Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

1975. május 25., vasárnap E5ZAK-MAGYARORSZÁG 3 A gaxdassä&i akt sva után EGY VALAMI plasztikusan kirajzolódott a vélemények­ből és állásfoglalásokból ab­ban a vitában, ami a leg­utóbb megtartott gazdasági aktívaülésen kibontakozott: a szó a tetteké legyen ... A szó igaz értelmében úgy fogalmaztak, hogy az igénye­ket és követelményeket első­sorban önmaguknak címez­ték és határozták meg a fel­szólalók olyan összefüggések­re is utalva, amelyek — ter­mészetesen — más vállala­tokat, intézményeket is érin­tettek, dicsértek, vagy el­marasztaltak. Az őszinte hangvételű, nyílt beszéd hol magas hőfokon, hol csak tényszerűen, de egyetlen tö­rekvésre irányult: a legap­róbbnak látszó ügyekben is megoldást keresni és találni. S bármiről legyen is szó, a tanulságokat nemcsak levon­ni, de azokat érvényesíteni a további munkában. A gazdasági aktíva egész munkája ezt az igényt tük­rözte és sürgette a megyében folyó gazdasági építőmunka sikere, folyamatossága érde­kében. Annak a követel­ménynek a jegyében, hogy ami jó, bevált tapasztalat, annak legyen létjogosultsága a jövőben is, ami pedig ide­jétmúlt módszer és gyakor­lat, az kerüljön félre az út­ból. Jó tapasztalatok, másutt is hasznosítható módszerek, amelyek egyben munkastílust is jelentenek, bőséges ára­datban csendültek ki ezen az aktíván. Az Ózdi Kohászati Üzemekben — mint az dr. Fürjes Emil vezérigazgató­helyettes szavaiból kiderült — a sikerek egyik forrásá­nak tekintik, hogy nemcsak a felsőbb vagy középszintű vezetők észrevételeire és vé­leményére alapoznak, hanem sokkal szélesebb körű bázist teremtettek ehhez. Igénylik és kérik a brigádvezetők köz­reműködését, sőt! messzeme­nően támogatják a brigádok és brigádlagok olyan jellegű tapasztalatcseréjét, amit mű­szak közben bonyolítanak le. A kohóból például átmennek a martinba — s viszont — megbeszélni az aznapi teen­dőket, s ha valami gondjuk akad, azt a lehetőségekhez képest azonnal, öntevékenyen megoldják. Ha szóba kerül netán egy műszaki fejlesztési probléma, a megoldáson nemcsak a műszakiak törik a fejüket, hanem az ügyben érdekelt munkahely dolgo­zóit, brigádjait is felkérik erre. Az ésszerűség és a gyakor­lati tapasztalatok adta lehe­tőségek kiaknázása minde­nütt sok előnnyel jár, még akkor is, ha adott helyzet­ben még csak egy-egy ja­vaslat kimunkálásán fáradoz­nak. Ezt teszik a Termelő- szövetkezetek Dél-borsodi Te­rületi Szövetségénél is, ahol messzemenően támogatják a törekvést: a megalapozott és indokolt földcseréket. Amo­lyan határrendezésről van szó, amit ha sikerül megol­dani, például a Mezőkövesdi Kossuth Tsz és Szentistván esetében, a közös gazdasá­gok kasszája is gyarapodik. Elsősorban a szállítási költ­ségekben takaríthatnának meg nagy összegeket, ame­lyek most még terhelik a szövetkezetek számláját. TEHER AT IS — s nem is akármilyen —, amit a Bor­sodi Szénbányák pártbizott­ságának titkára, Váczi László tett szóvá jogosan és az ügy lényegét tekintve sürgetően. Hogy hol, kinek az ötlete volt, amit egy július elsején bevezetendő intézkedés köve­tett a bányaüzemekben, ma sem tudják. De akik megfo­galmazták e halva született rendelkezést, bizonyára író­asztal mellett tették, nem szá­molva a következményekkel, s azzal az ellenérzéssel, ami máris végighullámzik Borsod bányaüzemeiben is. Arról van ugyanis szó, hogy dohányzási tilalmat rendelnek el a föld alatti munkahelyeken, mond­ván: a dohányzás baleseti ve­szélyforrás. Sújtóléges bá­nyáknál valóban az. Ott szi­gorúan tilos a dohányzás, vagy bármiféle gyújtóeszköz használata. De a borsodi bá­nyákban, ahol nincs sújtólég, nyílt lángú bányászlámpákat használnak, amire nem szól a tilalom. Vagy ez nem veszé­lyes?! Nem is beszélve arról, hogy a rendelkezés megsze­gése eleve napirenden levő dolog lesz. Ami azt jelenti, hogy egy hónap leforgása alatt legalább 13 ezer fegyel­mit indíthatnak, hiszen leg­alább ennyi dohányos ember megy le nap mint nap a bá­nyákba. Hogy mi ennek a haszna, azt nem ártana, ha a rendelkezés kifündálói meg­magyaráznák. Mert egyvala­mit nem szabad elfelejteni: egy ilyen szokatlan és min­denképpen érthetetlen ren­delkezés a termelő munká­ban is érezteti majd hatását. Negatív előjellel. S ez már nem mindég}’. Olyan felelős­ség, amiért valakinek vagy valakiknek vállalniuk kell a felelősséget. Felelősség nélkül nincs munka! Különösen elképzel­hetetlen ez eg}' ipari üzem­ben. Pedig a felelősséget, il­letve azt, akit a közvéle­mény, vagy akár egy gyár kollektívája elé kellene állí­tani, igen gyakran nehéz megtalálni. Ennek ellenére a termelés nem állhat, még akkor sem, ha olyan kerék­kötőkkel kell viaskodni, mint azt teszik a Diósgyőri Gép­gyárban, ahol a felháborodás ] egy-két partnervállalattal szemben feltétlenül indokolt és jogos. Amit a gazdasági aktíván Kovács Zoltán ter­melési igazgató elmondott, az felháborító is. Nevezzük ne­vén a gyereket, ahogy ezt az igazgató is megfogalmazta: néhány, alapanyagot szállító üzem a szó igaz értelmében zsarolni igyekszik a DIGÉP- et. A szerződésekben vállalt kötelezettségeiket csak úgy hajlandók ugyanis teljesíteni, ha — nem ritkán — 25 szá­zalékos áremelési követelései­ket is teljesíti a diósgyőri üzem. Természetesen erre — jogosan — nem vállalkoz­hat. De akiket illet, vállal­kozniuk kell arra, hogy a mi deddig büntetlenül mani­puláló vállalatok felelősségre vonása ne maradjon el. Mert itt nem kétfilléres tételekről van szó, hanem a népgaz­daság érdekeit sértő maga­tartásról, ami iránt közöm­bösnek lenni mérhetetlen fe­lelőtlenség. MINDENKINEK, aki részt vett a gazdasági aktíván, gaz­dag útravalót adott a beszá­moló és a vita. S ha az itt szerzett tapasztalatokkal, a munkához való indítékokkal helyesen és okosan gazdálko­dik, a legközelebbi számve­téskor azzal a megnyugvás­sal ülhet le bárki a székso­rokba: az erőfeszítések nem voltak hiábavalók, eredmé­nyekkel, sikerekkel értek célba. Tóth Ferenc Nők a teriaelőszMezetben Evenként több száz va­gon húscsirkét szállít a me­zőkövesdi Kossuth Termelő- szövetkezet a Baromfifeldol­gozó Vállalat debreceni üze­mébe. Még kimondani is sok. hát még felnevelni két­millió baromfit. A Kossuth Tsz az ország egyik legna­gyobb húscsirkét előállító üzeme. A közös gazdaság baromfitelepe nemcsak mé­reteit tekintve jelentős, a korszerű technológia alkal­mazása, a munkafolyamatok gépesítése terén egyaránt példát mutat. Lázár Péter tsz-elnök elé­gedett a baromfinevelők munkájával. Véleményét adatokkal támasztja alá. — Egy kilogramm élősúly­hoz 2,30 kilogramm takar­mányt használnak fel, amely­nek értéke alig haladja meg a 10 forintot, Ez országosan is kiemelkedő eredménynek számít. Telepünkön 49 napig neveljük a csibéket, ame­lyeknek átlagos súlya eléri az 1,30 kilogrammot. — A csibenevelésben el­ért sikerek döntően a gon­dozók hozzáértő, felelősség- teljes munkájának köszön­hetők — szólt elismerőep az elnök. — Itt van például a Teleki Blanka szocialista bri­gád. — Múlt évi eredménye­it a megyei pártbizottság is nagyra értékelte: kongresz­szusi oklevelet adományo­zott a 18 tagú női brigád­nak. — Rászolgáltak az elisme­résre — mondta Noszlopy Péter ágazatvezető, aki már ötödik éve irányítja a telep munkáját. — Ilyen eredmé­nyeket csak a szakmában járatos, gondozók tudnak fel­mutatni. Az ágazatvezető elmondta, hogy a Teleki Blanka brigá­dot 1961-ben kilenc nődolgo­zó alakította meg. Köztük van özvegy Barzsó .Tózsefné, Edőcs Istvánná. Tóth Pálné, Jacsó Jánosné és Tóth Gás- párné. Valamennyien tapasz­talt baromfinevelők. A bri­gád már az első évben el­nyerte a járási tanács elis­merő oklevelét, s azóta ki­lenc alkalommal részesült különböző kitüntetésben. Ké­sőbb új brigádtagokkal gya­rapodott a kis kollektíva. Jelenleg öt fiatal szakmun­kás — Méreg Margit, Lázár Mária, Sutus Gáspárné. Ráez Margit, Farkas Katalin — dolgozik a brigádban. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET első csibenevelő telepé­ről — ahol a Teleki Blanka brigád is dolgozik — évente félmillió húscsirke kerül ki. A gazdasági épületek föld­szinti részét szarvasmarha- tenyésztés céljára használ­ják. Fenn a padlásrészen kapott helyet a csibe-farm. A látogató csak alapos fer­tőtlenítés után teheti ide be a lábát, Hófehérre meszelt fal, rend és tisztaság vesz mindent körül. özvegy Barzsó Józsefné, a brigád alapító tagja tartott éppen szolgálatot. Tizenöt­ezer csibe gondozását végzi egy műszak alatt. — Nem fárasztó ez a mun­ka? — kérdezem. — Itt minden gépesítve van. Csak meg kell nyomni egy gombot, s máris megte­lik takarmánnyal az önetető, így történik az állatok ita­tása, a helyiség fűtése, vala­mint szellőztetése is. Aztán elmesélte, hogy hét­nyolc évvel ezelőtt még ha­gyományos módon nevelték a csibéket, — Akkoriban még színét sem láttuk a modern beren­dezéseknek. Hosszú vályúk­ba öntöttük a takarmányt és a vizet, négy személy gon«, dozott 6—8 ezer baromfit, ma pedig 15 ezer jut egy emberre. A kezdet kezdetén 10—12 hét alatt értük el azt a súlyt, amelyhez a jelenle­gi körülmények között mind­össze 49 nap szükséges. A takarmányfelhasználás is túlságosan magas volt. Egy kilogramm húscsirke előál­lításához legalább három és fél kilogramm takarmány Miskolc egyre növekvő víz­igényének kielégítésére a Hernád partján új, napi 15 ezer köbméter kapacitású vízmüvet építettek. Az új vízműben megkezdték a berendezések kipróbálását. agyjavitas a diósgyőri dorvaheogermőbeo Mintha bosszús kedvű óri­ás járt volna a diósgyőri durvahengerműben, aki el­fojtotta a kemencék, a mély­kemencék tüzét és fergetöges dühében szétdobálta a hen­gersori berendezéseket is ... Bárkái Imre, a hengermű gyáregység főmechanikusa megpróbált tájékoztatni. — Ez az Ildner gépház.... ez a blokksor, ez a bugasor, ez... Nem ma vagyok először a Lenin Kohászati Müvek dur­vahengermű vében. Sehogy sem ismerek rá. Több ezer tonna súlyban, s látszólagos rendetlenségben- szétdobált óriási fogaskerekek, henge­rek, differenciálmű. tolómű, vonalzó, robusztusán vastag acélgerendák, acéllemezek halmaza borítja a hatalmas csarnokrendszert. Bennem ez olyan nyugta­lanító érzést kelt, mintha bombatámadás nyomait lát­nám. Kíváncsian fürkészem az itt dolgozó emberek ar­cát: Kétszer találkozom ve­lük. kellett, most alig több mint két kilogramm is elegendő. — Jól érzi itt magát? — faggatom az 56 éves asszonyt. — Szeretem ezt a munkát. Igaz 12 órát dolgozunk, de utána egy teljes napot oda­haza tölthetünk. Meg is fi­zetnek bennünket, havi ke­resetünk eléri a 3000 forin­tot. , Közben a kongresszusi versenyre terelődött a be­szélgetés. — Vállalásunkat becsület­tel teljesítettük — mondta Barzsó Józsefné. — Felaján­lásunkban első helyen szere­pelt a takarmány-felhaszná­lás csökkentése. Ezen a terü­leten 220 ezer forint megta­karítást ért el a brigád. Ja­vult a minőség is: az elmúlt évben a gondozásunkra bí­zott húscsirkék 95 százalékát első osztályúnak minősítet­ték az átvevők. Mi 94 száza­lékot vállaltunk. Végül is 415 ezer forinttal javítottuk az ágazat 1974. évi eredményét. AZ ÉRTÉKELŐ bizottság kitűnő bizonyítványt állított ki a Teleki Blanka szocia­lista brigád egyéb irányú tevékenységéről is. Három brigádtag a marxista—leni­nista esti középiskolában ké­pezi magát, négyen középis­kolában tanulnak. Aktív köz­életi szereplésre vall. hogy több brigádtag a termelőszö­vetkezet vezetőségében, a ICISZ-ben, a nőbizottságban és a helyi államhatalmi szervben tölt be felelősség- teljes funkciót. Lovas Lajos Először: mindenütt áll a munka, szinte fájdító a csönd. A szakmunkások ki- sebb-nagyobb csoportokban letelepedve reggeliznek. Kell az erő. , Második találkozás: mint­ha az emberekbe beépített rádióvevőn érkezett volna a parancs: a sok száz ember szinte egyszerre lát munká­hoz. Érces, fémes csörrené- sék, erőteljes kalapácsüté­sek, vésések, motorzúgások, tompa dobbanások. Valami nem változik: az emberekből most is számomra megkapó nyugalom árad. A mozdula­tok kimértek, megfontoltak, figyelmesek és igen termelé­kenyek. Az egyik kiemelt munka- területen, az I-es Ildner gép­házban Kóródi Mihállyal az élen a központi szerszámgép- gyártó és villamos javító egy­ség dolgozói munkálkodnak. — Ez a 20. és egyben az utolsó nagyjavítás, amelyben részt veszelc — mondja az életerős, fiatalos kinézetű, és mozgású ember. — Ugyanis jövőre már nyugdíjba me­gyek. Hogy nem maradok ■még vissza egy évet? Az éle­tet már megalapoztam, s nyugodt, jó körülmények kö­zött tudoiyi élvezni a pihenő­éveket. Most pedig igyek­szünk úgy dolgozni, hogy ha­táridőre, sőt ha lehet előbb legyünk készen a nagyjaví­tással. Az itt dolgozó 1100 szak­munkás és hozzá a henger­sorok és a kikészítők sze­mélyzete napi nyolc, vág}' 12 órában dolgozik. A munka tempója, „izzása”, azt mu­tatja, hogy itt az egy órára vetített időben, sokkal, de sokkal többet csinálnak, mint máskor. Ehhez a gyár, az egység vezetése igyekezett is megtalálni a lehetőséghez mért anyagi ösztönzést. \ A nagy tempójú és mégis nyugodt munkának megfele­lő magyarázata van. — Nálunk már hagyomány — mondja Bárkai Imre fő­mechanikus —. hogy a nagy­javítás befejezése után jó hónap múlva kis lélegzetve- tel után már megkezdjük a következőre való felkészü­lést. Elkészítjük az alkatrész- listát. és a karbantartó gyár­egységben meg is kezdik az alkatrészek forgácsolását. így mire a „nagy pillanathoz” érkezünk minden készen van. minden jól szervezett. Bármennyire is jól szer­vezik. előkészítik a munkát, a körülmények néha közbe­szólnak. így volt most is. Az eredeti program szerint, má­jus 19-én, hétfőn kezdték volna a nagyjavítást. Vasár­nap azonban az országos gázhálózatban javítást vé­geztek, s ez egy nappal „előbbre lökte” a kezdést. Ezt. a kényszerhelyzetet is jól, ügyesen, ötletesen fel­használták. A nagyjavítás rendszerint azzal kezdődik, hogy reggel hat órakor 700—800 ember bezúdul az óriási csarnokba. Mindenki dolgozni, bontani, szétszerelni, szállítani akar. Akaratlanul is egymás mun­káját akadályozzák. Most vasárnap pedig há­rom műszakban 150 ember kezdte a bontást. Ragyogóan előkészítették a terepet, Szé­pen sorba leszedték, lerak­ták a fedőlemezeket, bizto­sították a közlekedő utakat, úgy. hogy mire a szakember­tömeg megérkezett, minden feltétel meg volt a nagy bon­táshoz. El is határozták, hogy a kényszerhelyzetből adódó új szervezést, a kö­vetkező nagy javításnál már tervszerűen csinálják. Mint említettük, több he­lyen végeznek kiemelt mun­kát, mint az I. Ildner gép­házban, a blokksor henger­motorjának, a vonalzó haj­tóművének cseréjénél, a csehszlovák gyártmányú bu­gaolló felújításánál, vala­mint a gerendasornál. Ennél figyelembe vették, hogy nagy igény jelentkezett a geren­dasori fazonáruk termelése­ben és ennek jegyében vég­zik a melegráma előtti gu­rítósor felújítását. Az eddigi értékelés szerint különösen jól dolgozik a Le­nin Kohászati Művek gép- és villamoskarbantartó gyár­egysége, a vasszerkezeti gyár­egység. a központi gépjavító kollektívája, az épületkar­bantartó gyáregység ácsbri­gádja. Egyetlen külső cég a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat kollektívája segít be ha­gyományosan jó munkával. Azzal kezdtük: mintha óriás járt volna itt, Valóban roppant nagy erő. ha a hen­gereiéi dolgozókat is hozzá­számítjuk a szakmunkások­hoz. Jó 2600 kezű „óriás” dolgozik a nagyjavításon. Óriás teljesítmény is vár e dolgozókra, hiszen a terve­zés szerint U60 18-1 óra mun­kát kell a nagyjavítás idején elvégezni. Bármelyik dolgo­zót is kérdezzük, magabiz­tossággal közli: a tervezett időben, május 30-án. »iénte- ken reggel a diósgyőri dur­vahengermű blokk-, buga- és gerendasorán ismét meg­kezdhetik a termelést. S ha sikerül — teszik hozzá — talán egy kicsit előbb is el­készülünk. Csorba Barnabás PÉ8BIII Miskolc Új UiZiiÉÉta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents