Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
1X1 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1975. június vasárnap Az önművelés forrásai Mezey Isvtán munkája Kiskorúak az esti mozielőadáson Szocialista művelődéspolitikánk nagy figyelmet fordít a dolgozó ember művelődésére, szakmai és általános műveltségének folyamatos gyarapítására. Nem volt még olyan közművelődéssel kapcsolatos párt-, vagy állami állásfoglalás, amely ne foglalkozott volna megkülönböztetetten a tudás forrásával, a könyvvel. S mert a tavalyi közművelődési párthatározat — a XI. pártkongresszus határozatával is megerősített — célkitűzéseiben a szabad idő hasznos kitöltése, az önművelési alkalmak javítása fontos helyet foglal el; az önművelés legkézenfekvőbb eszközének, forrásának, a könyvnek tovább nőtt a jelentősége. A felszabadulásunk óta eltelt három évtized alatt népünk valójában olvasó néppé lett, a könyvtárak, könyvesboltok forgalma emelkedő, a különböző szervezett terjesztési formák a munkapadokhoz, sőt a mezei barázdákhoz viszik a könyvet az olvasó elébe. A hasznos vetélkedők, brigádversenyek nagyrészt a könyvekből megszerezhető Szakmai és általános műveltséghez tartozó tudásra alapulnak. Az évforduló nemcsak visszatekintés, hanem az előretekintő számvetés,, feladat-meghatározás időpontja is. A most kezdődő könyvhét vidéki megnyitója Szolnokon, a hagyományos külsőségek között zajlott le. Könyvárusító sátrak, könyvutcák, és terek, író—olvasó találkozók jelentik a külsőségeket, de talán azok a legkevésbé fontosak. A könyvhét valójában csak egy hét az ötvenkettő közül, s népünk már régen nemcsak ünnepeken tart kapcsolatot az önművelés forrásával. Viszont ez a hét a bensőségesebb kapcsolat, az író-könyv-ol- vasó hármas hagyományos találkozásainak. Űj ihletet, új olvasókedvet adó időszak. Természetes, hogy ilyenkor kiadóvállalataink is igyekeznek ünnepibbé tenni a hetet: a kiadványok értékeivel, kötetek számával, hagyományosan ilyenkor megjelenő sorozatokkal, egyes kötetek átmeneti olcsóbb árusításával. öt esztendővel ezelőtt írta Darvas József a könyvhét egyik tájékoztató kiadványába; „Az ünnep után se feledjük el, hogy tennivalóink a hétköznapokra maradnak, azért dolgozunk, hogy az olvasás mindennapi örömünk legyen”. Ma is érvényes ez a gondolat: „az olvasás mindennapi örömünk legyen”. Régi vitatéma ezzel szemben, hogy nincs-e ellentmondás a mindennapi öröm és a könyvhét kampány jellege között. Egyáltalán szükséges-e a könyvhét, szükséges-e erre a tavaszvégi hétre koncentrálni új művek kiadását, amikor mindinkább bővül azoknak a köre, akik rendszeres olvasók? A kérdés az évek során mindinkább háttérbe szorul, s domináns lesz az a helyes álláspont, amely szerint az ünnepi könyvhét — a téli könyvvásárral szemben — nem elsődlegesen a könyvek eladásának, a könyv árusításának ideje, hanem a már említett író-könyv-olvasó hármas találkozásainak sűrítettebb programú időszaka, amikor az egész országban egyszerre fordul a fokozottabb érdeklődés az irodalom felé. Lehetne hosszan idézni most az elmúlt rövidebb időszak könyvtári és könyves- bolti forgalmi adatait, a kiadók példányszámrekordjait, de szükségtelen. Az olvasót az a könyv érdekli, amit a kezében tart, vagy amiről hallott és amit meg akar venni, s nem a statisztikai viszonyítás. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy az idei könyvhét ajánló füzetében százharmincnál több kiadványt számolhatunk össze, új műveket és ismételt kiadásokat, egyedi írásokat és antológiákat, szépirodalmi, művészeti, tudományos, politikai jellegű köteteket, gyermekeknek szánt ' írásokat, a magyar társadalomnak szinte minden olvasni tudó tagjához szóló széles választékban, az élő hazai és külföldi, valamint a már elhalt, klasszikus alkotók mun- ■ kaiból. Örömmel regisztrál- ható az élő hazai szerzők I imponáló, részvételi aránya.' De — mint jeleztük már — nem lehet a könyvek iránti érdeklődést a bolti forgalmon keresztül mérni, nem 1 lehet a könyvterjesztés eredménye kizárólagos támpont népünk olvasottságának, vagy akár a könyvhéthez kapcsolódásának megítélésében. Darvas Józsefre emlékezve a hétköznapi olvasásra, az ünnepet követő mindennapokra kell gondolnunk. nem az önművelés forrásául szolgáló könyv beszerzési helyére és módjára. (Darvasra emlékeznünk az idei könyvhéten itt, Borsodban meg különösen időszerű!) Harminc éve, hogy megkezdtük a tudás várának hódítását, s szép eredményeink dacára még vannak, akik csak a várfalig jutottak, Őket is a falakon belülre kell vonnunk. Ez az idei könyvhét legfőbb feladata: az olvasás még szélesebb körűvé, még általánosabbá, még inkább mindennapjainkhoz tartozóvá tétele. És ez lesz a feladatunk az ünnepi könyvhét múltával is. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük az írót, az olvasót és kettejük kapcsolatát, az önművelés és a tudás forrását, a könyvet. Benedek Miklós Az elmúlt esztendőben több alkalommal is ellenőri zték a gyermek- és ifjú- ságvédelemi aktívák Sajó- pálfalán az esti mozielőadás nézőit. Sajnos, több esetben tiz éven aluliakat is találtak a mozi nézőterén — kísérő nélkül. Nemcsak hazakísérték a gyerekeket, a szülőkkel is leültek beszélgetni... Ilyen és ehhez hasonló példákat bőven soroltak fel a miskolci járási gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság napokban megtartott ülésén, az alsózsolcai nevelő- otthonban. Többek között ugyanis arról adtak számot, hogy hogyan működik az amóti és az ongai községi albizottság. Bár mindkét településen — és a csatolt községekben is — meglehetősen nagy a veszélyeztetett- környezetben élő gyermekek száma, örvendetesen javul a megelőző tevékenység. Ebben persze nagy része van annak is, hogy szigorúan kiróják a szabálysértési bírságot azokra a szülőkre, akik nem járatják rendszeresen gyermekeiket az iskolába. Az ongai albizottság figyelemmel kíséri azokat a gyerekeket, felső tagozatosokat is, akik Öcsalánosról és Ongaújfaluból járnak be a körzeti iskolába. Részben az aktívahálózat tevékenységének kö&zönhető az is, hogy az ongai nyolcadikosok közül mindössze három nem kíván tovább tanulni. A gyermek- és ifjúságvédelmi munka javítása érdekében szeretnék szorgalmazni például az ongaiak a tanácsadó helyiség bővítését és az óvodai helyele számának gyarapítását. Mindkét községi albizottság külön figyelmet akar fordítani a cigánygyermekek életkörülményeinek javítására és iskolába járásukra. Ehhez a munkáh'oz a körzetükben levő üzemek, vállalatok, társadalmi szervek segítségét is meg szeretnék nyerni. Az elsősök tanító nénije Életük: a gyermek Június első vasárnapja immár hagyományosan a pedagógusoké. Azoké, akik emberségüket, alkotó energiájukat és tudásukat a felnövekvő nemzedéknek adják. Az elmúlt napokban őket köszöntötték a Parlamentben, a megyei és iskolai ünnepségeken, az óvodákban. A pedagógusokat, akik közül három „kiválót” most bemutatunk. Gyerekek nélkül nem tudok élni... — Tanár néni! Megismer? — Te vagy az! (Mondja a nevet). — Megnőttél. Mesélj, mi van veled, meg a többiekkel — és sorolja a húsz évvel ezelőtti hatodik osztály névsorát. — Tudod, épp nemrégiben néztem át a leveleiteket, amelyeket írtatok. Még most is jólesett, mert nehéz volt ám megválni tőletek ... Ólomsúlyként nyomaszt a parányi csend, pedig a megyei pedagógusnapi ünnepség résztvevői ott zsibonga- nak körülöttünk. Szomorú volt az a húsz esztendővel ezelőtti kényszerű elválás. Akkor úgv látszott! hogy a súlyos betegség kettétöri a szépen induló pedagóguspályát ... — Mondtuk is. hogy inkább szigorú tetszene lenni... — Szigorú yoitam? — mosolyog. — Igazán?... — Hát. .. egy kicsit... — Most biztosan nem vagyok az. Amióta visszatértem az iskolába. Mert. amíg nem lehettem ott. az olyan volt. mintha nem is éltem volna. Akkor döbbentem rá. hogy a gyerekek, a tanítás nélkül nem tudok élni.. Üjiászülettem .., Mesél, kérdez. Csapongva idézzük a múltat, s örömmel hallgatom, hogy ezek a mostani gyerekei olyan csodálatos kis emberkék. Mindenki- tüntetéssel felért, hogy közülük mennek néhányan jutalomüdülésre Zánkára, mert a legjobbak voltak a papírgyűjtésben is, s hogy olyan okosak, még a legrutinosabb tanárt is zavarba tudják ejteni. Meg hogy Gál Gyula még nyugdíjasán is bőven ad munkát a megyei kutatócsoport tagjainak, és hát abban olyan izgalmas feladatokat lehet megoldani, amiből nem lehet kimaradni. S hogy megtisztelték azzal is, hogy hat iskola kommunista pedagógusainak alapszervezetében őt választották meg titkárnak. S aztán megint a gyerekekről mesél az osztályáról, akik most kirándulni mentek. Amikor elköszöntem tőle, boldogan újságolta, hogy este megjön a fia az NDK-ból, ahol egy fél évig volt ösztöndíjas, de máskülönben Debrecenben egyetemista. Elméleti matematikus. A fiú az édesanyja nyomdokán maradt. És az édesanya, Galamb j Tózsefné. a sárospataki Esze Tamás Általános Iskola matematika—fizika szakos tanára az oktatásügy kiváló dolgozója lett... (cs. a.) Csordás Lászlóné harminc- három esztendeje tanító. Ha csupán gyakorlati tapasztalataira hagyatkozva végezné iskolai munkáját, akkor is bizonyára eleget tenne a tantervi követelményeknek, ö azonban ma sem a pedagógiai rutinjából él. Hivatásának szenvedélyes szeretete naponkénti önmegújúlása, tanítási — nevelési módszereinek szüntelen tökéletesítésére készteti. Jellemző az önmaga iránti igényességére, hogy amikor négy éve, 1971- ben megkapta az addigi nevelési eredményeivel igencsak megszolgált kitüntetést; a Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet —. azt nem pályafutása betetőzésének tekintette. Sokkal inkább serkentőnek, hogy a három évtized betakarított pedagógiai termését most már új vetésben sokszorozza. Ézért vállalt a kényelmesebb, megszokott helyett, szokatlan új feladatot. Abban a tanévben készült el Sárospatak körzeti általános iskolája a Petőfi iskola. Ide a város peremvidékéről, nagy kiterjedésű ía- nyaviláCTából, s a környék kis településeiről járnak be a gyerekek. Jobbára fizikai munkésszülők gyermekei, akiknek édesapjuk, édesanyjuk egyaránt dolgozik két- háromműszakos'*- munkahelyeken. A hagyományos napközi otthonos rendszernél jobb nevelő hatású, a gyermekeknek s a pedagógusokak egyaránt kedvezőbb időelosztású „egésznapos osztályokat” elsősorban az ő kedvükért szervezték meg az új iskolában. Csordás Lászlóné a legkisebbeket vette pártfogásába ebben az új módszerben. Szeretettel, áthatott céltudatossággal, érzelmi törés nél-.. kül vezette át a rábízott gyerekeket a számukra sok változást hozó iskolai életformába. A tájékozatlanok elképzelésével ellentétben „az egésznapos osztályokban” kevesebb a kötöttség, mint a délelőtti tanítást a délutáni napközis foglalkozással összekötő rendszerben. Csordás Lászlóné akár délelőtt, akár délután szolgálatos, úgy osztja be az órarendet, hogy a nagyobb szellemi figyelmet követelő számtanórát például; sok mozgással járó testnevelés, vagy játékkal egybekötött énekóra kövesse. De élvezet mellette a gyerekeknek a kömyezetismereti óra is. — Ilyenkor lehetőleg tanulmányi sétára is elmennek, s a szabadban a kicsik játékos kedvvel tanulják meg azokat az ismereteket, amelyekre a későbbi természettudományos képzésüket alapozni lehet. Példamutató lelkiismeretességével, az új szakmai eredményekben való „naprakész” tájékozottságával a legkisebbek lelkivilágának teljes ismeretével igen értékes segítséget ad Csordás tanító néni az új tanítónemzedékek képzéséhez. Az ő osztálya egyben a pataki Tanítóképző Intézet gyakorlati tanításainak egyik színhelye is. Közvetlenül részt vesz a tanítójelöltek iskolára való felkészítésében, s a lényegre irányítja dicsérő, vagy bíráló észrevételeivel, kartársi tjmácsai-Jal azoknak a fiataloknak a figyelmét, akik majd az ő nyomába lépnek. Az igazi pedagógus a gyermeki személyiség formálásával alkot maradandó életművet. Csordás Lászlóné felbecsülhetetlen hatású életművéért érdemelte ki most a Kiváló Tanító kitüntetést. Berecz József Hol voltál, Katika néni? Talán másfél hónapja sincs, amikor az egyik diósgyőri óvoda vezetője felkereste Bihari Ferencnét, a Győri-kapui napköziotthonos óvoda vezetőjét. „Bocsáss meg, — mondta neki —. de nekem most egy órára dolgom van. Azután beszélgethetünk. De most betonozunk a gyerekekkel. „Levette a fehér köpenyt magáról, és példamutató buzgalommal segédkezett az óvónőkkel és a gyerekekkel együtt a közlekedési parkot társadalmi munkában építőknek. Esetleges a példa? Talán. Csakhogy Bihari Ferencnére, a gyerekek Katika nénijére jellemző egy kicsit. Azok közé a vezetők közé tartozik — jaj, dehogyis fogalmazná ezt meg hangosan! —, akik maguktól mindig megkövetelik azt, amit másoktól. esetleg elvárnak. S ha az óvodáról, a gyerekekről, és a kartársakról van szó, akkor nem ismer sem lehetetlent, sem fáradtságot. S nemcsak akkor nem, ha olyan nagy dologról van szó, mint a már említett közlekedési park. Az egyik csoportban rosszá! esznek a gyerekek? Közéjük megy. velük együtt költi el az ebédjét. Nagyon fegyelmezetlenek a kicsik? Segit a csoportban dolgozóknak. S váltig ismételgeti hitvallását: hogy a gyereknek általában igaza van. Ha rossz, ha fegyelmezetlen, az óvónőnek magában kel! keresnie a hibát. S meg kell találnia a kiváltó okot, mert a gyermek a legérzékenvebb műszer, s mindenekelőtt a bizalmát keli megszerezni. De ez a bizalom-kérdés vezérli vezetői munkáját is. „Kérni akkor kérhetek, ha adok” — szokta mondogatni, „jó óvodai közösséget csak akkor lehet kialakítani, ha mindenki érzi. hogy szükség van rá.” Ezt vallja, amióta pályára lépett. Mindig Diósgyőrben, először a Brigád utcában. csoportos óvónőként, aztán a Bársony János úti óvodában, amikor már a kerület óvónőinek vezetésével, szakmai irányításával is megbízták. A Győri-kapuban, ebben a csodaszép, modem óvodában egy éve dolgozik. Látszatra talán könnyebb a munkája, hiszen egy jól felszerelt, új, modern óvodát vett át, de valójában nem ígv van. Hiszen a korábbi kis óvoda helyett, most több mint 200 gyermek, s a velük foglalkozó óvónők, dadusok jó 1 „munkafeltételeit” kell biztosítania. Olyan feltételeket. amelyek biztos alapot nyújtanak ahhoz, hogy az iskolába már jó! felkészült r -ermekeket adjanak tovább. S mennyi mindent kell ezért tenni. S mennyi munkába kerül, amig a hároméves apróság a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy étkezés előtt kezet kell mosnia. Volt amikor megkérdezték már tőle, hogyan győzi energiával. Mosolyog. Egyébként általában mosolyog. s arra se nagyon emlékeznek kollégái, hogy valaha is fölemelte volna a hangiát. Mert hoc- is mondhatná el, hogy szüksége van arra. hogv másokért tegyen valamit, a gyerekekért, s az óvónőkért, akiket szintén rábíztak Pe- dc hát így van. S ezt a szinte rhér-már hihetetlen lelkesedést, végtelen türelmet. a gyermekszeretetei cs a szakmai tudást, méltányolták most azzal, hogv kitüntették. Kiváló óvónő lett. A magas elismerést a Parla- í nt en vette át. De a legboldogabb mégis tegnap volt, amikor az óvodások körbefogták: hol voltál?, hiányoztál nekünk, Katika néni!.. 1 Csutorás Annamária
