Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

1975. okt. 31., péntek se ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 3 t AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK, új rúd-dróthen- gerművének létrehozásában több mint félszáz hazai és külföldi tervező és kivitele­ző vállalat vesz részt. A minden túlzás nélkül min­tának, példának tekinthető beruházás, illetve kivitelezés igazi gazdája azonban az Ózdi Kohászati üzemek. Ez első látásra természetesnek tűnik. A gyakorlatban azon­ban az ózdiak sokkal töb­bet tettek és tesznek, mint amennyi a kötelességük, kö­telezettségük, mint generál­beruházónak. Elsősorban az alapos előkészítő munkáért kell őket megdicsérni. Azon­kívül a lebonyolítás irányí­tásában, vezetésében olyan korszerű követelményeket tudtak megvalósítani, ame­lyekkel — a viták ellenére is — sikerült mindenekelőtt és mindenekfölött az orszá­gos érdekeket érvényre jut­tatni. Feltétlenül figyelem­re méltó, hogy az ÓKÜ, mint generálberuházó, még arra is gondot fordított, hogy időben beszerezze és a kü­lönféle kivitelező vállalatok rendelkezésére bocsássa a szükséges gépeket, amelyek­kel ezek a vállalatok azidő- ben nem rendelkeztek. Ez igen fontos volt a rendelke­zésre álló idő alapos kihasz­nálásához, mert ellenkező esetben talán hetekig, hó­napokig állhatott volna egy- egy munkafázis, mire a gé­pekre szóló megrendelés át­fut a szokott csatornákon. A generálberuházó ÖKÜ már jóelőre, időben tudta azt, hogy az új létesítmény elkészülte után szintén „ge­nerális” lesz, vagyis az üze­meltetés gondja is reájuk hárul. Éppen ezért a mun­kálatok előrehaladtával egy­re több embert irányítottak át az RDH-ba a régi gyár­ból, egyrészt azért, hogy se­gítsék az építés, a szerelés munkáját, másrészt pedig éppen e munkálatok révén alaposan megismerjék a technológiát, harmadrészt pedig, hogy megtanulják a különféle gépek, berendezé­sek működtetését, használa­tát, termelésbe állítását. Szinte minden fontos rész­legnél ott voltak és ott van­nak az ÓKÜ gyakorlott sze­relői is. Ez nemcsak a fen­tiek miatt hasznos, hanem azért is, mert mint jöven­dőbeli gazdák, a legjobb meósi feladatokat is ellát­ták. Ma tnár több mint két­százan — mérnökök, techni­kusok, szakmunkások — irá­nyítják, vezetik, segítik a ki­vitelezés nehéz munkáját, közülük sokan olyanok, akik a mű elkészülte után is itt fognak dolgozni. Egyik kül­földi riportalanyunk azt mondta az ózdiakra, a ko­hászat dolgozóira — akik munkaidő után, társadalmi Bach Sándor munkában az RDH-hoz jöt­tek dolgozni nap-nap után —, hogy az ózdi nkásolc igazi lokálpatrióta , termé­szetesen igaza voll. Hiszen az ÓKÜ dolgozói annak idején összesen 40 ezer tár­sadalmi munkaórát vállal­tak annak érdekében, hogy az RUH minél hamarabb és a legjobb minőségben elké­szüljön. Ez idáig már több mint 6 ezer órát teljesítet­tek. Ez valóban lokálpatrio­tizmus, de ha egy kicsit job­ban belegondolunk, ettől több. Igazi patriotizmus, iga­zi hazaszeretet. Mert ez a világszínvonalú új gyár va­lóban Űzdon készül el, az ózdiaké lesz, és ahogy Bach Sándor technikus, műszerész csoportvezető fogalmazott, ez az ózdiak holnapi kenyere, azonban nemcsak az óz­diaké, hanem az egész szo­cialista magyar társadalomé, hazánké. — Mi szívügyünknek te­kintjük ezt az új létesít­ményt — mondotta az ózdi munkásdinasztiába született, 35 éves technikus. — Időt, erőt, tudást nem kímélve dolgoztunk és dolgozunk itt. Én és társaim szívesen jöt­tünk a régi gyárból, az ÓKÜ energiaszolgáltató gyárrész­legéből ide az RDII-hoz. Őszintén megmondom, nem több a jövedelmünk itt, mint ott volt. És mégis többet dolgozunk, többet adunk, mert tudjuk, hogy ez a gyár többet fog visszaszolgálni nekünk. Nemcsak azoknak, akik itt dolgoznak, hanem általában az ózdi munká­soknak, mindannyiunknak. Annak idején erpe a be­osztásra több pályázó is volt. Büszke vagyok rá, hogy en­gem választottak. Itt szinte minden nap újat hoz és ez a technikai és munkaszerve­zési újdonság a sava-borsa a munkánknak. Büszke va­gyok arra is, hogy ha itt körülnézek társaimmal együtt, elmondhatjuk, hogy ezt mi csináltuk. Egyelőre a szere­lés'nagy munkájában segéd­kezünk. De ha megindul a termelés, akkor az üzemelte­tés „orvosai”, a gépek, be­rendezések karbantartói le­szünk. Sok szabad szomba­tot, vasárnapot töltöttünk el itt munkával. Egyáltalán nem panaszként említem, hogy fi­zetett szabadságunk nagy ré­sze is még papíron van. És" legalább annyi órát dolgoz­tunk itt társadalmi munká­ban, mint amennyi nao telt el ebből az évből. — Nagyon sok problémával kellett és kell még megküz- denünk — folytatta. — Itt még inkább szükség volt és van a kommunisták példa- mulató, áldozatvállaló mun­kájára. Minden frázis nélkül, nagyon őszintén mondom, hogy én már korábban is párttag voltam, de itt, ezen a munkán lettem igazi kom­munista. Itt érzem, hoav mit jelent, hogyan kötelez az ön­magunk vállalta felajánlás. Azt akarjuk, hogy határidő­ben. az előírt minőségben és költséghatárokon belül 1 ké­szüljön el az új mű. És ezért mi, ózdiak is mindent megteszünk. Mi itt valóban nem a pénzt néztük és néz­zük. Volt időszak, amikor a gyorsító határozat alapján kidolgozott prémiumrendszer szerint az ÓKÜ-nelt az . RDH-nál dolgozó munkásai egy kicsit mostohagyerekek voltak. Szerencsére, tudo­másom szerint, ennek or­voslása folyamatban van. Te- í hát nem elsősorban a pénzért { tettük, csináltuk. Hanem azért, mert az új gyár való­ban szívügyünk és tudjuk, hogy ez a holnapi kenye­rünk .... A nagycsarnokban az F- sor 0 oszlopánál megálltunk egy pillanatra. Ennek alap­jába helyezték el annak idején az új létesítmény alapkövét, fémhengerben az Ózdi Kohászati Üzemek 125 éves történetét, a folyama­tos acélmű és a rúd-drót- hengermű alapításáról szóló okmányok másolatát, újság­példányokat, fényképeket; az ózdiak üzenetét a jövőnek, az utókornak. A fiatal mű­szerész tenyerét ráfektette a hideg betonoszlopra, rám né­zett és ezt mondotta: — TUDJA, mire lesz ké­pes ez a gyár? Az automa­tikus berendezésekkel egyet­len sor kilencven tonna anyag hengerlésére lesz ké­pes óránként, míg a régi hengerműben négy henger­sornak hetvenöt tonna az óránkénti teljesítménye. Ott kétezren dolgoznak, itt pe­dig összesen hétszázan le­szünk. Ott mi voltunk a ré­gi gépek szolgái, itt a kor­szerű berendezések lesznek, a mi szolgáink. Szöveg: Oravec János Kcp: Eaczó József (Vege) I Az LKM 4vek óta lakás­hoz segíti azokat a dolgozó­it, akik jó munkájukkal be­bizonyították hűségüket a gyárhoz és szociális helyze­tüknél fogva is igényjogo­sultak erre. Ebben az évben a vállalat 6 millió forintot fordított dolgozóinak lakás­hoz juttatásához. Vállalaton belül milyen módjai vannak a dolgozók lakáshoz juttatására? —erről kérdeztük Szőnyi Jenő mun­kaügyi- és szociális főosz­tályvezetőt. — Évről évre új lehetősé­geket ajánlunk fel dolgozó­inknak. Ez évben például 840 ezer forintot adtunk ki kamat mentes kölcsönként családi házak építéséhez, ami 42 kohászati dolgozót érintett. Ezzel a kölcsönnel elsősor­ban azok a bejáró dolgozók élnek, akik lakhelyükön akarnak azat építeni. A negyvenkét dolgozó kö­zül, Nyitrai Lajos vasútfor- galmi kocsivizsgáló 1042 óta dolgozik a gyárban, és Her- nádnémetibőí jár be dolgozni. Mit jelentett számára, hogy kamatmentes kölcsönt vehe­tett fel? — Nagyon sokat — mond­ja — i tivel ezzel a pénzzel az év végéig befejezzük a lakás felépítését és végre megfelelő lakáskörülménye­ket tudok biztosítani csalá­domnak. A gyár 2 millió 200 ezer forintot fordított a tanácstól vásárolt vevő- és bérlő kije­lölés jogú. 16 lakás vásárlá­sára. Ebben az akcióban la­káshoz jutott dolgozók meg­állapodást írtak alá, hogy tíz évig a gyárban marad­nak. A lakások kiutalásáról az elmúlt napokban döntöttek az LKM-ben megtartott igaz­gatói értekezleten. Hornyok Gyula, forrasztár 1964 óta dolgozik a gyárban és most kapott egy két és fél­szobás tanácsi értékesítésű lakást. — 1973-ban adtuk be a lakásigénylést a tanácshoz — mondja —, s azt a tájékoz­tatást kaptuk, hogy öt év múlva tudják kielégíteni igé­nyünket. Nyolc éve albérlet­ben lakunk egy szoba-kony- hás lakásban, Ámta született egy gyermekünk. Szeretnénk még egy gyereket. Nagyon örülünk a vállalati lakáski­utalásnak. A komlóstetői lakásokban is „érdekelt” a gyár, ahol 1980-ban adják át az első la­kásokat. Jelenleg a terület közművesítése folyik. N. E. intézkedések, tennivalók az üzemekben Egyeseik nagyon hideg, ke­mény télre számítanak, má­sok azt mondják, nagy ha­vazás lesz. Vannak, akik ár­ra esküsznek, hogy latyakos, sáros lesz a tél, de jó néhá- nyan az előző évek teleire emlékeznek. Akárhogyan is lesz, egy bizonyos: a külön­böző vállalatok a tél, a hi­degebb idő beköszöntővel egyre nehezebb körülmények között kényszerülnek dolgoz­ni. Biztosítaniuk kell a tech­nológiai berendezések zavar­talan működését, dolgozóik munkakörülményeinek meg­felelő színvonalát, vagy a szolgáltató, fuvarozó vállalat esetén az utasok kényelmét is. A Volán 3. számú Válla­latnál az éves intézkedési tervnek külön fejezete fog­lalkozik a téli felkészüléssel. Minden üzemben a szüksé­ges anyagigényeket már au­gusztus 15-ig össze kellett gyűjteni és a rendeléseket feladni. A járművek műsza­ki előkészítése általában ok­tóber 15-ig befejeződött. Alapvető követelmény a köz­lekedésben a biztonság. Ezért különös gonddal ügyelnek a fékek vizsgálatára és fagy­mentesítésére. A járművek­nél kipróbálják az utastér fűtőberendezéseit, de a gép­kocsivezető-fülke hőmérsék­letének biztosítására is nagy figyelmet fordítanak. A Miskolci Köztisztasági Vállalatnál is felkészültek a télre! Megtartották a gép- szemléket és elegendő meny- nyiségű szóróanyag is ren­delkezésre áll. November 15-től már „működik” a köz­ponti hóügyelet. Hat homok­szóró, két hófelszedő és ti­zennyolc hóeke áll rajtra készen, hogy a hideg és a havazás beköszön tével né­Arainyló nyárfák sora kísé­ri balról az országutat. A vi­zenyős tócsáktól csillogó gyep, a töltésre hordott rő- zsekötegek az árvizet idézik. A Tisza ártere sok költőnk ihletője, itt-ott még meg­őrizte régi varázsát. Idilli­kus tájkép, bár Tihanyi Ákosnak a tiszadorogmai Üj Élet Termelőszövetkezet fő- agronómusának más a véle­ménye. — A Tisza-part sok cso- dálója nem vesz tudomást arról a prózai tényről, hogy nekünk gazdálkodni kell. Több mint 500 hektár szán­tónk van a hullámtéren. Vetésterületünknek majdnem fele, ha beleszámítom azo­kat, a gátak őrizte tábláin­kat is, amelyek nagy része szikes. Vállalnunk kell a termesztés kockázatát, de ha kiönt a folyó, úszik a vetés. Így volt tavaly ősszel is. Az akkor vetett búzát és őszi árpát „veszteséglislára” ír­hattuk. Ráadásul a belvizes területen tavasszal csak úw vethettünk, ahogy a nap szá­rította a földeket. A tábla-törzskönyvet né­zegetjük. Bizony néhány szakkönyv optimális vetés­időre szóló javaslata alapo­san felborul ott, ahol a bel­víz a meghatározó. A fel­száradt táblákra' csak má­jus végén, június elején me­hettek rá a talajelökészítő és vetőgépek. A rövid tenyész­idejű kukorica és naprafor­gó közepes termést adott, ami ilyen kedvezőtlen körül­mények között jónak mond­ható. Egy újabb táblázat ke­rül ki az asztalfiókból. — Nem panaszkodni aka­rok. még ha annak tűnik is, de a védett területeinkkel sem vagyunk megáldva — mondja mosolyogva a főag- ronómus. — A belvíz men­tes szántók hetven százalé­ka szikfoltos. Vetésszerkeze- tileg ez annyit jelent, hogy hány óra alatt biztonságos­sá tegye a közlekedést. Fon­tossági sorrend szerint a fő­útvonalakon a vállalat a ren­delkezésére álló eszközökkel, már öt óra leforgása alatt síktalaníthat, és mintegy hét óra elteltével a hómentesí­tést is megoldják. A Lenin Kohászati Mű­vekben eddig már betárol­tak 5500 tonna pakurát, 100 tonna benzint, 250 tonna gázolajat, a szállítási nehéz­ségekkel is számolva. A mintegy 6000 infrasugárzó 4500 köbméternyi földgázt fogyaszt majd a fűtés kezde­tén óránként. Ezenkívül a kazánházban óránként 100 tonnányi gőzt is fejlesztenek, hogy a szabványban előírt hőmérsékletet az egyes mun­kahelyeken biztosítani tud­ják. A nyitott csarnokrendsze­rekben, mint a Martinnál, vagy a félig nyitottaknál — durvahengermű — elsősor­ban helyi melegedőkkel, vé­dőruházattal és védőitallal védekeznek a hideg ellen. Az új nemesacél-hengerműben, az öntödék nagy csarnok- rendszerében, a villamos te- kfercselő műhelyben, vala­mint a gépkarbantartók üze­mében, ahol a hőmérséklet­nek már a (javítások pontos­sága miatt' is fontos szelepe van, megfelelő, kipróbált fű­tési rendszerrel biztosítják a kívánt hőmérsékletet. A MÁV Miskolci Igazga­tóságán is számos intézke­dést tettek. A tolatószolgála­tot ellátó kocsirendezők, a vonatkísérők, a váltótisztítók és a többi,; kedvezőtlen kö­rülmények között dolgozó vasutas, ki vannak téve az időjárás szeszélyének, és en­nek káros hatását a legki­sebb mértékre kell csökken­a szántóföldi kultúrák közül csali kalászosokat és lucer­nát vethetünk. A lehetősé­gekhez képest nem is rossz eredménnyel, hiszen 26—29 mázsa közötti termést adtak a gabonaföldek. A kedvezőt­len adottságok meghatároz­zák a talaj erőu tá n p ó ti á st. Tábláinkra hektáronként 150 —180 kilogramm vegyes ha­tóanyagú műtrágyát juttat­tunk. Tapasztalatom alapján az ilyen fokú dózis az, me­lyet a talaj, termőképességé­nek romlása nélkül elbír. Kiderül, mit igazol a táb­lázat. A termelőszövetkezet műtrágya és növényvédőszer felhasználását. Ebben az év­ben már 2 millió forintot fektetlek e két termósnövelö, nélkülözhetetlen alapanyag­ba. A papír közepe mást is elárul. Szarvaskerep, lódihe- re, réticsenkesz és egyéb gyepnövények mennyiség­ben és árban. — Igen, gyepesítünk. Két­szer hatvan hektáron. A ki­emelten kezelt gyepterület első fele már termett. Mi le­pődünk meg a legjobban azon az óriási zöldtakar­mány mennyiségen, amelyet a tavaszi fej trágyázás hatá­sára kaptunk. Olyan földről, melyen szinte csak a szik „virágzott”. Meglehetősen nagy állatállománnyal ren­delkezünk, ráadásul most szakosítunk. Az 1700 juhot eddig is szabadon, karámban tartottuk, de mivel a közel­jövőben a szarvasmarha-te­nyésztést is „húsirányban” folytatjuk, szükségünk van gazdag legelőkre. Eddig kö­zel félmillió forintot fordí­tottunk gyepfejlesztésre. Saj­nos, többre nem telik, hi­szen kis tsz vagyunk. Ezt már az ajtóban mond­ta. Elhívták, leállt egy gép. Kezet fogtunk, felült a mo­torjára. s elrobogott az ár­tér felé. (kármán) teni. Gondoskodtak a vas­utas dolgozók szociális he­lyiségeinek rendbehozásáról, elvégezték a csarnokok, a várótermeié, a vasúti sze­mélyszállító kocsik fűtőbe­rendezéseinek javítását, el­lenőrzését. A hóeltakarító eszközök és gépek felújítása szintén megtörtént. A vasúti pályákat még a talaj teljes lefagyásáig olyan műszaki színvonalra hozzáír, hogy a legzordabb időjárásnál is biztonságosan szolgálják a vasúti forgalmat. A felké­szülés a vasút minden szak- szolgálatának összehangolt tevékenységét kívánja meg. Az építőipari vállalatoknál kritikus helyzetet teremthet a kedvezőtlen időjárás. lit nemcsak a hőmérséklet a fontos, hiszen az anyagok előmelegítésével a technoló­gia zavartalansága biztosít­ható. Nagyobb gondot jelent az emberek védelme és mun­kájukról való gondoskodás. Az ÉÁÉV-nél — feltéve, hogy nem lesz mínusz 25 Celsius-fök körüli hideg — minden szakma minden mun­kása dolgozik ■ majd télen. Fagyszabadság nélkül! A bel­ső munkaterek biztosítása a fedett, zárt épületélvben va­ló munkavégzés feltételeinek a megteremtése alapvető teendője volt az ÉÁÉV téli felkészülési tervének. Ahogy rövid körképünkből kiderül, a megye üzemeiben előre készülnek a téli időjá­rás feltételei közötti munka­végzésre. Az ilyen előkészü­letek célja mindenütt: a ter­melő emberről való fokozott gondoskodás, egészségének megvédése, a munkában va­ló helytállása és munkakö­rülményeinek javítása érde­kében. Buchert Miklós A miskolci vasúti vontatá­si főnökségen ez évben el­sősorban eredményben, ha­tékonyságban tovább erő­södött az újítómozgalom. Ezek alapján a megtakarí­tás a tavalyinak mintegy két és félszerese, s megkö­zelíti a 687 ezer forintot. A fűtőház az első helyezést ér­te el ebben az igazgatóság főnökségei, szolgálati helyei közötti vetélkedésben. A szocialista brigádok közül kü­lönösen a Dózsa, a Gagarin, a Táncsics és a Zalka nevű kollektíva jeleskedett az újí­tómozgalomban. «• Tegnap, csütörtökön dél­előtt kilenc órától a megyei tanács tanácstermében ülé­sezett a Miskolc városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Elsőként Mátyás Lajos vizs­gálatvezető számolt be a 44 órás munkahétre való átté­rés tapasztalatairól a keres­kedelemben. valamint ennek a lakosság áruellátására va­ló kihatásairól. Ezt követően Várhegyi György ismertette a Borsodi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság ládi telepén — közérdekű bejelentésre — végzett vizsgálat eredménye­it. A városi-járási NEB ez­után személyi kérdésekkel foglalkozott: új tagokat vet­tek fel, illetve iktatlak be. Tiszadorogma gondja &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents