Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-06 / 234. szám
CSZAK-MAGYARGR5ZÄG 6 1975. okt. 5.; vasárnap j. >, - n fw/ \ k m |i/ v ijM':-'' Í? \ -t/nju v , h/ IG Wb t: . ■ ÄM írf=4 Hckassy Csaba munkája ÍVÓ Jobb ötletünk isjJ|: tett volna annál, minthogy itt bóklászunk a hídon és bámuljuk a vizet. Mit nézzünk rajta? Láttuk már elégszer a hidat is a vizet •is, a folyó most különben sem valami szép látvány. Valahogy a színe sem olyan, mint egyébként. A sziget sarkából ismét le- omlasztott egy jókora részt, bokrok, kisebb fák ágai nyúlnak ki belőle, hullámoznak, csapkodnak, mintha fel akarnának kapaszkodni a partra. Fentről levelek sodródnak, bukdácsolnak. A csempelyezö helye üres, nincs ott a hálózó ember, nyilván nem tartja érdemesnek az ücsör- ígést, mert úgysem fogna 'semmit, A víz hűvöse fel- icsáp, ide a hídra is. Nem lenne jó beleesni. ■ A gibárti hídon ácsor- jgiink. a gibárti Hernád- »szakaszt nézegetjük. A hídon pedig most éppen egy asszony érkezik a folyó bal partján levő falurészből, annak is a boltjából. Kenyérrel, más élelmiszerekkel rakottam És beszélő kedvvel, mert szól is: — Űgv-e Szép a hidunk? — Talán nem? Még ilyet! — Hát... Bizony, hogy szép! Ügy köti össze a két partot, mármint a híd,- mint Pestet, meg Budát! • — Azért egy kicsit... — Jó, jó! Nem olyan ’nagy a víz, meg nem olyan sok ,a ház, de azért mégis ,van ' itt is folyó, vannak házak és ha nem lenne itt ez a bizony nagyon is szép híd. akkor hogy járnánk át? Meg hogy’ járna át az a sok autó? Mert járnak ide bizopv sokan. Nézzék csak meg, milyen szép, tiszta ez a falu! Ez mindig tiszta, mintha vendégség lenne. Szép. kis boltunk is van. — Mit kap benne? — Ami keil. Most is tele van a szatyrom. Hozhattam volna, ha kellene még disznói elét is! — Füstöltet? — Azt.. . Szeretik? Menjenek. vegyenek belőle. Ott van! Ha meg akarnak. Tovább megy a hídon. Tényleg jó erős ez a híd, biztonságos. És szépen ível. Az igaz, hogy a folyónak t mindig másnak kell-lennie. Az év minden szakában is más, a nap minden szakában is más, mert például a fény hol ilyen, hol. olyan, hol amolyan, de sohasem ugyanaz. Ráadásul már az ókori görög filozófusok kijelentették, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, és eme kijelentés rendkívül mélységeket, igazságokat jelez. Az örök mozgás, az örök változás igazságát. A Her nád ide a híd alá szigetet alkotva érkezik. Mielőtt ideérne, körülöleli a század elején épült, már-már ipartörténeti műemléknek számító villanyerőművet. Az apró " erőmű pedig most is dolgozik. Ha lka rí, hivalkodás nélkül és pati- ka-tisztaságúan. A termelés nagyságrendjét illetően nem különösebben jelentős ugyan a szerepe — bár amit termel azzal mégiscsak besegít —, az energia elosztásában viszont igenis fontos a szerepe. Akik itt dolgoznak, vigyázzák, gondozzák, szeretik ezt a munkahelyet. A kapcsolók, transzformátorok, biztosítékok, turbinák, generátorok logikus világát, amelyben természetesen úgy működik minden, mint vala- . mely nagy erőműben. De itt a Hernád adja a mozgató erőt. A zsilipeknél felduzzasztott, szétválaszt tott Hernád. Diófák nőitek meg a szi- ; geten, dús a fű, sárgállik az ökörfarkkóró, feketlik a bodza és kék színű bogáncs vonzza a tekintetet, különös. valószínűtlenü! kék színű. A zsilip mögött