Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

1975. május 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 íÍ0w©s&bb a gomi.** Beszélgetés az AGROKER Ha megkérdeznénk három embert, ml jut eszébe az ék­szíj szóról, kettő minden bi­zonnyal azt válaszolná: ara­tás. Még a városi emberek is emlékeznek a hatvanas évek jó néhány nyarára, ami­kor krónikus ékszíjhiányban szenvedett a magyar mező- gazdaság. Nos, a mezőgazdá­szok ma is tudnának említe­ni jó néhány „bűvös” alkat­részt, de a helyzet mégiscsak más. Gép és alkatrész, mű­trágya és növényvédőszer- ellátás tekintetében jónak ítélték a múlt évet a szak­emberek. Több cs korszerűbb «ép Fodor László, a Borsod megyei AGROKER igazgatója azt mondja: elégedett lenne, ha az idei évet is a tavalyi­hoz hasonló végeredménnyel zárná a vállalat. Ez persze nem > jelentené azt, hogy ugyanazok a sikerek és ku­darcok ismétlődnének, ha­nem az idei — nyilván nö­vekvő — igényekhez mért és viszonyított végeredmény lenne ugyanolyan jó. — Minden esztendőben más és más gondok jelentkeznek az ellátásban. Ami tavaly égető volt, azon esetleg mast mosolygunik, de ez fordítva is lehetséges. Vállalatunk célja az, hogy minden évben több és korszerűbb géppel, anyaggal lássa el a megye mezőgazdasági üzemeit. A korszerűséggel nem is lesz baj, a technikailag elavult gépeket a múlt évben kise­lejteztük. Helyette olyan gé­peiket tudunk bemutatni meg­rendelőinknek, mint az E— 280-as zöldtakarmány-beta- karító. Többek között ez ma a sláger — mondja. — A gond csak az. hogy nincs belőle elég. Az éves készlet többszörösére lenne szükség, pedig ebből a gép­ből háromszor annyit ka­punk, mint tavaly. így szé­pen hangzik, de a háromszo­ros mennyiség is csak 18 da­rab. — Tavaly gondok voltak a kombájnpiacon. Mi várható az idei aratásra? — Lényegesen javul a hely­zet, több mint 100 kombájnt értékesíthetünk. Bemutathat­juk az SZK—G-osat, amely világszínvonalú munkát vé­gez. A szakemberek tudják, mit jelent az, ha egy arató­cséplőgép másodpercenként 8 kiló 97—98 százalékos tisz­taságú szemet takarít be. De fontos az a hír is, hogy meg­oldódik az SZK—5-ös vég- meózása, tehát megbízha­tóbb. jobb gépek kerülnek a gazdaságokhoz. A takarékossá" jegvcben A takarékosság mindenna­pos téma az AGROKER-nél is. A mezőgazdasági üzemek ta­karékoskodásának sikere is múlhat rajtuk: ha tudnak alkatrészt adni — üzemelnek a gépek. Ez a legkézenfek­vőbb takarékoskod ási mód, persze a legnehezebb is. Az ékszíj-ügy lejárt, ma más a téma. Enyhébb, de ez is pa­Gocdoskedás A Mezőcsát és Vidéke Áfész vezetősége a közel­múltban számos olyan intéz­kedést hozott, amelynek meg­valósításával a dolgozók jo­gos igényelt elégítik ki. A Tiszakesziben működő cipő­üzem dolgozói már régói a vártak arra a napra, amikor teljesül a vágyuk és ők is megvásárolhatják a reggeli­ig azg a tó :áva I zarlással jár. Sok üzemben panaszkodnak például, hogy az MTZ-trak,torok generáto­rainak az állórésze tönkre­megy, a forgórész pedig fel­halmozódik a raktárakon, mert mindig egészet kell venni: kizárólag komplett generátor kapható. — Csak annyit tehetünk ebben a dologban, hogy fo­lyamatosan jelezzük a kül­kereskedelmi szerveknek az igényt — mondja az igazga­tó, majd egy megnyugtató hírrel folytatja a beszélge­tést. — A tavalyi alkatrész­ellátásban sokat segített egy 5 millió forintos szerződés, amelyet az eperjesi agro­technikai vállalattal kötöt­tünk. Most egy 15 millió fo­rintos' szerződést kötünk. Mi is adunk felesleges alkat­részt, ők is adnak, a csere j nehéz gondokat, old meg. I Az ügyes takarékoskodás-' ra jó példát hallottunk a ' vállalatnál. Leegyszerűsítve úgy hangzik, hogy csak az a gazdaság kap növényvédő szert, amelyik nem pocsékolja el. Az AGROKER ennek érdekében