Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. május 7., szerda A NEB előtt „Nemcsak a fiatalság, ha­nem az üzemek és a társa­dalom egészének is alapvető érdeke, hogy a nemzet jövő­jét képező generáció milyen arányban és milyen ered­ménnyel vesz részt a terme­lésben, valamint a termelés irányításában.” Ezek a sorok a Miskolc városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak ab­ban a jelentésében olvasha­tók, amelyet az ifjúsági tör­vény gyakorlati végrehajtá­sát ellenőrző vizsgálat után készítettek. Az összefoglaló jelentés le­szögezi: a miskolci és Mis­kolc környéki üzemekben megvan a lehetőség arra, hogy a fiatalok szakképzett­ségüknek megfelelő munka- területen helyezkedjenek el. Pozitív eredmények egész sora bizonyítja: vállalataink sokat tettek és tesznek azért, hogy az ifjúsági törvény végrehajtásából rájuk háruló feladatoknak eleget tegye­nek. Csak néhány kiragadott példa ezek közül. A válla­latok kollektív szerződések­ben szabályozzák, melyek azok a munkakörök, amelye­ket nők és fiatalkorúak nem tölthetnek be. A gyermekes anyák munkarendjét igye­keznek kérésüknek megfe­lelően kialakítani, a nehéz fizikai munkát csökkenteni. A vállalatok, az üzemek be­tartják a szülési szabadság­ról és a katonaságtól vissza­térő dolgozókra vonatkozó előírásokat. Hasznosnak és követendőnek tűnik például a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat kezdeményezése, ahol a gyermekgondozási se­gélyen levő kismamák részé­re a vállalat szakképzettsé­get nyújtó (eladó, pénztáros) tanfolyamokat szervezett. A bérezéssel kapcsolatban a jelentés megállapítja, hogy a fiatalok az érvényben le­vő bérkategória feltételei sze­rint kapják fizetésüket. Van­nak területek, főleg a szol­gáltatásban, ahol a fiatalok keresete megegyezik az idős dolgozók keresetével. Több helyen érvénybe léptették az új Országos Szakmai Bér­táblázatot, amely emeli a kezdő órabéreket. Ez- a fia­talok elégedettségét váltotta ki, amelynek hangot is ad­tak. A bérezésre a Borsodi Sörgyárban panaszkodtak a fiatalok. Szerintük nem a szakmai ismeretüknek megfe­lelő bérezésben részesülnek. Azoknál a vállalatoknál, ahol jól szervezett KISZ működik — mint a DIGÉP- nél —, a fiatal dolgozók tá­jékoztatást kapnak a válla­lat előtt álló feladatokról. A gazdasági vezetők bevonják a fiatalokat a különböző problémák megoldásába, igénylik a javaslatokat és azokat legtöbb esetben meg is valósítják. Ilyen javaslat nyomán a Miskolci Kiske­reskedelmi Vállalatnál ifjú­sági boltot nyitottak, vala­mint a vállalat balatoni üdü­lőjét egy hónapra kizárólag a fiataloknak engedik át. Nagyobb üzemeknél — DIGEP, December 4. Drót­művek — megtalálható a „Kiváló ifjú mérnök”, „Ki­váló ifjú technikus”, a „Szakma ifjú mestere” ver­senymozgalom. Ezek a ver­senyek biztosítják az ifjúság szakmai képzettségének eme­lését, alkotókedvük kibonta­kozását. Azok az üzemek, vállala­tok, tsz-ek, ahol iparita- nuló-lcépzés folyik, mindent elkövetnek azért, hogy a végzős ipari tanulók az üzemnél maradjanak. A DIGÉP-nél például 1974-ben a sikeres szakmunkásvizsgát tett tanulóknak 94,1 százalé­ka, a TIGÁZ-nál pedig 95 százaléka maradt H. E. Vezetőségi értekezlet Tegnap kedden ülésezett a Magyar Vöröskereszt megyei bizottságának vezetősége. Krasznai Gáborné, a me­gyei Vöröskereszt titkára is­mertette a megjelentekkel a megbeszélés napirendi pont­jait, majd sor került a be- szárpolókra, . amelyekben a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusa óta eltelt Idő­szak eredményeit ismertet­ték, valamint az V. kongresz- szusig még hátralevő idő­szak tennivalóit vázolták fel. Ezután a gazdasági munkát értékelték, majd az elhang­zottakat vitatták meg a me­gyei vezetőség tagjak Mm az iö a tavaszi munkáknak (Folytatás az 1. oldalról) százalékkal növelték ennek a növénynek a területét. Föld­ben van már a cukorrépa is, amit 220 hektáron vetettek el. Cukorrépából a termelő- szövetkezetek 80 hektárral termelnek többet, mint a múlt évben. — A napraforgó vetése ugyancsak befejeződött a mezőcsáti járásban. A kuko­ricának eddig mintegy 50 százalékát vetették el, de van olyan gazdaság is, mint például a hejőszalontai ter­melőszövetkezet, ahol már befejezték ezt a munkát. Jó ütemben halad a kukorica vetése a tiszakeszi Tiszamen- te Tsz-ben is. Egyedül Hejő- papin, illetve Hejőbábán ma­radtak el kissé a munkával, mivel a termelőszövetkezet későn kapta meg az igényelt gépsort. Az előirányzott 4500 hektárból 2800 hektáron iparszerű termesztés folyik, így például Tiszakeszin, Ti- szapalkonyán, Hejőpapin, il­letve Hejőbábán, továbbá a hejőszalontai termelőszövet­kezetben valósították meg ezt a korszerű kukoricater­mesztési módot A szója ve­tése az elmúlt napokban kezdődött, s ezt a fehérjé­ben gazdag olajos növényt Tiszapalkonyán, illetve Ti- szakesziben termesztik, több mint 300 hektáron. Ha az időjárás továbbra is kedvez, a hét végére az egész járás­ban befejezzük a kukorica vetését — mondta végezetül a csoportvezető. Jó híreket halottunk Kon­dás Sándortól, a Mezőköves­di járási Hivatal élelmiszer­gazdasági osztályának veze­tőjétől is. — Az egész járásban befe­jeződött a tavaszi árpa, a borsó, a cukorrépa vetése — újságolta az osztályvezető. — A cukorrépa területe a múlt évihez képest 60 hek­tárral növekedett, így most több mint 300 hektár van belőle. Napraforgóból mind­össze 80—90 hektár van még hátra. Jól állunk a kukorica vetésével is. Igaz, ezt a nö­vényt a közös gazdaságok csak 1200 hektáron termesz­tik — 3600 hektárt háztáji művelésre adtak a tsz-tagok- nak —, a kukorica mintegy 95 százaléka már a földben van. A Hitler-ellenes koalíció katonai szerepe szovjet diplomácia a két világháború között és különösen a hitleri fasizmus uralomra jutása után, minden lehetőséget megragadott a kollektív biz­tonság, a béke megvédése, az agresszió veszélyének elhá­rítása érdekében. A második világháború kirobbantását azonban nem sikerült meg­akadályoznia, annyit tudott elérni, hogy a hitleristák ál­tal kirobbantott világégés nem a Szovjetunió területén kezdődött meg. Ez a szovjet külpolitika nagy eredménye volt. Nem szabad elfelejte­ni, hogy a nyugati imperia­lista hatalmak, főként Ang­lia és Franciaország vezető körei a Szovjet-Oroszország elleni intervenciók kudarca után, jelentős anyagi támo­gatást nyújtottak a vesztes Németországnak mielőbbi talpraállásához, a revanspo- litikából fakadó militarista törekvések realizálásához. 1933—1939 között a nyu­gati diplomácia nyíltan táp­lálta a hitlerista vezetés vi­lághódító ábrándjait. Azt re­mélve, hogy ezek a törek­vések Hitlert kelet felé, a Szovjetunió ellen orientál­ják. Csakhogy Hitler világ­uralmi terveiből nem ma­radt ki sem Franciaország, sem Anglia, sem az Egye­sült Államok, mint ahogyan beletartozott az európai kö­zép- és kisállamok leigázása is. És Hitler a hódító had­járatot ez utóbbiak bekebe­lezésével, illetve a fasiszta tömbbe csalogatásával kezd­te, majd folytatta Francia- ország megtámadásával és Anglia közvetlen veszélyez­tetésével. Csak ezután érez­te magát elég erősnek a Szovjetunió elleni agresszió­ra. Vagyis, amikor 1941. jú­nius 22-én a hitleri hadigé­pezet megindult a világ első szocialista állama ellen, már Európa jelentős része — a leigázott és a szövetséges or­szágok gazdasági, földrajzi lehetőségei, erőforrásai — a hitlerista érdekeket szolgál­ta. Akkor már nem csupán a szocialista rendszer meg­semmisítése volt a tét, ha­nem az egész emberiség je­lene és jövője, ezen belül bizonyos nemzetek, a polgá­ri demokrácia léte, éppúgy veszélyben forgott, mint a nyugati nagyhatalmak impe­rialista érdekei. A Szovjetunió elleni hitle­rista agressziót éppen ezért az angol és amerikai impe­rialista vezető körök egészen másként ítélték meg, mint tették 1939-ben. Érdekes ennek bizonyítására idézni Chur­chill rádióbeszédéből, melyet közvetlenül a Szovjetunió megtámadásának hírére mon­dott: „Senki sem volt 25 év óta kérlelhetetlenebb ellen­sége a kommunizmusnak, mint én. Egyetlen szavamat sem vonom vissza, amit e kérdéssel kapcsolatban mon­dottam ... Az Oroszországot fenyegető veszély minket és az Egyesült Államokat is fe­nyegeti és az oroszok élet­halál harca minden szabad ember harca is ... Ebből kö­vetkezik, hogy minden le­hetséges segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek, ami módunkban áll.” Felismerte, hogy az Anglia érdekeit veszélyeztető hitleri Németországot a Szov­jetunió katonai részvétele nélkül nem lehet megsem­misíteni. a z 1941 júliusában meg­kötött angol—szovjet megálapodások jelen­tették az első lépést a Hit- ler-ellenes koalíció kialaku­lásához. Ezt követte augusz­tus 2-án Roosevelt nyilatko­zata, majd a Churchillel au­gusztus 14-én New Found- landban megfogalmazott ún. Atlanti-óceáni Államok okmá­nya. Ennek az okmánynak a nemzetközi megvitatására 1941 szeptemberében került sor Londonban. Ott a Szov­jetunió képviselője beterjesz­tette a szovjet kormány elvi álláspontját és programját a Hitler-ellenes harcra, a fa­siszta államokkal szembeni magatartásra vonatkozóan. Ez vált a koalíció program­jává. A megbeszélésen elfo­gadott megállapodáshoz 1942. január elsején már 26 or­szág csatlakozott. Ezek az államok a később hozzájuk csatlakozókkal képezték és alkották az Egyesült Nem­zetek Szövetségét. 1941. szeptember 29-én zajlott le az - első moszkvai értekezlet a szovjet, ameri­kai és angol kormányok kép­viselőinek , részvételével. Roosevelt reálpolitikáját ta­núsítja, hogy bár az Egye­sült Államok nem volt ha­diállapotban a fasiszta Fómb- bel, kifejezte készségét Eu­rópa népeinek támogatására a hitleri Németország elleni harcban. Ezt az álláspontját akkor is fenntartotta, amikor 1941 decemberében Japán megtámadta Pearl Harbour- nál az amerikai haditenge­részeti támaszpontot és az USA hadat üzent Japánnak. Rooseveltnek az volt a vé­leménye, hogy az európai fa­siszta rendszerek felszámolá­sa előfeltétele a japán fasiz­mus szétverésének. A Hitler-ellenes koalíció jelentős dátumai az 1942 má­jusában aláírt angol—szov­jet, majd a június 11-én lét­rejött amerikai—szovjet együttműködési megállapo­dás. Ezek a diplomáciai és jogi aktusok előzték meg a ténylegesen megvalósuló szovjet—amerikai—angol ve­zetésű Hitler-ellenes koalí­ciót. Az is a történelmi igaz­sághoz tartozik, hogy a kö­zösen megfogalmazott poli­tikai és katonai cél elérése, a fasiszta koalíció szétveré­se érdekében, a szövetséges nagyhatalmak erőfeszítései korántsem voltak egyenlőéit A szovjet—német arcvonal 47 hónapig létezett. A hitle­ri hadvezetés fő erőit mind­végig a keleti arcvonalra összpontosította. Tények és adatok sokasága bizonyítja, hogy a háború fő terhét 1941. június 22—1945. má­jus 9. között a Szovjetunió viselte. A nyugati szövetsé­gesek mindvégig érzékenyen figyelték a hadiesemények alakulását a keleti arcvona­lon, korlátozott mértékben ugyan, de anyagilag is segí­tették a szovjet hadvezetést, hogy a Vörös Hadsereg ki­bírja a hitlerista hadigépe­zet roppant nyomását. Meg­nyugodva vették tudomásul, ammra hogy a Vörös Hadsereg Moszkva alatt nemcsak meg­állította a német támadást, hanem véget vetett a hitle­rista hadsereg legyőzhetetlen­ségéről táplált illúzióknak. Nem kívánok kitérni a má­sodik európai arcvonal prob­lémájára. A körötte zajló huzavona szemléltetően bi­zonyította — főként az an­gol imperialisták politikai taktikázásait, arra irányuló törekvéseit, hogy a Szovjet­unió minél jobban legyen­güljön a hitleristákkal ví­vott véres küzdelmekben. A második arcvonal meg­nyitásában végül is alapve­tően az alábbi tények ját­szottak szerepet: a Vörös Hadsereg 1944. évi támadó hadműveleteinek sikere, az a körülmény, hogy a szovjet csapatok felkészültek nem­csak hazájuk teljes felszaba­dítására, hanem arra is, hogy ezt követően folytassák az ellenség üldözését egészen Berlinig. 1944 nyarán teljes mértékben tapasztalható volt a fasiszta koalíció to­vábbi bomlása, ami azt is jelentette, hogy meggyorsult a Vörös Hadsereg nyugati irányú előnyomulása. A Hitler-ellenes koalíció a történelemben az el­ső olyan szövetség volt, amelyet különböző tár­sadalmi rendszerű nagyha­talmak hoztak létre. Nagy­mértékben a rugalmas szov­jet diplomáciának köszönhe­tő, hogy a koalíció belső, feszítő ellentétei, amelyek­nek számos jele mutatkozott 1943-ban, a teheráni konfe­rencián nagyrészt leveze­tődtek és a háború befejező szakaszában ez a szövetség — a fasiszták reménykedé­seit szétzúzva — nem gyen­gült, hanem ellenkezőleg: megerősödött. Képes volt a kitűzött cél következetes végrehajtására, a hitleri rendszer katonai szétverésén túlmenően a háborús főbű­nösök feletti igazságos ítélet meghozatalára .Is. Dr. Godó Ágnes alezredes, hadtörténész Mi vendég Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnökének meghívására május 7-én, hivatalos láto­gatásra Magyarországra ér­kezik Szaddam Husszein, az Iraki Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának al- elnötke, az Arab Szocialista Újjászületés Pártja regioná­lis vezetőségének főtitkár- helyettese. Amerikai kirmáiiykiiÉitséi Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására kedden Moszk­vába érkezett az Egyesült Államok kormányküldöttsé­ge, élén Averell Harriman­nal, az Egyesült Államok elnökének személyes képvi­selőjével. A küldöttség részt vesz a fasizmus fölött aratott győ­zelem 30. évfordulójának ün­nepségein. Afrikai ás ázsiai újságírók megyénkben A MUOSZ Nemzetközi Újságíró Iskoláján tanult újságírók jártak tegnap, kedden Miskolcon. Az afri­kai és ázsiai hallgatók hét­főn kapták meg magyaror­szági diplomájukat 6 hónapi tanulás után, s mindjárt or­szágjárásra indultak. Zagyi János, a Nemzetközi Újságíró Iskola igazgatója kísérte el a hazájukban már 4—5 éve gyakorló hírlapíró­kat Miskolcra, ahol a Saj­tóházban Wirth Lajos, az Észak-Magyarország főszer­kesztője tájékoztatta őket Borsod megye történeti, tár­sadalmi és gazdasági fejlő­déséről és a népgazdaságban betöltött szerepéről. Az indi­ai, bangladesi, pakisztáni, afganisztáni, nigériai, gánai, kameruni, egyiptomi, tanzá­niai és etiópiai újságírók, valamint a Dél-vietnami .Felszabadítási Front újság­írói ezután Miskolc várossal1 ismerkedtek. Ma, szerdán a leninvárosi olefinművet tekintik meg az ázsiai és afrikai újságírók, majd az aggteleki cseppkő­barlanggal ismerkednek meg. Egyébként nemcsak hazánk­kal ismerkednek a fiatal ri­porterek, hanem a szomszé­dos országokkal is. Már jár­tak Csehszlovákiában és Romániában, borsodi—he­vesi látogatásuk után pedig tíznapos utazást tesznek a Szovjetunióban. I A győzelem harmincadik év­fordulójára rendezett szovjet filmhét alkalmából szovjet művészdelegáció érkezett Bu­dapestre. A küldöttség tagja Vjacscszlav Tyihonov is, aki Stirlitz szerepében a buda­pesti közönség kedvence. George McGowcrn amerikai szenátor Kubába utazott, ahol a program szerint, tor- gadja Fidel Castro kormány­fő is. Képünkön: az ameri­kai szenátor a repülőtéren feleségével együtt. Az Hiúsági térvény

Next

/
Thumbnails
Contents