Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
ESZÄK-MAGYARORSZAG 6 1973, július 20,, vasárnap A fiúk éhesek, de a lányok sem híznak Építőtábor *75 Balatonederics, Latinka Sándor építőtábor. Déli 12 óra. A hőmérő árnyékban is harmincnégy fokot mutat. A hajdanában zöld színű, kopottsárga, megfakult és foltozott katonai sátrakból álló tábort egyik oldalán jegenyefák határolják, a máisikról pedig a vasúti töltés. „Elöl”, az út mentén egy jelképes kapu mutatja a bejáratot. Koczka Péter Sárospatakról jött,' a Rákóczi Gimnázium negyedikese. A többiekhez . képest feltűnően fürge. — Aránylag jó a fizikumom, elbírom a munkát... De úgy látom, hogy a többiek sem esnek össze. Igaz, hogy hazafelé, a buszokon sokan elalszanak. Ez van, melózni .kell! — nagyot sóhajt és elnyúlik a vaságyon a sátorponyva alatti izzasztó hőségben, mintegy jelezve, hogy részéről a téma befejezve. Németh Laci szintén a pataki gimnázium tanulója, harmadikos. Ez az első építőtábor, amelyben részt vesz. — Jó és érdekes a munka. Igaz, a nagy melegben délfelé már elfáradunk. Vasúti töltést építünk. Sa- roglyával hordjuk a sódert, amelyet két lépcsőben kell elhelyeznünk .,. Bizony, néhány száz köbméternyit már elcipeltünk. — És a kaja?...' — Iláát... Nehéz volt a hazai koszt után megszokni az ittenit. Nekem a reggeli ízlik a legjobban. A többi? Nem nagyon. ' — Szabad időtökben mivel foglalkoztok? — Focizunk, strandra járunk. Itt a Balaton. Különféle sportversenyek vannak a brigádok és az iskolák között, jártunk Balalonali- gán, Keszthelyen. Különféle zenékari együttesek látogatnak a táborba, ma este például divatbemutató lesz. Hegedűs László a miskolci Kilián Gimnázium harmadik osztálj'os tanulója. Osztálytársaival, Fodor Tiborral, Steiner Gyulával és Schulhof Ernővel lakik egy sátorban. — Kinek van vizhó- lyagja? — Mindenkinek! Még a lábunkon is — nevetnek, s mutatják a .kezüket, lábukat. — A bakancs úgy feltörte a lábunkat, hogy azóta csak tornacipőben járunk — mondja Hegedűs Laci. Véleményeket kérünk. — A brigádok elszámolásánál volt egy kis probléma. A vasúti előmunká- sok nem annyit írtak be, mint amennyit teljesítettünk. Ettől egy kicsit elment a kedvünk — panaszolja Laci. — A kaja ízre jó, de mennyiségre kevés ... Nem mindig sikerül a repetá- zás — így Fodor Tibor. Steiner Gyula: — Közel a strand, jók a szabadidős programok. Szóval mi jól érezzük magunkat! * Míg a fiúk a sódert so- kallották, addig a „nagy víz” másik végében, Bala- tonaligán a miskolci Kilián Gimnázium lányai a csattanóé maszlag elpusz- títhatatlanságán keseregtek. Hogy az micsoda? — Nagy-nagy lapu, fehér virággal és jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy még két kézzel is alig lehet kihúzni a paradicsom közül — mondja Bajusz Ilona, az iskola KISZ-tit- Ivára, aki először vesz részt építőtáborban. Tóth Erika tavaly nyáron Halásztelken már eltöltött két hetet: — Az első napokban ügy tűnt, hogy a tavalyi tábor jobb volt... De itt a Balaton és a hangulat is kitűnő. Dobó Katalin egy tíztagú brigád vezetője. A Siófoki Állami- Gazdaság gyümölcsöseiben és a kertészetében dolgoznak. — Mi a brigádvezető feladata? — Elsősorban a táborparancsnoksággal és a gazdaság műszaki vezetőivel tartom a kapcsolatot, részt veszek a munka elosztásában, az értékelésben és az esetleges vitás kérdések eldöntésében. — Melyik a könnyebb munka ? — Egyformán nehéz valamennyi. Magasaik a normák. Ugyanannyit követelnek tőlünk, mint a mezőgazdasági do1'"'»óktól: Ba- i rackból például 32 ládával kell leszedni, a meggyből pedig kettővel.. . Szerencsénkre az már elfogyott — veszi át a szót Bajusz Ilona. A tenyerüket mutatják. Az el pukkant és a még „érlelődő”, jókora vízhó- lyaigokat. Közben szidják a babtól megkülönböztethetetlen színű és formájú pu- szulykát és büdöskét. Néha előfordul, hogy a gyommal együtt a babot is kiszedik. Bogár Katalin, a sárospataki Rákóczi Gimnázium negyedikese és harmadszor van építőtáborban, harminc társával együtt. — Nekem minden jó, nagyon tetszik. A munka nem a legkönnyebb, de kárpótol bennünket a szabad idő. Filmvetítések, kirándulások és előadások szerepelnek a programban és soksok fürdés. A kaja is' elég jó, de nem lehet tőle elhízni ... A lányok két műszakban dolgoznak. Autóbuszok szállítják őket a gyümölcsösökbe és a kertészetbe. A vízhóiyagokon és a sajgó derekakon kívül sok szép emlékkel térnek majd haza. Felföldi György Az élő magyar képzőművészet egyik legsajátosabb vonalvezetésű rajzolója Reich Károly 1922. augusztus 7-én szíj* letett Balatonszeinescn. Előbb az Iparműveszeti Főiskola grafikai osztályát végezte cl, majd a Képzőművészeti Főiskolán Konecsni Györgynél tamilt, önálló grafikai lapjain kívül — tervezett falképeket a Fóti Gyermekvárosba, a miskolci Gyermekkórházba, a zalaegerszegi óvodába — elsősorban mint könyvillusztrátor ért cl jelentős eredményeket. Egyéni bájéi, varázsosan világos kompozíciói mese- és ifjúsági müvek d íszi tödéin elkent n cmzet k űzi sikert is érlek cl, az 1965-ös nemzetközi lipcsei könyvkiállí- tásou aranyérmet nyert, de rajzai — különösen az antikvitással, Dcvccseri Gábor műveivel találkozva — olyan átütő népszerűségre tettek szert a felnőttek világában, bogy mára a legnépszerűbb magyar könyvillusztrátor grafikusként tarthatjuk számon. Reich Károly rajza Weöres Sándor: as-egység Mikor a favágítón a halomba döntött egészséges törzset, reves féreglakta odvat, medúza-forma kérdő-fenyegető péterszegcs szétágazó tövet éles goromba visílású fűrész, mintha heves sírással magzat kelne, darabolja, egykedvűen villog, semmire se les: nem érzi egyik és nem bánja másik hogy pusztul, pusztít; élősejt meg érc oly magasságot érint öntudatlan, hol a tett önnön hiányára ásít, cselekvés-szenvedés közös egész favágó dolga, mit mért művel ottan. Csendes a vasárnap egy rossz szót sem. Hallani persze már én is hallottam egyet, s mást... Baktatunk fölfelé a lépcsősoron. Messziről cigányzene szól, majd rezesbanda Hangjait hozza a szél. Villogó neonok birkóznak a szürkülettel, lassan nyolc óra. A város felöl sötét felhők nehezednék az Avasra — népleienek a padok, sétányok. Ügy látszik, egyetlen lélek sincs most itt, a máskor oly hangos pincékben, szórakozóhelyeken. Csend van. <5# Üres a Panoráma Ami igaz: ma estére rosz- szabbra számítottunk. Az Avas az utóbbi evekben ké- • tes „rangot” szerzett, gyakran ’terjedlek él rémhírek az itteni garázdákról, sőt avatottabbak már késelésekről, gyilkosságokról is beszéllek. A legveszélyesebb helynek a Panoráma sörözőt tartják, a nyári törzsvendégek közötti verekedésről, kötekedésekről szinte legendákat meséltek. Most csendes a Panoráma, üresek a székek, egyetlen vendég sincs az asztalok mellett. Lassan záráshoz készülődnek. Tarnóczi Irma vezetőhelyettes : — Éppen számolunk. A napi bevétel körülbelül 5 ezer forint lesz. Ez jóval kevesebb, mint a néhány év előttiek, amikor zenekarokat is szerződtettünk, de véleményem szerint mégis így a jobb. A disc- jockey programok alkalmával már jóval kevesebb a nemkívánatos vendég. A legveszélyesebb galerik szerencsére nem „látogatnak” meg bennünket.' Persze még most sem teljesen rózsás a helyzet. Néhányan ingyen szolgáltatásnak tekintik ezt a helyiséget — beülnek pénz nélkül, vagy a kerítésen átmászva csak táncolni jönnek be. Sok verekedés is kirobbant már közöttük, főképpen a lányok miatt, mert ők vannak kevesebben. Az elmúlt héten pedig egy készülő betörést hiúsított meg éjjeliőrünk. A ..törzsgárda” egyik csoportja próbálkozott bejutni a boros, sörös rekeszekhez. A riasztás gyors volt — a rendőrök még idejében érkeztek. — De mint már mondtam, javulóban van a helyzet. Ha lenne például egy tinédzser korú lányom, megfelelő kísérővel minden ielkiismeretfurdalás nélkül ason elengedném a Panorámába , A kilátó és a park A kilátó fényei messzire világítanak, s a karcsú betontoronynak £ város esti fényei válaszolnak. A presszó alatti szinten kevés az ember, ők is külföldiek. Orosz, német szó hangzik. — „Björözó? Björözó?” — kérdezik. Ügy látszik, eljutott hozzájuk néhány dicsérő szó az avasi pincékről 3«. Már az úton énekelni kezdenek. A dombtető partja Miskolc legszebb pilíenőhelyei közé tartozik. A szépen kiépített sétányok ápoltsá- gukban felveszik a versenyt a tapolcai, lillafüredi parkkal is. Árp a padok üresek — mindössze két összebújó fiatal párt láttunk. Nem illik, de megszólítottuk egyikőjüket. A leány kicsit riadtan lovagja mögül: — Jaj, csak meg ne írják a nevemet! Mit kapnék én otthon, ha megtudnák, hogy este az Avason voltam! Pedig igazán nincsenek itt emberevők. Elég sokszor jártam már erre délután is, de senki nem szólt hozzánk, soha, még Záróra Lefelé a hátsó úton, öregedő cigányasszony állja utunkat: — Nyitva van a Halász? — kérdezi, majd hozzáteszi: — A lányom után járok, hazajött a férje, most meg halálra keresi... Tovább: sötét utcákon botorkálunk át a másik oldalra. Csend van, még a pincékből kiszűrődő énekszó sem hallatszik már. A szórakozóhelyek forgalma is jóval kisebb a szokásosnál. A Rákóczii borozóban észre seim vesznek bennünket, pedig majdnem negyedórát álldogáltunk a pult előtt. Szendrei Mihály, a Bor- tanya pincére is egy hosz- szabb cigarettaszünetet tart a bejárat előtt. — Mostanában tényleg elcsendesedett az Avas — mondja. Ml, pincérek ennek igazán örülünk, hiszen a verekedéseket, a felhajtást mi sem szeretjük. Hogy mi a csend oka? Talán a nyár, az, hogy inkább a nyitott szórakozóhelyekre járnak a „kuncsaftok”, a rönkbárba, a tapolcai strandbüfébe. Tíz óra. A Tátra sörözőben már a zárórát is végignézhetjük. Az úton a város felé többször haladtunk át kivilágítatlan, sötét útszakaszon, de még egy kutya sem ugatott meg bennünket. ,Az Avas ezen az estén nem igazolta hírnevét ... Udvardy József — Azon voltam mindig, hogy szebben és jobban éljünk, más világba szülessenek gyermekeink és azok gyermekei. Becsülettel és lelkiismerettel dolgoztam több mint negyven évet, egyfolytában. 1962-től azután nyugdíjba mentem. Első találkozásunkkor — 1974 telén — mondta e mondatokat Szabó Józsi bácsi. Tél volt, ültünk a kis konyhában és hallgattam az öreg munkásember véleményét a mai világról, amelyben — ő mondta így — sok minden változott. Néha el-elnézett a konyha sarka felé, vagy még azon is túL, s ilyenkor nem mértem zavarni; nem mertem akadályozni útjában, emlékei fel-felvillanó sokaságának előre ki nem számítható labirintusában. A frontról, s a gyárról mesélt. Meg a régi kommunistákról; Orbánról, Sterbinszkiről, Balázsról, Oszipról, akikkel együtt értették meg azokat az eszméket, amelyeket a gyárban csak a felszabadulás után terjeszthettek nyíltan. Ö, aki 1917-ben az Uraiban és Szibériában érzett rá az igazságra, mint vq- röskatona is harcolt érte... Több mint egy éve nem láttam az öreget. Azon a télen a szívével küszködött. A hetvennyolc év nem múlt él nyomtalanul. Igaz, nem néz ki anymmts nyinak, de hát ez nem vigasztalja. Mostanában kerestem föl, csak úgy kíváncsiságból. Az akkor hófödte udvaron most zöldell a gyep. Büszkén mutatta a kertet; a több mint száz rózsatövet, a zöldséget, és a szőlőt. Mielőtt leültünk a kert melletti lócára, kiengedte Bencét, a bernáthegyi kutyát. alti jócskán megnőtt az eltelt idő aiatt.. . Fürgén vezetgetett keresztbe- kasba a kerten, mesélte, hogy hetenként háromszor jár strandra, kétszer piacra; még most is reggel négykor kel és a tévéműsor végéai .fekszik, le. Találkozásunk után előkerestem a régi jegyzetet. — Itt élek én szemben a gépgyárral. Nyáron még. el-eldolgozgatok a kertben, játszunk Bencével, a bernáthegyivel. Télen meg figyelem ennek a kis motornak a működését, mutat szíve felé. — Még ma élek, de lehet, hogy hoLnap vagy holnapután elmegyek — áll szó szerint feljegyezve. S az Öreg' túlélte a telet. A tavaszt is. amiről legjobban a kert tanúskodik. Bár nem mondta, de láttam rajta, hogy siet. Igaz. azon a nyári napon éppen strandra készült. Az volt soron: a héten éppen a á harmadik látogatás. Amikor elbúcsúztam. így köszönt: viszontlátásra ... Pusztafalvi Tivadar Mezey István munkája
