Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-07 / 105. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. május 7., szerda A NEB előtt „Nemcsak a fiatalság, hanem az üzemek és a társadalom egészének is alapvető érdeke, hogy a nemzet jövőjét képező generáció milyen arányban és milyen eredménnyel vesz részt a termelésben, valamint a termelés irányításában.” Ezek a sorok a Miskolc városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak abban a jelentésében olvashatók, amelyet az ifjúsági törvény gyakorlati végrehajtását ellenőrző vizsgálat után készítettek. Az összefoglaló jelentés leszögezi: a miskolci és Miskolc környéki üzemekben megvan a lehetőség arra, hogy a fiatalok szakképzettségüknek megfelelő munka- területen helyezkedjenek el. Pozitív eredmények egész sora bizonyítja: vállalataink sokat tettek és tesznek azért, hogy az ifjúsági törvény végrehajtásából rájuk háruló feladatoknak eleget tegyenek. Csak néhány kiragadott példa ezek közül. A vállalatok kollektív szerződésekben szabályozzák, melyek azok a munkakörök, amelyeket nők és fiatalkorúak nem tölthetnek be. A gyermekes anyák munkarendjét igyekeznek kérésüknek megfelelően kialakítani, a nehéz fizikai munkát csökkenteni. A vállalatok, az üzemek betartják a szülési szabadságról és a katonaságtól visszatérő dolgozókra vonatkozó előírásokat. Hasznosnak és követendőnek tűnik például a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat kezdeményezése, ahol a gyermekgondozási segélyen levő kismamák részére a vállalat szakképzettséget nyújtó (eladó, pénztáros) tanfolyamokat szervezett. A bérezéssel kapcsolatban a jelentés megállapítja, hogy a fiatalok az érvényben levő bérkategória feltételei szerint kapják fizetésüket. Vannak területek, főleg a szolgáltatásban, ahol a fiatalok keresete megegyezik az idős dolgozók keresetével. Több helyen érvénybe léptették az új Országos Szakmai Bértáblázatot, amely emeli a kezdő órabéreket. Ez- a fiatalok elégedettségét váltotta ki, amelynek hangot is adtak. A bérezésre a Borsodi Sörgyárban panaszkodtak a fiatalok. Szerintük nem a szakmai ismeretüknek megfelelő bérezésben részesülnek. Azoknál a vállalatoknál, ahol jól szervezett KISZ működik — mint a DIGÉP- nél —, a fiatal dolgozók tájékoztatást kapnak a vállalat előtt álló feladatokról. A gazdasági vezetők bevonják a fiatalokat a különböző problémák megoldásába, igénylik a javaslatokat és azokat legtöbb esetben meg is valósítják. Ilyen javaslat nyomán a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalatnál ifjúsági boltot nyitottak, valamint a vállalat balatoni üdülőjét egy hónapra kizárólag a fiataloknak engedik át. Nagyobb üzemeknél — DIGEP, December 4. Drótművek — megtalálható a „Kiváló ifjú mérnök”, „Kiváló ifjú technikus”, a „Szakma ifjú mestere” versenymozgalom. Ezek a versenyek biztosítják az ifjúság szakmai képzettségének emelését, alkotókedvük kibontakozását. Azok az üzemek, vállalatok, tsz-ek, ahol iparita- nuló-lcépzés folyik, mindent elkövetnek azért, hogy a végzős ipari tanulók az üzemnél maradjanak. A DIGÉP-nél például 1974-ben a sikeres szakmunkásvizsgát tett tanulóknak 94,1 százaléka, a TIGÁZ-nál pedig 95 százaléka maradt H. E. Vezetőségi értekezlet Tegnap kedden ülésezett a Magyar Vöröskereszt megyei bizottságának vezetősége. Krasznai Gáborné, a megyei Vöröskereszt titkára ismertette a megjelentekkel a megbeszélés napirendi pontjait, majd sor került a be- szárpolókra, . amelyekben a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusa óta eltelt Időszak eredményeit ismertették, valamint az V. kongresz- szusig még hátralevő időszak tennivalóit vázolták fel. Ezután a gazdasági munkát értékelték, majd az elhangzottakat vitatták meg a megyei vezetőség tagjak Mm az iö a tavaszi munkáknak (Folytatás az 1. oldalról) százalékkal növelték ennek a növénynek a területét. Földben van már a cukorrépa is, amit 220 hektáron vetettek el. Cukorrépából a termelő- szövetkezetek 80 hektárral termelnek többet, mint a múlt évben. — A napraforgó vetése ugyancsak befejeződött a mezőcsáti járásban. A kukoricának eddig mintegy 50 százalékát vetették el, de van olyan gazdaság is, mint például a hejőszalontai termelőszövetkezet, ahol már befejezték ezt a munkát. Jó ütemben halad a kukorica vetése a tiszakeszi Tiszamen- te Tsz-ben is. Egyedül Hejő- papin, illetve Hejőbábán maradtak el kissé a munkával, mivel a termelőszövetkezet későn kapta meg az igényelt gépsort. Az előirányzott 4500 hektárból 2800 hektáron iparszerű termesztés folyik, így például Tiszakeszin, Ti- szapalkonyán, Hejőpapin, illetve Hejőbábán, továbbá a hejőszalontai termelőszövetkezetben valósították meg ezt a korszerű kukoricatermesztési módot A szója vetése az elmúlt napokban kezdődött, s ezt a fehérjében gazdag olajos növényt Tiszapalkonyán, illetve Ti- szakesziben termesztik, több mint 300 hektáron. Ha az időjárás továbbra is kedvez, a hét végére az egész járásban befejezzük a kukorica vetését — mondta végezetül a csoportvezető. Jó híreket halottunk Kondás Sándortól, a Mezőkövesdi járási Hivatal élelmiszergazdasági osztályának vezetőjétől is. — Az egész járásban befejeződött a tavaszi árpa, a borsó, a cukorrépa vetése — újságolta az osztályvezető. — A cukorrépa területe a múlt évihez képest 60 hektárral növekedett, így most több mint 300 hektár van belőle. Napraforgóból mindössze 80—90 hektár van még hátra. Jól állunk a kukorica vetésével is. Igaz, ezt a növényt a közös gazdaságok csak 1200 hektáron termesztik — 3600 hektárt háztáji művelésre adtak a tsz-tagok- nak —, a kukorica mintegy 95 százaléka már a földben van. A Hitler-ellenes koalíció katonai szerepe szovjet diplomácia a két világháború között és különösen a hitleri fasizmus uralomra jutása után, minden lehetőséget megragadott a kollektív biztonság, a béke megvédése, az agresszió veszélyének elhárítása érdekében. A második világháború kirobbantását azonban nem sikerült megakadályoznia, annyit tudott elérni, hogy a hitleristák által kirobbantott világégés nem a Szovjetunió területén kezdődött meg. Ez a szovjet külpolitika nagy eredménye volt. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati imperialista hatalmak, főként Anglia és Franciaország vezető körei a Szovjet-Oroszország elleni intervenciók kudarca után, jelentős anyagi támogatást nyújtottak a vesztes Németországnak mielőbbi talpraállásához, a revanspo- litikából fakadó militarista törekvések realizálásához. 1933—1939 között a nyugati diplomácia nyíltan táplálta a hitlerista vezetés világhódító ábrándjait. Azt remélve, hogy ezek a törekvések Hitlert kelet felé, a Szovjetunió ellen orientálják. Csakhogy Hitler világuralmi terveiből nem maradt ki sem Franciaország, sem Anglia, sem az Egyesült Államok, mint ahogyan beletartozott az európai közép- és kisállamok leigázása is. És Hitler a hódító hadjáratot ez utóbbiak bekebelezésével, illetve a fasiszta tömbbe csalogatásával kezdte, majd folytatta Francia- ország megtámadásával és Anglia közvetlen veszélyeztetésével. Csak ezután érezte magát elég erősnek a Szovjetunió elleni agresszióra. Vagyis, amikor 1941. június 22-én a hitleri hadigépezet megindult a világ első szocialista állama ellen, már Európa jelentős része — a leigázott és a szövetséges országok gazdasági, földrajzi lehetőségei, erőforrásai — a hitlerista érdekeket szolgálta. Akkor már nem csupán a szocialista rendszer megsemmisítése volt a tét, hanem az egész emberiség jelene és jövője, ezen belül bizonyos nemzetek, a polgári demokrácia léte, éppúgy veszélyben forgott, mint a nyugati nagyhatalmak imperialista érdekei. A Szovjetunió elleni hitlerista agressziót éppen ezért az angol és amerikai imperialista vezető körök egészen másként ítélték meg, mint tették 1939-ben. Érdekes ennek bizonyítására idézni Churchill rádióbeszédéből, melyet közvetlenül a Szovjetunió megtámadásának hírére mondott: „Senki sem volt 25 év óta kérlelhetetlenebb ellensége a kommunizmusnak, mint én. Egyetlen szavamat sem vonom vissza, amit e kérdéssel kapcsolatban mondottam ... Az Oroszországot fenyegető veszély minket és az Egyesült Államokat is fenyegeti és az oroszok élethalál harca minden szabad ember harca is ... Ebből következik, hogy minden lehetséges segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek, ami módunkban áll.” Felismerte, hogy az Anglia érdekeit veszélyeztető hitleri Németországot a Szovjetunió katonai részvétele nélkül nem lehet megsemmisíteni. a z 1941 júliusában megkötött angol—szovjet megálapodások jelentették az első lépést a Hit- ler-ellenes koalíció kialakulásához. Ezt követte augusztus 2-án Roosevelt nyilatkozata, majd a Churchillel augusztus 14-én New Found- landban megfogalmazott ún. Atlanti-óceáni Államok okmánya. Ennek az okmánynak a nemzetközi megvitatására 1941 szeptemberében került sor Londonban. Ott a Szovjetunió képviselője beterjesztette a szovjet kormány elvi álláspontját és programját a Hitler-ellenes harcra, a fasiszta államokkal szembeni magatartásra vonatkozóan. Ez vált a koalíció programjává. A megbeszélésen elfogadott megállapodáshoz 1942. január elsején már 26 ország csatlakozott. Ezek az államok a később hozzájuk csatlakozókkal képezték és alkották az Egyesült Nemzetek Szövetségét. 1941. szeptember 29-én zajlott le az - első moszkvai értekezlet a szovjet, amerikai és angol kormányok képviselőinek , részvételével. Roosevelt reálpolitikáját tanúsítja, hogy bár az Egyesült Államok nem volt hadiállapotban a fasiszta Fómb- bel, kifejezte készségét Európa népeinek támogatására a hitleri Németország elleni harcban. Ezt az álláspontját akkor is fenntartotta, amikor 1941 decemberében Japán megtámadta Pearl Harbour- nál az amerikai haditengerészeti támaszpontot és az USA hadat üzent Japánnak. Rooseveltnek az volt a véleménye, hogy az európai fasiszta rendszerek felszámolása előfeltétele a japán fasizmus szétverésének. A Hitler-ellenes koalíció jelentős dátumai az 1942 májusában aláírt angol—szovjet, majd a június 11-én létrejött amerikai—szovjet együttműködési megállapodás. Ezek a diplomáciai és jogi aktusok előzték meg a ténylegesen megvalósuló szovjet—amerikai—angol vezetésű Hitler-ellenes koalíciót. Az is a történelmi igazsághoz tartozik, hogy a közösen megfogalmazott politikai és katonai cél elérése, a fasiszta koalíció szétverése érdekében, a szövetséges nagyhatalmak erőfeszítései korántsem voltak egyenlőéit A szovjet—német arcvonal 47 hónapig létezett. A hitleri hadvezetés fő erőit mindvégig a keleti arcvonalra összpontosította. Tények és adatok sokasága bizonyítja, hogy a háború fő terhét 1941. június 22—1945. május 9. között a Szovjetunió viselte. A nyugati szövetségesek mindvégig érzékenyen figyelték a hadiesemények alakulását a keleti arcvonalon, korlátozott mértékben ugyan, de anyagilag is segítették a szovjet hadvezetést, hogy a Vörös Hadsereg kibírja a hitlerista hadigépezet roppant nyomását. Megnyugodva vették tudomásul, ammra hogy a Vörös Hadsereg Moszkva alatt nemcsak megállította a német támadást, hanem véget vetett a hitlerista hadsereg legyőzhetetlenségéről táplált illúzióknak. Nem kívánok kitérni a második európai arcvonal problémájára. A körötte zajló huzavona szemléltetően bizonyította — főként az angol imperialisták politikai taktikázásait, arra irányuló törekvéseit, hogy a Szovjetunió minél jobban legyengüljön a hitleristákkal vívott véres küzdelmekben. A második arcvonal megnyitásában végül is alapvetően az alábbi tények játszottak szerepet: a Vörös Hadsereg 1944. évi támadó hadműveleteinek sikere, az a körülmény, hogy a szovjet csapatok felkészültek nemcsak hazájuk teljes felszabadítására, hanem arra is, hogy ezt követően folytassák az ellenség üldözését egészen Berlinig. 1944 nyarán teljes mértékben tapasztalható volt a fasiszta koalíció további bomlása, ami azt is jelentette, hogy meggyorsult a Vörös Hadsereg nyugati irányú előnyomulása. A Hitler-ellenes koalíció a történelemben az első olyan szövetség volt, amelyet különböző társadalmi rendszerű nagyhatalmak hoztak létre. Nagymértékben a rugalmas szovjet diplomáciának köszönhető, hogy a koalíció belső, feszítő ellentétei, amelyeknek számos jele mutatkozott 1943-ban, a teheráni konferencián nagyrészt levezetődtek és a háború befejező szakaszában ez a szövetség — a fasiszták reménykedéseit szétzúzva — nem gyengült, hanem ellenkezőleg: megerősödött. Képes volt a kitűzött cél következetes végrehajtására, a hitleri rendszer katonai szétverésén túlmenően a háborús főbűnösök feletti igazságos ítélet meghozatalára .Is. Dr. Godó Ágnes alezredes, hadtörténész Mi vendég Fock Jenő, a Minisztertanács elnökének meghívására május 7-én, hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik Szaddam Husszein, az Iraki Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának al- elnötke, az Arab Szocialista Újjászületés Pártja regionális vezetőségének főtitkár- helyettese. Amerikai kirmáiiykiiÉitséi Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására kedden Moszkvába érkezett az Egyesült Államok kormányküldöttsége, élén Averell Harrimannal, az Egyesült Államok elnökének személyes képviselőjével. A küldöttség részt vesz a fasizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulójának ünnepségein. Afrikai ás ázsiai újságírók megyénkben A MUOSZ Nemzetközi Újságíró Iskoláján tanult újságírók jártak tegnap, kedden Miskolcon. Az afrikai és ázsiai hallgatók hétfőn kapták meg magyarországi diplomájukat 6 hónapi tanulás után, s mindjárt országjárásra indultak. Zagyi János, a Nemzetközi Újságíró Iskola igazgatója kísérte el a hazájukban már 4—5 éve gyakorló hírlapírókat Miskolcra, ahol a Sajtóházban Wirth Lajos, az Észak-Magyarország főszerkesztője tájékoztatta őket Borsod megye történeti, társadalmi és gazdasági fejlődéséről és a népgazdaságban betöltött szerepéről. Az indiai, bangladesi, pakisztáni, afganisztáni, nigériai, gánai, kameruni, egyiptomi, tanzániai és etiópiai újságírók, valamint a Dél-vietnami .Felszabadítási Front újságírói ezután Miskolc várossal1 ismerkedtek. Ma, szerdán a leninvárosi olefinművet tekintik meg az ázsiai és afrikai újságírók, majd az aggteleki cseppkőbarlanggal ismerkednek meg. Egyébként nemcsak hazánkkal ismerkednek a fiatal riporterek, hanem a szomszédos országokkal is. Már jártak Csehszlovákiában és Romániában, borsodi—hevesi látogatásuk után pedig tíznapos utazást tesznek a Szovjetunióban. I A győzelem harmincadik évfordulójára rendezett szovjet filmhét alkalmából szovjet művészdelegáció érkezett Budapestre. A küldöttség tagja Vjacscszlav Tyihonov is, aki Stirlitz szerepében a budapesti közönség kedvence. George McGowcrn amerikai szenátor Kubába utazott, ahol a program szerint, tor- gadja Fidel Castro kormányfő is. Képünkön: az amerikai szenátor a repülőtéren feleségével együtt. Az Hiúsági térvény
