Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

1975. július 3., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 S ajnos van egy általáno­sítható tényező, ami hi­hetetlenül nagy veszte­ségekkel jár minden üzemben, vállalatnál, intézményben gondot jelent... Arróf van szó, hogy sok a kapun belüli csellengő, a munkaidőt ok­kal, vagy ok nélkül megnyir­báló, a lazsálásra könnyen hajló ember, aki szívfájda­lom nélkül nyújtja a kezét a fizetésért, ami mögött nem található meg a fedezet: a becsületesen elvégzett munka. Egyesek szinte művészi fok­ra fejlesztették a lógást, munkaidejük jelentős része üresjárat. Jól értik a módját annak, hogy a látszat igazolja őket, ami • nemegyszer oda vezet, hogy hosszú ideig ma­nipulálhatnak, s még a dicsé­retből, az elismerésből sem maradnak ki. Sőt! Élő példa tanúsítja: még attól sem ri­adnak vissza, hogy panasz­kodjanak, mennyire sok a munkájuk, nagy a teher raj­tuk, segítsen a főnökség, mert belefullad a teendőkbe. A megye egyik kereskedel­mi vállalatának műszaki el­lenőre is ezt az utat járta. Egy napon beadvánnyal for­dult az igazgatóhoz: csök­kentsék munkaköri köteles­ségei!, mert annak ellátására egyedül nem képes ... A vál­lalat vezetői hajlottak is az igény kielégítésére, míg a tu­domásukra nem jutott, hogy az eset szereplője magyarán szólva: hazudott... Kiderült, naponta mindig eltűnt két- három órára, „ügyintézés” okán, s mint egy meghaj­szolt vad tért vissza munka­helyére. Csakhogy amíg tá­vol volt, nem a vállalat érde­kében járt el, hanem — saját kocsija lévén maszek taxis­ként fuvarozott. Nem is akár­milyen pénzért. Amellett, amit telefonon tíz perc alatt elintézhetett volna, azt is „személyes" közbenjárással vette kézbe, hiszen a suba alatti mellékfoglalkozásnak (munkaidőben!) meg kellett, hogy teremtse a feltételeit. Ez az ember nemcsak a vál­lalat vezetőinek a bizalmával ólt vissza, nemcsak a mun­kakörével járó kötelességeit szegte meg, de illetéktelenül vette fel fizetésének egy ré­szét is, hiszen a maszek fu­varozás a legnagyobb jóaka­rattal sem mondható válla­lati érdeknek. Az ilyen súlyos felelőtlenség természetesen nem maradhat következmé­nyek nélkül, mélységesen sér­ti a fegyelmet, a munkatár­sak érdekeit, hiszen a csellen­gő helyett, is el kell, vagy el kellett valakinek végezni a munkát. Azok, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy a mun­kaidőben dolgozni kell, hogy a fizetés csak elvégzett mun­káért jár, azok ne számítsa­nak kíméletre, elnézésre, mert ez nem egyszerűen csak le­gyei mi vétség, hanem bűnös játék a becsületesen dolgozók rovására, Anyagilag is kárt okozó tett. A munkahely erkölcse ter­mészetesen sok mindentől függ, számos körülmény alap­ján válik olyanná, ami egye­zik, vagy éppen ellentétes a szocialista elvekkel és fello- gással, a társadalmi érték­ítélettel. Ez az értékítélet ak­kor reális, ha a munkahely fegyelmét tekintve személyre szólóan dicsérő, vagy elma­rasztaló. Ha mentes a szub­jektivitástól, s nézőpontja a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek összhangjára épül. Ami lényeges: az egyé­ni és a csoportérdeknek a kö­zösség, az ország rovására történő értelmezése ellen fel kell lépni. Ez a párt XI. kongresszusán