Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975. aug. 12., kedd DrazsbaL. Barátsá IBI II szovjet—NSZK szerződés Borsodba érkezett testvér megyénk, Vologda Komszomol-küldöttségc. (Folytatás az 1. oldalról) véleménye a jelenlegi ma­gyar építkezésekről? — Nekem nagyon tetsze­nek... Nincs egyhangúság, sok az egyedi típus. Színe­sek, érdekesek a lakótele­pek és szépek az új középü­letek. — Most min dolgozik? — Intézetünkben olyan la­kóházak terveit készítjük, amelyeket Szibériában, az ú j bányák, kohók és üzemek munkásainak fognak majd felépíteni... Luda a „tizenéves” lányok bájával mosolyog. Tagja a delegáció tánccsoport jának, s amire külön büszke: az el­múlt évben már járt ha­zánkban. Debrecen és Buda­pest nevezetességeivel ismer­kedett meg. — Nagyon-nagyon jót ér­zem itt magam! Minden szép, sok kedves emberrel találkoztunk és sok mindent megismertünk. A fiatalok és a felnőttek is örömmel, testvérként fogadtak ben­nünket. Hát van ennél Nagy­szerűbb érzés?! __ A z étteremben és a stran­don zengett a „Druzsba! Barátság!” Idősek és fiata­lok megfordultak a vidám társaság után. Sokan kezet szorítottak velük, megölelték őket. Ám a fürdőzésnek is vége szakadt. A késő délutá­ni órákban Mezőkövesden került sor arra a szeminá­riumra, amelyen Töröli László, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára elnökölt és dr. Járai János tartott előadást a magyar és a szov­jet barátság jelentőségéről, a KISZ és a Komszomol kap­csolatáról és azokról a fel­adatokról, amelyek a továb­bi együttműködés fejleszté­séhez szükségesek. Este a vendégek megtekintették a Matyó-lakodalmast, majd Miskolcra, a megyei K1SZ- bizottság csanyiki vezető­képző iskolájába ulazlak. Ma délelőtt testvérme­gyénk Komszomol-delegá. ciója párt-, állami és KISZ- vezetőkkel találkozik és foly­tat eszmecserét. Ezt köve­tően megkoszorúzták a Mun­kásmozgalmi Emlékművet, majd sor kerül a „Barát­ság” harci túrára, amelynek végpontja Fehérkőlápa lesz. Este a Csanyikban baráti ta­lálkozón vesznek részt az út­törőtábor lakóival. Felföldi György Fotó: Szabados György Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap a Krímben találkozott Gusláv 1-Iusákkal, a CSKP Központi Bizoltságáhak főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökével, aki a Szovjetunióban" üdült. A két vezető megvitatta a nemzetközi helyzetet, vala­mint az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és Csehszlová­kia közötti együttműködés további fejlesztésének idő­szerű kérdéseit. A két testvérpárt vezetői nagyra értékelték az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet helsinki zá­rószakaszának 1 eredményeit. Ezzel kapcsolatban 'hangsú­lyozták, hogy a 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada által aláírt záródokumentumnak és a helsinki tanácskozás eredményeinek nagy törté­nelmi jelentősége van. A felek hangsúlyozták, hogy határozottan és 1 követ­kezetesen törekedni fognak a záródokumentumban meg­hirdetett összes elv megva­lósítására. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Iíusák tájékoztatták egymást a szocialista és a kommunista építés tapaszta­latairól egymás országában, a két ország együttműködé­se további fejlesztésére és elmélyítésére irányuló ter­vekről a gazdasági élet te­rületén. A megbeszélést szívélyes és báráti légkör jellemezte. Gustáv Husák vasárnap hazautazott. Koszigin Varsóban Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szov- jetu ni ó M i n iszter tanácsának elnöke hétfőn a LjíMP KB PB és a lengyel Miniszter- tanács meghívására baráti látogatásra Varsóba érkezett. n—i uhu n i ———m Gerald Feri beszéde Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke Fort Smith- ben felavatott egy újonnan elkészült kórházat, majd rö­vid beszédet mondott. Az egybegyűltek előtt Ford a Közel-Keletet „a világ egyik íeglabilisabb területének” nevezte és reményét fejezte ki, hogy a Kissinger külügy­miniszter által szorgalma­zott szakaszos diplomácia „megakadályozhatja az új háború kitörését e térség­ben”. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke talál­kozott Pjotr Jaroszewicz- csel, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjával, a lengyel Minisztertanács el­nökével. Kiterjedt véleménycserét folytattak azoknak a kérdé­seknek a széles köréről, ame­lyek a Szovjetunió és Len­gyelország közötti testvéri kapcsolatok és gyümölcsöző együttműködés fejlesztésé­vel függenek össze, valamint időszerű nemzetközi problé­mákról. A szovjet—lengyel együtt­működés kérdéseiről tartott véleménycsere során nagy j figyelmet fordítottak a Szov- | jetunió és Lengyelország 1976—1980-ra vonatkozó népgazdasági tervei össze­hangolásának eredményeire, valamint a két ország továb­bi erőfeszítéseire a KGST tagállamok szocialista gaz­dasági integrációja elmélyí­tése érdekében. Indiai törvény Fakhruddin Ali Ahmed indiai államfő vasárnap alá­írta azt a törvényjavaslatot, amely előirányozza, hogy az elnököt, a kormányfőt és a szövetségi államok kormány­zóit polgári bíróság sem szolgálati idejük alatt, sem annak lejárta után nern va­llatja felelősségre. A tör­vényjavaslatot a hét folya­mán jóváhagyta a szövetsé­gi parlament kél háza, va­lamint a szövetségi államok parlamentjei. fl parapeyi terrorról A Magyar Szolidaritási Bizottság hétfőn nyilatkoza­tot tett közzé, amely hang­súlyozza: — Egész társadalmunk nö­vekvő figyelemmel kíséri és mélységes felháborodással állapítja meg, hogy Pa- raguayban haladó gondolko­dású becsületes állampolgá­rok tömegei esnek áldozatul a véres kezű fasiszta Stroess- ner-diktatúra két évtizede állandósult brutális terror­jának. A legkegyetlenebb körülmények között sínylőd­nek a népelnyomó rendszer börtöneiben a paraguayi nép legjobb fiai, köztük — 17 éve — Antonio Maidana professzor, a Paraguayi Kommunista Párt elnöke, valamint Alfredo Alcorta és Julio Rojas, a párt Közpon­ti Bizottságának tagjai. — A paraguayi néppel való nemzetközi szolidaritás napján a magyar közvéle­mény nevében mi is fel­emeljük szavunkat a nyílt fasiszta erőszak azonnali be­szüntetése érdekében; köve­teljük, hogy a népellenes re­zsim azonnal bocsássa sza­badon valamennyi bebörtön­zött igaz hazafit, és mara­déktalanul biztosítsa az alapvető emberi szabadság- jogok és a demokratikus rend helyreállítását. — Népünk — együtt mind­azokkal, akik szerte a vilá­gon, a haladás és a reakció erőinek nemzetközi méretű küzdelmében a társadalmi felemelkedés és az igazság hirdetőinek táborában sora­koznak fel, s testvéri szoli­daritással járulnak hozzá a chilei, uruguayi és más né­peknek a fasizmus elleni áll­hatatos harcához — őszinte együttérzéséről és cselekvő i támogatásáról biztosítja Pa­raguay sokat szenvedett né­pét. Meggyőződésünk, hogy Slroessner és támogatói nem kerülhetik el megérdemelt; sorsukat, s a nemzeti függet- | lenség és demokrácia ügye ' Paraguayban is győzedelmes­kedni fog — hangzik a nyi­latkozat. A brit katonaság negyedik éve tartó észak-írországi jelen­léte elleni tiltakozás újabb hulláma söpört végi'; az ország­részen; Belfastban a tömeg kővel dobálta meg .5» angol ka­tonákat, sőt „az ír köztársasági hadsereg” (az IRA) lövészei tüzet is nyitottak a biztonsági erők járőrére. Képünkön: a rendfenntartó katonák páncélkocsi fedezékéből viszonozzák az orvlövészek támadását. ­O t évvel ezelőtt, augusztus 12-én irta alá Moszk­vában a Kreml Katalin-termében Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök és Willy Brandt szövetségi kancellár a szovjet—NSZK szerződést, amely — a kancellár akkor és ott elhangzott szavai szerint — nemcsak egy korszak végét, hanem nagyon jó kezdetet is jelent. A szovjet—nyugat­német szerződés jelentősége — már aláírása pillanatában is kettős volt. Egyrészt rendezte a Szovjetunió és konti­nensünk legerősebb tőkés államának kétoldalú kapcsola­tait, mert eltiszlítolla a fejlődés útjáról azokat a hideg- háborús lerakódásokat, amelyek negyedszázad alatt gyűl­tek össze A másik vonása e szerződésnek: döntő kihalása egész Európára. A szövetségi köztársaság kormánya ugyanis a moszkvai szerződéssel indult el azon, a dolgok belső logi­kájából levezethető, kimérhető úton, amelynek legdöntőbb elemei a második világháború nyomán kialakult európai határok elismerése, továbbá a másik német államnak, a szocialista NDK-nak nemcsak de facto, hanem de jure elismerése. A szovjet kormány öt évvel ezelőtt — az SZKP átfogó békestratégiájának szellemében — tulajdonképpen bizal­mat előlegezett az NSZK-nak. Abban a reményben, hogy a mélyrehatóan megváltozott nemzetközi erőviszonyokból Bonn sok más következtetést is levon. Ami 1970 augusztus óla Európában történt, mindenben igazolta a szovjet kormány kezdeményezéseit, készségét a kompromisszumra. Az NSZK kormánya — megküzdve a jobboldali ellenzék már-már államcsíny-kísérletig menő elszánt szembehelyezkedésével — szerződésben rendezte viszonyát Lengyelországgal, Csehszlovákiával, az NDIC-val, s e folyamat befejezéseként diplomáciai kapcsolatokhoz jutott Bulgáriával és hazánkkal is. Fontos láncszemei vol­tak és maradtak e konszolidációnak a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, s nyomában az NDK és az NSZK, továbbá a nyugat-berlini szenátus kiegészítő szerződései. A moszkvai kezdet nyomán roppant gyorsan megmutat­kozott, hogy az elvileg új politikai alapokra hallatlanul széles skálán lehet kölcsönösen előnyös gazdasági, tudo­mányos, kulturális és kooperációs megállapodásokat épí­teni. A kölcsönös bizalmatlanság mérgezett atmoszféráját a bizalom légköre váltotta fel, s kiderült, hogy ilyen ké­nyes problémákat is alkotó módon lehet megközelíteni. Az NSZK és Európa szocialista felének rendezett békés egymás mellett élése nélkül soha sem sikerülhetett volna az enyhülési folyamatot kiterjeszteni az egész kontinensre. A szocialista országok diplomáciája mindig is abból in­dult ki, hogy a feszültséget, a háborús veszélyt ott kell először felszámolni, ahol a legnagyobb. Európában a nyu­gatnémet revansizmusnál veszedelmesebb góc sehol sem volt! Visszapillantva az eseményekre, ma már azt mondhat­juk, hogy nagyon rövid idő alatt, mindössze öt esztendőn belül sikerült a moszkvai szerződés szellemében lépni elő­re, s immár az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet záróokmányának aláírt példányaival tervezhetik kontinensünk államférfiai azokat a hosszú távú progra­mokat, amelyek nyomán Európa — a világpolitika min­den hullámverése közepette is — biztos békeövezet marad. H. J. Elhunyt Dmitrij SoszüMcs Szombaton este Moszkvá­ban 69. életévében elhunyt Dmitrij Sosztakovics, világ­hírű szovjet zeneszerző. (1906—1975.) Több mint 150 müve között van két opera, több balett és operett, zene­kari művek, kórusok, költe­mények és románcok. Ezen­kívül filmeknek és színházi előadásoknak szerzett zenét. A világhírnevet szimfóniái hozták meg számára. Ezek a művek a feszült társadalmi konfliktusokat, a béke és a háború erőinek harcát, az emberi értelemnek a reakció feletti diadalát fejezték ki. Dmitrij Sosztakovics alko­tásait nagyra értékelték: több érdeméremmel, többek között a Lenin-rcnddcl ju­talmazták. Halála a zeneirodalom pó­tolhatatlan vesztesége. II leszerelési világérlebezleiil A leszerélési világérlekez- let összehívása elősegíti ko­runk egyik legfontosabb fel­adatának megoldását, amely abban áll, hogy megszüntes­sük a fegyverkezési hajszát és az így felszabaduló anya­gi forrásokat a békés fejlő­dés szükségleteire fordítsuk — jelentette ki a Szovjet­unió képviselője a leszere­lési világértekezlet előkészí­tésével foglalkozó különle*js ENSZ-bizottság ülésén. A szovjet delegátus emlé­keztetett Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB fő­titkárának szavaira, amelyek szerint a fegyverkezési ver­seny nem végzetszerűen el­kerülhetetlen, a fegyver- gyártás csökkentése és vég­eredményben az általános és téljes leszerelés megvalósít­ható és azt meg is kell való­sítani. A szovjet küldöttségnek meggyőződése, hogy eljött az ideje a leszerelési világérte­kezlet összehívásával kap­csolatos előkészítő munkála­tok kiszélesítésének és, hogy az értekezlet a közeljövőben összehívható. Ezt az álláspontot — fűzte hozzá a Szovjetunió képvise­lője — Peru, Csehszlovákia, Libanon, India és számos más ország is osztja.

Next

/
Thumbnails
Contents