tóvá szélesedett, nyugodt víztükör, a zsilipről viszont zuboggó. harsogó zu ha tág ömlik, ordítva sem hajijuk, ki mit mond. pár méterrel arrébb már inra az igazi fői-máid Hernád siet. bokrokkal. fákkal sűrűn benőtt bartok között. Arrébb, az erőmű alatt horgászok várják a szerencsét. Nem is hiába, mert a szakokban már ott van néhánv hal. Igazi, nagy fonás ugyan ma még Az ember és a kutya... Minden reggel találkoznak. Az ember és ß kutya. Az ember munkába megy egy hosszú kerítés mellett — a kutya munkában van a kerítés mögött. Az a feladata, hog]/ csaholjon az arra haladókra. Már egy év is eltelt — jól ismerték egymást. Az ember minden reggel bosz- szontotla is kicsit. Zörgött a drótkerítésen, morgott neki, télen megdobta hógolyóval. Ha nagyritkán nem futott végig a kutya — hiányzott. Az ember sohasem haragból bosszantotta — a kutya gépiesen, in- 'kább csak kötelességérzetből ugatott. Egyik reggel a kutya odaszaladt a kerítéshez' — aztán megállt némán. Olyan szokatlan volt a hangtalan kutya, hogy az ember is megállt. Ránézett — és ■iákkor vette észre, hogy a '..hamis, nagy fekete kutya szájában egy karéj kenyér van. Nézték egymást. Az ember olvasott a kutya szeméből: ha most ■ugatok — akkor kiesik a kenyér a számból. Ha nem ugatok, akkor miért kap. tani a kenyeret.,. Álltak, nézték egymást. A kutya olvasott az ember szeméből: ha most is bosszantalak, mégis csak ugatsz, pedig sajnálod a jó darab kenyeret. Ha nem bosszantalak. csendesen morogva, szádban a kenyérrel visszakullogsz a házadba és szégyelled ma- • gad... Álltak, nézték egymást. Aztán az ember egy hirtelen mozdulattal elhajította a botot, amivel a kerítést zörgetni szokta és gyors léptekkel elindult. A kerítés végénél még visszanézett. A kutya állt. Óvatosan lába elé helyezte a kenyeret, felnézett — a tekintetük összeért. Az ember intett neki — az meg csaholt egyet — a kenyeret újra a szájába vette és eliramodott. Sokáig nem találkoztak — az ember' inkább másfelé járt. Nemrég ösztönösen is, talán kíváncsiságból is — arra ment. A nagy udvar üres volt. Vegigzörgött a drótkerité- I sen — rohanva jött elő a l kutya. Meglátta az embert. I — megtorpant — egy pillanatig nézték egymást — a kutya a kerítéshez jött — felugrott és simogalásra kínálta a fejét.. Tétován mozdult a kéz — majd a táskába nyúlt és egy darab zsíroskenyeret adott, a kerítésen át a kutyának. Az óvatosan elvette. a földre tette és újra a kerítésre ágaskodott — nyelvlógatva vigyorgott ... Az ember a táska zipp- zárjával babrált, a. kutyára nézett — aztán lehajtott fejjel eloldalgott... Móni Sándor horgászhatnak is. Jöjjenek el horgászni! Van hal a Hernádban .. Csak ki kell fogni, de fognak is belőle szénen. Néhá bepiszkolják valahol a vizet, az igaz, de nézzék meg, most is milyen szép! Persze nem olyan, mint nyáron. Dekát most ősz van, a víznek is másmilyennek kell • lennie. Télen megint más lesz... No, . sietek, de csak jöjjenek el egyszer hosszabb időre. Ügy, alaposan szétnézni, meglátják, milyen szép itt minden! nem von. ne azért nem . panaszkodhatnék. Halász- I lének való, vagv - zsírban süf”: való már akadt. Megéri újra ™™ken;; hídra. Innen ugyanis elég messzire ellátni. A folyót napfénv világítja, a vízről néha a szemünkbe csapó-t dik a villanás. Messzebb áttetsző, halvány pára. A szép, őszi folyón néha egy- egy levél csónakázik lefele ... Priska Tibor A jó bor nemcsak kedvre derít, de nyelvet is old. „Hatására” a pincék mélyén, gyertyaláng fényében emlékek, tréfás történetek elevenednek fel és kelnek újra szárnyra. Ilyenkor jó kedvtől hangos a hordók világa. Aki már járt mádi pincében, az tudja, hogy egykét pohár furmint, vagy szamorodni ízlelgetése után házigazdájától ízes népi anekdotákat, mókás történeteket hall. Felelevenednek a mádi „garabonciások”; Csörge bácsi furfangos kópésága, a két jó barát Kubus és Tapa Pista bácsi vidám történetei. Ezekből állítottam össze most egy csokorra valót. A RÉZGALIC Csörge bácsi vincellérként szolgált az egyik szőlőtulajdonosnál, s mivel abban az időben nagy érték volt a rézgálic, a bor- dóilé készítések során mindig elcsent egy keveset a gazda vegyszeréből. Egyszer rájött erre a tulajdonos is, és ezért a legközelebbi permetezéskor — korán hajnalban — maga vitte ki a kékkövet a szőlőbe, az előző nap előkészített permetező vízbe beáztatni. A. kékkövet egy vászontarisznyába tette, ezt madzaggal a vízzel telt betonkádba engedte, gondolva, mire a vincellérje kijön a szőlőbe, elázik a kékkő. Szokása volt a tulajdonosnak, hogy magában hangosan beszélt. Most js, amikor elkészült a munkával, elégedetten meg- x jegyezte: — Most már nyugodt,vagyok! Mindezt Csörge bácsi egy közeli csipkebokor mögül figyelte, majd amikor a gazda eltávozott, odament a kádhoz, kihúzta a tarisznyát és a rézgálic felét saját tarisznyájába öntötte. Amikor végzett, ő is elégedetten jegyezte meg: — Most már én is nyugodt vagyok! CSÖRGE BÁCSI ÉS A KÍGYÓ Az egyik nyáron szőlő- kapalásra szegődött el Csörge bácsi. Mivel nagyon meleg volt, az öregnek nem sck kedve volt a munkához. Ebéd után a szokottnál is hosszabban üldögélt a szőlőgát mellett, ami feltűnt a nagyságos úrnak is. Mivel azonban, az úr udvarias ember hírében állott, nem akart rátámadni az öregre, inkább csak megjegyezte: — Tudja-e öreg, hogy innen a gátról egy nagy kígyó szokott kimászni ? Csörge elrökönyödött. — Tényleg, nagyságos úr! Akkor kivárjuk! Addig innen nem mozdulunk, míg agyon nem ütjük! Azóta is emlegetik Mádon a mondást: Kivárjuk, mint Csörge bácsi a kígyót. TAPA ÉS KUBUS A két: mádi tréfacsináló szőlész-borász szinte gyermekkoruktól ismerték egymást. Szabad idejükben azzal szórakoztak, hogyan tudnak egymás orra, alá minél több borsot törni. Kubusról — akinek hat gyereke volt — Tapa azt „híresztelte”, azért tudnak megélni, mert náluk a kö-__ vetkezőképpen zajlik le a vacsora és a reggeli. Este Kubus megkérdezi a gyerekeitől: — No, gyerekek, ki akar közületek egy forintot kapni? Valamennyi gyerek egyszerre nyújtotta a kezét. — Én is! Én is! — kiabál ták. — Jól van, valamennyien kaptok forintot, de csak akkor, ha nem kértek vacsorát — kötötte ki az apjuk. A gyerekek miü bánták .a vacsorát, örüllek a forintnak, és éhesen is boldogan feküdtek le. Reggel azonban, amikor fölkeltek, valamennyiüknek kopogott a szemük az éhségtől. Az apjuk ismét elébük állt: — No. gyerekek, ki akar reggelizni ? — Én is! Én is! — ki- álllották kórusban. — Jól van! Jól van! — csillapította a . hat éhes szájat Kubus. — Csak egy a bökkenő! Az kaphat reggelit, aki fizet nekem egy forintot? Bánták is a gyerekek az este kapott forintot, visszaadták apjuknak örömmel, csak jöjjön az a nagyon várt reggeli. TAPA ÉS A VONATJEGY Miskolcra utazott Tapa, ezért a mádi állomáson 50 kilométeres jegyet kért a pénztárosnőtől. — Hova" lesz a jegy bácsi? — érdeklődött kíváncsian a pénztáros kisasz- szony. — Mi köze van hozzá — gondolta magában Tapa —, és mérgesen visszakérdey zeit: — Mondja kisasszony! Ha maga a postán bélyeget kér, azt is megmondja hová küldi?, MAJD HOLNAP I Miskolcra készült Kubus és Tapa. Előző este megbeszélték, hogy mindketten a hajnali vonattal mennek. Hajnalban még sötét volt, amikor Kubus bekopogott Tapáék ablakán. — Pista! — Na! — Fönn vagy! — Kelek! Kicsit várt Kubus, de mivel semmi neszt nem hallott, újra kopogott. — Jössz-e már? — Megyek' , Megint várt egy keveset, de Tapa csak nem jött. Kubus most már idegesen kopogott. — Lekössük a vonatot! — szólt be türelmetlenül. — Dehogy késsük! — érkezett belülről a válasz. Odahallatszott a vonat füttyszava. — Azt mond meg végre, mikor utazol? — kérdezte dühösen a vonatról lemaradt Kubus. — Én holnap — szólt ki nevetve Tapa és másik oldalára fordult az ágyban. A MÁDI VADAK Történt egyszer, hogy idegenből új bányamester érkezett Mádra, aki rövid időn belül megismerkedett az öreg Tapával is. Beszélgettek erről-arról, hát kiderült, hogy a bányamester nagy vadász. Pista bácsitól is rögtön megkérdezte: — Tessék mondani! Aztán milyen vadak vannak errefelé? Az öreg nem hazudtolta meg szőlész-borász mivoltát, mert így válaszolt: — Hát kérem' nálunk többféle vad ismert: így van Riparia portalis, Ru- pestris du Lot... És sorolta egymáí után az oltványok alanyait. A bányamester elször- nyülködött: — Te jó ég! Én ilyen vadakról nem is hallottam. — Pedig vannak — vágta rá hamiskás mosollj’al Tapa. — Aztán lessék mondani ... Ezek a vadak leginkább hol találhatók? — firtatta a kíváncsiságtól furdalt idegen. — I logy-hogy hol? — háborodott fel az öreg. — Természetesen a szőlőben. — És... Melyik szőlőben? — Melyikben. melyikben . .. Hát valamennyiben — morogta Tapa és úgy telt, mint akit nagyon bosszant a bányamester tudatlansága. Nem is mert az szegény többet, kérdezni. De attól kezdve a bányamester állandóan duplacsövű puskával járt-kelt a faluban. Ennek ellenére a Riparia portalis vadat csak nem tudta puskavégre keríteni. Türelmes ember lehetett, mert a puska ott lógott a vállán áljandóah. Nemcsak a falubeliek, de a felettesei is fel fi gve! lek a „puskás” bányamesterre, olyannyira. hoev — mivel úgv véllek megháborodott — pozícióiéból rövidesen leváltották. EPILÓGUS Élete végén sokat betegeskedett Kubus Pista bácsi. A hű barát, az öreg Tapa gyakran meglátogatta kedves cimboráját. Egyszer Kubus szomorúan jegyezte meg: — Én már meghalok Pista! Tana vigasztalni akarta, ezért tréfásan megjegyezte: — Akkor én meg utánad! I Valóban Kubus Pista bácsi halt meg előbb. ItlOß- ban. Rá egv évre az öreg cimbora Tapa pista bácsi is követte. Elment a két mókamester, a kél barát, de emlékük tovább ' él. Mint réven a népköltészeti alkotások, történeteik, mókáik száiról-száira terjednek Az emberek tesznek hozzá, újakat találnak ki. Csörge bácsi. Kubus ás Tana mulatságos kalandjai pinceszerek során mindig feltámadnak és amíg Mádon bor térem, emlékük megmarad. llaidu Imre
