Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
ans* 1975. aug. 19„ vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 osszeío^asöo 9 Tavaly 147 millió forint értékű társadalmi munka megyénkben 25 éves a IOO“as munkás leszek Napjainkban a társadalmi munka olyan jelentős értéket képvisel, afnivel komolyan lehet számolni a fejlesztési tervek készítésének, előkészítésének időszakában. Tavaly Borsod lakossága 147 millió forint értékű munkával segítette a városok, falvak fejlesztési törekvéseit. Ebből a számottevően nagy összegből hozzávetőlegesen 250—300 modern házgyári lakás, három vagy négy nagyobb ÁBC- áruház, töb,b iskola, óvoda, bölcsőde épülhetett volna. A számadatokat vizsgálva arra a megállapításra juthatunk, hogy ott, ahol jelentősebb fejlesztés történt, az elmúlt, években, rohamosan felszökött a társadalmi munka értéke is. A létesítendő törpe vízmű, járda,' út építésében sohasem marad egyedül gondjaival a községi tanács. Találni példát arra %is, hogy szükség esetén még a szomszédos községek lakói is felajánlják segítségüket, ha valamilyen nagyobb feladat megoldása válik sürgetővé. Apró falvak Az encsi járásban a társadalmi munka szervezése sajátos gondokat vet fel. A sokfelé elaprózódó fejlesztési összegekből az ötszáz-hatszáz lakosú kis falvakban nem lehet nekivágni nagyobb feladatoknak, létesítmények építésének. így a kisebb településeken évek múlnak el, amíg végre rendelkezésre állnak a szükséges anyagiak. Ott, almi az apró falvak sajátos helyzetéből adódóan nehezebben valósíthatók meg a fejlesztési törekvések, hogyan lehet számítani a társadalmi segítségre? Erről beszélgettünk dr. Re- mák Istvánnal, a megyei tanács encsi járási hivatalának vezetőhelyettesével. — Talán nálunk volna szükség a legtöbb társadalmi munkára, hogy egy kicsit felzárkózzanak a kisközségek is a megye többi településének ellátottsági színvonalához. Azt tudomásul kell venni, hogy ma már kevés egy falu lakosságának elhatározása ahhoz, hogy óvodát, művelődési házat,, könyvtárat építsen — saját erejéből. A beruházásokhoz tervekre, építőanyagra. az építéshez szakemberekre, szakmai irányíA közelmúltban fölsőbb pártszerv döntött arról, hogy „... a bérből és fizetésből élő dolgozóknak biztosított jogok és kötelezettségek következetes érvényesítését a termelőszövetkezetekben .alkalmazotti munkaviszonyban dolgozók számára is lehetővé kell, tenni”. Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak. hogy a' TOT-tál és a MEDOSZ- szal együttesen — az állami irányító szervekkel egyeztetve — dolgozza ki a tsz- ekben és társulásaikban létrehozandó szakszervezet i szervek működési elveit. A felsőbb pártszgrv határozata és ajánlása alapján a közeli jövőben konkrét intézkedések történnek a szakszervezeti alapszervezetek vagy csoportok létrehozására a tsz-ekben és társulásaikban. Jogos az alkalmazottaknak az az igénye, hogy egy olyan szervezetbe tömörülhessenek, amely biztosítja egyéni és kollektív érdekvédelmüket,' Nem csupán a tsz-alkalma- zottak rendezetlen munka jogi vitái indokolják ezt, hanem az is, hogy a termelő- • szövetkezetekben és társulátásra van szükség. Ehhez pedig nem elég a lakosság tettrekészsége. Megint más, ha már kész programmal állhatunk egy-egy falu lakói elé. A segítségadás, a társadalmi munka olyankor se- h^l sem marad el. Voltak és vannak ma is nehezen mozdítható közösségek, de szerencsére ezek száma egyre kevesebb. /Vem költik el a pénzt . Fedor János, a járási hivatal pénzügyi osztályának vezetője példákat említ: — Van olyan községünk, ahol a rendelkezésre álló fejlesztési költségeket sem használták fel, mint például Halma- jon. Pedig egy négytantermes iskolára, a Bársonyoson átvezető hídra megvan a szükséges pénzük. Felsődob- szán évek óta tervezik a vízhálózat bővítését, de az erre szánt összeget még nem használták fel. Előfordult már, hogy az egyik községtől ilyen okok miatt vissza akarták vonni a pénzt, és mindjárt, munkához láttak. Hivatkozási alap ugyanis mindig akad. Leggyakrabban az, hogy nincs építőipari szabad kapacitás, nincs, aki a munkákat elvállalja. , Ugyanakkor kiderül, hogy ott, ahol a lakosság szívesen részt vállal a fejlesztési munkából, mindig találnak építőket, szakembereket. Baktakéken például a tanács csak cementet és kavicsot adott és a járda elkészült. Példás vállalkozás volt a boldoglcőváraljaiaké, a perei- elcé, amellyel a törpevízmű- rendszer építését támogatták eredményesen. A jó példából sokat találni a járásban. A közművek kiépítésében, a földmunkákban, tereprendezésben általában a falvak minden lakója részt vesz — kivétel nélkül. Szikszón, Hidasnémetiben, Göncön évek óta kiemelkedő eredmények születnek. Hernádvécsén, Hernád- petriben, Pusztaradványban sorra valósulnak meg kisebb- nagyobb létesítmények közös összefogásból. Ezek a községek még soha sem álltak olyan válaszút előtt, hogy kapacitás hiányában le kel! mondaniuk egy könyvtárról, bölcsődéről, az öregek napközi otthonáról stb. A tanácsi saikban dolgozó alkalmazottakra eddig többnyire nem vonatkoztak a munkaviszonyban álló dolgozókat érintő állami intézkedések. így többek között kimaradtak a / munkásokat érintő bérrendezésből, az egészségre ártalmas munkakörökben korengedélyes nyugdíjaztatásból, szakszervezeti üdültetésből stb. A szakszervezetek létrehozását megelőző felvilágosító munkában a pártszervek és szervezetek hangsúlyozzák azt, hogy a szakszervezetek létrehozása i. termelőszövetkezetekben és társulásaikban semmi körülmények között nem azt jelenti, hogy egyetlen kérdésben, vagy bármilyen rövid időszakra is szembe kerülhet egymással a tsz vezetősége, mint testület és a szakszervezet.. A szakszervezet- létrehozásának célja az, hogy erősödjenek a termelőszövetkezetek; a szakszervezetek is segítsék a tagsági viszony erősödését, a közgyűlés, valamint a vezetőség törvényadta jogainak, határozatainak érvényesülését. vezetőkön, a tanácstagokon, az általuk kidolgozott, felvázolt programon is múlik,! hogy bizonyos települések lakói a szomszéd falvakhoz ké- ! pest még a kétszer, három- j : .or nagyobb községfejlesztési hozzájárulást sem tartják soknak. Amihez nem kell pénz A kisebb községek többnyire egészen minimális fejlesztési alap sorsa fölött dönthetnek és emiatt évek telnek él, amíg valamilyen nagyobb építkezés adódik. Hogyan kamatoztatható a közbeeső években az egyébként rendelkezésre álló társadalmi segítség? A virágos Hidasnémeti példája bizonyítja, hogy a teremtő kedv, a jó értelmű lokálpatriotizmus megtalálja a legmegfelelőbb teendőket. A vízelvezetéshez, a parkosításhoz, tereprendezésekhez a falvakban elsősorban nem pénzre van szükség. Encsen a Petőfi Lakásszövetkezet tagjai közül a kőműves, az agronömus, a mérnök és a technikus is megtalálta a számára legmegfelelőbb munkát, amikor a környezet parkosítását végezték heteken át — szabad idejükben. Járdaszegélyt építettek, virágot, ültettek, játszóteret varázsoltak a gyerekek számára. Azt talán mondani som kell, hogy a virágokból még egyet sem törtek le, hiszen az ott lakók ültették, s gondozzák, ápolják is a növényeket. Nem törvényszerű, a társadalmi munkaakciók ellapo- sodása azokban az években sem, amikor az adott községben egy-, vagy két évig várni kell valamilyen új létesítmény építésére. A gyakorlat már jó példákat is teremtett erre. A társközségek lakói vállalják a társadalmi munkát a szomszédos falvakban is azzal az érthető és elfogadható számítással. hogy jövőre, vagy azután maguk is elvárhatják a segítséget. Ezzel olykor éppen a kritikus átadási határidőket lehet lerövidíteni, ami az aprófalvas területeken az ellátás, a szolgáltatások javítása érdekében sürgősebb, mint bárhó] másutt a megyében. Szocialista viszonyaink között a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége, s a szövetkezet — mint önálló, vállalati gazdálkodó egység — célja, törekvése között nincs ellentét. Ellenkezőleg, a szakszervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak érdekeit, nem a szövetkezetek „ellen” fejtenek ki tevékenységet. hanem az esetleges törvénytelenségek ellen, a jogszabályok érvényesüléséért. s ezzel a demokratikus jogok betartásáért, a munkahelyi légkör javításáért küzdenek. Mindezek pedig nem gyengítik, hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A szövetkezetekben működő szakszervezeti szerveknek nem csupán a szó szoros értelmében vett érdekvédelem lesz a feladata. A szövetkezeti mozgalom fejlesztését. vagy ha úgy tetszik „érdekeit” azzal is szolgálják, hogy részt vesznek az alkalmazottak politikai, kulturális nevelésében, segítik ezen dolgozó réteg szakmai műveltségének növelését. A leányzó, babos fejkendőben elmélyülten sürög az esztergagép mellett. Keskeny, törékeny kezében csavarkulcs, overállján a fúróolaj nyoma. Ha fajront van, gondolom. hosszú percekig sikálja magát, hogy ne érezhessék rajta az olaj szagát. — Mindig csodálkoznak rajta, ha elmondom, hogy ezt a szakmát választottam. A többiek, akik gimnáziumba, szakközépbe járnak még mosolyognak is. Hát, istenem .. tegyék! Nekem elég az, hogy jól érzem itt magam, és ha odaállok a gép mellé, valahogy olyan furcsán jó kedvem lesz. Tudom, igazán még semmihez, sem értek. De ez a gép egy pár év múlva talán már engedelmes szerszám lesz. a kezeim között. Jó egy- egy munkadarabot próbálgatni. nézegetni, vajon hogy is kel] ehhez hozzáfogni? Eltanulni az oktató fogásait vagy éppen ellenke öleg magamtól rájönni, hogyan köny- nyebb, gyorsabb, egyszerűbb a munka ... — Most nyári gyakorlaton vagyunk. Egy hónap.> amikor ai egét'/ évben tanult fogásokat gyakoroljuk be. Most éppen függösúl.v nehezékének kupolását próbálom megoldani. Ügyelni kell arra. hogy a kés jól legyen köszörülve vízszintesre legyen rögzítve, s hogy a pattogó forgács nehogy véletlenül a szemembe jusson. Mondta a mesterem, legközelebb menetet kell majd vágnom. Gondolom, az is sikerülni fog. Évente hétmillió A fenti szavak elmondója, Szabó Margit, szikszói kislány, még csak elsőéves tanuló a miskolci 100-as számú Pataki István Szakmunkás- képző Intézetben. Egy, azok közül, akik az általános iskola elvégzése után rögtön szakmát választottak. Egy, azok közül, akik már tizenhét éves korukban akár munkások is lehetnek. A Pataki, jelenleg második otthona, a 100-as ebben az évben ünnepelte fennállásának negyedszázados évfor lulóját. A huszonöt év alatt — amint ezt Karaba László igazgató- helyettessel kiszámoltuk — töLb mint húszezer , szakmunkás lépett ki az iskola kapuin. Az igazgatóhelyettes maga is jubilál. — Én is „huszonöt éves vagyok”, — mondja, — mai- ami az iskolában eltöltött éveimet jelenti. Nehéz idők voltak az indulás hónapjai, akkor 1950. szeptemberében. A gyakorlati oktatás például az LKM-ben levő „Székely féle” tanoncműheb'ben folyt, ahol még a régi, elavult transzmissziós gépekkel is dolgoztak a gyerekek. A tanműhely tevékenysége a vállalatok igényinek volt alá rendelve azt kellett csinálnunk, amire a legégetőbb szükség volt. Persze nekem mégiscsak azok voltak a legszebb idők ... Akkor minden gyermek szinte a lábát törte, hogy bejuthasson hozzánk. Volt elég jelentkező az olvasztár-, hengerész-, martinászszakmákra is. Ma már kötéllel kell fogni a fiatalokat a melegüzemi szakmákra. Pedig órákat tudnék mesélni a szépségeiről, de ki figyelne rám? — No persze azt sem szabad elhallgatni, hogy a huszonöt éves fejlődés milyen sokat segített akkori gondjainkon. Ma már bárki megnézheti a korszerű tanműhelyünket. a kollégiumot, az ebédlőt. Ma már nem a vállalatok határozzák meg feladatainkat. hanem mi, a tantervhez igazodva irányítjuk a gyerekeket. Csupán egyetlen példa: ebben a tanműhelyijén egy7 korszerű „gyártósor” működik, amely kész gépeket állít elő. Az öntvényeket a váci szakmunkás- képzőből kapjuk, az összes többi alkatrészt mi magunk állítjuk. elő. É\7ente hétmillió forintot tudunk így visszaadni az államnak. Z. ISaoy István és Jónyer István ’ A Pataki történetét még oldalakon keresztül lehetne taglalni, mint ahogy megteszi ezt a jubileumra megjelent diákújság is. Rohannak az évek, s az első fecskék közül jó néhány már igazgató, mérnök, de — s ez a legjobb — a legtöbben munkások, akik ma már a mostani ifjú generációnak adják át tudományukat. élettapasztalatukat. Ez az iskola a diósgyőriek hírességeinek egyik „bányája” »lett. Jónyer István az asztaliteniszező világbajnok például itt mutatta meg először oroszlánkörmeit. Ide járt annak idején Solymosi Pixi, Tamás Gyula, Szűcs Lajos. Persze nemcsak erejével, ügyességével tűnhet, ki valaki az évfolyamonként hatszáz tanulóból. Nagy szavak talán, de viszont igazak; itt a legnagyobb becsületet a jó munka jelenti. Z. Nagy Istvánra is emlékszik szinte a legfiatalabb tanúié is. Ö volt az, aki hét társa után tavalyelőtt a Szakma kiváló tanulója országos versenyen az első helyezést érte el — és micsoda, küzdelem árán! Akinek 12 testvére van A tanműhelyben pattognak a szikrák. Kormos képű legény csövek összehegesztésével bajlódik. A műhely másik végében, m ssze az esztergagépektől ismerkedik a szakma fogásaival Rostás András, leendő minősnett hegesztő. Ha itt lenne tizenkét testvéréből valamelyik, biztos, hogy nem ismerne rá. — Én aztán! kerülöm az otthoni, régi haverokat. Hívnak, persze ogy hívnak de én a világért sem mennék sehová el velük. — Nekem jó itt. A ,.kó- terban” lakom, tisztaság van, rend meg minden, tvekszern is magam megbecs ú. hogy rendesen befejr-hes. 1 n az iskolát. Jó haverok 1. z.'.tt vagyok. egyik sem ntgyképű, nem bántanak, nem csúfolna!^ kell ent'.'l több? A szakma? Az bizony nehéz. Valahogy7 nem mindig all rá a kezem. De van akaratom, mert kell, hogy legyen. Mondom. sokat segítenek, a tanárok, nagyobb tanoncok. meg mindenki. Gondolom, két 7Ív múlva az üzemben is olyan szívesen fogadnak majd mint itt a százasban ... Udvardy József Nagy József Ä tsz-alkalmazotlak érdekvédelme Szabó Margit gépi forgácsoló L, éves tanuló. Dovern Gnszfitv I. éves liegesztőianuló és Fenyvcssy András szakoktató. Fotó: Laczó J.