Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
1975. aug. 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kádár jaiscs (Folytatás az 1. oldalról) az Amerikai Egyesüli Államok és Kanada; akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi érte-' kezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be, és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. Így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Népköztársaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Ügy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában; a Magyar Nép- köztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 19(19. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt; innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli, barátunk, Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzőitek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, bogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: amikor elmentem a sajtóközpontba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt. kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt. hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően —• valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik a küldöttség és országuk nevében szólaltak fel. a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. Vita volt arról is, hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen, de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek főbb vonásait, s meggyőződhetett arról: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarták. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező, menynyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik országuk és népük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetértést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más területen? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyőződéssel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai, illetőleg az összes olt képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felHúnÁ!,; áív szólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás melleit élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet ko r Iá tozásába n való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben. a nemzetközi munka- megosztásban. a kooperációban, amit a szocialista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait, a bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus. az információcsere, az együttműködés a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este. fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem. ez az aktus sokat- mondóan szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egycsapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utálni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg. Hatévi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását. az enyhülés irányzatát. Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnák még gáncs- vetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen meg kell és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk. harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki s Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg. hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett, ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciák lesznek az élét minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt, s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban. A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés építő munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját: reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni —, ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, K így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legöszintébb óhaj és a legigazibb érdek, a nép érdeke. Még egy megjegyzést tennék : a. jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával —, ahogyan Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük házai munkánkat.. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hew a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar. sajtó közreműködőinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad. ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket, — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Leonyid Brezsnyev cs Gerald Ford szombaton még egyszer találkoztak Helsinkiben. A képen: Brezsnyev üdvözli For- dot a szovjet nagykövetségen. Nehéz szavakat találni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezésének méltatására, különösen akkor nehéz, ha az ember számba veszi: a Finl-an- dia-palota szónoki emelvényéről hány nagy államférfi fogalmazta meg messzehang- zó módon annak történelmi jelentőségét, hogy Európa országai példát mutattak a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok kiépítésére. Leonyid Brezsnyev az elért megállapodások megvalósítására szólított fel mindenkit, s kifejezésre juttatta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a reális leszerelési eredmények elérését tekinti elsődleges céljának. Erről tárgyalt as SZKP főtitkára az amerikai elnökkel ama kétoldalú találkozók egyikén, amelyeket egyébként roppant nagy számban tett lehetővé a vezető államférfiak egyidejű jelenléte a finn fővárosban. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár például valamennyi szocialista' ország küldöttével tárgyalt. A sort Kádár Jánossal nyitotta meg. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára meghívást fogadott el az NSZK-ba, sőt a viszontlátogatás lehetőségét is megemlítették: természetesen nagy horderejű politikai és gazdasági kérdések is napirendre kerültek a Finlandia-palot.a különtermében. Kooperációs lehetőségektől addig a magyar igényig. hogy a Közös Piacon szűnjék meg egyes magyar- országi exportcikkek hátrányos megkülönböztetése vagy egyáltalán, a behozatal tilalma. Helsinkiben a kétoldalú találkozások közül külön nagy feltűnést kelteit egyfelől Ford amerikai elnök tárgyalása Demirel török miniszterelnökkel, másfelöl Brezsnyev találkozása az ankarai kormányfővel. A kiszivárgott hírek szerint a török—amerikai viszony elhi- degülésén keveset változtatott Ford ígérete, hogy ha a kongresszus nem is járul hozzá török fegyvervásárlásokhoz, 50 millió dollár értékű „adományt” juttat a washingtoni kormányzat Törökországnak. „Hidegháború” robbant ki a két NATO-szö- vetséges között. Görögországgal ellentétben Törökország nem tette kétségessé a N ATO integrált katonai szervezetében maradását. A helsinki értekezlet idején sem szűnt meg a világközvélemény érdeklődése Portugália iránt. A belpolitikai válságból, amelyet Soares Szocialista Pártjának és az úgynevezett demokratikus néppártnak a kormányból való kiválása és ellenzékbe vonulása idézett elő, az. előző héten a hárorntagú direktórium megalakítása révén keresték a kivezető utat, ezen a héten pedig már a kormány új összetételének megállapítása volt a feladat. Meg kellett várni a direktórium harmadik tagjának, Otelo Carvalho tábornoknak visszatértét Kubából, illetve időt kellett hagyni Costa Gomes tábornok köztársasági elnöknek, hogy elmehessen Helsinkibe, a biztonsági értekezletre, s csak utána kerülhetett sor a kormány- alakításra. A Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezette szovjet küldöttség, amely részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejező szakaszán. szombaton Helsinkiből visszaérkezett Moszkvába. A delegációt Nyikolaj Pod- gornij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők fogadták a repülőtéren. Szocialista pártvezetök tanácskozása Szombaton a svéd fővárosban egynapos tanácskozásra gyűltek össze több európai ország szocialista pártvezetői és kormányfői, valamint Rabin izraeli miniszterelnök. A konferenciát Olaf Palme svéd miniszter- elnök kezdeményezte, aki több meghívotthoz hasonlóan részt vett Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési konferencia csúcs- találkozóján. A tanácskozás fő témái: a gazdaságpolitikai kérdések. valamint a portugál helyzet. Várható, hogy Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt vezetője tájékoztatja a tanácskozás résztvevőit pártja helyzetéről. A megbeszélésen a nyugatnémet szociáldemokratákat Willy Brandton, az SZDP elnökén kívül Helmut Schmidt Szövetségi kancellár is ké?v visell. i
