Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

1975. május 25., vasárnap m ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Jelöltjeink a parlamentbe Rudabányán, a képviselő­jelölő gyűlés végén egy fiatal­ember köszönte meg a bizal­mat. Mindössze két-húrom mondattal, de ez a néhány mondat hatalmas tapsot vál­tott ki. Körülbelül ezeket mondta: nem vagyok szónok, fizikai munkás vagyok. Ha képviselő leszek, megpróbá­lom azt a munkámat is úgy végezni, mint a jelenlegit... És még aranyit: köszöni, hogy bíznak benne. A nagy taps pedig nyilván azt jelezte — amit különben előtte a fel­szólaló munkatársak már szóban is elmondtak: tetszik nekik ennek a fiatal ember­nek a munkája. Ez ugyan mindenütt nagy szó, de itt, megyénk északi részében, ahol vasérccel, szénnel dol­goznak, ahol a föld is nehe­zebben, több munkáért adja a termést, talán még na­gyobb, mint másutt. A képviselőjelölt, Forgony László, vájár, 29 éves. A Ga­garin aknán dolgozik, föld alatti munkán. — Mit gondol, miért ép­pen önt jelölték országgyű­lési képviselőnek? — Nem tudom. Főként azért nem tudom, mert ná­lunk sok ember van, aki így, vagy jobban végzi a munká­ját, mint én. Persze, nagyon jólesett, kár lenne tagadnom. i— Ha megválasztják, a fia­talok nyilván sokat várnak majd a képviselőtől. — Lehet, de ha a fiatalok érdekében történik valami, annak az idősebbek is örül­nek. Hiszen a fiataloknak szülei vannak és minden szü­lő örül a gyerekek örömé­nek. — Szabad időben mivel szeret foglalatoskodni? — Követ gyűjteni. — Az sok van erre.., — Van, de meg kell talál­ni a szépet. Meg kell látni benne a szépet. Mert nagyon szép tud lenni egy kő. — Mint a táj is, ahol ta­lálni lehet ezeket a köveket. Ehhez a körzethez tartozik például a Bódva völgye, a Rakacá-völgy, a Szuha völ­gye. Ezek nemcsak szép ki­rándulóhelyek, hanem itt-ott már üdülőhelyek is... — Igen és ezekre is oda kell majd figyelni. Hiszen na­gyobbrészt ezeken a helyeken is munkások'pihennek, töltik szabad idejüket. Én magam is sokat járok-kelek, mivel a kőgyűjtéshez ez is szüksé­ges ... A múltkor a fiammal kirándultunk, mondom neki. no fiú, gyerünk, fussunk egyet. Es neki a hegynek! — Nagy nekifutás lesz ez is, amelyik előtt most áll. — Az. Nagyon sokat kell majd tanulnom, erő, kitar­tás is kel! hozzá, ha megvá­lasztanak ... Szeretnék érzé­keltetni valamit, azt, hogy milyen felelősségteljes mun­ka ez. nem tudom, sikerül-e érzékeltetnem. Az egyik je­: lölő gyűlésen egy idős. ősz ; hajú paraszt bácsi is felszó- i Jalt. és arra kért, hogy fi­gyeljek nagyon a földre is. Mert a föld adja az életet — mondta. Furcsán éreztem magam. Én is paraszti szár­mazású vagyok, teljesen ér­tem, mit mond ez az idős bácsi, és értem “a bányászo­kat is, hiszen magam is a föld alatt dolgozom ... Sú­lyos dolgok ezek nagyon ... Lehet, hogy nem elég vilá­gosan mondtam el. amit akar­tam, amire gondolok... — De. Világosan. Bízik magában ? — Azokban, akik eddig bi­zalmat szavaztak nekem. Azokban bízom. Ugyanis, ha nem tartanának képesnek en­nek a munkának a végzésé­re, akkor nem engem jelöl­nek, hanem mást. Ez pedig nagy erőt ad. Minden bizonnyal így van. A nagy erőre pedig nyilván szükség is lesz. Mint egy nagy nekifutáshoz. Fölfelé a hegynek. Priska Tibor Munkában és közéletben Az egercsehi bányászcsa­lád gazdag útravalót adott a tanuláshoz, a munkához, az élethez Teleki Is teáiménak. Mint ahogy a szülők, ő is szerényen él, megtalálja örö­mét abban, amit foglalkozás­ként választott. A Szerencsi Állami Gazdaság fiatal ag­rárközgazdásza boldog em­ber. A debreceni tanulmányi évek idején Szerencsen töl­tötte a nyarat és az évfo­lyamtársak közül egy fiatal­emberrel arról álmodoztak, hogy a diploma megszerzése után milyen szívesen jönné­nek az állami gazdaságba. A gyakorlati idő alatt megis­merték a gazdaságot, mind­kettőjüket baráti, jó munka­társi kapcsolatok fűzték már Szerencshez. Amikor végeztek, összehá­zasodtak. A két fiatal agrár­mérnököt szeretettel, biza­lommal várták a Szerencsi Állami Gazdaságba. így tel­jesült kettőjük közös álma. Szolgálati lakást kaptak a malomtanyai kerületben, egy önálló családi házal. — Eddig a kettőnk törté­nnie — mondja szerényen Teleki Istvánná. — Ennyire már nem is számítottunk. — Hogyan érintette, hogy országgyűlési képviselővé je­lölték? — Igazából mindmáig tart » meglepetés, amiből csak lassan lehel fetocsúdni\ Na­gyon «ok fiatalt ismerek, akik hozzám hasonlóan igye­keznek a munkájukat a le­helő legjobban ellátni, akik mind többet szerepelnek a közéletben, nem sajnálják a fáradozást a közösségért. Telekiné a tavalyi nehéz betakarítási időszakban be­bizonyította azt is. hogy jó szervező. Ezenkívül rendsze­resen részi vesz minden ak­cióban. amit Szerencs fej­lesztése. csinosítása érdeké­ben indítanak KTSZ-titkár és egyben a KIS/, oktatások egyik ‘állandó előadója. A pályára elhivatottsággá! ké­szült.. Az egyetem tudomá­nyos diákkörében a növény­termesztési szekcióban az ötödik évben első helyezést ért el munkásságával Ugyan­akkor nem idegen tőle a színpad, az irodalom iránti érdeklődés sem. Az egyetemi irodalmi színpad tagjaként nemzetközi fesztiválon is részt vett. — A jelölő gyűléseken most mégis lámpalázas vagyok. Mély hatással van rám az emberek bizalma, amivel fe­lém fordulnak. Az őszintesé­güket. a hitüket abban, hogy egy megválasztásra kerülő képviselő sokat tehet értük, életük alakulásáért, nem le­het csak a szó értékével mérni. A jelölő gyűléseken egyre több embert ismerek meg a választó kerületből. Az ismeretség persze akkor jó. ha kölcsönös és ehhez a jelöltről elhangzó 15—20 mondat talán nem elég. Gyakran szeretnék találkoz­ni a választókkal, s ha meg­választanának. szeretném megismerni a kisebb-na- gyobb közösségeket, azok életét, gondjaikat, örömeiket. — Munkakörénél fogva rendszeres, elemző tevékeny­séget végez, részt vesz a ter­vek elkészítésében, a verse­nyek értékelésében... — Az, elfoglaltságra gon­dol? Nem sajnálom a fárad­ságot Abban áz esetben sem vár kevesebb munka az álla­mi gazdaságban, ha megvá­lasztanának. Nem szeretnék beköszönő ember lenni. A férjemmel együtt sokkal tar­tozunk a gazdaságnak. Most velem örül a jelölést jelentő megtiszteltetésnek. Nagy József Adós fizess! Miért magas a Borsodnádasdi Lemezgyár készlete? A Borsodnádasdi Lemez­gyár nagy utat tett meg az elmúlt évtized alatt. A cen­tenáriumára elöregedett, korszerűtlenné vált gyár a 110. évfordulójára újra hosszú távra megalapozta jövőjét. A dinamikus fejlő­dést bizonyítja egyebek kö­zött.. hogy a 2800 tagú kol­lektíva a múlt évi terme­lési és gazdasági sikerek el­ismeréséül a közelmúltban vehette át a kiváló válla­lat magas kitüntetést. A tavalyi nagyszerű mun­kalendület ebben az évben folytatódott, sőt tovább fej­lődött Borsodnádasdon. Re­kord eredménnyel zárták az első negyedévet, több mint 23 ezer tonna lemezt henge­reltek. s ilyen teljesítmény­re még nem volt példa a gyár történetében. Figyelem­re, s elismerésre méltóak az üzem- és munkaszerve­zésben elért eredmények, melyek nyomán egyre javul a gazdaságosság, egyre jobb munkafeltételeket biztosít­hat a gyár a munkáskol- lektívájának, s a növekvő javakból mind több jut a dolgozók szociális helyzeté­nek javítására. A sok pozitívum, s a nagyszerű nunkasikerek mellett kedvezőtlen jelenség is mutatkozott a Borsodná­dasdi Lemezgyárban, még­pedig a készletek nagyará­nyú növekedése. A március 3Í-i „leltárnál” majdnem a duplája volt a gyár készle­te, mint a korábbi években. A feleslegesen lekötött anya­gok, eszközök, a túlzott biz­tonság káros népgazdasá­gunk számára. Molnár Lászlót, a lemezgyár főmér­nökét kérdeztük meg: mi­vel magyarázható a nagy­arányú készletnövekedés, s milyen intézkedéseket tesz a gyár a normák visszaálr lítása érdekében. — A készletnövekedés há­rom okra vezethető^ vissza — mondotta a gyár Tőmér­nöke. — önkritikusan azzal kell kezdeni, hogy mi sem tettünk meg mindent a nor­mák betartása érdekében. Előfordult, hogy fogyóeszkö­zökből. egyes anyagokból, például a műanyag porok­ból túlzott biztonsággal ren­deltünk. felesleges mennyi­ségeket halmoztunk fel. Vi­szonylag ezen a legkönnyebb segíteni, a 'körültekintő gaz­dálkodás feltétlenül a kész­letek csökkenését eredmé­nyezi. A másik két ok nem a vállalat rovására írható. Az első negyedévben re­korderedményt értünk el. ami feltétlenül elősegített hogy jó volt az anyagellá­tásunk. Sőt. túl jó volt az anyagellátásunk, a második negyedévi rendelésünket már az első negyedévben leszál­lították. S ez nemcsak a készletek növekedése miatt Okozott gondot,-tárolási ne­hézségek is voltak. A part- nervállalatok között meg kell említeni az Özdi Kohá­szati Üzemeket, egész év­ben programszerűen üteme­sen szállítanak. Ha minden­honnan ilyen megbízhatóan kapnánk az alapanyagot, nem lennének túlzott kész­leteink. S a harmadik ok, a vevőállomány nagyarányú növekedése. Március 31-én 71 millió forint volt a vevő­állományunk, a szokásos 35 —40 millió helyett. — Mit értünk a vevőállo­mányon? — Havonta átlagosan 80 —90 millió forint a lemez­gyár értékesítése. A fizetés természetesen a szállítás után történik, ha történik. S mindaddig, amíg a vevő ki nem egyenlítette a tarto­zását. az elszállított, s ta­lán már fel is használt anyag a szállító készleteit terheli. Könnyű mondani, hogy adós fizess! Az adós­ság behajtása a gyakorlat­ban sokkal nehezebb. Most pereltük be például az Ipa­ri Szerelvénygyárat 8,5 mil­lió forint tartozásért, ami­nek kiegyenlítése hónapok­kal ezelőtt aktuális lett vol­na. Sajnos, egy ilyen fize­tési elmaradás láncreakciót indíthat. Előfordult, hogy a lemezgyár is fizetésképte­lenné vált, noha elvben volt pénzünk, mondhatnánk gaz­dagok voltunk, csak éppen fizetésképtelenek — Mi törtenfi\ ha ilyen vállalatoknak nem szállít a lemezgyár? — Volt már erre is példa, de ha leállunk a gyártás­sal, kihasználatlan lesz a kapacitásunk, ami szintén gazdaságtalan. Korábban a Győri Vagongyár a notórius nem fizetők közé tartozott. Ha nem szállítottunk volna, az ország autóbuszexportja veszélybe került volna, s ennek ódiumát nem vállal­hatta a lemezgyár. — Mi a megoldás? — A végső megoldás az lenne, ha minden vállalat, mindig programszerűen, megbízhatóan szállítana. Nem lenne szükség felesle­ges biztonsági készletekre, s nem indulna el az a lánc­reakció, ami miatt esetleg több vállalat is fizetéskép­telenné válik. Ez azonban már nem rajtunk múlik. Természetesen nem nyugod­hatunk bele a megváltoztat- hatatlanba, saját hatáskö­rünkön belül kerestük a le­hetőségeket, s egy sor ope­ratív intézkedést tettünk. Így a megszokott készlet­normáinkat lecsökkentettük, a túlzott biztonsági készle­teket leapasztottuk, s a ma­gas készletek ellenében 10 millió forintot a fejlesztési alapunkból letétbe helyez­tünk, vagyis ez az összeg bekerült az ország pénzfor­galmába. Márciusban példá­ul a különböző munkafázis­ban levő lemezeket, mind késztermékké dolgoztuk, ki­szállítottuk. S ennek is van­nak veszélyei. Olyan hely­zetbe kerülhet a gyár, mint a háziasszony, ha lelhasz­nálja a készletet, s mikor kiürül az éléskamra, várat­lan vendégek érkeznek — mondotta a gyár főmérnöke. A végső megoldás tehát a vállalatok kapcsolatában a megbízhatóság, a pontosság. Nem ártana szigorúbb szank­ciókat alkalmazni azokkal szemben, akik miatt más vállalatok nehéz helyzetbe kerülnek. Mert általában a jól dolgozók, a pontos szál­lítók károsodnál!, s termé­szetesen népgazdaságunk. Tóth István Gyárkörnyéki műszakok Dél körül már elviselhetet­len a hőség. Két óra után a Bükk felöl sötét felhők úsz­nak a város fölé. A • a Ív­ből jövők, itt a gyái v övé­kén sietnek a busz es villa­mosmegállók felé — nem szeretne senki se megázni... jNéov darunak ejLíy gazdája... A diósgyőri kohászat csa­vargyári területén két-két három és hat tonnás daru nyújtja nyakát az ég felé. Lazúr József, aki ezen a ked­di napon délutános műsza­kon dolgozik, a futódaru vas­létráján kapaszkodik lefelé. A másik darunál van szük­ség rá, hiszen ez látja el az üzemet anyaggal. — Tíz éve dolgozom itt. ám ritkán kerültem olyan neh'éz' helyzetbe mint most, — mondja. Négy darut kell kiszolgálni, mindenütt szük­ség van a munkánkra. A da­rus még kevés itt a gyáregy­ségnél. Fölnéz a magasba. — Az a szerencse, hogy most nem tűz a nap... Talán esik is egy kevés eső. lehűl egy ki­csit a levegő. Jobb azért hűvösben szaladgálni egyik darutól a másikig ... A standon Nagy szemekben esik. A kohászat egyes kapuja mel­lett újságos bódé. R átkai Gézáné fél éve árul itt. — Ma néni tudom miért, de nem fogynak a lapok. Ta­lán az eső miatt. Ilyenkor, kedden, leginkább a Fülest keresik a vásárlók. Látja — mutat be a bódéba —. még itt van vagy 70 darab. Hogy elfogy-e? Talán holnap. Ejaty ablaknál lialszáz ember A diósgyőri rendelőintézet földszinti ablakainál embe­rek várnak jegyre. Az abla­kok mögött végig a falak mentén polcok sorakoznak. Jut belőlük középre is. — Ez mintegy 150 ezer kar­toték — mutat körül az első ablaknál dolgozó hölgy. — Naponta átlagosan ti—700 ember iul egy ablakra Ter­mészetesen ehhez még hoz­zá jönnek a fe.világositásra várók. Ez az intézet már ..kinőtte magát'’. Legtöbben a fogászatot keresik fel és a laboratóriumot. Ilyenkor, esős napokon sem csökken a forgalmunk. Igaz. hogy álta­lában a hétfők a legforgal­masabbak, de azért ez a mai nap seni volt éppen nyugal­mas ... Sör a sláger Nincs szabad aszta] az Ar- nyaskertben. A zivatar elöl menedéket keresők még idő­ben érkeztek. A pult mögött M akróczi Béla né méri az. italokat. Sör. bor. tömény .. . Leginkább a sör fogy, — Tudja — magyarázza két korsó kiadása között —, szükségük van erre a meleg- üzemben dolgozóknak. Ezen a napon is el fog kelni az az 1200 korsó. Az a szerencse, hogy néha „beugrik” vala- melvik kolléganőm segíteni. Hogv győzném különben ezt a strapát? Mindent én mé­rek. s minden poharat én mosok el. Persze a pincérek sem pihennek, itt egy nur» talán az ötven kilométert i«t legyalogolják. Üj rendelés iön. Egv asz­talhoz 10 korsó Kint még esik. bent azonban mindeb­ből semmit sem venni ész­re... Pusztatalvi Tivadar Föld alatt és fölött

Next

/
Thumbnails
Contents