Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

/ 1975. június 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Jelöltfeink a parlamentbe A gimnáziumi tanárnő Sátoraljaújhely, és a szin­tén a 18. számú választóke­rülethez tartozó hegyközi falvak választópolgárai két jelöltet érdemesítettek ar­ra, hogy közülük válasszák majd meg országgyű! isi képviselőjüket. Szinte tör­ténelmi jelképnek is tekint­hető, hogy az egy nemze­dékhez tartozó két fiatal- asszony eddigi életpályáié­ban igen sok a hasonlóság — pedig személyesen csak akkor ismerték meg egy­mást, amikor a közbizalom egymás mellé állította őket. Palásti Józsefné, a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen szerzett magyar—orosz szakon kö­zépiskolai tanári diplomát, s tíz éve a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnáziumban ta­nít. (Férje ugyanitt tanár.) Hivatása, családja egyaránt a zempléni tájhoz köti. Nemcsak a székhelyváros­hoz, hanem a Hegyközhöz is, ahonnét igen sok tanít­ványa jár be az újhelyi gimnáziumba. A város fej­lődését és orvoslást sürgető gondjait egyaránt közvetlen érdekeltként ismeri. Az ide­genforgalom kínálkozó je- hetőségeiből még csak igen keveset profitáló Hegyköz Palásti Józsefné megoldandó bogos kérdése­in pedig gyakran töpreng együtt ottani diákjaival, s azok hozzátartozóival. Szakmai hozzáértését szép szavaknál meggyőzőbben dicséri, hogy tanítványai — különösen az orosz tago­zatos osztályokból, meg az orosz szakkörből valók — rendre megfelelnek az egyetemi, vagy főiskolai felvételi vizsgákon. Sok di­ákja választja — az ő ösz­tönző hatására — az orosz szakot. Sőt egyik kedves ta­nítványa, Jakab Edit már orosz—ma gyár szakos ta­nárként tért vissza szülő­városába. A „teljes életű ember” igényét éleszti tanítványai­ban személyes élete példá­jával, pedagógus hivatásá­nak igényes betöltése, s két kis gyermekének gondos nevelése mellett is magatil- értetődőnek vallja a társa­dalmi közszolgálatot. Mun­katársai bizalmából tagja a munkaügyi döntőbizottság­nak, s hogy a közügyek­ben való tájékozottsága még hitelesebb '.egyen, je­lentkezett a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemre. — Olyan kisvárosban élünk, ahol az igények nö­vekedésének szoros határt szabnak a reális lehetősé­gek — fogalmazza meg köz­életi alapelvét —, de épp ennek tudatában és tudato­sításával szeretnénk váro­sunk és környezetünk ille­tékes szervei, s a legfőbb ér­dekeltek; a lakosság figyel­mébe ajánlani, hogy a lehe­tőségeket emberi találé­konysággal, közös akarattal tágítani lehet. — Ügy tapasztaltam — fűzi még hozzá —, hogy jelölttársam hasonlóképpen gondolkodik a közügyekben. ki általános iskolai nevelő — Ma délután egvütt tártjuk a választási gyűlé­sünket a jelölttársammal — mondja Szabó Györgyné, akit munkahelyén, a Sátor­aljaújhelyi Petőfi Általános Iskolában látogattunk meg. _ Mintha csak az előbbi gon­dolatkört folytatná, pedig nem is tudja, hogy az imént beszélgettünk a másik kép­viselőjelölttel. A szép, barna fiatal asz- szony, Szabó Györgyné. a szabadság első évében. 1945- ben született, falusi paraszt­családban. Már akadálvok nélkül vezetett útja a Nyír­egyházi Tanárképző Főisko­lába. Érdekes véletlen, hogy ő is magyar—rorosz szakon végzett, mint ielölttársa. Még főiskolásként házaso­dott össze szintén pedagó­gus tériével. A fiatal nár az egyik tanári szakot a nappali tagozatot felezte be. aztán kimentek tanítani Taklakenézre. Második szakjukat már levelező ta­gozaton szerezték meg. — A falu érlelt bennün­ket gyakorló pedagógussá igen jó iskola volt sza­munkra — emlékezik erre a még közeli időszakra Sza­bó Györgyné. Aztán úgy fordult az életük útja. hogy a férj szülőfalujába; Szép­halomba költöztek, onnét egy ideig bejártak Üjhely- be, s itt építettek családi Szabó Györgyné házat, pedagógus lakásépí­tési kölcsön igénybevételé­vel. — Sátoraljaújhelyt és a Hegyközt egyformán ottho­nunknak tekintjük. A mindig tettrekész fia­talasszony — két gyermek édesanyja, a kisebbik, a lány most kétéves — hamar megbecsülést szerzett az 's- kolában szakmai és társa­dalmi munkájával egyaránt. A nyolcadikosok osztályfő­nöke, de őt választották meg kartársai az osztályfő­nöki munkaközösség veze­tőjének is. A pedagógus szakszervezet városi bizott­ságában pedig szintén ve­zetőségi tag, a bér- és mun­kaügyi reszort gazdája. Sá­toraljaújhelyen a pedagó­gusok a lakosság népes ré­tegét alkotják. Majdnem félezer pedagógus él a sok- iskolájú városban. Az 5 ér­dekeik társadtól mi képvise­lete felelősségteljes feladat. Az igazi pedagógus azon­ban sohasem csak a saját érdekeinek a szószólója. A gondjaira bízott gyermekek révén a lakosság minden rétegének örömét, gondját, ügyét-baját ismeri. A csa­ládlátogatások jóvoltából évről évre sok embert is­mer meg személyesen is és ő is városszerte ismert em­berré válik. A sátoraljaújhelyi és a hegyközi lakosok két jó is­merősük, — ügyeik jó is­merői — közül választhat­nak majd országos szószólót maguknak a szavazás nap­ján. Berccz József Palkonyai változások Azon a helyen, ahol most a palkonyai termelőszövetke­zet irodaháza áll, valaha sík mező, rét és legelő volt. Ma, szemre is tetszetős, modern irodaház, gazdasági épületek, — a tsz központja — vonja magára a figyelmet. Itt min­dig nagy a forgalom. Ügyes- bajos dolgaikat, vagy a mun­kával kapcsolatos tennivalói­kat intéző emberek „kop­tatják a küszöböt”, de a messziről jött vendég sem ritka e nagyüzemi gazdaság­ban, amely három község — Hejőkürt, Oszlár és Palkonya — lakóinak tulajdona és túl­nyomó többségüknek a mun­kahelye. MEGALAPOZOTT TERVEK Űj Gyula íőagronómust egy értekezlet „kellős köze­pén” sikerül megtalálni. A másnapra szóló munkabeosz­tást vitatják meg. A meg­egyezés papírra kerül. Ez az­tán már határozat, menet­rend, aminek betartása, ré­sze a gondosan előkészített munkának s annak, hogy mindenki pontosan tudja, mi a feladata. Kevés beszédből is értik egymást, még a vitás ügyek­ben is gyorsan és határo­zottan döntenek. — Mindennapos program ez a megbeszélés — mondja a íőagronómus, aki fiatal, energikus ember s az első percekben tartózkodóan szűk­szavú. A tényekre épít, ami érződik válaszaiból is. Mindenféle jegyzet és se­gédeszköz nélkül mutatja be a termelőszövetkezetet. Pa­pírhoz csak akkor nyúl — s ezt ritkán teszi — ha vala­milyen adatnál úgy érzi: nem biztos a dolgában. Mint ki. derül, híve minden újszerű eljárásnak, nem fél a kísér­letezéstől, a kockázatvállalás­tól, amihez — természetesen — a vezetőség és a tagság egyetértése és segítsége is párosul. Kedvenc téma és gyakor­lati tett is ebben a termelő- szövetkezetben a szójaterme- lés. Ennek még országosan sincs nagy múltja, hagyomá­nya, de van jövője. E jövő érdekében munkálkodnak a palkonyaiak, akik 220 hek­tárnyi területen vetettek eb­ből a növényből s remélik, hogy az aratás sikert hoz. A jogos és megalapozott re­ményt — többek között — az táplálja, hogy a szója har­matos, párás folyóvölgyek­ben, nagyobb vizek közelében s jó erőben lévő talajon hek­táronként 30 mázsát is te­rem. Márpedig ez a vidék megfelel mindeme feltétel­nek, hiszen a szomszédban, kőhajításnyira folyik a Tisza. — Természetesen mi nem számolunk 30 mázsával — mondja a íőagronómus — de arra törekszünk, hogy a hozam minél magasabb le­gyen. S ehhez „külső” segít­séget is kapunk. A külső segítséget a tudo­mányos kutatóintézetekkel való kapcsolat jelenti, amely­nek „csatornáin” ha szüksé­ges jó tanács, szakmai és tu­dományos tapasztalat, vagy éppen vetőmag érkezik, ha úgy követeli meg az adott helyzet. EGYÜTT A TAGSÁGGAL A kísérletezés — jól tud­ják ezt Palkonyán is — igen gyakran gondokkal, bukta­tókkal jár. De úgy igazítják dolgaikat s nem sajnálják a fáradságot se, hogy „venni” tudják az akadályokat. A szója vetéséhez — például — nem érkezett meg számukra a gép. Az idő viszont sürge­tett. Erre szerkesztettek egy úgynevezett szemenként vető gépet 6 így megúszták a csú­szást ... A gépellátásban való prob­lémák más területen is szo­rító gondot jelentenek. A gondokkal természetesen senki sem szeret birkózni, de azok megoldása elől kitérni sem lehet. A íőagronómus mondja ezt, aki akkor van igazán elemében, ha nehe­zebb feladatoknak gyűrkőz- nek neki együtt a tagsággal, akiknek a száma 525-re te­hető ebben a termelőszövet­kezetben. A számítását min­denki megtalálja, hiszen az átlagos jövedelem egy ló órás munkanapra számolva 131 forint. A termelőszövetkezet ve­zetőségének és a gyakorlati munkát közvetlenül irányí­tóknak, így a főagronómus- nalc, Üj Gyulának is gondja van rá, hogy az emberek ké­pességeiknek, felkészültsé­güknek megfelelő helyen dol­gozzanak. Aki a növényter­mesztéshez vonzódik, oda ke­rül. Ha valaki a gépeket ked­veli, — ha van rá lehetőség, — hozzájuk szegődhet. Egy­szóval messzemenően figye­lembe veszik az ilyen jellegű igényeket is, mert jól tudják: a jó kedvvel végzett munka szinte dupla eredménnyel jár. Sokat tudnának erről beszél­ni az asszonyok és lányok is, akiknek a „birodalma” s egyben egyéni büszkesége is a kertészet. A KERTÉSZETBEN A termelőszövetkezet szer­ződést kötött a Tiszai Vegyi­kombináttal a parképítési, parkgondozási munkálatok el­látására. Itt főként nők dol­goznak, akik annyi odaadás­sal és lelkesedéssel végzik munkájukat, hogy erről csak elismeréssel lehet szólni. Megkapóan szép a gyár kör­nyéke s ami a tsz-t illeti, a kertészetben végzett jó mun­ka eredménye a közös gazda­ság kasszájában is megmu­tatkozik. A termelőszövetkezetben azonban nemcsak a munkát követelik meg szigorú igé­nyességgel, hanem arra is van gondjuk, hogy megfele­lő módon gondoskodjanak az emberekről. Ennek egyik ékes bizonyítéka az üzemorvosi rendelő létrehozása. Ennek céljaira az irodaház közvet­len szomszédságában korsze­rű épületet emeltek, ahol mindig egy meghatározott napon kereshetik fel az or­vost a betegek. Ami különösen megkapó é* figyelemre méltó; a tsz nő- dolgozói számára szigorú kö­vetkezetességgel biztosítják a szabad szombatot. Ez az el­határozás megegyezik a tsz- tagságának a véleményével, ami egyben példamutatás is más, hasonló gazdaságok szá­mára. A palkonyai több mint 2 ezer hektár szántót. és ezer hektár rétet, erdőt magáénak tudó gazdaságban szeretnek kezdeményezni, kísérletezni, újat alkotpi. még akkor is. ha netán mindez bizonyos fokú kockázattal jár. T. F. Megépítik a kötélpálya vizsgálóhidját Befejezés előtt a Sajó puínoki szakaszának rendezése ják végre 22,6 millió forint értékben. Mint Csicsely And­rás, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság műsza­ki-tervezési önálló osztályá­nak vezetője elmondotta, ma már a negyedik ütemmel is a befejezés előtt állnak, így az idén szeptemberre lezár­ják ezt a munkát, ugyanak­kor megépítik a kötélpályá­nak a legutóbbi árvíz által megsemmisített vizsgálóhid- ja helyén az újat is. Az új háromnyílású kábelhíd 52 méter hosszú lesz. A rendezési munkálatok so_ rán a Sajó említett szaka­szán összesen 5,5 kilométer hosszúságban szabályozták a folyót. Öt helyen metszet­ték át az úgynevezett túl- fejlett kanyarokat, az éies kanyarokat pedig kőbiztosí­tással védték meg. Ennek során összesen 175 ezer köb­méter földet mozgattak meg és közel 14 ezer köbméter követ építettek be. A szabá­lyozással a korábbinál körül­belül 50 méterrel távolabb került a bánvától a Sajó új medre, így lényegesen keve­sebb víz jut be az aknába, ami megkönnyíti a bányász­kodást. Az árvizek szinte minden esetben veszélyeztették az ár- vízvédelmi töltést a Sajó put- noki szakaszán. Ezért az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 1971-ben hozzá­kezdett az említett folyósza­kasz rendezési munkálatai­hoz. A rendezést négy ütem­ben hajtották, illetve hajt A Sajó űj niedre a puínoki bányánál Kozák Péter felv. O. J. Újat kereső — óját alkotó közösség

Next

/
Thumbnails
Contents