Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

1975. július 20., vasárnap ÉSZAK-MACYARORSZAG 5 tyapi egymillió forrni ellenére Gondok a Domusban Nézőpont Napjaink egyik legtöbbet vitatott kér­dése g Járj iák és nők közötti egyenjogú­ság mértéke. Tulajdonképpen évszázados az a harc, amelyet a nők egyenjogúságuk kivívásáért folytatnak. Nálunk harminc évvel ezelőtt az'egyenjogúság törvényesen megvalósult. Azóta azonban mindennapos erőfeszítésbe kerül, hogy a törvénynek életet adjunk, hogy ne üres deklaráció le­gyen. öt éve annak, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága határozatot hozott a nők helyzetének javítása, egyenjogúságának konkrétabb biztosítása érdekében. Ez az öt év — különösen a második fele —sok új intézkedést szült. Tagadhatatlan, hogy országosan igen nagy előrelépés történt. De ezt le tudja-e már meríti az egyesem­kei oldalról bér is? Ha a közéletben elismerten vál­tozás történt a nők helyzetében, érez­hető-e ez a változás a családokban is? Ez alkalommal nem szokványos, hiva­talos hangú nyilatkozatokat akartunk hal­lani ezekkel o dolgokkal kapcsolatban, hanem őszinte emberi megnyilvánuláso­kat. Házaspárokat szólaltattunk meg — egymástól függetlenül és egymás tudta nélkül —. s a következő kérdést tettük, fel mindenkinek: — Az ön véleménye szerint, hol tar­tunk jelenleg a női egyenjogúság megva­lósulásában? Kérdésünkre az alábbi válaszokat kap­tuk, amelyek, értékelését és összevetését most olvasóinkra bízzuk. Idén április 30-tól mutat be, kínál és árusít bútort a Borsod Domus Miskolcon. Egy munkanapjára jutó átlag áruforgalma egymillió forint. Az átlagember számára meg­döbbentően nagy forgalom, a szakemberek más véleményen vannak. Horváth Rezső, az áruház vezetője szerint pél­dául akár napi negyedmillió forinttal is többet árulhatná­nak — hiszen az igény meg­van ... — Ha raktározási lehetősé­geink javulnának, még töb­bet tudnánk forgalmazni — szögezte le mindjárt beszél­getésünk elején. — A bérelt külső raktárak csak félmeg­oldások, hiszen a vevőt nem küldhetjük ki 50—00 kilomé­terre ... Így aztán csakis a miskolci (Baross Gábor ut­cán) raktár befogadó- és át­eresztő képessége a döntő. Végül is minden bútort be kell hozni Miskolcra. Ha visszatekintünk kicsit, kiderül, hogy ugyanez a Ba­ross utcai raktár 10!) millió forint értékű bútoreladást biztosított 1968-ban. Azóta annyi változás történt, hogy a padlás raktárteréből elvet­tek vagy 110 négyzetméter­nyit irodának. Idén pedig 300, jövőre már 400 millió forint értékű bútort kellene forgal­maznia a Borsod Domusnak. Összesen 5000 négyzetméter­nyi korszerű raktár kellene az áruháznak, hogy teljesítse ter­vét, melyhez az árufedezet is biztosított. Ám egyelőre 3200 négyzetméternyi raktárából 1400 négyzetméter padlástér, teljesen korszerűtlen, tele oszlopokkal. A kihasználható raktártere körülbelül 2000 négyzetméterre tehető. ■— Egyelőre nem sok öröm­hírt tudok .mondani a raktár- helyzethez — mondta Hor­A Diósgyőri Gépgyárban a felszabadulást követő évek­ben nagy szükség volt a munkáskézre. A kereseti le­hetőség is nagyobb volt, s a család is jobban járt, ami­kor a földet fölcserélték a vasiparral. A csaknem hat­vanéves ember még most is bátran vallja: nem bánta meg a cserét. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint hogy fia. Tihor Gyula is követte. Ő csaknem tizenöt éve dolgozik a kohászatnál. Je­lenleg a kovácsoló gyáregy­ség esztergályos csoportveze­tője. » Először kézbesítőként al­kalmazták a gépgyárban Ti­hor Gyulánál, a kohászatban dolgozó Ifjabb Tihor Gyula feleségét, Csak tizennégy évep volt, amikor elhelyezkedett ebben a .szakmában”. Aztán jött a házasság; a gyerek 1970-ben megszületett és az asszony háromévi szülési szabadság után visszajött a vállalathoz. Raktárosként al­kalmazták a B egységnél. Együtt dolgozott az apóssal, igaz, nem sokáig. Jelenleg ad­minisztrátor. Fizikai létszám, ban. Azt mondja, jobb így;a fizetésén sokat „nyom”, és ez a lényeg ... váth Rezső. — Az AGROKER telepén egy 1000 négyzetmé­teres felfújható raktárt állí­tanak fel, s ez is nagy segít­séget jelent, ha idejében el­készül... Ehhez tartozik, hogy a ké­sőbbiek során — mint már magunk is közöltük — ugyan­csak az AGROKER telepé­nek helyén 10 ezer négyzet­méteres raktár épül, melyet még egy hasonló méretű kö­vei. A BÚTORÉRT-é lesz. * A Domus másik gondja — s ez a vásárlókat is nagyon •sújtja — a megváltozott nyitva tartás. Eredetileg 9—17 óráig tarlóit nyitva az áru­ház. Most 10—18 óráig. A vi­dékiek már reggel 8-ra Mis­kolcon vannak, s bosszantó­an hosszú várakozás után jut­nak csak be, az áruházba. Egyébként a miskolci vá­sárlók zöme is a reggeli órák­ban érkezik, hiszen a bútor- vásárláshoz általában sza­badságot vesznek ki... Mindennek következtében nemcsak ingerültek délelőtt 10 óra tájt a vásárlók, ha­nem nagyon sokan is van­nak. A csúcsforgalom előbb az eladókra zúdul — akik természetesen nem foglalkoz­hatnak annyit egy-egy vevő­vel, mint kellene, a tanács­adásról nem is beszélve —, majd a pénztáraknál folyta­tódik a tumultus. A napi lor- galom 05, néha még 70 szá­zaléka is lefut 13 óráig. Délután már jóval kisebb az érdeklődés, s 17—18 óra között szinte teljes a pangás. Mindez nemcsak azzal függ össze, hogy nagyon kicsi a kereslet ilyenkor, hanem be­zárnak a raktárak, s nincs szállítás sem, hiszen a bo.y­A fiatalabb Tihor Kálmán érettségi Után szakmát ta­nult. Autószerelő szakmun­kásként mégis a gépgyárban helyezkedett el. követve édes. apját és nagybátyját. — Nem igaz, hogy rábe­széltek. — mondja. — El­mondták ugyan, hogy mint autószerelő talán többet ke­resnék, ám a gyár az biztos hely. Hát így kerültem ide 1906-ban lakatosnak. Amikor azt kérdezem, hogy nem bánta-e meg, érveit so- rolgatja: — Lehet, hogy autószerelő­ként többet kerestem volna, de itl is megvan a havi há- romez.er forint. Néha még több is ... A munkámmal elé- , (fedettek; anyagilag és erköl­csileg is elismernek. Itt dol­gozik apám is, nagybátyám is ... Amikor bekerültem a vál­lalathoz' a nagybátyám be­osztottja voltam, kél éve, hogy „levette a kezét” rólam. A szakma — ha szabad így mondani — a családban ma. radt. Azóta más brigádnál dolgozom. © „Rendezgetjük” a család­fát. szolgálatnál, s a Volánnál is befejeződik 17 órakor a mű­szak. Tehát délután 5 és 6 óra között gyakorlatilag nincs forgalom a Domusban. A szállítás megoldhatatlan, hi­szen ahhoz több műszakot kellene szervezni, A raktár nyitva tartásán sem lehel módosítani, hiszen 7 órakor már dolgoznak, fogadják, rak­ják az árut, 8 órakor már ki is nyitnak... Jelenleg az a furcsa, helyzet van, hogy a Baross utcai raktár 10.30 órakor, a Domus helyi rak­tára 17 órakor, maga az áru­ház pedig 18 órakor zár. Az áruház nyitva tartásá­nak módosítására a Miskolc városi Tanács V. B. tett ja­vaslatot, pontosabban, kérte a nyitva tartás felülvizsgála­tát. Ám a kereskedelmi osz­tály vizsgálódás helyett uta­sította a Borsodi Iparcikk K iskeresiked e’, mi Váll a ia t igazgatóját a nyitva tartási idő megváltoztatására. (Csak így történhetett, hogy az új nyitva tartás nem veszi fi­gyelembe a vásárlók érde­keit, mely jelen esetben az eladókéval is egyezik.) Jó lenne, ha a nyitva tartási időt valóban felülvizsgálnák, hiszen a 10—18 órás nyitva tartás a vásárlóknak és az eladóknak is tumultust, ide­geskedést okoz, s nem alkal­mazkodik sem a vonatok ér­kezéséhez, sem a raktárak nyitva tartásához, sem a szállításhoz. Ha pedig így van, akkor kinek jó a 10 órai nyitás és a 18 órás zá­rás? A módosított nyitva tartást is lehet módosítani. Hiszen a bútoráruház végül is a vá­sárlókért van. Tihor Gyula, Tihor Kál­mán és Tihor Ferenc — a három testvér — valameny- nyien több mint tizenöt éve dolgoznak a Diósgyőri Gép­gyárban. Egyedül Gyula bácsi vál­tott szakmát. Mint targoncás, ezelőtt három évvel megrok­kan!. Egy több mint két má­zsás vaslemez nyomta meg. — Targoncásnak már nem mehettem vissza. A gerincem nem bírta volna. Amikor táppénzről visszajöttem, az egységvezető könnyebb mun­kát adott; Raktáros lettem ugyanott:, ahol a fiam felesé­ge. ö most adminisztrátor, én meg már innen megyek nyug­díjba. Az autószerelőből lett la­katos sem engedett a csábi, tásnak. — Igaz, érettségivel ren­delkezem. de nem vállaltam el annak idején az irodai mun­kát. Diszpécsert akarlak fa­ragni belőlem. Több a gond, kevesebb a kereset... Én nem szégyellem a fizikai munkát, nem irigylem az íróasztalt senkitől, és ami a lényeg: tőlem sem irigy lile a kala­pácsnyelet . .. ruszlal'alvi Tivadar Bollók József (gépszerelő). Egyetértek a női egyenjo­gúsággal. Azt azonban meg I kell mondanom, hogy min­denben nem lehetnek egyen­jogúak velünk a nők. Már csak azért sem, mert nem egyenlő a fizikai erőnk. Ugye azt nem lehet vitatni, hogy egy férfi többet bír. Tehát nem lehet ezen a té­ren vele egyenjogú a nő. A vezetésben, az más. Vezető leilet. Az nem nehéz mun­ka, nőnek ugyanúgy való, mint a férfinak. Szerintem a szellemi munkában, s egyes posztokon túl is szárnyal­hatnak minket. Nem állítom, hogy minden férfi így gon­dolkodik, még nekem is van vitám sokszor ebben a kér­désben. Márcsak a felesé­gem miatt is... Bollók Józsefnc (ország­gyűlési képviselő) A nők helyzetével kap­csolatos párthatározat igen jó dolog, de még ennek a határozatnak a végrehajtása is különböző. Ha a kérdést családi oldalról nézem, ak­kor elmondhatom, hogy ne­kem ilyen gondom nincs. Régen dolgozom a mozga­lomban, s ez nem lehetett volna, ha a férjem nem is­meri el az egyenjogúságo­mat- Sokat segített otthon, míg a gyerek kicsi volt, s most már a gyerek is segít, ha a társadalmi kötelezett­ség elszól!I. Munkahelyemen már más a helyzet. Itt nem könnyű megértetni, hogy a képviselőség például igen sok — meghatározatlan ide­jű — elfoglaltsággal jár. A férjem ezt jobban megérti. Ha azonban a képviselőtes- tületbeni helyzetemet, nézem, akkor nyugodtan kijelenthe­tem, hogy ott teljes a nő és férfi képviselők egyenjogú­sága. Csólai János (MSZMP Miskolc városi Bizottságá­nak osztó 1 y vezetöj c). A kérdésre válaszolva sem tudok elszakadni munkate­rületemtől. A pedagógusok­nál, az egészségügyi vonalon és a pártoktatásban értünk el eredményeket a nők hely­zetének javítása érdekében. Az előrelépés azonban ki­sebb, mint amilyen lehelne. Szerintem ennek a nők leg­alább annyira okai mint mi férfiak. A vezetők a nöhalá- rozat lényegét megértették, elvétve sem tapasztalunk el­lenvetést. Számos intézkedés történt a nődolgozók hely­zetének megkönnyítése ér­dekében két nagyüzemünk­ben és a Pamutfonóban is. Nem azt mondom, hogy a férfiak között — akik a ha­tározatot végrehajtják — nincsenek olyanok, akik küszködnek közben tradicio­nális hiúságukkal. Ezek né­zetben i problémák, amelyek­kel meg kell küzdeni. Ta­pasztalataim alapján sok jót tudnék még elmondani a nőkről pártoktatásban való szerepléseik alapján. 1-la már feloldódnak egy közös­ségben, akkor bátran kifej­tik véleményüket. Ami az én személyes, otthoni körül­ményeimet illeti — nálunk, családon belül nincs egyen­jogúság. Csólai Jánosné (gazdasági vezető). Egyenjogúságról én csak társadalmi vonatkozásban beszélhetek. Magam alig ta­pasztalom. Otthon egyálta­lán' nem. Mindent magam csinálok. Lehet, hogy an­nak idején rosszul vezettem be a dolgokat? Házasságunk elején könnyebb volt, de a gyerek után már több mun­kát jelent a második mű­szak. Jó lenne megosztani, de azt hiszem, nálunk már késő erről beszélni. Külön­ben is elismerem, hogy a férfiak a munkában is nagy­vonalúbbak. Könnyebben veszik az életet, meg a mun­kát is. Én ugyanolyan gon­dot csinálok magamnak a munkahelyi ügyekből is, mintha a személyes dolgom lenne. Mindent teljes szív­vel csinálok. Lapis István (műszerész Szerencsi Csokoládégyár). Természetes, hogy csalá­don belül egyenjogúság van. Nem is lehet másként, hi­szen a család fenntartásában is egyenjogúak vagyunk, a feleségem ugyanúgy dolgo­zik mint én. Ha nem kelle­ne dolgoznia? Ha háziasz- szony lenne? Akkor nem tu­dom, hogyan alakulna egyen­jogúságunkkal kapcsolatban a nézetem. Bizonyára más­ként. Sok olyan férfit isme­rek, aki még itt sem tart ebben a kérdésben mint én. Sokan féltik a tekintélyüket- Szerintem nem ezen múlik egy férfi tekintélye, hogy el­ismeri-e a nőt egyenjogú- nak magával vagy sem .. . Lapis Istvánná (gépi cso­magoló ugyanott). A párthatározat óta sokat javult a helyzetünk az üzemben. Az utóbbi években nagy előrelépés történt. Ná­lunk a karamellaüzemben több a nő, mint: a férfi dol­gozó. Azonos végzettségű és azonos munkakörű nőknek és férfiaknak egyenlő a bé­re. Ez nagy szó. Nem volt mindig így! Otthon soha­sem volt problémám az egyenjogúsággal. Két gyere­ket nevelünk, valóban kö­zösen. Az egyik 11 a másik 4 éves. Ha én délutános va­gyok, a férjem ugyanúgy el­látja este őket, mintha ma­gam tenném. Ez nagyon megnyugtató és jó dolog. Csak így lehet nyugodtan eltölteni az üzemi nyolc órát, ha az embernek nem kell közben idegeskednie az otthoni viszonyok miatt. Pataki. István (városi ta­nácselnök Mezőkövesd). Ami az anyagi elismerést illeti, azt: hiszem már alig van probléma ezzel. Ezt könnyebb volt rendezni. Azt tapasztalom azonban, hogv a vezető posztoktól maguk a nők idegenkednek. Érde­kes. , hogy a fiatalabb kor­osztályban nagyobb az önbi­zalom — sokszor még túl­ságosan is nagy — a derék­had azonban bátortalan még. Akik mégis vezető beosztás­ban vannak, azok a nők igen jól megállják a helyüket. Talán valamivel lassabban döntenek dolgokban, de az a döntés átgondolt és meg­alapozott.. Ami az egyenjo­gúság elvi oldalát illeti, igen helytelennek tartom, amikor az egvenjogűsácot összeke­verik az emberek az esven- lőséeeel. Az eevenlöség sze­rintem majd valamikor jó­val később fog bekövetkezni. Ott még nem tartunk. Azt mondanám, hogy az egyen­lőség a stratégia, az egyen­jogúság a taktika. Az egyen­jogúságnak viszont; ténynek kell lennie. Pataki Istvánná (óvónő). Az én munkakörömben nincs férfi. Az óvodai dol­gozó nők helyzete azonban az utóbbi években előző kö­rülményeikhez képest is ja­vult. örültünk a munkaidő­csökkentésnek. a szabad szombatnak. Mi a munkánk­kal a város többi asszonyai­nak életkörülményeit is ja­vítjuk. Büszke vagyok rá, hogy Mezőkövesden minden gyerek óvodába kerül leg­alább egy évre, mielőtt is­kolába menne. Családon be­lül teljes az egyenjogúság, A férjem mindenben segít, amiben csali egy férfinak lehet. Azt viszont látom, hogy ez nem minden csa­ládban van még így. Sajná­lom azokat az asszonyo­kat ... Kis József (diszpécser Dl- GÉP). Amikor még nőtlen vol­tam, én is elismertem a tel­jés női egyenjogúságot. Most is, csak most már némi fenntartással fogadom. Az nem vitás, hogy a gyárban megállják a helyüket,' per­sze nem minden munkakör­ben. Amit vállalnak, sok esetben kitartóbban csinál­ják végig mint a férfiak. Mint vezetők is kiválóak, a dolgozók dicsérik őket. A női vezetők figyelme jobban kiterjed beosztottjaik élet- és családi körülményeire is. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy az a nő, aki a. gyárban vezető beosztásban dolgozik, elismert és való­ban egyenjogú, vajon férje és, csalódja előtt is az-e? Nem hiszem. Amíg a nő há­ziasszony, családanya, mos, főz és gyereket nevel, addig nem lehet, egyenjogú. Igaz, a férjek is segíthetnek, de olyan hozzáértéssel, ügyesen, gyorsan soha nem tudják elvégezni a ház körüli mun­kát, mint a feleségek. Kis Józsefné (Jakab Má­ria. Magyar Rádió Miskolci Stúdiója „Női dolgok, női gondok” című műsorának szerkesztője). Egyértélműen nem tudok és nem Is lehet állási fog­lalni ebben a témában, hi­szen maga az egyenjogúság kérdése sem egyértelmű. Két részre bontható: — a nő egyenjogúsága a társadalom­ban és a családi életben. A mi társadalmunk elismeri, sőt támogatja a nőt. A múlt­hoz kénest óriási a fejlődés. A családi életben azonban egyenrangúak lehetünk, de nem lehet, egyenjogú. Igaz. a alábbis egyelőre nem. Az egyenjogúság: kivívása az asszonyoknak nemcsak jogo­kat.. de bizonyos értelemben terheket, több munkát' is ad. Az. igényes nő szívesen vál­lalja ezt a többletmunkát. A témával kapcsolatos véle­mények még mindig szélső­ségesek, ez.t tapasztaltam új­ságírói munkám során is. A szemléleten kell változtat­nunk. nemcsak a férfiak, hanem sok eseten a nők szemléletén is. S még vala­mit: a nők akarjanak is egyenjogúak lenni! Adamovics Iiona Ny. P. A ssahm a családban marad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents