Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-20 / 246. szám

K ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1975. oírt. 19., vasárnap A magyar es a szovjet felsőoktatási intézmény között a legutóbbi másfél évtizedben sokoldalú együttműködés alakult ki. A szakmai és baráti kapcsola­tokat hosszútávú együttmű­ködési szerződések, valamint két-három évre szóló munka­terv-megállapodások konkre­tizálják. Az együttműködés eddig összegyűlt gazdag ta­pasztalatainak értékelésére és a kapcsolatok továbbfejlesz­tésére vonatkozó feladatok kidolgozására a két testvéri ország felsőoktatási intézmé­nyei megrendezik az első magyar—szovjet rektori kon­ferenciát. Az úttörő jelentő­ségű nemzetközi tudományos és oktatási tanácskozásra Miskolcon, a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen kerül sor, október 20—22-ig. A válasz­tás azért esett Miskolcra, mert itt, Magyarország má­sodik legnagyobb ipari váro­sában, a magyar nehézipar egyik centrumában a felsza­badulás óta szervezték meg a szocialista iparosítás alap­fokú frontjának szakmai tisz­tikarát, vezérkarát képező egyetemet. Az oktatási mi­niszter dr. Simon Sándort, a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem rektorát kérte fel az első magyar-—szovjet rektori konferencia előkészí­tő és szervező bizottságának vezetésére. A házigazda tisz­tét betöltő dr. Simon Sándor készséggel tájékoztatta la­punkat a konferencia előké­születeiről. Elmondotta, hogy az első magyar—szovjet rektori kon­ferencián Magyarországról és Szovjetunióból egyaránt mindazoknak az oktatási, va­lamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó egyetemeknek, főiskoláknak a rektorai, főigazgatói vesz­nek részt, amelyek együttmű­ködési kapcsolatot létesítet­tek magyar és szovjet felső- oktatási intézmények között * Kérésünkre részletesebben ismertette dr. Simon Sándor a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem kapcsolatait a hasonló rendeltetésű szovjet egyetemekkel, hogy konkré­tan érzékeltesse az együtt­működési megállapodások kölcsönös jelentőségét:; A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem há­rom szovjet felsőokta­tási intézménnyel áll szer­ződéses kapcsolatban. Legré­gebben, 1964 óta tart az együttműködés a harkovi Műszaki Egyetemmel. To­vábbi együttműködés léte­sült 1969-ben a Moszkvai Bányászati Egyetemmel, va­lamint az ugyancsak moszk­vai I. M. Gubkin Kőolaj- és Gázipari Egyetemmel. Ezek­kel az intézményekkel két­évenkénti munkatervi meg­állapodás szolgál a kölcsönös együttműködés alapjául, s egyre szélesebb körben bonta­kozik ki a tanszékek közötti szerződések rendszere is. A szerződések rögzítik az együtt­működést az oktató- és a ne­velőmunka területén, s eh­hez kapcsolódva meghatá­rozzák az oktatók cseréjét és a hallgatók csere termelési gyakorlatait. Magukba fog­lalják továbbá az együttmű­ködést a tudományos kutató­munka területein, valamint az egyetemeken tevékenyke­dő társadalmi szervezetek együttműködését is. Az azonos szakot oktató magyar és szovjet egyetemi tanszékek közötti szerződé­sek az oktató-, nevelő-, ku­tatómunkában való együtt­működés konkrét részleteit tartalmazzák, a kutatási té­mák, a témafelelősök, az ok­tatócserében és a hallgató­cserében részt vevő szemé­lyek, valamint a határidők megjelölésével. A Lenin-renddel kitünte­tett harkovi Lenin Műszaki Egyetemmel kötött együttmű­ködési megállapodás alapún külön munkatervi szerződé­sek fűzik pssze a gépelemek, a szerszámgépek, a gépgyár­tás-technológia, a matemati­ka, a fizika, valamint a marxizmus—leninizmus, il­letve az SZKP története tan­székeit. A tanszékek közötti szer­ződéses együttműködés első időszakára az ismerkedési célt szolgáló cserelátogatások voltak a legjellemzőbbek. Ezeknek a kölcsönös látoga­tásoknak a során a magyar és a szovjet egyetemi tan­székek oktatói megismerték egymás munkáját, munkakö­rülményeit, s ezek alapján alakultait ki az együttműkö­dés konkrét tartalmára vo­natkozó javaslatok. Az oktató és az oktatás­módszertani munkában a partner tanszékek azonos jel­legű tantárgyi anyagának kölcsönös megismerése, és az oktatás fejlesztésére irányu­ló munkában hasznosítható tapasztalatok kicserélése az elsődleges cél. E téren egyik hatékony módszer a jegyze­tek, oktatási segédletek cse­réje az együttműködő tan­székek között. Igen haszno­sak voltak egyes szakirányú tárgyak speciális tananyagai­nak előkészítésekor a tan­anyag cserék, például a For­gácsolás elmélete és szer­számai című tárgy tananya­gának cseréje a Szerszámozá­si Ágazati Irány témakör ke­retében. Jó módszernek bizonyult az is, hogy a tanulmányútra küldött oktatók előadásokat tartottak egy-egy tananyaghoz tartozó, s egyben tudomá­nyosan is művelt szakterü­letről: például a gépgyártás­technológiai tanszéken a szuperkemény szerszámokkal végzett forgácsolásról, a ma­tematikai tanszéken az or­vosdiagnosztikai problémák programozásáról. Az oktatási együttműkö1 déshez tartozik az is, hogy néhány kiváló hallgatót egy féléves részképzésre kikülde- nek a társintézménybe. Ezen kívül csere termelési gyakor­latokon évente 50—50 hall­gató vesz részt. A szakma! kapcsolatokon túl e gyakor­latok elősegítik a hallgatók idegen nyelvismeretének tö­kéletesítését. Ez különösen a szakfordító ágazatos hallga- j tők számára jelentős. Az em- | béri, baráti kapcsolatok ki- j alakulását is elősegítik a ter­melési gyakorlatok. > A tudományos kutatómun­ka számos területén is szer­ződésbe foglalt együttműkö­dés folyik. Közösen kutatják például a két egyetem szak­emberei az automatizált for­gácsoló-berendezés optimális konstrukciójának kialakításá­val kapcsolatos problémákat, vagy a forgácsolási művele­tekkel kapcsolatosan közös kutatás keretében végzik a felületi réteg minőségének vizsgálatát. ' I H asonlóan kölcsönösen hasznos a miskolci egyetem bányászati tanszékeinek együttműködése a Moszkvai Bányászati Egye­temmel, s az olaj termelési tanszék kapcsolata a Moszk­vai Gubkin Kőolaj- és Gáz­ipari Egyetemmel. Közös ku­tatásra született megállapo­dás például a szénbányászat­ban a mélyművelés komp­lex gépesítésének és automa­tizálásának fejlesztésére, a fejtőgépek munkafolyamatai­nak vizsgálatára. A Moszk­vai Gubkin Kőolaj- és Gáz­ipari Egyetem szovjet okta­tóinak nálunk elhangzott elő­adásai igen fontos informá­ciókat ádtak a miskolci olaj­termelési tanszék oktatóinak. Az itteni műszaki földtudo­mányi szak hallgatói pedig évente részt vettek a Gubkán egyetem kaukázusi táborai­ban csere termelési gyakorla­ton. Az első magyar—szovjet rektori konferencia befejezé­sét követően sor kerül a miskolci egyetem és a test­vér szovjet egyetemek között a következő két év időszaká­ra kidolgozott együttműködé­si munkatervek aláírására is. Az új együttműködési sza­kasz bizonyára még tovább fejleszti a szakmai, a tudo­mányos és a baráti kapcsola­tokat, az együttműködésben részt vevő intézmények köl­csönös hasznára. Berecz József rr Őszi estéken Kicsinyeknek klasszikusokat Pétiké belefészkelte magát az ágyba és várta a mesét. Édesanyja József Attila Alta­tóját választotta. Amikor a Würtz Ádám rajzaival illuszt­rált vers végére értek, a kis­fiú megkérdezte: — Attila bácsi hol van? Az anya először meglepő­dött, majd átsietett a másik szobába. Az íróasztal fiókjá­ból kivett egy képsorozatot. A Képzőművészeti Alap ad­ta ki József Attiláról. Meg­nézték a borítón levő fény­képet. Peti rögtön észre vett egy ráncot a költő szép, ko­moly arcán. — Attila bácsi szomorú — állapította meg. — Miért? A képek nézegetése közben sokáig beszélgettek József Attiláról és családjáról. Így ismerkedett az irodalommal egy négyéves kisfiú, magyar­tanár édesanyja' segítségéve] azon az estén. De szerencsére nem kell ahhoz magyartanárnak lenni, hogy más szülő is megismer­tesse gyermekével irodal­munk nagyjainak egy-egy kedves alkotását. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ugyanis gyakran jelentet meg verset vagy verscsokrot klasz- szikusaink alkotásaiból. A kiadványokat neves művé­szek — többek között Würtz Ádám, Reich Károly, Hincz Gyula és Kass János —, il­lusztrálják. Így kerülhet át a könyvesbolt polcáról a gyer­mekszobába, a népmesék mellé Petőfi Anyám tyúkja, Arany Este van, este van, József Attila Altató, Radnóti Esti mosolygás, < Szabó Lő­rinc Hörpentő, Móra Zengő ABC című műve. Most, amikor esténként a gyermekek már hamarább abbahagyják a kinti hancú­rozást, a szobai játszadozás közben vagy után „találkoz- tassuk” őket néhány percre klasszikusainkkal is. Bagi Aranka Egy könyv vagy sok könyv ? Kalász László verse A XI. s&á vsadban kezdett, de soha be nem fejezhető .«zalonnai 'iemplom Veslaurá- lására Német tatár török felett őrizgettél hiagyar eget német tatár török, alatt körötted magyar föld fakadt bár ha ért minden fortéiéin és gyötrelmes történelem renghetett irtózva a templom de megmaradt a fundamentum csöpp példája kicsiny hazámnak mindig mosolygok mikor látlak: folyton újulsz miként országom „Erős várunk ...” — fakad a számon Román kori műemlék avatása Szalonnán Az .Országos Műemléki Fel­ügyelőség több évi gondos res­taurálási munkával eredeti szép­ségében állíttatta helyre me­gyénk egyik legbeesesebb román kori építészeti műemlékét, a XI. századi eredetű szalonnái temp­lomot. A helyreállított műemlék átadási ünnepségére október 22- én, szerdán kerül sor. Meglehet, hogy kissé aka­démikus vitának tűnhet lel­tenni a kérdést: egy könyv­ből vagy sok könyvből ta­nuljanak-e a diákok? Már­mint, hogy a tankönyvön kí­vül szükségeltetik-e még más könyv is az ismeretszerzés­hez? E témakörben — köz­ismert:, hogy az oktatáspoli­tikai párthatározat szellemé­ben jelentős változásokra „készül” oktatáspolitikánk egésze — meglehetősen he­ves viták zajlanak napjaink­ban, hiszen az új tantervek lényege múlik a válaszon. Azt hisszük, azoknak van igaza, akik azt mondják: olyan oktatási rendszert kel) kimunkálnunk, ahol a gyer­mekek az életből és nem az olvasókönyvből tanulják mii­lyen az élet. Nem csak né­hány anakronisztikus, már- j már megmosolyogni való tényre utalnak itt — van olyan olvasókönyv, amelyik­ben még mindig találHató gépállomásokról olvasmány —, hanem arra az alapvető felismérésre és igazságra, hogy az oktatási rendszernek igazodnia kell az élet köve­telményeihez. Pontosabban fogalfnazva: nem készen ka­pott ismereteket kell gyúj­tania az iskolának, hanem az ismeretek megszerzésének készségét keli elsajátítatni a gyerekekkel. Még egyszerűb­ben: a logikus gondolkodás­ra, a szellemi aktivitásra kell nevelni a tanulókat. Az ismeretek gyorsan el­avulnak. Aki például tíz év­vel ezelőtt ötösre megtanulta Afrika politikai gazdaságta- ni térképét, ma vajmi keve­set profitál bebiflázott isme­reteiből. Belga-Kongó már nem létezik ... A tankönyv persze nem változhat tanévről tanévre. De a tankönyv eredendő cél­ja, hogy eszköz legyen az is­meretszerzéshez. Olyan alap­eszköz, amelyet egy sor más egészít ki. Kézikönyvek, szakkönyvek, amelyek már a mobilabb ismereteket tartal­mazzák ... Az oktatáspolitikai határo­zat egyik — figyelmen kívül nem hagyható — pedagógia- történeti jelentősége, hogy j igen határozottan felhívta a ; figyelmet az önálló gondol­kodásra nevelésre. Ezzel tu­lajdonképpen arra utalt, árra i figyelmeztetett, hogy napja­inkban már nem lehet úgy oktatni és nevelni az isko- | Iákban, hogy csak készen ka- ; pott ismeretekkel „tömjük” a tanulókat. S éppen az ál- j talános iskola első és máso- i dik osztályában kísérletkép- ! pen bevezetett új matematika ; tanterv s annak gyakorlati eredményei bizonyítják, az önálló gondolkodás feltételei már hatéves korban adottak. Sőt tulajdonképpen már ko­rábban is. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk: nincs más > feladat, mint a gyermekek­ben természettől fogva meg­levő önálló gondolkodáskész— séget kell fejleszteni. Bár igaz, hogy ennek pedagógiai módszertanát nem könnyű általánossá tenni, s nem kis feladat erre felépíteni az ok­tatási rendszer követelmé­nyeit. Száz évvel ezelőtt le­hetett olyan illúzió, hogy az iskola az ismeretek letéte­ményese — mondotta egy előadásában nem is olyan ré­gen Vargha Balázs. De ez ak­kor is csak illúzió volt. Ma már az illúzió sem maradt meg. A valóság realitása el­söpörte. A mai fiatal ezer csatornán szerzi be ismerete­it. Ám egy dologban bizo­nyosak lehetünk: a könyv megmaradt, és még sokáig megmarad a gondolkodás ka­talizátorának. Csutorás Annamária A szakmunkásokon sok múlik Megyénk arculatát elsősor­ban az ipari jelleg határoz­za meg. A kohászat, az I acél­gyártás, a vegyipar, a bányá­szat és a közlekedés szere­pe meghatározó. A legna­gyobb szakmunkásképző in­tézeteink is e népgazdasági ágazatoknak adnak utánpót­lást. Az ipar kiemelt jellegé­ből, no meg megyénk föld­rajzi fekvéséből is fakad, hogy a mezőgazdasági ága­zatnak — százalékosan — Borsodban kisebb a súlya, mint Békés, Szolnok, vagy Csongrád megyékben. Persze ez semmiképp sem jelenti a mezőgazdaságnak valami­féle másodlagos szerepét az iparral szemben, mégis szem­be kell nézni azzal a tény­nyel, hogy az általános isko­lából kikerült, jobb tanulmá­nyi eredményt elért tanulók elsősorban ipari szakmát vá­lasztanak. Ebben a választásban nem­csak megyénk iparcentrikus- sága, munkáshagyományai játszanak szerepet. Annak el­lenére, hogy másfél évtized alatt „iparszerűsödött”, me­zőgazdaságunk, ma még nem minden esetben tudja bizto­sítani azokat a munkahelyi és szociális feltételeket., ame­lyek ipari üzemeinknél már természetesek. Az ipari szak­munkának, — talán régebbi hagyományainál fogva Is, — ma még nagyobb a becsülete, mint bármelyik mezőgazda- sági szakmunkának. Persze erről elsősorban mindig az adott gazdaság tehet. Szólnunk kell arról a múlt­ból gyökerezett szemlélet- módról is, amely a mezőgaz­dasági munka valamiféle le­becsülését jelenti. Sok csa­ládnál 14 éves korban nem a gyermek választ pályát. A szülőknél pedig — elsősor­ban falusi szülőkre gondo­lok —, sokszor helytelen előítélet alakul ki az iránt a munka iránt, amit ők végez­nek. A csak prospektusokból ismert szakma nyújtotta jö­vőnek nagyobb bizalmat sza­vaznak. Nem az a baj, ha a szülő beleavatkozik gyermeke pályaválasztásába, próbálja azt irányítani. A baj iott kez­dődik, amikor nem reális úszülői álmok” megvalósítá­sát követelik meg a gyer­mekektől. Ma még sajnos tény, hogy mezőgazdasági szakmunkás­képző intézeteinkbe, — a ki­vételektől eltekintve — az általános iskolában gyen­gébb tanulmányi eredményt elért tanulók jelentkeznek. Ez az ilyen jellegű intézetek­ben tanító tanárokra, szakok­tatókra megkülönböztetett feladatot ró. Mezőgazdasági jellegű szak­iskoláinkban kiváló szakem­berek: mérnöktanárok, köz­ismereti-pedagógusok, nagy szakismerettel rendelkező szakoktatók tanítanak. Vala­mennyi iskola rendelkezik be­mutató területtel, tangazda­sággal, ahol az elméleti ok­tatás során szerzett tapaszta­latokat a gyakorlatban sajá­títják el a tanulók. Me­gyénkben gond azonban a mezőgazdasági szakmunkás-* képzők szétszórtsága. Épüle­teik régiek, annak idején nem iskolai célokra épültek. Például Szikszón és Abaúj- szántón az Iskola valamikor a járási tanács épülete volt. Máshol a földrajzi helyzet a gond. Hernádvécsén például annak ellenére, hogy modern iskolaépület van — kevesen jelentkeznek. A távolabbi, jö­vő feladata lesz — a szak­mai berkekben oly sokszor emlegetett — miskolci mező- gazdasági szakmunkásképző iskola megépítése —. ahol a tervek szerint, az élelmiszer­ipari szakmákkal együtt kap­nak helyet a mezőgazdasági ! szakmák. Gond továbbá az egyes szakmák tankönyvellátása, j Pedagógusok panaszolják, ; hogy egyik-másik tankönyv j elavult, sok felesleges, a gya­korlati élettől elszakadt is- i mereteket tartalmaz. Egyik- j másik tankönyv frásakor j megfeledkeztek a gyermek ! életkori sajátosságairól is. A mezőgazdasági szakmun- \ kásképzésnek más összetevő- i je is van. Itt van mindjárt | az iskolák és a termelőüze- | mek kapcsolata, hisz végül is az alma materekből szárny- ra bocsátott szakmunkások ezekben a gazdaságokban dolgoznak. Zöldség- és gyü­mölcstermesztő, kisállatte- nyésztő, szarvasmarha-te­nyésztő. de még szőlész szak- [ mában is nem elenyésző | azoknak a végzős szakmun­kásoknak a száma, akik nem ; a mezőgazdaságban, hanem ! a népgazdaság más ágazatá- j ban helyezkednek el. Jelenleg megyénkben még az a tapasztalat, hogy a termelő gazdaságaink igény, lile ugyan a szakmunkást, j de a tanulóle tanulmányi eredményét nem kísérik fi­gyelemmel, nem szorgal- | mázzák, hogy társadalmi . szerződést kössenek a íiata- j ! lókkal. Megszívlelendő minden ter­melőüzem számára az a meg­állapítás, amelyet nemrégen az egyik mezőgazdasági szak­ember mondott: „Nem elég a gazdaságokban a szakkép­zett vezetés. Munkájuk csak akkor lesz eredményes, ha a szakemberekre tudnak tá­maszkodni. Ehhez az ered­ményhez pedig jól képzett szakmunkásokra van szük­ség... A szakmunkásokon ( sók múlik. Hajdú Imre

Next

/
Thumbnails
Contents