kooperál a tanács­osai, a növényvédő állomás­sal, a vetőmagtermeltető vál- | lalattal. A gazdaságos anyag­felhasználás érdekében a mezőgazdasági üzemek szá­mára talajvizsgálatot is vé­geztet, szakitanácsot ad. Rugalmasan, együttműködve A borsodi AGROKER és a borsodi termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok érde­ke azonos. De adódhatnak furcsa helyzetek, adódhat például olyan, hogy ez a vál­lalat egy más megyének kénytelen kedvezni. — Az ilyen eseteknek cél- I szerű elejét venni, csak a.j kölcsönös megértésen múlik a dolog. A vegyiüzemek fo- ! lyamatosan termelnek, ne­künk folyamatosan kell át­vennünk a műtrágyát. Rak­tározásra nincs lehetőség — magyarázza Fodor László igazgató, majd egy többször elhangzott kérést ismétel: — Arra kérjük a megyei gaz­daságokat, hogy folyamato­san vegyék át és szállítsák el a műtrágyát. Egy-egy üzemnek könnyebb elhelyez­nie a készletét. Ha nálunk felhalmozódik az anyag, más piac után kell néznünk, amit általában valamelyik szom­szédos megyében találunk meg. Az első negyedévi műtrá­gya-forgalmazás meghaladta a tavalyit. Nitrogénből két­ezer. foszforból 15 ezer, ká­lisóból 1300, összetett mű­trágyából 2 ezer tonnával többet vásároltak az üze­mek. Egyes növényvédő sze­rek eltűntek ugyan a piac­ról, de helyettük kitűnő pótlóanyagok, új vegyszerek kerülnek forgalomba. A borsodi AGROKER jól készül a nyári, őszi munka­csúcsokra, igyekszik egész évben maximálisan kiszol­gálni megyénk mezőgazdasá­gát. Reméljük, sikerül. —lévaj'— a Műszókról nek vagy az ebédnek való alapvető élelmiszereket. Áp­rilis első napjaiban az áfész megnyitotta a kezelésében levő büfét az üzem terüle­tén, Már az első hónapban nagy forgalmat bonyolított le: tej és tejtermékekből, zöldségből, hűsítő italokból, cigarettából közel 100 ezer forintra rúgott a bevétel. i Az élelmiszeriparban jelentős fejlődésen ment keresztül a tejipar, a sütőipar és az édes­ipar. A három iparág szakember-utánpótlását a Pesti Barnabás Élplmiszeripari Szakközép- iskola cs Szakmunkásképző Intézet biztosítja. A jelenleg 350 szakmunkástanuló a 3 éves képzés alatt a. laboratóriumi vizsgálati módszerek mellett elsajátítja a korszerű élelmiszer- ipari gépek és berendezések ismeretét, valamint több százféle termék gyártástechnoló­giáját. ; Nagy jdenüteégi Picién Megkezdték a biztosítást a putnoki akna szomszédságá­ban. A cél egy mintegy 1400 —1500 méteres lejtős akna kimélyítése, amelyet beru­házási keretből és saját mun­kaerővel valósítanak meg. Bartók T. Béla elővájó bri­gádja az utóbbi években több nagy jelentőségű munkával tette híressé nevét. Három műszakban, folyamatosan 5— 5 fő végzi a vágathajtási. Először szintesen mintegy 20 méterre kell előrehaladniuk a hegy gyomrába, majd egy, a hó végén érkező F—6-os típusú elővájó berendezés se­gítségével folytatják a mun­kát. 1 kőbánvátél ­a kohászatig Keskeny, sűrű bozóttal, er­dővel határolt — földúton kapaszkodunk felfelé a tor­nászén tandrási kőbányához. Lassan ritkul az élő zöld fal és kitárul a horizont. Fensé­gesen zord táj ez. Kemény embereket kíván az itteni nehéz munka. A szilárd kőzet koptatja az emberi erőt és „eszi” a gé­peket. — Nagyon sok a karban­tartási. javítási munkánk —• mondja Varga Emánuel, a szerelők csoportvezetője. — A gépek egyes kenő-zsírzó helyeit négyóránként, máso­kat nyolc, és vannak olya­nok, amelyeket 12 óránként kell kenni De gyakori a kis- és középjavítás is. A javítási munkánkat sokszor anyag- és alkatrészhiány nehezíti. Szerencsére a gépek nagy­javításait, felújításait már nem mi végezzük. Ahogy elnézzük, van elég munkája a nyolc főnyi gép- karbantartó csoportnak. Ott vannak a fúrókocsik, a dó­zer, a baggerelv és a 12 ton­nás Tátra típusú teherautók. Mindig van ezek közül, ami hibás, amin van javítani, „bütykölni” való. Hiszen a gépek az emberekkel együtt öregszenek, ami nem válik előnyükre nekik sem. A ja- vítóműhelv felszereltsége is kívánnivalót hagy maga után. — Sok-sok évet töltöttem már el itt — közli Spisák Imre, míg körbejárjuk a bá­nyát. A hegy peremén mu­száj megállni egy kicsit az egykori robbanóanyag-raktár előtt, és rákönyökölni a rok­kant korlátokra. Előttünk mélyen a völgy élénk zöld­jében Bódvaszilas, Komjáti és Tornanádaska háztetői pi- ros Iának egymástól két-há- rom kilométerre. Tovább haladva lassan el­érjük a hegyoldalban az ,.emelet” alján működő sűrí­tett levegős fúrókocsit. Nyolcvan milliméter átmérő­jű furatot „kalapál” a kő­zetbe. A kőfejtés másik ol­dalán most felülről lefelé fúrnak. Ha elkészült a meg­felelő hosszúságú és Számú fúrólyuk, belekerül a ponto­san kiszámított mennyiségű robbanóanyag. És aztán jö­het a robbantás. A sziklákban felrobbant robbanóanyag különböző mé­retű kődarabokra szakít­ja, feszíti a hegyoldal kőtö­megének „aláaknázott” ré­szét. A nagy köveket, amit nam bírna el a rakodógép, kisebb méretűre aprózzák. A tolólapátos dózer összetolja a kődarabokat, amit. a rako­dógépek fölpakolnak a 12 tonnás Tátrákra. Ezek szál­lítják el a kőtömböket a 12- es bordás kótörőkre. Itt meg­történik a meddő leválasztá­sa és a megfelelő méretű kö­vek roncsolása. Ezután az anyag 130 méter mély és 3500 köbméteres tárolóba kerül. A tároló bunkerből kerül azután elszállításra, hogy a kohászatnál, elsősorban az Özdi Kohászati Üzemekben adalékanyagként felhasznál­ják. A dolomit a kohászat­ban nélkülözhetetlen, hiszen ennek segítségével a kohósí- tási hőfok csökkenthető, ami­vel tüzelőanyagot lehet meg­takarítani. A mészkő a vas- pát. redukciójánál is szerepet játszik, és az érc meddője a beadagolt pótlékanyaggal sa­lakot képez. A termelésben így érvényesül a természet még olyan rejtett és „szür­ke” ajándéka is, mint az itt- ott fellelhető kövek és ásvá­nyok. Ebben a bányában havon­ta 47—49 ezer tonna dolomi­tot termelnek. A vaskohá­szathoz szükséges alapanya­gok — vasérc.' koksz — im­portból származnak. Egyedül a dolomitszükségletet elégít­hetik ki a hazai bányászat fokozásával. Az elmúlt 20 év­ben ez a bánya nem sokat fejlődött. Éppen ezért jelen­tős műszaki fejlesztést ter­veznek a termelés érdeké­ben, mintegy 7 millió forint értékben. A 120-as termelési szinten 300 folyóméteres szállítósza­lagot építenek ki és helyez­nek üzembe, várhatóan már szeptember elejére. Ezzel a függőleges alma alól a köve­ket nem nehéz fizikai mun­kát igénylő csillés szállítás­sal, hanem kevés emberi munkát kívánó módon jut­tatják tovább. A csillés szál­lítás a termelés további fej­lesztésének szűk kapacitása, keresztmetszete volt. A be­ruházás befejezése után a termelést jövőre már 800— 850 ezer tonnára tudják fel­futtatni és az üzembe helye­zett berendezés mindössze egy ember felügyeletét igényli. Buchert Miklós Eltolták a síneket, „ellopják” a sínmezőket A rézsüket átkötő hídon állnak. Az erősen napbarní­tott ifjú ember, Kóródi János kíváncsi várakozással figyeli a főépítésvezető arcát. A mű­vezetőnek ez az első önálló nagy munkája. A pályamun­kásokkal. a gépészetiekkel megtettek mindent, amit em­ber, gép lehet. A hídtól nyugatra, lenn a mély árokban félmeztelen ifjú emberek hada dolgozik. A gépek után kemény, de mesterien szép munkával fa­ragják a rézsüt. A keleti, a Bodrogkeresztúr felé „futó” vasúti vonalszakasz már ké­szen van. A jobb oldali vá­gány helyén, az új „tükörre” rakott talajjavító szépen el­terítve, a távol baveszően, a gazdaság gyümölcsösénél las­sú mozgású lánctalpas, rázó, tömörítő dolgozik, döngöli az ágyazatot. — Mire gondol most? — Szép, jó munka — álla­pítja meg Hegedűs Raffael főépítésvezető. — A műszaki követelmények betartása; a tükör esése, a hengerlés és a szépen kialakított rézsű sznte mintaszerű. Milyen sok jót, értékeset is tudunk adni, ha közösen akarunk! Az em­ber akarata előtt meghajlik a természet, a gép. Nagyon tudok örülni annak, ami szép, s ez a munka az. Ifjú barátunk — villantja szemét Kóródi Jánosra eddig jól vizsgázott. Szép, de bennem már az ég, hogyan is lesz to­vább. Időben nem kaptuk meg a zúzott követ. Át kell dolgoznunk a technológiát. Most olyan munkát végzünk, amilyet a MÁV miskolci Épí­tési Főnökség még sohasem csinált... Ez év márciusában kezd­tek a nagy munkához. A me- zőzombor—sátoraljaújhelyi vasútvonalat még a század elején, az akkori technoló­giának megfelelően építették. A két vágány közel van egy­máshoz, és hogy a gépek közé férjenek, 700 méter hosszúságban el kellett tolni a bal oldali vágányt. Az új, a 4 méteres vágánytengely kialakítása végett, a horho­sok oldalából igen sok; 42 ezer köbméter földet kellett lefaragniuk. E múnkában a fő érdem Fekete Gyula csoportvezető­vel az élen a 18 gépkezelőé. Az emberek éjjel-nappali munkával, markolókkal, föld­gyalukkal, szállítógépekkel feszültek a tennivalóknak. A felszedett földnek a felét el kellett szállítaniuk. A vizes, sáros talajon a szállítógépek a tengelyig merültek, s a földgyalunak naponta több­ször is el kellett kotornia a szállítógépek útjából a sarat — A fiúk megértették a munka fontosságát — mondja Fekete — s igen jól dolgoz­nak. — Itt van többek között Juhász Lajos. Miskolci gye­rek. Naponta haza is mehe­tett volna, mégis maradt, hogy ha segíteni kell, itt le­gyen. Igen jól dolgozik Ta­kács Miklós földtolós. Na­gyon szereti, becsüli, óvja gépét. Takács Kisvárda közelé­ben lakik, de mint mondja, inkább borsodinak érzi ma­gát. Itt tölti élete nagyobbik részét, 24 éve dolgozik a vasútnál, s 13 éve a MÁV miskolci Építési Főnökségnél. A nap izzóan süt, a hor­hosban és különösen a gépen megreked a levegő. Takács homlokáról vastag erekben csorog a veríték. Egy másik gépen a hetyke bajszú Fabók Mihály alsónadrágra vetkőz­ve, állva vezeti a földgyalut. Ő is, mint Takács, nagy pon­tossággal tudja készíteni a „tükröt”, A MÁV egyik bu­dapesti részlegének embere, s ősszel, amikor elment, ezt kérdezte: — Jövőre? — Le van levelezve — nyugtatta meg a főépítésve­zető. Ez egy dicsérettel ér fel, hiszen az igényben a munka elismerése van. Fekete Gyula határozot­tan állítja, hogy bár az idő­járás késleltette őket, de 19- én, hétfőn végeznek a gépi munkával, • elvonulhatnak Hemádnémetihez. A munka újszerűsége, s a feladat komplikáltsága ab­ból származik, hogy a 30—35 kilométeres távolságban levő két munkát össze kell han­golniuk. Hétfőn kezdik a nagy munkát Hernádnémeti és Ti- szalúc között. Itt 12 és fél kilométeres hosszúságban 24 méteres mezőkre szabdalják az egyik vasúti sínpárt, szov­jet bontó és fektető berende­zéssel felszedik, és a méte­renként 48 kilogrammos vas­úti sínekből álló sínmezőket Mezőzonbor és Bodrogkeresz- túr közötti elkészített ágya­zatra rakják le. A szükséges munka elvégzése után ide az új típusú, 54 kilogrammos síneket építik be, amelyen 160 kilométeres sebességgel roboghatnak a vonatok. A felszedendő vágányon 120—120 kilométeres sebes­séggel haladhatnak a vona­tok. Ezzel lehetővé teszik, hogy Mezőzombor és Bod­rogkeresztúr között a maxi­mális 50 kilométer helyett 80 kilométeres sebességgel és nagyobb teherrel haladhat­nak a szerelvények. — Több éves munkához kezdtünk. Jövőre és aztán tovább haladunk mezőzom­bor—sátoraljaújhelyi \sprm- lon a vasút korszerűsíté­sével és folyamatosan épít­jük be a miskolc—szerencsi vonalról felszedendő 48 kilo­grammos síneket. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents