Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

1975. június 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A z ifjúsági mozgalomban is jó hagyomány, hogy egy határozat végre­hajtásáról nemcsak a „ha­táridő” leteltével foglalkoz­nak, hanem menet közoen összhangba hozzák a minden­napi munkát, a gyakorlati életet a határozat elveivel, szellemével. Teszik ezt azért, mert a két dolog nem vá­lasztható el, csakis együtt ér­vényesülhet, egymásra hatása befolyásolja az eredményes tevékenységet. Nehéz bármifajta véle­ményt mondani egy-egy ilyen dokumentumról, első oivasas- ra, mert ezeket nemcsak el kell olvasni, hanem meg kell érteni, másoknak is meg kell magyarázni, összhangba hoz­ni az elvi részt a gyakorlati tennivalókkal. Mindez a KISZ Központi Bizottság 1974. április 17-i határozata, vala­mint az intéző bizottság áp­rilis 11-i határozata kapcson villant fel bennem. Elöljáróban is jó érzés le­írni, hogy ritkán fogadott határozatot oly felfokozott várakozás, mint éppen ezt a dokumentumot. Nagy érdek­lődéssel tanulmányozták a KISZ-tagok a Központi Bi­zottság határozatát, szinte minden alapszervezetben sa­játosan reagáltak rá. Jó ér­zés arról is beszélni, hogy ezt a határozatot nemcsak a KISZ-vezeíői, -aktivistái és az ifjúsági szövetség tagjai fogadták kedvezően, hanem a párt. a társadalmi közvé­lemény fogadtatásáról is hasonlóan lehet vélekedni. Egyértelmű volt a vélemény megyénkben, hogy nagy szük­ség volt erre a határozatra, de még nagyobb szükség lesz annak megvalósítására a borsodi KISZ-szervezetekben, megyénk társadalmi, politi­kai életében, az ifjúság kö­rében is. Elöljáróban talán még annyit: mindenképpen a határozat érdemei közé kell soi’olni, hogy a dokumentum megjelenése fokozottabban az érdeklődés középpontjába ál­lította a KlSZ-alapszerveze- teket ős a KISZ-tagokat, job­ban ' rájuk irányította az egész társadalom figyelmét. S ez jó „rajtnak” tekinthető a további munkát illetően. Jó dolog ez azért is. mert a fel­dolgozás során gyakran hall­hattuk, hogy többségeben nem új dolgokról van szó, hanem az azonos célok je­len körülményeknek megfe­lelő, sajátos eszközökkel tör­ténő megvalósításáról. A határozat megismerteté­sének és feldolgozásának ta­pasztalatait a KISZ megyei végrehajtó bizottság folyama­tosan figyelemmel kísérte, s talán ezért is történt, hogy az intézkedési tervben meg­fogalmazott tennivalók idő­arányosan megvalósultak. Be- . váltak azok a munkaformák, amelyek a határozat végre­hajtását szolgálták. Azon a kibővített megyebi­zottsági ülésen, amelyen e téma napirendre került, részt ' vettek a rétegtanácsok és a függetlenített apparátus tag­jai, majd „zártkörű tanács­kozáson” vitatták meg a ha­tározat feldolgozásának me- gvei. városi, járási feladata­it. Jól szolgálta ezt a cél­kitűzést az alapszervezeti tit­károk háromnapos tovább­képzése csakúgy, mint az alapszervezeti vezetők „fej­tágítója”. Mindezek következ­tében az alapszervezeti szin­tű feldolgozás az intézkedési tervben meghatározott ígéret — hozzátehetem, a tagság nagyfokú érdeklődése mellett — megtörtént. A munka ha­tékonyságához mindenkép­pen hozzájárul, hogy a me­gyei bizottság és a közvetlen irányitó KISZ-bizottságok a korábbiaktól lényegesen cél­tudatosabban és jobban se­gítették az alapszervezeti! k- ben a feldolgozást. Körülte­kintően, sajátos módon difié- renciáltan, a feladatok rész­letes, módszertani magyará­zásával készítették fel az újabb információáramlatok befogadására, jól értelmezett szintézisére, megfelelő követ­keztetések levonására a KISZ-szervezetek vezetőit és a KISZ-tagságot. Az alapvető azonosulás és egyetértés mellett akadtak, kérdések, ez talán a dóiig természetéből fakad. Voltak, akik azon gondolkodtam, s ezt el is mondták, képes lesz-e a KISZ a követelmé­nyeket fokozni a tagság kö­rében, amikor a társadalom­ban néhány ellentmondással lehet találkozni, mint példá­ul a közömbösség, a laza munkafegyelem, a közéleti- ségtől. való húzódozás, egyfaj­ta anyagiasság, önös érdekek előtérbe helyezése és így to­vább. Ezeket az aggályokat — úgy tűnik —, az elmúlt hónapokban sikerült elosz­latni és általános tapasztalat Borsod megyében, hogy ja­vult a KISZ-munka színvo­nala, fokozódott az alapszer­vezetek öntevékenysége, nőtt a KISZ kommunista politikai jellege. Mindezeket jól szol­gálták a szervezeti változá­sok is. A határozat végrehaj­tása során a kommunista jel­leg erősítéséhez nemcsak a szervezeti tényezők járultak hozzá, hanem a direkt és az indirekt politizálás is ebben az irányban hatott. Borsod megyében az ifjúság körében igen sokat vitatkoztunk arról, milyen a korszerű világné­zet? Ezt a témát, mint ak­ciót, meghirdették az alap­szervezetekben, a szocialista és ifjúsági brigádokban. A kisebb kollektívákban Is er­ről vitatkoztak, megközelítve a Központi Bizottság hatá­rozatának egyik témáját, a világnézet és a KISZ-hez való tartozást. Nagyfokú ér­zelmi jelleggel bir — s ez is helyt kapott az akcióprog­ramban —, hogy minden alapszervezet felvette eb­ben az időszakban kommu­nista hősök, mártírok nevét. Ezek és hasonló rendezvé­nyek során mellőzték a meg­szokott sablonokat, újszerű formák segítségével közvetí­tették a politikai mondani­valót a fiatalok felé. A határozat útmutatásának helyességét, a feldolgozással kapcsolatos munka eredmé­nyét tükrözi az is. hogy csökkent a passzív KlSZ-ta- gok száma. Az érdeklődés nö­vekedése már a mozgalmi év közben — a politikai okta­tásban, a továbbképzésben, az egyéni és kollektív ver­senymozgalomban részvevők számának növekedésében is szembetűnt. Erősödött a szer­vezeti élet, többen kapcso­lódtak be az alapszervezeti programok előkészítésébe es megvalósításába. Előtérbe ke­rültek az egyéni feladatvál­lalások, a közösségi megbíza­tások folyamatos, rendszeres értékelése, a magasabb kö­vetelmények szem előtt tar­tása, mind a KISZ-tagokkal, mind pedig a KISZ-be be­lépni szándékozó fiatalokkal szemben. A fejlődés minden terüle­ten fellelhető. A jó alapszer­vezeti közösség gyorsan rea­gált és még magasabb köve­telményeket állított fel, míg a gyengébb közösségek az útkeresés, a pillanatnyi meg­torpanás után lendültek mun­kába. Előrelépés elsősorban a munkás jellegű KlSZ-aiap- szervezetekben tapasztalható. Ebben a rétegben érvénye­sül legjobban az áprilisi ha­tározat. itt a legkritikusabb és önkritikusabb a légkör. Akadnak viszont olyan tan­intézeti és értelmiségi alap­szervezetek, ahol már na­gyobb az engedékenység, mondhatnám úgy is, alacso­nyabb a mérce. Mindez nem von le semmit abból az elő­rehaladásból, amit a határo­zat szellemében Borsodban elértek. Jelentős dolog az is, hogy a határozat feldolgozá­sa során közvetlenebbé vált a párt- és KISZ-szervezetek kapcsolata, javult az együtt­működés, a szervezeti és tar­talmi kérdésekben. A párt irányító és segítő tevékeny­sége megmutatkozott a hatá­rozat értelmezésében, a KISZ- alapszervezetek munkáját ér­tékelő vezetőségi üléseken csakúgy, mint a választások előkészítésében. A pártszer­vezetek vezetői ott voltak a KISZ-taggyűléseken, értékel­ték a KISZ-szervezet munká­ját, a vezetők és a KISZ-ben dolgozó párttagok tevékeny­ségét. Jó volt hallani, hogy a pártszervezetek munkájá­nak értékelésében a pártér­tekezleteken is mennyire ran­gos helyet kapott a KISZ munkájának megítélése, te­vékenységének erősítése. Ez hozzájárult a fiatalok neve­lésének össztársadalmi üggyé tételéhez, az igazságosabb és céltudatosabb munkamegosz­táshoz. E gy határozat végrehaj­tásáról menet közben többféle aspektusból lehet beszélni. Vannak rész­kérdések csakúgy, mint részeredmények és akadnak gondok is. A KISZ Központi Bizottság 1974. április 17— 18-i határozatának végrehaj­tásáról, a borsodi tapasztala­tok szem előtt tartásával mégis nagyon egyértelműen kijelenthetjük: jó ütemben halad. Az eredmények a tar­talmi munkában máris érez­tetik hatásukat. S azok a szervezeti változások, ame­lyek egyfajta garanciái a ha­tározat megvalósulásának, a jövőben is irányadóak lesz­nek a KISZ-szervezetek mun­kájában. S ezt számításba veszik Borsodban is, amikor a holnapot programozzák. P. A. Üj akna készül Putnokon Fotó: Kozák Péter Tűzött kapocsköt clgyártó gépen dolgozik a December 4. Drót­művekben Szabó László és Ifolácsik Józsefné. Egy műszak alatt 140 métert készítenek. Fotó: Laczó József Kooperációs szerződés, iniDflitnieniakaritás A Ganz Műszer Művek a napokban kooperációs szerződést írt alá az oszt­rák Goerz-Electro céggel. Eszerint az osztrák vál­lalat átadja az Umigorn típusú univerzális mérőmű­szerek licencét és know- how-ját. Eddig ezeket a be­rendezéseket a hazai felhasz­nálók tőkés importból sze­rezték be. A szerződés értelmében az osztrák cég vásárol is a Ganz Műszer Művektől ezek­ből a készülékekből, az első öt évben minimálisan 17 500 darabot. A szerződés lehető­vé teszi, hogy a hazai és az osztrák piac kielégítésén túl más tőkés országokba is ex­portáljon a Ganz Műszer Művek. Mi fér bele egy nyolcórás műszakba? A gyár messze hangzó du­dája jelzi a műszak elejét és a műszak végét az ózdi Ko­hászati Üzemekben. Régi ha­gyomány ez, abból az időből való. amikor még nagyon kevés munkáscsaládnak volt órája, s a gyár környéki ko­lóniákon kolompszóval éb­resztették, figyelmeztették az embereket a munkakezdés­re. A kolompot évtizedek óta kilométerekre hallható gözsíp helyettesíti, s ma is gyakran ehhez igazítják órái­kat az Özd környéki embe­rek. Mi történne, ha a gőzsíp kezelőjének véletlenül eláll­na az órája? Persze, bárki megmondaná neki az időt, de még erre se lenne szük­sége. Elég, ha kinéz az ab­lakon, s ha a gyárkapu kör­nyékén már — a kapun be­lül több százan összegyűl­tek, idegesen, topogva vár­ják a műszak végét jelző dudaszót, akkor nyugodtan meghúzhatja a gőzsíp zsi­nórját. Mert az ácsorgók az óránál is pontosabban jelzik a műszak végét... Régi gondja a vállalatnak a munkafegyelem lazasága. A téma napirenden szerepel minden termelési tanácsko­záson, műszaki-gazdasági konferencián, ennek ellenére voltak, s vannak ácsorgók, évről évre alig változik a későn érkezők és a koráb­ban távozók száma, s ki tud­ná megmondani, ki hová megy, mit intéz a munkaidő alatt... * Délelőtt kilenc óra. A fő­kapu mindkét szárnya kitár­va, egyik a személyforgalom, a másik a teherforgalom le­bonyolítására szolgál. Szóval tárva mindkét kapu, de ki győzné mindenki után külön nyitni, s csukni ilyen csúcs­forgalom mellett, -ijúsz perc alatt hatvanhárom kilépőt számolok meg. A nagy for­galomhoz persze az ÓKÜ adottsága is hozzájárul, A hivatalházak a gyár keríté­sén kívül helyezkednek el, s akiknek hivatalos ügye lehet a kerítésen kívüli szervek­nél, szabadmozgási igazol­vánnyal a zsebükben bármi­kor kiléphetnek. Távozásuk jogosultságának ellenőrzése már nem a portások hatás­körébe tartozik. Három kézbesítő lány rá­érősen, nevetgélve halad el a portás előtt. Nekik sem kell már a szatyor aljába nyúlni az igazolványokért, régi ismerősök a kapuban. Az utánuk igyekvő munkás­ruhás, védősisakos fiatalem­bernek nincs szerencséje. A portás hajthatatlan, a rövid vita sem teszi engedékenyeb­bé. — Hová indult? — Reggeliért. Elaludtam, nem volt idő készíteni... — Most mi lesz? — Megpróbálom a másik kapuban ... Távolról figyelem, sikerült neki! * A kapuban kis tumultus támad. Két gépkocsi állja el az utat, harmadiknak egy targonca sorolt be. A portás egyenként ellenőrzi a kocsik rakományát, a targonca ve­zetője, félmeztelen, húsz év körüli fiatalember türelmet­lenül nyomja a dudát. Eszembe jut egy. sajnos igaz történet. Alig egy, éve, az egyik hasonló korú fiú­nak, miután jócskán felön­tött a garatra, kocsikázni tá­madt kedve. Este bement a gyárba, feltörte az egyik tar­goncagarázs ajtaját, s min­den további nélkül „kiko- csikázott” a gyárkapun. Az­óta persze már a büntetését tölti. Vajon ennek a targon­cának hová olyan sietős az útja? Mivel a targonca platója üres, akadály nélkül kijut a gyárkapun. Nem kell messzi­re kísérni. A közeli ABC- áruház mellett, egy hűvös helyen leparkol. A félmez­telen fiatalember néhány perc múlva kis csomaggal lép ki az üzlet ajtaján. Még egy tiszteletkor, s a másik oldalról célozza meg újra a gyárkaput. Drága reggeli ... * — Hol járt? A középkorú segédmunkás s világ legtermészetesebb hangján mondja: — Bontási anyagot jegyez­tettem, befizettem a TÜZÉP- en. Most volt egy kis időm, kiugrottam... — A főnöke tudja? — Elengedett. Ö is építke­zett, tudja mennyit kell mászkálni... A hol járt? kérdésre adott válaszok közül néhány jel­legzetes: trA tanácson panasz ügyben.” „A bíróságra idéz­tek.” „OTP-kölcsön, illetve kezesség”. „Csak a postán. Népsportot délután már nem lehet kapni.. De a legjellegzetesebb a válasz nélkül hagyott kér­dés volt. A be vásári ószatvorral ér­kező, primőröket cipelő asz- szony viszont készségesen adott felvilágosítást. Minde­nekelőtt kis papírt nyomott a kezembe, rajta vastag be­tűvel szedve: „BEHÍVÓ!”. No, persze csak tüdőszűrőre. S feltétlen munkaidőben, mert a megjelenés büntetés terhe mellett kötelező ... — A primőröket is ott ad­ták? — Áh, dehogy ... Csák, ha már úgy is arra jártam ... * Röviden szólva, sok min­den belefér a munkaidőbe. A munkafegyelem lazaságáról azonban általánosságban be­szélni nem szabad.. A marti­nász. a hengerész, az acél­gyártó még rövid félórára sem hagyhatja el a munka­helyét. nekik a maszek ügvek nem férnek bele egy nyolc­órás műszakba. Kik ácsoroghatnak akkor, már öt-tíz perccel a műszak vége előtt a gyárkapuk kör­nyékén? Akiknek a közvet­len munkahelyi vezetőjükéi soha sem kérdezik meg. hoev a többiek, a beosztottjaik hová tűntek ... Vajon tudnának-e erre mindig válaszolni ?! Tóth István Kapun ki és Kapun be

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents