Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-20 / 246. szám
T975. ofef. 19., vasárnap CSZAK-MAGYARORSZÄG 5 25 ÉVESEK A TANÁCSO A gyár ajánlotta Szinte várom, hogy meg- csörrenjenek ezek a telefonok és a szemközit levő Mikulás bácsi füléhez emelje a kagylót. A vigyázzba merevedett kéményseprő pedig elindul képzeletemben, hogy megtisztítsa végre nyúl anyó és pöttöm fiainak füstölgő kéményét. Ha mindezeket persze elmondanám az itt dolgozó, gyors kezű asszonyoknak. minden bizonnyal kinevelnének, vagy éppen nagyon furcsán néznének rám. Nekik a. csokoládéfigura készítése a munkájuk, a megehető gyermektelefont nyugati megrendelésre készítik. — Itt dolgozom — múltat körbe a Miskolci Csokoládégyár csomagolótermében Demők József né, a Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja. — Tizenkét éve, 1963-ban itt kezdtem el dolgozni a csomagolószalagon. Amikor tanultam „a szakmát”, először egy karácsonyfadíszt adtak a kezembe, és a hozzávaló sztaniolpapirt, majd türelmesen elmagyarázták, hogyan csináljam. Én is, mint mindenki először, elrontottam az első darabokat. De aztán belejöttem, látja, itt vagyok már több mint tíz éve. Azóta csoportvezető lettem, és az új lányoknak már én magyarázom el az itteni „titkokat”. Annak idején azt tartottam a legjobb módszernek, ha először a figurák nyakára simítom rá a papírt. Vannak persze olyanok is, akik az orrát, vagy éppen a fülét szemelik ki... Már idebenn beszélgetünk az irányító szobában. Kintről eljut még idáig a sok papír furcsa zizegése, a halk, monoton zaj, selyempapírral simítják végső, formájára a színes szia ni olt. Megbeszéljük a csoport, a munka gondjait, elemezzük a három műszak nehézségeit, s közben észrevétlenül a tanácsi munkára terelődik a szó. Két éve másodszor választották meg tanácstagnak. A gyár ajánlotta, s a választó- polgárok is bizalmat szavaztak neki. — Olyan dolog ez, hogy szinte nem is érzem, mikor „váltok át”. Itt is, ott is emberekkel, emberek gondjaival, nehézségeivel kell foglalkoznom. Egy-egy fogadóórán ugyanúgy, mint a tanácsülésen, vagy a végrehajtó bizottságban. Igaz, ott egy nagyobb közösség, választóim előtt kell számot adnom az elvégzett munkáról. Lassan már megismertem mindenkit, ott a 81-es körzetben, a Ságvári utca környékén. Annyi minden kellene, nagyon sok az igény, de' hát a lehetőségek mindig határt szabnak a fantáziának. Járda, közvilágítás, tatarozások, és több lakás, több lakás... Körbejárjuk a gyárat. Benézünk az ostyaüzembe, később látom, hogyan alakul, formálódik a fentebb leírt telefon. A lányok, asszonyok egyszerűen, mint munkatársukat köszöntik a végrehajtó bizottság tagját. Látszik. semmiben sem különbözik a többiektől. (u) i i > Az évforduló mindig emlékezésre késztető. Most. ami- [ kor a tanácsok megalakulásának 25. évfordulójáról i szólunk, vissza kell idéznünk — ha csak néhány mon- J dat erejéig is — azokat az éveket, amelyek a tanács- i rendszert érlelték. A munkáshatalom győzelemre jutott 1 1948-ban, s ettől kezdve nagyobb iramban indult meg | az államosítás a gazdasági életben. i Az 1948—1950 közötti évek a proletárdiktatúra rend- j szerének megszilárdulása s a tervszerű szocialista épitő- i munka megkezdésének évei voltak. Megérett a helyzet az új államrendszer kiépítésére. Két lehetőség kinál- i kozott. Vagy megtisztítva megtartani a régi közigazga- • tási gépezetet, vagy teljesen új alapon, újat kiépíteni. j A magyar nép az utóbbi megoldást választotta. i Hosszabb előkészítő munka után 1950-ben a népi állam áttért a tanácsrendszerre. A választásokra ősszel i került sor, amikor a különböző szintű helyi hatalmi ] szervekbe több mint 220 000 dolgozót választottak. Tanácsaink az elmúlt negyedszázadban olyan mun- 1 kát végeztek, amellyel rászolgáltak a nép bizalmára. ! . Ez idő alatt a történelem produkált néhány nehéz i helyzetet is. Tanácsaink viinden körülmények között [ szilárdak maradtak. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusá- [ nak határozatában a következők olvashatók a tanácsok i helyzetéről: „A tanácsokról alkotott törvény alapján 1 kibontakozott a tanácsok népképviseleti,. önkormány - | zati és államigazgatási szerepe, növekedett önállósága, i felelőssége.” Ugyancsak a párthatározat fogalmazza' meg legtömörebben azokat a feladatokat is. amelyek i az elkövetkező időszakban a tanácsok előtt állnak. Az eltelt negyedszázad sikeres, eredményes tevé- i kenysége a biztosíték rá, hogy a megyénkben működő 1 különböző szintű tanácsok a jövőben is feladatuk ma- , gaslatán állnak majd. s jó munkával, gyors, megbis- < haló ügyintézéssel szolgálják választóikat, az egész | dolgozó népet. lakótelepek - falun Nemcsak a városokban, a megye községeiben is nyomon követhető a telepszerű lakásépítésre való törekvés. Egyre inkább a múlté lesz Borsodban az a sajátos falu- fejlesztés, hogy a terjeszkedés során egy-egy házat ragasztanak az utcák végéhez. Nem egy borsodi faluban hallani napjainkban érezhető büszkeséggel a kijelentést: az új lakótelepen lakunk. Nyoma sincs ebben már a rosszízű hangsúlyozásnak: faluvége. Még akkor sem, ha — mint ahogy ez a legáltalánosabb — éppen ilyen szabad területeken kapnak helyet a községek új lakótelepei. Hogyan vált vonzóvá a telepszerű építkezés a borsodi falvakban? A kérdésre egyszerű a válasz. Lassan már mutatóban sincs foghíjas, beépítésre váró telek, lebontásra, felújításra váró lakóház a községek magvát jelentő belső utcákban. Ez ösztönözte a tanácsokat arra, hogy átgondolt terveket készítsenek: hol lehet kialakítani újabb telkeket, ahol az építkezéshez kedvező feltételek kínálkoznak, ahol jók a talajviszonyok, ahol a további bővítésre is lesz mód, ahol a leggazdaságosabb lesz * közművek kiépítése. Addig is, amíg a távlati rendezési tervek minden községben rendelkezésre nem állnak, megtalálták az elképzeléseknek leginkább megfelelő területeket az új utcák létrehozásához. Garadnán, Bükkzsércen, Novajidrányban. Ernődön, Sa- jószögeden, Mérán pj házsorok épültek az elmúlt évek során. Az új háztulajdonosok a megmondhatói, mennyi előnnyel jár az, ha az alsó, a felső szomszéd ugyanolyan adottságok, körülmények mellett épít, ha egész közösségek gondjai, örömei, intéznivalói nagyjából azonosak. Az új házat építők okkal számíthatnak rá: a tanács mindent megtesz a közművek mielőbbi kialakítása érdekében, hiszen sok családról van szó. A telepszerű építkezéshez kétségtelenül előbb lesz vízlevezető árok, út, járda is. Ahol pedig már rendelkezésre álnak a közművek, ott nemcsak a leendő lakók, a község számára is a legkedvezőbb a telepekké formálódó utcák kialakítása. N. J. F ogadódéielőtt K ora reggel már megjelenik néhány lakó a forrói tanácsházán. Közülük nem is mindenki megy beljebb, csak a folyosó elején levő Ügyfélszolgálat feliratú ajtóig, mely mögött Tirpák Endréné fogadja őket és a könnyebb ügyeket perceken belül intézi el. Itt ül mellette Takács Ti- borné igazgatási előadó is: ugyancsak a gyorsabb ügyintézés érdekében. Ha bonyolultabb kérés-kérdés adódik, akkor beljebb mennek: Lesinszki Gczáné elnökhöz, aki már 22 éve tanácsi dolgozó, vagy dr. Bodnár István vb-titkárhoz, aki a tanácsok megalakulása óta végzi itt munkáját. Éoítkezés házhelyügy. „Pista bácsi, tessék elmondani, hoJ kezdjem.” Bizony, van mit elmondania a titkárnak, akit talán nem is kora. inkább tekintélye miatt illetnek a fiatalabbak a „bácsi” jelzővel. Bizony, van mit elmondania, mert egy családi ház felépítése még na is igen bonyolult feladat, csupán a különböző engedélyek megszerzése is hosszadalmas. De azért vállalják. Ebben a községben évente körülbelül huszonöt- harmincan! Érzékeltetésként: 1944-ben 252 ház volt a faluban, ma pedig néhány ház híjján ennek éppen a duplája. De érkeznek, mennek a lakók. A „járlatlevelekkel”. Sokan hizlalnak disznót, tartanak marhát, szerződésre is, egyébként is, nagy a „passzusforgalom”. Kérvényügyben is érkezik idős ember. Szeretné, ha mérsékelnék a községfejlesztési adót. Megírják a kérvényt is helyette, a kérvény majd a vb elé kerül, ott rendszerint mérséklik, esetenként teljesen fel is mentik a fizetési kötelezettség alól. Az óvodának szintén van intéznivalója. Óvoda. Az óvoda az új rend első létesítménye a faluban, 1949-ben hozták létre. Hosszú ideig üresen állt, nagy rábeszélésre merte vállalni négy-öt szülő, hogy odaengedi a gyerekét. Már bővíteni kellett az óvodát, ' most 75 gyereknek. tudnak benne helyet, biztosítani, de többre lenne szükség. Elkészült már a bölcsőde ' is, orvosi szolgálati lakás, rendelő, védőnői lakás, tanácsadó helyiség, az iskolában megszervezték a napközit, elkészült a művelődési otthon, a könyvtár, az öregek napközije, az ifjúsági park, az úttörőpark. Érkeznek a lakók, az ügyfelek. Arra is jut idő, hogy becsméreljék a hideget, az esőt, várhatott volna még Az úton, a járdán el lehet persze menni tiszta cipőben is. ötezer négyzetméternél több járda és majdnem négy kilométer jó út épült. A házak csinosak, a falu rendezett. Többek között azért is. mert „szem «előtt van”. Mindig is szem előtt volt. Az egykori fogadóban megszállt I. Sándor cár is. Ezen az úton haladt a postakocsi Kassa felé. A' lengyel kereskedők ezen az úton szállították társzekereiken gönci hordókban a hegyaljai bort. Az utasforgalom most is nagy. Ottjártunkkor az egykori fogadó, ma csárda udvarán 34 gépkocsi állt és egy autóbusz. Nem véletlen, hogy a helyi építőipari szövetkezet most dolgozik az autószerviz elkészítésén. Még valamit a közlekedésről: Forró és Encs között óránként helyi autóbuszjáratot szerveztek. A vendéglátást és egyáltalán az ellátást pedig a csárda, a sörkert, a cukrászda, a büfé, az új üzletház, az önkiszolgáló vegyesbolt biztosítja. D élig tíz-tizenöt ember jön különböző ügyekben a tanácsra. Mindennap déli 12 óráig tart az ügyfélfogadás. Néha persze jönnek más időpontban is, de ezt a batáridőt nagyjából már betartja mindenki. Megszokták, elfogadták. Mint az óvodát, a bölcsődét, a boltokat, a jó utakat, a villanyt és a duplájára növekedett falu minden más létesítményét. Űj városaimk Felsorolni is nehéz lenne azokat a létesítményeket, melyeket új rendünk napjainkig megteremtett. Jól érzékelteti viszont az alkotó kedvet, a hatalmas munkát az új városok születésének ténye, vagy a már meglevő helységek várossá fejlesztése. Új város született a Tardo- na mentén: Kazincbarcika. A Tisza mentén magasodnak Leninváros épületei. Nevüket a helységek történelmében rövid időnek számító néhány évtized alatt is messze földeken megismerték. Hírneves, rangos gyáraik, üzemeik termékeit keresik, ismerik. Lakóik pedig magukénak vallják, érzik városukat, megszerették, otthonukká alakítottak, virágokkal, parkokkal, szobrokkal díszítették, és napjainkban is fejlesztik, gyarapítják. Néhány éve kapta meg városi rangját az ősi Sárospatak és Mezőkövesd is. Néhány éve, mely egyben azt is. jelzi: nem csupán díszes pecsét kérdése a rang, hanem a szükséges létesít menyek, közmüvek megteremtésének kérdése. Hosszú évek céltudatos fejlesztése, áldozatos munkája kellett hozzá, mint ahogyan ez szükséges minden városunk további gyarapodásához is. Kazincbarcika, a szökőkút környéke Leninváros, madártávlatból Üj városunk, az ősi Sárospatak
