Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-21 / 247. szám
ggWB«Bffl ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1975. okt. 21., kedd A képernyő előtt Kapupénz Megfelelően változatos volt az elmúlt héten a televízió műsora. A nem hazai készítésű filmalkotások mellett — a szombat éjszaka sugárzott grúz filmre, a Piroszmanira és az amerikai Don Quijote kalandjaira gondolunk itt elsősorban — véleményünk szerint egyenlő értékű magyar tévéjátékot is láthattunk, Vészi Endre televíziódrámáját, a Kapupénzt. Rekviem egy hqzmeslerlányérl — adta a darab alcíméül az író, aki valójában talán az „emberért” mondott rekviemet. Az emberért, aki lehet bátor, erős, lehet elesett és elhagyott, lehet aljas és lehet fellengzősen nagyképű. Az ember sokféle lehet. De hogy milyen valójában, az csak a megpróbáltatás, a próbára tevés nehéz, kockázatos pillanataiban derül ki. Vészi benyitott egy budapesti ház kapuján, a legnehezebb pillanatokban, a háború utolsó napjaiban, amikor ezen az utcafronton még nem dőlt el semmi. De nemcsak a félelem : nyomasztja a házban maradottakat, mind bővülőbb körben az a tudat is, hogy két katonaszökevény — az egyik súlyosan sebesült — is ide menekült be. Vészi és a tv-tragédia — bár villanásnyi epizódokban — nemcsak a házmesterlány, Irén emberi magatartásának mozgatórugóit, emberi egyéni-, ségét veszi nagyító alá; hanem többé kevésbé a ház megmaradt lakóiét is. Az egyik egyezkedni próbál, csakhogy fennmaradhasson, a másik emlékeibe menekül, hogy szebb napokat idézhessen fel, a harmadik csak azért él, hogy sirathassa fiát, a frontra hurcolt gj’-ermekembert, a negyedik helyén marad, de nem meggyőződésből, csupán azért, hogy megőrizze tisztességének illúzióját. Ebben a környezetben él Irén, az „egyetlen ember, akivel hónapok óta először találkozott” a katonaszökevény. Lassan tárulkozik ki előttünk, durva, már-már közönséges álarca fokozatosan hull le róla, amit végül is nagyon jól jelképez átöltözése. Tragédiája — sokszoros emberi tragédiája — sajátosan az övé és mégsem csak az övé. Nem az, mert végül is a történelem ilyen epizódokból áll össze. Töröcsik Mari bizonyította — ki tudja hányadszor! —, hogy milyen rendkívüli színésznő, .s képes volt a legparányibb belső rezdüléseket is érzékeltetni. Jenő, a katonaszökevény alakjában Iglódi István, a Nagyapa szerepében pedig Páger Antal nyújtott kiváló alakítást. A szereplőgárdából Dajka Margit nevét említenénk még öregasszonyáért Barczi Tál munkája iT'rmifpiii—b—ama t* Feltétlenül figyelmet érdemel az elmúlt hét televízióműsorából, hogy a különböző ismeretterjesztő jellegű programok, sorozatok egész sorát láthattuk. Különösen tetszett a Felszabadult művészet sorozatban a művek technikáját boncolgató adás. illetve változatlanul érdeklődéssel figyeljük a Cigányzene sorozatot. Minden bizonnyal sokan nézték a Róbert Lászlóval készített dokumentumfilmet is. (cs. a-) A bátort Bükk vidéke Mg.- Termelőszövetkezet ]6 minőségű, télálló jonatán-, golden és starking almát kínál eladásra nagyobb tételben is. MEGVÁSÁBOLHATÓ: október I5-től — minden szerdán és szombaton reggel — 8 órától délután 16 óráig, a hevesaranyosi almatároló színbem Baráti találkozó Leninvárosban A Tiszai Vegyikombinát üzemi pártbizottsága és MSZBT-tagcsoportja hétfőn délután ankétot rendezett, ahol a Szovjetunió című folyóirat szerkesztőségének képviselői találkoztak szocialista brigádok képviselőivel. A baráti beszélgetésen részt vett Alekszandr Guszev, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének sajtóattaséja, Pethő Miklós, a Szovjetunió című folyóirat magyar kiadásának főszerkesztője. Az ankét résztvevőit Pintér Imre, az üzemi pártbizottság munkatársa köszöntötte. Ezt követően Pethő Miklós ismertette a lap munkáját. Pethő Miklós felszólalásában tolmácsolta Nyikolaj Gribacsovnak, a 19 nyelven és 5 millió példányszámban megjelenő lap főszerkesztőjének az ankét résztvevőihez intézett üdvözletét. A baráti beszélgetés alkalmával a szocialista brigádok vezetői elismeréssel szóltak a lap eddigi munkájáról. Az an- kéton Varga Erzsébet, a TVK olefingyárában dolgozó Krömoszorb brigád vezetője bejelentette: a brigád elhatározta, hogy a Szovjetunió életének gazdasági, műszaki és tudományos, valamint kulturális eredményeinek megismerése érdekében ezentúl rendszeresen megrendeli a Szovjetunió című folyóiratot. Ebben csatlakozásra hívta fel megyénk üzemeinek, vállalatainak és intézményeinek szocialista brigádjait is. Felhívása kedvező visszhangra talált, az ankét résztvevői körében, akik egyhangúlag csatlakoztak az olefingyári kollektíva kezdeményezéséhez. Színes rendezvénysorozat A november 4-től 13-ig tartó szovjet kultúra napjainak gazdag és színes programjáról tájékoztatta hétfőn az újságírókat dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár. A Kulturális Minisztérium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közös, nagyszabású, a Szovjetunió művészetének valamennyi ágazatát tükröző programjában világhírű ének- és táncművészek, ismert együttesek szerepelnek Budapest és az egész ország közönsége előtt. A BORSOD MEGYEI VÍZMŰVEK feSwéteire keres beruházási gyakorlattal ! és képesítéssel rendelkező dolgozót önálló munkakör betöltésére, több éves gyakorlattal VIZSGÁZÓIT MŰSZAKI ELLENŐRT (vízépítésben jártasok előnyben); Jelentkezés személyesen a személyzeti vezetőnél. VALAMINT: autószerelő, építőipari gépszerelő. hegesztő, lakatos, Diesel adagoló prőbapad-kezelő, géplakatos és műhelyi segédmunkásokat. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Tömösi u. 2. sz. alatt. Az 5/1972. Bk. M. sz, rendelet alapján pályázatot hirdetünk szabadkasszás egységeink VEZETŐI MUNKAKÖRÉNEK BETÖLTÉSÉRE. A megpályázható egységekről, feltételekről a munkaügyi osztály ad felvilágosítást. A pályázatot október 31-ig kérjük írásban az említett osztályra megküldeni. Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat, Miskolc, Zsoltiéi kapu 1. es A kultúra a propagandáj a M iskolcon nem új gond a kultúra, meg a propagandájának kapcsolata, e kapcsolat nehézségei. De az elmúlt hetekben újra többször szóba került. Olvasóink közül is bizonyára sokan ismerik a Nők Lapjában megjelent, segítő szándékú írást, amelyben a cikkíró — Földes Anna — szóvá teszi, hogy a Miskolci Képtárat nehezen tudta megtalálni, kevés útbaigazítást kapott ahhoz, hogy e nagy értékű kulturális gyűjteményt fellelhesse. Joggal fogalmazódik meg a gondolat benne is és másban is, vajon azok a Miskolcon megforduló százak, ezrek és tízezrek, akik nem keresik hozzá hasonló elszántsággal szabad idejükben a kulturális intézményeket, múzeumokat, hogyan ta_ Iáinak rá akár a Miskolci Képtárra, akár a Művészeti és Propaganda Iroda kiállí- tótermeire, a József Attila Klubkönyvtárban látható tárlatokra, nem ritkán különböző művelődési hazak rendezvényeire, egyebekre. A Képtár hollétét — hogy a kiindulópontnál maradjunk még — csak «zolíd tábla jelzi a Kossuth utca 13. számú ház kapujánál. Ezt viszont csak az láthatja meg, liki oda bemegy. Külön szerencsétlenség, hogy a Kossuth utca forgalma egyirá- j nyú, a Képtár, a nagy for- 5 galmú Széchenyi utca felöl ^ csak gyalog közelíthető meg és a Széchenyi