megfogalma­zott elv gyakorlattá kell hogy váljék mindenütt és minden­ki életvitelében, magatartá­sában, munkához való viszo- nyában. Azok, akik másként élnek és dolgoznak, homlokegye­nest szemben állnak a társa­dalmi érdekekkel, éppen ezért vállalniuk kell a felelősséget, a következményeket is mu­lasztásaikért. Sok kicsi sokra megy — tartja a közmon­dás. Apró mulasztásokból lesznek a nagyok, aprónak tűnő esetekből — esellcg — mérhetetlen károk és az egyénre Is elmarasztaló, nem egyszer egzisztenciális követ­kezményekkel járó defektu­sok. J oggal kérdezheti bárki: hogyan, miképpen előz­hetők meg a .lazaságok, a l'egyelr- ezetlenségek, ame­lyek anyagiakban mérve is mérhet el lenül nagy vesztesé­gekkel járnak. Receptet adni természetesen nem lehet. Erre nincs is szükség, hiszen az alapvető követelmény: olyan közszellem kialakítása, amely nem tűr semmiféle lazítást, lazaságot, fegyelmezetlensé­get. Következetes szigorú­ságról van szó, ahol a mun­kahely vezetője nem fél fe­gyelmezni akkor sem. ha en­nek netán leszámolás, az üzemből való távozás a vége a íegyelmezetlenkedő részé­ről. Sok helyütt ugyanis at­tól félnek: ha valakit felelős­ségre vonak, felmond. Emi­att elnézőbbek, engedéke­nyebbek, de ezzel az eljá­rással semmit sem oldanak meg. Lehet, hogy még szorí- tóbbakká válnak a létszám­gondok, ami azonban csak addig gond, amíg megfelelő átcsoportosítással, helyesen kimunkált üzem- és munka- szervezéssel a végére nem járnak. Igaz, hogy ez a ne­hezebb, de hosszú távon, s az egyre növekvő feladatokat te­kintve ez a járható út. Mert egyszer mindenütt cl kell jut­ni oda, hogy sehol, senki ne tekintsen ál .járóháznak egy üzemet, egy munkahelyet, amely amikor munkaviszonyt teremt valakivel, bizalmat is ad. A fegyelmezetlenkedök megfékezésében hihetetlenül sokat lehetne — és tesznek is sok helyen — a szocialista brigádok, az élen járó dolgo­zók s mindenki, aki becsüle­tesen, odaadóan dolgozik, — s ők vannak többségben. — Személyre és beosztásra való tekintet nélkül. Természete­sen fegyelmezni csak az tud, aki önmaga is fegyelmezett és példamutató. Mert az a fő­nök például, aki munkaidő­ben víkendházat épít — mint ezt tette egyik nagyüzemünk, felelős beosztásban levő dol­gozója — semmiféle erkölcsi alappal nem rendelkezik ah­hoz, hogy beosztottai közül bárkit is felelősségre vonjon, mert elsősorban vele szemben kellene így eljárni. Ami bi­zonyára nem is maradt el... A munkahelyen a munka­morál megsértése nagy vesz­teségekkel jár. E veszteségek — természetesen — nemcsak a munkafegyelem lazaságai­val függnek össze. Vannak olyan objektív helyzetek is, amelyek igazolást adnak, de mégis veszteségeket okoznak. Kiesést a munkaidőben, a termelésben, az eredmények alakulásában. Ezek elől nem lehet minden esetben kitérni, de az adott helyzetbe bele­nyugodni sem. A vesztesé­gekre utaló okok között te­kintélyes mértékben szerepel az anyaghiány, a szervezet­lenség, a szerszámhiány, mind olyan tényező, amin lehetős kell is változtatni. De kell változtatni azon is, hogy mi­nél kevesebben menjenek ki a gyárból, a munkahelyről bevásárolni, különféle ügye­ket intézni, vagy éppen hiva­talos küldetés jegyében ma- szekolrii. Ide sorolható a fu­sizás, a munka közbeni bra- tyizás, a raktárakba való in­dokolatlan mászkálás, s még sok egyéb, a munkaidő ki­használását hátrányosan be­folyásoló tényező. Országos adatok tanúsága szerint — különféle okok mi­att — a munkaidőnek mint­egy 20—25 százaléka megy veszendőbe. Ha mindenféle okot egy kalapba raknánk, s az ebből eredő vesztesége­ket órákra számolnánk át, el­képesztően nagy számokat kellene ide leírni. Milliárdos (éleleket, ami forintba kife­jezve is milliárdokat jelent. Csak abból, hogy bevásárolni, különféle ügyekben intézked­ni ki- bejárnak emberek a munkahelyről, mintegy másfél milliárd óra a kiesés orszá­gos méretekben. Gondoljuk eJ, mekkora kár ez, milyen megterhelés a népgazdaság­nak, s hátrányos következ­mény személy szerint is min­denkire nézve. A mikor a munkahely fe­gyelméről és erkölcsé­ről beszélünk, természe­tesen arról is szó van, hogy az arra illetékes szervek is tegyenek meg mindent en­nek érvényesítése érdekében. Nem ártana például újra fe­lülvizsgálni: az üzletek nyit­va tartási ideje megfelelő-e? Mert ami igaz. igaz: a mű­szakból, vagy hivatalból ha­zatérő édesanyának már nem sok ideje marad a bevásár­lásra, éppen azért, mert az üzletek — egy-két kivételtől eltekintve — általában korán zárnak. Ha a nyitva tartási idő másként alakulna, bizo­nyára a munkahelyekről is kevesebben keresnék a lehe­tőséget a munkaidőben tör­ténő bevásárlásra. S sorról sorra menve minden, a vesz- teségidőkkel összefüggő okon, egészen biztos adódna lehető­ség rá, hogy a követelmé­nyekhez igazodó megoldáso­kat találjanak. Mindenesetre egy biztos: a munkahely erkölcsén, fegyel­mén őrködni, annak érdeké­ben mindent elkövetni első­rendű feladat vezető és be­osztott számára egyaránt. Tóth Ferenc A vasúti kerékpárok futófelületeinek kialakítása Hegedűs János és Frikton István folada te a OlGlil* „C” gyáregységében. Halló, SZTK? — Halló, SZTK? — Igen. Itt Pirvyik Mik­lós .,. A lapunkban meghirdetett telefonszámon érdeklődtem Sátoraljaújhelyen: hányán kérdezősködtek a július 1-én életbe lépett társadalombizto­sítási törvénnyel kapcsolat­ban? Az északi végen egye­lőre nincs nagy érdeklődés, de... — A postán elfogyott a közlöny, várhatóan sűrűsöd­nek majd a telefonok — tá- . jékozta tolt az ellenőrzési cso­portvezető. Idáig jutottunk, amikor szétkapcsoltak. De két perc múlva Rozs Erzsé­bet, a nyugdijesoport vezető­je vette fel a telefont. — A napi átlag 15 telefon és, tíz ügyfél személyesen. Legtöbben — mondta — az özvegyi nyugdijakról és a mezőgazdasági munka nyug­díjba számításáról kérdez­tek. És mi a helyzet Miskolcon? Az SZTK Zöidfa utcai szék­hazában sokat csöng a 194- es mellék. Egy hét alatt két­százan telefonáltak. De má­sutt, a „folyamatban levő” ügyeknél is legalább ennyien érdeklődtek. — Nagyon sokan kértek tá­jékoztatást az árvaellátással kapcsolatban — mondta rfr. Ficsor József osztályveze­tő. aki Kovács Lászlóval együtt reggel 8 órától dél- utáin 2-ig válaszol a kérdé­sekre. (Az árvaellátás a nap­pali tagozatokon tanulóknál a 19. életév helyett a 25-ig jár.) — Az oktatási intézmény igazolásával, a korábban fo­lyósított árvaellátási törzs­számra hivatkozva kell leve­let. küldeni a nyugdíjfolyó­sító intézetnek. A cím: 1820 Budapest XIII., Guszev u. 10. Még