Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-05 / 156. szám

ÉSZAK-MAGYÄRORSZÄG 4 1975. július 5., szombat r Lázár György EE miniszterelnök beszéde Az eskütétel után folytató­dott a plenáris ülés: Lázár György a kormány elnöke emelkedett szólásra. — Engedjék meg, hogy a kormány tagjai és a magam nevében köszönetét mondjak a bizalomért — kezdte beszé­dét. Biztosíthatom önöket, mindannyiunkat az a szán­dék tölt el, hogy felelős meg­bízatásunknak lelkiismerete­sen és legjobb tudásunk sze­rint eleget tegyünk, híven szolgálva népünket, méltóak legyünk a megtisztelő biza­lomra. — Az országgyűlési válasz­tásokkal belpolitikai életünk nagy fontosságú és esemé­nyekben bővelkedő időszaka zárult le. Pártunk XX. kong­resszusa, hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulója, majd a választások előkészítő sza­kasza jó alkalmat adott arra, hogy felmérve a megtett utat, összegezzük eredményeinket, számba vegyük feladatainkat, és népünk elé tárjuk a fej­lett szocialista társadalom felépítésének lelkesítő prog­ramját. — Az a tény, hogy a válasz­tások napján hét és fél mil­lió állampolgár mondott igent a Hazafias Népfront prog­ramjára és jelöltjeire, meg­győzően tanúskodik arról, hogy népünk nagyra becsüli és értékeli a gazdasági és kulturális építómunka ered­ményeit, ismételten bizalmat szavaz a csaknem két évti­zedes kipróbált politikának. Helyesli és támogatja pár­tunk XI. kongresszusának határozatait, kész arra, hogy cselekvőén részt vegyen a fejlett szocialista társadalom felépítésében. — Ez az egyöntetű helyeslés és állásfoglalás nagy erőt és biztonságot ad a mi szá­munkra is, akiket a nép az­zal bízott meg, hogy törvény­alkot' és -irányító munkával segítsük elő pártunk politi­kájának érvényre jutását, szocialista rendünk erősíté­sét, a kultúra és a jólét for­rását adó anyagi alapok szüntelen növelését. — A kormány azon lesz, hogy megfeleljen ennek a vá­rakozásnak; önökkel együtt és az önök segítségével azon kívánunk munkálkodni, hogy teljesítsük a Hazafias Nép­front programját, valóra vált­suk a választási felhívásban meghirdetett célokat. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy e szép, de nehéz feladatok ered­ményes megoldása, a változó és mindinkább növekvő kö­vetelmények kielégítése mind­annyiunktól, a kormánytól is magasabb színvonalú és szer­vezettebb munkát igényel. A magunk részéről arra fo­gunk törekedni, hogy eleget tegyünk a megnövekedőt követelményeknek. Fejlesz­teni és javítani kívánjuk a Minisztertanács összehangoló és ellenőrző munkáját, hogy folytatva a megkezdett utat, még következetesebben ér­vényt tudjunk szerezni az össztársadalmi érdeknek, és tovább növeljük a tisztségvi­selők felelősségét a közösség ügyeinek intézésében. Mind­ezzel együtt fontos kötele­zettségünknek tartjuk, hogy a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztésével, a kormányzati munka eszkö­zeivel a jövőben is biztosít­suk azokat a feltételeket, amelyek tág teret és ösztön­zést adnak az alkotó mun­ka számára, segítik és támo-, gatják a vállalati és a helyi kezdeményezések további ki­bontakozását ' — Mindezt nélkülözhetet­lennek tartjuk ahhoz, hogy a ma és az elkövetkező évek nem csekély feladatait jó eredménnyel oldhassuk meg. Az előttünk álló feladatok közül a legnagyobb erőt és figyelmet most a gazdasági tennivalókra kell összponto­sítanunk. Az elmúlt négy év lendületes fejlődésének mél­tatásával együtt mostanában gyakran és a korábbinál na­gyobb hangsúllyal szólunk a gazdasági építőmunkát ne­hezítő körülményekről.* Ezt nem azért tesszük, hogy csökkentsük eredményeinket, vagy bizonytalanná tegyük a jövőt Hanem azért, mert meg vagyunk győződve arról: ha mozgósítjuk szellemi és anyagi erőinket, teljesebben és szervezetten kihasználjuk tartalékainkat, a nehézsége­ket — amelyek jórészt raj­tunk kívülálló okokra vezet­hetők vissza — legyőzzük, és eredményeinket megszilár­dítva, továbbra is biztosíta­ni tudjuk népgazdaságunk töretlen fejlődését. Ez reális lehetőség, de hogy valósággá váljon, felelős és határozott vezetésre, a tucfomány és a gyakorlat szoros együttmű­ködésére, egész népünk ösz- szefogására van szükség. A követendő utat és a köz­vetlen tennivalókait pártunk Központi Bizottsága a múlt év decemberi határozatában világosan kijelölte, legutób­bi ülésén pedig fél év ta­pasztalatainak tükrében új­ból megerősítette. Rámuta­tott arra, hogy hol és mi­lyen irányba kell fokozni erőfeszítéseinket ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk előre a megvalósítás útján. Most az a legfontosabb, hogy azo­nos felfogásban, következe­tes és célratörő munkával, a mindennapi gyakorlatban szerezzünk érvényt e hatá­rozatoknak, mert ez a fel­tétele ez évi tervünk telje­sítésének és annak is, hogy jó alapokat teremtsünk az ötödik ötéves terv indulásá­hoz. — Számítunk arra, hogy mint az év eddig eltelt idő­szakában, a következő hóna­pokban is töretlen lendülettel folytatódik a szocialista mun­kaverseny, munkásosztá­lyunk. szövetkezeti paraszt­ságunk újabb termelési ered­ményekkel járul hozzá cél­jaink eléréséhez, gazdasá­gunk egyensúlyának javítá­sához. — A kormány tisztában van azzal is, hogy a magunk elé tűzött feladatok teljesítésé­nek, a nyugodt, alkotó mun­kának továbbra is nélkülöz­hetetlen feltétele, hogy részt vállaljunk azokból a nem­zetközi erőfeszítésekből, ame­lyeket a haladó emberiség a béke és biztonság megszilár­dítása érdekében fejt ki. — Tudjuk, hogy a nemzet­közi életben kibontakozó ked­vező folyamatok előrehaladá­sához a Szovjetunió ereje, a szocialista országok összefor- rottsága és egysége adja a legfőbb biztosítékot. Ezért, összhangban hazánk érde­keivel. internacionalista kö­telességünknek tartjuk, hogy tovább erősítsük szövetsé­günket és barátságunkat, külpolitikai együttműködé­sünket a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országok­kal. — A magunk részéről is mindent meg kívánunk tenni a KGST-országok gazdasági együttműködésének tovább­fejlesztéséért, az integráció komplex programjának meg­valósításáért, a Budapesten tartott XXIX. tanácsülés közelmúltban elfogadott ha­tározatainak végrehajtásáért. Bővíteni fogjuk kapcsolata­inkat a fejlődő országokkal és a kölcsönös előnyök alap­ján együttműködésre törek­szünk a tőkés országokkal is. — A kormány számít arra, hogy munkájához, törekvé­sedhez megkapja az önök támogatását. Igényeljük ta­nácsaikat, / a jobb, az ered­ményesebb munkára serken­tő bírálataikat. Biztosítha­tom a képviselő elvtársakat, a magunk részéről is min­dent meg fogunk tenni an­nak érdekében, hogy alko.tó együttműködéssel hozzájá­ruljunk közös és felelősség- teljes feladataink megoldá­sához, szocialista hazánk fel­virágoztatásához. — A kormány arra készül, hogy az országgyűlés követ­kező ülésszakán megvitatás és jóváhagyás céljából önök elé terjeszti terveit és a hosszabb időszakra szóló munkaprogramját. — Még egyszer megköszön­ve a bizalmat, minden képvi­selő társamnak sok sikert, erőt. egészséget kívánok köz­életi munkájához — mondta a képviselők nagy tapsa köz­ben Lázár György. Apró Antal zárszava A Minisztertanács elnöke után Apró Antal, az ország­gyűlés elnöke mondott zár­szót. Megköszönte a kor­mány elnökének szavait és az országgyűlés nevében üd­vözölte a megválasztott és hivatalba lépő kormányt, valamint — ugyancsak meg­választásuk alkalmával — üdvözölte a Legfelsőbb Bí­róság elnökét és a legfőbb ügyészt. — Meggyőződésem — mondotta —. hogy az or­szággyűlés alkotmányos mű­ködése a választók és a köz érdekében végzett képvise­lői tevékenység sokirányú segítséget nyújt majd fele­lősségteles munkájukhoz. — Alakuló ülésünk napi­rendjével végeztünk. A Ma­gyar Népköztársaság ország- gyűlését megalakultnak je­lentem ki — mondotta az elnök, s képviselőtársaihoz szólva hangsúlyozta: — Kérem önöket, adják át választóiknak pártunk Központi Bizottsága, az or­szággyűlés, az Elnöki Ta­nács, a kormány üdvözletét és jókívánságán. A jövőben is fontos feladatunknak te­kintjük, hogy állandó kap­csolatban maradjunk válasz­tóinkkal; hogy közös ösz- szefogássál minél hatéko­nyabban munkálkodjunk a fejlett szocialista társadalom megteremtéséért. Az országgyűlés elnöke vé­gül sok sikert, jó egészsé­get kívánt a képviselőknek és az ország egész népének, az országépítő feladatok eredményes megvalósításá­hoz, s az ülést bezárta. DR. ROMANY PAL 1929-ben, Szajolban szüle­tett. Apja vasúti munkás volt. Középiskoláit Szolnokon végezte. A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen 1952- ben szerzett agrármérnöki diplomát, 1970-ben a mező- gazdasági tudományok kan­didátusa lett. 1952-töl az Állami Gazda­ságok és Erdők Minisztériu­mában, illetve a Földműve­lésügyi Minisztériumban dolgozott különböző beosztá­sokban. 1954-ben a Keselyű­halomi Állami Gazdaság igazgatója lett. 1956-tól a Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának helyettes vezetője, majd 1958-tól a Borsod—Heves megyei Állami Gazdaságok igazgatóságának vezetője és a Borsod megyei Pártbizott­ság tagja volt: 1960 és 1970 között az MSZMP Központi Bizottságában a gazdaságpoli­tikai osztályon politikai mun­katársként, majd osztályve­zető-helyettesként dolgozott. 1970-ben a Bács—Kiskun megyei Pártbizottság első tit­kárává, s még ebben az év­ben a Központi Bizottság tagjává választották. 1973 óta az MSZMP KB területi gazdaságfejlesztési osztályá­nak vezetője volt. 1950-től a párt tagja. Több tudományos publiká­ciója és könyve jelent meg. Munkájáért két alkalom­mal a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. DR. SZÍJÁRTÓ KAROLY 1927. január 26-án született Székesfehérvárott. Munkás­családból származik, édesap­ja a MÁV-nál volt géplaka­tos. A felszabadulás után be­iratkozott a Budapesti Tudo­mányegyetem jog- és állam­tudományi karára, ahol 1950- ben szerzett, diplomát. / Több mint 25 eve igazság­ügyi területen dolgozik, kü­lönböző beosztásokban. 1965- töl 1971-ig a Budapesti Kato­nai Bíróság elnöke volt. 1971 áprilisában a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé vá­lasztottal 1945. óta párttag. Elvégez­te az MSZMP Központi Bi­zottságának pártfőiskoláját. Az igazságügyi szerveknél végzett eredményes munkája elismeréseként több kormány- kitüntetésben részesült, 1957- ben a Munkás-Paraszt Hata­lomért Emlékéremmel, 1970- ben a Felszabadulási Jubile­umi Emlékéremmel, 1974-ben a Vörös Csillag Érdemrend­del tüntették ki. DR. SIMON PÁL Dt. Simon Pál 1929-ben született Miskolcon. Édesap­ja a Lenin Kohászati Mü­vek nyugdíjas munkása. Kö­zépiskoláit Miskolcon végez­te, majd a Budapesti Műsza­ki Egyetem vegyészmérnöki karán 1952-ben szerzett ve­gyészmérnöki diplomát. 1952- töl 1955-ig hadmérnökként dolgozott a Honvédelmi Mi­nisztériumban. 1955 és 1959 között a Moszkvai Könnyű- kémiai Technológiai Intézet­ben aspiráns, és 1959-ben el­nyerte a kémiai tudományok kandidátusa címet. 1959-ben a Magyar Ás­ványolaj- és Földgázkísérleti Intézet tudományos munka­társa Tett, s még ugyanebben az évben kinevezték az in­tézet igazgatóhelyettesének. Ebben a tisztében dolgozott 1962-ig. 1973-ig a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgató­ja, majd az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezér­igazgatója. 1974-ben nehéz­ipari miniszterhelyettessé ne­vezték ki. Több mint tíz éve a KGST kőolaj- és gázipari állandó bizottságának tagja. 1947 óta párttag. 1975 márciusában a Budapesti Pártbizottság tagjává válasz­tották. Mintegy hxlsz tudományos publikációja jelent meg, többségük magyar és szovjet tudományos folyóiratokban. A Veszprémi Vegyipari Egye­tem ásványolaj- és széntech­nológiai tanszékének címze­tes egyetemi docense. 1967-ben és 1973-ban a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntették ki. NEMESLAKI TIVADAR 1923-ban, Tatabányán szü­letett, munkásszülők gyerme­keként. Iskoláinak elvégzése után 1939-tól 1945-ig előbb Tatabányán, majd az Almás­füzitői Olajfinomítóban dol­gozott szerelőként. A felsza­badulás után Almásfüzitőn először szakszervezeti főbi­zalmivá, majd üzemi bizott­sági elnökké, később a Szak- szervezetek Komárom me­gyei Tanácsának titkárává választották. l-tt dolgozott 1949-ig. 1950-ben a párt központi apparátusában a szakszerve­zeti alosztályt vezette. 1956 után a bányászat területén végzett partmunkát. 1958- ban a Komárom megyei Pártbizottság titkárává, 1959- ben pedig első titkárává vá­lasztották. 1966-ban a Va­sas Szakszervezet főtitkára lett. 1970-tól a SZOT titkára, 1973-tól a SZOT főtitkárhe­lyettese volt. 1964-ben elvégezte a Marx Károly Köz gazdaságtudomá­nyi Egyetemen szervezett kétéves üzemgazdasági tan­folyam ipari tagozatát. 1945 óta tagja a pártnak, 1943 óta a Vasas Szakszer­vezetnek. A párt Vili. kong­resszusa beválasztotta az MSZMP Központi Bizottsá­gába, amelynek azóta is tagja. 1962 óta országgyűlési képviselő. Három alkalommal tüntet­ték ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. HAVASI FERENC Havasi Ferenc 1929-ben született Piszkén. Munkás­családból származik. Édesai>- ja a Lábatlani Cementgyár­munkása volt. Fiatalon, 14 éves korában ő is itt kezdett dolgozni. Két évig segéd­munkás volt a cementgyár­ban, majd 1945-tól az építő­iparban kőművestanulóként, illetve segédként dolgozott. A felszabadulást követően, 1945 májusától részt vett az ifjúsági mozgalomban. Veze­tőségi tagja lett a községi MADISZ-, majd a S7AT- szervezetnek. 1947 óta tagja az Építők Szakszervezetének. 1949 óta függetlenített párt­munkásként tevékenykedett. Először a Lábatlani Cement­gyár párttitkára, majd a Ta- tabányai Cement- és Mész­művek pártbizottságának tit­kára, ezt követően a. Tata­bányai városi Pártbizottság osztályvezetője volt. 1952- ben a Komárom megyei Pártbizottság agitációs és propagandaosztályúnak veze­tője lett, 1954-ben a megyei partbizottság másodtitkárává választották, 1966-tól a Ko­márom megyei Pártbizottság első titkára. 1966-ban az MSZMP IX. kongresszusa a Központi 'Bizottság tagjává választotta. E tisztségben a X. és a XI. pártkongresszus szintén megerősítette. A pártnak 1948 óta tagja. Elvégezte a Szovjetunió Kom­munista Pártjának főiskolá­ját. Három alkalommal tüntet­ték ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Tulajdo­nosa a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának, a Munkás-Paraszt Hatalom­ért Emlékéremnek és a Fel- szabadulási Jubileumi Emlék­éremnek.

Next

/
Thumbnails
Contents