és Kossuth utca sarkán sem jelzi semmi, hogy ebben az utcában két értékes közművelődési intézmény is van. Szétnézve a sarkon, eltöprenghet az ember, vajon hol is jelezné. A páros oldal sarkán bolt van, a másik sarkon lebontott telek, immár sokesztendős kerítésén olyan plakátorgia, amely az ilyenfajta tájékozódásra végképp alkalmatlan, hiszen a rajta levő plakátok szinte egymást semlegesítik, de egy állandó irány, jelzőt kizárttá tesznek. H azug a közmondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, — ez legfeljebb a kocsmákra vonatkozhat. De érdekes módon azoknak mindig akad cégér, vagy cé- gérezési lehetőség. (Már olyan ízléstelenséggel, is találkoztunk, hogy temetőben, sírhant fölé helyezték el az iránymutató táblát, amely egy közeli szórakozóhelyet reklámozott.) Ha nincs „cé-, gér”, vajon honnan tudja a Miskolcon járó érdeklődő turista, hogy van Képtár és hogy az á Képtár olyan, amit érdemes megtekinteni, s hogy van a Művészeti és Propaganda Irodának is — sokszor egymással párhuzamosan — több kiállítása? A Miskolci Műsorkalauz című havi tájékoztató füzet jól szerkesztett kiadvány, de igen kevesekhez jut el, s főleg kevés jut belőle a hónap közben hosszabb, rövidebb időre Miskolcra érkező vendégeknek. Feltétlenül több blickfangos figyelem-felhivó reklámeszköz szükséges. A Tiszai pályaudvar aluljárójában. kereskedelmi jellegű reklámok már vannak, hogy az ide érkező utast tájékoztassák. A múzeumra, a képtárra, a galériára nem hívja fel a figyelmet jóformán semmi. Pedig a cél ez esetben a harsányabb reklámeszközt is szentesítené. t Galéria, képtár, múzeum, kiállítóterem halott érték, ha nem koptatják küszöbét a látogatók. Közművelődési ha. tóerővé, tudást adó, ízlésfejlesztő forrássá csak akkor válik minden' ilyen .jellegű intézmény, ha a közönséggel szoros a kapcsolata. És ebbe a kapcsolatba az is beletartozik, hogy ne csak a közönség keresse az utat az intézményhez, hanem az is menjen elébe a közönségnek —• többek között — ízléses, hasznos, de mindenképpen a figyelmet megragadó reklámeszközökkel. Az említett intézmények vezetőiben megvan a jó törekvés. De éppen a Kossuth utca tájékán roppant nehéz a reklámozás, nehéz az útirányt is jelző eligazító táblák elhelyezése. Szükségtelen talán azt keresni, melyik szerv imagatartása, vagy elavult ügyrendje, szabályzala nehezíti a kulturális propagandát. Inkább 'az érintett intézmények, a tanács illetékes szervei, valamint a hirdetésre hivatott / intézmény mielőbbi összefogásával kell megteremteni a lehetőségét annak, hogy Miskolc ne csak leltárilag legyén gazdag múzeális értékekben, kiállításokban, művelődési lehetőségekben, hanem azok a város közlekedésében kevéssé jártas emberek számára is mind köny- nyebben elérhetők legyenek. B evezetőben Földes Anna írására hivatkoztunk. Ö megkereste végül is a képtárat, és megírta észrevételeit a nehéz kapcsolatteremtésről. De vajon hányán mondanak le erről a kapcsolatról csak azért, mert nem találnak meg egykönnyen valamit?! És ezekről a látogatókról sem mondhatunk le. (benedek) A MISKOLCI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÄLLALAT gyakorlattal rendelkező gyors- cs gépírókat, asztalost, kocsikísérőt FELVESZ. Jelentkezés: Széchenyi u. 30., személyzeti osztály. HIRDETMÉNY! AZ ÉMASZ KAZINCBARCIKAI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA KÖZLI A LAKOSSÁGGAL, hogy a BVK-zagytér 20 kV-os szabadvezetéket és tr.-állornárt 1975. október 20-án feszültség alá helyezte. EZEN IDŐPONTTAL A VEZETÉK ÉRINTÉSE, VAGY MEGKÖZELÍTÉSE TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES!