annyit az árvaellátásról, hogy a korhatár növelése, nem „éleszti fel” az özvegyi nyugdíjat is. — Az özvegyi nyugdijak­ról sokan érdeklődtek Sátor­aljaújhelyen. Miskolcon mi a helyzet ? — Itt is rengetegen tele­fonáltak. Azelőtt sok özve­gyet elutasítottak, mert az igényt a házastárs halálakor érvényben levő jogszabály szerint kellett elbírálni. Most már visszamenőleg is a je­lenlegi jogszabályok érvénye­sek. ha 1960. június 30-a után hunyt el a házastárs. Tehát azok a korábban elutasított özvegyek, akiknek házastár­sa az elmúlt 15 évben halt meg, újra jelentkezhetnek az igénnyel. Közben — természetesen — a lelefon csörgött. Caskó László például azt kérdezte: fenn- áll-e még, hogy a katona­időt csak akkor számítják a nyugdíjba, ha előtte is iga­zol 6 hónap szolgalatot? De ez is megváltozott. Nem kell már a katonaidőt megelőző 180 nap munkát igazolni, enélküt is beszámít a ka­tonai szolgálat, a hadifogság, vagy a deportálás. — Rengeteg nyugdíjas ér­deklődött — folytatta az osz- tály vezető — a foglalkozta­tási kerettel kapcsolatban. Néhány foglalkozásban ugyanis korlátozás nélkül vállalhatnak munkát a nyug­díjasok. Ilyen például a por­tás. az éjjeliőr, a parkőr, a vadőr, a lialör. a mezőőr, a fütő... Ugyancsak korláto­zás nélkül vállalhat munkát, akinek nyugdija nem haladja meg a havi ezer forintot. — Van-e olyan kérdéscso­port, mely felöl még sokan érdeklődtek? — Igen. Korábban az volt a gond a mezőgazdasági munkaviszonnyal, hogy a fér­fiak csak 1939. január 1-től, a nők pedig csak 1945. szep­tember 1 -töl voltak biztosí­tottak. Az új jogszabály most már 1929-tól beszámítja a mezőgazdasági munkát a nyugdíjba. Ez sokakat érint Borsodban, például Mezőkö­vesdről igen sokan jártak el mezőgazdasági cselédnek, summásnak. Az igazoláshoz korabeli okirat, vagy mai ta­nácsi igazolás szükséges. — Mondana példát a kora­beli okiratra? — Elég például ilyen: „hasihagymáz ellen újraolta- lott 1935. június l-én. ala- irás, dr. Korányi Frigyes.” Ö voll akkor Kövesden az or­vos. s ez az oltás kellett a summásoknak, hogy az Al­földre mehessenek. — Akkor most sokan kérik nyugdijuk felülvizsgálásai? — Nem. Akik már nyug­dijat kapnak, nem jelentkez­hetnek azzal, hogy számítsák be. Viszont, akik korábbi el­utasítás miatt nem kaptak nyugdíjat, de az új jogsza­bályok alapján jár, kérhetik, hogy igényüket újra bírálják el. Sok kérdésről lehetne még beszélgetni, hiszen szerteága­zó az új törvény, mely a jog­kiterjesztés következtében sok-sok munkát ró ma.id az SZTK-ra. Ügyintézői, dolgozói mégis örömmel veszik, hiszen sok embert tesz boldogabbá. Ahogy Cseh Lajos, igazgató- helyettes fogalmazta: „Ilyen sok segítséget adó rendelet még nem született”. Akit te­hát a társadalombiztosítási törvénynek, illetve végrehaj­tásának bármelyik részlete érdekel, bizalommal fordul­hat Miskolcon a 13-891-es központon keresztül a 194-es mellékhez. Választ, tanácsot, hasznos segítséget kap, akár­csak a sátoraljaújhelyi 19-«« vagy 44-es. illetve az ózdi 10-57-es telefonszámon. * Nyitray Péter Stabilitás és termelékenység Feljegyzések egy építőipari vállalatról Az országban levő mint­egy 44 építőipari vallalat kö­zül évekkel ezelőtt a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az utolsó helyen volt. 1972-től nagy és kedve­ző változások kezdődtek a vállalat életében. Üj igazga­tó került a vállalat élére és a középvezetők tekintélyes része is kicserélődött. Ez a „mozgás” javította, élénkítet­te a vezetői munkát és ma­gasabbra állította a követel­ményeket. A követelmények fokozódá­sával párhuzamosan — átme­netilleg — nagyobb mérvű lett a fluktuáció, sokan el­mentek a vállalattól. Aki ma­radt, azok között viszont egy­re erősebb közösségi kapcso­latok alakultak ki. A vezetés színvonalának a növekedése gazdasági ered­ményekkel és sikerekkel is párosult. Kevesebb létszám­mal, többet termeltek. Meg­nőtt az emberek önbizalma. A munkahelyi stabilitás, a nagyobb termelékenység, a törzsgárda kialakulása előse­gítette az évről évre növek­vő igények mennyiségi és. minőségi kielégítését. A gaz­dasági eredmények javulása nyereségessé tette a vállala­tot. jelentős bérfejlesztési intézkedéseket - hajthattak végre. A vállalatnál következete­sen érvényesült es érvénye­sül a társadalmi, a csoport­os egyeni érdekek összehan­golása. az anyagi érdekelt­ségre való ösztönzés lehe­tőségének a kiaknázása. Ma már nincsenek létszámgond­jaik, hiszen az építésvezető­ket. valamint a művezetőket anyagilag is arra buzdítják, a létszámot tartsák a kívánt szinten. Ez a törekvés érvé­nyesül a felsőbb és a közép­szintű vezetésben is. Nem ne­gyedévenként vesznek tel meghatározott, a nyereség ál­lat determinált összegei, ha­nem a vállalat előtt álló íel- adatok teljesítése, azok re­alizálása után kapják meg a feladat nehézségével arányo­san változó prémiumot. Ilyen feladat lehet például nehe­zen beszerezhető anyagok fel­kutatása, megvásárlása, stb.. . Ebben az évben a terme­lés tízszázalékos növelését tervezték. A felsőbb szervek kérésére — mivel az építési leiadatok nagyok, lényegesen megnövekedtek — a tíz szá­zalékot harminc százalékra módosították. Ez az ugrás­szerű termelésfelfutás nagy követelményeket állít a kol­lektíva elé. Rengeteg építő­anyagot, kell vásárolniuk, azok rendelését, beérkezését ütemezni, a központi és mun­kahelyi raktározást eiöirás- szerüen megoldani. Komoly­feladat vár az építkezések előkészítőire is. az építkezé­sek során pedig a folyama­tos épitésszervezésben a ter­melési vezetőkre. Többféle, korszerű, a feladatokhoz il­leszkedő és teljesítményű épí­tőipari gépekre van szükség. A viszonylag magas kereseti lehetőségek miatt — várható­an — nem lesz a termelés felfutását munkaerővel kielé­gítő szakemberekben sc.n hi­ány. A vállalat vezetői azt mond­jak: meg tudják oldani a gondokat. El kell hinni ezt. mert az eddigi tapasztalatok, az elmúlt évek ezt bizonyít­ják. A vállalat gazdasági, po­litikai, társadalmi vezetői — más-más vezetési stílust, de az egységes cselekvésnek megfelelő magatartást érvé­nyesítenek. Ennek is szerepe van abban, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei a közös célok érdekében tettekre ké­szek. A közös cél most az eddig soha nem tapasztalt mértékű fejlődés elérése, a vállalati alapok növelése, s a jól vég­zett munka alapján az egyéni jövedelmek növelése is. Eh­hez a kulcs: tovább haladni a megkezdett úton ... Buchcrl Mikló*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents