Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 6

1975. május 11., vasárnap

4 vásárhelyi

I — Lényegében a vásár- S helyi művészeti élet két I „pillérre” épül — mondja a beszélgetésünk elején A1- j músi Gyula Béla festőmű- | vész, a felszabadulás után j létrehozott vásárhelyi mű1

* vésztelep szervezője, alapítója —, az egyik, ami a leglényegesebb. a helyben élő I művészek csoportja. A vá- [ sárhelyi művészetnek ők í alkották mindig a gerincét j és alkotják ma is. A másik f fontos tényező, azoknak a í művészeknek a jelenléte,

! akik a vásárhelyi művésztelepre járnak. Ez a kettősség nem újkeletű. így alakult kezdettől fogva. Kallós Ede, Pásztor János, j Rudnay Gyula Hódmező- ! vásárhelyen dolgoztak és innen költöztek fel Budapestre. De később is szoros kapcsolatot tartottak a várossal.

A Vásárhelyen dolgozó művészek a népi élet valóságával közvetlenül találkoztak, ami nemcsak a ; művekben tükröződött, hanem abban is, hogy felfigyeltek a nép veszendőbe [ menő, pusztuló művészeté- * re. Jelenlétüket a magyar művészetben nagy művek egész sora jelzi. Ezeknek a termékeny éveknek köszön, hető Tornyai: önéletrajz, Nagy Bercsényi Miklós, •Juss című alkotása, továbbá Endre Béla: Kékkendős lány: Rudnay Gyula: Borús idő és Pásztor János: Búcsúzkodás című műve.

A két világháború közöt- í ti időben a fővárosba köl- V tözött művészek továbbra is kitartanak eredeti céljuk mellett. Az alföldi piktúra jelentőségét újabb kiváló egyéniségek, ismerik fel. Olyanok, mint Med- gyessy Ferenc, Koszta József és Nagy István. Majd később újabbak kapcsolód- • nak a vásárhelyi művész-. i telephez: Kohón György,

‘ Erdős János, Kurucz D. István és Almási Gyula Béla.

*

A felszabaduláskor öt képzőművész élt a városban: Almási Gyula Béla, Kurucz D. István, Erdős János, Dehén Lajos, Kohán György.

— Egy elhagyott fényképészhelyiségben — mond- :: ja Almási Gyúla Béla —

( megpróbáltunk kialakítani ' egy közös műtermet. Sajnos, nem sikerült. Később | megalapítottuk az ország- | ban az első művészeti csoportosulást, az írók. Zeneszerzők és Képzőművészek Szabad Szakszervezetét. Ez volt az első jelentős, közös összefogás. Kiállításokat rendeztünk, képzőművészközönség találkozókat.

— Milyen tervek foglalkoztatták még a festőket?

— Egy művészházra gonSzalay Ferenc munka közb

dőltünk. Az volt a célunk, hogy letelepítünk Vásárhelyre valakit az első nemzedékből. Akkor még élt Rudnay, Darvassy István és Medgyessy Ferenc. Ök azonban már nem vállalták a költözködéssel járó viszontagságokat. Amikor azután országosan létrehozták a Képzőművészeti Alapot. ez a kérdés ismét terítékre került. 1953-ban Kurucz D. István felajánlotta saját házát a művésztelep részére, a telep vezetésével pedig engem bíztak meg.

így indult útjára a vásárhelyi művésztelep. Időben megelőzte ugyan a sárospataki, a dömösi, a dunaújvárosi, a komlói, a mecseknádasdi, a zsennyei, a szolnoki — követte a bajai és a mi-kolci. Ma már ezek közül csak négy működik.

A vásárhelyi művésztelep alkotói azonban már egész Európában kivívták maguknak az őket megillető hírnevet.

*

A művésztelep alapítását természetesen éles vi ták előzték meg. Sokan úgy vélekedtek, hogy a művésztelepnek csak az lehet a célja, hogy a legjobb művészeket tömörítse egy „szervezetbe”.

Almási Gyula Béla másként érvelt: — Én azt mondtam, az alkotói életben mindenki egyforma eséllyel indul. Éppen rt mindenkinek egyforma lehetőséget kell biztosítanunk. Ha a fiatal nemzedéket nem becsülöm any- nyira, mint aki alkalmas arra, hogy az elődöket kövesse. akkor nem járok helyes úton.

— Kezdettől fogva azt az elvet vallottam, nálunk mindenki egyenlő eséllyel indul. Akármilyen magas rangja, művészi elismerése is legyen. így kerültek egy terembe olyan neves művésn

szék, mint mondjuk Med- gyessy Ferenc, BarcSay Jenő és névtelenek, akik akkor kerültek ki a főiskoláról.

A Tükör utcai szobák kevésnek bizonyultak az évek során. A megyei és a városi tanács segítségével sor került a művésztelep bővítésére. Előbb a Lenin utcai Plohn-féle műterem átalakításával bővült az elhelyezés lehetősége. Az 1960-as évek elején megnyílt a Virág utcai művész- otthon, 1968 eleién pedig az újjáépített mártélyi művészt elep 5—5 szépen, kényelmesen berendezett szobájával.

A vásárhelyi művésztelepen 20 év alatt 291 művész fordult meg és 38 267 napot töltött el. A fiatalok közül nagyon sokan letelepedtek a város modern művészházaiban. Szalay Ferenc. Németh József, Kajári Gyula, Fejér Csaba, Tóth Valéria, Kligl Sándor, Hézső Ferenc. 'Fodor József. Fekete János, Samu Katalin neve ma már közismert az ország művészetpártoló közönsége előtt.

A megye és a város vezetői nem fukarkodtak az elismeréssel sem. Az első Vásárhelyi Őszi Tárlaton, 1954. október 8-án adták át a Tornyai-plakettet Med- gyessy Ferencnek, aki művészetével és példamutató emberi magatartásával nagyban hozzájárult a művésztelep kialakulásához.

A valamikori baráti találkozókból így nőtt ki a magyar piktúra realizmusát felvirágoztató vásárhelyi iskola, hogy állandó szolgálattal teljesítse Tornyai János igaz szavait: „A művészet csak úgy ér valamit, ha nemzeti, ha magyar művészet, azzá pedig csak úgy lehet, ha a nép érzelemvilágából táplálkozik.”

Polner Zoltán

] Fecske Csu ba:

í

az untán

(KALÁSZ LÁSZLÓNAK)

j Perkupán, vén Perkupán j a világ gond-jusst adott

'i Közel vala Szalonna: érő rozsod hajlik ott

Pipacstüzes rőzsenyár, zörög kukoricaszár

Bő vetés, dús aratás, kicsépelve a kalász —

Végtelen rét mély hava, í

lélekfürdető fehér

E vidéknek jó bora <

vagy te, s szétfoszló kenyér {

Szalonnán, olt Szalonnán, j túl az Óperencján te világítsz lobos láng!

Oda mélyült gyökered, oda pirosult szíved, leveledzik éneked, ott lombosul életed

Törzsed szél ne dűtse ki, gallyad fagy ne messe le, ki hitedbe öltözik többé ne vethesse le!

i ." siói esfüJTű; t 1 ■<

A világhírű magyar matematikus, Bolyai Farkas születésének 20». évfordulója alkalmából a sárospataki Rákóczi Gimnázium tanari kara és ifjúsága heteken át tartó matematikai versenysorozatot és kiállítást rendezett. A diákok egy csoportja Cseh Gézáné és Bigus Imre tanárokkal erdélyi körúton bejárta azokat a helyeket, ahol Bolyai Farkas és fia, Bolyai János élt, dolgozott. Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Kolozsvárt lefényképezték, filmre vették a két Bolyaival kapcsolatos emlékeket.

A két világhírű matematikusra való emlékezés befejezéseképpen műsoros ünnepélyt rendeztek a gimnázium dísztermében. Előzőleg a gazdag anyagot tartalmazó kiállításon megtekinthették az érdeklődők többek között a Bolyai Farkas önálló geometriai eredményeit tárgyaló híres müvének, a Tentamennck első kiadású példányát, amelyben függelékként jelent meg fiának, Bolyai Jánosnak az abszolút geometria felfedezését közlő korszakalkotó müve, az Appendix.

A két Bolyai felfedezéseinek a geometria fejlődésére gyakorolt hatásáról dr. Kapcsuk András, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora tartott előadást, a kimnáziuin irodalmi színpada pedig részleteket mutatott be Németh László A két Bolyai című klasszikus drámájából.

Á barátság hétköznapjai

Az országhatáron innen, Fényeslilkén bukkan először a föld felszínére a Barátság II. olaj távvezeték. A Szovjetunió területén csak a Kárpátok gerincéig kell a szivattyúk segítsége: átemelik az olajat a hegyen, onnan aztán meglódul az ezer méteres lejtőn. A tetemes szintkülönbség elegendő ahhoz, hogy a nagy mennyiségű olajat sebesen továbbítsa.

A litkei fogadóállomás, a szivattyútér látványa már eg> jövő századi munkahely vonalait villantja fel,

A tárolás, a mérés után csaknem ' 70 atmoszféra nyomással megy tovább az olaj Százhalombattára. A szikrázóan hófehér csövet tapintva, a sűrű, immáron az aranynál drágább anyag zuborgását érezve, csak keveset sejthet meg a nem szakember látogató mindabból, ami a zárt rendszeren belül az iparág kenyerének biztosításáért történik. Az 1900—2000 lóerős szivattyúk két óra alatt 1000—1600 köbméter olajat továbbítanak.

*

Fényeslitkén szovjet - és magyar műszaki szakemberek dolgoznak folyamatos , műszakokban, éjjel-nappal. A magyarok oroszul, a szovjet szakemberek magyarul tanulnak. Éppen ezért szinte csaknem mindig azzal tisztelik meg egymást, hogy lehetőleg sohasem az anyanyelvükön szólalnak meg. Ez az oka annak, hogy már percek óta kellemesen beszélgettünk, amikor a társaságból Szása égy fogalom körülírásához több orosz szót is használt, s ezzel kibökte:

— Ezt még nem tudom, hogy ti hogyan mondjátok.

Alexandr Petrovics Dol- zsenkó tavaly nyáron érkezett feleségével Fényeslit- kére. Rovnóban egy nagy gyár főmérnöke volt, s korábban még sohasem járt Magyarországon. A lakásuk Kisvárdán van, ahová a kedves vendégeket mindig szívesen várják ősi, vagy mai orosz ételekkel, italokkal. A feleség, aki ugyancsak a litkei állomáson teljesít szolgálatot, rendszeresen főz, és többnyire mindketten megbarátkoztak már a magyar konyhával, a magyar ételekkel. A vendéget viszont mindig a leghíresebb orosz ételekkel kínálják.

— A munka nagyobbrészt meghatározza az életünket. Ehhez igazítunk minden egyebet. Persze azért voltunk már a Balatonon is. A Kőolajvezeték Vállalat Csiga-Biga motorosán töltöttünk 12 gyönyörű, verőfényes nyári napot. Visszatérve ide a fogadóállomásra, a magyar kollégák felfestették a Tisza partján kikötött kis motorosunkra is. hogy Csiga, meg ami oroszul ugyanezt jelenti: Ulitka.

Nyikolaj Alexejevics Ta- / raszovék családdal érke? tek. A két gyerek — közéi iskolás korúak — Budape ten tanulnak és a szabac napokon a szülők keres; fel őket, tanítási szünetbe pedig a gyerekek jönne haza. Mert ezt a Tisz menti tájat idestova a he zajuknak tekintik. Napok; töltenek a szülők melle bent a munkahelyen, d szívesen leülnek pecázni is - Tisza partjára. Rossz ide ben pedig sakkoznak.

Mindenről azért ner mondtak le, amit ottho megszoktak. Szása példáé Orbita cigarettát szív. H hazalátogatnak néhán; napra, magával hozza he' napokra a füstölnivaló Szükség esetén persze Fecske is jó.

Az állomáson nagy pt 1 harakban, csészékben k nálják a feketekávét. Be szélgetés közben a legtöbt szőr ugyanaz a szó búkká fel: druzsba. A barátsíi ezerszálú: Ahogy Szás

mondja, a munkával ke: dődik és jelen van mii- dennapi életükben.

*

‘— Egy év nem nagy ide arra mégis elég volt, bog mind a négy évszakba kedvünkre ismerkedhetünk a szabolcsi, a borsod tájjal. A Tisza mellett minden évszak szép — monc- ja Szása. — Nemcsak a tá, az itt élő emberek is ho;- zásegítettek bennünket ah hoz, hogy néha már az á- maim is ide kapcsolnak. A jó barátság persze nen- csak ünnepnapokat isrwr. Ennek egyik próbája a munka, ami a legjobbin egymáshoz kapcsol bei- nünket. Az igazi barát s;i- gorú követelményeket álí.t a másik számára, és ebbtn a fogadóállomáson minl- annyian egyetértünk.

A munkaidő végén Szási hazafelé készülődik, várji a felesége az ebéddel. Valamilyen finom hússzelettel, aminek egyelőre més csak a felesége tudja í magyar nevét.

Nagy József

LAGZ

Régen volt ilyen lakodalom Tornyosnémetiben, mint ez a legutóbbi. Legalábbis a vőlegény nagyapja, F. Varga István bácsi szerint. Pedig ő mar csak tudja, hiszen 76 évet élt meg. Mari nénivel, a feleségével utoljára Nasta Jolán lagzijában táncolt, de annak is van már vagy 10 éve. Az unokája lagzijában igen jót mulatott, még azt is elénekelte, hogy „a tor- nyosi nagy temető körül van kerítve”.

Hát ami igaz, igaz, jó volt ez a lakodalom. Voltak benne vagy 130-an. Vágtak három sertést, 28 tyúkot. A főzőasszonyok már egy hét óta sürögtek-forogtak, nyolc kiló tésztából csinálták a csigát. Varga Jánosné főszakácsnő elárulta, hogy a menyasszony levesébe tésztából gyúrt pólyás baba is került, feketeborsból volt a

szeme. Finom is volt az a csigaleves, elfogyott majd 110 liter belőle. Nem kellett a vőfélyeknek nagyon kí- nálgatni a töltött tyúkot sem, nem sokáig kérette magát a násznép. Pedig még hátra volt a töltött káposzta, abból is készült vagy 200 darab!

A két fiatal legény. Varga Pál és Pataki Béla vőfélyek derekasan helytálltak a lagziban. Ki nem fogytak a tréfából. Még malacfarkát is hozzak a menyasszonynak. Szép rigmusokat mondtak, bár egyikük a negyedik fogásnál már elfeledte a verset és gyorsan jó étvágyat kívánt. De még így jobb is volt. mert igen kínálta magát a disznópecsenye.

Húzta a cigány a talp- alávalót. Táncra perdült öreg és fiatal, nótázott a lány s a legény. Kiürültek

a boroskancsók, került helyettük másik. Mire eljött a kontyoló ideje, készen állt a tortasor is a kamrában. Öltöztették a menyasszonyt most már menyecskének, szép, pirosbabos ruhába. Hozták a sok tortát, kapott belőle mindenki. bőven. Kezdődhet a menyecsketánc! De miért ilyen öreg a menyasszony? Nézik jobbról, nézik balról. De hiszen egy férfiember bújt bele a sok szoknyába! Jöjjön hát az igazi menyecske. hadd iregjen-to- rogjon a kör közepén.

Múlt az éjszaka, fáradt a násznép is. Eltelt a sok étellel-itallai. Pirkadatra megfogyatkozott a vendégsereg. ki-ki hazafelé indult. Jó lagzi volt — mondták, és jó egészséget kívántak az ifjú párnak.

(inikcs)

JSZIKRAESÖ A GYÁRBAN