközben várta, hogy az eléje tolakodott taxi odébb húzzon — az öreg! teljesén észnél van, s tudja, mire ez a nagy sietség. Halkan, suttogva beszéli, a hirtelen l el - indullság vesztett erejéből, hangsúlyába engesztelőd és szövődött. Nem akarta ö ióné- veltségre inteni a doktor ural; hogy jön ö ahhoz?! örült, hogy megnyomhatta a gázpedált, a felzúgó motor berekesztette a kínos beszélgetést. „Kellett nekem a könnyebbik végéhez tolakodni ... most megjártam”, morfondírozott magában. De mindig is helyénvalónak, mi több erkölcsösnek erezte, ha lábtól fogja meg a hordagyat — a cimbora nem strapálja magát a vezetéssel, csak a tájat nézi és a nőket mustrálja. Minden másképp történik, hu a főorvost nem kell keresni a zárójelentésért. Letették a hordágyat, s mivel nem akadt más látnivaló, az öreget kezdte nézni. Ügy tetszett, a nyugtató injekció meglette hatását, mélyen alszik, melle egyenletesen süllyedt-emelke- dett. Ám hirtelen felpattant a szeme, tekintete a mennyezetre szegeződölt. A csecsemők néznek így a vakvilágba, akiknek még egyre megy a közeli és a messzi, a kíváncsiság legkisebb jele nélkül forgatják szeműket. Durva, igen dyrva gondolata támadt: „Dögrováson vagy, öreg”. A részvétlen egykedvűségen nem törhetett magának utat a szánalom, ez a praxis megkeményiti a lelket, ellenállóvá teszi a másokkal történt szerencsétlenségekkel szemben. Aki mindent mellre szív, annak ebben a szakmában nem terem babér, az érzékenykedés kapkodóvá tesz, eszünk csak úgy lehet a helyén, ha az érzelmeinket kikapcsoljuk. Az öreg mintha megérezte volna, hogy gondolatban vele társalog. Tekintete aláhullt a plafonról és rajta kötött ki. Fejével félre- étthetetten mozdulatot tett, azaz magához intette. Mellé kuporodott. — — Mi baj, öreg? — kérdezte tréfálkozó hangsúllyal, mintha csak egy ocsúdó részeg bambán rámeredő szeme közé nézne. — Semmi. — A nagybeteg arcán szét- futott egy parányi mosoly. — Semmibe só se kell — kedélyeskedett Kovács, anélkül, hogy érdeklődés moccant volna benne. Az öreg eltűnődött, majd ismét felvillant szemében a röpke mosoly — a borult ég egy igen távoli pontján átütött a napsugár, de mire. odakapnánk a' szemünket, mindent elnyelt a sötét kavargás. — Egyszer már vittek így — motyogta révetegen. — Persze, amikor behozták — vélekedett a sofőr unottan. Az öreg nemet intett fejével. — A magam lábán jöttem. — N ne mondja. — Egyes-egyedül, még anyjukon! se volt velem. Minek pocsékolni azt a kis pénzt, nem igaz? • Hát, ha bírja az embert a lába. — A beteg felsóhajtott, tekinle- rt* tét körülhordozta. — Itt vertek le róla. — Fejét kedvetlenül ingatta. — Mondtam én az asszonynak, jobb orvosom a szőlőm, patikám meg a pince, hadd fordulok én ahhoz, de hát csak rágta a fülem. Azt mondta szegény feje, holnap is kellek neki, az orvosok majd kikúrálják hasamból a nyilallá&t. Jól elbántak maguk velem. — Nem úgy van az, öreg! — fogta pártját az orvosoknak Kovács. — Adjanak hálát az istennek vagy az SZTK-nak, hogy ma már.., A betegen megrezzeni a takaró, bizonynyal legyintett, köszöni ó ezt a jótéteményt. Kovács jobbnak látta, ha visszakanyarodik a hordágyhoz. — Hát akkor mikor vitték így? — Maja akkor még a világon se volt. — Nem olyan biztos — ellenkezett kedv- telenül, tekintetét végig futtatva a folyosón; jöhetne már a főnök, megszabadítaná ettől a felesleges dumcsitól, aminek se füle, se farka, csak az illendőség tartja az öreg mellett. — Olyan biztos az, mint a kétszer kettő négy. Élt 'Rá1' maga a háború utolsó esztendejében? Erre feleljen. A sofőr halk nevetést hallatott. — Meg is jártam! — Meg a... mindjárt megmondom, mit járt meg?! Hol volt még maga tizennyolcban?! — Aha, leesett a forintos! — Kovács ismét nevetett — Mi volt az a mostanihoz képest — akkoriban gombóccal lövöldöztek! A beteg, a nagybeteg is nevetni próbált, de teste megrázkódott, és a felszikrázó fájdalomtól eltorzult az arca. — Jaj, ne bosszantson már — suttogta elvörösödve. — Akkor hát gombóccal trafóit cl a tálján Doberdónál. Egy szikla alá feküdtem, nincs akkora ház a világon, amilyen az volt, oszt megingott a gombócoktól. Nem is minket lőttek, csak a hegyet, jött a kő ránk, mjnt a jégeső. Mondtam magamban, no, Józsi, ha ezt megúszod ép bőrrel, sose halsz meg. Egy gránát valahogy eltévedt, mellém oszt buff. Volt Józsi, nincs Józsi. Kétszer virradt meg mire belémbotlottak a szanitéeek. Akkor már magamnál voltam. Hallottam mit beszélnek. — Mit beszéltek? — lőtt kíváncsi a sofőr. — Ennek is kampec, ennek a szép szál magyarnak. — Azt mondták, szép szál magyar? — Mért ne mondták volna? Huszonegy evesen ember még az ember; — Én is annyi voltam, amikor berontottak. Az első légitámadásnál bőgtem, mint a zálogos tehén. Az öreg elmosolyodott. — Hat akkor én különb legény voltam, cn bizony nem bőgtem. Nem hittem, hogy olyan fiatalon meghalhat anyám fia. az egyetlen fia, mert, csak lányt estvéreim voltak. Már miért haína meg? Egészséges, mint a makk. De nem is csaptam el a kanalat. Eltört három bordám, lábaimban egy csomó szilánk, fejem beszakadva. Azt mondta a doktor, nincs érzéstelenítöje. de ha ordítani merek, szétveri a pofámat. Nem is ordítottam én, egy mukkot se szóltam. — Gyengécske nevetés hagyta el a száját. — Amikor belémmetélt, szépen elájultam, oszt nem éreztem semmit. De akkor se ordítottam. A parancs az parancs, nem Igaz? — Jópofa maga, öreg. A beteg elengedte füle mellett az elismerő megjegyzést. Folytatta: — Azt mondta a főorvosunk, ehetek, ihatok mindent, nem kell... — Elgondolkozott. — Mit is nem kell? Maga érti ezek nyelvét. — Diétázni. — Azt. diétázni. Fene se tudja, mit értsen rajta az ember. Eddig se nagyon válogattam az ételben, az italt nem vontam meg magamtól. Hát ezután is fgy lesz. — Így, öreg, így. — A sofőrnek először szorult meg a torka. Egy vasúti átjárónál sorompót kaptak. Benézett a kocsiba. Az orvos figyelő tekintete az öreg arcába meredt, ujjai a takaró alól kivont csupacsont balkéz pulzusán pihentek. — Kibírja hazáig? — Hangja oly halk'volt, az o vos inkább a sofőr szájának mozgásáról olvasta le a kérdést. A bólintás örömet váltott ki Kovácsból. Nem tudta, honnan ez a hirtelen támadt részvét, miért kívánja annyira, hogy kibírja hazáig. Amikor feltűnt a vonat, felszabadultan sóhajtott, nem végehosszasincs teher, hanem sebesjárású személy. A hátrapillantó tükörbe tekintve, látta, az orvos nekifeszíti a fecskendő tűjét a pergamensárga, aszott bőrnek. Elfordította a fejét. A régimódi parasztházból szomorú arcú anyóka sietett eléjük. A hordágy fölé borult, két keze közé fogta az elvékonyult, csont sovány arcot, s babusgatón beszélt hozza: — Hát megjöttél, apjukom, hát itthon vagy végre?! Édesjó emberem nekem... i . Kovács arcát fürkészte, s az l\li Wl Mis jutott eszébe: alkalomadtán elnézést tog tőle kérni, valahogy így: Kovács. maga nem „széplélek”, maga egyszerűen ember... Gulyás Mihály
