Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

1975. július 20., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 9 Mérleg javítók Lehet fél 1 echníka R , , {merje dekával több ? isít­lést persze az ldsebb-na­Sem több, sem kevesebb. A szigorú pontosság a leg­fontosabb követelmény itt, az AGROKONZUM Válla­lat miskolci mérlegjavitó műhelyében. Ezredmi Ili mé­ternyi eltérés már komoly hibának számít egy mérleg „életében”. A kétévenkénti időszakos hitelesítésen, a mérlegek nagy vizsgáján egy ezrelék a megengedett hibahatár. A Szeles utcai kis mű­helyben két idős mestert találunk. A megye 187 AGROKONZUM-boltjá­nak, felvásárló telepeinek mérlegeit javítják, ellenőr­zik. Katona Gyula, a vál­lalat általános műszerésze naponta járja a megye vá­rosait, községeit. A beje­lentett hibás mérlegeket három napon belül meg kell javítania. A miskolci mér­legek javítási ideje — a bejelentéstől számítva — huszonnégy óra! — Nagy felelősség a mi­énk — mondja. — Munkán­kat gyorsan és megbízha­tóan kell végeznünk. Egy rossz mérleg jelentős lel­tárhiányt okozhat. Ha kés­lekedünk, tönkremegy az áru. Sok-sok pénzt takarít­hatunk meg azzal, ha azon­nal kijavítjuk a hibát. A nyár egyébként a legfor­galmasabb időszak: a ba­rack érési ideje, a dinnye­szezon. Ilyenkor tizenkét— tizenhárom bejelentés is érkezik naponta. A műhelyben minden talpalatnyi hely foglalt. A polcokon, a munkapadokon 20 kilogrammos, pulii bil­lenő mérlegek sorakoznak. Egy részük „lógó nyelv­vel”, betegen vár sorára, a többi már frissen festve, vízmértékbe állítva. „Lel­kűk”, a vízmérő libella mértani közepén a kis szeszbuborék. A földre ne­hezednek a nagyok, a kü­lönböző folósúlyos mérle­gek. Méréshatáruk 100 ki­lótól 2000-ig terjed. S mi­lyen pontosak! Az ötszáz kilogrammos mázsa szigo­rúan mutatja a ráhelyezett két darab zöldpaprika sú­lyát is. — Ez a szép a mi mun­kánkban — mondja Makár Ferenc, aki még 1029-ben tanulta ki a szakmát. — Az ember szinte látja léle­gezni az életrehívott mérle­get. — Különleges szerszá­mok szükségesek ehhez a munkához? — Legfinomabb műsze­rünk a szemünk és az uj­junk. Egy gyakorlott mér­legjavítónak pillanatokon belül fel kell ismernie a hibát. Sokszor egyetlen íe- nőkővel végzett mozdulat­tal helyrehozható a rossz mérleg. — Állandóan ellenőriz­zük is saját munkánk pon­tosságát — veszi át a szót Katona Gyula. — Heten­ként ugyan hitelesíti az itt javított mérlegeket az Or­szágos Mérési Hivatal, a használatban levőket pe­dig a Kereskedelmi Fel­ügyelőség és a népi ellen­őrök vizsgálják. A mérle­gek szabályozásában, ellen­őrzésében leginkább a bé­lyegzővel ellátott mintasú­lyok segítenek. Ezek téved­hetetlenek, s ilyennek kell lenni az általunk javított mérlegeknek is. A két idős mesternek egyetlen fájó gondja van: nincs utánpótlás a szakmá­ban. Egy-egy segítővel dol­goznak, pedig bizony el­kelne több ügyes kéz is eh­hez a munkához. — Talán a könyörtelen pontosság riasztja el a fia­talokat? — tűnődik Katona Gyula. — Pedig épp ez az éltető eleme a szakmának. Két évünk van csak a nyugdíjig, s sokat törjük a fejünket azon, lesz-e meg­felelő utánpótlás. Olyan fiatal szakembernek sze­retnénk átadni a staféta­botot, akiknek ugyanazt je­lentené a munka, mint ne­künk. Szeretnénk nyugod­tan letenni szerszámunkat. Mikes Márta Két szék varázslata... E berendezést ország több száz g.vobb fotólaboratóriuma szá­mára készítik. Ezért jó tud­ni. hogy az amatőr fotósok akként „termelhetik ki” az ezüstöt, hogy az előzőleg lu- gositott • fixálóttirdőhöz 10 százalékos nátriumszulfid- oldatot öntenek. Ennek hatá­sára dús fekete ezüslszulfid- csapadék képződik, amely gyorsan leülepszik. Az üle­dékről a letisztult oldatot le kell szívni, majd melegíteni kell a visszamaradt víz eltá­volítása érdekében. Végül szűrőpapíron lehet megszán­tam az 50—60 százalék ezüs­töt tartalmazó port. Itt említjük meg, hogy az JíDK-ban úgy oldják meg az ezüst visszanyerését, hogy a rögzítőoldatot olyan „patro­non” vezetik át, ámely acél­forgáccsal van megtöltve, ezen az ezüst megtapad. A patron 100—150 grammnyi ezüst fel­vétele után „merül ki” (eny- myi ezüstöt lehet kivonni 000 tekercs film fixálására hasz­nált rögzítőoldatból). A „sokoldalú’’ ezüst Az ezüst felhasználási köre — az említett alkalmazási erőieteken túl — rendkívül foies körű. Laboratóriumi gélyok és csészék előállítá- a éppúgy használják, mint Kunl\ és hőpalackok bevo- jas festő vagy katalizátorként vésszel IWisí-ban. chenyi és a erősen antiszepti- sarkán, a kis par/tejsavas ezüst koztunk. EtnierfüteSsban is öt o<ju virágárus asszonytól ja a szép kardvirágokból ko.Pnnck csokrokat kivált eladásrlc: ' a Ismerve Kuntol, tudhat­tam, nem az árus forgalma érdekli. — Az árusasszony nap­sütötte arca, barnasága, s mellette a kardvidágok kontrasztja fogott meg. A magamforma festő mindig színfoltokban, kompozíci­ókban látja környezetét. Kérdeztem, hol tölti a nyaral, lesz-e a tavalyi tu­néziaihoz hasonló nagyobb utazása. Hány munkahelyi légkör romlik el az ember háta mögötti áskálódás, vádas­kodás miatt? Nem a sür­gető határidő, vagy az időnkénti túlfeszített mun­katempó kezdi ki az embe­rek idegrendszerét, hanem a suttogás, az ismeretlen rágalmazók „állításainak” hatásai. A bajkeverők sohasem állnak ki nyíltan. Mindig másokkal takaróznak. Ha valakit ki akarnak kezde­ni, refrénszerü a szövegük: — Én nem láttam, de X- ről... vagy Y-ról azt mond­ják, hogy... — és ez min­den lehet, csak dicséret nem. Terjesztik mindenütt a maguk kitalálta meséket, mint mások kijelentéseit és sajnos addig duruzsolnak, míg nem egy esetben jó­hiszemű és becsületes em­bereket is félrevezetnek ve­le. Lehet, sőt a legtöbb esetben, aki ellen a mérge­zett nyilak irányulnak, nein is tud a róla terjesztett rá­galmakról, csak értetlenül látja, hogy kerülik munka­társai, s fagyossá válik a légkör körülötte. Csupán ismeretlen ellensége ál ve­le szóba, aki annyira aljas, hogy barátságot színlelve — bizonyítja, hogy minden­kivel "jóba van, sőt még a tárgyilagos bíró szerepét is vállalja. Az „azt mondták...” — szövegek hány vezetőt té­vesztettek meg, mely addig csengett a fülükben, míg fontos tárgyalásokon, dön­téseknél már mint elfoga­dott tényt közölték: ,/X. nem kaphat prémiumot, mert azt mondták róla .. vagy Y-t nem lehet előlép­tetni, mert azt mondták!” Ördögi kör! Védekezni sem lehet ellene?! Dehogy nem! Egyszerű, de kitűnő mód­szert vezetett be a rágal­mak megszüntetésére az egyik miskolci intézmény vezetője. Szobájában író­asztala előtt két széket ál­lított egymással szembe. Amikor valakitől, valakire „azt mondták”... — kije­lentést hallotta, nagyon kedvesen leültette az ille­tőt az egyik székre és már vette a telefont, hivatta az érdekeltet, aki természete­sen a másik széken foglalt helyet. Ezek után a „ter­jesztőt” felkérte az elhang­zottak megismétlésére. Amennyiben nem a rá­galmazó ült a „rossz” szé­ken, rögtön megmondta, hogy kitől hallotta az „azt mondtákot”. csakhogy sza­badulni tudjon kellemetlen helyzetéből. Helycsere tör­tént. És ez többször is meg­ismétlődött mindaddig, míg horogra nem akadt a tettes, aki már csak azt válaszol­ta, hogy „azt mondták ...” csak azt nem tudta meg­mondani, hogy neki ki mondta. Azt már nem részlete­zem. hogy ezek után a ve­zető neki mit mondott. A szembeállított két szék hatása „varázslatos” volt. Bizonyára máshol is be­válna ez a csoda gyógy­mód. Csupán két szék kell hozzá 1... Imreli József Minden út... Hölgyismerösöm gondter­helten mesélte, mennyire megnehezítik dolgát napja­ink életszokásai és azzal ösz- szefüggésben a férfidivat vál­tozásai: — Veszedelmesen közeleg kedves férfiismerősöm «.epe- napja, s én már hetek óla azon töprengek, mivel lep­jem meg, mit ajándékozzak, neki. Sorra vettem, mi jöhet számításba, minek örülne, s használná is. Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy fe­hérneműt. vagy egyéb ha­sonló jellegű dolgot vegyek, meg egyébként is az kevés­sé ajándék jellegű. Töpreng­tem, mit is vetlek korábban visszt. férfiaknak. Egészen hosszú mii kiia kerekedett ki. És min- rcsze isegyes tételénél kudarc. Készülök Cgy cédulái és ar- különöscbb ;a; gozom rcndsztjn divat voltnyak- rat munkával'. Sokan most is grafikai bienn?* ®n esetemben Jiismerősom nem messze van, megQszőrme szegő­dök vele kapcsolatihoz nem kell mi határozottal elhat kihúztam. övetkezett a vagy har- sohasem • te azing- ■bó nyakú ing, nyáron meg a könnyű kihajtott galléros sokkal praktikusabb a. hagyományos ingnél, ezekhez pedig nem kell nyakkendő. Ugyancsak kihúzhattam a listáról most már a nyakkendőbe való dísztűi és a mandzsettagom­bot is. öv, vagy népszerűb­ben nadrágszíj következett a listán. Az sem kell, mert. egy kimustrált, zsírosra fé­nyesedéit, öreg katonai de­rékszíj látja el nála ezt a funkciói, merthogy most ez a divat, — Nem dohányzik vélet­lenül a kedves ismerős? — kérdeztem. — De igen. Gondoltam is cigarettatárcára, itt van a lis­tán. Illeg valami szipkára, de most a színes doboz van di­vatban, meg a hosszú filte­res cigaretta, amihez nem kell a. szipka, öngyújtója meg van néhány, benzines és gázos egyaránt, de gyufát használ. Gondoltam írókész­letre, amit az otthoni író­asztalra lehet tenni, de nem szereti a szokványos dísze­ket, amiket nem használ, s csak a helyet fogyasztja az amúgy is kis lakásban. Töl­tőtoll sem kell, mert a legol­csóbb golyóstollat használja. ami a farmernadrág zsebébe beakasztható. Akartam venni valami szép levéltárcát, ami­ben iratokat, meg papírpénzt tartottak valaha a férfiak, de ö a személyi igazolványát a farzsebében hordja a pénzt hol ide, hol oda gyűri, ha valamit magával kell vin­nie, azt tenyérnyi kis tás­kába rakja, azt meg a, csuk­lóján lógatja. Egyébként sem hord zakót, aminek a belső zsebébe a levéltárcát tehet­né, mert most a kardigán, meg a farmer-dzseki a di­vat. Talán mondanom sem kell, hogy az aprópénznek való tárcára sincs szüksége. Végiggondoltam én sok mindent, de az cletszpkások, meg a mai férfidivat szinte mindent letöröltek az aján­déklistáról, — Amikor már minden ötletből kifogytam, felkeres­tem egyik barátját, hogy megtudjam, minek örülne legjobban, mi az, ami aján­dék is. praktikus is. amit szeret. Pofonegyszerű volt a válasz. Már meg is vásárol­tam kél üveg külföldi ko­nyakot. Ennek biztosan örül­ni. fog ... Változhatnak az életszokások, változhat a di- vat, minden út az italhoz vezet __ B enedek Miklós Miközben a kombájnt nézi... Az SZK „viis kombájn *' ,,!5 kiér az országúihoz. Az utolsó ka­lászok is fejet hajtanak a forgó motollának, a gép „gyomra” elnyel szemet, szalmát, pipacsot. A- száraz földúton a pilóta íelbőgeti a motort, a hatalmas kere­kek elnyomják az esős időkből visszamaradt, azóta megkövesedett sarat. Aztán ..a gép ismét ráfordul a ga­bonatáblára. Nekivág ki tudja hányadszor a lábon álló „életnek”. Mindezt a nénivel együtt távolabbról —1 egy ki tud­ja hány éves eperfa alól — figyeljük.- Nem megyünk közel hozzá. A néni talán fél is tőle. Mindenesetre van a tekintetében valami­féle tisztelet a „kaszát pót­ló” hatalmas monstrum iránt. Elvégre az ö szeme egy fel évszázadon keresz­tül csak a kaszához szo­kott. A fülének is szokat­lan ez a zaj, a' motorzúgás. Ahol ö lakik — egyedül — a felsöszügön, csak elvétve jut el egy-egy autó. Az is legtöbbször azért, mért „el­tévedt”. Ott a szögön, köz­vetlen az erdő alatt csend és nyugalom van. Az a fe­kete kendő a fején csend­hez szokott füleket takar. Alóla ráncba fonnyadt, so­vány arc „figyel bele” a vi­lágba. Fáradt arc; már csak a szemek vibrálnak fiata­losan. A kombájn távolodik a patak irányába. Csendesül a motorzúgás, a néniké is bátrabb lesz. Elindul. Oda­tipeg a tábla szélére. Eres, barna keze belesimogal a még lábon hajladozó kalá­szokba. — Szép búza — mondja alig hallhatóan, inkább csak magának. Aztán ismét visszaballag a fa alá, ahol az előbb áll­tunk. Leül az árnyékba. Hálát a vastag fának véli. kezével lassan, komótosan elrendezi a szoknyája rán­cait. Mellételepszem a fű­be. Nem szólok, kezdetben ő sem beszél. Tekintetünk csak előre lát, a hullámzó táblát figyeli és a kom­bájnt. amely mint telhctet- lon gyomrú óriás, nyeli az érett gabonát. — Áz volt a mi földünk — szólal meg váratlanul és kezével a patakpart felé bök. — Ott, ahol a csonka nyárfát látja. Azon a nyá­ron is itt arattunk, amikor abba belecsapott a villám. Huszonnégyben volt. Július elején lehetett. Emlékszem, éjszaka Volt a vihar. Más­nap nem is tudtunk kijön­ni a földre, csak harmad­nap. Az volt még csak ke­serves aratás. Az összes bú­za a földön feküdt... A nAnj világéletében l\ IIÚUI marokszedő voit, ott hajladozott mindig a kaszát- lendítő férje mö­gött. Sok-sok éven keresz­tül. A saját földjükön, no, meg az urasági táblán, a káptalani birtokon. Mert. í a saját, nadrágszíj-széles par­cella bizony nem termetté meg az egész évi kenyeret az öttagú családnak. Ezért jártak cl köpésnek. Alig pirkadt a hajnal a kerekhelyi domb mögül, már talpon voltak mind­ketten. Mire a reggeli mi­sére hívó harangszót elhoz­ta hozzájuk a nyári szellő, mögöttük már széles tarló húzódott. Aztán mikor a délelőtti nap előcsalta az első verej lékpatakokat a napbarnitotta arcokon, ke­resztbe rakták össze az ad­dig zsinóregyenesben heve­rő kévéket. — Tizennyolc kévéből raktunk egy keresztet, a legfelsőt, a zárókévét hív­tuk „papnak”. Legköny- nyebb mindig a tizedik ke­reszt összerakása volt. Az volt a miénk, a mi mun­kánk fizetsége... Nehéz, verejtékes munka jutott nekünk. Pirkadattól késő estig kaszát suhinta­ni, hájlongani... — A gordonyos búza bi­zony sokszor vörösre ösz- szeszurkálta a kezem szá­rát — mutatja a csonttá soványodott, eres karjait.— Ha már nagyon fájt a ka­runk. vászonból készült karvédőt használtunk. De abban az amúgy is nagy meleget még nehezebb volt elviselni. Vajon hány ezer kévét öleltek ezek a sovány ke­zek? Vajon hány forró nyá­ri nap ászalta ráncosra ezt a beesett arcot? „Szalonna—kenyér” reg­gelik izei, a cserépkorsó délben már meleg vize, a két óra felé „odaérő” lan­gyos lebbencsleves sótlan- sága. mind-mind csak em­lék már. Munka látástól vakulásig. Ez maradt meg a fiatal évekből. Tikkasztó /\rai,i80K. meleg nva_ rak, zizegő kalászok, egy­másba folyt, napok, sajgó derekak... Miközben a kombájnt né­zi, ezekre emlékszik ... Hajdú Imre as Matyi” yándorútja históriájának diadalútja. O rev! eg ismer lék az egész or- tam, vgkan, negyven további ki­más o.qn nyomtatták ki. Meg­mert ha í Balog István szi.n- hoz való es„,,- is aki 1815-től meg matuzsa/;i(5 társulattal Anyai nagy bátyái.ygcg Társu­pofozott meg egy 1* pértoáriát bálban, mert ezt az ábqpabbal vágta fejéhez hirtelen h. t ragjában: „Élj addig, min; is egy varjú!” Bátyámnak joggal járt el a keze — ki"1"™ akar százötven évig élni?! Varjú, amelynek nem fáj, hogy szemeláttára szenved­nek ki szerettei. Szóval, a varjút nem lehet elijeszte­ni madárijesztővel. Egyet­len hatásos módszer van: lepuffantani egyet, s rúdra erősítve a diófa csúcsára helyezni. A beste madár­nak érzéke lehet á metafi­zikához, tudja, a hosszú élet titka bizarrul egyszerű —- életben maradni, tehát nagy ívben elkerülni azt a he­lyet, ahol már egynek el­kapták a frakkját. Nosza, szereztem is egy légpuskát, de vagy a fegy­ver hordott rosszul, vagy én voltam igen ideges, pedig hajnalok hajnalán, csata- kos harmatban a fa alatt kuksoltam. A termés ne­gyedét elhordták. A siker lehetőségét látta a Ludas Matyiban, 1838-ban átformálta színművé, tele­tűzdelte énekes betétekkel, a szereplők számát tündérek­kel és manókkal szaporította meg. Fazekas pompás hu­mora kimaradt az átdolgo­zásból. de a vidék közönsé­ge így is megtapsolta, sőt később a Nemzeti Színház is előadta. h re méa ban gyön; felszík> cseppe nak, m Roham regetem is kibírta' hatom, de sarat. Grat Nagy, fái regnek róla nye hullna szabolt, éreti esel terítve a Gul;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents