Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 A 1975, május 25., vasárnap Portugáliába készül a Hegyalja Népi Együttes Mozgalmas művelődési program Sátoraljaújhelyen Uszályok a Bodrogon P­f 7~ y t i Imre György munkája ATZOK A SÁTORALJAÚJHELYI Kossuth Lajos Művelődési Központ igen gazdag tavaszi programmal szolgálja a vá­ros közművelődésének ügyét. Megkülönböztetett figyelem kísérte a lakosság és a szak­emberek részéről egyaránt a legutóbbi időszakban a gazdasági-technikai tájékoz­tatást hatékonyan erősítő műszaki hetek rendezvény- sorozatát. A műszaki hetek­nek már évtizedes a hagyo­mánya a zempléni vidék di­namikusan iparosodó váro­sában. A rendezvénysorozat jó alkalmat teremtett az idén is arra, hogy a különböző jellegű üzemek kölcsönösen megismerjék egymás tevé­kenységét. eredményeit és problémáit, a lakosság pedig az üzemi látogatásokon, filmvetítésen betekintést nyert egy-egy iparágba, a helyi üzemek életébe, köze­lebbről megismerkedhetett a technika új vívmányaival is. Igen hasznosnak bizonyult a művelődési központban rendezett tanácskozás, ame­lyen a műszaki vezetők az üzem- és munkaszervezés legújabb eredményeit vitat­ták meg. Sajátos szakterület szakmai tapasztalatcseréjére adott lehetőséget a megye energetikusainak Sátoralja­újhelyen megtartott találko­zója. A lakosság széles rétegeit érintette közvetlenül az ugyancsak a művelődési köz­pontban megrendezett lak- berendezési ankét, amelyen az ország legjelesebb belső építészei tartottak tájékozta­tó előadásokat a korszerű J 'Íráskultúráról, s az otthon : ürnyezetének esztétikájáról. Az ankéthoz kapcsolódott a belső építészeti kiállítás megnyitása. Ennek a színe- : >n, szemléletes kiállításnak az anyagát a budapesti be- ■ itató után vidéken elsőül ’.toraijaújhelyen láthatja a Egy nagyszabású értekez­let. ha úgy tetszik, ülés ese­ményeiről szólt a minap a rádió tájékoztatója. Az ün- epélyes megnyitó után — ondja a riporter — a részt .vők három szekcióban foly­atták tanácskozásukat. Igen, a világért sem munkacsoport­ban, tagozatban vagy szak­osztályban, hanem kizárólag szekcióban. Mint ahogy a népgazdaságnak sem a kü- rinbüző főágait, a sportpálya -‘látójának vagy a színház hézőterének sem egy-egy el- ülönített szakaszát említjük, anem a szektorát. Ügykeze­lő, ügyintéző, hivatalnok sincs már nálunk, csak adminiszt­rátor, s az ország élén sem kormány áll, hanem admi­nisztráció, A felmerülő gon­dokat, nehézségeket, kérdé­kiállítás e hó 26-ig tekint­hető meg. Hagyományosan kapcsoló­dott a műszaki hetek ren­dezvénysorozatába a sátoral­jaújhelyi szocialista brigá­dok vezetőinek tanácskozása, amelyen dr. Bartha István, a sátoraljaújhelyi pártbizottság első titkára értékelte a szo­cialista brigádmozgalom he­lyi eredményeit és tapaszta­latait. E héten került sor a művelődési központban a gazdasági vezetők tanácsko­zására. Ezen Vavrek István, a városi tanács elnöke is­mertette az ötödik ötéves tery előkészületi munkáit vá­rosi szinten. Közelebbi ismeretségbe ke­rülhetett a lakosság a példá­san megszervezett üzemláto­gatáson a város három je­lentős ipari üzemével: az ELZETT Művek itteni gyá­rával, ahol egyebek között a Zsiguli személygépkocsik kü­lönféle zárszerkezetei készül­nek, az itthon és külföldön is jó hírt kivívott Hegyalja Ruházati Szövetkezettel és a Finommechanikai Vállalat tekercselő üzemével. A MŰSZAKI KULTÚRA fejlesztését szolgáló rendez­vénysorozaton kívül változa­tos, egyéb ismeretterjesztő és művészeti programról is gondoskodott a városi mű­velődési központ.) Sok ezren tekintették meg a Sátoralja­újhely képekben című szí­nes dokumentációs kiállítást. Ennek képanyagával készül, a hamarosan napvilágot látó igényes helyismereti kiad­vány, ami a felszabadulás 30 éves jubileuma alkalmá­ból betekintést ad arról a fejlődésről, amely a több mint 700 éves város legutób­bi három évtizedében új, történelmi korszakot nyitott. Művészettörténeti értékű volt a Nemzeti Galéria és a város által közösen rende­zett Sima Dezső emlékkiál­lítás, amelyen a magyar seket, feladatokat sem akar­juk már megoldani, hanem csupán a problémákat „va­riálni”. Nagyképűségből, rosszízű sznobizmusból, tudá­lékosságból vagy éppen tu­datlanságból teletűzdeljük beszédünket, írásunkat ide­gen szavakkal, pedig szép, kifejező magyar szavaink vanak helyettük. Dehát va­laki időnként útjára indít egy-egy idegen szót, mi „di­vatosnak, korszerűnek” talál­juk, felkapjuk, és kényelem­szeretetből el sem engedjük magunktól, hanem egymást utánozva, únos-untalan hasz­náljuk. Hogy én is „korsze­rűen” fejezzem ki magam, valósággal — kampányt csi­nálunk belőle... (hej) hegyvidék egykori megbe­csült festőjének pasztell-ké- peit mutatták be. A tavaszi évad utolsó he­tei sem szűkölködnek majd emlékezetesnek ígérkező kul­turális eseményekben. Jó szomszédként tevékeny részt vállal Sátoraljaújhely a sá­rospatakiak rendezvényeiben. Újhely kollégiumaiban kap otthont három napra, a más megyékből, s a Budapestről érkező diákok egy része. Az újhelyi középiskolák diák­együttesei közül pedig több is kiérdemelte, hogy a fesz- tiváljellegű bemutatón sze­repeljen. Az idén ugyanis először lesz fesztiválszerű a pataki diáktalálkozó — mely­re az országos rendezőszerv hívja meg az egyes művé­szeti ágakban eddig kiemel­kedő teljesítményt nyújtott diákegyütteseket. Ezek kö­zött szerepel meghívottként az újhelyi közgazdasági technikum néptánc csoport­ja, a Kossuth Lajos Gimná­zium két versmondója es az iskola jó hírű vegyeskara. Nem sokkal a diáknapok után, június elején országos minősítő kórus-hangverseny színhelye lesz a sátoraljaúj­helyi művelődési központ. Ezen a minősítő hangverse­nyen falusi kórusok és pá­vakörök vesznek részt. DE NEMCSAK a helyi kulturális események érde­melnek figyelmet. Stílusos csattanója lesz a nemzetközi hírű Hegyalja Népi Együttes tavaszi évadjának közelgő külföldi vendégszereplése. Az újhelyi együttes a Kulturális Minisztérium és a Népmű­velési Intézet megbízásából Magyarországot .képviseli a június 6—20-ig a Portugáliá­ban sorra kerülő Santa Rem-i nemzetközi néptánc feszti­válon. Az együttes tagjai, vezetői naponkénti próbák­kal készülnek a megtisztelő küldetésre, hogy a bodrog­közi és hegyközi táncokkal a képviselő országban, a nagyvilág szeme előtt mél­tóképpen képviseljék a ma­gyar népművészetet. A «yennckiiiipon Meseíilm és zsákbafutás Ebben az évben is érdekes, tartalmas programok várják a kispajtásokat, ma, május utolsó vasárnapján — a gyer­meknapon. A Lenin Kohá­szati Művek szakszervezeti ^ bizottsága például a Bartók j Béla Művelődési Központba várja ma a legjiatalabbakat. ; Ígéretük szerint a nap a vi­dámság és játék jegyében jog eltelni. Lesz könyvvásár, és játékvásár is. A műsor délelőtt kilenc órakor jilmvetítéssel kezdő­dik. A gyerekek az Arany sárkány című magyarul be­szélő mesefilmet tekinthetik meg. A filmvetítés után ke­rül sor az izgalmasnak, ér­dekesnek ígérkező vidám versenyekre, melyeken érié­kes díjakat nyerhetnek a legügyesebbek. Így a prog­ramban olvashatunk tánc­versenyről, székes játékról és zsákbafutásról. A torkosab­bak is „ringbe” állhatnak, számukra ugyanis krémesevő versenyt hirdettek meg. J INKÁBB CSAK szimbóli- kus, hogy a Rajzok idei tár­latát a 75 esztendővei ez­előtt elhunyt nagy magyar festő, Munkácsy Mihály em­lékének szehtelték. A Miskol­ci Galéria nagytermében fel­állított festoállvány, rajta a ceruzavázlattal jelzi ugyan az évfordulót, de nem határozza j meg a kiállítást magát. Vi- j szont kétségtelen tény, hogy sajátos varázst kölcsönöz ne­ki, azt a varázst, amit csak a géniusz tud megteremteni — de mindig meg is teremti —, bár ezúttal csak egy váz­lat, nem valamelyik világhí­rű, a művészettörténetben na­gyon is számon tartott tabló­képe előtt állhat meg az ér­deklődő. A Rajzok — az említett tiszteletteljes főhajtás mellett — ízzig-vérig mai kiállítás. A Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyaror­szági Területi Szervezetéhez tartozó művészek hagyomá­nyos — most már nyugodtan fogalmazhatjuk így! — kiál­lítása, melynek csak javára vált, hogy újabban más, ran­gos művészeket is meghívnak rá. Elsősorban olyan alkotó­kat, akik a grafikai biennalé- kon rendszeresen jelentkez­nek, de különböző kiállítá­sokkal, vállalt szereplésekkel szorosabban kapcsolódnak Miskolchoz. így ezen a tár­laton 15 meghívott művész munkáit láthatja a közönség, többek között Reich Károly, Kass Jánosx Csohány Kálmán, Bognár Árpád, Bálványos Huba, Goes Gábor, Ágotha Margit, Rékassy Csaba érté­kes lapjait állították ki. S ezúttal majdnem teljes a „hazai” alkotók névsora is, a területi szervezethez tarto­zó jeles művészek' mindegyi­ke küldött művet a kollektív tárlatra. Igazán a teljesség igénye nélkül említjük e sor­ból Feledy Gyula, Lenkei Zoltán, Lukovszky László, Pelhö János, Czinlce Ferenc, Lóránt János, Bozsik István nevét, akiknek lapjai ér­tékes és izgalmas „színei” az idei Rajzok-nak. összességé­ben véve 44 alkotó 103 lapja nyert elhelyezést a Miskolci Galéria két termében, s a kissé hiányos felsorolás is jelzi, hogy neves művészeink ezúttal is jelentkeztek. A KÉPZŐMŰVÉSZET tör­ténetének legragyogóbb alko­tói a képzőművészet alfájá­nak tartották a rajzot. A leg- primérebb, a legközvetleneb­bül ható műfajt, s kétségte­lenül, hogy ebből ered maga a művészet is. Maga a rajz­művészet azonban sokágú, sokszínű műfaj, benne fog­laltatik a ceruzarajztól a gra­fikáig minden. E sokszínű rajzművészetnek nincs min­den vállfája képivselve az idei Rajzok-on, hiányzik — vagy legalábbis alig-alig fel­lelhető — a sorból a kroki, az újságrajz és a tanulmány. Ez kétségtelenül gyengéje a kollektív tárlatrak. Más ol­dalról viszont a kiállítás eré­nyeként kell említenünk a témaválasztás gazdagságát, a megfogalmazás, a művészi megközelítés sokszínűségét. Sajátos légkört teremt a tár­laton véleményünk szerint, hogy a művészek nagy több­sége a humor oldaláról — persze más-más mértékben — öntötte rajzba gondolatait, érzéseit. Csohány . Kálmán Falum eltűnt figurái-nak öt lapja ezúttal nemcsak a mű­vésztől már megszokott bal­ladái tömörség jegyeit hor­dozza magán, hanem azt a bölcs, derűs mosolyt is, amely éppen a balladát megterem­tő paraszti nép sajátja. Egy egészen másfajta művészi vi­lágot képviselnek Bálványos Huba már-már drasztilcumba hajló, kegyetlenül lényegbe vágó, az emberi természet fo­nákságait boncolgató rajzai, s megint egy másfajta mű­vészi világot, ábrázolásmódot Bognár Árpád kesernyésen groteszk figurái. S hogy az effajta ábrázolásmódot kép­viselő művészetnél marad­junk, igazán szívesen néztük Máger Ágnes derűs, inkább csak a rácsodálkozás moso­lyát hordozó, a pillanat fo­nákságának szépségét meg­ragadó rajzait. A kiállításon egy egészen más eszmeiséget képvisel Fe­ledy Gyula, aki minden raj­zában — önmaga poklait megjárva — végül is a tiszta logikumra, a tiszta emberi világra tud koncentrálni. Na­gyon tetszettek Pethő János elementáris erejű, gyötrődő alakjai, Lukovszki László szintén mélységeket megjáró kompozíciói. Czinke Ferenc népi ihletést hordozó lapjai — például a Kiszebaba — ezúttal is elevenen hatnak. Szívesen említjük meg Su­lyok Gabriella lapsorát, ame­lyeket Thomas Mann József és testvérei című munkájá­hoz készített. E pókháló fi­nomságú és -szerű rajzok kú- szaságukban is egységesek tudnak maradni. A SORT FOLYTATHAT­NÁNK MÉG, hiszen nem szóltunk Reich Károly har­monikusan tiszta ceruzaraj- zairól, Kass János belső fe- szílettségű lapjairól és a töb­bi kiállító művészről, úgy tű­nik, hogy néhányan mintha belső zsákutcába kerültek vol­na, s így korábbi jelentke­zéseikhez képest elmaradlak egy kicsit, vagy nem tudtak újat hozni. Talán ez is oka annak, hogy a Rajzok idei tárlata, bár kétségtelenül van javulás a művészi szintben a korábbi kiállításokhoz ké­pest, nem tud hozni igazán jelentős előbbrelépést. S megjegyzésünk elleiV’i;e ia úgy véljük azonban, hogy a kiállítás mindenképpen meg­érdemli a nagyközönség fi­gyelmét. Hiszen a részvevő alkotók elismert művészi fel- készültsége és művészi értéke garantálja a jó kiállítás él­ményét. Csutorás Annamária Berecz József SERFÖZŐ SIMON Szólaltassad! Vesződtél ifjúságod melegénél. Az egyedül maradásod éjszakáján hited ütést kapott, csillagszomorító verést, vasszédítő rúgást. A magas fa, az egyenes fa beletánlorodott. Megváltód sose volt, sose lesz. Felleghajtó időben, kezeddel keresett kenyéren nőttél fel — munkára fogva. Szádban a mindenkori szegények szava — szólaltassad! S küld messzebb a távolságot, támaszd ki a merőlegest karóval, készíts jófogású igazságot! A mindennapi szűkös reményen kel! kitartanod. A szorongás toronyhosszú 4- trombitájának szavában menteni mosolyainkat, az örömöt óvnod; s magunkhoz kell emberíteni az időt, a kijelölt égtáj felé irányt adni sorsunknak, s elvégezni a jövőt. Kell a hasznos szó, • azokhoz tartva magad, akik elmúlásuk is dolguknak tudják. Letéve maguk végül, mint egy kész munkát. rtagyközönség. Az érdekes Kampány­szavak

Next

/
Thumbnails
Contents