Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-20 / 246. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975. okt, 19., vasárnap Holnaptól A reggeli, kilátástalannak ígérkező ködös idő sem be­folyásolta azokat, akik sza­bad szombatjukon a BNV-t kívánták megtekinteni. A vásári villamos- és buszjá­ratokat meg kellett erősíte­ni, sorban érkeztek vidékről a különbuszok. Szombaton is voltak hiva­talos vendégei a vásárnak. ' Dr. Papp Lajos államtitkár­nak, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala elnökének ve­zetésével az őszi BNV-re lá­togattak a megyei tanácsok elnökhelyettesei, ipari és ke­reskedelmi osztályvezetői. A vendégeket dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi és Földi László könnyűipari államtit­kár fogadta, s kalauzolta. Megtekintette a vásárt a Dán Kereskedelmi Kamara küldöttsége is. Az őszi BNV szerdai nyi­tásától péntek estig mintegy 130 000 látogató kereste fel az árubemutatót, pénteken az eső ellenére 47 ezren vol­tak a vásárvárosban. Vasárnap lesz az utolsó nap, amikor a nyitástól a zárásig a közönségé az őszi BNV. Hétfőn ugyanis — an­nak érdekében, hogy a kül­földi kiállítók, partnereik nyugodtan dolgozhassanak — megkezdődnek a hivatalos szakmai napok, s csütörtökig már csak délután 2 órától fogadja a nagyközönséget az őszi BNV. . SÉjezüii az Építi Mszmbí! XXXI bnsrnsa Valéry Gi card d’Estaing, a Francia Köztársaság elnö­ke, aki a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meg­hívására hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, szom­baton hazautazott Moszkvá­ból. A vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke, And­rej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos szovjet személyiségek búcsúztatták a vendégeket. . Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök szomba­ton délben visszaérkezett Pá­rizsba a Szovjetunióban tett ötnapos látogatásáról. Az ENSZ üléstermeiből (Folytatás az 1. oldalról) az algériai, a jugoszláv és az ecuadori küldött. Valameny- nyien hangsúlyozták a nem­zetközi biztonság további megszilárdítását célzó intéz­kedések szükségességét. Isz- raeljan szovjet küldött hang­súlyozta, hogy a szocialista országok aktív és céltudatos erőfeszítései következték n csökkent a különböző társa­dalmi rendszerek világméretű konfliktusának veszélye. Az algériai küldött 25 el nem kötelezett ország közös hatá­rozati javaslatát terjesztette a bizottság elé. E javaslat üdvözli az európai biztonsá­gi értekezlet sikereit és fel­szólítja az összes országot, hogy a feszültség enyhülésé­nek folyamatát terjesszék ki a világ valamennyi térségére. A Biztonsági Tanács 14 szavazattal javasolta, hogy a közgyűlés vegye fel a tagok sorába a Comore-szigeteket. Franciaország nem vett részt a szavazáson, arra való hi­vatkozással, hogy az ez év jú­liusában függetlenné vált volt. francia gyarmattal kap­csolatban még vannak tisztá­zatlan problémák. A négy szigetet egyesítő állam a 143. ENSZ-tagország lesz. . A chilei junta jegyzéket intézett Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz, amelyben elutasítja az ENSZ vizsgáló- bizottságának a chilei poli­tikai foglyok ügyében tett megállapításait. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának öttagú csoportja először ugyan megkapta a beutazási vízumot Chilébe, később azonban az engedély vissza­vonása miatt júliustól kez­dődően New Yorkban, Cara- casban és Genfben tartotta tanácskozásait. Chilei mene­kültek és más szemtanúk vallomásai alapján összeállí­tott jelentésükben megállapí- . tották, hogy a chilei junta a ’ kínzást politikai eszközként alkalmazza. A jelentés, ame­lyet Santiago most alaptalan­nak minősít, részletezi, milyen barbár eszközöket alkalmaz­nak a chilei biztonsági erők a politikai foglyokkal szem­ben. I Az Építők Dózsa György úti székházában szombaton be­fejezte munkáját az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezetének XXXIIö kongresszusa, amely­nek kétnapos vitájában 3(1 hozzászóló mondott véle­ményt a szakszervezet mun­kájáról és a legközelebbi tennivalókról, feladatokról. A vita középpontjában azokkal a tapasztalatokkal, jó módszerekkel foglalkoztak, amelyeknek széles körű el­terjesztése jelentősen hozzá­járulhat ahhoz, hogy a kö­vetkező tervidőszakban az építésügyi ágazat valameny- úyi vállalatánál hatékonyabb munkát végezzenek, meggyor­sítsák a népgazdaságnak fontos beruházások építését, javítsák az építőipar terme­lési struktúráját és jobban, szervezettebben hasznosítsák a gépeket, felszereléseket, az anyagi és szellemi erőket. A kongresszus résztvevői tiltakozó táviratban ítélték el az újabb spanyolországi ter­rorperekre . tett előkészülete­ket. A kongresszusi küldöttek végül megválasztották a szakszervezet 93 tagú köz­ponti vezetőségét, 13 tagú számvizsgáló bizottságát és azt a 7G küldöttet, akik a magyar szakszervezetek XXII1. kongresszusán képvi­selik majd a szervezett épí­tőmunkásokat. A központi vezetőség megtartotta első ülését, amelyen megválasz­totta a szakszervezet 19 tagú elnökségét és a tisztségvise­lőket. Elnök: Reszegi Ferenc, alelnökök: Török János és Róka Pál, főtitkár: Gyöngyö­si István, titkárok: Juhász Ottó, Somogyi Sándorné és Takács László. Brüsszelben közleményt ad­tak ki a NATO úgynevezett euro-csoportjának program­járól. A csoport tagjai az Atlanti Szövetség valameny- nyi európai tagállama, Fran­ciaország és Portugália kivé­telével. Az euro-csoport fő­ként a tagállamok katonai kiadásának, fegyverkezési programjának, fegyvervásár­lásának összehangolásával foglalkozik. A közlemény szerint a csoport tagjai rendkívüli hadügyminisztert megbeszé­lést tartanak november ele­jén Hágában, hogy megvitas­sák az Egyesült Államoknak teendő fegyverszállítási, il­letve -vásárlási ajánlatukat. Schlesinger amerikai had­ügyminiszter korábban kije­lentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó bizonyos mennyiségű fegyvert vásárol­ni nyugat-európai partnerei­től, ha ezek fejében a NATO- tagállamok lépéseket tesznek a fegyverkezés szabványosí­tására, és nem támasztanak protekcionista intézkedések­kel versenyt az amerikai hadiiparnak. A csoport szak­értői most elkészítették aján­latukat és ezt vitatja meg a miniszterek novemberi rend­kívüli tanácskozása. Az euró- csoport tagállamainak had­ügyminiszterei decemberben újabb megbeszélést, tartanak az Atlanti Szövetség úgyne­vezett katonai tervező bizott­ságának miniszteri szintű ér­tekezlete előtt. 1 Szovjetunió Ítész az együttműködésre A helsinki Európa-párbeszéd óta először találkoz­tak a szovjet és francia vezetők. A két ország álláspontjainak közelisége, illetve egybeesése bizonyos kérdésekben valós alapot teremt a közös kezdeményezések sikeréhez, az európai és az általános biztonság szolgálatában. Mindkét or­szág ugyanabból a három tényezőből kiindulva tartja megoldhatónak a közel-keleti problémát: a megszállt arab területek felszabadítása, a palesztin nép nemzeti jogainak biztosítása, ideértve Izraelt is. A Szovjetunió és Francia- ország hasonlóan értékeli a Délkelet-Ázsióban kialakult helyzetet, mindketten sürgetik a leszerelési világértekez­let összehívását, és egységesek az ENSZ alapokmánya megváltoztatására tett kísérletek visszautasításában. A két ország gazdasági és műszaki együttműködésének lehetőségei még több okot adnak a derűlátásra. Kitűnő példa erre a Secam színes televíziós rendszer bevezetése. Dzsermen Gvisiani, a Szovjetunió Minisztertanácsa tudo­mányos és műszaki bizottsága egyik vezetője szerint ez is kitűnő példája annak, micsoda hatalmas lehetőségek állnak a nemzetközi munkamegosztás és a műszaki isme­retek cseréje előtt a nemzetközi enyhülési folyamat to­vábbfejlődése esetén. Még kevesen tudják, hogy a Szovjetunió és Franciaor­szág elsőként kezdett együttműködni az atomenergetika egyik, nagy lehetőségeket ígérő területén, nevezetesen a gyorsított neutronókkal folytatott kísérletekben. Ha a kölcsönösség elvét nagyobb mértékben érvényesí­tenék, sokat javulhatna a két ország kereskedelmi mér­lege. Mert.,bár az árucsere értéke a két ország között 1974-ben meghaladta az 5 milliárd rubelt, Franciaország ma még többet ad el a Szovjetuniónak, mint. amennyit vásárol a legnagyobb szocialista országtól. Az, hogy a francia kereskedelem nem használja ki a szovjet import­ban rejlő lehetőségeket, bumerángként éri a francia ipart. Reménykeltő azonban, hogy Moszkva és Párizs is tu­datában van a hatalmas kiaknázatlan lehetőségeknek. Ha egy mondatba akarjuk sűríteni a Szovjetunió készségét arra, hogy feltárja az együttműködés újabb lehetőségéit hagyományos partnerével, akkor itt Leonyid Brezsnyev beszédéből idézhetünk: „A Szovjetunió kitárta az együtt­működés kapuját Franciaország előtt.” Persze, naivság volna nem észrevenni, hogy bizonyos francia körök szeretnék elzárni országukat nem csupán a Szovjetunióval való együttműködéstől, hanem általában az enyhüléstől és Helsinki szellemétől. A Figaro című lap kétoldalas cikkében, amelyet Giscard d’Estaing szovjet- unióbeli látogatásának kommentálására szentelt, többször emlegeti Száharovot, mint a francia elnököt. Ki tudja. miért, éppen ezekben a napokban tűzte műsorra a fran­cia televízió azoknak a külföldi filmeknek a bemutatását, amelyek azokról szólnak, akik valamilyen okból hátat fordítottak a szovjet társadalomnak. Nincs-e ebben, enyhén szólva, olyasmi, ami nem telje­sen felel meg Helsinki szellemének? Az Európa-tanács- kozás záróokmánya ugyanis leszögezi: a tömegtájékozta­tást a népek közötti megértés eszközévé kell tenni. Szerencsére azonban, nem az enyhülés ellenségei dik­tálják a szovjet—francia kapcsolatok hangvételét. A kap­csolatok fejlődése pedig már eddig is kézzelfogható ha­szonnal járt a két" ország, Európa, a világ számára. Az együttműködésnek teljes kibontakozása feltartóztathatat­lan. VILAGHIRADO A hét kiemelkedő esemé­nye a szovjet—francia csúcs- találkozó volt. 1966 nyara óta, amikor De Gaulle tá­bornok elsőként látogatott el a Szovjetunióba a nyu­gati hatalmak vezetői kö­zül, a két ország első em­bereinek találkozásai rend­szeressé váltak. Leonyid Brezsnyev 1974 decemberé­ben járt Franciaországban, egy év sem telt el azóta, s most Giscard d’Estaing kelt útra, hogy mint francia ál­lamfő először folytasson tár­gyalásokat a szovjet fővá­rosban. Ezeket a tárgyalásokat si­ker koronázta, bár közben a jobboldali francia sajtó megpróbálkozott a zavar­keltéssel egy váratlan ese­mény kapcsán: a vendéglá­tó Leonyid Brezsnyev meg­hűlt, emiatt egy tárgyalási nap kimaradt, Giscard d'Es- taing az előzetesen megálla­pított tervtől eltérően Ki- jevben töltötte a csütörtö­köt. Maga Brezsnyev cáfol­ta meg a párizsi tollforga- tók híreszteléseit, amikor péntek reggel irodájában fogadta az AFP francia hír- ügynökség munkatársát és barátságos beszélgetés köz­ben mondotta el, miért is módosult a program. Pén­teken délután már sor ke­rülhetett a fontos dokumen­tumok aláírására, amelyek továbblépést jelentenek a szovjet—francia együttmű­ködésben. Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Berlinben a Viet­nami Dolgozók Pártja és a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége között. A képen: a delegációk a tárgyalóasz­talnál. Jobbról a negyedik Le Duan. a VDP KB első tit­kára, balról a negyedik Erich Honecker, a NSZEP KB el­ső titkára. A szovjet—francia csúcs- találkozó azzal az ered­ménnyel járt, hogy kölcsö­nösen kifejezésre juttatták: Helsinki szellemében foly­tatják a kapcsolatok bővíté­sét. A politikai konzultá­ciókban és gazdasági terü­leten egyaránt. A héten döntés született Párizsban a tőkés országok és a fejlődő országok gaz­dasági értekezletének össze­hívásáról. December 16-án ugyancsak a francia fővá­rosban találkozik majd 8 tőkés ország és 19 fejlődő ország küldöttsége.- Nem kü­lön energiaértekezletet ren­deznek decemberben, ha­nem összetett módon és egy­szerre tárgyalják a' nyers­anyag- és pénzügyi problé­mákat, az iparfejlesztés ügyét. Minden bizonnyal heves és sorsdöntő vitára számíthatunk két hónap múltán. A párizsi értekezlet kap­csán fontos politikai kérdé­sek is felvetődhetnek két­oldalú tárgyalásokon. A hét végén került nyilvánosság­ra az az amerikai terv, amely szerint éppen a pá­rizsi konferenciával egyidő- ben jöjjön létre eszmecsere Szíria és az Egyesült Álla­mok vezetői között.... Wa­shington megpróbálná jobb belátásra bírni Damasz­kuszi: Szíria ugyanis eddig határozottan elítélte az ame­rikai közvetítéssel megkö­tött egyiptomi—izraeli csa­patszétválasztási megállapo­dást.. Kairóban úgy ült ösz- sze az Arab Liga külügy­miniszteri tanácsa, hogy Szíria képviselője távolma-, radt. (Líbia és a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet szintén.) Ugyanakkor érke­zett a hír- hogy Asszad Szí­riái elnök/ előző heti moszk­vai látogatása után továb­bi tárgyalásokra még a szov­jet fővárosban maradt. Khaddam Szíriái külügy- és Tiassz hadügyminiszter. Aligha reális a washingto­ni és Tel Aviv-i remény, amely Szíriát tekintve a bibliai pálfordulás holnapi megismétlődésére számít. Az arab világ nyugati vé­gén izgalmas, de nem min­dennapi akció körvonalai bontakoznak ki: Hasszán marokkói király- a Spanyol- Szahara felszabadítására óriási tömegmegmozdulást szervez. Hivatalosan — fegy­vertelenül, sőt olyannyira erőszakmentesen, hogy ki­hirdették: a Spanyol-Szaha- ra határára felvonulni to­borzott 350 000 marokkói akkor sem fog fegyveresen védekezni, ha történetesen a gyarmati terület spanyol katonái rájuk lőnek ... Spa­nyolország a Biztonsági Ta­nácshoz akar fordulni a marokkói „támadás” elleni védelemért. Persze -ma a madridi kor­mány nem számíthat külö­nösebb rokonszenvre és együttérzésre a gyarmat­birtokának megőrzése vé­gett.. Természetes, hogy vi­lágszerte elítélik a fasiszta terrort, s különös aggo­dalmat kelt a hír, amely sze­rint 50-en várhatják, hogy hamarosan vérbíróság elé állítják őket a .rendőrgyil­kosságokban való részvétel vádjával. Az Ibériai-félsziget másik országában, Portugáliában továbbra is heves politikai viharok dúlnak. A jobbol­dali politikusok megpróbál­nak támaszt találni a had­sereg egyes tábornokaiban, tisztjeiben. A „fegyelem helyreállítása címén szeret­nék szétzilálni azokat az egységeket, amelyekben kommunista, vagy más bal­oldali tisztek és tiszthelyet­tesek teljes, elszánt egység­ben vannak a nép soraiból kikerült lciskatonákkal. Né­hány laktanya fölött ott leng a vörös zászló, ami aztán érthetően — vörös posztó a demokrata néppár­ti jobboldali politikusok ize­mében. A küzdelem min­dennap újabb fordulatokat hoz. A Távol-Keleten a figye­lem most Kissinger ameri­kai külügyminiszter pekingi útjára irányul. Ford elnök november végi kínai hiva­talos látogatását kell elő­készítenie. Érdekes, hogy Kissinger odamenet is. ha­zatérőben is megáll Tokió­ban, mert tájékoztatni kí­vánja a japán kormányt tárgyalási elképzeléseiről, illetve a végén az eredmé­nyekről. Ezzel is kifejezésre akarja juttatni, hogy a Kí­nával meginduló ' alkudozá­sokban a japán érdekeket figyelembe veszi...

Next

/
Thumbnails
Contents