Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
ÉSZAK MAGYARORSZÄG 4 1975. cug. 10., pasómop ■bmumbh« Júlia visszatért Szentpéterre A közművelődés Borsod megyei munkásai csak Júlia néven emlegetik. A teljes ne. vét — Kulcsár Sándorné — nagyon ritkán és csalt nagyon hivatalos formában használják. Júlia huszonhat esztendeje dolgozik a köz- művelődésben. 1962-ig Sajó- szentpéteren, a bányász művelődési központban, majd nyolc évig részben Sajó- szentpéteren, részben a bányavállalat szakszervezeti bizottságánál, Miskolcon, majd újra három évig Sajó- szentpéteren; aztán két évig Kazincbarcikán, az Egressy Művelődési Központban volt igazgatóhelyettes, míg végül ez éar március 1-én újra visszatért Sajószentpéterre, a Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatójaként. Hazajött, abba a művelődési intézménybe és abba > a nagyközségbe, ahol mindenkit ismer, s ahol őt is mindenki ismeri. — Talán mondanom sem kell, milyen nagy örömmel jöttem vissza, — mondja. — Szerettem Kazincbarcikán is dolgozni és ott is elsősorban a bányász művelődés volt a területem. Nagyon örülök neki, hogy a mi vállalatunk, a Bükkaljai Bányaüzem újítja fel például a herbolyai bányász klubkönyvtárat, még akkor is, ha felújítás után már g. harcikat Egressy Béni Művelődési Központhoz fog tartozni. Távollétem alatt részben megváltozott itt. a szentpéteri művelődési központban a közönség összetétele. Haris Lászlótól, akivel nagyon-nagyon sokáig együtt dolgoztam, és aki az igazgatásban elődöm volt, jól felszerelt, szellemileg és anyagilag jól megalapozott intézményt vehettem át, nagy vi. déki vonzáskörrel. Az intézmény átvétele után Júliának is meg kellett birkóznia olyan férfiúi feladatokkal, amelyekkel - Haris László is nehezen küzdött. De a szentpéteri művelődési központban már megszűntek az esti bálok, az italozás, a fiatalok — esetenként 150- en, 200-an — látogatási igazolvánnyal jönnek a délutáni ötórai teákra, műsoros rendezvényekre. — Sajószentpéter lassan olyan lesz, mint a bejáró települések — folytatja Kulcsúmé. — Bár helyi üzemek is vannak, a dolgozók nagy hányada mégis eljár innen, Miskolc és Kazincbarcika vonzó hatása a munkaerőnél nagyon érvényesül. Ugyanakkor Miskolc . közelsége emeli a kulturális igényeket' is. Művelődési központunk látogatói között sok a nem bányász foglalkozású. A fiatal látogatók sokat szeretnének tenni és szívesen vállalkoznának is társadalmi munkára. szabadtéri láncterület építésében, újabb klubszoba építésében, általában szórakozási lehetőségeik bővítésének segítésében. Otthont keresnek házon belül ezek a fiatalok. Az épület falai azonban szilárdak, nem bővíthetők. A szabadtéri terület építéséhez már hozattunk sódert. de az igények ismeretében nem lenne indokolatlan az épület bővítése sem. Beszélgetésünk közben előkerül egy régi-régi gond, amelyről már nagyon sokszor írtunk. Nevezetesen, hogy Sajószentpéterről már elköltözöti a bányaüzem, mégis a bányász szakszervezet tartja fenn a nagyközség művelődési házát. Az üveggyár, az ELZETT Művek, a kézműipari szövetkezet.’ a Bartók Tsz., a Talajjavító Vállalat elvileg hajlandó az együttműködésre, a közös irányításba és fenntartásba való kapcsolódásra, de az elvi állásfoglalás kevés a fenntartáshoz. Az erőket kellene összeadni, s benne az anyagi erőket, a támogatást is. A nagyközségi tanács is ez év- : ben először adott 20 ezer fo- j, rint támogatást a művelődési ; központnak. Az Észak-ma- j gyarországi Vegyiművek is I ad némi támogatást, de azért j fúvószenekari szolgáltatást ; l$ap cserébe. Régi probléma ez a közös fenntartási gond Sajószentpéteren. Különösen kívánatos lenne a fenntartásban való részvétel a nagyközségi tanács részéről, hiszen az intézményt igénybevevők döntő többsége kulturális igényeinek kielégítése-, tanácsi, és nem bányász- j szükszervezeli feladat. A tanácsi támogatásnak nem lehet kritériuma, a művelődési objektum birtoklása és személyi irányítása. Nem kis gond Júliának e közös igény- bevételű.-de nem közös fenntartású intézmény sokrétű feladatainak egybehangolása. Mint bányász művelődési intézménynek, elsődleges feladata a munkahelyi művelődés segítése. A „közelebb az aknákhoz, közelebb a bányászhoz” elv ebben a művelődési intézményben évek óta elég jól valósul meg. Be- rentén aknakönyvtárat mű- ' ködtetnek, amely heti két i alkalommal áll a dolgozók rendelkezésére, és most, miután a könyvtárvezető — Veres Jánosné — visszatért < szülési szabadságról, személyileg is megoldódik a her- I bolyai aknakönyvtári szolgálat. Igen nagy fontosságot tulajdonított mindig és napjainkban is a művelődési központ a szocialista brigádok művelődésének. A szocialista brigádvezetők fóruma az intézményen belül működik, a szocialista brigádok vetélkedőjét pedig évek óta igen nagy érdeklődés mellett rendezik meg a bányász kulturális hetek előtt. A most folyó versengésben Herbolyá- ról 45. Berentéről 22 brigád vesz részt. A közvetlen üzemi művelődési munkához tartozik még az ismeretterjesztő műsorok. találkozók szervezése az aknánál, az úgynevezett „leszálló műsorok”, amelyek nem csökkentik az intézményben szervezett hasonló jellegű műsorokat, rendezvényeket. Ezen kívül havi két alkalommal egy-egy aknánál és egy-egy faluban, bányászlakta településen különböző színes kulturális műsorokat rendeznek. A korábbi hagyományokat jól szeretné Júlia folytatni, azon kívül van még elképzelése: — Sokszor töprengtem rajta, miként lehetne a szentpéteri bányatelepen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokat felújítani. Olyanokat, amelyeket régen nagyon szeretett a közönség. . Természetesen valami korszerű formát kellene teremteni ezeknek. Legelőször o fúvószenekar életén szeretnénk rmltoztatni. Augusztus 17-én Tardonán és Kondón már ajándékműsort fog zenekarunk bemutatni az ott élő bányászoknak. Arra törekszünk, hogy a bányász fúvószenekar ne csak temessen, mert most ez a fő funkciója. hanem rendszeresen szórakoztassa is a dolgozókat. Benedek Miklós Békemozgalmi munka A szó és a tett A Vili. magyar békekongresszus határozatában békemozgalmunk feladatául tűzte ki, hogy dolgozza ki az ifjúság körében végzett békemozgalmi munka korszerű módszereit és formáit. Ez a vállalkozás széles körű társadalmi aktivitást bontakoztatott ki a különböző nevelési és mozgalmi területeken. Ennek bemutatása, továbbfejlesztése; valamint a témával kapcsolatos alapvető ideológiai és pedagógiai kérdések feltárása és összegezése lesz a célja annak a szeptemberré tervezett • tudományos konferenciának, amelyet az Ifjúság és a béke címmel rendez meg Budapesten az Országos Béke- tanács. A program országos jelentőségű témákról elhangzó előadásokat tártál-, máz. Egyebek között arről is tájékozódhatnak majd a résztvevők — politikusok, pedagógusok, ifjúsági, tömegszervezeti vezetők, szülők —, mit jelent a szó, a tett, a cselekvés egysége a fiatalság állandó,' naprakész politikai tájékoztatásában, mit jelent a különböző korosztályú fiatalok tudatában a béke és háború, a haza- físág, az internacionalizmus, a szolidaritás fogalma. Várható, hogy a konferencia idején a Béketanács ifjúsági szakbizottsága különféle vitafórumokat, eszmecseréket is szervez. Tájegység az irodalomban Tokaji beszélgetés Fábián Zoltánnal, az írószövetség titkárával A tegnap befejeződött IV. tokaji írótábor egyik „házigazdája” volt Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetségének titkára. A táborban beszélgetett vele lapunk munkatársa, megyénk és az irodalom kapcsolatának néhány kérdéséről. — Hogyan értékeli az írószövetség a tokaji írótábor szerepét, jelentőségét irodalmi közéletünkben? — Az írószövetség tudatosan törekszik arra, hogy íróinknak műveikkel, s személyi jelenlétükkel is minél több közvetlen hatása legyen a közművelődésre. Ezért igyekszik olyan közös esz- mélkedési alkalmakat teremteni, amelyek lehetőséget ad'- nak arra, hogy az irodalom művelői nézeteiket, véleményüket szembesíthessék különféle szakterületek vezető elméivel, tudósokkal, közéleti emberekkel. Meggyőződésünk, hogy az ilyen „nyitott” találkozók kedvező kölcsönhatást váltanak ki a részvevőkből. A tokaji írótábor igen fontos helyet tölt be az e szándékú eszmélkedési és eszméltetési alkalmak sorában. — Indokolja-e valamiféle sajátos érv a tábor helyének megválasztását ? — Az évenkénti idegyüle- kezéssel a mai íróik nevezetes helyi hagyományt örökítenek tovább. A táborozás megnyitójának ugyanis rendszeresen a Tokajjal szomszédos — és gazdaságilag, szellemileg szinte már vele egybeforrt — Tiszaladány a színhelye, ahol 1940-ben a népünk érdekeitől idegen háború vészjelzése gyűjtötte össze először közös szándékú eszmecserére a legjava írókat és parasztokat. A találkozó fő ügyvivője a kertészként és íróként egyaránt messzetekintő Somogyi Imre volt, aki könyveivel és személyes érveivel új szellemi, s gazdálkodási utakra kívánta igazítani a parasztságot. Vele együtt ott volt az első tiszaladányi találkozón Móricz Zsigmond, Veres Péter, s az a Darvas József, akinek néhány év múlva az életét mentette meg a tiszaladányi nép, amikor menedéket adott neki a fasiszták üldözése elöl. ^ — Hogyan értelmezhető a tokaji írótábor „hagyomány- folytató" szerepe a mai körülmények között? — A most négy éve újra megvalósult, s azóta esztendőnként folytatódó írótalálkozók a mai szocialista országot akarják olyan közvetlen cselekvő szándékkal szolgálni, mint annak idején a nagy író-példaképek gyülekezete szolgálta a haladás ügyét. Az új- körülmények közötti első találkozó a szocialista falu kérdéseire kereste a lehetséges feleleteket. Az azóta valók pedig valamilyen formában sorra az ipari munkásság ügyének vizsgálatára fordították a figyelmet, e megye meghatározó jellegéhez igazodva. Nemcsak azt vizsgáltuk és vizsgáljuk, hogyan van jelen a munkás az irodalomban, hanem azt is, mennyire van jelen az irodalom a munkásság különféle rétegeinek az életében. Hitünk szerint az ilyenfajta eszmecserék a közélet iránt érdeklődő, a közügyekért közvetlen személyi felelősséget tanúsító írók körét tágítják — egyszersmind az írók tájékozódási körének a kiszélesítését is hatékonyan szolgálják. — Szolgált-e az idei tábor újabb módszertani tanulságokkal? — Az egy-egy témakör hivatott szakembereinek bevonásával folytatott vitákon túl az írók és olvasók kölcsönhatását segítik elő az ol y/isiéi e családlátogatások, ni int amilyenekre az idei megnyitó napján a vendéglátó tiszala- dányiak invitálták a szellemi alkotókat. Vagy hasonló szándékúak és hatásúak voltak a láborozó írók találkozói a környék ipari üzemeinek, mezőgazdasági szövetkezeteinek szocialista brigádjaival. Az idén . már a tábor szervezésében, előkészítésében is érdemi fejlődést tapasztaltunk. A központi vitához alapul szolgáló helyi előadások, korreferátumok szövegét jó élőre megküldték a gondos megyei rendezők a meghívott részvevőknek. Így tartalmasabb vitáról, a kérdések elmélyültebb elemzésére nyílt lehetőség. Már az előkészítés szakaszában maradandó értékű dolgozatok fogalmazták meg a tennivalók sorát. Az Írószövetség pedig tervezi a tábori vita teljes anyagát átfogó, tájékoztató jellegű kiadvány- megjelentetését. összegezésül hadd mondjam el: az idei tapasztalatok még inkább élesztik a reménységet, hogy a tokaji írótábor évről évre közművelődésünk egyik országos hatású tényezőjévé válik, s Észiak-Magyarország- nak, közelebbről Borsod- Abaúj-Zemplén megyének,' mint irodalmi tájegységnek a szerepe is hozzánő ahhoz a jelentős szerephez, amelyet e megye az ország gazdaságipolitikai életében betölt. Berecz József Tábor a tisztáson • Beszélgetések fűszálról, naplementéről és Csontváryról Szabad időben gyakran előkerül egy gitár, de az alkalmi kórus szinte pillanatok alatt vitázó bollyá változik, ha valaki valamilyen izgalmas kérdést vet fel. Talán egy kőhajításnyira a kékmezői erdészháztól, szinte beleguggolva az egyik kis mélyedésbe, hozzásimulva az erdőhöz állították fel az Ady Művelődési Ház olvasótáborát. A régi épület mellett néhány sátor bizonyítja, hogy a fiúk'— mert többségükben szakmunkás- tanuló fiúk vesznek részt idén az olvasótáborban, — nem riadnak vissza egy kis romantikától, amit egyébként jól bizonyítanak a Jtötélen, széken, padokon száradó farmerek is; egy-egy kirándulás. hajnali, vagy esti túra „áldozatai”. No, de mindezek hozzá tartoznak egy bükki táborhoz, amelynek kapuján ugyan az olvasótábor felirat díszeleg, de ahol természetesen nemcsak abból állnak a napok, hogy a táborozok a könyveket bújják. Persze — a nap bármelyik szakában érkezik ide látogató, — mindig találhat olyan fiatalt is, aki. farönkre ülve, vagy éppenséggel a fűben heverész- ve, olvas. Az olvasótábort azonban nem ez teszi azzá, ami. Hiszen, amint azt Ládi Katalin, az olvasótábor vezetője is elmondta, leginkább azt tűzték maguk elé célul, hogy kedvet ébresszenek a szakmunkástanuló fiatalokban az .olvasáshoz, még- ismfertessék őket általánosabb kultúrfogni makkal, kicsit rávezessék őket a gondolkodás, a logikus összefüggéskeresés, a művészétábrázolás módjának rejtelmeire. A viták, a beszélgetések, a miskolci művelődési intézményekbe tett kirándulások mind-mind ezt a célt szolgálják. S olykor egészen meghökkentő módon döbbentik rá a fiatalokat egy-egy felismerésre. Az egyik táborozó, Tóth János, a 101. számú Szakmunkásképző Intézett III-os villanyszerelő tanulója például nagyon őszintén elmondta, amikor egyik vendég, Varga Csaba, feltette a kérdést, hogy mondják meg mi a fűszál, a megdöbbentóstő) szinte szóhoz sem jutottak. Később persze, amikor már oldódtak egy kicsit, rájöttek, az alkotóvendég mindössze azt szerette volna tőlük megtudni, hogy milyen módon ismernek meg valamit, ami végeredményben önnön maguk megismeréséhez is szükséges. Amikor- azután már egy-egy novellát választhattak, olvastak el. ismertettek, könnyebb volt kitapintaniuk a művészi alkotás, a valóság és az írói szándék elemeit. S ahogy az egyik csoportvezető, Szentmihályi Szabó Péterné később megfogalmazta: Egészen biztos, hogy ezeknek a gyerekeknek a naplemente kapcsán már nemcsak a vásári faliképek tömény giccsromantikája jut eszükbe, hanem minden bizonnyal Gsontváry is. Merd; a kötött és mégis kötetlen beszélgetéseken általánosabban esik szó művészekről, kultúráról, s nemcsak az irodalomról. És a táborozok „vallomásai” azt bizonyítják, hogy a 22. szakmunkástanulónak minclez nagyon tetszik. Önszántukból jöttek el ide, volt, alti a balatoni nyaralást cserélte el Kékmezőért, és nem bánják a választásukat. Olyan dolgokról hallhatnak, beszélgethetnek, amelyekről az iskolában, az üzemben, de akár egymás között is alig- alig esett( szó. S bármily meglepő, jó néhá-nyan szinte beleszerelmesedtek" a versekbe. A Radnóti-, a József Attila-, és az Appolinaire-köte- tek szinte mindig kézben vannak. De ugyanerre a sorsra jutottak a kivitt lexikonok, és az értelmező szótár is... És ez ugye azért már valami. S nemcsak az ő számukra, hanem azokéra a népművelés szakos fiatalokéra is, akik csoportvezetőként dolgoznak az olvasótáborban; Karcagi Kati, Széli Erzsébet és Szabó István most kipróbálhatják választott hivatásukat. Azt mindenesetre mar leszűrték: a szakmunkástanuló fiatalokkal csak az őszinteség útján lehet eredményt elérni, csakúgy mint a fiatalokkal általában, s hogy korábbi elképzeléseikhez képest sokkal fogékonyabbak annak a befogadására amit gyűjtőfogalommal úgy nevezünk: kultúra. Csutorás Annamária Fotó: Luc zó József ' i i
